Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-07 / 56. szám
4 î&Ùdan. 1990. MÁRCIUS 7., SZERDA Szomorú vasárnap Nem éppen a legjobb időpontot választottam ki. Aki a hivatalos látogatási napon megy a fóti gyermekvárosba, az nem a szokásos hétvégét látja. Az ideutazó rokonokat, ismerősöket ugyan minden vasárnap beengedik, mégis a látogatási napokon legfeszültebb a hangulat. Ilyenkor a gyerekek már kora reggeltől várják a szülőket, nagyszülőket, bárkit, aki eljön hozzájuk. Az itt élő 520 gyerek szinte mindegyikének vannak hozzátartozói a „kinti” világban. S hogy miért kerültek mégis F óira? Ma már egyre többen szociális okok miatt. Néhány évvel ezelőtt még többnyire azért vettek valakit állami gondozásba, mert szüleit erkölcsileg ítélték alkalmatlannak a gyermeknevelésre. Az utóbbi időben sokan azért lesznek a gyermekváros lakói, mert családjuk az élethez szükséges minimális anyagi feltételeket sem tudja biztosítani. Nem képesek megoldani évek óta húzódó lakásgondjaikat, nem tudnak megállapodni egy munkahelyen, esetleg nincs szakmájuk és nem találnak munkát. A gyerekek többségét meglátogatják hétvégenként, s akadnak olyan szülők is, akik minden vasárnap itt vannak. A kicsik pedig várják őket. Reménykedve, szeretet és család után vágyva. Mert ez az, amit nem adhat a leggondosabb, legjobb nevelő sem. Ezt nem pótolhatják a hazainál lényegesen jobb körülmények, a két-háromágyas szobák, az otthonosan berendezett társalgók, a csoportok saját konyhái, a fürdőszobák. Vasárnap üres az intézet. Sokan látogatóikkal együtt kimennek a gyermekvárosból, amely a legjobb szándék ellenére sem tud valódi magánéletet biztosítani. A bentma- radók is félrevonulnak, egy- egy csendesebb sarokba. A többiek — a szomorúak — szobájukba húzódnak, vagy csoportokba verődve beszélgetnek, játszanak. A parkban néha-néha feltűnik egy-egy szerelmespár. Mióta az intézet vezetői már nem tiltják mereven a párkapcsolatokat, azóta az abortuszok száma is kevesebb. A szülei nélkül nevelkedő kamasz számára talán még az átlagosnál is fontosabb a szerelem, a kölcsönös szeretet, a valakihez tartozás érzése. S nem egy jó házasság „alapozódott” már meg Foton. Meg-megkísérlem, hogy elbeszélgessek velük, de az az igazság, hogy szörnyen zavarban vagyok. Mit is kérdezhetnék tőlük én, a szüleik helyett érkezett idegen? Esetleg mindazt a bugyutaságot, amit a felnőttek az ismeretlen gyerekektől szoktak? Szeretsz iskolába járni? Hogy megy a tanulás? Vagy evezhetek-e veszélyesebb vizekre, s megérdeklődhetem-e egy tizenévestől: mondd, te miért kerültél ide? Tudhatja? K. Â. A sublót kincsei A konyhában korabeli szőttesek díszítik a falat Esztendőkkel ezelőtt Albert- irsán, egy öreg házban, amely arculatán viseli a táj, az itteni építkezési szokások jellegét, helytörténeti emlékházat alakított ki a nagyközség. Rendezett udvarán, számos érdekeséget őrző épületében sokan megfordulnak, jelzi ezt az emlékkönyv is, nevekkel sűrűn teleirt lapjaival. Az egyik szobában pompás búbos kemence magasodik, padka öleli körül. Kuckójában, a szoba legmelegebb, legmeghittebb zugában szívesen szuszókázott téli esteken a megfáradt öreg, az el- álmosodott aprónép. A falról régi képek tekintenek a látogatóra. Saját arcvonásait visz- szaadja a fakeretes, öreg, nagy tükör. A másik helyiségben, amely a konyha jobbján nyílik, dagadó párnák, dunnák hegye áll a faragott ágyon. Háziszőttes a vásznuk, slingelt kézimunka a díszítésük; a lányok, asszonyok keze munkáját dicséri valameny- nyi. A fiókos sublótból is kincsek kerülnek elő: hímzett kendők, főkötök, kézzel szőtt vászonból varrt ingek, lobogós gyolcsgatyák — a dédanyák, ükapák viseletéi. Kovács Károlyné, Marika néni a tájház gondnoka. A falumúzeum létrejöttéhez is nagyon sok köze van. Házuk tájáról nem egy megbecsült holmi került ide, s buzdítására a település sok portájáról időben mentődött át e falak közé seregnyi emlék. Slingelt párnákat talán soha nem használtak üt jogainkat akarjuk! Pátyon, 1990. január 19-én 50 taggal megalakult a Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártjának helyi alapszervezete. Mi, cigányok — hála a politikai változásoknak — 40 év után végre elvileg megkaptuk a lehetőséget, hogy jelen lehessünk a helyi választási munkacsoportban is. De Pátyon sok-sok kérésünk mellett egyelőre ez sem talált meghallgatásra. Viszont a törvény adta jogainkat érvényesíteni akarjuk! Sajnos, még mindig a nemzetiségünket hátrányosan kezelő vezetőkkel találjuk szemben magunkat. Pátyon az a jelszó: „a cigány az cigány, itt a szociális segély és kuss!” A vezetőség véleménye pedig: „minek cigány a közéletbe és a választási bizottságba?!” Ebből a nemzetiséget tipró szemléletből elegünk van! Abban az országban, ahol nemzetiségre, vallási felekezetre való tekintet nélkül bürokrácia- és előítéletmentes demokráciát hirdetnek, jó volna, ha ez Páity cigány lakosaira is érvényes lenne. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy az országos, de főképp a helyi választásokon figyelembe vegyék helyben működő pártunkat. Megbízólevelünket bemutattuk a helyi tanács vezetőségének, s tudattuk, hogy ezután jómagam és helyettesem intézzük a cigányság ügyes-bajos dolgait. Nem akarjuk, hogy mások döntsenek sorsunk fölött! Kívánjuk, hogy a március 25-1 választások tiszta' erkölcsűek, demokratikusak, dé-4egíőképjS józan lefolyásnak legyenek! Németh Károly titkár és Váry Jánosné titkárhelyettes a pátyi MCSZDP alapszervezete Ésszerűtlen Tavaly december 18-án átadtak egy teljesen új, egyszintes, a mai követelményeknek megfelelő és minden igényt kielégítő áruházat Verőce községben. Ez a Vác és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat beruházása volt, némi tanácsi hozzájárulással. Az elgondolás és a terv már évekkel ezelőtt megszületett. A berendezésekkel együtt körülbelül 30 millióba került az épület. Nem volt éppen olcsó, de talán drága sem, ha a mai árakat vesszük alapul. Viszont az ésszerűségre már lehet panasz. Ha ez az üzletház kétszintes, ahol az emeleti Sublótból kincsek kerülnek elő (Erdősi Ágnes felvételei) A Soros-alapítvány irodalmi díjasai Az MTA Soros-alapítvány bizottságának 1989-ben alapított irodalmi díjait első ízben adták át kedden a Soros-alapítvány bizottságának titkárságán. A Weöres-díjat Orbán Ottó költőnek ítélte oda a neves irodalmárokból álló zsűri. Miként indoklásukból kitűnt: Orbán Ottó nemzedékének kiemelkedő egyénisége, aki három és fél évtizedes folyamatos költői munkássága során irodalomtörténeti értékű életművet hozott létre. A Krúdy-díjat Nádas Péter író kapta. A közelmúlt évtizedekben jelentős szerepet töltött be a magyar próza irodalomtörténeti fontosságú megújításában. Elbeszélései, regényei, színdarabjai a kortárs magyar irodalom időtálló értékei. Kosztolányi-díjban Rába György írót részesítették. Az részen szolgáltatók, esetleg butikok kaptak volna helyet, akkor ma nincsenek viták és vádaskodások. És senki nem dühöngene azon, hogy a tanács szolgáltatóház és butikok számára magántulajdonú belterületekből kíván kisajátítani. Ez a mai telekárak mellett bizony drága mulatság. Nem lett volna ésszerűbb és olcsóbb egy kettős hasznosítású épület? A beruházókkal csak meg tudott volna egyezni a helyi tanács! Hallgatni kellett volna a lakosság véleményére, és nem a vezetők akaratát érvényesíteni ! Az áruház egyébként jól ellátott, a betérő vásárló szinte mindent megtalál itt. De a beruházás lehetett volna jobb is. id. Verőcei Béla Verőce Jéindulat és pénz nélkül A feleségem 1973-tól 1988. második feléig dolgozott a Pest Megyei Textiltisztító Vállalatnál, utána hosszú ideig beteg volt, egészen 1989. júliusáig. Egy év betegállomány ... A munkát azonban ekkor sem tudta folytatni. Az illetékes orvosi bizottság két évre rendszeres szociális segélyt ítélt meg. A gond ott kezdődik, hogy 1989. július 28-án lejárt a táppénzes állomány, a munkakönyvét viszont csak a nyugdíjigazgatóság kérésére, október 17-én vette ki. A két dátum közötti időt otthon töltötte, az elmaradt szabadság — 1988—89 évi, kb. 10-12 nap ,;le.tu4á?fival„ A nyugdíjintézet hajlandó lenne járadékot fizetni a hiányzó napokra, amennyiben a vállalat javítana a kilépés dátumán. A tájékozódásunk közben megtudtuk egy illetékestől, hogy ez csupán jóindulat kérdése lenne. Sajnos, ez az említett vállalat igazgatójában és munkaügyi vezetőjében nincs meg. Kérem, az összeg, amitől így elesünk, nincs ötezer forint, és nem is a vállalatnak kellene kifizetnie. Hogy lehet egy kisvállalat vezetősége ilyen rosszindulatú? Ráadásul a elismerést egyebek között azzal indokolták: a negyvenes években lírájában a történelem, a második világháború drámai tapasztalatai, lét és ember, erkölcs és ösztönök mindig újra élhető és újra értelmezhető kérdései sűrűsödtek. A hatvanas években versei elvontabbak, talányosabbak voltak, most a jelképszerű tárgyakkal, analógiákkal fejezi ki magát. A díjakat és az ezzel járó 250 ezer forintot Soros Györgynek, a bizottság elnökének személyes képviselője, Vásárhelyi Miklós adta át. Jelen volt Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Ugyancsak első ízben ítélték oda tíz ígéretes fiatal írónak és költőnek a havi 10 ezer forintos ösztöndíjat, amelyet egy éven át folyósítanak. mai gyógyszerárak ismeretében. egy beteg emberrel szemben. Oesai János Nagykőrös ★ Az ügy azért nem ilyen egyszerű. A munkakönyv okirat, abban a valós tényeket kell feltüntetni, s bűncselekményt követ el az, aki hamis adatokat rögzít. A volt munkáltató tehát jogszerűen cselekedett, és a törvényességet nem szabad „rosszindulatúdnak minősíteni. Mindemellett valamilyen segély formájában orvosolhatná olvasónk feleségének panaszát a vállalat. Példa- mutatás tévés mcdra? A minap a Magyar Televízió filmet forgatott Pomázon. Annak rendje és módja szerint megérkeztek a felszerelést szállító járművek, majd az autóbuszok, s rövidesen megkezdték a munkát. Sajnos egyik-másik gépkocsi motorját elfelejtették leállítani... Első lépésként letörték az utat szegélyező egyik fa kar- vastaságú ágát, mivel az „útban volt”. Hoztak magukkal külön büféskocsit, asztalt állítottak elé, s egymás után érkeztek a vendégek. Igen ám, de egyről elfelejtkeztek a szervezők: a szemétgyűjtésről, vagy erre alkalmas edényekről. Mit tehetett szegény fogyasztó? Az elhasznált műanyag poharat, papírszalvétát ledobta az útra, hiszen a községi szemétgyűjtőig néhányat lépni kellett volna. De akadtak olyanok is, akik az utat szegélyező bokrok közé rejtették, vagy éppen a fák ágaira aggatták hulladékaikat. Amikor este elvonult a stáb, olyan volt a környék, mint valami szeméttelep. Nagyon fölháborodtak az itt lakók, mert ez pont olyan helyen történt, ahol az emberek egy-egy eldobott villamosjegyért is lehajolnak. Errefelé gyakran járnak filmesek, mindig volt szemetelés, de ekkora még soha. Jó lenne, ha a televízióban nemcsak beszélnének a környezetvédelemről, hanem elő is segítenék azt. De legalább ne tennék tönkre mások munkáját! Balogh Gyula Pomáz Hozzászólások és vélemények Az újság jó, de... Egyre emelkednek a lapárak, no de a jó sose drága, és ha valami tetszik, azt úgy is megvesszük — így van ez az életben mindenütt. De a pontatlan vagy a kései tájékoztatást látva elmegy a kedvünk bármelyik laptól. A kis kitérő után a tárgyra térek; a hét eleji baleseti krónikából hiányoltam a február 21-én, Szentmártonkáta belterületén (Bajcsy-Zsildnsziky u. 21.) történt igen súlyos balesetet, aminek sajnos szemtanúja és elsők közti segítője voltam. Pedig itt négy nagyon súlyos és három könnyebb sérült volt. A vezetőről nem szólok, viszont érdekelné a szenvedőket, a jászfelsöszent- györgyi, tóalmást és szentlö- rinckátai hozzátartozókat, valamint a szentmártonkátai segítőket és szemtanúkat a rendőrség állásfoglalása. Gondolom, e négy községben, de az egész megyében tanulságként kíváncsiak az ügyre. Ha valamilyen formában találkozhatnánk a témával, az szerintem emelné a lap olvasottságát. Földesi Jenő Szentmártonkáta ★ Köszönjük kedves olvasónk észrevételét és témaadésát, jó szándékunk jeléül helyet adtunk levelének. Viszont a Baleseti krónikában rendőrség adta információkra kell támaszkodnunk. Ennek alapja a napi jelentés amelyet mi csak másnap reggel vagy délután kapunk meg. Ezért előfordul, hogy egy-egy baleset krónikánkba csak két-három napos késéssel kerül be. Az említett február 21-e szerda volt, igy a súlyos szentmártonkátai karambolt legkorábban a hét közepén megjelenő lapban kereshette eredményesen. Az 1990. február 16-i számukban Dísznövények a lakásban című írásuk igazán szép, és módfeletti szakértelemről tanúskodik. Mondhatni tökéletes. A dísznövény-, de a kertkedvelök is szívesen megfogadnák a tanácsot, csak egy hiba van: azt nem írják, hogy például Pyrotox spray-t hol lehet kapni. Mert virágüzletekben ez nincs. A pajzstetves szobapáfrányt egyébként nem lehet vizes ruhával letörölni, de a viaszvirágot sem. Sőt ez a ronda élősködő még a rozmaringon is megtelepszik .. . Írjanak minél többet a növényekről. az exótákról, mert legalább ez a téma politika- mentes ! Karácsony László Gödöllő A kereskedők is azt mondják, hogy hiánycikk ma a Pyrotox. Sőt valamilyen káros hatása miatt már nem is fogják gyártani. A szakemberek helyette egy Plant pin nevű készítményt ajánlanak. Ez kis „védőnyíl lapocskák” formájában a legtöbb virágboltban kapható, egy csomagban 20 darab van. A kis nyilacskát a növény gyökérzónájában a földbe kell nyomni, ezután a hatóanyag a gyökereken keresztül a nedváramlással jut a levelekbe és a virágokba. Már 2-7 napon belül észrevehető a hatás: elpusztulnak, illetve lepotyognak a pókatkák, a levéltetvek, sőt további 6-8 hétig nem is kell tartani az újrafertőződéstől. ■ Postabontás I VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1A46
