Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK

rrvr ,

Mr.OYEI

3

Az atomsugarak hatása az ahonyiakra

Nem keli rák a zsebe mellé

A zsába nem sugárbetegscg, bár roppant kellemetlen. Ez volt a konklúziója annak a keddi abonyi megbeszélésnek. amelyet minden résztvevő nagyon komolyan vett. A helybéli műtrágyaüzem vezetője, a tanács felelős tisztségviselői, a főorvos, az üzemorvos, az MDF képviselője, a megyei és körzeti polgári védelem tisztjei mind ott szorongtak a telep csöpp irodájában, s próbáltak egyezségre jutni. Nem sikerült.

Ugyanis nem volt miben megegyezni. Illetve, lett volna, de ennek már négy éve.

Négy éve ugyanis, hogy a csernobili reaktorrobbanás után egy közeli helységből háromezer tonna műtrágya érkezett Abonyba. Ezeket az anyagokat őrizték néhány hétig — a telepvezető szerint rendkívül szép pénzt kaptak érte —, majd széthordták az országban. A telepen csak a dolgozók maradtak. A vezetőnek pedig az tűnt föl, hogy ennek a huszonhét embernek — éjjeliőrrel együtt dolgoznak itt ennyien — a fele állandóan beteg. A csernobili katasztrófa ébresztett gyanút bennük, hogy talán összefüggés van az atomreaktor robbanása, a közelből és közeli időben érkezett szállítmány és a dolgozók krónikus betegsége között.

Csöpp logikával

Ezt erősítette, hogy éppen akkor kezdett egészségügyi vizsgálatokat a telepen dolgozók között a Köjál, de sem a vizsgálat céljáról, sem az eredményéről nem tájékoztatták őket. A telep üzemorvosának is mindössze baráti, szóbeli információkat sikerült szereznie, miszerint a hasonló telepek létesítése előtt célszerű kivizsgálni, milyen hatással vannak a vegyi anyagok az emberi szervezetre. A vizsgálatot megejtették, de az eredményről sem a „kísérleti alanyokat”, sem az üzemorvost nem tájékoztatták.

Ahogyan kívánnivalót hagyott maga után a hivatalos tájékoztatás is az atomsugárzás hatásáról a százszorszépekre, a L*zára, a fűre, a tejet ivó emberekre, az abo- nyiakra. és egyáltalán bármire, ami él és mozog. Az abo- nyiaknak azonban szinte minden porcikájuk fáj. Van tüdőtágulásuk, porckorongsérvük, trombózisuk és zsábájuk. Úgy gondolták, ez már untig elég. Nem akarnak még rákot is, meg miegyebet, amit radioaktív sugárzással szerezni lehet. Vezetőjük pedig megértőnek bizonyult, s jelentette a dolgot.

Jöttek is sorban a szakemberek a Köjáltól meg az Országos Sugárbiológiai Intézettől meg most a megyei polgári védelemtől, mindannyiszor műszerekkel és egzakt módszerekkel. Mindannyiszor megállapították hogy a Szovjetunióból érkezett anyagok, illetve azok hűlt helye — a raktár — jobban sugároz, mint kellene neki, jobban, mint a természetes háttér — ami ebben az atomkornak be- cézgetett világban már csöppet sem természetes —, de még mindig sokkal kevésbé, mint amennyit megengedünk neki.

A keddi találkozón ezért sem sikerült semmi egzakt eredményre jutni. A sugárzás, ha volt is, négy évvel ezelőtt volt. Hatása, ha lesz is, esetleg csak évek múlva jelentkezik. összefüggést keresni lehet, kell, és csöpp logikával meg lehet találni. De röntgenkészülékekkel és vizeletvizsgálatokkal nyomára bukkanni — már lehetetlen. A bűnösöket megtalálni éppany- nyira.

Ezt megettük

És ez volt az a dolog, amelyben a felelős tisztséget viselő emberek egyetértettek. Akkor, amikor kellett volna, senki nem jött mérni. Akkor, amikor kellett volna, senki nem tájékoztatott. A dolgot meg nem történtté tenni már nem lehet. A műtrágya ott volt a telepen, az emberek dolgoztak vele, a közelében jártak, azóta pedig már beitta a föld, a termés, azóta már megettük, megittuk azokat a növényeket, gyümölcsöket; már csak az emberekben lehetne kimutatni a sugarak hatását. Nos, ha eddig nem voltunk százszorszépek, eztán már nem is leszünk. Ki tudja megmondani, hogy a szervezetünkben fölhalmozódó, kialakulóban lévő betegségeknek melyik az alapvető oka? Az ózonréteg sérülése, a cigaretta, a benzingőz, a városi korom, a munkahelyen elviselt emberi és anyagi ártalmak, a folytonos nukleáris kisérletek, vagy pont Csernobil?

Titkos adatok?

Abonyban sem lehet pontosan kiválogatni, hogy a szovjet sugarak, a téli hideg, a nehéz zsákok, a párolgó ammónia, a kocsmában lehajtott féldecik, a napi több csomag cigaretta mennyiben és mikor járul hozzá a betegségekhez. Persze, minél kevesebb az ok, annál nagyobb az esély a túlélésre. Ilyen megfontolásból az az egyik — immár utólagos — lehetőség, amelyet a helyi MDF javasol Szűrös Mátyásnak írott levelében; ezentúl minden, hazánkba érkező szállítmányt szigorúan vizsgáljanak meg a határon. A másik lehetőség, amit az abo- nyiak saját kárukon okulva, a saját és mások egészsége érdekében követelnek: döntse el vagy hozza nyilvánosságra az egészségügyi kormányzat azt, hogy milyen hatással vannak a műtrágyák az emberi szervezetre. Legalább azo- kéra, akik ilyen anyagok közelében dolgoznak.

Ezek az adatok valószínűleg akkor sem lesznek haszon nélküliek, amikor már bezárnak a műtrágyatelepek. Abonyban legalábbis kétséges, hogy a jövőben ezzel foglalkoznak-e majd. A közismert gazdasági okok ugyanis arra kényszerítik a telepen dolgozókat, hogy ezentúl másképp szerezzenek zsábát. Például mosóporok csomagolásával. A mosóporos dobozok várhatóan nem lesznek sugárveszélyesek, viszont ettől még az abonyiak nem lesznek százszorszépek.

— jakubovits —

Ő írta

Mondat

Tisztelői voltunk, vagyunk a tudós szakember Bauer Tamásnak. Egyre kevésbé tehetjük meg ezt az aktuálpolitizáló, kommentárokat publikáló B. T.-vel. Mint most is, amikor a Beszélőben (90/8.) „Az okos lány” című dolgozatát olvashattuk az MSZP választási programjáról. Ahogy a többi pártétól, ettől a programtól sem vagyunk elragadtatva, ámde ... Azt azért nem mernénk megengedni magunknak, hogy elcsípünk egy mondatvéget, s annak elejétől, no, meg a következő mondattól függetlenül lehúzzuk a vizes lepedőt bárkiknek a (mezőgazdasági) programjáról. B. T. úgy vélte, megengedheti ezt a csúsztatást magának.

Azt írta ugyanis, hogy míg a pártok többsége mást akar, „ ... az MSZP kitart amellett, hogy »... ne parcellázzák fel a közös táblákat-«". Ami azt sugallja, hogy íme, a reménytelenek, akik nem akarnak változásokat! A bökkenő ott van, ahol B. T. a mondatot önkényesen ketté metszette. Az MSZP választási programjában az áll ugyanis — olvasható például a Nép- szabadság 1990. február 3-i számában —, „A szövetkezetek közös tulajdonában levő termőföldek tulajdonjogát a közgyűlés ruházhassa át a tagokra, de ne parcellázzák fel a közös táblákat”. Ugye, micsoda különbség! Ha van a mondatnak eleje is — márpedig van —, rögtön nem lehet arra következtetni, amire B. T. oly’ szívesen következtetett.

Ráadásul e mondatot rögtön követi egy másik, tgy hangzik: „A tagok tulajdonában, de a termelő- szövetkezet közös használatában levő termőföldről a szövetkezeti tagok központi beavatkozás nélkül, szabadon dönthessenek.” Ugye, a két mondat így mennyire más, mennyire nem igazolja azt, amit B. T. igazolni szeretett volna! Jó lenne tudni a választ a kérdésre, vajon amit B. T., a tudós megengedhetetlennek tart (az értelmet megmásító idézést), miért tartja megengedhetőnek a kommentátor B. T.? !

KLIENS

MENTOTUTAJON (I.)

Kit fogad be a „Fogadós"?

A HungarHotels-botrány kipattanása óta minden gyanús, ami a vendéglátással kapcsolatos. Főleg, ha éttermek, presz- szók, sörözők „találnak” új tulajdonosra. Nem véletlen, hogy a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat átalakítási manővereit is jókora felháborodás kíséri. A váci üzletek részvénytársasággá alakítása miatt az egyik érdekelt levelekkel bombázta szerkesztőségünket. A váci oldalon meg is jelent leleplező- nek szánt írása, majd a vezér- igazgató tollából a válaszlevél.

Ilyen előzmények után találkoztam Kántor Sándor vezérigazgatóval, aki jónak látta, ha „néhány” szakértő segít tisztázni a bonyolult ügyet. Ezért rajta kívül részt vett a beszélgetésben Molnár Miklós, a váci igazgató, Bárd István, a helyettese, dr. Szántai János, a 110-es ügyvédi munkaközösség vezető jogtanácsosa, Pál Attila, a ceglédi igazgatóság vezetője, dr. Katz László jogtanácsos, Koós Lászlóné vállalati kereskedelmi igazgató, dr. Arató Jenő vállalati gazdasági igazgató, Fekete András, a vállalati tanács elnöke, valamint Zöld Endre hites könyv- szakértő.

Némileg megakasztja az induló beszélgetést, hogy előrebocsátom: nem feltételezek semmiféle jogtalanságot az átalakítás menetében. Akkor miről beszéljünk? A puszta tények regisztrálásához felesleges volna ennyi szakértő. Ahhoz ugyanis nem kellenek mélyebb jogi vagy gazdasági ismeretek, hogy elmondják, a három vállalatot összefogó megyei vendéglátó négy részvény- társaságot alapít, a negyediket

azon egységeknek, amelyek nem tartoznak az előző háromba. A részvények körülbelül kilencven százalékát a központ tartja a kezében, a többit a jelenlegi üzletvezetők vásárolták meg. Cegléden és Vácott már alá is írták a szükséges okmányokat; a két városban tehát hivatalosan is megalapították az rt.-ket. Azt a labdát is könnyedén visszaütik, mely szerint az üzletek mélyen áron alul váltak az rt. tulajdonává. Ugyanis a tulajdonjog nem lesz a részvénytársaságé, mindössze a használati jogért fizettek — igaz, jóval kevesebbet az üzlet értékénél.

Megfelelő érvet tart tarsolyában a vezérigazgató arra a kérdésre is, miért kellett a privatizációs törvény megszületése előtt ilyen sürgősen átalakítani a vállalatot. Mint mondja, az APEH szakemberei a vizsgálódás után nehezményezték, hogy a vállalat nem alakul át korszerűbb gazdálkodási egységgé. Azonkívül szerették volna elkerülni, hogy a törvény megszületése előtt „szétcincálják” a vállalatot azok az üzletvezetők, akik meg tudnák venni a boltjukat. Azért is sietniük kellett, mert a privatizációs törvény tervezete — szerinte — bombát rejt. Nevezetesen: a szerződéses üzletek vezetőinek, ha öt

évre előre egy összegben kifizetik a szerződésben vállalt havi részleteket, akikor tulajdonukká válik az üzlet szőrös- tül-bőröstül, s ráadásul méltánytalanul alacsony összegért.

Mindez érthető és logikus, ám amiről eddig nem esett szó: az alapítvány, már kilóg a képből. A részvénytársaságokkal párhuzamosan ugyanis létrehozzák a „Fogadós” vendéglátó-alapítványt. Célként — sok pontban és alpontban — csupa jót sorol az okirat: munkahelyek létesítése, átképzés, továbbképzés, önálló vállalkozás támogatása hitellel is. Segítik a dolgozókat abban, hogy lakáshoz jussanak, és még sok egyébben támogatják a vendéglátósokat, s azokat, akik azok voltak vagy lesznek. Mindehhez elég szerénynek tűnik az alapító által felajánlott induló vagyon, ami százezer forint. Miből kerekednek mellé a szükséges milliók? A kérdésre az okirat nem válaszol, de kétségtelen, hogy a pontok összeállítójának volt erről valamiféle sejtelme, mert később a vagyonról is ír: Az alapítvány legfelsőbb szerveként kuratóriumot hoznak létre, s ez rendelkezik az alapítványi vagyonnal, valamint annak körébe tartozó egyes vagyontárgyakkal. Ezeket ellenkező kikötés hiányában elidegenítheti,

megterhelheti, gyarapíthatja. Többet mond a már említett helyreigazítási kérelem, amelyet a vezérigazgató lapunknak küldött. „A jogszerű használat ellenében kibocsátandó részvények a jövő év végéig a „Fogadós” alapítvány tulajdonába mennek át”. Ez az „átmenet” ütött szöget a fejembe. Mit jelent a kifejezés?

Mint a beszélgetésből később kiderült, megpróbálták megértetni az egyszerű állampolgárral (velem), miért jó az nekem és nekünk, ha a sok százmilliós közös tulajdonunk ,.át- megy” az alapítvány birtokába. Többek között azért is, mert adóznak a jövedelmük után. Ez igaz, de akkor is adóznának, ha nem „átmenne” az a tulajdon a birtokukba, hanem mondjuk az üzletek vezetői megvásárolnák azokat, kifizetnék az árát és a jövedelmük után az adót. Így az államkassza is némi pénzhez jutna. Azonkívül, gondolom, az üzletvezetők sem vennék zokon, ha jövedelmük egy részét nem kellene az alapítvány vezetőinek. a kuratórium tagjainak tiszteletdíjára fordítaniuk. Megmarad tehát a korábbi vállalati vezetőség megfelelő adminisztrációs csapattal. Az üzletek vezetőinek pedig nem adatik meg az az elégtétel sem, hogy részvényesként beleszólLegyen itthon otthon

Dollárral sem könnyű eredményt elérni

Néhány éve merész vállalkozásba fogott a Szövetkezeti Szervezési Iroda. Egy nemzetközi pénzintézettel, a Fiduc

S. A. Finance Corporationnal közösen elhatározták, hogy „Üj otthon — újra otthon” elnevezéssel arra ösztönzik az idegenbe szakadt magyarokat: szálloda helyett saját, minden kényelemmel ellátott otthont teremtsenek maguknak, s lehetőleg valahol vidéken.

Saját ház, lakás, vagy éppenséggel nyaraló megszerzéséhez egy 1987-ben született törvényerejű rendelet ad biztatást. A Fiduc—Szövorg vállalkozás, amelyben az említett pénzintézet az ügynök, még pontosabban a felhajtó szerepkörét töltötte és tölti be napjainkban is, eleddig különösebben nem dicsekedhet látványos eredményekkel.

Bajusz László, a Szövorg ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a mintegy háromezer jelentkező közül, mindössze 200-300 olyan akadt, aki végül nálunk telepedett le. Pest megyében, Gödön, például egy angol—magyar nemzetiségű házaspár talált új otthonra. A

több, mint 200 négyzetméter alapterületű családi házat félig kész állapotban kapták, s fejezték be azt igényeik szerint. Legyen bármilyen vastag a pénztárcája a Nyugatról házakívánkozóknak, az itthoni mind drágább megélhetés, az infláció nem bizonyul kedvcsinálónak. A negyúen-hat- vanezer dollár közötti lakásajánlatokra még további 25 százaléknyi költséghányad tapad. Ez a különböző utánjárásokból, mint például engedélyek beszerzése, átírási hercehurca, s egyéb járulékos költségek révén születik meg. A még mindig szegényes telefonhálózat, s annak technikai színvonala is elrémiszti azokat, akik hozzászoktak a valódi kényelemhez.

Az ügyvezető igazgató ugyanakkor beszámolhatott arról, hogy mind több nyugatnémet és holland állampolgár vásárol hazánkban nyaralót, kertes házat, többnyire a Balatonnál. Többségük vadász- szenvedélynek hódol, s.kifizetődőbbnek tartja, ha saját lakással rendelkezik nálunk. .

(gyócsi)

CSÖKKEN A POLITIKA IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉS

 viszonosság nem alkalmazható

A Magyar Rádió prágai tudósítójának esetleges leváltását és új munkatárs kinevezését javasolta Pavel Mikula úr, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom képviselője azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnap tartottak Budapesten. Az indok: a nálunk elhangzott tudósításokból nem derült ki világosan, hogy a magyarellenes tüntetéseken csupán egy maroknyi csoport vett részt, ezért ezek az események jelentéktelenek — állította a vendég, aki Viktor Doballal, a Polgári Fájának ügyeikbe, hiszen az a tízszázaléknyi részvény ehhez nagyon kevés. A részvénytöbbség birtokában továbbra is a vállalat, majd a kuratórium határozza meg a szükséges lépéseket.

Nézzük most újra, mit ajánlanak mindezért cserébe. Szép és jól hangzó szociális ígéreteket. Itt van például a következő pont: „A dolgozók lakáshoz való hozzájutásának anyagi eszközökkel történő támogatása". Adhatnak két embernek ötven-ötvenezer forintot, s ezt máris kipipálhatják. De ugyanúgy segíthetnek húszat fejenként háromszázezer forinttal.

Pontról pontra végigolvasva a kitűzött célt, az ember egyszerre ámul és értetlenkedik. Ámul, mert nagyon sokat vállalnak, és értetlenkedik, mert ha megpróbáljuk a „számon- kérhetőség” oldaláról vizsgálni, nagyon keveset. Igazából mégis azon rökönyödöm meg, hogy egy leendő „országos szervezetrendszer” magja az alapítvány. Ez elgondolkodtató. A magyar gazdaság egyik nyereséges „oldalága” kivonja magát a nagy közös bajból, és önellátásra rendezkedik be?! Érthető módon a veszteséges iparvállalatok nem egyesülnek hasonló szép célokért.

Megismétlem, biztos vagyok abban, hogy jogsértés nem tür- tént. Az igazságérzetem mégis berzenkedik. A szakértők érvek sorát vonultatták fel az elképzelések mellett. A hosszúra nyúlt „előzetes» után holnap a beszélgetés részleteivel folytatjuk sorozatunkat.

Mátrai Tibor

rum választmányi tagjával, a csehszlovák parlament nemrég megválasztott képviselőjével közösen válaszolt az újságírók kérdéseire.

Rövid bevezetőikből megtudhattuk, hogy szerintük a parlamentbe való bekerülésnél meghatározott ötszázalékos küszöb — amely ellen, mint ismeretes, az ottani nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok is tiltakoztak — a képviselet elaprózódását hivatott megakadályozni. A megoldás: a nagyobb pártok és szervezetek majd bejuttatnak nemzetiségi honatyákat is, s így felvállalják a nemzeti kisebbségek érdekeinek védelmét.

Általános tapasztalat, hogy a tavaly novemberi fordulat óta folyamatosan csökken az emberek érdeklődése a politikai akciók iránt. A legfrissebb köz- véleménykutatások szerint a hatalomból eltávolított kommunisták egy mostani választáson a szavazatok mintegy 8— 12 százalékát kaphatnák még. A korábbi állampárt progresszív erői más szervezetekben igyekeznek elképzeléseiknek támogatókat szerezni, így például az 1968-as reformkommunisták a Polgári Fórumban találtak helyet.

A nemzetiségekkel kapcsolatos kérdéseket feszegetve Pavel Mikula úr azt mondta: tapasztalatai szerint ma a magyarországi szlovákság nemzeti öntudata jóval kisebb, mint a szlovákiai magyaroké. Ez nem jelenti azt, hogy el kell fogadni a kinti nacionalisták által követelt viszonosság elvét. A két vendég egyhangúlag úgy nyilatkozott, hogy a szlovákiai komáromi magyar egyetem elsősorban a pénzügyi lehetőségektől függ.

A szélsőséges megnyilvánulásokat elszigetelt csoportok kezdeményezésének tartják. Az egyik fő szervezőnek tekintett Sfur Társaságot a véleményük szerint a bukott rendszer hívei hozták létre. Egyébként tisztában vannak azzal, hogy sem Magyarország, sem a szlovákiai magyar kisebbség nem foglalkozik a területi revízió kérdésével.

F. Z.