Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-07 / 56. szám
1990. MÁRCIUS 1., SZERDA MKcra 3 Szélhámos a szökött román tiszt Tovább1ütött Flutm Nem nagyon kapkod a tagság a föld után Birtokos lehetne^ de mivel vethetne: (Folytatás az 1. oldalról.) gálatra is. Flutart nyomasztotta a vétkei súlya, érezte, szüksége van a megtisztulásra, hogy megkönnyebbüljön a lelke a múlt emlékeitől. — Arra valóban szüksége lehetett, véli Horváth Béla, a Román Emberi Jogok Ligájának tagja, aki felkereste szerkesztőségünket, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, ö maga is megerősíti, sőt dokumentumokkal bizonyítja, hogy Flu- tar V. Vasilének valóban volt oka a menekü'ésre. — Nem politikai nézetei miatt üldözte a román titkos- rendőrség, inkább „anyagi okokból”. Bizonyára megkérdezték volna tőle, hová tűnt — áldásos működése közben — az egyik román szövetkezetből százezer lej. Volt néhány más zavaros anyagi ügye is: hétszáz lej nem túl sok pénz, a körülmények mégis figyelemre méltóvá teszik az esetet. Flutar, aki a Reformban „Legyen már vége a romániai népirtásnak” — címmel publikált, és azzal kezdte írását, hogy Romániában 24 éve tapossák lábbal az emberi jogokat, nos ez a szerző egy alkalommal úgy gondolta, nem fizeti ki a taxiszámláját. A hétszáz lej helyett a katonakönyvét vette elő és kellő dörgedelmekkel rémítette meg a sofőrt. Ilyen előzmények után talán érthető, hogy a román forradalom után sem kívánkozott haza Flutar. pedig ha a politikai üldözés elől menekült volna, a rendszerváltozás után hősként térhetett volna meg. Ami a szökését illeti, Horváth Béla szerint korántsem volt olyan kalandos, mint leírta, egyszerűen átvezették a határon Nagykállónál. Ami nerp is baj, hiszen éppen elég kalandot kínéit Magyarország, itt-tartózkodása alatt. Már maga a sajtóbeli szereplése sem volt izgalmaktól mentes, hiszen időközben nem egy ellentmondást találtak a meséjében. Néhány történetről pedig kiderült, hogy az nem Flutarral esett meg, hanem csak úgy hallotta. Ettől függetlenül hősnek kijáró titulust szerzett magának. Élére állt a Román Emberi Jogok Ligájának, s ebben az sem zavarta, hogy senki nem nevezte ki a szervezet vezetőjének. Levelezésbe kezdett. Minden gond nélkül aláhamisította a szükséges neveket — mint azt a dokumentumok bizonyítják. tus által történt felboncolás után az anatómiai intézetnek adták át. A holttesten orvostanhallgatók folytattak boncolási gyakorlatokat és ennek következtében izmokat, ereket, idegeket fejtettek ki, a megmaradt testrészeket ládákba csomagolva a Rákoskeresztúri köztemetőnek adták át eltemetés céljából. Magam részéről — írja a levél írója — nem tartom helyesnek a Törvény- széki Orvostani Intézet magatartását. Jelen esetben a holttest személyazonossága kétségtelen megállapítást nyert. Érthetetlen, hogy a hozzátartozókat miért nem értesítették, s a holttestet miért adták át az anatómiai intézetnek, ahol orvostanhallgatók — kétségtelenül tanulmányi célból — felismerhetetlenségig szétdarabolták. így a holttestet természetesen exhumálni lehetetlen, és emiatt a hatóságok sem adnak engedélyt a közös sír felbontására. A Füle család azóta is keresi a becsületét. Korábban Kádár Jánost kérték, hogy segítsen, de titkárságától azt a választ kapták, hogy a rehabilitációs kérelmet a bírósághoz kell benyújtani. A Ceglédi Járásbíróság arról értesítette őket, hogy az IgazságMég dr. Habsburg Ottónak is írt, és természetesen segélyt kért a liga részére. Nem tudni, milyen eredménnyel. Egy alkalommal azonban a román világkongresszus főtitkár-helyettesétől, Paul Morcovtól kapott 1100 NSZK-márkát. Egy részét a Románul Democrat című, Budapesten megjelenő kiadványra, a többit menekültek segélyezésére. Nem ismeretes, mi lett az összeg sorsa. Horváth Béla szerint valószínűleg ez a pénz is lefolyt a torkán, mert a jó italokat nem vetette meg. Mint mondja, egyszer részegen a házmestert akarta kidobni az ablakon a „megtért” román katonatiszt! Flutarnak sok pénzre volt szüksége, s ugyan ki tagadott volna meg a menekülttől némi baráti kölcsönt? Van, akinek huszonhatezer forinttal tartozik, másnak hétezerrel. A türelmüket vesztett hitelezők most a ligán próbálják behajtani a pénzüket. A Romániai Emberi Jogok Ligája pedig mit tehetett volna, feljelentette az ismeretlen helyen tartózkodó Flutar V. Vasilét a BRFK vizsgálati osztályán. Előtte azonban maguk is vizsgálódni kezdtek. Beszereztek minden fellelhető okmányt (a hiteles fordítások szerkesztőségünkben megtalálhatók). Ezekből az derült ki — Horváth Béla szerint —, hogy Flutar nem jogász, így természetesen katonai ügyész sem lehetett. A tisztképző iskolát a tüzérségnél végezte, s ez a polgári életben üzemmérnöki képesítéssel ér fel. Igaz, más okmányok pedig azt tanúsítják, hogy katonabírósági százados volt, s hogy jelentkezett a doktorátus megszerzése érdekében a szükséges kollokviumra. Nem tudom, mi az igazság abból, amit ezael.kap- csolatban egy román újság írt róla szökése után: „Engedélyt kap az egyetem jogi karának elvégzéséhez. Nem tanul, újra iszik, rövidesen eltávolítják hivatalából és lefokozzák.” Flutar nem tekintette végső célnak Magyarországot. Kivándorló vízumot kért Kanadába, nem kapta meg. Beutazási engedélyért folyamodott a Spanyol Királyság területére — ezt a kérelmét a Magyar Vöröskereszt is támogatta. (Nem tudom, hiteles-e a levél, mert iktatószám nincs rajta, viszont a dátumot nálunk szokatlan módon úgy írják, hogy a „nap” van elöl, azt követi a hónap, majd az év.) ügyminisztérium nem talált méltányos okot az egyéni kegyelemre. De a közelmúltban kaptak egy másik levelet is a Legfelsőbb Bíróságtól. Arról tájékoztatják őket, hogy rövidesen felülvizsgálják az ilyen koncepciós pereket. Akiket méltánytalanul ítéltek el, azokat rehabilitálják és kártalanítást kapnak. Az annak idején a Szabad Nép említett cikke után fegyelmi eljárás indult dr. Kelemen József ceglédi büntetőbíró, és a másodfokon eljáró Pest Megyei Bíróság büntetőtanácsának két tagja ellen is. A Füle-ügyben eljáró bírákat — egy kivétellel, aki később a Standard-ügy Ölti tanácsában is szerepelt —, a Legfelsőbb Bíróság kisebb fegyelmi tanácsa dr. Feri Sándor elnök vezetésével az Igazságügyminisztérium képviselője indítványának megfelelően teljes hivatalvesztésre ítélte, mindhármukat felfüggesztették állásukból. Kelemen bíró négy évig dolgozott nehéz fizikai munkán. Dr. Korpássy Gyula megyei bíró hosszú ideig az EMAG Gyárban cipelte és vágta, majd szállította a hatalmas traktoroldalle- mezeket. Pedig szívbeteg volt Dr. Korpássy Gyula körülEllene és mellette már sokan szóltak. A vita olykor személyeskedésbe csap át. máskor a politikai csatározások középpontjába kerül. Sokan szeretnék visszakapni, mások újbóli fölosztását követelik, a velük szemben állók szerint nem számolva azzal, hoRy tönkreteszik az ország élelmiszer-gazdaságát. A földről van szó, arról, hogyan jöttek létre azok a nagyüzemek, amelyek ma az ország termőterületének legnagyobb részét birtokolják, s amelyek — ezt tények bizonyítják — a törvények által megszabott alacsony áron jutottak a kisebb-nagyobb területekhez. Az elmúlt évtizedekben azután jött néhány okos ember, aki utat mutatott: legyenek a téeszek hatalmasak — mondták, s hamar meglett az akaratuk. Ma egy-egy közös gazdaság negyed-fél megyét fog át, s e hatalmas méret mellett éppen az sikkadt el szép lassan, ami a szövetkezés lényegét adta, legalábbis kezdetben: a paraszti kötődést a birtokhoz. Az öregek lassan kihalnak, aki pedig maradt, vagy a fiatalabbak, bérmunkássá váltak. Mindenképpen jogos hát a mostani követelés, az, hogy aki akar, lehessen ismét gazda, a sajátját művelve. Az alábbi beszélgetések részvevői ugyan valamennyien téeszelnökök, de abban egyetértenek, s a mai jognak megfelelően vállalják, hogy annak a téesztag- nak, akinek a nevén van a közös egy darabja, kérésére visz- szaadják a földet. Ami mégis különbséget rajzol közöttük: a két nagyüzem eltérő helyzete és céljai. Murvai László, a Rozmaring Termelőszövetkezet elnöke: — Jelenleg mintegy négyezer-száz hektáron gazdálkodunk, ebből a nagyüzemi művelésre a jövőben is alkalmasnak tartott terület nagysága csaknem , háromezer-nyolc- száz hektár. Valamennyi tagunknak pontos információi .vannak,..mert, ,a közgyűlésre részletes tájékoztatót készítettünk. Felméréseink szerint mintegy ezerkétszáz hektárnak van meg a névvel megjelölhető gazdája. Több mint hatszáz emberről van szó, ennek megfelelően kezeljük tehát a kérdést. • Eddig hányán jelezték, hogy szeretnék visszakapni a bevitt részüket? — Senki sem kérte vissza. Szeretném még egyszer megismételni, egyetlenegy földtulajdonnal rendelkező tagunkat sem akadályozzuk meg abban, hogy hozzájusson a birtokához. • Ha valaki mégis úgy dönt, hogy igényt tart a földjére, maradhat-e továbbra is a szövetkezetben? — Nem. Csak akkor juthat hozzá, ha kilép. Az ilyen ügyekben ne a tanácshoz, vagy a pártokhoz forduljanak az érintettek, mert a döntés joga a téesz vezetőségéé. A már megváltott földekkel egyelőre nem tudunk mit kezdeni, mert belül négy évvel később visz- szakerült a Pest Megyei Bíróságra, megyei bírónak. A tanács elnöke volt a leghosszabb ideig szilencium alatt, mert csaknem hat év után sikerült neki az ügyészségre bekerülnie dr. Szilbere- ky Jenő segítségével, de az Igazságügyminisztérium kötelékébe a mai napig sem vették vissza. Bár támogatták ott is azt a kérelmet, hogy a munkakönyvében a fegyelmi elbocsátást változtassák meg „hozzájárulásra”. Olvasom a bírák fegyelmi határozatát. A Legfelsőbb Bíróság kisebb fegyelmi tanácsa és a Legfelsőbb Bíróság dr. Jankó Péter által vezetett másodfokú fegyelmi tanácsa szerint a fegyelmi vétséget azzal követték el, hogy hivatali kötelességüket gondatlanságból és súlyosan megsértették. Terhűkre rótták, hogy nem hallgatták ki azokat a szakértő tanúkat, akik a nyomozati vallomás szerint a vádlottak trágyadombját átvizsgálták, és ott annak mélyén is a sertéstrágyában ép rozsszemeket találtak. A Legfelsőbb Bíróság másodfokú nagyobb fegyelmi tanácsa azt is elmondja indoklásában, hogy a bírák mia jogszabály behatárolja lehetőségeinket, de egy dologban azért közeledhetnek az álláspontok. Úgy látom ugyanis, hogy a korábbi községi tulajdonú földek hasznosításában létrejöhet valamilyen kompromisszum a szövetkezetek és a tanácsok között. • Ha lezajlik a mezőgazda* Ságban a belső átalakulás, s a mostani nagyüzemek mellett erős farmergazdaságok és kisebb paraszti gazdaságok is működnek majd, más értelmet kap-e a szövetkezés? — Szerintem nagyon különböző megoldások születnek. Vegyük a mi példánkat. Ha egy kisebb méretű nagyüzem marad, akkor ott köny- nyen megtehető, hogy a szövetkezet tulajdonát felosztjuk, s vagyonrészt hozunk ebből létre, amely után a tag — mint a részvénytársaságban — osztalékot kap. E tulajdon- részek bizonyos határok között forgalmazhatók Is. így egy idő után a tulajdon néhány ember kezében fog összpontosulni, s ez számunkra előnyös helyzetet teremt. Én azt gondolom, hogy a Rozmaring esetében sokkal járhatóbb út, hogy termelőegységeink önállósuljanak, s az általuk használt szövetkezeti tulajdonnal gazdálkodjanak, természetesen lehetővé téve, hogy az érintettek saját tőkéjükkel is belépjenek a társaságba. A központi szövetkezeti szervezet pedig e tuláj- donrészek hatékony működtetését vállalhatná, s azt, hogy a rendelkezésre álló tőkét a legeredményesebben mozgassa. Szabó János, a tápíószent- mártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet és egyben a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Pest Megyei Szövetségének az elnöke: — Gazdaságunk a megye legjobb földjein gazdálkodik, így sokan azt hihetik, hogy itt kapkodnak a tagok a bevitt területeik iránt. De nem így van. A közösen megművelt parcellákon ugyanis olyan magas színvonalú és hozamú a termelés, hogy azzal egy bármilyen jól felszerelt kisüzem sem nagyon tudna versenyezni. De más a helyzet ott, ahol veszteségesen termelnek, vagy például az agglomerációban, ahol sokkal nagyobb értéke van a földnek. Tápiószentmár- tonban azt is figyelembe kell venni, hogy 1945 előtt két-há- rom nagybirtokos tulajdonában volt a környék, az emberek többsége pedig kisparaszt volt. ben szegték meg hivatali kötelességüket. Részben a valós tények megállapítását, részben pedig a szocialista igazságszolgáltatás követelményeihez igazodó értékelést mulasztották el. Azt is tartalmazza a rájuk vonatkozó ítélet, hogy az osztályharc érdekeivel éles ellentétben áll az olyan ítélet, amely a kulák vádlottaknak a gazdasági rendünk ellen intézett — osztályhelyzetük miatti — támadását a középparasztnak nem ilyen jellegű botlásaként kell értékelni és ehhez mérten szabja ki a büntetést. Ezzel azonban nem ért véget a bírák vesszőfutása. Értekezletre hívták össze Budapesten a Budai Vigadóban a helyi és a vidéki bírákat, és ismertették a kicsapottak bűneit, tudtukra adták, hogy hasonló esetben ők is hasonlóan járhatnak. Meg kell még említeni, hogy azt a harmadik megyei bírót, akit kivontak a fegyelmi eljárás alól és megmentették a fegyelmitől, a fegyelmi tárgyaláson tanúként meghallgatták és — dicséretére legyen mondva —, 6 is azonosította magát az egyhangú felmentő ítélettel. Dr. Molnár József 0 A főid együtt-tartásának más oka is lehet: a munkalehetőség. Sok versenytársa van a foglalkoztatást tekintve a téesznek? — Nincs, gyakorlatilag mi vagyunk a környéken a legnagyobb munkáltatók. Ha feldarabolnánk a közöst, ez is megszűnne. És nincs az utca végén egy villamosmegálló, hogy az ember felszálljon a járműre, és néhány kilométerrel arrébb keresse a boldogulását. • A fOldszeretetet jelzi, hogy sokan gazdálkodnak a háztájiban. Lehet, egynémely gazdának megjön a kedve ahhoz, hogy a mostaninál nagyobb területen termeljen. Van erre lehetőség? — Már eddig is nagyobb parcellákat adtunk bérbe annak, aki vállalkozott a többletmunkára. Elsősorban a dohánytermesztésnek vannak hívei errefelé. Ezt a téesz szolgáltatásokkal segíti. • Mennyi föld van jelenleg tagi tulajdonban? — Több mint kétezeregyszáz hektár. Ennek a hatalmas területnek azonban ezernél is több tulajdonosa van. Hamarosan fölmérjük, ki akar élni a lehetőséggel, de szerintem nem sokan, mivel a legtöbb érintett tagunk már nyugdíjas, s a szövetkezettől nagyon sok segítséget kap Pénzt adunk, ingyen műveljük a háztájiját, s még sorolhatnám. Nem hiszem, hogy a biztos megélhetést felcserélik a bizonytalannal. Két vélemény, két különböző adottságú nagyüzem. Mint a beszélgetésekből kiderül, sehol sem akarnak gátat szabni annak, hogy valaki éljen a törvény adta lehetőséggel, és önálló gazdálkodó legyen. Csakhogy nem nagyon tolakodnak a vállalkozók, s ez érthető. Mert kortesfogásnak ugyan jól hangzik a farmerrendszer kialakítása, ám aki egy kicsit körülnéz az országban, az láthatja: ehhez nincsenek meg a feltételek. S amíg jobb híján ócska traktorokkal, kiszuperált gépekkel kellene termelnie az új gazdáknak, addig szinte bizonyos, hogy sokuknak beletörik a bicskája. S ezért ki vállalja majd a felelősséget? Furucz Zoltán Á rendőrség védelme alatt Verbóczky János nem lép vissza ÿ Dr. Verbóczky János független képviselőjelölt a du- \ nakeszi központú választókerületben. Tegnapi lapunk- ^ ban írtunk arról a fenyegetéssorozatról, amely szemé- \ lyét érintette. Ígéretünkhöz híven ma megkérdeztük a ^ képviselőjelölt véleményét először is arról, fenntartja-e ^ szándékát, indul-e a választásokon, vagy pedig enged Ä a fenyegetésnek, és visszalép. — Kérdése nem meglepő, szűk baráti körben ezt már nemegyszer tették föl. Álláspontom a következő: akkor, amikor egy közösség — ör- bottyán és szűk körzete — megtisztel a jelöléssel, úgy érzem, hogy nem lenne etikus részemről, ha most visszafordulnék. Akár komolytalan, akár komoly az ellenem irányuló fenyegetés. □ Egyébként komolynak vagy inkább komolytalannak tartja? — Nem tudom eldönteni. Ez körülbelül olyan, mint a bombariadó, amelyet sokszor komolytalannak tekintenek, de mégis megteszik a szükséges intézkedéseket, mert nem kockáztatják, hogy egyszer nem teszik meg, és éppen akkor robban a bomba. Nem értem, hogy kinek és minek áll érdekében ez az egész hercehurca. □ ön nem gyenge ember — legalábbis ránézésre — így fizikailag sem. Bujkál önben félelem, ijedség? — Bennem nem, de a családomban igen. A feleségem lassan már szinte dolgozni sem mer elmenni. Kíséri a gyerekeket iskolába, ajtót, ablakot mindig aggályosán bezár. □ Van-e valami olyan sejtése, amit felelősséggel meg merne osztani a nyilvánossággal arra vonatkozóan. hogy honnan jöhetett a fenyegetés? — Felelőtlen lennék, ha valakit — legyen az párt, egyén vagy csoportosulás — ezzel gyanúsítanék. Etikátlanság volna részemről, ha valamely ellenfelemet vagy pártot ebbe a legkisebb mértékben is bevonnám. Ügy érzem, e mögött inkább magánakció húzódik meg, illetve legfeljebb valamilyen pártszimpatizáns csoport, akikhez — gondolom — magának az adott pártnak sincs semmi köze, és nem is kíván azonosulni vele. Nem hinném, hogy lehetne más magyarázatot találni. □ Nem gondolja, hogy esetleg azzal vádolhatják meg: a fenyegetéssztorival önreklámot akar csinálni? — Ezt a kérdést ma már — mint önök, úgy a közvélemény is — úton-útfélen fölteszik. De tény az, hogy amikor leadtam a céduláimat és jelöltettem magam Dunakeszin, csupán zárójelben meséltem el a választási bizottság munkatársának a fenyegető telefonhívást. Még a kampányomat segítő barátaim sem tudtak róla. A választási bizottságnál azt javasolták, hogy tegyek feljelentést a rendőrségen. Nem tettem, mert nem láttam értelmét és célját. Valahogy túlzottan gyermekded dolognak tűnt az egész. Amikor viszont ör- bottyánban pénteken megtartottam az egyik korteselőadásomat, az már rendőrségi védelem mellett zajlott le. □ Ami nyilván annak a következménye, hogy közben a rendőrséghez is megérkezett a fenyegető levél. Tehát ők nem öntől értesültek a dologról. — Ezt én is most tudtam meg öntől, illetve az újságból. Még az a rendőr sem említette — pedig jó barátom az illető, éjszakákon át megosztottam vele a lakásomat —, akit védelmemmel bíztak meg. □ Hogyan ítéli meg a rendőrség reagálását az ön megfenyegetésére, milyennek tartja azt a rendőrségi viselkedést, működést, ami ezzel kapcsolatban tapasztalható? — Kérem, én nagyon meglepődtem, és szeretném hangsúlyozni, hogy pozitív értelemben. Az a rendőrségi védelem, amelyet élveztem, és úgy érzem, még ma is megkapok, a jelenlegi rendőrség maximális felkészültségére, felelősségérzetére utal. S ezt nagyon megnyugtatónak tartom. (-d-s) Hogy hol van most Flutar V. Vasile? Állítólag valaki látta a napokban Budapesten. Mások szerint Svédországban, eseteg Ausztriában tartózkodik. Mindenesetre a Román Emberi Jogok Ligájának tagjai nagyon szeretnének vele találkozni. Mátrai Tibor
