Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-14 / 63. szám
1990. MÁRCIUS 14., SZERDA-üff • , O mondta Amnézia Aggódnunk kell(ene) Orbán Viktorért, a Fidesz egyik vezetőjéért, hiszen veszedelmes dolog az, ha valakinél az amnézia (emlé- kezetkiesés) jelei mutatkoznak. Most, a Reformnak (90/10.) adott interjújában figyelhettünk fel ene. Szóba került ugyanis az a bizonyos, vihart kavart kijelentés, ami szerint „ i kom munistákat bele kell döngölni az agyagba.” Tökéletesen működik O. V. emlékezete akkor, amikor kijelenti, „Soha életemben ilyet nem mondtam.” Igaz! Valóban nem mondott. Az 1989. szeptember 12-i zalaegerszegi ellenzéki fórumon ö csupán annyit mondott, hogy „meneszteni kell a kommunistákat ” Viszont a szintén Fidesz-kép- viselő Németh Zsolt kijelentette, „a kommunistákat bele kell döngölni az agyagba.” Olyannyira kijelentette ezt, hogy rr.eg is magyarázta a Népszabadság — 1989. szeptember 13, 4. oldal — tudósítójának, mit ért alatta. Ezzel szemben mit állít az egyszer csak amnéziába eső O. V. a Reform kérdésére? Azt. hogy a döngölést „a kommunista sajtó találta ki "! Olyannyira ügyesen találta ki, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége választmánya az Országos Sajtó- szolgálathoz eljuttatott nyilatkozatában — olvasható például az aligha komvnis- ta Magyar Nemzet 1989 szeptember 21-i számának 4. oldalán — nem tagadta az ominózus kijelentést, csupán magyarázta. így: „A szónokok mondandója egyértelműen és kizárólag egy békés aktus, a választások általunk kívánatosnak vélt eredményére vonatkozott Az amnézia talán magbocsátható lenne, ha... Ha O. V. nem így folytatná, nagyon is víszanyerve memóriáját, „Rágalomhadjárat folyt ellenem.” A kommunista sajtó tehát „kitalált" valamit, majd rágalmazott ... Hm. Furcsa, szakaszosan jelentkező amnézia ez. Mintha irányított lenne... Mintha a visszájára fordulna az a megállapítás a ... hadjáratról... KLIENS Feltárni az emberi erőforrásokat Nem fejvadászok: tanácsadók Egyre több ember válhat akaratán kívül Is munkanélkülivé Mások új kihívásoknak szeretnének megfelelni, és ezért vállalkoznának újabb és újabb feladatokra. Kevesen tudják azonban, hogy van már olyan cég Magyarországon, amely tudományos megalapozottsággal, szakmai segítséget is tud nyújtani problémájuk megoldásához. meg is valósul. Ha már egy tel jesül, az nem rossz, ha két kö vetelmény, az jó, és ha három, az már valóságos csoda. Ráadásul, ha saját maga keresgél, hosszú hónapok idegőrlő munkáját öli bele. A mi közvetítő tevékenységünk ezt a keresgélést rövidíti le, a személyiségtulajdonságokat objektiven határozza meg, és ennek megfelelően ajánl megoldást. — Hogy néz ki egy-egy ilyen teszt vagy vizsgálat? — Az érdeklődőknek inkább azt ajánlanám, hogy keressék fel irodánkat, s győződjenek meg személyesen arról, mit is kínálunk. A régi szóval munkaerő-közvetítés úgy tűnik, egyre nagyobb fontosságot nyer hétköznapjainkban. Reméljük, hogy az emberi erőforrás feltárását szolgáló cégek közelebb visznek az európai értelemben vett önmegvalósításhoz, éppúgy, mint a megtapasztalt hazai szerkezetátalakítás feszültségeinek oldásához... B. O. gél pontosan ezt tesszük. Ez azért is fontos, mert hozzánk vállalatok is fordulhatnak, és ha megismerjük a körülményeiket, ajánlhatunk számukra olyan szakembereket, akik megfelelnek az adott feladatnak. A beválási arány tapasztalataink szerint mintegy 70 százalék. Ez óriási előrelépést jelenthet a mai kiválasztási gyakorlathoz képest, amelynek komolyságát a kávézaccból történő jósláshoz lehetne hasonlítani. Felhívom azért arra a figyelmet, hogy mondjuk egy külkereskedő, alki sokat szeretne nyugatra utazni, tartós kiküldetést vállalna, lakás- problémája megoldását szeretné, jó fizetéssel, biztosított előmenetellel és az önmegvalósulásának lehetőségével, az nyilván nem számíthat igazából arra, hogy ezek közül mind A Manager Contact BT. ügyvezető igazgatója, Pintér Zsolt szerint: — így van. A mi szervezetünk — amely egyébként a vidékiek számára is igen köny- nyen megközelíthető, hiszen a Westend bevásárlóközponttal szemben tart fenn irodát Budapesten, — az országban az elsők között készült fel arra, hogy ne egyszerű munkaközvetítést, ahogy szokták mondani, fejvadászatot végezzen, hanem a személyzeti tanácsadást az emberi erőforrások feltárásának tekintse. Szívesen segítünk a hozzánk forduló szakembereknek, hogy ismereteiknek, illetve személyiségüknek és képességeiknek legmegfelelőbb állást töltsék be. Ezt azzal a szabadalmaztatott módszerrel végezzük, amelyhez hasonló Nyugat-Európában már beépült a mindennapokba. Az általunk kitöltetett, illetve elvégeztetett tesztek, interjúk, műszeres vizsgálatok egy fél délelőttöt vesznek igénybe. — E teszteken meg lehet bukni? — Nem. Nem, egyáltalán nem ez a cél. A mi eljárásunk alapján egy olyan, 3-4 gépelt oldal terjedelmű szakvéleményt készítünk, amely az adott személy pozitívumait, objektív kvalitásait hangsúlyozza. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy arra vagyunk kíváncsiak: milyen többletre képes és ezt erősítjük. Az irodánk egyébiránt vállalatok vezetésének mintegy átvilágítását is vállalja. Megállapítjuk az egészségi állapotot, felmérjük a készségeiket, a képességeket, a sze- níéiyiségtúiájtföMSágbÍtíiayi és Jómagától értetődő módon — a szakéttel met. Ezen vizsgálatok birtokában meglehetősen pontosan tehetünk kijelentést arról, ki az, akiben van tartalék, ki az, akiből jó vezető lehet és ki az, akit más területre kell irányítani. S azt is meg tudjuk mondani, melyik az a terület, ahol a képességeit a leggyümölcsözőbben hasznosíthatja. — Ez azt jelenti, hogy az önök cége egy frissdiplomás kezdőről megmondja, hogy jó vezető lesz-e belőle? — Igen, nagy valószínűségÚjahb benzis^ás’cmeSés ? Barátságtalan vezeték Amiről régen csak suttogtak, ma már nem számít tabutémának. Napvilágra került, milyen problémákkal terhelt a magyar—szovjet kereskedelem. Sokan félnek attól, mi lesz, ha a szovjetek „elzárják a csapot” azokon a bizonyos kőolaj- és földgázvezetékeken. Ezért is érezhették szükségességét annak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezetői, hogy tájékoztassák a sajtó képviselőit a szénhidrogénimportról. Zsengellér István, a tröszt elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy tavaly decemberben és az idén az első negyedévben is kevesebb kőolajat szállítottak a szovjetek, mint amennyit a megkötött szerződésekben rögzítettek. Minden jel arra mutat, hogy e téren nem várható gyökeres váltoT Tcsksonyt sem kerülte el ess MQ-s vlkssrsa Elő kordont vonnak Meglehetősen viharos falugyűlés színhelye volt a napokban a taksonyí művelődési ház. Egyes vélemények szerint a hetekkel ezelőtti szigethalmi találkozó — ahol többek szerint nem sok hiányzott ahhoz, hogy megver jék a vb-titkárnöt —• nlma tüntetés volt csupán. A kedélyeket pedig nem más mint az MO-sra felvezető kerülő út borzolta fel. Elszabadult indulatok Azok, akik eddig figyelemmel kísérték a körgyűrű történetét, jól tudják, hogy az autópálya körül jószerivel semmi nem zajlott le simán. S nemcsak az út nyomvonalában lobbant fel az elégedetMí a szösz, iff a SZÓSZ? Elveszett illúziók A bérből és fizetésből élőket, to munkapad mellett dolgozóiját aligha <hozta izgalomba az a múlt 'heti hír, miszerint a SZOT helyett megalakult a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. Az utca embere szkeptikusan legyint, mondván, úgysem változik semmi, még az elnök személye sem más, ismét Nagy Sándor a vezető. A szójátékokat kedvelők inkább a rövidítéssel próbálnak tréfálkozni: „mi a szösz, itt a SZÓSZ?” Hiába, az előd, a SZOT az elmúlt négy évtizedben már alaposan eljátszotta a munkavállalók bizalmát. Senki sem gondolta komolyan, hogy ha problémája akad a munkaadójával, majd a szakszervezet feg rajta segíteni. Az utóbbi időben divatossá vált SZOT—kormány megbeszélések sem vezettek sok eredményre, s a szakszervezet presztízsét sem igen emelték ezek a találkozók. Természetesen minden nézőpont kérdése. Vannak olyanok is, akik bizakodók és optimisták. Mint például Mezei Károly, a budaörsi Ipari Szerelvény- és Gépgyár vszb-tit- kára, aki maga is küldött volt a kongresszuson. Azt fejtegette, ha a többség nem bízott volna a változásban, akkor több mint nyolcvan szakszervezet nem írta volna alá a szervezet alapokmányát. A titkár hangsúlyozta az önkéntességet, s azt, ha nem láttak volna fantáziát az új szervezetben, akkor csatlakozhattak volna akár a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligájához is. Szerinte már maga a megváltozott felépítés — legfőbb képviseleti testület a Szövetségi Tanács — reményt adhat, hogy most valóban valami változni fog. Azt elismerte, hogy a SZOT-ban már egyáltalán nem bíztak az emberek. Az elvesztett bizalmat viszont nehéz visszaszerezni — akkor is, ha változik a név. S az sem csoda, ha a műhelyekben, üzemekben dolgozók más perspektívából szemlélik az eseményeket. A Váci Kötöttáru- gyárban egyikőjük úgy nyilatkozott, sok reményük nincs, hogy az új szervezet hathatósabban védi majd az érdekeiket. Mostanság leginkább az foglalkoztatja őket, hogy legyen munkájuk, ne kerüljenek az utcára, s fizetéskor legyen annyi pénz a borítékjukban, hogy abból meg tudjanak élni. Hogy ebben a SZÓSZ is segíteni tudna, nemigen hiszik. A szakszervezeti irodán Sza- lóky Sándorné titkár azt fejtegette, ha a SZOSZ-tól is annyi segítséget kapnak, mint az elődjétől, akkor megnézhetik magukat. Az a tapasztalatuk, hogy központi segítségre eddig se számíthattak, mindig helyben kellett megvívni a harcukat. Azt könyvelhették el eredményként, amit a gazdasági vezetéstől sikerült „kicsikarniuk”. Sajnos ez is egyre kevesebb, ami nem csoda, olyan sok az állami elvonás. Szerinte a szakszervezet a kormánnyal folytatott megbeszéléseken is rossz taktikát választott, sokszor agresszíven léptek fel, de az elért eredmény siralmas volt. Ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen hamarosan új szereplőkkel vívják majd a „meccseket”. Ha valaki veszi magának a fáradságot, és átfutja a SZÓSZ programját, abban sok szép és magv/as elképzelést olvashat. A munkavállalói érdekképviselettől kezdve egészen a szociális és kulturális követelésekig. A program mintegy ráadásként még a gazdasági válságból kivezető utat is felvázolja. Ha a makacsul kétkedőket még ez sem győzné meg a szervezet életképességéről, annak nem marad más hátra, mint várni, mi fog megvalósulni az elképzelésekből. A2 elmúlt évtizedekben már any- nyi ígéretet kaptunk, amiből nem lett semmi, hogy nem csoda, ha az egyszeri ember tamáskodik, s magában csendesen csak annyit jegyez meg: hiszem, ha látom. Hargitai Éva lenség lángja, Jóval távolabb is okozott tüzeket az MO-s. Hiszen Taksony igazán mesz- sze van a körgyűrűtől! Maguk a falubeliek is tudták, hogy a község határában halad majd el az 51-es MO-sra felvezető kerülő útja. Csak azt nem tudom, s azt hiszem a körgyűrű történetét ismerők mind így vannak ezzel, miféle naivitástól vezérelve gondolták azt a taksonyiak, hogy vihar nélkül megússzák a dolgot. Szép csendben ment minden a maga útján mindaddig, amíg kézzelfogható közelségbe került az új út. Pontosabban csak egy része, mert elterjedt a hír, hogy az 51-es kerülő útjának második ütemére már nincs pénz. Így Taksonyon keresztül halad majd végig a forgalom, ráadásul nem egyenesen, ahogy eddig, hanem a bugyi útról fordul a jelenlegi főútra. Majdnem derékszögben csatlakozik a község központjában a két nyomvonal. Azon a bizonyos falugyűlésen kiderült, hogy ez a megoldás egyáltalán nem tetszik a taksonyiaknak. Olyannyira, hogy rz ügy szószólói tüntetésre hívták fel a lakosságot. Egyesek tudni vélték, hogy az óvodások, iskolások, öregek kivonulnak az útra, s testükkel fogják fel a forgalmat. Egy tény; egekig ért a felháborodás. De vegyük sorra, milyen indokok szabadították el az indulatokat! ^fesxélyben az iskolásak — Rendkívül sűrű gyalogos- forgalom zajlik ezen a csomóponton — kezdi Nyeste István, a Taksonyi Tanács elnöke. — Itt van a művelődési ház, a mozi, s egy vendéglátóipari egység is, ahol igen sokan megfordulnak. Itt rendezik az esküvőket, s akkor népes násznép fordul meg erre. Ha itt halad el az MO-sra tartó gépkocsiáradat, bizony veszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Hál’ istennek, sok esküvőt tartanak a községben, évente legalább harmincat. Ráadásul az új csomópont kiépítésekor a buszmegálló a bölcsőde elé kerülne. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen káros következményekkel jár, ha a bölcsőde ablaka alól indulnak a járművek. Tavasztól őszig nyitott ablak mellett pihennek a gyerekek. A megálló áthelyezése azt jelentené, hogy vagy a gyerekek szívják be a kipufogógázt, vagy be kell zárni az ablakot. Aztán itt vannak a bugyi út régi családi házai. Ezek nem bírnak el aikkora rezonanciát, mint az újak. Gyengébb alapokra építették őket, vagy egyáltalán nincs is alapjuk. Arról nem is beszélve, hogy erre járnak az iskolabuszok. A sűrű gépjárműforgalom veszélyezteti az iskolások testi épségét, hiszen itt, szállnak fel a buszra, s addig pedig gyalog jönnek. Legalább száz gyerek jár erre: a Zsellér- erdőből és az újtelepről. Sorolni tovább az okokat Nyeste István, hogy miért tiltakozik a falu, miért írnak a miniszternek, miért akarnak élő kordont húzni a lakosok a csomóponton, de úgy véljük, ennyi is elég. Aztán elgondolkodva megjegyzi a tanácselnök; A miniszterelnök levele — Tulajdonképpen csak ezen a falugyűlésen döbbentem rá, hogy mennyi veszélyt rejt magában a körgyűrű. Ekkor értettem meg azokat a tiltakozó megmozdulásokat, felháborodást, ami a többi érintett településen úrrá lett. Igaz, már korábban kaptunk egy határozatot, hogy az eredeti nyomvonal kialakítását nem engedélyezik, mert vasúti vágányt keresztez. Üjra van szükség, négyszáz méterrel arrébb. Ez pedig többe kerül, s nem voltak tisztázottak az anyagi feltételek. De-vajon igaz-e, hogy elhalasztják a Taksonyt elkerülő rész megépítését? Erre kértünk választ Valkai Györgytől, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettesétől, aki az M0 koordinációs bizottság megyei vezetője. — Kezünkben a miniszterelnök levele, amelyben arról biztosítja a taksonyiakat, hogy 1992 végéig elkészül a községet elkerülő szakasz. Addig is forgalomirányító jelzőlámpát helyeznek el a kérdéses csomópontban — válaszolt Valkai György. Az elnökhelyettestől megtudtuk, hogy a napokban tartottak egyeztető tárgyalást a minisztérium szakembereivel, s ezek reményre jogosítják fel a község lakóit. Ha konkrét időpontot nem is mondott az elnökhelyettes, egy dolgot mindenesetre sejtetni engedett: elképzelhető, hogy még hamarabb átadják rendeltetésének a nagy vihart kavart utat. Fiedler Anna Mária zás. E héten tárgyalnak ugyan a két ország vezetői a kereskedelmi ügyletekről, de a példa azt mutatja, a hiteles szerződés semmiféle garanciát nem jelent. Ha ez az előrejelzés igazolódik, szembe kell nézni azzal, hogy legalább 1 millió tonna kőolajat más forrásból kell beszereznünk. Az év első három hónapjában erre már volt példa. Ha pénz van, ez nem is okoz semmiféle problémát, az OPEC országai felesleggel rendelkeznek. Az első negyedévben már 210 ezer tonna olajat vásároltunk Iraktól — tonnánként 16 dollárért. A baj csak az, hogy ez az összeg jóval magasabb, mint a belföldi termelői ár. Az elnök keserűen jegyezte meg. hogy ez az akció 800 millió veszteségébe került a trösztnek. Ráadásul a vételárat letétbe kellett helyezniük, így legalább 35-40 napig „feküdt" a pénzük. Ez éppen egybeesett az adófizetés időpontjával, így fordulhatott elő, hogy késedelemmel tudtak fizetni néhány partnerüknek. Zsengellér István hangsúlyozta, hogy a további importterheket az OKGT nem tudja „lenyelni”. Az autósokat, motorosokat természetesen elsősorban az érdekli, hogy lesz-e benzin. Az biztos, hogy június végéig nem lesz zavar az ellátásban. Hogy utána mi lesz, az a kormány döntésétől függ. Két út lehetséges, az importterhet vagy a költségvetésből finanszírozzák vagy emelik a termelői és fogyasztói-árakat. A problémát semmiképpen sem lehet a „szőnyeg alá seperni”, mert ha nem történik semmiféle intézkedés, akkor üzemanyaghiány lesz. A hazánkat elhagyó szovjet hadsereg vezetői felajánlották az ÁFOR-nak, hogy százezer tonna olajat eladnak nekünk, ebből 45 ezer tonna a motorbenzin. Egyelőre a pénznemben nem sikerült megegyezni. Az ÁFOR forinttal akar fizetni, míg a szovjetek rubelt kérnek. A tárgyalások még folynak. Az importról beszélve az elnök nem tudta megkerülni azt a témát, mennyire hátrányos számukra, hogy nem tudnak szabadon kereskedni, mivel nincs önálló külkereskedelmi joguk. Már többször kértek engedélyt, de számukra érthetetlen módon a döntést húz- ták-halasztották. Az üzleti tárgyalásokon így mindig „gyámmal”, a közvetítő külkereskedelmi céggel jelennek meg. A szállítási útvonalakról szólva az elnök elmondta, hogy a Százhalombattáig nyúló Adria-vezeték biztonságos vonalnak tekinthető, ahol az arab olaj bejöhet az országba. Szeretnének egy termékvezetéket építeni, amely Százhalombattát, Schwechatot és a Pozsony melletti Szlovéniát kötné össze. Egyelőre a földgázellátással jóval kevesebb a probléma, de már most más források után kellene néznünk — gondolva a jövőre. Sok találgatásra ad okot, hogy ma hazánkba érkezett egy kuwaiti delegáció, élén az olajipari miniszterrel. Az elnök szabadkozott, hogy egyelőre erről nem sok információt tud adni. Feltételezi, hogy nemcsak a magyar piacot akarják feltérképezni, hanem a szomszédos országokba — Jugoszláviába, Ausztriába, Csehszlovákiába, Németországba is szeretnék eladni a petrolkémiai termékeiket. Egyelőre sok a találgatás, az azonban biztos, hogy holnap délután a kuwaiti delegáció ellátogat a százhalombattai DKV-ba. H. Ê.
