Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-26 / 97. szám
1990. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK Elhárítás élményeire is lenne vevő Igazgató lett az ezredes Valljuk be, sokunkban él némi előítélet a katonákkal, pontosabban a katonatisztekkel szemben. S ha lehet, ez fokozottan igaz a parancsnokokra. Természetes hát, hogy az ember felkapja a fejét, amikor azt hallja: egy nyugalmazott katonai vezető ügyvezető igazgató lett egy magyar— osztrák kft.-ben. Még gyanűsabbnak tűnik az ügy, ha az is kiderül, hogy az illető aktív korában a megyei katonai közigazgatás élén állt, vagyis napi munkakapcsolatban volt helyi tanácsokkal, vállalatokkal, szövetkezetekkel. S most olyan gazdasági társaságban tölt be vezető szerepet, amely többek között ingatlanközvetítéssel, létesítményfejlesztéssel is foglalkozik. Ha az előítélet nem is munkált bennem, ám a hírre felkaptam a fejem, hogy Szőke András ezredes, a megyei hadkiegészítő parancsnokság nyugalmazott vezetője a Pro- jekta elnevezésű magyar— osztrák kft. ügyvezető igazgatója. Szőke András nyilván megsejtette az érdeklődés mögött a gyanakvást, de készségesen fogadott. No, nem egy fényűző belvárosi irodában, hanem szolid ízléssel berendezett VII. kerületi kétszobás lakásán, ahol beszélgetésünket gyakorta szakította félbe telefoncsörgés, külföldi hívások. — Magyarok négyen vagyunk a kft.-ben — kezdi az 1987-ben nyugdíjba vonult ezredes. — Osztrák részről a jónevű Kolumbusz ingatlanközvetítő cég vezetője lépett be a kft.-be, egymaga ötvenszázalékos részesedéssel. Manapság divat állami földeket, vállalati vagyont vinni apportként az ilyen üzletekbe. Én azonban a megtakarított pénzemmel szálltam be. Ez mai gában kevés is volt. Kölcsönt vettem fel, amelynek egy részét az idén vissza kell fizetnem. — No, gondolom, a tisztes ügyvezető igazgatói fizetés könnyít ezen a gondon. — Nincs igazgatói fizetés — válaszol Szőke András. —• Mindenki a szerzett üzlet arányában részesedik a bevételből. A nagyobb értékűből kisebb, a kisebb értékűből nagyobb százaléknyi üti a markát. Én is csak akkor keresek, ha üzletet hozok össze. — önnek bizonyára könynyebb, hiszen kisujjában van a megye. Nemcsak a vállalatok vezetőit ismeri, azt is tudja, mit, milyen gépekkel termelnek, hogy milyen földön gazdálkodnak a szövetkezetek, hol van eladó üzem. — Ez mind így van, de még nem jelent feltétlenül üzletet. Igaz, kár lenne tagadni, hogy az információ aranyat ér, s az ismeretség nagyon fontos. De nem minden. A legjobb nexus sem ér semmit, ha a vállalkozó azért nem köt üzletet, mert nincs közvetlen telefonösszeköttetése a kiszemelt üzemnek a fővárossal. Egyébként is a nyugati vállalkozók teljesen Budapest-centrikusak, számukra csak a főváros az üzleti célpont, s még ott se igen akarnak túllátni a Rákóczi úton. Természetes, hogy a Pest megyei lehetőségekre is felhívom a figyelmüket, hiszen olcsóbban, gyakorta sokkal előnyösebb üzleteket köthetnek itt, mint a fővárosban. Szeretem is a megyét, és örülnék, ha sikerülne olyan külföldi vállalkozókat idecsalogatni, akik biztos .megélhetést hoznának az embereknek. Most o legnagyobb' ■ falat, amelybe haraptunk, egy szálloda lenne a Dunakanyarban, Visegrádon. Mitterrand elnök magyarországi látogatásakor 800 millió frankot ajánlott fel közös vállalkozások támogatására. A francia cég, amellyel tárgyalunk — s amely kizárólag ötcsillagos szállodákat épít — ezt a lehetőséget szeretné megragadni. Természetesen a világkiállítás üzleteiből sem szeretnénk kimaradni. Ebben elsősorban a Csepel-szigeti lehetőségeket akarjuk jól kihasználni. Az MO-s autóút ugyancsak megemeli ennek a területnek az ázsióját. — Csak idegenforgalmi üzletekben „utazik"? — Szó sincs erről. A legkülönfélébb cégek számára keresünk helyet, piacot. S hogy mennyiféle dologból lehet üzlet, arra elég talán két példa. Magyarországon nincs rokkantkocsigyártás, pedig ezekre az eszközökre sajnos, nagyon sok embernek szüksége lenne. Olyan megoldáson dolgozunk, hogy a korszerű rokkantkocsikból — amelyeket itt gyártanának — a hazai mozgássérülteknek is jusson. Ettől, de az idegenforgalomtól is igen távol áll az az általunk tető alá hozott üzlet, amelynek keretében szárazvirágot termel és csomagol itt az izraeli—magyar vegyes vállalat. Munkájáról sokkal szívesebben beszél Szőke András, mint magáról. Pedig — az újságíró számára — életútja nem akármilyen csemege. Ugyanis 1962-től 1974-ig ő volt a Belügyminisztérium katonai elhárításának helyettes vezetője. Aligha kétséges, ha megírná az emlékiratait, siker lehetne az ilyen témákkal még oly telített könyvpiacon is. Móza Katalin Minden harmadik iszik, mielőtt a volánhoz ül Nincs kisebb szabálysértés, csak halálos tévedés (Folytatás az 1. oldalról) Az őrnagy, Kiss Lajos századossal próbálja sorra venni az okokat. Bármilyen meglepő, a kifelé és befelé tartó sávon is Budapest közelsége miatt gyakoriak a balesetek. A „telkes” vezetők gyakorlatlansága mellett baleseti veszélyt jelent, hogy az „araszoigatás” után végre szabad útra érő sofőrök a kelleténél jobban nyomják a gázt. A főváros felé tartva pedig „kiengednek” a cél előtt. Az őrnagy nem csodálkozik Mit teihet a rendőrség? Mindenekelőtt. sűrű vitát folytatnak a demokráciáról és az állampolgári jogokról. Ugyanis mostanában, a megállított járművek vezetői nagyon „öntudatosak” lettek. A szabálysértést még úgy ahogy elismerik, de a rendőri intézkedés jogosságát már nem. Alkudoznak a kiszabott bírságon, vitatkoznak, de az is előfordul, hogy fenyegetőznek — különböző igazolványokat lobogtatva nyomatékül. A rendőrségről megjelent újságcikkek után az őrnagy ezen már nem csodálkozik. Azon annál inkább, hogy Száműznénk a babaarcé,; szőke piszét ? Vissza a nőiességhez! Hát, aki eddig nem tudta, annak elárulom: kérem, mi itt az utóbbi egy-két évben a sötét hajú, vastag szájú, enyhén nagy orrú, szuggesztív tekintetű nőkre, buktunk. Vagyis ha akad oíyan férfi,, akinek a felesége, barátnője, szerelme platinaszőke, babaarcú, álmatag szemű, vagy uram bocsa pisze, az azon kívül, hogy nem ért a divathoz, még egyéb gazemberségekre is képes. Szóval, vigyázat! De hogy a platinaszőkék se rohanjanak mindjárt a Dunának, a modellügynökségek hozzáteszik mindehhez: az uralkodó trendet nagymértékben befolyásolhatják nemzeti, kulturális jellegzetességek. Persze ami volt, elmúlt. lói egyetemista, országos lista, Fidesz) tíz évvel ezelőtti fényképe került volna a könyvbe, akkor a szemüveges, nyakken- dős fiatalember helyett egy teherautót berregtető, rövid- nadrágos kisfiú képével barátkoznának a politikusi tablóban. Hasznos a könyv azoknak is, akik otthonról akarják nyomon követni az ország házában történő eseményeket. A megyei képviselők is megtalálhatók benne, természetesen Pest megve egyéni kerületeiből mandátumhoz jutott 16 képviselője mellett a területi listán megválasztott képviselők is föísoroltattak — bár itt nem jelölik külön, hogy melyik területről van szó. Orbán Viktorról ebben a listában csak annyi van, hogy Fidesz, előrelapozva tudjuk meg, hogy a Pest megyei lista küldötte. Azt meg végképp nem lehet a könyvből kideríteni, hogy az országos listán megválasztottak közül ki lakik Pest megyében. Persze lehet, hogy ez nem is olyan érdekes. Az elvek szerint az képvisel minket a törvényhozásban, akit egyénileg választottunk meg, a listás képviselők a pártjuk, illetve az országos érdekeket próbálják meg érvényesíteni. És most már az ülésrend sem segít rajtunk, hogy eligazodjunk a falubeliek között. Megváltozott az ülésrend, s ha továbbra is láthatjuk a tévében az eseményeket, akkor pártok szerint kell keresni honatyáinkat és -anyáinkat. Szóval, nem lesz súgás-búgás a szomszéd várak képviselői között, mert az egyik a jobbszélen fog ülni, a másik meg átellen- ben, a balközápen. Megyei kérdésekről ezentúl a büfében, a folyosón, vagy a teljes nyilvánosság előtt eshet szó eztán. Olvasgatom a bemutatkozó írásokat, s arra gondolok, hogy ezeknek az életrajzoknak másoknak kéne lenniük. Eddig az volt a divatban, hogy a neves ember mikor lépett be a pártba, hol végezte iskoláit, s mikor kapcsolódott be az ellenállásba. Fontos kitétel volt, hogy mit csinált 56-ban. Ezek az életrajzok pont olyanok. Születési dátum, iskolák, az ellenállás, akarom mondani az ellenzékiség kezdete, a börtönévek, s esetleg a gyerekkori élmények 56-ról, pártalapítás. A rubrikák között semmi különbség. Abban reménykedhetünk, s arra adtuk a szavazatainkat, hogy ebből az ellenállásból másfajta politikába vezet az immár törvényes út. Hogy ne legyen történelmi arcképcsarnok ebből az aktuális könyvből. ,- — jakubovits — Most inkább azon fáradoznak a szakemberek, hogy kitalálják, milyen típusú nők után forduljunk meg jövőre az utcán. Az amerikai Elite cég két éve indít ennek érdekében modellkereső akciókat. Az cv legszebb arcaként magyarított „The Look of The Year” rendezvények azonban nem tekinthetők a hagyományos értelemben vett szépség- versenyeknek. A cél itt kifejezetten a manökenkeresés. A negyven országot felölelő világméretű akcióban idén először a magyarok is részt vesznek. A Trade-Contract és az Ez a Divat szerkesztősége tudniillik Ausztria legnagyobb modellügynökségével, a The G Us and The Boy sal együttműködve vállalkozott a „The Look of The Year” megszervezésére. Wolfgang Schwarz, az osztrák cég elnöke szerdán elmondta, hogy a győztesek közül eddig még mindenki megtalálta a számítását. A pénzről csak annyit, hogy a tavalyi év első három helyezettjével összesen 400 ezer dollár értékű szerződést kötöttek. A modellek legtöbbje híres külföldi magazinok lapjain tűnt fel, mások a televízió, a film világában folytatták pályafutásukat. Most a magyar manökenek előtt is itt a nemzetközi karrier lehetősége, hisz ha belegondolunk az utolsó olyan honleányunk, aki egyaránt otthonosan mozgott New-York, London és Párizs divatszalonjaiban, talán Gábor Zsazsa volt. A jelentkezőkről hazai és külföldi fotósokból, filmesekből álló stábok készítenek próbafelvételeket. Az elkészült anyagokat egy szakértőkből álló zsűri fogja értékelni, majd kiválasztják azt a húsz lányt, aki a júniusi döntőn részt vehet. Az év legszebb magyar arcának tulajdonosa végül a szeptemberben Brazíliában megrendezendő nemzetközi döntőre utazik, Természetesen egyelőre még talány, milyen lesz a 90-es évek ideálja. Az Ez a Divat föszerkesztönője szerint a vissza a nőiességhez jelszava határozza meg a jövőt. Lágy, puha formák, elomló bájak, kerekded külső fog tehát diadalmaskodni talán. Persze kérdés, kinek mit jelent a nőiesség. Pillanatnyilag annyi viszont biztos, hogy a nőkre még egy ideig külsejüktől függetlenül feltétlenül szükség van. Talusy Zsigmond A Pest megyei szakaszon legtöbb a baleset — mutatja Bene Sándor őrnagy a magyarul tudó külföldiek milyen tanulékonyak. Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban demokrácia ide, demokrácia oda, nincs helye a vitának, fizetni kell. Súlyos bírságot szabnak még a szemetelésért is. Nálunk viszont az ilyen országjelzést viselő gépkocsik pilótái is tudják már, mi a „módi”. Elnézőbbek tehát a rendőrök, például szemetelésért nem sűrűn büntetnek. Ha megtennék, idejűik javát szembesítéseken tölthetnék. mivel azt a jogszabályok — feljelentés esetén — előírják. Ugyan, miféle szabálytalanságot lehet az autópályán elkövetni? — tamá&kodhat a honi sofőrök „lelkét” nem ismerő. Bene Sándor kapásból sorol jó néhányat. Az első b uh” , nem a magyar trabafttó-1 sok virtusa — már tudniillik a gyorshajtás. A papírjaguár százhúszra is nehezen túráztatható fel, annyival pedig szabad döngetni. Hanem a honi pályán száznyolcvannal re- peszteni. több mint felelőtlenség. Hiába jó a száguldó Mercedes fékje, ha nyolcvannal zárja a sávját egy wartburgos. A hatás olyan, mintha az egyikük állna, a másik százzal menne ... Ennél már csak az rosszabb, ha az úrvezető tényleg megáll. És ilyen is előfordult. A fiatal hölgy szépen lestoppolt a belső sávban. Azzal védekezett, hogy felforrt a hűtővize. Az őrnagy — mint meséli — hirtelenjében nem tudott mást kinyögni; „ezt annak a másik három gépkocsi vezetőjének is mondja el, akik belecsúsztak”. Esetek és tarifák Magyar sajátosság a belső sávban való cammogás — mintha oda szólna a jogsi — holott létezik a KRESZ-sza- bály, mely előírja a jobbra tartási kötelezettséget. Van viszont, aki annyira jobbra tart, hogy a leállósávban próbál előzni. Az ilyenek szokták ösz- szetörni a műszaki hibás, álló gépjárműveket, no és magukat. A „Murphy”-törvény mintájára készült „Bene”-tör- vény úgy szól: az autópálya leállósávjában veszteglő kocsit összetörik — csak idő kérdése, mikor. Ezért azt javasolja az őrnagy, a tulaj minél hamarabb szállítássá el a hibás járművét — vontatni ugyanis tilos a pályán'. Az elmélet után gyakorlati órát is kapunk, a Gödöllőn lévő bázisról elindulunk a pályára. Ügy képzeltem, az őrnagy által eddig elmondottak hosz- szú évek alatt összegyűlt esetek. Tévedtem. Alig egy óra alatt szinte valamennyi szabálytalansággal találkoztunk, sőt még újakkal is. Láttunk stopposokat — pedig köztudott, tilos az autópályára lépni. Két éve így ütött el egy trabantos két lányt. Láttunk mellettünk viharként elszáguldó kocsikat, pedig mi is „lépkedtünk”. Láttunk egy családot, akik leálltak, hogy a közeli erdőben csigákat szedjenek. Láttunk az út szélén veszteglő műszaki hibás autókat a kötelező „háromszög” nélkül. És még sokféle apróbb-nagyobb, szabálytalanságot. Az őrnagy az esetekhez mindjárt a „tarifát” is párosítja. Olykor háromszázat, máskor ötszáz forintot mond. Közben azt bizonygatja, nem kell a rendőröknek szigorúnak lenniük, a kisebb-nagyobb vétségek garmadájával találkoznak naponta. Az ittas vezetés is egyre gyakoribb, Bene Sándor sommás statisztikája szerint minden harmadik gépkocsi- vezető fogyaszt több-kevesebb alkoholt vezetés előtt. Sőt a hivatásosok körében is egyre inkább terjed ez a szokás. Volt olyan busz, melyről az egymást követő napokon három sofőrt szedték le ittas vezetésért. Amikor a negyedik vezetővel i$jp|Kfi4'lítotiák, áz megkérdette “á rendőrtől: mi van, főnök. pikkel ránk? Igen, pikkelnek az ittas vezetőkre — szerencsére... Vezet és alszik a sefőr A kisebb vétségek elkövetői alkudozni szoktak a rendőrökkel. Akad, aki a Trabantját mutatja bizonyságul, hogy nincs pénze, más a gyermekeit emlegeti, sőt érveltek már az anyóssal is. Néha egész jó szí- nielőadást rögtönöz a delikvens. Rimánkodik, sír, esküdö- zik. S hogy melyik a legjobb módszer a büntetés csökkentésére? Az őrnagy szerint az, ha minden vita nélkül elismeri a vétséget. A beszélgetést a látvány akasztja meg. A Borsodi Volán pótkocsis teherautójának vezetője talán elaludt a kormány mellett. Amint azt tegnap hirül adtuk, az árokba zuhant a jármű. A sofőr szerencsére karcolások nélkül úszta meg a balesetet. Hanem az úton járók kíváncsisága szinte állandó veszélyhelyzetet teremt. Az XX-es, bérelt kocsi vezetője, anélkül, hogy kihúzódna a sávjából, megáll, úgy nézi az összetört teherkocsit. Hivatásos sofőrök állnak meg még a túloldalon is, és átugrálnak a középső korláton. Szinte valamennyi gépkocsi lassít, sávot vált, szóval veszélyeztetik a forgalmat. Segíteni akarnak — védem őket. Inkább csak kíváncsiak — véli az őrnagy. És intézkedne, hogy szállítsák el mihamarabb a roncsot. Az ám, de ki? Ha a küldő cég nem vállalja, hetekig tarthat a huzavona, kinek a költségére távolítsák el a megsérült teherautót. Egyszer egy kamionról leszakadt tartály hevert ilyen vita miatt hetekig az autópálya elválasztó sáv- ján. Szerencsére nem benzint vagy olajat tartalmazott. Fejetlenség és pénztelenség — summázható röviden a helyzet. Az útellenőrző alosztályt is „leépítették”, alig maradt néhány emberük. Kevés a rendőrkocsi is. A technikáról pedig jobb nem beszélni. Az őrnagy még sorolná a nehézségeiket, de felpillant és egy teherkocsira mutat: „kilóg a platóról a rakománya és nincs rajta jelzőzászló”. Mátrai Tibor
