Pest Megyei Hírlap, 1990. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-19 / 91. szám

1990. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK Ő MONDTA Voit, van - lesz Varázslatos gyorsaság­gal s nem kevésbé varázs­latos tehetséggel teremtett tiszta képet a hazai balol dalról Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivője. A Magyaror­szágnak (90/15.) adott in­terjúban azt mondta: „ ... van a volt kommunis­ta pártnak egy magát szo­cialistának nevező utód­pártja, amelyiknek azon­ban kétséges a hitelessége. Van, illetve csak volt egy szociáldemokrata párt...” Kapkodtuk ugyan a fe­jünket, hogyan is van ez a van és a volt-volt meg a van-volt pártokkal, ame lyeket P. 1. egy mondat­tal lesöpört a politika asz­taláról — attól sem zavar­tatva magát, hogy félmil­liónál több szavazó ítélte hitelesnek a „kétséges hi- telességü”-t —, ám ez sem­mi ahhoz képest, ami kö­vetkezett. P. 1. ugyanis így folytatta: „ .. .ebben a helyzetben... a látszat az, mintha mi lennénk a magyar politikai rendszer baloldala.” Kisgyermekként megta­nultuk eleink bölcsességét: a látszat csal. Tökéletesen egyetértünk tehát az SZDSZ ügyvivőjével, va­lóban csak a látszat az, mintha... A valóság más, de persze ennek a valóság­nak ez érzékeléséhez idő kell, tapasztalat kell, betű szerinti formájában helye­seljük tehát azt, amit P. 1. így fogalmazott meg: ... jó néhány évnek el kell telnie, mire ez tisztá­zódik.” Valóban, sok dolognak kell tisztázódnia a követ­kező hetekben, hónapok­ban, esztendőkben. Annak is, milyen „irányban van eiélÿU'rik eltolódni* — amint azt P. I. mondta az SZDSZ-re —, s annak is, az ilyen-olyan irányban el­tolódott SZDSZ-hez képest P. I. és pártja hol jelöli ki a volt-van-van-volt balol­dali szervezetek helyét. Egy valamit azonban bizo­nyossá tesznek a történel­mi tapasztalatok. Neveze­tesen azt, hogy volt, van és lesz baloldal hazánkban, mert a lakosság bizonyos rétegei, csoportjai helyze­tüknél fogva nem lehetnek mások, csakis baloldaliak. KLIENS A MAIJAI L0VAGREND SZENTENDREI TAGJA Egy emberélet három világa S Tegnapi hír: „Máltai lo­^ vaggá avatták kedden a ^ bicskei katolikus templom­ban Majláth Imre 85 éves S nyugdíjas jogászt, a Pest X Megyei Múzeumok Igazga­Ç tóságának volt munkatár­^ sát — a lovagrend szelle­ÿ mében élt eddigi élete el­s ismeréseként.” Ha a vallástörténetben ke­vésbé vagyunk jártasak, any­nyit talán még célszerű meg­jegyezni: a betegek istápolá- sával, gyógyításával foglalko­zó, 1070-ben alakult lovag­rendnek 1530-ban ajándékozta V. Károly Málta szigetét, amelyről nevét kapta. Ma 12 ezren vannak a világon, közülük 164 magyar származá­sú, s tizenöten hazánkban él­nek. A lovagrendnek nők és világi személyek is tagjai le­hetnek — ha a rend szellemé­ben élnek, munkálkodnak. A máltai lovagrend tizenöt itthon élő tagja egyikének szűkebb pátriánkban, Pest me­gyében s ezen belül is Szent­endrén van az otthona. Lakó­telepi nagy szobájának falairól régi festmények néznek le — az asztalon, könyököm szom­szédságában, Halász Előd vas­kos Magyar—német szótára, s levelek, fordításra váró kézira­tok, ismertetők. A vendégnek kijáró szeretet vesz körül, pe­dig néhány órával korábban Majláth Imre nyomatékkai is­mételte meg a telefonban: magánemberként szívesen lát, de figyelmembe ajánlja, hogy a máltai lovagrendnek fiata­labb, agilisabb tagjai is élnek Magyarországon ... Talán ró­luk, életútjukról, munkájukról kellene írni. S mégis, mikor erőszakosságomért szabadkoz­va elnézést kérek — a válasz mögött az életbölcsesség, s a mások munkája milyenségé­nek''megértése húzódik meg; „egy újságírónak az a dolga\ hogy erőszakoskodjon ...” Nézem a ránctalan, korta­lan, szép arcot, miközben meg­próbálom a lovaggá avatás mi­értjét, az idáig vezető út állo­másait feltérképezni. Valami nagyon nagy dolgot, tettet vá­rok, s a szavak a hétköznapi, a legemberibb valóság talajára rángatnak le. Oda, hogy a hat­vanévnyi szeretetben, megér­tésben eltöltött házasság hosz- szabbította meg életét. Ahogy Majláth Imre fogalmaz: „a család szociális beállítottsá­gú”. S mélyen vallásosak. A szeretetszolgálatot — lehetősé­geik szerint — adományaikkal támogatták. Mert a máltai lo­vagrend szeretetszolgálata — mely a szegényeket is támo­gatja — az egész világot be­hálózza. S egyfajta impulzust jelentett ez a hovatartozás­ban ... Segédkezett a zugligeti plébánián is a gyógyszerek el­osztásában, melyeket a máltai szeretetszolgálat kamionjai hoztak Magyarországra. A szentendrei gyűjtőállomásnak is adott, amikor tudott. Ahogy szerényen, a maga csendes, korántsem hivalkodó módján megfogalmazza: „csa­ládom, egyházam, s hőn sze­retett múzeumom világa töl­tötte ki életem”. Tette azt, ami szíve-lelke szerint kötelessége volt. Így huszonhárom éven át a Pest Megyei Múzeumok pro- tokollszolgálatát látta el. Sze­retett volna valamikor világ­körüli útra indulni, de nem állt módjában. Ehelyett „itt álltam Szentendrén, s a világ járt körülöttem”. Hisz a spa­nyolt a dán-király és királyné, a kuvaiti emír éppúgy látoga­tója volt a város múzeumának, mint az angol kormányfő, Mar­garet Thatcher. S tolihácsuk, kalauzuk Majláth Imre volt. S ki tudná hirtelen felsorolni, hány és hány világhíresség­nek még az elmúlt huszonhá­rom év alatt. De egy mondat­tal, pontosabban homéroszi idézettel megállítja képzele: tem szárnyalását: „fogaim sö­vényét nem hagyhatja el oly szó, mely öndicséretet rejt ma­gában .. Az egészsége már nem a ré­gi. Szívritmuszavarok miatt Lapszélre 'irt életek A Jolán Cseppnyi elégtétel. Falatnyi, ártatlan káröröm. Amint a főnök azzal a furcsa, imbolygó járásával jön végig a termen. Ilyenkor már tudja, hozzá jött. Megint va­lami átkozottul nehéz munka. Ami persze gyorsan kell. Hibátlanul. S a főnök éneklő, elnyújtott hangja: „Óóó, ezt csakk, csakkis a Jollán íírhaatja lee ...” Tudja, ahogyan a főnök kimegy, a kis bohós Rita azonnal felpattan, s utánozni kezdi. Imbolyog vé­gig a termen, s közben félelmetesen is­métli a főnök beszédét. „Óóó, ezt csakk...” ö is nevet. Mintha nem róla, hanem csupán a főnökről lenne szó. Pedig róla is szó van. Ritára azonban nem lehet haragudni. Született bohóc. Színész. Még jól is jön a rendetlenkedése. Máskülön­ben ... Máskülönben belepistulnának ebbe a ro­botba. Tizenhét asszony, leány. Lecsó. Le­írócsoport. Egyenasztalok, egyenszekré- nyek, egyengépek. A margarétafejek sur- rogása. A sorvégeknél pittyegö figyelmez­tető jelek. A billentyűleütések összeolvadó kattogása. Van, amikor úgy érzi, elanda­lítja ez a hangturmix. S van, hogy a fejé­hez kap, úgy érzi, beleőrül. Mikor lett ö A Jolán? Tíz éve? Tizenöt? Mielőtt a le- cso-t megcsinálta a főnökség, a házban ő már akkor is A Jolán volt. Bonyolult ki­mutatások számoszlopai, hat másolattal? Majd A Jolán! Nehéz, idegen nyelvű szö­vegekkel teli húsz oldal? Majd A Jolán! Hamar rákaptak a főnökök. Valahogy ki­derült, alig ejt hibát. S ha kell, akkor olyan gyorsan ír, hogy csak annyit látni, sort vált a gép. Hja, nyert ő országos ver­senyt is ... Igaz, akkor még ... Mennyi baj, bánat előtt volt akkor még. Most már tiszta, rendezett körülötte minden. Csak éppen nem ér semmit. Reg­gel be, délután haza. Valamit főz. Tévé. Ennyi. Másnap elölről. Harmadnap úgy­szintén. Hét végén mos, takarít, olvas. Né­ha eszébe jut: ennek így semmi értelme. Kitörni? Hová? Egy barát? Es ha kerülne is, ha nem szereti, akkor csak arra, hogy lefeküdjenek? Tizedik éve özvegy. Kinek kell egy asszony, lépésnyire az ötventől? Egy városkában, ahol, aki akar, aki olyan, kedvére választhat partnert a sokkal-sok- kal fiatalabbak közül, mire juthatna ő? „Te, Jolán, te még mindig szép asszony vagy.” ót is meghökkentette, amikor az osztálytalálkozón Berták Gizi ezt mondta neki. Mit felelhetett volna? Az igazat? Azt, hogy lehet, de minek, kinek?! Ó talán már az iskolában is A Jolán volt. Igaz, ak­kor azért, mert a fiúk annyira kerülgették. Az osztályban a többiek csendes utálattal asszisztáltak hozzá. Anyuka volt igazán szép ...! De ö? Ugyan már! Papírt cserélt, eligazította a kilógó in­digószéleket. Négy példány. S milyen va­cak szöveg! Tele rendeletszámokkal, pa­ragrafusokkal, záró- és idézőjelekkel.., Brrr. Bár: nem mindegy? Mindegy. Ki ír­hatta le ezt a szöveget eredetileg? Még ar­ra sem vigyázott, hogy a megjelölt tör­vényhelyeket azonosan rögzítse a papíron. Van, akit tökéletesen hidegen hagy az, amit csinál. Csak fizessenek érte. Pocsék lehet úgy élni: nem érdekel a munkám. De ő nem pocsékul él? Egyedül, magának, a világtól elzárkózva. Akkor meg: mi a kü­lönbség? És ha ő A Jolán, akkor az mit ér? Háromszáz forinttal több a fizetése, mint az utána következőnek. Meg a főnöki bókok. „Ó, ezt csakis A Jolán ...” „Ha le­het, Jolán kedves, gyorsan ... felterjesz­tés . ..” Papír, indigó, no, ez már az utolsó ol­dal. Viheti mindjárt a főnöknek. S akkor következhet az ilyenkor szokásos rítus. „Ó, máris ... maga egy csoda, Jolán, Jolán drága ...” S ö még mindig olyan buta, hogy beengedi a szívébe ezeket a szavakat, holott látja, a főnök régen elfeledkezett róla, s beletemetkezett a papírjaiba ... Mészáros Ottó nem vállalkozhat nagy utazás­ra, ezért is történt avatása Ma­gyarországon, Bicskén. Tiszta, nyugodt arcát a belső békes­ség varázsolja még fiatalabbá, amikor megfogalmazza: „meg ható, felemelő érzés volt a zsú folt templomban ott állni, az avatási misén”. Szeretetszolgálat — hogyan lehet a szolgálók táborába áll ni? Erre a naiv kérdésre csak egy derűs, szeretetet sugárzó mosoly volt a válasz. Bár a mondat is elhangzott: „ha va­laki egy szép, humánus célt tűz maga elé, azt csak szívvel- lélekkel lehet megvalósítani”. S ahogy a latin mondta, mon­dom jómagam is: Credo, azaz hiszek. Annak az embernek, ki egy szemműtét után is dolgo­zik. S baráti alapon vállalja esetenként idegen nyelven a levelezést, miközben megfogal­mazza: hajlandó volnék fizetni is, csak csinálhassam! Varga Edit A javaslat elmaradt, az érdeklődés megmaradt Új testület választ rektort a GATi-n A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyetemi tanácsá­nak soros ülésén a napirend legizgalmasabb pontjaként a résztvevők az új ciklus rek­torának személyére szóló ja­vaslatot vártak dr. Goesy Sándortól, a MÉM főosztály- vezetőjétől. A javaslat elma­radt, az érdeklődés viszont megmaradt. A szaktárca kép­viselője elmondta, hogy a né­hány nappal korábbi miskol­ci felsőoktatási fórumon meg­fogalmazódott az az igény, hogy célszerű lenne újravá­lasztani az egyetemi tanácso­kat. Ennek értelmében nem lenne helyes, ha a GATE-n a jelenlegi testület nyilvání­tana véleményt a leendő rek­tor személyéről. Ezt a jogát átadja egy más egyetemi fó­rumnak. Határoztak arról, hogy az egyetem rektor j elölt j ét két­lépcsős szavazás útján vá­lasztják ki. A javaslatokat a Száműzzük a csempéi, PVC-i, tapétát? Veresegyház parafaüzlete A parafa szó hallatán azon­nal a dugókra asszociálunk, pedig ez az anyag először Egyiptomban jelent meg év­századokkal ezelőtt, s a ha­lászok készítettek belőle bójá­kat. Mondják; nincs új a nap alatt, hiszen Kínában és az ókori Rómában is parafa talpú cipőben lejtettek a nők, s már az ókori görögök is használták a parafát agyagkorsóik le­fedéséhez. Elmúlt pár évszázad, a ne­dűt üvegpalackba töltjük, de lezárásukra ma sincs jobb anyag a parafatölgy kérgéből készült dugónál. Ez a fa 700 ezer hektárnyi területen él Portugáliában, innen kerül ki a világ parafatermelésének több mint a fele. Pedig elő­ször 25 esztendős korában le­het lenyúzni a fa kérgét, s legközelebb általában kilenc- évenként. Botorság lenne azt képzelni, hogy a parafa csak a dugók készítéséhez jó, noha éppen az utánuk maradó hulladék felhasználása szélesítette a termékskálát. Az Amorim pa­rafakonszern által létrehozott vállalatok ugyanis ma már különféle padlóburkolót, de- korlemezeket, sőt a házak homlokzatába bedolgozható vakolatokat is gyártanak, amivel mintegy 50 százalé­kos energiamegtakarítás ér­hető el. És akkor még nem szóltunk a különféle szigete­lő parafákról, amelyeket a re­pülő- és gépkocsigyártásban használnak. A Hungarokork—Amorim magyar—portugál kft. 1984- ben jött létre. Veresgyeházon öt esztendeje avatták fel azt az üzemet, ahol évente 120 millió parafadugó, préselt ci­pőtalpbetétek, poháralátétek készülnek. Veresegyház fel­tehetőleg látogatott hely lesz azok körében, akik most épít­keznek, vagy újítják fel Ra­kásukat. A jövő hónapban nyitják meg ugyanis azt a konszignációs raktárát, ahol megrendelésre lehet majd vá­sárolni többek között a ha­zánkban újdonságnak számító parafa dekorációs anyagok­ból, tapétákból, padlóburko­lókból, vakolatokból, s ter­mészetesen az alkalmazásuk­hoz nélkülözhetetlen ragasz­tóanyagokból, ecsetekből is. Meglehet, hogy száműzzük otthonainkból a csempéket és a PVC-t, a parafa ugyanis — tekintettel nedvszívó képessé­gére — a fürdőszobákban, konyhákban is használható természetes anyag. Jól mu­tat a szobában parkettát, márványt vagy tapétát he­lyettesítve is. A 2,5 millió dolláros áru­készlettel nyitó konszignációs raktárban forint lesz a fizető- eszköz. Mindenesetre nem árt tudni: ide bizony vastag pénztárcával kell érkezni, mert a minőségnek ára van. F. E. karok oktatói-kutatói érte­kezletei teszik. Ezeket egysé­gesen április 23-án, hétfőn délután tartják meg. Az ér­tekezleten szavazati joggal vesznek részt az állandó fő­foglalkozású oktatók, kutatók, címzetes oktatók, a hallgatói önkormányzati tanács — vagy a kari tanács — diáktagjai. A szavazás eredményeként karonként a két legtöbb sza­vazatot kapott jelölt kerül az egyetemi listára, amelyről má­jus 7-én vezető oktatói, ku­tatói értekezlet szavaz. Részt­vevők: egyetemi tanárok, do­censek, tudományos tanács­adók, tudományos főmunka­társak. A szavazás során leg­több szavazatot kapott egye­temi tanár lesz az egyetem rektorjelöltje. Az értekezlet dönt arról, hogy a leendő rek­tor hány évre kapjon megbí­zást. A szavazás mindkét for­dulóban titkosan történik, a határozatképességet létszám­hoz nem kötik. Adott tehát a korábbinál demokratikusabb választás le­hetősége. Az érintetteken mú­lik, hogyan élnek vele. Fon­tos megjegyezni, hogy a ka­ri szavazólapra azon egye­temi tanárok neve kerül, akik — megkérdezés után — nem kérik törlésüket a listáról. Az egyetemi tanács ajánlást is elfogadott a kari értekezletek számára a rektor személyét illetően. Javasolja, hogy ren­delkezzen akadémiai doktori fokozattal, tárgyalóképes nyelvismerettel és vezetői ta­pasztalattal. B. G. Etikát kódex és eskü Mérnöki kamara Április 21-én délelőtt 10.30­kor tartja első küldöttgyűlé­sét a mérnöki kamara a Bu­dapesti Műszaki Egyetem köz­ponti épületében. A műszaki szakemberek ér­dekképviselete egy évvel ez­előtt, 1989. március 9-én ala­kult, akkor még alig 300 tag­gal. Az eltelt esztendőben 16 vidéki területi csoport, 11 szakmai tagozat és néhány vállalati szervezet is létre­jött, a taglétszám pedig már 5000 körijl jár, A szombati gyűlésen az ügyvezető elnökség beszámol az alakuló. gyűlés óta végzett munkáról az 1989. évi gaz­dálkodásról. Elkészült a mér­nöki hivatás etikai kódexe és a mérnöki eskü szövege is, amit- megismerhetnek és meg­vitathatnak a résztvevők. A tervek szerint sor kerül az alapszabály módosítására, az idei program ismertetésére. Vetik a napraforgót Szigetcsépen Szigetcsépen a helyi termelőszövetkezetben a befejezéshez közeledik a napraforgó vetése. Képünkön egyszerre három MTZ-traktor vont atta SPC-vetőgép szórja a magot a földbe (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents