Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

1990. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK HOVA KERÜL A RÁCKEVEI ADÓFIZETŐK PÉNZE? Két nagy mellett sok kicsi Űj fejezet kezdődött a ta­nácsok gazdálkodásában, & az első számítások azt a reményt keltik, hogy szűkebb pátriánk talán jobb helyzetben lesz, minit a korábbi években. Igaz, az új rendszer elsősorban azoknak a településeknek ked­vez, ahol sok az aktív kereső. Az\ő személyi jövedelemadó­juk áramlik vissza a közsé­gek, városok bugyellérisába, s ez az összeg jóval több, mint a megelőző időszakban. Rend­kívül nagyok a különbségek e téren: a tanácsokhoz kerülő jövedelemadó átlaga 6700 fo­rint állampolgáronként, a fő­városban azonban 12 600, a vidéken viszont csak 5300 fo­rint. Vannak olyan községek is, ahol még a 4000 forintot sem éri el ez az összeg, ebben az esetben a központi költség- vetésből egészítik ki a rászo­rulókat. Pántlikák nélkül E kategóriába tartozik Ma­kád is, ami jelzi, hogy a Cse­pel-szigeti faluban az állandó lakosság arányához viszonyít­va kevés a keresőképes korú, A közös tanácshoz tartozó töb­bi község szerencsére jobb helyzetben van. Ennek is kö­szönhető, hogy idén a tavalyi­nál valamivel nagyobb össze­get fordíthat Ráckeve, Sziget­Nem olcsó mulatság nap­jainkban egy alkalmi látoga­tás például Budaörsről a fő­városba. A négy buszjegy 40 forintba kerül. Ugyanennyiért szállít a 72-es Törökbálintról és "vissza. És ennyiért meg­járhatjuk az Étd—Budapest közötti távot a sárgával. De a fővárosban fele ennyit se költünk hasonló távolságon Észak- és Dél-Pest között a metrón. Bégi téma a helyi, az elővárosi és távolsági közle­kedés igazságtalan tarifa- aránytalansága, s okoz bizo­nyos feszültséget „a főváros’’ és „a vidék” között. S ha a két legutóbbi drasztikus ár­emelés valamelyest csökken­tette is a korábban még in­kább érezhető aránytalansá­gokat, a feszültség még min­dig megmaradt. A fővárost körülölelő me­gyénket ezer szál fűzi Buda­pesthez — és viszont. Az egy- j másrautaltság vitathatatlan. E kapcsolatban a közlekedés í több mindent meghatároz. I Nem véletlenül volt ez az 1 egyik központi téma a fővá- ] ros és megyénk vezetőinek a közelmúltban történt szokásos évi megbeszélésén. Érthető, hogy most a gazdasági kér- ! dések vetődtek fel a legerő- [ teljesebben — a közlekedést ■ illetően is. Szűkebb pátriánk 1 szakemberei már korábban ja- 1 vasolták a kilométerteljesít- ' mény-arányos, igazságosabb ; árrendezést. Sőt, tarifaközös- ■ ségek létrehozását. Nem va- : lósult meg egyik javaslat sem. Az viszont többször találga­tás tárgya lett egy-egy tarifa- emelés kapcsán: marad-e a kék busz, vagy megszüntetik az elővárosi járatokat. Tizenhárom települést, 20 vonalon szolgál ki a BKV a buszaival, s ennél is több községet, illetve várost érint a HEV. A közvetlen állami tá­mogatás a közlekedésre is érvényes csökkenésével, illet­ve normatív támogatással, meg a személyi jövedelemadó­val történt ellentételezésével érvelve, összesen 600 millió forint hozzájárulást kér a főváros azoktól a települé­sektől, amelyeket érintenek az elővárosi járatok. (Természe­tesen ehhez szükség van a konkrét számítások elvégzésé­re.! S akkor marad minden a régiben — ígérik. Mit is jelent ez? A koráb­bi tárgyalásokon a főváros és a megye vezetői megállapod­tak abban, hogy újabb jára­tokat már nem indítanak, de ahová hagyományosan kijár­nak a kék buszok, azokat meghagyják, sőt, ha terjesz­kedik a település — lásd Bu­daörs —, a vonalat meghosz- szabbítják. Most Pest megyé­re vonatkozóan annyit sike­rült kiharcolni, hogy színvo­nalcsökkenés ne következzék be az elővárosi járatokon. Ami pedig a 600 millió fo­rintos hozzájárulást illeti... Persze hogy számítottunk egy ilyen számla benyújtására, hiszen éppen eleget halljuk, mekkora szívességet tesz a BKV Pest megyének a kék buszokkal. S hogy ez tiszta ráfizetés a számukra. Csak­ugyan az? Számoljuk ki, ja­vasolták. S amikor megtör­tént, nyomban kiderült, ko­moly nyereségük van — kizá­rólag e vonalakon — a meg­emelt tarifával. Olyannyira, hogy abba bőven „belefér” még a HÉV-járatok vesztesé­ge is. (Ismeretes, e vonalakon most nem történt áremelés.) Tehát szó sincs szívességről, pláne ráfizetésről! Szigorúan gazdasági alapon nagyon is érdekelt a BKV abban, hogy meghagyja, továbbra is közle­kedtesse Pest megyei járatait. Talán nem szükséges visz- szautalni arra, hogyan, mi­ként erősödött megyénk és a főváros egymásrautaltsága az elmúlt évtizedekben. Miért duzzadt milliósra a Pest me­gyei népesség, miért települt a peremvárosba a kitelepítés­re ítélt ipar, amelynek szük­sége van a Budapest határain túli munkaerőre. Jól tudjuk, a fővárosnak is megvannak a maga gondjai és anyagi kor­látái. Az együttműködés ki­zárólag gazdasági alapon kép­zelhető el a jövőben. Ez kor­rekt, megértjük. Még akkor is, ha előfordulhat, hogy rosz- szul járunk. Egyelőre azonban úgy tűnik, a közlekedés nem tartozik ezek közé. becse, Lórév és Makád a meg­lévő intézmények működteté­sére, s fejlesztésére. A jelenlegi gazdálkodási rendszernek van még egy óriási előnye: megszűnnek a pántlikázott pénzek. Micsoda gondot jelentett, hogy mi­ként lehet a rendelkezésre álló út-, hídkeretből nem lé­tező utakat felújítani! Mert ebből a keretből építeni újat nem lehet, legföljebb karban­tartani. Még akkor is, ha nem a régieket kellett volna egy- egy faluban kátyúztatni, mert éppen nem szorultak rá, de annál több újat építeni. Ezen a visszás helyzeten úgy pró­báltak segíteni a tanácsi szak­emberek: oda könyvelték a ki­adásokat, ahová éppen kellett. Igaz ugyan, hogy központi forrás hiányában saját pénz­ből kell finanszírozni az igaz­gatás és a közművelődés dol­gozóinak bérfejlesztését is. Ráckevén és a szomszédos településeken ebben az esz­tendőben is a bevételek nagy részét a meglévő intézmények működtetésére kell fordítani: az összes kiadás 308 millió fo­rint. s ebből várhatóan 227 milliót visz el ez a tétel. Így viszonylag kevés jut felújítás­ra és fejlesztésre. A rendelke­zésre álló pénzből kell befe­jezni az Ács Károly Művelő­dési Ház régóta húzódó mun­kálatait. Ebből fedezik a ré­gi tanácsháza csapadékvíz-el­vezetési rendszerének rendbe­hozatalát, a makádi és a lóré- vi tanácsi kirendeltség re­konstrukcióját, a szigetbecsei orvosi rendelő fűtésének kor­szerűsítését, az egészségügyi és oktatási intézmények elektro­mos rendszerének felújítását. Fény az Angyali-szigeten Valamivel több, mint tavaly, de nem túl sok jut fejlesztés­re ebben az esztendőben. A közel 65 millió forintból a leg­nagyobb részt természetesen a szakorvosi rendelőintézet építésére fordítják, körülbelül húszmillió forintot. Jelentősen terheli a költségvetést a rác­kevei általános iskola befe­jezésére szánt összeg is. Az összes többi tétel majdhogy­nem eltörpül e két nagyobb beruházás mellett. De még ebben az esztendőben tervezik a Kölcsey úti iskola nyitott tornatermének beépítését, a szigetbecsei iskola sportpálya­udvarának kialakítását. Ha nem is a megfelelő mér­tékben, de javul a körzet infrastrukturális ellátottsága is. Ráckevén a Galamb utcá­ban és az Angyali-szigeten tervezik az elektromos rend­szer kiépítését, új közvilágí­tási lámpákat helyeznek el Lóréven és Szigetbecsén. Ráckevén a Fürst Sándor, Szi­getbecsén a Makádi úton épí­tenek járdát, s korszerűsítik a Dömsödi utat. A sorból nem maradhat ki a kereskedelmi ellátás fejlesz­tésére szánt összeg sem. Idén a makádi boltépítéshez, a rác­kevei Szegedi Kis István úti pavilonsor, s a szolgáltató­Nyári iíjúsági szolgálat Az ifjúsági kormánybiztos titkársága pályázatot hirdet a központi ifjúsági alap elkülönített pénzösszegére, amelyből pá­lyázatonként maximum 300 ezer forint nyerhető el. Pályázhatnak intézmények, tanácsok, egyházak, egyesületek is. A pályázat célja, hogy az 1990. nyári szezonban gyermekeknek és fiatalok­nak információs és konkrét segítő szolgáltatás működjön. A szolgáltatóknak egyfelől eligazítást kell nyújtaniuk kultu­rális, szabadidős, sportolási lehetőségekről; útmutatást adni ak­tuálisan felmerülő problémák megválaszolásában, másfelől a bármilyen ok miatt pénz nélkül maradt fiatal nehézségeinek pillanatnyi megoldására szálláshelyet és egyéb tárgy feltételt (egyszeri élelem, vonatjegy) nyújtani. A szolgáltatásnak az igénybe vevők számára minden szempontból ingyenesnek kell lennie. Lehetőség szerint kívánatos a nonstop üzemeltetés. A pályázathoz szükséges részletes szakmai és pénzügyi leírás az ifjúságpolitikai kormánybiztos titkárságán (Bp. V., Rosenberg hp. u. 1., 1054), illetve a megyei tanács társadalompolitikai tit­káránál található. A pályázatok beérkezési határideje 1990. március 30. ház befejezéséhez járul hozzá a tanács. Az Újtelepen pedig bevásárlóközpont megvalósí­tásához nyújt segítséget. Napjaink egyik sarkalatos kérdése a települések ivóvíz- hálózatának kiépítése. Makád e célra még az elmúlt eszten­dőben vállait kötelezettség alapján több mint 2,5 millió forintot kap. Amennyiben a lakosság is vállalja az épí­téssel járó anyagi terheket úgy Ráckeve több utcájában is megkezdődik a rendszer kialakítása. Kipipálható tétel Az imént felsorolt számok, adatok nem földrengető ösz- szegek. Igaz, napjaink gazda­sági helyzetében ezt aligha várhatja el bárki. Mindeneset­re, ha apránként Is, de a terv teljesítésével egyre több tétel pipálható ki a megoldandó feladatok listájáról. Egyre több utcában lesz víz, egyre több épületet sikerül felújí­tani, s mind közelebb jut befejezéshez a szakorvosi ren­delő is. Fiedler Anna Mária CSUPÁN A JOGOS RÉSZÜKET KÉRIK Hoppon marad a megye ? Hogy milyen célt szolgálja­nak az MSZMP volt épületei, ebben a kérdésben Pest me­gyében mára már nem marad­tak kérdőjelek. Minthogy a megyék maguk intézhették ezek további sorsát, a közsé­gekben, nagyközségekben a hasznosításról a döntést a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága az önkormányzatokra, azaz a helyi tanácstestületekre bízta, s ezt az erre rendelt kormánybizottság helyben­hagyta. Hasonló módon rende­ződött a városokban lévő párt- ingatlanok sorsa. Felsőbb köz- beavatkozás csupán ott tör­tént, ahol nem közcélra vagy vitatottan, esetleg a fontossá­gi sorrend mellőzésével jelöl­tek ki új „lakót” a háznak. Erről kaptunk tájékoztatást Balázs Gézánétól, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettesétől. Más a helyzet a fővárosban, ahol két épületet tekinthet me­gyénk a sajátjának: a Nagy Jenő utcai volt székházat és az Amerikai úti ingatlant, amely­ben az oktatási igazgatóság működött. Az utóbbit az Eötvös Loránd Tudományegye­tem a pedagógusképzés céljai­ra hasznosítja, s az objektum közvetve ugyan, de Pest me­gye érdekeit is szolgálja — fej­tette ki a megyei tanács állás­pontját Balázs Gézáné. Régi gond ez az áldatlan, se kint, se bent, megyeszékhely nélküli állapot. Mégis, akár­milyen jogcímen, de Budapest csak közigazgatási központja Pest megyének, székhelye köz- intézményeinek. Azt meg ma­gunk is tapasztaljuk, ha ügyeinket intézzük, mennyire lehetetlen helyzetben, zsúfolt körülmények között dolgoznak hivatalaink. Egy sor olyan fontos intézménynek, mint a megyei bíróság, a cégbíróság, vám- és pénzügyőrség, sürgő­sen helyiségek kellenének. De megemlíthetjük a Teszövöt is, amelynek sv.ékháza egykoron egyházi tulajdon — s most új­ra igényt tart rá. Summa sum- márum, az említett két fővá­rosi ingatlan közül legalább az egyikre nagy szükség lenne. A Nagy Jenő utcai épület alkal­masnak látszott a szorult helyzetben lévő intézményeink elhelyezésére, — Ezután, januárban jelen­tette be az MSZP, hogy le­mond a Duna-parti székházá­ról, majd országos, budapesti elnökségeivel beköltözött a Nagy Jenő utcába. Csakhogy az MSZP nem kizárólag a volt központi bizottsági épületet ad­ta át, hanem például a kerü­leti székházakat is. Volna te­hát miből kártalanítani Pest megyét. — Jogosan kérjük a kom­penzációt. Igényünket benyúj­tottuk, s a megye vezetőinek, illetve vezető testületéinek er­re vonatkozó indoklását nem­csak a kormányhoz juttatták el, hanem minden parlamenti képviselőhöz is. Itt tartunk most. Válasz még nem érke­zett. Várjuk a döntést — fo­galmazza meg a tanács állás­pontját Balázs Gézáné elnök- helyettes. D3ÓSD A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN Nem járt érte kitüntetés Ügy két évtizede, amikor a falu lakótelepe épült, egy fiatal házaspár költözött Diósdra. Ismerős képlet: ezer hiba jött elő beköltözés után, s az OTP nem áll a helyzet magaslatán, erre megválaszt­ják nyomban közös képvise­lőjüknek. Erre az energikus emberre felfigyelt az akkori tanácselnök. Felkereste: gye­re, fiam, közénk, szükség van az ilyen tanácstagra. így lett hivatalosan is közös képvise­lő. 1973-at írtak akkor. — Mondhattam én akkori­ban a tanácsban, amit akar­tam. Mi, lakótelepiek, csak te­lepesek voltunk a helyiek sze­mében — meséli most. — Ha­nem történt, hogy a kis is­kola — akkor csak az az egy iskola volt — udvarán, mint mindig nagyobb esőzések, ol­vadások után, megint csak állt a víz. A gyerekeket nem lehe­tett kiengedni a szabadba. Tanácsülésen tárgyaltuk, 450 ezer forintért — akkor! — akarták a vízelvezetést meg­oldani. Mondtam, én ingyen megcsinálom, ha az építkezés­nél félrelökött csöveket nekem adják, meg hozzá két hét vé­gen 10-10 embert. A pénzt pe­dig fordítsa óvodaépítésre a tanács. Úgy lett. S akkor be­fogadtak, kezdtek komolyan venni... Olyannyira, hdgy 79-ben már tanácselnöknek kívánta a falu. Rá is állt, nagy-nagy megtiszteltetésnek tekintette és kedve is volt hozzá. Csak­hogy valakinek helyet kellett csinálni. Szóval, más lett az elnök. Hamar kiderült, nem alkalmas. Újra megkeresték. Neki azonban akkor már ele­ge volt az egészből. Megbe­csült dolgozója volt a 43. Szá­mú Állami Építőipari Válla­latnak. De akik két éve ejtet­ték, most kemény satuba fog­ták, el kell vállalnia! Igent mondott. Így lett Nagy István 1981. augusztus 1-jétől tanács­elnöke Diósdnak. Habitusá­nak, elkötelezettségének meg­felelően gözhengerként kez­dett tervei valóraváltásához. Többéves tanácstagsága arra volt jó, hogy megismerje a diósdiak kimondott és titkolt vágyait. Építtetett járdát és utat, vizet és csatornát. Isko­lát és tornatermet. S amikor megkérdeztem, mi volt eddig a legnehezebb, azt válaszolta: — Az iskola- és a gázveze­ték-építés előkészítése. Nem a munka. Hanem elhitetni az emberekkel, hogy meg tud­juk csinálni. Utcánként ültem le a diósdiakkal. győzködtem, vágjunk bele. Volt, aki a szó szoros értelmében elküldött melegebb éghajlatra, mert ele­ge volt az ígérgetésekből. Egy­szerűen nem hitték. Ahogy megismertem; képes maga mellé állítani a jó szán­dékú embereket. Ennek is köszönheti, hogy az akadályok nem késztetik megtorpanásra, elképzeléseit valóra váltja. Mert hogyan is képzeli, Diósd nincs a megyei gázprogram­ban?!. Szédületes iramban épült a község gázvezetéke. Emeletes iskola-kultúrcentru- mot építeni, tornacsarnokkal, könyvtárral egy terv szerint négytantermes bővítésből? Meglett az is. Nem kapott ér­tet kitüntetést. Érthetetlen, de több volt a szőnyeg szélére ál­lítás, mint a dicséret. A szív- infarktus is bejött, amire ta­lán csak ő nem számított. A betegség csak egy időre gyűr­te le. Amikor felépült, ott folytatta, ahol abbahagyta. Végül is — amiről most szó sem esik — Diósdon megvaló­sították a hetedik ötéves tervbe foglalt célkitűzé­seket. Sőt, még meg is fejel­ték. Készen áll a reprezenta­tív gyógyszertár, fölötte két szolgálati lakással. Milyen egy­szerű most ezt leírni. Több­ször megkérdeztem, egy-egy nagyobb munkánál, hogyan mer belevágni, miből? Csibé­szes hunyorítással rávágta: te­le zsebbel könnyű falut fej­leszteni. Egy valami nem jött. össze, a kertvárosi negyed, a „földszintes” lakótelep. Ami­kor tervezgették, óriási volt iránta az érdeklődés. De nem Diósdon. A tanács felhatal­mazta az elnököt, hogy külföl­di partnerekkel tárgyaljon. Ahogy sikerült becsalogatni az üdülőfaluba a környezet­kímélő ipart — lásd DATA- COOP —, és utána más kis­szövetkezeteket, meg a TIGÁZ-t, am.ly-'k munkaal­kalmat is teremtve anyagi fel­lendülést hoznak a település­nek, úgy kapott az új lehető­ségen. a külföldi töke Diósd­ra csábításán. Elkészült és jú­liusban már termel a nyugat­német csaptelepgyár, mini­mális külföldi részesedéssel. Az új gyógyszertár is 30 szá­zalékos osztráktőke-résszel működik majd, kft.-alapon. Foglalkoznak egy napelem­gyártó amerikai—magyar ve­gyes vállalat létrehozásával. Kész a terve a DATACOOP- pal alapítandó kft.-nek; ha már itt halad el az MO-s kör­gyűrű, kell a ?0-es út mellé egy autós szolgáltatókomp­lexum. A keménykezű — -fejű? — tanácselnök ezúttal is a jövő­be néz. Számít az előttünk álló nehéz évekre. Kell a pénz a városiasodó három és fél ezer lelkes kis településnek ahhoz, hogy tovább gazdagod­jon. Kell az új munkahely a várhatóan kenyér nélkül ma­radó lakók számára. Az ápri­lisi tanácsülésen hagyják jó­vá azt az alapítványt, amely úgy rendelkezik, hogy a tanács vállalkozásaiból befolyó nye­reség 10 százalékát mindenkor a tehetséges, de szegény diós- di gyerekek taníttatására kell fordítani. Persze, most is vannak rö­vidlátó akadékoskodók, akik azt kiabálják: az elnök ki­árusítja Diósdot. Mit érez ilyenkor? A kérdésre csak mo­solyog, sok a dolga, nem ér rá ezekkel foglalkozni. Számol azzal, hogy az úgymond sike­res embereket irigylik. Az eredményeiket. A munkájukat soha. Az oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Összeállította: Kádár Edit Pénzbe kertit qz együttműködés Drágábban, de marad a kék busz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents