Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

1990. MÁRCIUS 7., SZERDA 5 P / •• I // Szépülő Szentendre (Hancsovszki János felvétele) Felújítják a szentendrei Fő téren álló pestiskeresztet, amelyet 1763-ban a Szentend­rei Szerb Kereskedő Társaság emelt hálából azért, hogy a járvány elkerülte a várost. A görögkeleti emlékkeresztet, amelye 1836-ban és 1901-ben újítottam fel, most 90 év után a műemlékek rendbehozata­lával foglalkozó Kandeláber Rt. restaurálja. A több mint 1 millió forint értékű munkát a részvénytársaság — felaján­lásként — díjmentesen végzi el Szentendre városának. A tervek szerint a megújult és megszépített pestiskereszt húsvétra kerül vissza Szent­endre központi terére. Választási gyűlés Má este 18 órakor tartja vá­lasztási gyűlését a Magyar Szocialista Párt Örkényi szer­vezete. A választási gyűlésre a helyi művelődési házban kerül sor. Az eseményen jelen lesz Vass Csaba szociológus, az MSZP országos elnökségének tagja, valamint Gondos Imre országgyűlési képviselőjelölt. Nagy piac — nagy költség A pénz fele már megvan Ha minden igaz, végre megvan a nagybani zöldség- és gyümölcspiac új helye. Őszintén szólva ennek épp itt az ideje, aiszen a jelenlegi piac már régóta nem tudja megfelelően be­tölteni funkcióját. Amikor 25 éve a Bosnyák teret kijelölték a nagybani adásvétel helyszínéül, a terü­let még alkalmas volt erre a célra. Akkoriban úgy 3500 te­herautó és körülbelül ugyan­ennyi lovas kocsi fordult meg itt évente. Az utóbbi időben azonban már 90-100 ezer gépkocsi szállította ide az árut, nyári csúcsidőben naponta i 800 autót is fogad a piac. A zsú­foltság persze mindig óriási. Sok kistermelő be sem jut, így a portékája olcsón a zugfel­vásárlókhoz kerül. Mindeze­ken túl a lakóházak közé éke­lődött piac a környéken élők számára is elviselhetetlen. A szakemberek és az érin­tettek már régóta tudják, hogy a Bosnyák téri állapotok tarthatatlanok, s új területet kell keresni. A tervezés során nyolc-tíz ajánlat érkezett, s a Fővárosi Tanács végül is kiválasztotta a legmegfelelőbbnek tartott helyet. A döntés alapján az új, piac Budapest közigazgatási" határán belül, a XVIII. és a XX. kerület határán épül majd. Pontosabban: a Nagy­kőrösi út és a Hunyadi János utca melletti területen. A januárban megrendezett lakossági fórumon a pestimrei, pestlőrinci lakosok tiltakoztak az elképzelés ellen. Megjegy­zéseiket figyelembe véve, a szakemberek az eredeti tervet átalakították. Az új koncep­ció szerint a főbejárat nem a Nagykőrösi útról nyílna, oda csak egy vészkijáratot építe­nek. A járművek az M5-ös autópálya felől tudnak majd behajtani egy olyan bevezető úton, amely a piac építése so­rán készül el. A Hunyadi Já­nos utcával párhuzamosan, a már meglévő erdősáv mellé mesterséges dombokat emel­nek. Ezzel jobban el lehet szi­getelni a lakóházaktól a pia­cot, amit egyébként kerítéssel is körbevesznek majd. A tervek szerint a 13,5 hek­táros területen az első ütem­ben a 85 ezer négyzetméteres lebetonozott terep és a 12 ezer négyzetméternyi nagykereske­delmi raktárbázis készül el, valamint kereskedelmi és szo­ciális létesítmények — irodák, tárgyalók. Itt kap helyet a rendőrőrs is. Tavaly decemberben a Csar­nok- és Piacigazgatóság, a gyáli tsz és a Fővárosi Mély­építési Tervező Vállalat 160 millió forintos alaptőkével kft.-t hozott létre a piac fel­építésére. Előzetes számítások szerint a munkálatok 380 mil­lióba kerülnek (nem számítva természetesen a 25 százalékos áfát). Szükség lenne tehát a ké­sőbbi hasznosítók segítségére, valamint állami támogatásra is, hiszen az új nagybani piac mielőbbi elkészülte közérdek. Az előkészítő munkálatok mindenesetre már elkezdődtek a területen, és ha semmi nem jön közbe, akkor 1991 áprili­sától már üzemel is az új lé­tesítmény. (kecskés) Kitelepítettek szőlővenyigével Nem heged o fájó seb Nehezen tudok szabadulni a két hónappal ezelőtti esemény emlékétől. Az ünnepek előtt Szigetújfalun jártam, s az ot­tani művelődési házban a sváb karácsonyi népszokásokról be­szélgettem néhány asszonnyal. Egyikőjük makacsul hallgatott. Később megtudtam, azért, mert a II. világháború után szüleit és testvéreit kitelepítet­ték. Neki magyar férje volt, maradhatott. A családjától azonban örökre elszakadt. A fájó seb azóta sem hegedt be. Manapság egyre több — ré­gen tabunak számító téma — kerül reflektorfénybe. A ta­nárképző főiskolák hallgatói még 1987-ben is olyan könyv­ből tanultak, amelynek szer­zője — nem kis diplomáciai érzékkel — úgy fogalmaz: „A magyar kormány élt azzal a lehetőséggel, hogy Németor­szágot kötelezték a kényszer­kitelepítésre kerülő német nemzetiségű lakosság befoga­dására.” Tavaly jelent meg egy könyv — szerzője Fehér István — a magyarországi németek kitele­Isteni nővétek Az elmúlt év nyarán kezdték cl és előreláthatóan 1990 szep­temberében kerül átadásra a Budakeszin épülő „Isteni nővé­rek zárdája”, melyet a helyi katolikus plébánia építtet. Felvé­telünkön a tetőfedők végezték el a rájuk váró feladatokat (Pék Veronika felvétele) HAJMERESZTŐ LELEMÉNYEK SZENNYVÍZÜGYBEN A büntetés még nem segítség Mindenki tudja, hogy van epéje, de erre Igazából csak ak­kor döbben rá, amikor az első epegörcs elkapja — szokták mondogatni az orvosok. Ez jutott eszembe, amikor szennyvíz- csatorna nélküli településeken élőkkel beszélgettem, ök sem tudták, mit jelent csatorna nélkül, emésztogödör segítségével korszerű háztartást vezetni, városi módra élni. Ám a szükség olykor hajmeresztőén leleményessé tudja tenni az embereket. — Van egy automata mosó­gépem — mesélte Zsámbékon egy fiatalasszony —, enélkül megnézhetném magamat, hi­szen három kisgyereket neve­lek. Kétszer kimosok, és máris megtelik az emésztőgödör, hív­hatom a szippantóautót. Ha egy köbméter helyett kettőt fizettetnek ki velem, még vi­tatkozni sem merek, mert ak­kor legközelebb ki sem jön­nek. így hát fizetek, mert ki vágyóik nekik szolgáltatva. Sutyicső a patakban — Én bizony szennyezem a környezetemet — mondja bia- torbagyi beszélgetőpartnerem. — A szennyvíz felét a kertem végében lévő patakba enge­dem, mert nagyon sok a baj a szippantósokkal, nem be­szélve arról, hogy drágák. Hi­szen, még ha a ház előtt in­tem le őket, akkor is teljes kiszállást kell fizetnem. Hogy a lelkiismeretemmel hogyan számolom el ezt a fekete be­kötést? Bánt a dolog. De higgye el, nem csinálnám, ha körülöttem mindenki — a szomszédok — nem tennék ugyanezt. De amíg ők mind a patakba küldik a szennyvi­zet, számítana valamit az, ha én becsületes lennék? Ha ők úgy, én is úgy! Hát nem mindegy ? ! — Én meg jól kitoltam a világgal — kuncog egy atyafi frissen épített családi háza előtt. — Amikor kibetonoztam az emésztőgödröt, beépítet­tem négy befőttesüveget, a szájúikkal kifelé, s az aljá­ra vékonyan betont simítot­tam. Jött az ellenőr, megnéz­te, elfogadta, én meg, amikor elment, kiütöttem az üvegek fenekét. Így a szennyvíz jó része beszivárog a földbe, a szippantóautót pedig csak nagy ritkán kell hívni. Igen jót derült saját okos­ságán. Kérdés, majd ha nö­vényei felszívják a földből a mosószert és egyéb, a szenny­vízzel beszivárgott vegyszerek maradékát, akkor ugyancsak ilyen vidám lesz-e. Hát még, ha a kútját is eléri majd! Ez a gazda nem gondol arra, mit fog enni-inni, illetve a piac­ra vinni. De ő legalább csak a saját portáját veszélyezteti — feltéve, ha nem ad el élel­miszert. Azonban hogy a szip­pantóautósok kit, mikor és hol örvendeztetnek meg ra­kományukkal. hogyan és mi módon szennyezik a környeze­tet, az már szinte teljesen el­lenőrizhetetlen. A Zsámbéki-medence Táj­védelmi Klub környezetvédel­mi tanácskozásra hívta össze a környék érintett tanácsainak és vállalatainak képviselőit, hogy hosszú távon is meg­nyugtató megoldást találjanak a Zsámbéki-medencében a szippantott szennyvizeik keze­lésére. Félmegoldások születnek A toki művelődésá házban rendezett összejövetelen részt vett a környező tanácsok il­letékesein kívül a Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat, a Közép-Duna Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a Pest Megyei Növény védelemi és Talajvé­delmi Állomás, a Magyar Ál­lami Földtani Intézet, a Pili­si Állami Parkerdőgazdaság, a Vízügyi Tervező Vállalat, a Közép-Duna Menti Vízügyi Társulás, a Herceghalmi Kí­sérleti Gazdaság és a biator- bágyi tájvédő kör képviselő­je. A rendezvény célja az volt, hogy együtt próbálják a tér­ség szennyvízkezelési gondjait megoldani, éspedig úgy, hogy a következő nemzedék ne ke­rüljön lehetetlen, vagy nehe­zen megoldható helyzetbe. A kérdést egyébként az ülé­sen szintén megjelent Pálfi Gyula, a toki Egyetértés Mgtsz elnökhelyettese ve­tette fel, ő volt egyben az ösz- sze jövetel fő szervezője és kezdeményezője. A téesz szá­mára ugyanis megoldhatatlan­nak tűnő gond a gazdaság és a lakosság szennyvizének el­helyezése. Nagy probléma, hogy a Köjál csak büntet, de nem se­gít, és hogy a vízhálózatok többlépcsős kiépítését nem kö­veti párhuzamosain a szenny­vízkezelési megoldások ki­dolgozása. A mostani problé­mafelvető-jellegű tanácskozás a^ért nagyon értékes, mert ed­dig még beszélni sem volt szo­kás ezekről a problémákról a település vezetői közt. A szennyvíztisztító művek épí­tésénél, illetve a települések csatornázásánál ugyanis sok­kal felfújtabb problémák — kereskedelem, oktatás, egész­ségügy — vonják el a taná­csok figyelmét. Ugyanakkor a lakosság fizetőképessége sem annyira jó, mint ahogyan a gomba módra épülő szép új családi házak mutatják. So­kan nyögnek többmilliós tar­tozást. Mindezek ellenére az embereket is nevelni kell: vállaljanak áldozatokat, hiszen közvetve a kutak vizének mi­nőségéről van szó. Olcsóbb a bajok megelőzése, mint a ká­rok helyrehozása. Felmerült a csatornatársaságok létrehozá­sának gondolata is. Mivel a szennyvízelhelyezést és közömbösítést csak regio­nálisan lehet jól és gazdaságo­san megoldani, ezért célszerű volt a további tervezést a Zsámbéki-medence Tájvédel­mi Klubra bízni, ők ugyanis jól ismerik a térséget. Támogatást kapnak Hogy éppen egy társadalmi szervezet foglalkozik a kér­déssel, ez annyiban több az eddigi kezdeményezéseknél, hogy ők közvetlenebbül képe­sek az emberek tudatát for­málni. Még akkor is, ha ki­sebb anyagi eszközök felett rendelkeznek, mint például a tanács. Bár valamennyi támo­gatást — talán ez a legna­gyobb eredménye a hatóságok összehívásának — ők is fog­nak kapni erre a célra. Sz. K. pítéséről, arról, hogy kollek­tív felelősségre vonás jegyében büntetlenek százezerszámra bűnhődtek. A kutatások sze­rint Magyarországról 303 419 németet telepítettek ki. Szeret­tem volna megtudni, hogy kö­zülük hányán éltek Pest me­gyében, de erre vonatkozó adatot nem találtam. A Pest Megyei Levéltár igazgatója, dr. Egey Tibor szerint a számada­tok a Belügyminisztériumban elkallódtak. Csak becslésre le­hetne vállalkozni — a még élő tanúk elmondása alapján. Az azonban vitathatatlan, hogy az első szerelvények Bu­daörsről indultak el. A város­ban még vannak olyan idős emberek, akik átélték a ször­nyű időszakot. Köztük Hauser József nyugdíjas tanító is, aki szenvedélyesen gyűjti az ada­tokat szeretett szülővárosáról. — Ma sem tudom megérteni, hogyan tehettek ilyet. Az itt élő tízezer svábnak legalább a ki­lencven százalékát elvitték. Olyanokat, akiknek nem volt semmilyen bűnük, elég volt, ha az 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vallot­ták magukat. Én is az utolsó pillanatban szereztem meg a mentességet. Az egész rokon­ságomat elvitték. A kitelepí­tettek többsége gyári munkás vagy kisbirtokos paraszt volt, akik barack- és szőlőművelés­sel foglalkoztak. Ragaszkodtak ehhez az istenverte, rossz bu­daörsi földhöz. — Hét szerelvénnyel vitték az embereket. Nem mentem ki a pályaudvarra, azt nem lehe­tett végignézni... Ügy emlék­szem, mindenki 50 kilós cso­magot vihetett magával. Volt, aki egy szőlővenyigét is tett a csomagjába, emlékül a szülő­földjéről. Két hónapig szinte ki se mozdultam a házból. Az ut­cán szaladgáltak a kóbor ku­tyák, macskák. Borzalmas volt látni az üres házakat, volt ahol még állt a vetett ágy, a tűzhe­lyen a kávéskanna. Persze, ha­mar megjelentek a fosztogatók, akik vittek minden mozdítha­tók a bútorokat, a pincéből a bort. Még azt sem mondhatom, hogy az „elvtársak'’ költöztek volna a házakba. Mindenfelől jöttek a telepesek, azt sem tudtuk, ki kicsoda. — Akiket még 46-ban elvit­tek, azokat Mannheim környé­kére telepítették. Akkoriban ott sem volt rózsás az élet, a háború után minden romok­ban állt. A hatvanas évek kö­zepétől már érkeztek látoga­tók, a sógornőm is eljön min­den évben. Ilyenkor azt mond­ja, egy fél évig megint nincs honvágya. — Valahogy úgy érzem, min­dig rajtam volt a „bélyeg”, hogy egy kisebbséghez tarto­zom. Nekem kétszer annyit kellett dolgoznom, mint más­nak, hogy elismerjenek. A ta­nácsi végrehajtó bizottságnak, a pártbizottságnak is tagja voltam, de mindig úgy érez­tem, nem vagyok egyenrangú. Nem csoda, ha a mostani nép- számláláskor csak kevesen vallották magukat német nem­zetiségűnek. Az emberekben még élnek a régi félelmek, ne­hezen felejtenek... Hargitai Éva Memet mondtak a norvégoknak Előnyök és hátrányok Tovább folynak az egyezte­tő tárgyalások vegyes válla­lat megalakításáról a csepeli Transzformátorgyár és a nor­vég E. B. National Transfor­mator nagyvállalat között, mi­után a napokban tartott kül­döttgyűlésen a csepeli dolgo­zók nemmel szavaztak a nor­végok feltételrendszerére. Az 51 százalékos norvég ré­szesedéssel, azaz mintegy 16 millió norvég korona (150 millió forint) tőkével és 49 százalékos csepeli apporttal (valamennyi épület, gép, gyár­tóberendezés, tartós fogyasz­tási eszköz, szerszám, göngyö­leg stb., összesen 144 millió forint értékben) tervezett E. B.—Csepel Kft. létrehozását azért nem tartották előnyös­nek a csepeliek, mivel a nor­vég cég a többségi üzletrész mellett egy új transzformátor licencének megvásárlását is kötelezően előírta. Ezt nem vállalja a csepeli Transzformátorgyár, annak ellenére, hogy a transzformá­tor jellegű termékek gyártá­sával és forgalmazásával el­képzelt vegyes vállalat tagja lehetne a mintegy 50 külföldi céget összefogó multinacioná­lis társaságnak. A két fél most újraértékeli álláspontját. Boraink hírét öregbíti Borok könyve. Ez a címe an­nak a kiadványnak, amit a nagykőrösi könyvkötők vará­zsolnak tetszetős kivitelű ol­vasmánnyá. Az Alfaprint nyomda több száz példányt köttet be velük az igényes műből. Sajnos az idegen nyel­vekkel hadilábon álló honi (Varga Irén felvétele) közönség aligha veszi soi hasznát, lévén német nyelvű í szövege. Vigaszunk annyi le hét, hogy hírét erősíti majd i zamatos magyar boroknak Eu rópában. Képünk az ívek haj togatásáról készült Várkony Albertné és Búzás Ferencni gépei mellett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents