Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-07 / 56. szám
l'LW. A világkiállítás és a finanszírozás Továbbfutott Nem kell falra hányni a borsói? Másként mozog a mutató Manapság, ha a mezőgazdaságról beszélünk, a földtulajdon körüli politikai csatározások kerülnek szóba. Kevesebben említik a soros munkálatokat. A biológiai óra azonban jelez, a természet nem a pártharcokhoz igazítja a mutatót. A korán jött tavasz hatására előbújtak a rügyek, a gyümölcsösökben lassan be kell fejezni a metszést, a lemosó permetezést. A fóliák alatt már szépen fejlődnek a primőrök, a paprika. a paradicsom. A piacra is egyre több jut belőlük — csak legyen, aki megfizesse. A kistermelők aggódnak, mióta minden drágább lett, a vevők pénztárcája pedig egyre laposabb, nincs, aki megvásárolja a primőr árut. A kedvező piaci pozíciók elvesztése miatt érzett félelem a kistermelőket is arra sarkallja, hogy igyekezzenek megvédeni a saját érdekeiket. Szeretnék ha kevesebb importáru — déligyümölcs, paprika, paradicsom — érkezne az országba, s a honi piacokon elsősorban a hazai termelők árui kapnának elsőbbséget. Sokan aggódnak, hogy egész télen nem esett hó, a talaj mélyebb rétegeiben kevés a nedvesség. A mezőgazdászok szerint még semmi sincs veszve. egy kiadós esőzés mindent helyrehozhat. A magborsót már elvetették, s hamarosan a zöldborsó is földbe kerül. Igaz, a rubelexportstop miatt a konzervgyárak, s rajtuk keresztül a zöldborsótermesztők is nehéz helyzetbe kerülhetnek. A kistermelők azonban bíznak ben-» ne. hogy ez csak átmeneti állapot, s a borsójukra az idén is találnak vevőt. H. Ê. Ára: 5,00 forint 1900. MÁRCIUS 7„ SZERDA Félnek a politikai perzsavásártól Flutar Szeretjük a hősöket, akik szembe mernek szállni az elnyomó hatalommal. Akik igazuk tudatában a halált som félik. Tavaly — a romániai forradalom kitörése előtt — szökött át a határon Flutar V. Vasile, a nemzetközi jog specialistája, a román honvédelmi minisztérium katonai ügyésze. Az egész magyar nép visszafojtott lélegzettel hallgatta megkínoztatása, szökése történetét, amelyet a televízió kamerája előtt mesélt el. A Reform című lapban megjelent dokumentumregényét pedig a gyengébb lelkűéit meg is könnyezték. Hogyne, hiszen a „Menekülés a pokolból" nem nélkülözte a drámai elemeket : Az eső keskeny vízsugarakkal korbácsolta a zöldhatár szökevényeit. Tudták, ha a Securitate kezébe kerülnek, onnan már csak koporsóban távoznak. A sötétség alkalmat kínált némi lelkiismeret-vizs(Folytatás a 3. oldalon.) PEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM A Parlamentben kedden folytatta múlt csütörtökön megkezdett munkáját a világ- kiállítási előkészületek kivizsgálására létrehívott ország- gyűlési bizottság. Ezúttal elsősorban pénzügyi és finanszírozási kérdések szerepeltek a napirenden. Elsőként Békési László pénzügyminisztert kérdezték a bizottság tagjai. A miniszter elmondta, hogy az előkészüleDB-hibrid Vezeték nélkül A világon először próbáltak ki vezeték nélküli szavazat- számláló automatát kedden Budapesten, a Fővárosi Tanács üléstermében. A budapesti Calderoni vállalat szelektíven kódolva kommunikáló új berendezése tízmilliónál is többféle rádiójel szerint programozható. Az illetéktelen külső beavatkozást a feltalálók — Deák Ferenc fejlesztőtechnikus és Barna Benő fejlesztési főmérnök — neve után DB-hibrid elnevezésű, és jelenleg szabadalmi oltalomra benyújtott miniáramkör szűri ki. A berendezés iránt igen nagy az érdeklődés, eddig osztrák, holland és amerikai cégek vizsgálták szelektíven kommunikáló alapegységét, amely más területeken, például autóriasztók működtetésére, avagy bejárati kapuk távirányítású nyitásához-zárásához is alkalmazható. Lángolt a nádas Gödön tekre az elmúlt évben 40 millió forintot fordítottak, az idén erre a célra ICO millió forintot különítettek el. Arról, hogy vajon finanszírozható-e egy ilyen jelentős esemény, Békési László leszögezte: illúzió arra gondolni, hogy a költségvetés elviseli az ezzel járó rendkívül nagy többletterheket. A világkiállítás létesítményei döntően külföldi tőkebefektetéssel épülhetnek csak meg. A miniszter úgy ítélte meg, hogy a költségvetésből 20-30 milliárd forintot lehet — bár nem könnyen — kigazdálkodni. Hangsúlyozta: az eddigi előkészítési munkálatok során jóval nagyobb súlyt kellett volna helyezni a versenykiírásokra, ugyanis ez ecetben pontosan meg lőhetne mondani, hogy valójában mekkora külföldi tőkére lehet számítani. A külföldiek beruházási készségéről szólva Békési László elmondta: a magyar politikai helyzet egyelőre fékezi a befektetői szándékot. A külföldiek félnek a politikai „perzsavásártól”, tartanak a választások utáni bizonytalan helyzettől. Igyekezett eloszlatni azokat az aggályokat, hogy vajon árt-e a magyar gazdaságnak, ha teljes egészében külföldi finanszírozással létesül a világkiállítás. Mint mondotta, az út-, telefonhálózat, az épületek Magyarországon maradnak, és a külföldi vállalkozók egészen biztosan jövedelmezően fogják hasznosítani azokat. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke jóval optimistábban nyilatkozott a külföldi finanszírozási lehetőségekről. Mint mondotta: az Expo kiállítási létesítményeinek felépítésére, valamint szállodák és más szálláshelyek kialakítására sorban állnak a vállalkozók. Az infrastrukturális fejlesztések iránt ugyancsak van érdeklődés, többen is vállalkoznának saját tőkével, például a vasúthálózat bővítésére, autópálya építésére, a telekommunikációs rendszer korszerűsítésére. Mindezek azt jelzik, hogy jó néhány milliárd dollárt lehetne bevonni a világkiállítás megrendezésébe. Ennek természetesen ára is van, hiszen a keletkező jövedelmet is a befektetés arányában fogják kivinni. Meggyőződését fejezte ki, hogy fontos nemzeti ügy a világkiállítás, amelyet az adott gazdasági feltételek mellett is sikeresen lehet megrendezni. Ehhez azonban professzionista szervezőmunkára van szükség — tette hozzá. A bizottság ezen a napon meghallgatta Villányi Miklóst is, aki előrebocsátotta, hogy ő csak 1987. decemberétől 1989. májusáig állt a pénzügyi tárca élén, így nem sok alkalma volt betekinteni a világkiállítást előkészítő munkálatokba. A volt pénzügyminiszter fenntartásait hangoztatta, vélemé- .nye szerint nem sok esély van arra, hogy vállalkozási jelleggel rendezzék meg a világ- kiállítást. Ennek okát elsősorban a Kelet-Európábán végbement politikai folyamatokban jelölte meg. Ügy vélte, mára már más megvilágításba került a magyar reform, s a nyugati erőforrásokra több kelet-európai ország is benyújtja igényét. Tegnap délután menetrendszerűen ebben az évben Is valaki(k) meggyújtották a nádast Fclsőgödön. A halastó környékén húzódó házakat szerencsére nem veszélyeztette a széllel táplált tűz, ámde a fácánok riadtan menekültek a költőhelyről. A helyszínre érkező váci tűzoltók a száraz nádas égő lángjait nem tudták megfékezni, így a lakóépületeket védték a tovaterjedő tűztöl (Vimola Károly felvétele) A Magyar Néppárt intézőbizottsága indítványozza, hogy a pártok számoljanak el a választási hadjáratra fordított anyagiakkal. Az eredmény pénzzel módosítható, s tudni akarják, milyen hazai és külföldi erők befolyásolják legsajátabb bel- ügyünket. @ Panasszal élt a Duna-gate ügyészségi határozata ellen az SZDSZ, mivel az iratokat titkosították és a felelősök csak ügyészségi megrovást kaptak. © Az MSZMP az Országgyűlés független szakértőinek vizsgálatát kéri Németh Miklós miniszterelnök bejelentésével kapcsolatban, mely — mint ismeretes — az MSZMP-t fegyveres puccs előkészítésével vádolta. © A magyarországi letelepedés, illetve a Romániába való visszatérés lehetőségeiről tárgyalt a magyar és a román belügyminiszter-helyettes. © ötvenegy magyar cég részvételével megalakult az Autókonszern Rt., amely a Su- zuki-kooperációban vesz részt. A japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium 10 milliárd jen értékű exporthitel-garanciát nyújt a beruházáshoz. Hasonló japán lépésre még nem volt példa kelet-európai vállalkozás esetén. © A gazdaságos termelés határa máshol van, mint a kormányprogram tartalmazza — vélekedik az MDF szakértői fóruma a bányászatról. © Nem kívánja magát újra jelöltetni Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. MEGRAGYOGTATJA L ehangoló a látvány. Egyre több helyen. Tétlen, várakozó, jobb esetben takarító, géptisztító, karbantartó emberek. S üres műhelyek is, ahol már a látszat kedvéért sincsenek dolgozók. Otthon vannak. Állásidőben, kényszerszabadságon. A munkáltató nem tud nekik munkát adni. A munkáltatónak nincsen megrendelése. S ha van, akkor meg azért nem tud annak eleget tenni, mert pénz híján nem képes anyagot, eszközt vásárolni. A pénze azért hiányzik, mert partnerei nem tudnak fizetni. Azok azért nem tudnak fizetni ... Veszedelmesen szűkülő körben él a megye iparvállalatainak egyre nagyobb része. Ami a járműiparban történik, aminek a megyében a legnagyobb érintettje a Csepel Autógyár, az csak a jéghegynek a csúcsa. S még az sem biztos, hogy ezt a csúcsot kellően érzékelik mindenütt, nemhogy a jéghegyet magát. A termelés a megbénulás jeleit mutatja. Tévedés ugyanis csupán a gépiparra korlátozni a válsághelyzet kialakulását. Olyan, korábban kitűnően prosperáló területek vállalatai lehetetlenülnek el, mint a villamosgép- és -készülékipar, a műanyag- és vegyi- szálgyártás, a műanyagfeldolgozó ipar, a gyógyszer- ipar. S akkor még szóba sem hoztam — a megyében jelentős szerepet vivő — textilipart, textilruházati ipart... Néhány hónapja a megye a munkanélküliségtől szinte érintetlen területnek számított. A folyamat felgyorsulását jelzi, hogy a településeken nemcsak azok jelentek meg munkát keresve, akiket a fővárosi üzemek tessékeltek ki kapun kívülre, hanem megjelent a medvén belüli munkanélküliség erőteljesebbé válása is. A leginkább kiszolgáltatottak, a csökkent munkaképességűek, a képzetlen nők, a segédmunkások mellé most már szakmunkások, s új vonásként, szellemi foglalkozásúak is odaállnak : kenyér nélkül maradtak, munkát keresnek. Az elbizonytalanodás az ipar egyre szélesebb körét fogja át. A hosszú évek óta csupán emlegetett, de meg nem kezdett szerkezetváltás, ami létezési feltétele a holnap Magyarországának, ma a legrútabb arcát mutatja: a tömeges munka- nélküliséget. S úgy mutatja ezt, hogy közben alig érzékelteti a lehetséges utakat és megoldásokat. Elvesz tehát, de kínálni szinte semmit sem kínál. Természetesen vannak gazdasági programjai is a különböző pártoknak. Ezeknek a programoknak egy része nem több frázisnál. Megalapozatlan óhajoknak az összefoglalása, a hogyanokkal adós marad. A programok egy másik részében meglelhetők a valóságot kellő súllyal mérlegelő s a holnapot reálisan megközelítő elképzelések. A sokféle okos részelemből összegyúrható lenne egy valódi megoldásokat magában foglaló terv, ennek azonban ma kevés az esélye. Ehhez olyan pártok együttműködésére lenne szükség, amelyek — legalábbis ma még — semmit nem utasítanak el olyan mereven, mint éppen ezt az együttműködést. A politikai küzdelmek és a gazdaság működtetésének szétválása, szétválasztása helyett — ami természetes jellemzője a ma példaképnek tekintett demokráciáknak — pillanatnyilag abban az állapotban vagyunk, amikor a gazdaság sokadrangú kérdésnek kijáró szerepet kap csupán, s ez a szerep is politikai tölteteknek a hordozója. Súlyos tévedés azt hinni, bármely politikai csoportosulás is tartósan győzhet — kormányozhat — úgy, hogy a gazdasági kérdésekben rákényszeríti a társadalomra a maga egyedül üdvözítőnek tartott elképzeléseit. Ezekben az elképzelésekben ugyanis keverednek a józan felismerések a közgazdaságtan alaptörvényeivel sem számoló ábrándokkal. Ilyen ábránd például — holott a megyében elég lenne rátekinteni a gazdaságföldrajzi térképekre — az ipari munka- nélküliek mezőgazdasági vállalkozóvá tétele. A jól hangzó elképzelésnek a realitására már az is fényt vet, ha csupán néhány agglomerációs település potenciális munkanélküli lakosságát összevetjük a település határában található mezőgazdasági terület hektárjainak számával... Ami nem túlságosan bonyolult művelet. K öltő, Illyés Gyula írta le — Naplójegyzetek, 1974. július 6. — a megkapóan szép igazságot. „A munka megragyogtatja a szépséget.” Az ember lelki-testi szépségét valóban a munka, az értelmes cselekvés, a hasznosság tudata ragyogtatja meg; ez teszi létét emberivé. Ha a létnek ez a nélkülözhetetlen eleme kerül veszélybe, akkor veszélybe kerül maga az emberi méltóság. Ezért furcsa kettősség, hogy miközben az emberi méltóságról, az állampolgári öntudatról annyi, de annyi szó esik, nem több, csupán frázisok híg leve köríti a szépség megragyogtatóját, a munkát, a termelés anyagi, szellemi értékeit. S ha nem ezekre az értékekre, akkor mire építkezünk, építkezhetünk?! Mészáros Ottó Mentőtutajon Gazdaságunk vizét vihar korbácsolja, s hatalmas örvény húzza mind mélyebbre az embereket. Az életszínvonal drasztikusan csökken, s egyre többen — tíz-húsz forintos gondok szorításában — vergődve próbálnak felszínen maradni. Sikerülhet-e? Lesznek, ha nem is sokan, akik átvészelik a katasztrófát, ök azok a „szerencsések”, akik fel tudnak kapaszkodni a „tutajra”. Efféle mentőalkalma- tosságot próbál létrehozni a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat. Szakértők csapata hurkolja szorgosan, joghézag nélkül a „szálakat”, vagyis azokat az üzleteket, épületeket, amelyek a vállalat tulajdonában vannak, s amelyek az általuk létrehozott „mentőalapítványra” szállnak. Cserében az alapítvány tagjai védettek lesznek a viharral szemben. A kérdés csak az, mit szólnak ehhez a kevésbé szerencsések, azok, akik nem kaptak helyet a tutajon? Az átruházási akció részleteiről holnapi számunkban olvashatnak.
