Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

»**r _ _I­MK G ÏEIgfM/P 1990. MÁRCIUS S., HÉTFŐ VELENCÉBEN PERSZE KÖNNYŰ Adria királynőjéből Európa kurtizánja Előttem őszbe csavarodott lovag kászálódott le a vonatról. Fekete selyemköpenyben, nagyon hegyen orrú, aranyszínű csattal díszített cipőben és háromszögletű fekete kalapban pompázott. Lesegítette párját is, az ezüstös színű estélyi ru­hát, ezüst álarcot és sötét köpenyt viselő hölgyet, majd udva­riasan felém nyújtotta a karját. A peronon ekkor már lépni is alig lehetett, százával nyüzsögtek a széles rokokó szoknyát viselő dámák, arcukat maszkok mögé rejtő lovagok, az apá­cák és a tarka ruhás bohócok, a krampuszok és az angya­lok. Némelyek csuklyás, földig érő köpenyt és emberi arcot formázó maszk mögé bújtak. Mások csak álarcot viseltek, s a farmernadrágok, pulóverek, dzsekik mutatták a huszadik század divatját. A szerelvények között, a hangosbemondó recsegését túlhar­sogva, olaszul, németül, angolul karattyolva hömpölygött a tö­meg a kijárat felé. S hirtelen elénk tárult a kép: a kivilágí­tott Canale Grande a gondolákkal, s a vízparton nyüzsgő jel­mezes, álarcos emberek. - -­Velencében hosszú a karne­vál: idén például február 9— 27-ig tartott a mulatság. Azt mondják, egyetlen másik olasz városban sem ilyen le­nyűgöző és óriási tömegeket vonzó az ünnepségsorozat, pe­dig az olaszok Itália-szerte nagyon szeretnek (és tudnak is!) mulatni. W Persze Velencének könnyű. Földrajzi fekvése és építésze­te egyedülállóvá teszi: a sa­játos velencei-bizánci stílusú házak 120 kis szigeten épül­tek, amelyeket 150 vízi utca választ el és 400 híd köt ösz- sze. A velencei karnevál akkori­ban lett világhírű, amikor a város már elvesztette politi­kai és gazdasági hatalmát. A középkorban Európa leggaz­dagabb állama volt, szorgal­mas és keményen dolgozó ke­reskedői hihetetlen vagyono­kat halmoztak fel. Csakhogy a gazdaság egy idő után elpu­hította a velenceieket. A fá­rasztó munkát a fizetett al­kalmazottakra bízták, s a pompás palotákban egymást érték a tárcmulatságok és a színházi előadások. A kora­beli utazók szerint ez volt az a város, ahol nappal senki nem dolgozott, éjjel senki nem aludt. Velencében a XVIII. században majdnem fél évig tartott a karnevál. A város Adria királynőjéből Európa kurtizánja lett. A farsangi mulatságok tu­A tilosban járó dámák és urak előszeretettel rejtőztek a masz­kok mögé. A hosszú, csuklyás köpeny és az álarc teljesen fcl- ismerhetetlenné tette a mulatni vágyókat Elégedetlen pedagógusok Legyen nyílt az elosztás A pedagógusoknak kilátás­ba helyezett átlagosan 30 szá­zalékos béremelés nem elegen­dő, és a pénz elosztásának módszerei sem megfelelőek — jelentette ki újságírók 'előtt Horn Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszerveze­tének szóvivője. Néhány helyen, főként a városi iskolákban, a tanácsok túlságosan beleszólnak az el­osztásba; néhol a keretösszeg 20-25 százalékát elkülönítik, és a vezetők bérének rende­zésére kívánják fordítani. Így az ő béremelésük esetenként megközelíti a 40 százalékot is, míg a 6-7 éve dolgozó peda­gógusok átlagfizetése 5800-6200 forint körül marad. Kevés jut ily módon az iskolák alacso­nyabb beosztású dolgozóinak, akiknek a bére még ennél is alacsonyabb. Az elosztásnak ez a módsze­re nem általános, de mivel még ezekben a napokban is tart a keretek elosztása, a szakszervezet szükségesnek tartotta kifogásaira időben fel­hívni a figyelmet. Gyakori ugyanis, hogy a szakszerveze­teket (egy-egy oktatási intéz­ményben több is működhet) nem kérdezték meg a pénz felhasználásáról, holott az el­osztás alapelveivel kapcsola­tos egyetértési jogukat a Mun­ka Törvénykönyve előírja. A szakszervezet javasolja, hogy a bérfejlesztésre szánt keret­összeg elosztását a megyei és a városi tanácsok tegyék nyílttá, a megfelelő módon hirdessék ki. A szakszervezet képviselői elégedetlenségüket fejezték ki azért is, mivel a költségvetés­ben nem növekedett a dologi kiadásokra fordítható összeg. Véleményük szerint — az infláció következtében — elő­állhat az az eset, hogy az in­tézmények harmada nem tud­ja kifizetni a közüzemi díja­kat, így megtörténhet, hogy fűtési gondok miatt ősszel át­menetileg iskolabezárással is számolni kell. Elhangzott: a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete helyesli a Művelődési Minisz­tériumnak azt a törekvését, hogy az oktatási törvény mó­dosítása szabadságot adjon az iskolaalapításra, ám az a véle­ményük, hogy erről véglege­sen az új parlament döntsön. Jelmezes turisták a gondolán lajdonképpen a katolikus val­lás elemeihez kapcsolódnak. Húsvét előtt negyven napig szigorúan böjtölni kellett — o vallásos emberek ma is megtartják a nagyböjtöt, és nem csak Olaszországban! Eredetileg a böjt előtti napo­kat akarták megédesíteni egy kis Szórakozással, vidámság­gal, ebből lett aztán Velencé­ben a hatalmas, októbertől februárig tartó dáridó. Ä w Természetesen ma már nem mulatnak hónapokig, de a két-három hétig tartó kar­nevált most sem mulasztaná el egyetlen olasz sem. Minden városban rendeznek farsangi bálokat és jelmezes felvonu­lásokat, de — olasz ismerő­seim szerint — idén is Velen­cében voltak a legtöbben. Külföldről és Olaszország tá­voli vidékeiről is özönlöttek a városba az érdeklődők. Sze­rencsére Itáliában szintén szokatlanul enyhe volt a tél, így az egész éjszakát az ut­cán lehetett tölteni. A karneválnak fantasztikus hangulata volt. A kis utcá­kon, hidakon, tereken höm­pölygött a tömeg, az emberek a legkülönbözőbb jelmezekbe öltöztek. Az apácaköntös és a barátcsuha igen népszerű volt, de a helybéliek inkább a régi karneváli viseletét hord­ták: o fekete, csuklyás kö­penyt és a fél arcot takaró csőrös maszkot. A város a jelmezes felvo­nulás mellett szervezett prog­ramokkal is szórakoztatta a vendégeket, ott volt a német utcaszínháztól kezdve a ma­gyar cigányzenekaron át a brazil énekegyüttesig minden­ki. A legnépszerűbbnek mégis az utcabálok bizonyultak. Egy-egy csendesebb csatorna partján néhány jó torkú olasz énekelni kezdett, aztán egy­re többen csatlakoztak, míg végül az ámuló külföldiek is azon kapták magukat, hogy ott táncolnak valahol a tömeg közepén. A karnevál napjai alatt éj­szakánként a házakból is vi­dám zene szűrődött ki, amit az utcákon vonuló tömeg nemegyszer átvett, tovább­vitt, és más házak lakóit is felébresztette vele. S hogy viselték ezt az őrült dáridót a velencei lako­sok? Ok többnyire — mint az olaszok általában — igen ba­rátságosak. Az idegenforga­lomból élnek, jó üzleti érzék­kel ki is használják a külföl­dieket, de emellett ugyan­olyan jól mulatnak, mint a vendégek. S tudják, hogy a karnevál végén Velence ismét elcsendesedik, s a következő turistainváziót csak májustól várhatják. Kecskés Ágnes Mert nem ért rá tanfolyamra járni Levél a megszállás után Angliában járunk. Ott állunk a londoni Temze-híd előtt. Fehér felhőfoszlányok lebegnek a híres Big-Ben óratornya fölött. Beleszédülünk, felnézve a gyönyörű, magas építmény csúcsára. Járjuk a ködös Albiont. A precíz gondossággal ápolt parkokat. Megállunk a sötétzöld fagyalsövények előtt, melyek mögött otthonos családi házak állnak, ránk köszön a West­minster tornya. Minden olyan, mint a valóságban. A váci Madách Imre Művelődési Központban Farkas Józsefné a Dunakanyar Eszperantó Klub tagjainak tartja diafilmes ang­liai útibeszámolóját. Egyetlen szó sem hangzik el magyarul. Más idegen nyelvek tudói számára is kellenének ilyen lehetőségek, hisz tudjuk, rendszeres beszélgetési alkal­maik nélkül elfelejtjük a meg­szerzett nyelvtudásunkat. Az előadó, akit minden va­sárnap délelőtt 10.50-től 11 óráig hallhatunk a Bartók rádióban mint az eszperantó adások szerkesztőjét, ott Éva Farkas Tatár néven mutatko­zik be. A Vendéglátás című szaklap nyugdíjasa. Előadása végén többek kö­zött arról kérdeztem Farkas Józsefnét, hogy mi indította ennek a nyelvnek a megta­nulására. — A motivációm nagyon mulatságos volt — felel­te derűsen. — Az érettségi után férjhez mentem. öt gyermekem született. Mindig nagyon szerettem volna ide­gen nyelvekkel foglalkozni, de a körülmények ezt nem tették lehetővé. Háború volt, nehe­zen éltünk. A gimnáziumban latint ta­nultam. Munkahelyemen kol­légám tanult eszperantóul. A kezembe adott nyelvkönyvet lapozgatva megtaláltam a la­tin prepozíciókat. Ekkor, hogy alaposabban átnéztem a kö­tetet, olyan nosztalgiám tá­madt a latin nyelv iránt. És rájöttem, hogy az eszperantó egy olyan nyelv, amelyet ott­hon, öt gyerek mellett meg tudok tanulni. Nem értem rá tanfolyamok­ra járni. Egy év alatt végig­tanultam Baghy Gyula ma­gántanulók számára írt köny­vét. Ezután, 1962-ben jelent­keztem a Magyar Eszperantó Szövetségnél, hogy mit lehet ezzel a tudással kezdeni. Ajánlatukra az akkor ép­pen Koppenhágában tartott világkongresszusra utaztam. Az az élmény, hogy ott ült háromezer ember és egymás után lépett a mikrofonhoz a madagaszkári, az újzélandi, a norvég, a holland, a francia, és én mindenkit értek: hogy körülöttem ugyanazt értik az angolok, lengyelek és németek, amit én — számomra mennyei érzés volt. Ez meggyőzött ar­ról. hogy ha ennyi ráfordí­tással, amennyit én magam tanulgattam, az egész világgal kapcsolatba tudok kerülni, ak­kor ezt terjeszteni kell. Azóta tanítok. — Véleménye szerint most, a huszonegyedik század küszö­bén. a nagy történelmi világ­nyelvek mellett, mint amilyen a német, az angol, a francia vagy a spanyol, terjedhet-e szélesebb körben az eszperan­tó? Mert ugye, nekünk, ma­gyaroknak, akik nehezen ta­nulunk nyelveket, ez előnyös lenne. — Az ilyesmi nem pusztáin az emberek jó meggyőződésé­től függ. Az angolt például maga az anyanemzet és Ame­rika is támogatja. A franciák is sokat áldoznak a francia intézetek működésére, tanfo­lyamaikra. Az egyik unokám, aki ilyen gimnáziumba jár, most vett részt egy üdülésen francia családoknál. A másik ugyanígy olaszoknál, s tőlük hamarosan viszonozzák a lá­togatást. A terjesztés támoga­tása gazdasági érdek. No de kérdem én: az eszperantót ki támogatja anyagilag? — No igen, de pro és kont­ra sokan vitatják, hogy ez a nyelv alkalmas lenne például gazdasági tárgyalások folyta­tására. — Fölöslegesen, mert aki tájékozott, tudja, hogy alkal­mas. A szellemével kapcsolat­ban hadd mondjam el egy megrendítő élményemet. Hu­szonkét éve az általam taní­tott csoport néhány tagja részt vett a gyulai nyári eszperantó egyetemen. Lelke­sen mesélte az egyik asszony­ka. hogy egy cseh családdal ismerkedtek meg. Csak esz­perantóul értették egymást, és mély barátságot kötöttek. Rövid idő után következett a csehszlovákiai megszállás, amelyben katonáink is részt vettek. Könnyes szemekkel jött az az asszony. Bánkódott, szégyenkezett. Nem tudta, ho­gyan teremtsen újra kapcso­latot barátaival. A postafor­galom megindultával a cseh házaspár küldött először leve­let. Azt írták: történjék bár­mi a világban, a barátságukat nem zavarhatja meg semmi. Akkor értettem meg azt, hogy itt bizony heccelhetnek ben­nünket egymás ellen. A poli­tikába sok minden csúnyaság belefér. Ám az eszperantó ba­rátait nem lehet egymás el­len ingerelni, uszítani. Mert Ludvik Zamenhof lengyel szemorvostól nemcsak a közös nyelvet örököltük. Mozgal­munk alapgondolata az is, hogy testvérek vagyunk a föl­dön. Kovács T. István Az ipar tovább virágzik Az ötvenedik Marylin Egy kritikus nem volt rest, megszámolta: az ötvenedik könyvet adták ki Marylin Monroe életéről és haláláról. Az ipar tehát virágzik, hiszen a színésznő mindössze 28 esz­tendeje halt meg. Az ötvene­dik könyv szerzője, Selwyn Ford mindenesetre azt állítja, hogy meglepőt ír. Igaz, a véle­ménye is, meg a részlet is egy angol botránylapban jelent meg. Az újságíró szerint John Kennedy, a volt elnök, amikor már kifáradt a kapcsolata a színésznővel, s attól tartott, hogy a múlt kompromittálóvá válhat, Robert Kennedyre bíz­ta Marylin Monroe-t. A film­sztár teherbe esett. Vágyako­zott a gyerek után, úgy dön­tött tehát, hogy megtartja. Az újságíró szerint M. M. akár zsarolás árán is, de 1 férjhez szeretett volna menni Bob Kennedyhez. Ez az elképzelés természetesen nem egyezett a Kennedy család véleményével. Egy napon tehát elrabolták, repülőgépre ültették és Mexi­kóba vitték, ahol akarata elle­nére végrehajtották az abor­tuszt. Ez 1962 júniusában tör­tént. Nem sokkal később azon­ban maga a színésznő fedte fel az esetet egy bizalmas barát­nőjének. A történet kiszivár­gott, s botránytól tartva, a Kennedy család Peter Law- fordra bízta az elhallgattatást. Lawford kábítószerrel dolgo­zott: meztelen és obszcén fény­képeket készített M. M.-ről, majd azzal fenyegette, hogy nyilvánosságra hozza a képe­ket, ha nem marad csendben. Marylin Monroe néhány nap múlva öngyilkos lett. Számos szerző az öngyilkosságot is vi­tatja. A legújabb „életrajz” írója azonban még mindig ta­lál új patront: húsz évvel a tragikus eset után egy film- producer társaságában szerző­désajánlattal fordult Law- fordhoz. A már elfelejtett szí­nész kapott az alkalmon. Ek­kor elolvastatták vele a film szinopszisát. A történet pedig egy fiatal lányról szólt, akivel szerelmi viszonyt létesít egy gazdag és nagynevű politikus, A lány terhes lesz, elrabolják, abortuszra kényszerítik ... „Mintha villám csapta volna meg. Eszelősen rám nézett, és láthatóan reszketni kezdett. Aztán megszólalt: »örültek vagytok? Azt akarjátok, hogy mindnyájunkat kinyírjanak?■» Feldúltan faképnél hagyott bennünket.” Ez lett volna az igazság? öt­ven könyv után egyet bizto­san tudhatunk: minthogy M. M. emberként nem élhetett, így a fantáziában él tovább. PiHsvörösváron keresünk kb. 20-25 m2-es helyiséget. Patyolat-felvevőhely létesítésére. A bérbe adót felvevőként alkalmazzuk (lehet gyes-en levő kismama vagy nyugdíjas is). Jelentkezni levélben. Pest Megyei Textiltisztító és Nyomda Vállalat, Nagykőrös, Batthyány u. 50. 2750. r «.WNYti,, SKÁLA«®©!? A minősége garancia ! A kínálatunkból: Fisher, Philips, Gold Star és más típusú videokészülékek, hűtőládák 200-tól 360 literesig, fagyasztószekrények, 120-tól 200 literesig, NDK-gyártmányú elemes szobabútor reklámáron, 29 590 Ft-ért.

Next

/
Thumbnails
Contents