Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-19 / 91. szám
4 W»T I műn 1990. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK A FALUNAK IS EL KELL FOGADNIA Másodszor is népszavazás Egy faluba betérő első ránézésre látja, miféle népek lakják: a porták, az utak, a közintézmények állapota beszédes bizonyítéka, szorgosak vagy kapufélfát támasztók-e az ott élők? Inárcs-Kakucs mint a dolgos emberek, a külcsínre is adók települése maradhat meg az emlékezetben. Nem a természet — sík vidék, se erdeje, se folyója —, hanem az emberi igyekezet, szorgalom szépíti a községet. Azazhogy most már a két falut, mert január elejével Kakucs önállóvá vált. Ez az esemény a kívülállókban nem kelthetett különösebb izgalmat. Nem ők az elsők, s bizonyára nem is az utolsók e törekvésben. Legfeljebb sajnálni lehet a feltételezett — közösen szőtt — szép terveket. Meg elgondolni, mibe is kerül a szétválás és az önállóság. Ám ez már az ő dolguk, gondjuk. Maguk tudják, hogyan boldogulnak jobban. De boldoguljanak, és ne az egymásra acsarkodás verje el a jövő felé fordulás nyugalmát. Európaiságunkat hangoztatva mutogatunk vádlón a határon túlra, a magyarság ellen gyűlölködék sehová nem vezető, emberhez nem méltó indulatára. S mi jogon, ha e hazán belül, néhány négyzet- kilométeren nem fér meg magyar a magyarral? Ha évszázados jogra hivatkozunk, de nem ismerjük el az érvényes jogot. Háborog a lélek —' elnézést érte —, de nehéz szótlanul tűrni, ahogy nekifeszülünk, tiporjuk egymást ahelyett, hogy segítenénk e történelminek vallott, nemzetemelő időkben. Inárcson és Kakucson kicsinyes intrikává, presztízskérdéssé fajult a népszavazással eldöntött szétválás után elkezdődött határvita. Most minden, amit együtt határoztak, érvényét vesztette. Nem kell már a faluközpont, amelyet a két község között, azokat összekötni rendelt a korábbi közakarat. S nem kell az ott már álló új iskola sem a kakucsiaknak. Az onnan kifutó, szintén a két települést összekötni hivatott, nem túl rég parcellázott, épülő Fő utca és mögöttes területe teljes birtoklásáért, Kakucshoz tartozásáért harcolnak. Felhány- torgatva közben minden vélt vagy valós sérelmet heted- íziglen. Visszájára fordítva azt is, amit eddig közösen létrehoztak. Mondják — most! —, mindig is volt ellentét a két falu között. Eddig nem ez hírlett Inárcs-Kakucsról, de ők tudják. Nem megyünk bele vitájuk részletes taglalásába. Bármit írnánk le e hasábokon — mint már megtörtént —, valahol olaj lenne a tűzre. Döntsék hát el maguk, a vitatott területen lakók, hová akarnak tartozni. Így foglalt állást a megyei tanács testületé, amelyhez az inárcsiak fordultak. Igaz, él még egy régi rendelet, amely a megyei tanács hatáskörébe utalja ilyen helyzetben az igazságtevést, de a rendelet- alkotó országos testület már megszűnt, rendelkezéseinek érvénye ilyen formán vitatható. Ezt mindenesetre az élet, a gyakorlat túlhaladta. Közelebbinek tűnik a hivatalosan még nem létező önkormányzati törvény, amely majd helyi hatáskörbe utalja minden, a lakosságot lényegesen érintő kérdésben a döntéshozatalt. Igaz is, mire való lenne a külső beavatkozás, ha azt az érintettek nem fogadnák el? Bölcs volt hát a határozat, intézzék el maguk között. Az egyeztetést Éalázs Gézáné elnökhelyettesre bízta a testület. Az egyeztető tárgyaláson — a két település vezetőin, néhány tanácstagján és az érintett utca képviselőin kívül — részt* vett Fodor István, a független színekben indult és újraválasztott országgyűlési képviselő, valamint a két falu megyei tanácstagja, Varró Ti- borné. De megegyezés nem született. Mindkét fél hajtja a maga vélt igazát. (Természetesen jelen volt a vitatott területet parcellázó közös tsz elnöke meg a dabasi földhivatal képviselője. Az utóbbi is úgy nyilatkozott, csak közös megegyezés alapján rajzolhatják át az 1948-ban rögzített, a két falu vezetői által AZ ELMARADOTT TELEPÜLÉSEKEN Adókedvezmények A Pest Megyei Tanács kezdeményezésére a Minisztertanács, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a közelmúltban elemezte a hátrányos helyzetűnek vélt települések adottságait. A vizsgálat olyan lényeges kérdésekre adott választ: a települések mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságúak, azaz hektáronként 19 aranykorona értékűnél nem jobb minőségű szántóterületű térségben fekszeríek, és foglalkoztatás szempontjából a településen nincs 100 embernél többet alkalmazó ipari üzem. Ilyen alapon 26 Pest megyei települést minősítettek hátrányos helyzetűnek, illetve gazdaságilag elmaradottnak, s mint ilyenek, adókedvezményre jogosultak. Ezek: Ácsa, Csornád, Csővár, Dán- szentmiklós, Galgamácsa, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Tésa, Újlengyel, Vácduka, Kemence, Kisnémedi, Kösd, Kóspallag, Letkés, Majosháza, Nagybörzsöny, Váchartyán, Vácrátót. Nagytarcsa, Penc, Perőcsény, Péteri, Püspökhatvan, Püspökszilágy és Rád. A felsoroli településeken valamennyi állami, szövetkezeti. valamint egyéni vállalkozót — ezen belül a mező- gazdasági kistermelést folytató magánszemélyt is —, ha beruház, nyereségadó-kedvezmények illetik meg. A már működő vállalkozások, illetve vállalkozók az érintett településeken beruházásaik után a naptári évben elszámolt (vissza nem térítendő állami támogatással csökkentett) beruházási költségük 30 százalékának megfelelő adó- kedvezményt vehetnek igénybe. Az újonnan — nem jogutódlással — létrejövő vállalkozásokat, illetve a vállalkozókat öt éven keresztül illeti meg a nyereség-adókedvezmény : igénybevételének első évét a beruházó választhatja meg. Ezek a kedvezmények a vállalkozókat egyúttal a nyereségesebb tevékenységük fejlesztésére ösztönzik azzal, hogy a támogatás nem normatív alapon történik, hanem az elért nyereségtől függ. Meg kell még jegyezni, hogy a felsorolt településeken a beruházások után a vállalkozók egyidejűleg mentesülnek a beruházást terhelő általános forgalmiadó-kötelezettség alól is. Dr. Tarczay Zoltán Pest Megyei Tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztály akkor aláírt közigazgatási határt.) A józan ész is a megegyezést diktálná. Erre intettek Balázs Gézáné, Fodor István és a helyiek közül is a józanabb hangok. Ám csupán annyi biztos — ennyire sikerült megegyezésre jutni —, hogy az Inár esi Tanács V. B. e hónap végén ismét napirendjére tűzi a rendezést, és rendkívüli ülésre összehívja a tanácsot a részleges népszavazás kiírására. Azután pedig el kell dönteni, meghajlik-e — ki tudja merre, Kakucs vagy Inárcs felé fordul az akarat — az illetékes tanács, a lakosság kívánsága előtt. Azaz az ott lakó néhány tucat család (mert hogy csak ők szavaznak!) kívánsága előtt... És mit szól majd hozzá a falu? Akár Inács, akár Kakucs? Beíratás később Lapunk tegnapi, szerdai számának 4. oldalán megjelent a Fővárosi Tanács művelődési és sportosztályának tájékoztatása az 1990/91-es tanévben tankötelessé váló gyerekek beíratásának időpontjáról. Ez azonban Pest megyére vonatkozóan félreértésre adhat okot. Így felhívjuk az érintett szülők figyelmét, hogy a megye településein az idén szeptemberben első osztályba lépő gyerekeket nem ma és holnap, mint a fővárosban, hanem egy hét múlva, április 26-án (csütörtökön) és 27- én (pénteken) 8 órától 19 óráig lehet beíratni a lakóhelye szerint illetékes, vagy a kijelölt, illetve a választott általános iskolába. Nemzetiséghez tartozó szülő a beiratkozáskor kérheti gyermeke számára az anyanyelv oktatását. A beíratáshoz a szülő (gondozó, törvényes képviselő) vigye magával a személyi igazolványát, vagy a gyermek születési anyakönyvi kivonatát és a gyermek fejlettségéről szóló szakvéleményt. Minden további feltétel megegyezik a tegnap közreadott tájékoztatással. TÖRÖKBÁLINT TILTAKOZIK A szavazásnál nem történt Erkölcsi sérelem ért egy közösséget, nem is beszélve arról a hozzávetőleg száz emberről, akik nagyon körültekintően, tisztességesen dolgoztak, éjt nappallá téve, hogy valóban kezeskedhessenek a választás tisztaságáért. Megrágalmazták őket nyilvánosan, sajtó útján. S hiába bizonyítják, keresik az igazukat, pusztába kiáltott szó minden tiltakozásuk. Már tudjuk, ismertek a tények; nagy falatnaik bizonyult számunkra ez a választás. Az idő és a technika nem viselkedett kezesbárányként, próbára tette a felikészültséget. S a bizonyítani akarás fölötti nagy igyekezetben mit számít egy félrevezető mondat az országos sajtónak kiadott információban? S hogy milyen következménnyel jár megítélés dolgában a végén? Túl vagyunk rajta, kevés kifogás esett, ez a lényeg. Ennyire nagyvonalúnak lenni azért nem szabadna. Megismétlődött a második fordulóban az igaztalan vád Pest megyére. Ezúttal azonPEST MEGYEI NEMZETISÉGI NAPOK '90 Együtt a közös hazában A nemzetiségi szövetségek Pest megy'ei választmányi csoportja, a megyei nemzetiségi albizottsággal, a Pest Megyei Tanácscsal karöltve — négy helyi tanács közreműködésével — május 4. és június 24. között rendezi meg a Nemzetiségi napok ’90 programsorozatot. A kilenc rendezvényből álló Pest megyei programsorozatban1 helyet kaptak a hagyományos nemzetiségi találkozók is. A németek május 5-én Pilisvörösváron, a szerbek és horvátok 12-én Pomázon, a szlovákok június 16-án Pilisszántón találkoznak. E találkozókra az amatőr művészeti együtteseket és minden nemzetiségi lakost meghívnak, és így az egész napos programok nem csupán a nemzetiségi kultúrát reprezentálják, de elősegítik a nemzetiségi közösségek erősítését is. A találkozók sorát június 24-én Szentendrén a három nemzetiség legjobb együtteseinek és néhány magyar együttesnek a közös gálaműsora zárja. sok tanulsággal szolgál például ahhoz is, kinek-kinek mit kell tenni azért, hogy a nemzetiségek egyéni és kollektív jogai ne csak formáli- - »an. hanem a valóságban is és hatékonyan érvényesüljenek. Mit kell tenni azért, hogy a megye hozzávetőleg 60 ezer nemzetiségi lakosa jobban érezze magát e közös hazában? Ennek megoldásához kíván segítséget nyújtani — ez legfőbb célként fogalmazódik meg — az 1990. évi Pest megyei nemzetiségi napok rendezvénysorozata. ban nem az egészre, „csak” egy község, Törökbálint neve szerepelt — két országos napilapunkban is — a „kevés kifogás” között, mint ahol valaki kétszer szavazhatott. Ez pedig — ha igaz — csalás. A választás nem tréfadolog. Büntetőjogilag is felelősséggel tartoznak tisztaságáért az abban közreműködők. Az eredményeket pedig meg kell semmisíteni. Bizony, suttognak ilyesmikről a faluban annak ellenére, hogy minderre nem került sor. De a nyilvános helyreigazításra sem! Miből lett a nyilvánosság folytán országos ügy ? Hosz- szú lenne, ha a választási törvénnyel kezdenénk. Legyen elég annyi, hogy a választásokra haza — Törökbálintra — jött egy külföldön élő hazánkfia. Szavazati jogot kért és kapott, s erről igazolást is a Belügyminisztériumtól. Magyar útlevele van, személyi száma azonban nincs. A helyi választási munkacsoport , azonnal észrevette a buktatót, ezért a budaörsi kerületi választási bizottsághoz fordult állásfoglalásért. A Belügyminisztérium által kiadott igazolást nem vitathatták: szavazhat, ez yolt a válasz. Igen ám, csakhogy a feldolgozó géprendszer kizárólag személyi számmal fogadta el a betáplált adatot. S hogy a gordiuszi csomót elvágja, az ÁNH számítógépes szakembere a névsorban következő személyi számot ütötte be. S ez később úgy ugrott ki, mintha annak a gazdája kétszer szavazott volna. Persze nagyobb kavarodást okóz, há a hasára üt, mert lehetett volna az valahol az országban élő személyi szám is. Így viszont könnyebb volt ráakadni a hibára. Meg is történt, ott helyben. Nem volt csalás, senki nem szavazott kétszer Törökbálinton. A köztudatban mégis ez marad meg, mert a nyilvános igazságtétel elmaradt. Ám mégsem a kulturális rendezvényeik adják igazi karakterét a megyei nemzetiségi napoknak. Sokkal inkább a nemzetiségi sorskérdésekkel való szembenézés, helyzetük vizsgálata, a tennivalók meghatározása. Az ünnepélyes megnyitót, amely május 4-én fél 10-kor lesz Budapesten az Újvárosháza dísztermében, tudományos tanácskozás követi. Témája a nemzetiségi identitás, asszimiláció és integráció lesz. Egy másik szimpóziumon — május 24-én — a nemzetiségek nyelvének oktatását és a nyelvhasználatát vitatja meg. A megyei nemzetiségi albizottság és a megyei választmányi csoportok kibővített üléseiken tárgyalják meg a kisebbségekről szóló törvénytervezetet, s kiegészítik állásfoglalásukkal, ugyanakkor meghatározzák, mit kell tenni a nemzetiségek helyi érdekképviseletéért, érdekvédelmének kialakításáért. E tanácskozásokon a nemzetiségi lakosokon, a nemzetiségi szervezetek képviselőin kívül részt vesznek a nemzetiségi településeken dolgozó pedagógusok, általános iskolák, művelődési házak igazgatói, a tanácsok dolgozói és vezetői is. A rendezvények — a szervezők reményei szerint — hasznos tanulságokkal szolgálnak azoknak is, akiknek szerepük van a nemzetiségi jogok érvényesítésében. Elsősorban azonban azt várják, hogy lendületet adjanak a nemzetiségek szerveződésének, olyan nemzetiségpolitikai gyakorlat kibontakozásának, amelyben a paternalista gondoskodás helyett a nemzetiségek aktivitása, szervezetei adják a garanciáját a kisebbségi jogok érvényesülésének. A közös munka bizonyára Színpadon a pilisvörösvári nemzetiségi tánccsoport Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült összeállította; Kádár Edit CÉLTÁMOCATÁS KISISKOLÁRA Az alsó tagozaté az elsőbbség Sok minden megváltozott azóta, hogy a ’70-es évek első felében befejeződött az iskolák körzetesítése, és bezárták az aprófalvak kis iskoláit. Ennek a megítélése is megváltozott időközben. Minden érintett — szülők, oktatási szakemberek, de még az oktatási törvény is — a települések ifjú polgárainak megfelelő létszáma esetén a helyben történő tanítást látja üdvösnek. Egymás után válnak szét az egyesített falvak. Az önállósodott községek — érthetően — szeretnék visszakapni iskqlájukat, hiszen az nagy megtartó erő is. Komoly anyagi nehézségei vannak a napjainkban folyamatban lévő iskolaalapításoknak vagy visszaállításoknak. A régi iskolákat már vagy lebontották, vagy más célra alakították át. A rendeltetésnek megfelelő, újbóli átalakítás számos helyen még akkor is gondokkal jár, ahol van nagyjából alkalmas épület. S nem mindenütt fedezhető helyi erőforrásból, hiszen majd a működésről, a fenntartásról is gondoskodni kell. A megyei tanács az idei költségvetését tárgyaló ülésén éppen ennek ismeretében 10 millió forint céltámogatást hagyott jóvá a kistelepülések iskolaalapítására. A kiírt pályázatra nyolc település jelentkezett: Mike- buda, Kóspallag, Galgagyörk, Kismaros, Pilisszántó, Tahi- tótfalu, Pócsmegyer és Kisoroszi. A rendelkezésre álló összeg többszörösére lenne igényük, de az, sajnos, nem teljesíthető. Ezért a megyei tanács művelődési bizottsága — a napokban véleményezte a pályázatokat — bizonyos alapelveket fogalmazott meg feltételiként. Mindenekelőtt azt, hogy elsősorban alsó tagozat létesítéséhez járuljon hozzá a megyei tanács. Jó előre felhívták a lehetséges pályázók figyelmét, hogy ne akarják mindenáron visszaállítani az iskolát, hanem csak akkor, ha azt a lakosság, illetve a szülők valóban kérik. Abban az esetben se erőltessék — különösen a felső tagozat esetében —, ha csak osztatlan osztályokban és nem megfelelő számú és nem a szükséges szakra képzett pedagógusokkal tudják megoldani a tanítást. Feltétlenül vegyék figyelembe a gyerekek továbbtanulási esélyeit. S végül azoknak a településeknek az iskoláit javasolja támogatásra a művelődési bizottság, ahol az anyagi hozzájárulás már az 1990- es tanévindítást segíti. De lehetőséget adnak azoknak is, ahol a következő tanévben szándékoznak kaput nyitni.
