Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-11 / 85. szám
1990. ÁPRILIS 11., SZERDA ^fßiwian 5 Az álmok álma a rokkantnyugdij ? Fél évszázad kell a gyógyuláshoz A harmincas évei elején járó dabasi férfiú nagyon büszke volt ragyogó ötletére, amikor elmondta, hogy leszázalé- koltatja magát jó pénzért. Bár annyira azért nem beteg — állította —, majd megjátssza magát az orvosok előtt, mert már eleget robotolt, s inkább élvezni alkarja az édes semmittevést. Ha pedig nem lesz elég a jó szándék a jó élethez, a háztájiból összekaparja a még hiányzó pénzt. Neki a rokkantnyugdij az álmaik álma ... Az ötödik ikszet taposó ceglédi férfi azért kérte felülvizsgálatát az Országos Orvosszakértői Intézettől, mert dolgozni akart, hogy több pénzt vihessen haza népes családjának. ö valóban beteg. Munkahelyi ártalom okozta a maradandó egészségkárosodást. A negyven-egynéhány éves nagykátai asszonyról kiderítette az orvosszakértői vizsgálat, hogy munkaképesség-csökkenése elérte a hatvanhét százalékot. Mégsem akarta, hogy leszázalékolják. Csak azt kérte vállalatától, hogy könnyebb munkakörbe helyezzék, ehhez kellett neki a véleményezés. A nagykátai háromgyermekes családapa — aki húsz éve rokkant meg — nyomorúságos könyör adománynak nevezte nyugdíját. S mert néhány éve visszaminősítették másodikból harmadik rokkantsági csoportba, elmehetett dolgozni. Vagyis inkább kénytelen volt munkát vállalni, hogy ne szűkölködjön annyira az öttagú család. Ö nem álmodozik, vagy ha igen, egészen másról. PéL dául a nyugdíjemelésről... Besjban a* ingázók Az orvosszakértők végképp nem álmodoznak, ök konkrét tényekkel dolgoznak, hiszen munkájukban nem lehet döntő jelentősége a sajnálatnak, a jótékonykodásnak. Mégsem csukhatják be szemüket a társadalmi bajok előtt, amelyek pontosan rajzolódnak ki az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézet (ŐSZI) statisztikáiban, az orvosok napi személyes tapasztalataiban. Tizenhárom éves orvosszakértő) és több évtizedes orvosi tapasztalatairól, s az elmúlt két évben felerősödött különös jelenségről szólt dr. Detre Edit, az OTF Orvosszakértői Intézete 1-es számú budapesti igazgatóságának megbízott vezetője Tévedés az a hiedelem, hogy valaki csak úgy, saját elhatározásból leszázalékoltathatja magát. Ehhez az kell, hogy a beteg munkaképesség-csökkenése elérje a hatvanhét százalékot. A végső szót azonban az ŐSZI mondja ki. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy a mai negy- venöt-ötven évesek majd mindegyikének van valamilyen komolyabb betegsége. Látni kellerie, hogy mennyi tönkrement, kiégett ember kerül az orvosszakértők elé. Egyesek tíz-húsz évvel látszanak idősebbnek tényleges koruknál. Ezek az agyonhajszolt emberek két-három munkakört is betöltenek, s odahaza ellátják a családot és a háztáji gazdaságban is dolgoznak. Sok olyan nő kerül hozzánk, aki férfimunkát végez (olykor több férfi helyett is), otthon pedig várja őket a háztartás. Holott szerintem bőven elégséges volna napi hat óra munka az anyáknak, mert a háztartás egy komoly főállás fáradalmaival ér fel. Az ingázókat pedig külön is terhelik az állandó utazás stresszhatásai. A napi oda- vissza utazással elveszített időt és pénzt pedig vagy túlmunkával, folyamatos műszak után járó pótlékkal, vagy a háztáji gazdaságban igyekeznek behozni. Az OTF Qrvosszaikértői Intézete tavalyelőtt 198 ezer 171 véleményezést végzett. Az elmúlt évben már 215 ezer 717 beteget vizsgáltak meg az orvoscsoportok. Az összes igénylő 51, illetve 56 százaléka lett rokkant tavaly és tavalyelőtt. Az elmúlt évben több mint 56 és fél ezer új beteget százalé- koltak le. közülük 16 ezer 201 Pest megyei lakost vizsgáltak. s leszázalékoltak több mint ötezret. Döbbenetes számok Hátborzongatóan rossz statisztika ez, pedig a fővároshoz képest Pest megye a mérsékelten veszélyeztetett területek közé tartozik. Ugyanakkor nyilvánvaló az összefüggés Budapest és Pest megye kapcsolatában, hiszen 200-220 ezer ingázó dolgozik a fővárosban. Ezek a vidéken élő emberek ugyanúgy nyelik a szmogot, szenvednek a zaj- és vibrációs ártalmaktól, s ugyanazokban az egészségtelen, elöregedett gyárakban, üzemekben dolgoznak, mint a budapestiek. Nagyon sok vidéki pedig odahaza dolgozik, olykor egészen primitív munkakörülmények között, olyan kisüzemekben. ahol a hatékony egészségvédelemről legfeljebb csak olvasni lehet. A rokkantsági okok statisztikájában első helyen a keringési megbetegedések, a szív- infarktus, az agyi és végtagi érrendszeri károsodások állnak. A második helyet az elmezavar vívta ki magának. Nem, nem tévedés, hiszen a munkanélküliség tízezres nagyságrendet ért el, családok százezrei élnek szétszakítva, s az elmagányosodás világjelensége ijesztő mértékben terjed hazánkban is. Sajnos nem véletlenül vagyunk világelsők az öngyilkossági statisztikában. Ez a tény lecsapódik az orvosi bizottságok előtt is, mert akik túlélik önpusztító cselekedetüket, gyakran maradandó értelmi vagy fizikai sérüléssel élik le hátralevő idejüket. A társadalmi bajok sokrétűségét s azok fokozódását mutatja a különleges céllal kért vizsgálatok megszaporodása is. Receptet ajánlani a rokkantak számának csökkentésére nem tud dr. Detre Edit, hiszen az orvosok a nyilvánvaló társadalmi bajokkal szemben tehetetlenek. Hangot adott azért annak a reményének, hogy ha lecsendesednek a politikai viharok, ha csökkennek a gazdasági nehézségek, s ebből következően a létbizonytalanság okozta feszültségek, egy idő múlva biztos, hogy kevesebb embert kell majd leszázalékolniuk. Különleges kedvezmények Bár igaza lenne az igazgatónőnek! De mi lesz velünk, mi lesz ezzel a néppel addig? Mert az elmúlt negyven évben senki sem foglalkozott az ország lakosságának egészségi állapotával. Ugyan 1959-ben és 1979-ben az MSZMP Politikai Bizottsága, s 1978-ban a kormány napirendre tűzte az egészségügyi ellátás helyzetének megtárgyalását, az emberek egészségi állapotáról azonban szó sem esett. Nem véletlenül állítják az orvostársadalom vezetői, hogy a korábbi években elszenvedett genetikai sérülések súlyos következményeit a jövő évezred első évszázadának közepére heveri ki Magyarország népe.., Aszódi László Antal Vetés előtt boronáinak- .iÄS A lórévi Dunamenti Termelőszövetkezet 730 hektáros földjével nem tartozik a megye nagy gazdaságai közé. Kétszáznyolcva- nan dolgoznak, ki a mezőgazdaságban, ki a faüzemben vagy éppen a baromfiágazatban találja meg a megélhetését. Árbevételük tavaly 208 millió forint volt, de bíznak abban, hogy az idei év jobban sikerül majd. Most ezekben a napokban, mint a megye többi gazdaságában, náluk is, a vetés köt le minden energiát. Lesték, hogy jön-e az eső. A hét végi bőséges égi áldás megöntözte a földeket, és így, mint képünkön is látható, a napraforgó vetése előtt két MTZ elboronálja a földet a lórévi határban (Hancsovszki János felvétele) Korlátozás nélkül Nincs még jele A vállalkozásbarát gazdaságpolitika jelei egyelőre nem mutatkoznak meg gazdaságunkban. Ezt bizonyítja az is, hogy a kisiparosok létszáma alig. csupán 4 ezerrel nőtt az elmúlt évben, s jelenleg 170 ezer kisiparos tevékenykedik hazánkban. Közülük csupán 96 ezer a főfoglalkozású, a többiek munkaviszony, illetőleg nyugdíj mellett dolgoznak. kedvezőtlen, hogy a mesterek zöme Budapesten és a nagyvárosokban működteti iparát, s mindössze 35 százalékuk dolgozik vidéken. Továbbra is igen magas azoknak a száma, akik egy-.egy új vállalkozást hoznak létre. Az április 1-jén hatályba lépett vállalkozói törvény sokat könnyít a kisipar helyzetén, hiszen — mint ismeretes — vállalkozói tevékenységet immár bárki, szinte korlátozás nélkül folytathat. A törvény életbelépésével egyidejűleg hatályát vesztette több korábban hozott koiű'á- tozó intézkedés. így például nem határozza meg jogszabály a kisiparosnál az alkalmazottak létszámát. Mi igaz a vádiratból? Helyreigazítást kérnek az Alaptól Nagyon finoman fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy mostanság korántsem a megszokott mederben folynak a tanácsülések. Ez a megállapítás a legkevésbé talán éppen az ácsai polgárokat lepi meg azok után, hogy tavaly október 11-én néhány perc leforgása alatt lett új tanácselnökük, majd az idén február 14-én a testületi ülésen felolvasták a volt elnök, Farkas János tizenhét oldalas vádiratát. Ezt a terjedelmes levelet az SZDSZ helyi újságja, az Alap, csaknem teljes egészében leközölte változatlan tartalommal — azt követően, hogy az irományt csatolták a nyilvános tanácsülés anyagához. Révész Miklós, az SZDSZ helyi csoportjának vezetője jogszerűnek mondta a levél leközlé- sét, azt állítva, hogy az abban megnevezett négy „fővádlott” közül hárman hozzájárultak az Alap című újságjukban való kinyomtatáshoz. Egyébként pedig Farkas János írásos engedélyt adott a levél közreadásához, amelyben többek között az Ócsai Tanács Végrehajtó Bizottságának öt tagját vádolja például munkafegyelmi vétségekkel, hivatali hatalommal való visszaélésekkel, illetve önkényes vezetői intézkedésekkel, s a költség- vetési keret terhére történt túlköltekezéssel. Nos, Vágó Balázs — az 1989. október 11-én megváHARMINCEGY TANYA A MEZSGYÉN Közös lónak túrós a háta Nyárfa még nincs, legalábbis ezen a környéken, a Fő utca 229 és 277 szám közti szakaszán. Az itteni házakon még friss a vakolat vagy fel sem rakták, ez Inárcs legfiatalabb „lakónegyede”. Papíron Inárcsé, az itt lakók és a helyi tanács illetékesei szerint Kakucsé. Ember legyen a talpán, aki majdan igazságot tesz. Az ügy előzményei akkor kezdődtek, amikor a két községet összeházasították, s ennek már több mint 15 éve. Mint mondani szokás, közös lónak túrós a háta, a kakucsiak épp ezért soha nem tudtak megbékélni az egyesítéssel, szerintük ez csupán arra volt jó, hogy érvényre jusson a másik aranymondás: a szentek keze is maguk felé hajlik. Néhány példa a fentiekre Surman Magdolna v.b.-titkártól. Csiszárik Páltól és Horváth Istvántól: — 1973. óta gyakorlatilag semmilyen érdemleges beruházás nem történt Kakucson, jelenleg is azok az infrastrukturális létesítmények vannak, mint az egyesítés előtt. Ezzel szemben Inár- cson felújították a tanácsházát. úgyannyira és olyan „pompával”, hogy a köznyelv csak fehér házként emlegeti. A művelődési házat úgyszintén, összességében Inárcs központja manapság olyan, mint egy városé. Ez magában még nem bűn. De miért csak Inárcson? Miért adták ,el a kakucsi művelődési házat és öt kakucsi szolgálati lakást, mely eredetileg az ide települő értelmiségiek — orvos, tanár, agronómus stb. — részére épült? (Jó volna utána nézni, ki, mennyiért vásárolta meg ezeket a lakásokat...) A kényszerházasság végül is válással végződött, tavaly júniusban népszavazás döntött: ki-ki járja a maga útját, kiki gazdálkodjon a saját pénzével. Nagyjából a vagyonmegosztás is megtörtént 58,2 illetve 41.8 százalékos arányban, lévén, hogy Inárcs nagyobb, ők kaptak többet. Ennek jogosságát a kakucsiak nem vitatják, a vita tárgyát a Fő utca ama 229—277 közti szakasza képezi, mely a két községet elválasztó vasútvonal kakucsi oldalán van, ám adminisztratilag Inárcson jegyzik, az inárcsi tanács foggal és körömmel ragaszkodik az itt lakó mintegy harminc csatádhoz. Hogy miért? Csiszárik Pál szerint presztízsből, de leginkább anyagi meggondolásból. A vitás terület 500 ezer forintot jelent a községfejlesztési költségvetésben, ezt a félmilliót mindkét fél szeretné megfogni. □ Hogy maguk mit akarnak. az világos. De mi a véleménye az ott lakóknak? — kérdezem Erős Józseftől, Ka- kucs megbízott tanácselnökétől. — Petícióval fordultak hozzánk, melyben kinyilvánították a Kakucshoz tartozási óhajukat. A nyilatkozatot 34-en írták alá, csupán négy ház lakói kívántak Inárcshoz tartozni. Az arány önmagáért beszél; 86 százalék kontra 14 százalék. Kocsiba ülünk, elmegyünk a vasútvonalig. Erről a tábla: Kakucs. Amarról: Inárcs. Azt valóban nehéz megérteni, milyen logika alapján tartoznak a kakucsi Fő utca bal oldalán lakók a szomszédos Inárcshoz? (Inárcsnak van rá magyarázata, szerintük az új házak helyén valamikor inárcsi szántók voltaik, akkor még nem létezett az a bizonyos vasútvonal, amit ma a kakucsiak vízválasztóként emlegetnek.) □ Szeretnék néhány emberrel elbeszélgetni. A házakat majd én választom ki. Kísérőim rábólintanak, én pedig találomra benyitok a 249-es számú portán. — Csiszárik László — mutatkozik be a gazda. — Csak névrokonok vagyunk — szabadkozik Csiszárik Pál, aki egyik fő mozgatója a vitás kérdésnek, ilyen minőségben kísér a körúton. — Kakucson születtem, a feleségem sári lány. Mi keresnivalónk van nekünk Inárcson? — kérdi Csiszárik László — Kakucson járutik boltba, orvoshoz, templomba. Ez az egész csak arra volt jó, hogy bonyolítsák az életünket. A múltkor bútort vettünk. Be- mondtuk a címet ahogy a személyibe van bejegyezve: Inárcs. A bútorosok ide-oda kóvályogtak, míg ránk találtak, hallotta volna, miket mondtak. A 251-es számú házban csak a gazdaasszony van otthon, Ekrik lstvánné. — Én Űjhartyánból jöttem ide férjhez, a férjem kakucsi. Mi som értjük, miért vagyunk mi inárcsiak, ha egyszer Kakucson lakunk? Isten őrizzen, hogy mentőt kelljen kihívni. Hisz még egy levél sem talál ránk, a távirat úgyszintén. Halmi Pál a következő, őt mázolás közben találjuk, a ház már be van bútorozva, de még nem laknak benne. — Még a szüleimnél lakunk, így ránk nem kötelező az átjelentkezés. De a bátyámnak már kiküldték a felszólítást, ha nem jelentkezik át Inárcsra. megbüntetik 3000 forintra. Én Kakucson születtem, az asszony Bugyiban. Mi dolgunk van nekünk Inárcson? Nemcsak a Halmi fivérek nem vették komolyan az át- jelentkezési kötelezettséget, amiért is tavaly október 11-én Hornyák Árpádné v.b.-titkár szétküldte az ultimátumszerű felszólítást, az inárcsi ka- kucsiaknak: vagy átjelentkeznek, vagy fizetnek. Jogilag korrekt, logikailag megkérdőjelezném. Lévén, hogy az ügy még nincs lezárva, a legilletékesebb még nem mondta ki az utolsó 'szót. A legilletékesebb a megyei tanács. Még hallgat, egyelőre csak a levelek jönnek, mennek, az ügy. úgy tűnik megfeneklett a bürokrácia állóvizein. Pedig a kakucsiak türelme már fogytán. Szeretnék végre tudni, hová is tartozik az a harmincegynéhány tanya, mely elé a nyárfákat még csak most fogják kiültetni. Matula Gy. Oszkár lasztott — társadalmi tanácselnök szerint nem igaz az, hogy ő és munkatársai hozzájárultak volna a tizenhét oldalas vádirat kinyomtatásához. Sőt! Figyelmeztették Révész Miklóst, az Alap szerkesztőbizottságának tagját, hogyha közreadja a Farkas-féle levelet, akkor annak minden jogi és etikai következményéért felelősséget kell majd vállalnia. A „cikk” mégis megjelent az Alap márciusi — első — számában, majd a folytatás a következő kiadásban. Viszont Vágó Balázs mindettől függetlenül eljuttatta az irományt a Pest Megyei Tanácshoz törvényességi felülvizsgálatot, illetve a súlyos vádak kivizsgálását kérve. Azóta több alkalommal is beszélgettünk az ügy állásáról Vágó Balázzsal. A tőle kapott legutóbbi tájékoztatás szerint a megyei tanács pénzügyi osztálya befejezte a vizsgálatot, s megállapította, hogy a megvádoltak vétlenek a Farkas János által leírt „bűnök” elkövetésében. A szervezési és jogi osztály azonban késik az érdemi válasszal, bár még a szavazás előttre ígérték a vizsgálat befejezését. Azóta kétszer is módosították a végleges határidőt, egyelőre csak egy telefonos üzenet erejéig futotta. Eszerint a terjedelmes vádiratot nem lett volna szabad csatolni a tanácsülés anyagához, legalábbis addig, amíg az ügyrendi bizottság nem dönt annak felolvashatóságáról, vagy akár megsemmisítéséről! A hibát tehát elkövették. Igaz, az ügylet úgy volt időzítve, s megszervezve, hogy arra senki se számítson, így azt sem tudta az ügyrendi bizottság elnöke — a levél felolvasása előtt —, hogy mit tartalmaz a vaskos boríték. Tehát a szervezési és jogi osztály még nem fejezte be a maga részéről a vizsgálatot. Am szóban azért tájékoztatták a mostani tanácselnököt, hogy a vádirat jogi részének tisztázása polgári peres úton lehetséges. A megrágalmazottak türelme azonban elfogyott. Április 9-én, hétfőn megfo"almazták az Alapban leközölt Farkasféle levélre a választ, s eljuttatták a szerkesztőbizottsághoz. Ugyanis arra számítanak a tanácsiak, hogv megjelenik a válaszlevél az Alap negyedik számában — megelőzve a Pest Menyei Tanács szervezési és ioni osztályának érdemi nyilatkozatát. Mert hát Isten malmai meglehetősen lassan őrölnek. Még mindig .. 1 A. L. A.
