Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-11 / 85. szám
4 1990. Április 11., szerda Vác után líjfent Szentendrén Bonyodalmak után béke? Rég nem volt részem ilyen békességes hangulatú megbeszélésben. Hiszen az elmúlt bő egy esztendő kemény csatározásokkal telt el. Sértődöttség, túlzott hangerőre állított vélemények csaptak össze — Teátrum-ügyben. Mindez természetesen nem maradt nyom nélkül: a különböző sajtóorgánumok legalább harminc esetben foglalkoztak a témával ez idő alatt. Végül űgy-ahogy megnyugodtak a kedélyek, a felek tudomásul vették a tényeket. Egy hónappal ezelőtt azonban felröppent a hír: Mégsem kerülhet Vácra eme kulturális intézmény. A piarista egyház visszakapta hajdani épületének egyik szárnyát. Ezek után a mostani Lőwy Sándor középiskola udvarán aligha rendezhetnek zajos előadásokat. ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ■ Mi lesz hát? Űjfent Szentendrére költözik a színház? — találgattuk. A városi tanács művelődési osztályvezetője, Szabó Ferenc akkor még nem tudott válaszolni erre a kérdésre. Véleménye szerint a Pest Megyei Tanácsnak kellene megtenni a kezdő lépéseket, miivel ők döntöttek az áthelyezésiről. A megyei tanács vette a lapot. Jakab Béla, a művelődési osztály vezetőhelyettese félretette korábbi — és még meglévő — nézetét: miszerint Szentendréről indult ki az egész, ő emelt kifogást a nézőtér ellen. S megkereste a városi tanácsot. Jelentkezését a szentendreiek készségesen fogadták, s nemrégiben sor került a találkozóra Krajcsovits István- né tanácselnök irodájában. A helybeliek azzal a jóleső érzéssel ülhették le tárgyalni: hogy, lám, a Teátrumnak mégiscsak szüksége wn a városra! Ám kérdésként vetették fel, hogy hajlandó-e a megyei tanács támogatni őket az újrateremtésben, s együttműködni velük. Miután igenlő volt a felelet, az elnök asszony hangsúlyozta: ők nem mondtak le, továbbra is fogadják a Teátrumot. Azonban más helyszínen. Legmegfelelőbbnek találták a Dumaparti művelődési ház mögötti udvart, ezt javasolta az első számú nyertes pályázat. Itt még az alapvető technikai feltételek is adottak. Szerintük csupán megszokás dolga, hogy hol fog játszani a Teátrum — vagy nyári színház —, a lényeg az, hogy jót játsszanak! Mindkét résztvevő fél felvetette, hagy a Pest Megyei Művelődési Központ és KönyvSZÁJTÁTVA Lelkes düh Másnak nem nevezhetem azt, ami már-már elönti a megye településeinek a többségét, mint lelkes dühnek. A kettő ugyan nehezen lehet testvér, de manapság nincsen lehetetlen. Az egyik helyen szobrot döntenek, a másik helyen csak festékkel öntik le, a harmadik településen — egy patinás városban! — nem kevesebbre, mint arra tesz javaslatot a „szakértő” bizottság, hogy az utcanevek felét (!) változtassák meg ... S van, ahol a helyi buzgalom a tanácselnöki szobára már kitétette a polgármester feliratot, ponyva alá dugta az 1945-re utaló emlékművet, leverette az iskola homlokzatáról a betűket, melyek a névadót hirdették, utcanévtáblák tűnnek el ismeretlenek kezén, aláírások gyűlnek az íveken, követelve, kereszteljék át a lakótelepet... Vetélkedés ez. Ki tud valamit kitalálni. S valamit szinte mindenki tud, szájtátva látom, hallom, mennyi az „ötlet”. A lelkes düh hordozói között ugyan gyanúsan sokan vannak olyanok, akik nem is olyan régen még egészen más színezetű, előjelű ügyek buzgalmára! voltak, de ez zavarja csak azokat, akik vevők a tlppekre, az ötletekre, meggondolatlanul a divatnak engedve. Mert nemcsak vetélkedés ez, hanem divat is a másutt igen, nálunk nem kérdésére adandó hama- ri válasz, hogy akkor: már nálunk is igen! Nem kötődik ez egyik vagy másik párthoz: mindenütt vannak lelkes dühösek, akik a látszatcselekvéssel vélik igazolni fontosságukat és aktivitásukat, bizonyítani „elkötelezettségüket” az ügy mellett. De mi az ügy? A minden áron változtatás? X. településen erdőt irtanak. Kicsiny erdőt. Az a fák bűne, hogy nyolc esztendeje a közeli szovjet laktanyában élő kiskatonák telepítették a kiserdőt, ajándékként a községnek ... Ki a fákkal ! Nálam eddig ez az „ötletek” rekordja. De félek: nem az utolsó. Lesz még ennél is na- gvohb csúcs, ha rá nem jövünk: végre dolgozni kellene... MOTTÖ tár intézményéhez kellene kapcsolni a Teátrumot. A Du- na-parti művelődési ház amúgy is hozzájuk tartozik. Ugyanakikor a PMKK közművelői nagyon jól beilleszkedtek a város kulturális életébe, gyakorlatra tettek szert a tavaszi-őszi rendezvények szervezésében. Így tehát nem kellene új stábot kialakítani. Még azt is megtették — mielőtt ez a beszélgetés megtörtént —, hogy egyeztették elképzeléseiket a különböző pártokkal. Senkit ne érjen meglepetésként a Teátrum visszakerülése! Hiszen annak idején az MDF tiltakozott a vastraverzek ellen. Ugyanis a tévé bemutatott egy olyan filmet. — a Bújj, bújj, zöld ág című népdal kíséretében —, amint a turistáik bukdácsolnak a nézőtér állványai között. Érthető volt tehát az ellenérzés az emberekben! De hagyjuk a múltat, hiszen most mindenki készségesnek mutatkozott. Ha a konkrét elvi döntés megszületik, akkor a tanács a helyi anyagi források mellett bankokhoz, esetleg külföldi cégeikhez megy ezek bővítésére. A hely te/hát adott, az elképzelés is reális, hiszen a Ráday Mihály kapásból meg tudná mondani, milyen stílusban épült a Gyóni Általános Iskola, amely a községben jól ismert, az irodalom által mostohán kezelt Gyóni Géza költőről kapta a nevét, aki rímben és prózában szívesen szólt e környékről. Jómagam nem tudok eligazodni a stílusok berkében, csak azt tudom, hogy ez az iskola nagyon szép, bármelyik nagyváros büszkén vállalná. A sok szép közt — szerintem — a könyvtár a legszebb. Az Ízléses térelválasztás, a könyvtől roskadozó stílpolcok, a bútorok világos tónusa, a hangtompító szőnyegek, a gondozott szobanövények, s túl mindezen, az egész falat beborító mozaiiikikompozíció, Kiírná Károly festőművész Évszakok című munkája. — Mindig ilyen nagy itt a rend, a tisztaság? — kérdezem Fábián Miklós könyvtárostól, akit elsősorban mint helytörténészt emlegetnek a kollégák. Az, hogy lelkiismeretes, nagy tudású könyvtáros, az itt természetes dolognak számít, a gyóni iskola valamennyi oktatója és munkatársa a tökéletesre törekszik. — Tudom, mire gondol. Ahol ilyen nagy a rend, felmerül annak a gyanúja, hogy kevesen koptatják a kilincset. Nálunk a tanulók az utcai cipőt felcserélik az iskolai cipővel, por, sár s egyéb piszok nem kerülhet a termekbe. A könyvtárba sem. Látná, hogyan olvasnak. Végigfeküsz- nek a szőnyegen, mint odahaza a kiskertben. Lehet, nem szabályos, de hadd tegyék. Az a fontos, hogy jól érezzék magukat a könyvtárban, hogy örömük legyen a betűkben. Az 1986-ban megnyílt Gyóni Géza-iskolának ma már 17 ezer kötetes a könyvtára, 70- féle újság, napilap, folyóirat és szakirodalmi kiadvány közt válogathat az olvasó, közel 200 videokazetta vár az érdeklődőkre, többnyire didaktív témákkal, mely jól segíti az oktatók munkáját. múlt év áprilisában kiírt pályázatot elfogadták. Igaz, további kidolgozásra van szükség. Ennek a megyei tanács nem látja akadályát. Szabó Ferenc, a városi tanács osztályvezetője viszont felhívta a figyelmet az érvényes megyei határozatra: mely szerint a Teátrumot Vácra helyezték. Milyen alapon terveztessenek akkor? Jakab Béla pedig szándéknyilatkozatot kért, amely azt tartalmazza, hogy a megváltozott körülmények között milyen feltételek mellett vállalják ismét a színházat. Ügy egyeztek, hogy a soron következő tanácsülés megvitatja ezt a kérdést. Állásfoglalását a megyei tanács szándéknyilatkozatként értelmezi. Lám, ment itt minden', mint a karikacsapás. Igaz ugyan, hogy a diplomatikus hangvétel mögül időnként előbukkant a régebhi viharok feszültsége, ám hogy ezekből mégsem lett villám, az a megegyezés szándékának köszönhető. Talán még a szentendrei tanácsvezetőt is meglepte, hogy a napúkban lezajlott tanácsülés minden zökkenő nélkül megszavazta a javaslatot. Sőt, kiegészítették azzal, hogy játszási helyszín lehet alkalmanként a Templom tér, vagy a városház udvara, s esetleg más, forgalom által nem korlátozott közterület. Kérik azt is, hogy véleményüket vegyék figyelembe a műsorpolitikaiban. Am a helyszín végleges kialakításához szükséges terv csak őszre készülhet el. Ebből az idén játék már nem lesz. Siker viszont — igen? Vennes Aranka — Kölcsönözni is lehet, vagy csak helyben olvasni? — Elsősorban a kölcsönzést ösztönzőm. Ha valaki hazavisz egy könyvet, megvan a lehetősége annak, hogy nemcsak ő, de más is kézbe veszi a családból. Iskolánknak 620 tanulója van, 60-70 százalékuk rendszeres kölcsönző, rajtuk kívül a község is szívesen látott vendég, 140 olvasót tartok nyilván, akik a környező utcákból járnak be könyvet cserélni. — Milyen a kapcsolata a tanárokkal? — A lehető legjobb. A pedagógusok igénylik, hogy a gyerekek utánabúvárkodjanak az adott témának, a tanult anyagnak. Készséggel segítek ebben. Csupán lexikont, értelmező szótárt 70-80-an jönnek napjában forgatni, az ilyesmihez elkel a segítség. A könyvtárnak van egy tárlója, amelyben csak a névadóról összegyűjtött dokumentumok, relikviák láthatók. *Nagy többségét Fábián Miklós gyűjtötte. — Nekem személyesen fáj, hogy milyen kevesen és keveset tudnak Gyóni Gézáról — sóhajt a helytörténész-könyvtáros szomorúan. — Pedig tehetség volt, nem is akármilyen. Ha nem hal meg olyan fiatalon, európai értékű költő lehetett volna, olyan, mint Ady, Babits vagy József Attila. Pótlandó a hiányt leírom a leglényegesebbet Gyón község poéta fiáról, a tragikus sorsú költőről. 1884. június 25-én született és 1917. június 25-én, harmincharmadik születésnapján halt meg hadifogságban, túl azon, hogy ő nem élte túl, kálváriája kísértetiesen hasonlít a Kuncz Aladáréhoz vagy Mairkovits Rodionéhoz. A szép szavú poétát újságíróként is számon tartották, ő volt az első szerkesztője az egykori Dabas és Vidéke című lapnak. (—matula—) Dolgozik a kény vzúzda A könyvzúzda temérdek elhasználódott, eladatlan, hiányos nyomású, raktárakban heverő könyvet őröl és dolgoz fel új papír alapanyagává. Olyan könyvek is megérettek a bezúzásra, amelyek a történelem adatainak átértékelése során hitelességüket vesztették. Ezeket el is kell tüntetni, mert a kutatásban, oktatásban tevékenykedőknek helytelen képet adnak. Sértő például a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának az Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben című kiadványa, mert több valótlan adatot tartalmaz a településhelyek vonatkozásában. De nem ez a könyv az egyetlen káros kiadvány, ami iskolai könyvtárakban lapul... Mennyi nyersanyag, előállítási költség, munkaóra takarítható meg, ha a minőség, a történelmi hűség elve érvényesül a jövőben, ha egy-egy ismertető lelkiismeretes lektori munka alapján kerül a könyvpiacra, a könyvtárakba! Padányi Lajos Budakeszi Ne tartsunk inkvizíciót! Ha valóban demokraták vagyunk, akkor nem támogatunk olyan törekvéseket, amely pusztán a volt politikai hovatartozás miatt távolítaná el helyükről a korábbi rendszer híveit. Ha valóban demokraták vagyunk, akkor mi nem ismételjük meg a korábban osztályidegen alapon véghezvitt inkvizíciós népüldözést. De indulatos meggondolatlanságból se kutyuljunk bűnné múltért való felelősséget, hanem a bűnök súlya szerint különböztessük meg a vétkeseket a tényleges bűnösöktől! Mert igenis van különbség a volt HNF-tag vagy a volt pártkomisszár között. Es a hu- szadrendűen kezelt párttagok sorsa sem azonosítható a „pár- tonkívüli” karrierjével... A demokraták egy részének mindez világos, ám vessünk egy pillantást azokra, akik nem így gondolkoznak. Sajnos, a „demokraták” jó része olykor nem tud szabadulni az örökség antidemokratikus utóhatásától, ők emiatt néha falsul értelmezik a demokráciát. Azt néha „megerőszakolják”, ami így az erőszak megde- mokratiaálását eredményezi ismét. Ez persze abszurdum. Ezért segítsük őket, hogy találjanak rá az igazi demokráciára! A demokraták harmadik típusa viszont érzelmi, indulati alapon „demokrata”. Hitüket vesztették, belefásultak a sok kommunista vívmányba. Most csak azt látják, hogy egyre nehezebben élnek, kevesebb húst, sajtot és gyümölcsöt ehetnek, ugyanakkor azt is látják, hogy akik fenntartották és kiszolgálták a szocialista csődrendszert, azok nagy része gátlástalanul megszedte magát valamennyiünk rovására. Emiatt érthető, hogy a kisemmizett állampolgárok most kevésbé méricskélik a kis bűn vagy a naigy bűn közötti különbséget. Hogy ez szorongást ébreszt némely pártállami szereplőben? Egy részük az elkövetett politikai és gazdasági bűneik miatt szorongjon csak! Kiérdemelték, hogy törvényes úton feleljenek majd a viselt dolgaikért, s nem tudnak kibújni a büntetőjogi felelősségrevoná- suk alól! Ugyanakkor a belekényszerült vagy a csupán mohó haszonlesésből volt zsoldos pitiáner politikai szerepeit, ócska kis kiváltságait mi ne túlozzuk el! Tekintsük morális vétségüknek, hiszen ez csak az volt. Egyáltalán nem kívánom, hogy mi — a tudatosan pár- tonkívüliek, a tudatosan nem kommunisták — most kövessük meg ezeket a gyengéknek bizonyultakat; hanem azt javaslom, hogy adjuk meg számukra azt a lehetőséget, hogy a demokrácia közkatonáiként dolgozhassanak közöttünk. Ehhez viszont az kell, hogy a demokraták ne általánosítva ítéljék meg a bukott rezsim volt személyzetét. Mert indokolatlan félelmeket okozunk, ha összemossuk a felelősségüket. Mi nem buktathatjuk orrára a demokráciát, ha valóban demokraták vagyunk! d’Elhougne László elnök, az MDF vecsési szervezete A választás vesztesei A választások igazi vesztesei a kisemmizett parasztok és a becsapott munkások. Hazánk e két legnépesebb táborának — ipari és mezőgazdasági kisgazdák, valamint a bérből és fizetésből élők — érdekeit képviselni szándékozó két párt, az FKgP és az MSZDP súlyos vereséget szenvedett a választáson. Igaz ez a Kisgazdapártra, bárhogy értékeljék ők maguk az eredményeket. Elsöprő győzelem helyett 10-egynéhány százalék, ez bizony súlyos vereség. Mindkét párt bukásának azonosak az okai. Olyan programmal rendelkeznek, mely feljogosította a hozzájuk csatlakozókat a győzelembe, de legalábbis a jelentős sikerbe vetett hitre. Ez okozta a vesztüket Egyetértek abban ár. Zsíros Gézával, hogy a Kisgazdapárt győzelmet Ígérő programja mágnesként vonzotta a politikai szerencselovagokat, a köpönyegforgatókat, a bármi áron mandátumért sóvárgókat. Az öldöklő, az értékes időt nem kímélő hatalmi harcok a legfontosabbaktól: a pártépítéstől, a programvitáktól, a tagsággal való kapcsolat tartásától, a napi eseményekre reagálástól vette el az energiát. Többedmagammal voltam kénytelen végigszenvedni, hogyan szorítja iki a tenni akarók és tenni képesek nem túl nagy táborát a hangoskodók, a mindenáron (hamis) pártegységet, (ál) békességet óhajtók — nem rossz szándékú — népes tábora. A hibákat még időben jelezve, de a múltból semmit sem tanuló többség értetlenkedő, elhallgattató igyekezete miatt kényszerültünk tehetetlenül végignézni pártunk egyre fokozódó lejárató- dását. elszigetelődését. T e- hetetlenül, a belém is gyökerekig beivódott „árulók”-tól való félelemmel gyötrődtem végig, mint szorítják ki a mindenben igazat mondó, távollétükben lefolytatott fegyelmi tárgyaláson kizárt, majd új pártot alapítókat. Szorongva éltem végig az újabb cserbenhagyottakról szerzett híreket. Mígnem egy mocskolódó telefon, egy nélkülem lefolytatott fegyelmi tárgyalás engem is elért. (Én még boldog lehettem, mert volt legalább egyvalaki, aiki nyíltan szólt értem egy mondatot!) Mikor már egyre kínosabbá vált a tagságom, újabb kisgazdabotránytól viszo\yog- va egyre kelletlenebbül nyitottam ki az újságot, mikor már látható volt, hogy a választások küszöbén nincs mit tenni, mikor a pártom mellett — jó szívvel — agitálni már nem tudtam, ellene beszélni nem akartam, a legnehezebbet választottam: a választások minden megmozdulásából kimaradtam. (Tudom, hogy egy életre szóló élménytől fosztottam meg magam.) Arra már nincs is szavam, hogy mit éreztem, mikor a választási műsorban nem tudom, kicsoda volt főtitkárhelyettesként feltüntetve, mikor az egyik „nagy ágyúnk." első megtámadásakor szó nélkül cserben lett hagyva, mikor második megtámadásakor a jelenlegi főtitkárunk még egy lapáttal rátett (fegyelmi be- ígérgetése) ... Holott Torgyán József semmi olyat nem mondott, amit ne lehetett volna hallani bármelyik kisgazdától, vagy sok-sok járókelőtől. Torgyán József csúfos cser- benhagyása a legjobb illusztrálása annak, hogyan verte szét ez a pártvezetés saját magát. A választásokon elszenvedett jogos vereség népünk józan ítélőképességét mutatja. A megszolgáltnál kisebb mértékű vereség bizonyítja: sokan elvárják, hogy végre a magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét elfogadó és szavatoló törvény alapján rendezzék a kifosztottak tulajdonjogát. Az erőszakkal kifosztottak, az otthonukból előzőitek követelését megmo- solygóknak idézem a rophatom utolsó mondatait: Téved, aki azt hiszi, hogy mert neki sosem volt, sosem lesz földje, ezért ehhez semmi köze. Két okból mindannyiunk első számú gondja ez: 1. Az élelmiszer-ellátásom keresztül a földek sorsa a mindennapjainkat befolyásolja. 2. A mások tulajdonbiztonsága, illetve tulajdonuktól megfosztha- tósága, a mi tulajdonbiztonságunkat, illetve megfosztha- tóságunkat is befolyásolja. Goldner Ibolya Gödöllő ____________________________________v Ki fog itt takarítani? Sok mindent megértem, átéltem már, de ilyen politikai acsarkodást még nem láttam. Kitalálhatják: én már á „langyos tóba” születtem. Olyan helyen dolgozom, ahonnan gyakran kell járnom a megyét, emellett naponta ingázok a fővárosba. A változásoknak természetesen örülök, de egy dolog iszonyúan dühít: a plakátháború. Ragasztották mindenfélével és mindenhova, szórták autókból és repülőgépről is a hivalkodó papirosokat, egyszer még a kukámban is találtam vagy 200 falragaszt... Mire a soraim megjelennek — ha hajlandóak leközölni —, már túl leszünk a szavazáson. Gyanítom, hogy mindenki a sikeréve] vagy a kudarcával lesz elfoglalva, és senki sem kaparja le, szedi össze az idejétmúlt, néha ízléstelen transzparenseket. A legtöbb ellenzéki párt nagytakarítást ígért. Kíváncsi vagyok, lesz-e egy is, aki ezt szó szerint megteszi vagy meghirdeti? Legalább a saját „piszkát” összeszedhetné mindenki ! A kutya is elássa a magáét. S. P. Szentendre Ahí&afial gyülekeztek Március 15-e megünneplésére sokan jöttek el Dunavar- sány lakosai közül a helyi művelődési házba. Nem utasításra kivezényelt tömeg volt, hanem áhítattal gyülekező emberek sokasága. A szervezést a helyi cserkészcsapat, az úttörők. a Dunavarsányiak Független Köre és a Szabad Demokraták Szövetségének helyi szervezete együtt végezte. Áz iskolások és az ökumenikus énekkar műsora után a megjelentek felavatták és megkoszorúzták a művelődési ház falára elhelyezett Petőfi Sán- dor-emléktáblát. Remélhetően elindult az a folyamat, amelyben megtalálhatjuk igazi nemzeti ünnepeinket. Venczel Éva népművelő Dunavarsány A gyóni könyvtárban Váltócipőt húznak
