Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-05 / 54. szám

1990. MÁRCIUS 5., HÉTFŐ ^fiórtop 5 Ki tünteti e! végre a szakadékot? Nem is olyan régen Budapestet még egymilliós városként emlegették. Ma már jócskán túllépte az itt élők száma a két­milliót. Ahogy Angliában a földjükről elűzött parasztok el­árasztották a városokat, kialakítva a proletariátus magját, úgy indult meg nálunk is a vidékiek zarándokúba a magyar fővárosba. S igazán nem lehet csodálkozni ezen. Á falvakban, községekben nem volt sem lakás, sem munkahely, ismeret­len dolognak számított az infrastruktúra. A politikusok pe­dig egyáltalán nem tartották kötelességüknek, hogy változtas­sanak az egyre elnéptelenedő falvak helyzetén. Új osztály, az ipari munkásság izmosodott meg ennek következtében a vá­rosokban, így Budapesten is. pok. A kereskedelmi ellátás szegényes. Ezek a települések a bűnözés melegágyai, a fővá­rosból kiszorult deviáns ele­mek kedvenc vadászterületei. Sajnos az itt élők közül sokan épp ilyen okok miatt csak ug­ródeszkának tekintik az agg­lomerációs településeket, kény­szermegoldásnak, amiből az első adandó alkalommal szaba­dulni szeretnének. EGYRE EMELKEDŐ BENZINÁRAK Hogyne szeretnének, hiszen a már említett infrastruktu­rális hiányosságokon kívül kü­lön gondot jelent a közlekedés. A tömegközlekedés gazdái már nyíltan bevallják, hogy hiába emelik a díjszabást, ettől csak rosszabb lesz a közlekedés, rit­kábban fognak járni a buszok, a villamosok. Az egyre emel­kedő benzinárak mellett pedig ma már végképp nem enged­hetik meg maguknak a mun­kavállalók, hogy gépkocsiba üljenek nap mint nap. Nyilvánvaló, hogy az lenne a megoldás, ha az évtizedek­kel ezelőtt megindított decent­ralizációs folyamat végre ered­ménnyel járna. Erre ma, a különböző vállalkozások, ve­gyes vállalatok megalakulása­kor sokkal nagyobb esély van, mint korábban. Igaz, ezeknek is gátat vet, hogy hiányzik az a bizonyos infrastruktúra. Ör­dögi kör. Mindig odajut visz- sza az ember: ebben a vízfejű >országban, csak. .akkor alakul ki egészséges egyensúly a fővá­ros és a vidék között, ha az egyre tátongó szakadékot vég­re valaki eltünteti... Fiedler Anna Mária Amikor tavaly május elején megalakult a Környezetgaz­dálkodási Intézet, majd — há­rom hónap múlva — annak környezetvédelmi tájékoztató és tanácsadó szolgálata, a Koszi, az új munkatársak jó- hiszeműek, lelkesek voltak. Vállalták, hogy a környezet- szennyezőket leleplező lakos­sági bejelentéseket továbbít­ják a hatósági jogkörrel bíró állami intézményekhez, a kár­okozók felügyeleti szerveihez, s nem hagyják elhallgattatni a panaszosokat. A Koszi-hez tavaly mint­egy háromszáz bejelentés ér­kezett szerte az országból — amelyből majdnem húsz vál­lalatoktól, az összes többi magánszemélyektől szárma­zott. Hogy mit tartalmaznak ezek a bejelentések, s mi lett a szolgálat közreműködésének eredménye, arról Szedő Mik­lósáé főelőadótól kaptunk tá­jékoztatást. Eszerint a solymári Pemü- ügv augusztus 1-jén kezdő­dött, legalábbis a Köszi-nél. Az első bejelentő elpanaszol­ta, hogy a gyár olyan anyago­kat bocsát ki a levegőbe, amelyek szerinte veszélyeztetik a kisgyermekek egészségét. Kérdésre kérdéssel A budapesti illetőségű ve­gyészmérnök — aki telket vá sarolt Solymáron — már égé szén szakszerűnek tűnő meg­állapításokat tesz: filter és gázmosó nélkül folyik a ter­melés, emiatt nagy a légszeny- nvezés, hiszen olyan veszélyes anyagokkal dolgozik a gyár, mint amilyen a diizó-cianát, a dirpetil-formamid, a toluol, a xllol. A veszélyes hulladékot a gyárteleptől 100-150 méterre fedetlenül tárolják! A Koszi jóhiszeműen fel­vette a kapcsolatot a Pemü- vel, s értesítették a Közép- Duna-völgyi Környezetvédel­mi és Vízügyi Igazgatóságot mint Pest megye légszennye­zési ügyeiben eljáró első fokú MEGFORDULT A FOLYAMAT Am az évtizedekkel ezelőtti folyamat a kezdeti lendület után egyszer csak lelassult, majd leállt, sőt — megfordult. A statisztikák már nem arról tanúskodnak, hogy újabb ez­rek próbálkoznak Budapesten, hanem arról, hogy egymás után keresnek menedéket a civilizáció ártalmai elöl az agg­lomeráció településein. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy azért duzzadna Vecsés, Szigetszent- miklóá, Gyár lakossága, mért a Zuglóból menekülők ott sze­retnének meghitt otthonra lel­ni. Ezek a települések még mindig az ország különböző részeiből érkezők bázisainak számítanak. Itt még valame­lyest megfizethetők az ingat­lanok, remény van arra, hogy fedél alá jusson a költözködő család, Budapesten már kevés­bé. Azok, akik a fővárosból ki­felé kacsingatnak, inkább a budai oldalt, a Pilis, a budai hegyvidék lankáit célozzák meg. Budapesten nem lehet él­ni — mondta egyszer egy is­merősöm. — Budapesten dol­gozni kell, de élni vidéken le­het — folytatta, s mintegy bi­zonyságul vásárolt egy telket Pátyon, ahol ma is az építke­zők keserves kenyerét fogyaszt­ja. Egyre többen vesznek így ingatlant Budajenőn és Tetkin is. Solymárról, Budakesziről, Nagykovácsiról ne is beszél­jünk. Ezek az agglomerációs települések majd olyan ele­gánsak. akár a Rózsadomb. Hasonló a helyzet Ürömmel és Pilisborosjenővel is. A hagyo­mányokhoz híven ragaszkodó őslakosság mellett egy új ré­teg alakul ki ezeken a telepü­léseken. Szerencsére az új telepesek magukkal hozzák a komfort iránti igényüket, s mindent megtesznek, hogy a már meg­ismert kényelmet új lakóhe­lyükön is megteremtsék. Ez pedig serkentőleg hat a köz­ségek életére. Igaz, el is kél a Budapest környéki települések lakóinak a becsvágya, ambí­ciója, különben soha nem ke­rülnének ki a falvak évtizedes elmaradottságuk kátyújából. Hiszen sok helyen még az egészséges ivóvíz is gondot je­lent. a csatorna valahol a távo­li jövőben lesz csak megvaló­sítható álom, a gáz is bizony­talan. S akkor még nem be­széltünk a telefonról, az isko­lákról, s más oktatási intéz­ményekről, a kereskedelmi el­látásról. A végleges otthon iránti vágy hajtja azokat, akik ezek­ben a községekben leteleped­nek, s mint újonnan született lokálpatrióta réteg örködnek a falvak értékei felett. Sőt nem­csak felkutatják és ápolják a régi hagyományokat, őrizve ez­zel a meglevő kincset,, komoly 'harcot folytatnak új értéketek megteremtéséért is. Vigyázzák a természeti adottságokat, ahogyan az ürömiek és pilis- borosjenöiek a falvakat ölelő lankákat óvják a távvezeték­től vagy az MO-stól. Ugyanak­kor küzdenek a jobb infra­struktúráért, útért, gázért, te­lefonért. MINDIG UGYANODA VISSZA Ez az érem egyik oldala. De nem lehet figyelmen kívül hagyni a másikat sem. Azt, amikor nem holmi „úri pasz- szióból", hanem kényszerűség­ből választják az agglomerá­ciót lakhelyül az állampolgá­rok. Azokról van szó, akik szívük szerint ugyan a fővá­rosban élnének, de anyagi kor­látok akadályozzák ebben. Ma­rad Vecsés, Gyál, Dunaharasz- ti, Csömör. Itt is hiányzik az infrastruktúra, nincs egészsé­ges ivóvíz, ha van is, biztosan nem elegendő, s a nyári hóna­pokban csak hörögnek a csa­Huma a Sugárban Forintért kínálja a Hítma-áruházhálózat választékát a Sugár bevásárlóközpontban március 1-jén megnyílt üzlete. A svájci Metro International Trade AG-hez tartozó Ungadema AG és az Elektromos Szövetkezet vegyes vállalati együttműködésének eredményeként kerülnek reális áron a Huma-áruk a polcokra Gombó Pál A méltányosság piaca A méltányosságnak ma nagy a becse. Egyre méltányosabb például a tájékoztatás az új nyugati autótípusokról, az oszt­rák lottóról, és versenyeznek a komputeres szolgáltatások, az egyik számlázást szervez, a másik nyilvántartást, a harmadik szervezést szervez. Vagy például most, hogy millióknak nincs lakása, és akiknek van, az is drágul, úgyhogy nem lesz neki. Méltányosságban versenyez a lakberendező szakma, mi­lyen a lakáskultúra, hová tegyük az ékszereket, hogy ne jus­son a betörő kezére, de mégis díszítse az enteriőrt. Mivel a régi bürokrácia sokba került, most fizessük méltányosan az új vezetést, képviselőktől a számvevőszék ellenőrzéséig és az adóhatóságig. Kapjanak méltányos összegeket a választási harcban részt vevők, hirdessenek méltányosan a Soros-ala­pítványból, vagy a pártvagyonból és fizessenek ezenkívül a tömegek, életünket és pénzünket a demokrácia úttörőiért. Na, de igazán nem ezt értjük méltányosság alatt, hanem azt, amit azelőtt szegénységi bizonyítványnak neveztünk. Pél­dául a méltányosság ott kezdődik, hogy gyorsan emeljük a gyógyszerárakat, ne fizessen rá az állam, de méltányosságból, akinek az orvos javasolja, hogy nem lévén keresete lakbérre, élelemre sem telik, kapja ingyen a gyógyszert. Ez olyan mél­tányos eljárás, hogy propaganda is folyt, ne legyünk szé­gyenlősek, jelentkezzünk csak az igénnyel — orvosi bizonyít­vánnyal felszerelve — a tanácsnál, ahol kellő eljárás után megkapjuk az okmányt, amely feljogosít arra, amit évtize­deken át megszoktunk, hogy ingyen (!) kapjuk a gyógyszert, ami arra való, hogy ne haljunk meg idő előtt. Na és most aztán kibújt a szög a zsákból, ha egy-két ezer fő jelentkezik, és egyre több, mert a szegénység úgy terjed, mint a magánvagyont gyűjtő vállalkozás, a villaépítés, meg az ingyenkonyha és a karitász — rájöttek a főokosok, hogy azért ellenérdekeltté kell tenni a tanácsokat, hogy csak úgy kiadják a méltányossági ingyenorvossági jegyeket. Először csak az jutott eszükbe, hogy a szokásos bürokráciát vessék be, kelljen többféle igazolvány, nyilvántartás, nyilvántartó hely, így fog ez menni, mint bármi nálunk, pláne, ha egyelő­re csökkentjük a munkaerőt, kivéve az ellenőröket, akiket szaporítunk. Ám utóbb kiderült, hogy ez nem nyújt kellő biztosítékot. Az kell, hogy ha a tanács jószívűen méltányos, fizessen minden igazolvány ellenében a társadalombiztosítás­nak több mint kétezer forintot a saját ellátmányából. Ez aztán ígéretes eljárás. Mert minek adjon ki a tanács Igazolványokat, ha neki az pénzbe kerül. Miből? Már nem jut szemétlerakó helyre, közterületek karbantartására, ha a la­kosság igényel valamit, azt kell válaszolni, a pénz elmegy méltányosságra. Csak azért, hogy akinek nem telik rá, kaphasson rá gyógy­szert, nincs autóút-felújítás, drágább a villamosjegy. A méltá­nyosság elviszi a pénzt. A méltányosság tehát az, ha az ingyenélőktől, főleg a nyug­díjasoktól megszabadulunk, ne szedjenek gyógyszert, különben is fárasztó számukra amúgy betegen eljárni receptért, szé- gyelli, hogy nem adnak hálapénzt, szaladgálni kiváltani a gyógyszert, amit ha ingyen adnak is, vagy használ, vagy nem. Legyünk méltányosak mégis, fizessük be az ezért a tanács­ra rótt díjakat mi, akiknek úgyis növeli az infláció a ter­heit, pont ezt sajnáljuk? És méltányos dolog még csökkenteni a vállalkozók adóit, meg az autóárakat, meg a bundaárakat, . végeredményben a magángazdagodás ki fog bennünket húz­ni a szocializmus átkos dolgaiból, például az ingyengyógy- szerezésböl, és különben is szegény nélkül nincs gazdag, gazdag nélkül nincs hirdetés és akkor mit adna a tévé? Mél­tányos gyógyszerszolgáltatást biztos nem. a végeredményről tájékoztat­ják a lakosságot meg a szol­gálatot. A tájékoztatás azóta várat magára ... Vecsésről a tervezett hul­ladékégető mű miatt érdek­lődtek, félve attól, hogy ha be­indul, a keletkező füstgázok megkeserítik majd az embe­rek életét. Nehezményezték a bejelentők, hogy a helyi veze­tők csak nyárra ígérték a részletesebb tájékoztatást az égető ügyében, holott a kivi­telezői szerződést már aláír­ták. Erről az ügyről Szedő Mik­lósáé elmondta, hogy a szer­ződést azért kellett „idő előtt’’ megkötni, mert az infláció miatt később megnövekedett volna a költség. A beruházó, a Fővárosi Tanács pedig csak akkor engedi meg az építkezés elkezdését, ha a kivitelezők előzetesen kikérték a vecsési lakosság véleményét, s meg­nyerték támogatásukat Közép- Európa legkorszerűbb s leg­tisztább égetömüvének létre­hozásához. A gazda nem jelentkezik Csakhogy eddig egyedül a Pest Megyei Hírlapban jelent meg részletesebb, előzetes tá­jékoztató az égetőmű miben­létéről. A helyi vezetés mint­ha elfeledkezett volna a la­kosság időbeni tájékoztatásá­nak fontosságáról... Nos, ezek a Környezetvé­delmi Tájékoztató és Tanács­adó Szolgálat első hét hó­napjának Pest megyei tapasz­talatai. Idáig eljutva nem volt nehéz rájönni, hogy a fő­várost s Pest megyét egy valóságos méreggyűrű fogja körül. Arra már egyáltalán nem sikerült rájönni, hogy ki fogja ezt a gyűrűt széttörni, eltüntetni a föld színéről. Ugyanis a gazda nem je- wWWimm-. nem intézkedik. Hallgat, mint akinek takar- gatnivalója van. Holott a ta­karó mind több helyen engedi át a bűzt, a mérgező gázo­kat ... Aszódi László Antal Szabadidőben hatóságot. A Pemü válaszából kiderült, hogy a gyár által ki­bocsátott légszennyező anya­gok aránya megengedett ha­tárérték alatt van. Ezt az ál­lítást a vállalat vezetése saját mérések adataival igazolta. Aztán csak úgy mellékesen megkérdezte a Pemü illetéke­se, hogy miért éppen buda­pesti lakosok tesznek ellenük bejelentést? A KÖVIZIG szin­tén visszakérdezett : miért foglalkozik velük a Koszi, amikor nincs is hatósági jog­körük, egyébként pedig a pa­naszosok jobban tennék, ha náluk jelentenék be panaszu­kat. Ennél részletesebb, a lé­nyeget érintő választ nem ka­pott a szolgálat. Üdüljön cementgyár mellett! Gyáli lakosok a focipálya melletti vasárnapi lengyel piac áldatlan állapota miatt tilta­koztak. Ugyanis a pecsenye- és halsütő pavilonok körül, s egyáltalán az egész piacon ha­talmas hulladékhegyek gyűl­nek össze. A tanács ugyan keddenként elszállíttatja a sze­metet, de addigra valakik a felét elégetik, mit sem törődve a széljárással, azzal, hogy a házak ablakait nem lehet ki­nyitni a maró füst miatt, s a száradni kiteregetett ruhákra rászáll a fekete pernye. Rá­adásul a piacozók a környék­beli kertekben a fejtrágyázást is megoldják, ugyanis nincs nyilvános illemhely. Ezekre a bejelentésekre sem érkezett ér­demi válasz az illetékesektől... Törökbálinton a Kőér- — vagy más néven Hosszúréti----­p atakról írják a panaszosok, hogy az állami gazdaság elte­relte a forrástól a medret, s mert nem tartja rendben, el­iszaposodott. A gazdaság jó ideje kizárólag ipari szennyvi­zet, fekáliát enged a csatornása vá alakított patakba, s mert nem hajlandók lefedni, a kör­nyéken lakók szenvednek az állandóan terjengő bűztől. Az egyik bejelentő tavaly szep­tember 7-én járt először a Köszi-nél, aztán 15-én, majd október 4-én, de nem tudott számot adni arról, hogy ügyé­vel érdemben foglalkozott vol­na a hatóság. Váci lakosok arról panasz­kodtak a szolgálatnál, hogy a városi tanács üdülőtelkekké nyilvánította a zártkerteket, s ezzel párhuzamosan/ olyan állattartási korlátozásokat ve­zetett be, ami veszélyezteti a nagycsaládos és nyugdíjas gazdálkodók megélhetését. Azért is érthetetlen ez a dön­tés, mert — a bejelentők sze­rint — Vác környéke alkal­matlan üdülésre a DCM fo­lyamatos porszennyezése miatt — a cementművek már ed­dig is több millió forint kárté­rítést fizetett ki a gazdálko­dóknak a növényi kultúrák pusztulása miatt! Az Örkényiek a szeméttelep közelsége, bűze, mérgező füst­je miatt tiltakoztak, s kértek segítséget a Köszi-től. A da- basi Köjál kivizsgálta a beje­lentéseket, a tapasztaltakat jegyzőkönyvben rögzítették — még tavaly október 30-án —, ígérték a szakemberek, hogy A falusi emberek sokféle, ház körül használatos eszközt tud­nak létrehozni. Kis portán él Kovács Ferenc MÁV-nyugdí- jas, aki szabad idejében kosa­rakat — vékát — fon és seprűt köt Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Fémmunkás Vállalat ferenc­városi gyára azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz pénzügyi előadót vagy számlalikvi­dátort. A Pevdi központjának főköny­velésére keresünk kontirozási tu­dással érettségizett munkaerőt fo­lyószámla-ellenőri munkakörbe. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jö­vedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. kerületi kenyérgyár újonnan beinduló McDonald’s üze­mébe sütőipari szak- és betaní­tott munkásokat és sütőipari se­gédmunkásokat 1 és 2 műszakos munkarendbe, ill. keresnek SZTK- ügyinlézöt, valamint elektromű­szerész és géplakatos szakmával is rendelkező személyt 90 Ft körüli órabérrel és takarítónőt. A Taurus Abroncsgyár felvesz 8 általánost végzett, 18 évet be­töltött férfiakat 3 műszakos, gu­miabroncs-gyártási betanított mun­kára, valamint szakmunkásokat. Jó kereseti lehetőség. A Pest Vidéki Gépgyár keres repülőgép-lakatos — sárkány­hajtómű —, valamint lakatos szakképesítésű fiatal munkatár­sakat 33 éves korig, javítási mun­kák végzésére. Későbbiekben szervezett külföldi munkalehető­ség. A Vízgépészeti vállalat budaör­si telephelyre egy műszakos mun­karendbe lakatost; elektroműsze­részt és villanyszerelőket. 12—15 E Ft közötti fizetéssel. Méreggyűrü szorításában A Koszi nem mond köszönetét Igaz, ennek a rétegnek la­kás kellett, óvodát, iskolát kel­lett építeni, gondoskodni az el­látásukról. De erre még min­dig több esélye volt az egysze­rű földi halandónak Budapes­ten, mint akármelyik szabolcsi, baranyai vagy borsodi falu­ban. A felemelkedés egyetlen lehetőségének tűnt, ha a csa­lád egy tagja munkát s ott­hont talált a fővárosban. Jó­szerivel bolond volt az, aki nem próbált szerencsét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents