Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-27 / 98. szám
1990. ÁPRILIS 27., PÉNTEK 3 A SZÁMÍTÓGÉP VISSZAKÉRDEZ Na, most mi Na, most mi van? — kérdezi a számítógép kezelőjétől, amikor elfogytak az információi. A gép képes a gondolkodásra, hiszen alkotói az emberi agy működését próbálták — a lehetőségekhez mérten — reprodukálni általa, a gép működőképes is, hiszen csak most, februárban, vadonatújan, de féláron került a városi tanácsra; a gép tehát dolgozni akar. Tovább akar lépni a logikai soron, ahol a kevés információ miatt elakadt. És választásra vár. Hát, ez az. Ki a fene tudja, hogy mi van most? Mert most például az van, hogy itt ez a számítógép, ami eddig ugye nem volt itt. Aztán a tanács mégis működött. Ott voltak, sőt, most is ott vannak az emberek, a maguk tekervé- 1igeivel, s iktattak meg nyilvántartottak, meg kiszámoltak, meg kiküldték, meg behajtották, meg igazgattak. Erre jött kezdetben a népszavazás. Én ők meg tudták számolni, sőt,- össze is tudták adni, Sokáig tartott? Igen. De megcsinálták, s jó lett. Aztán beharangozták a választásokat. és jött a gép. Mindenhová. Ahol volt, csak kevés, ott is kaptak, ahol nem volt, ott meg pláne. Ekkor az emberekben akadt meg a logika: na, most mi van? Az volt, hogy az emberek nem hagyták magukat. Jó, jó, a gép is tud számolni, de mégiscsak jobb. ha az ember maga végzi a munkát. Mert ugye, a gép mégsem ember. Okos, okos, de mégis. Szóval, az emberek számoltak és megmondták a gépnek a végeredményt. A számítógép persze nem volt oda a gyönyörtől, kezelője tajtékzott a dühtől, mert nem szereti, ha az okos tekervények kihasználatlanok. A gépé is, amely arra való, hogy a műveleteket végrehajtsa, s az embereké is, amely meg arra van, hogy döntést hozzon. A számítógép kezelője tehát pipa volt: egyik teker- vény sem úgy működött, ahogy illett volna. És akkor mi van? Akkor nem volt semmi különös, végül csak megtudtuk az eredményt. Ámde, a gépet vette a tanács, így most is ott áll, mellette meg ül az informatikus, s információra várnak. Azért, hogy dolgozni tudjanak. Számolnivaló egyelőre nem akad, s kár volna, ha nem használnák ki a választások közötti időket. Mi legyen hát? „Marikám, csináljon valamit ezzel az üggyel”, mondja a főnöke a tanácsi dolgozónak, s Marikám csinál valamit. Megkérdezi a Józsit, hogy ő mit csinált ezzel az üggyel a múltkor, kiküld egy idézést, addig is telik az idő, meg a falugyűlést is össze lehet hívni, majd mond valaki valami okosat. Ájbikámnak (IBM) ilyet nem lehet mondani. Hogy csináljon valamit. Mert rögtön visszakérdez: mit? Neki pontosan, világosan meg kell mondani, hogy mi a helyzet, hogy ilyen esetekben mi szokott történni, hogy hányféle vélemény — megoldási lehetőség — van, s csak akkor lehet megkérni, hogy oldja meg a dolgot. Sorolja föl, hányféle megoldás, s annak hányféle módja van. S ha elegendő és megfelelő információja van, akkor meg is fogja mondani. És van neki? Hát erről van szó. Ha volna neki, nem pimaszkodna ilyen kérdésekkel, hogy mi van? Holott nem is pimasz, csak filozófiája van neki. Neki az a filozófiája, hogy a döntésekhez előbb információkra van szüksége. A számítógép olyan nézeteket vall, hogy először adatok kel’enek, aztán képletek (törvények, szabályok), aztán szükség van egy célra — s ha mindez összejött, akkor kezdhetnek tekeregni a tekervények, amelynek a végén nem kérdés jelenik meg a képernyőn, hanem a válasz. van? A válasz pedig az, hogy a számítógép megszervezné a tanácsokon a munkát, csak meg kéne vele bízni. Illetve benne kéne bízni. Vagyis az embereknek magukban. Hogy az ő tekervényeiket nem helyettesíti a számítógép, hanem fölszabadítja. Nyilvántartja a lakosokat, kiszámolja az adókat, könyveli a bevételeket meg a kiadásokat, miközben Marikám meg Józsikám meg a főnökük ráérnek azon gondolkodni, hogy hogyan lehetne megszervezni a gázbekötést, hogy mitől tehetnék ihatóvá az ivóvizet, hogy honnan szerezzenek pénzt a sokgyerekesek segélyezésére. És ha ezeket alaposan megfontolták, mindenkit megkérdeztek, megtartották a falugyűlését, akkor Ájbikámnak föl lehet adni a leckét: futtassa végig a tekervényein, melyik gázvezeték lesz a legolcsóbb, a leggyorsabban elkészülő, s melyik kivitelező lenne a leginkább megbízható. Persze ehhez a gép tudni akarja, hogy mit akarnak tőle. Ha nem tudja, pimaszul visz- szakérdez: na, mi van? J. A. küdve — elhárítani a további veszélyeket, kimenteni a sebesülteket, eloltani a tüzet. A feladatot frappánsan és gyorsan oldották meg. A tűzoltók „elfojtották” a lángokat, „megakadályozták”, hogy veszélyes anyagok kerüljenek a talajba. A mentősök elszállították a „sérülteket”, s a „pórul járt” autóirat, valamint a buszt emelődaru segítségével felállítottak és elvontatták. Persze, a gyakorlatot irányító tisztek nehézségeket is emlegettek. Például azt, hogy a munkájukra vonatkozó rendeletek gyakran ellentAiondá- sosak. Nem tisztázott az sem, hogy egy felborult jármű el- voníatásának költségeit kinek kell fedezni. Nem is beszélve a vízdíjról, amit a tűzoltóságnak a felhasznált víz után ki kell fizetnie. Azaz: egy laktanya anyagilag akkor jár jobban, ha kevesebb vizet használ, ami — ugyebár — a tűzoltóság esetében enyhén szólva vicces. Mindenesetre a tűzoltók tegnap jól vizsgáztak, de ennek ellenére csak azt kívánhatjuk magunknak és másoknak is, miről kevesebb esetben legyen rájuk szükség ... Erdősi Ágnes és Kecskés Ágnes riportja KATASZTRÓFA, avagy egy baleset-elhárítási gyakorlat története re a honvédség műszaki mentőalakulatai, leszáll az Aero- caritas helikoptere, felbukkannak a Vöröskereszt, valamint a Környezetvédelmi- és Vízügyi Igazgatóság munkatársai. A helyszínelő rendőrök persze már jóval korábban megérkeztek. Az olvasó nyilván sejti, hogy a sok résztvevő ellenére mégsem valódi balesetről van itt szó. Valóban nem, hiszen tegnap délelőtt a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága rendezett komplex balesetelhárítási gyakorlatot, az M3-as autópálya atkári leágazásánál. Az akció résztvevői azt gyakorolták, hogy váratlan katasztrófahelyzetben hogyan lehet minél gyorsabban — más szervezetekkel együttműAz M3-as autópálya szélén három kocsi hever összetörve. A Trabant, a Wartburg és a teherautó egymásba rohant, majd mindhárom autó kigyulladt. Az út szélén szemlélődő tömeg nyugodtan nézi, ahogy a lángok magasra csapnak. A bodor füstfelhők az égig gomolyognak, szürkés ködbe burkolva a környéket. Legalább fél órának tűnik az a néhány perc, amíg a szirénázó tűzoltóautók Gyöngyös felől megérkeznek. Az ezüstösen csillogó azbesztruhába öltözött tűzoltók kiugrálnak a kocsiból és munkához látnak: fehér habbal próbálják elfojtani a tüzet. Hamarosan befutnak a mentősök is, de ők nem a tűzhöz sietnek. Az égő autóktól úgy 29-30 méternyire egy busz fekszik felborulva, közelében autók, amelyeken látszik, hogy nekiütköztek a busznak, majd visszapattantak róla. A jármüvekben a sebesültek türelmesen várják, hogy kimentsék és ellássák őket. Néhány sérült nem tudja megállni, hogy időnként ki ne jöjjön a buszból és meg ne nézze a látványosságra ösz- szegyűlt tömeget. A másik irányból újabb tűzoltóautók érkeznek, amelyek egy veszélyes vegyi anyagokat szállító, felborult teherautó oltását imitálják. Közben bcszáguldanak a heiyszínŐ MONDTA Hiányzik? Érdekes előadás szövegét tette közzé a Hitel (90/8.) legújabb száma. Faragó Béla szavai 1989 őszén hangzottak el, a Svájci Irodalmi és Képzőművészeti Kör luganói tanulmányi napjain. A szavak a várható magyar változásokra vonatkoztak, azaz most, a megjósolt—megtörtént—nem történt meg hármasát kínálják fel az olvasónak. Igazságtalanság lenne É. B. szavait rászegelni a valóság méterrúdjára, azaz eszünkbe sem jutott az ilyen összevetés. Mondott azonban olyasmit is F. B., ami nem először bukkan fel a magyar tömegtájékoztatásban, holott egész egyszerűen nem (lehet) igaz! Azt mondta F. B.. a köztársasági elnök személyéről meditálva: „...Magyarországon hiányzik az erős elnök szerepére alkalmas, gyakorlott és a pártok fölött áUó politikai személyiség, mely képes lenne egy nagyon széles nemzeti konszenzus megteremtésére.” Túl azon, hogy némely — ma a hatalomban levő, illetve annak radikális ellenzékét alkotó — politikai szervezet „értelmezhetetlennek” minősítette a konszenzus fogalmát, bennünket más nyugtalanít. Mi ugyanis hiszünk a konszenzus lehetőségében, abbc.n azonban nem hiszünk, hogy itt él e hazában több, mint tízmillió ember, s az az egy hiányzik közülük, aki alkalmas lenne a megtisztelő méltóságra. Ha ez ugyanis igaz lenne, akkor mi magyarok a világ olyan, különleges nációját alkotnánk, amely — szemben másokkal — nem volt képes kitermelni-kinevelni a maga nemzeti vezető egyé- niségeit-személyiségeit. Mert ha köztársasági elnököt nem, akkor esetleg miniszterelnököt sem? Minisztert sem ... pártvezéreket sem ... mert miért éppen elnököt nem, de másokat igen?! Tehetségtelen nép az ilyen! Nincsenek tehetségtelen népek? Persze hogy nincsenek. Vannak viszont sikeresen terjesztett tévhitek ... KLIENS Az Állombiztonsági Szolgálat átszervezése Nem csak nevében, feladatában is áj Befejeződött az Állambiz- tonsági Szolgálat átszervezése, amelynek során 900-zal csökkent az állomány létszáma — közölte csütörtökön a Belügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatóján llcsik Sándor miniszterhelyettes. Még az elmúlt év novemberének végén zároltak 460 üres státust, 440-et pedig az átszervezésnél szüntettek meg. A 900 státust most átadják az Országos Rendőr-főkapitányságnak. A tervek szerint hat új rendőr- kapitányságot, 14 rendőrőrsöt hoznak létre, s megerősítik a Fejér, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén és a Hajdú-Bihar megyei bűnügyi szolgálatot. Ezenkívül száz státust kap a megalakuló repülőtéri biztonsági szolgálat is. Ismeretes, hogy a megszüntetett Allambiztonsági Szolgálat helyett nemrég megalakult a Magyar Köztársaság Információs Hivatala, amely a hírszerzéssel foglalkozik, valamint a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala, amelynek az elhárítás és az alkotmányvédelem a feladata. A katonai biztonsági szolgálat pedig átkerült a Honvédelmi Minisztériumhoz. A szolgálatok személyi állománya kikerült a Belügyminisztérium hatásköréből. A megszűnt III/III-as belső biztonsági szolgálat — ez a részleg foglalkozott a korábbi ellenzék megfigyelésével — 450 munkatársából 28-an kerültek át a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz, 67-en bűnügyi területen folytatják a munkát, a többiek pedig leszereltek, illetve nyugdíjba vonultak. Három év alatt nyugati autókra cserélik a rendőrség mintegy háromezer Ladáját, s ennek pénzügyi fedezetét az Állambiztonsági Szolgálat átszervezése során felszabadult épületek egy részének külföldieknek bérbeadásából teremtik elő.
