Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

1990. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK hátiam Eddig 1614 jelölt A szerda délutánig beérke­zett adatok alapján a BM vá­lasztási irodájának a 176 vá­lasztókerületben 1614 egyéni je­lűit elfogadásáról van tudo­mása — közölte Katona Ta­más. az iroda munkatársa. El­mondta. hogy a 1? országos listát állító párt. illetve szer­vezet közül mind a 2« területi listára felkerült a Fidesz, a Független Kisgazdapárt a Ha­zafias Választási Koalíció, az MDF. az MSZP és az SZDSZ. Az MSZMP 19. az Agrárszövet­ség és az SZDP 18 területi lis­tán indul, míg a Keresztény- demokrata Néppárt 15. a Vál­lalkozók Pártja ÍJ. a Mágyár Néppárt pedig 12 listán szere­pel. Katona Tamás elmondta azt is. hogy az előzetes statiszti­kák szerint a képviselőielöltek átlagéletkora 46 év. a legfiata­labbak a Fidesz jelöltjei; át­lagéletkoruk 28 év, míg a legidősebbek a Magyar Nép­párt jelöltjei. 51 évvel. Az 1614 egyéni jelöltnek mintegy 10 százaléka nö. ezen belül a leg­több hölgy — 15 százalék — az SZDSZ jelöltjei között találha­tó. míg a legkevesebb — 6 Szá­zalék — a Független Kisgazda- pártnál. A közeli országokban is megfordulnak Világjáró gazdasági vezetők tosítanak az iroda működésé­hez. Az Agrotours Rt.-nek első számú partnerei voltak a me­gyei Teszövök. A tizenki­lenc területi szövetség közül rendre a legtöbb szakmai utat a Pest Megyei Teszöv szer­vezte. Mivel a Pénzügyminisz­tériumtól a hajdani TŐT éven­te mintegy 20 millió devizafo­rintra számíthatott, az orszá­gos főhatóság ezt az összeget lebonthatta a tizenkilenc me­gyére. A Pest megyeiek átlago­san 3,5-4 millió forintnyi devi­zakerethez jutottak. A TOT megszűnésével, no és az ország példátlan méretű eladósodásá­val függ ősze, hogy a PM-től már nem érkezik a jogutód Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövet­ségéhez a korábban éveken át csordogáló deviza. A Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szer­vezetének jóvoltából az elmúlt évben a világ négy kontinen­sére 28 szakmai utat szervezett. Jobbára termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetői, illetve beosztottaik számára. Dr. Tunyogi András tanácsos, a MAE megyei szervezetének titkára elmondta, hogy ezek­nek a szakmai utaknak az volt a céljuk, hogy felmérjék a kí­nálkozó piaci lehetőségeket és szemrevételezzék az adott kör­nyezetbe leginkább illő gé­pek. technológiai eszközök te­lepítési lehetőségeit. A tavalyi izraeli úton 35-en vettek részt. A csoport tagjai, akik között voltak egyetemi, tanárok, tu­dományos kutatók is, az Iz­raelben folyó kertészeti terme­lési munkákat tanulmányoz­ták. Franciaországban a kor­szerű farmergazdálkodást vet­ték szemügyre. Vietnamban szakmai kapcsolat kiépítése, míg például Angliában a me­zőgazdasági munkák gépesíté­se szerepelt a szakmai prog­ramban. A tanácsos azt is el­mondta, hogy a közeli szocia­lista és tőkés országokban is jártak az érdeklődők, többsé­gükben téesz-elnökök, azaz ál­lami gazdaságok vezetői. Van­nak, akik rendszeres utazónak számítanak, gazdasági veze­tők. Például a dabasi Fehér Akác, a dunavarsányi Petőfi Téesz, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vezetői. A megyei kamara mintegy 800 ezer fo­rinttal járult hozzá a szakmai utakhoz. A többit a gazdasá­gok adták, vagy részben alapít­ványokból finanszírozták. Ez utóbbiakkal együtt az említett utak közel 15 millió forintba kerültek. A MAE megyei titkára hasz­nosnak ítélte meg ezeket a va­lóban nem olcsó kiránduláso­kat, s mint megjegyezte, ezek során üzemközi együttműködé­sek, technológiacserék, illetve -átadások, bizonyos termékek­re szerződések születtek, igaz, a szomszédos Ausztriába egye­sek csak azért rándulnak át, hogy ámuljanak az árubőség és -választék, vagy éppenséggel a szexüzletágak szolgáltatá- tásain, s nem térnek be pél­dául egy hentesüzletbe, ahol a kínált húsok színét, mi­nőségét tanulmányozhatnák. Pedig leginkább a karajon le­het lemérni, hogy mennyire egyenletes, illetve kiváló mi­nőségű anyagokkal etették az állatokat, a videók, Hi-Fi-tor- nyok ilyen tanulságokat nem kínálnak. Gyócsi László POR L :veiei napiam egy Ko­rábbi cikkem mon­dandójához kapcso­lódva. Az írás a földtulaj­donnal foglalkozott. A le­vél feladója abban kéri se­gítségemet, hogy „mielőbb megkaphassa” nagyszülei valamikori nyolc holdjá­nak a bérleti díját. Számí­tást is mellékelt soraihoz, mi jár neki kamatos ka­mattal a harmincévi bérle­ti díj fejében, szorozva e kamatos kamat még az inf­lációs veszteséggel is ... Káprázó szemmel olvastam, mi is lenne a követelt sum­ma: 3,1 millió forint. Eny- nyit ítél magának jogos­ként a levél feladója, illet­ve még azt, hogy „a földet a termelőszövetkezet adja ki a jogos tulajdonosnak, mint egyetlen örökösnek, nékem”. Apró, , de nem mellékes jele ez annak, mi forr ma a földtulajdon, a föld jö­vendő sorsa körül az agyak­ban, á szívekben, s mi forr a politika színpadán e már- már kockajáték tétjévé tett nemzeti kincs körül. Nagy a hajcihő! Ánnak ellenére nagy, hogy több termelő- szövetkezetben — például Abonyban — a tudakozó­dásra, ki kívánja vissza ta­gi tulajdonú földjét, ket- ten-hárman jelentkeztek: ők esetleg ... Fészkét ver az emberben a félelem: az ezerszer elbizonytalanított , magyar parasztot most is­mét bizonytalanságba so­dorják a változások. A bi­zonytalankodásnak az lehet az ára. hogy csökken az élelmiszertermelés. Más már igazán nem hiányoz­na. Lehet-e a föld politikai alku tárgya? Nem. Nem szabadna, hogy az legyen. Napjainkban azonban en­nek lehetünk a tanúi. Nem az a baj, hogy az egyik párt a teljesen szabad föld­piac azonnali bevezetését hirdéti meg, a másik az 1947-es tulajdoni állapo­toknak a visszaállítását, a harmadik a kétlépcsős tu- làjdonreformot, a negyedik a közösségi tulajdon jélén- tős arányának a megtartá­sát, s annak vegyítését a magántulajdonnal. Végre, hogy oda jutottunk: van­nak tényleges választási le­hetőségek a követendő utat illetően. A baj az. hogy a pártok, a földtulajdonnal foglalkozó politikai szerve­zetek egyike sem kockáz­tatta meg — ne feledjük, választások előtt vagyunk! — a részletekbe menő prog­ram, azaz a hogyanoknak a kidolgozását és nyilvános­ságra hozatalát, az előnyök­nek és a hátrányoknak az összevetését. Amint a tartós szárazság következtében porol a szél a földeken napjainkban, olyan porfüggöny fedi a válasz nélküli kérdések so­kaságát. Nincsen válasz egyetlen párt programjá­ban sem arra, mi lenne a sorsa azoknak a tízezrek­nek — mert a megyében, például Dabas, Nagykáta, Ráckeve körzetében, a GaJ- ga-vidéken ez, a törpegaz­daság volt a jellemző —, akik két-három hold föld­del léptek be, vagy kény­szerültek belépni a szövet­kezetbe? Ekkorka föld ak­kor sem tudott egy-egy csa­ládnak megélhetést terem­teni, mással is foglalkozni kellett mellette. Ma hogyan lenne ez? Hiányzik a vá­lasz arra áz alapvető kér­désre is, mi legyen a szám­viteli földérték meghatáro­zásának a módja, ennek hí­ján azonban fikció minden­féle gyakorlati lépés. Amint nincsen válasz arra sem, miként vélik összekötni a termelési biztonsággal azt az elképzelést, hogy az ál­lami gazdaságok földjei­nek használatáról „a min­denkori parlament” dönt­sön. S ha két-három esz­tendőnként másként és másként dönt a parlament? Politikai harcok porfüggö­nye fédi azt a választ váró kérdést is, vajon a korlá­tozatlan és azonnali sza­badpiac bevezetése a me­zőgazdaságban, nem húz- ná-é ki néhány év alatt a tőkeszegény parasztság tal­pa alól a földet? Meggyő­ződésem: kihúzná. S olya- nak (nagy)birtokává tenné, akik akkor már könnyén diktálhatnának feltételeket a bérlőknek, a bérlők al­kalmazta munkásoknak, az­az csélédeknek... A me­gyében a harmincas évek­ben a gazdasági cselédek hetvenezer fős tábora mel­lé felsorakoztak azok a napszámosok is, akik cse­kélyke földtulajdonuk mel­lett csakis így tudták elő­teremteni a megélhetéshez szükségeseket. Vajon en­nék ismeretében is egyér­telműen állítható az a ma kedvelt szólam, hogy a szö­vetkezetek elnyomorítot­ták a parasztot, nem kínál­tak neki felemelkedést? Amit ma kínálnak neki, az biztos, hogy minden rész­letében felemelkedés? K érdések további sere­gét sorolhatná a hír­lapíró, de talán eny- nyi is elég annak érzékel­tetésére: a porfüggöny mö­gött választ váró kétségek, bizonytalanságok hegye áll. A válaszok keresése köz­ben át nem gondolt, a le­hetséges következmények oldaláról fel nem mért kí­sérletezgetések terepévé tenni a mezőgazdaságot, olyan vállalkozás, amelybe — súlyos a szó, de le kell írnom —, belebukhat az or­szág. Bele, mert ha már en­ni Sincsen mit, ha gabona, hús, zöldség helyett model­lek vannak, lesznek csak, akkor tág terepe nyílik an­nak, amit a történelmi fo­galomtárakban éhségláza­dások címszó alatt találha­tunk meg. Mészáros Ottó A gazdálkodóegységeknél gyakran elhangzó panasz: azért nem tudnak a világpia­con is versenyképes terméke­ket gyártani, mert a műszaki fejlesztéseikhez, beruházá­saikhoz nem jutnak hitelhez. A mezőgazdaságban jelen­leg három olyan fejlesztési program is „fut”, amelyet a Világbank támogat. Dr. Tar­ján Zoltán, a MÉM világban­ki koordinációs osztályának vezetője elmondta, hogy még mindháromhoz — a növény- termesztési, az állattenyész­tési és az élelmiszer-feldolgo­zási programhoz — lehet csat­lakozni. Igaz, csak olyan pá­lyázatokkal, amelyeknél a mű­szaki beszerzést még az év vé­géig le lehet bonyolítani. «4. feltételek csábítóak, ugyanis a pályázók 18,5—19,5 százalékos kamatra kaphatják a hitelt, ami a piaci árfolyamokhoz képest jóval kedvezőbb. A fu­tamidő 8—10 év, a türelmi idő pedig három. Ez annyit jelent, hogy az első harminchat hó­napban csak a kamatot kell visszafizetni, s ez alatt a vál­lalkozók is „levegőhöz" jut­hatnak. A jelentkezők a beru­házási költségek egyharmadát kaphatják kézhez világbanki hitelként, a másik harmadot a hazai bankok nyújtják, s a többit pedig a pályázóknak kell állniuk. Az osztályvezető elmondta, hogy a növénytermesztési, -fej­lesztési programra jóval töb­ben jelentkeztek, mint a má­sik kettőre. Ezt az ágazatot kevésbé viselte meg a közgaz­dasági feltételrendszer válto­zása, s ez a terület kevésbé eszközigényes, mint például az állattenyésztés. A program kidolgozói gon­doltak a magántermelőkre is. Újdonság, hogy magánvállal­Rz utolsó állomás Az orosz katona nem parancsol a magyar vasutasnak Többen állítják, hogy emlé­kezetem csal. Igaz, van már vagy tizenöt esztendeje, hogy először jártam a MÁV Buda­pesti Igazgatóságán, s mégis mintha csak tegnap történt volna, úgy látom magam előtt a páternoszter orosz nyelvű fel­iratát: Utolsó állomás, tessék kilépni! Ilyen felirat állítólag soha­sem volt a folyton járó liften. Ha volt is, mára eltűnt. Pedig most lenne aktuális. A MÁV Budapesti Igazgató­ságán működő szovjet katonai szállítási parancsnokság, vagy mint az orosz nyelvű táblán áll, a szovjet hadsereg MÁV- képviselete alighanem utolsó évét tölti az épületben. A csa­patokat folyamatosan kivon­ják, elképzelhető, hogy a Var­sói Szerződésből, de legalább­is annak katonai szervezeté­ből kilépünk. Ha így törté­nik, aligha lesz szükség szov­jet katonai megbízottakra a magyar vasútnál. Eddig szükség volt rájuk? Mészáros András, a Magyar Államvasutak vezérigazgató­helyettese szerint — igen. Ugyanúgy, mint ahogy a Ma­gyar Néphadsereg megbízottai is ott ültek a vasútigazgatósá- gokon, hogy koordinálják azt a nem kevés szállítási felada­tot, ami a csapatok és a tech­nika mozgatásával járt. Hogy is van ez? Egy épü­letben magyar katonák, szovjet katonák, vasutasok. Mégis, ki parancsol kinek? A vezérigazgató-helyettes még a kérdést is visszautasít­ja. Állítja, hogy szó sincs — korábban se volt — alá-fölé rendeltségi viszonyról. A ma­gyar és a szovjet hadsereg éppoly partnerük, mint mond­juk a dömsödi Dózsa Tsz vagy a Tüzép. Szállításokat, fuva­rokat rendelnek és fizetnek, Mivel azonban rendszeres a kapcsolat, sok a feladat, ter­mészetes, hogy állandó együtt­Ha kivonulnak a szovjet csapatok, alighanem a szállítási pa­rancsnokság is megszűnik működésre, folyamatos mun­kakapcsolatokra van szükség. Az orosz katona tehát nem parancsol a magyar vasutas­nak. Egyszerűen üzletfelek. Ha így van, természetes, hogy előfordulnak viták. Mészáros András szerint a hazánkban állomásozó szovjet egységek többnyire időben, pontosan rakják ki és be a vagonokat. Ha késnek, akkor sem az aka­rat vagy a jó szándék hiány­zik. A világ egyik legfélelme­tesebb hadserege ugyanis alig- alig rendelkezik rakodógépek­kel. Szinte egyetlen anyagmoz­gató eszközük a szívlapát. Vita legfeljebb akkor fordul elő, ha a tankok és egyéb monstrumok tönkreteszik a va­gonokat, a sorompókat, bizton­sági berendezéseket. Ha a vét­kes tagad, mert fél saját pa­rancsnokai felelősségre voná­sától, esetleg a kár összege kérdéses, vagy ha valamilyen baleset körülményeit kell tisztázni, magyar—szovjet ve­gyes bizottság hoz salamoni ítéletet. I Mennyiért viszi haza a MÁV \ szovjet katonákat? Mit hoz a MÁV-nak a csapatkivonás? Mészáros András a kérdésre egyelőre nem tud választ ad­ni. Azt azonban bizton állítja, hogy az egyébként szokásos árnál nem kérnek se többet, se kevesebbet. Uavaníev bizony­talan a szerelvények Indítá­sának időpontja. Erről a két ország között most folyó tár­gyalásokon születendő megál­lapodás hoz végső határozatot. A szerződés gyors és pontos teljesítése mindenesetre a vas­úton nem fog múlni. Csulák András Elökészítés aláírásra Csapatkivonás Szerdán délután megkezdő­dött a szovjet csapatok teljes kivonásáról folyó magyar— szovjet szakértői tárgyalások második fordulója. A Somogyi Ferenc külügyminisztérium! államtitkár, illetve Ivan Aboi- mov külügyminiszter-helyettes által vezetett delegációk fel­adata az elmúlt hetekben mun­kacsoportokban végzett munka eredményeinek összegzése és a kormányközi megállapodás, valamint az annak részét ké­pező kivonulási ütemterv alá­írásra való előkészítése. Nyers Rezső, a Szocialista Párt elnöke levelet küldött Mi­hail Gorbacsovnak, az SZKP főtitkárának. Megelégedését fe­jezte ki, hogy 1989. júliusi ta­lálkozásukon született megál­lapodásuknak megfelelően — ahogy ezt akkor kezdeményez­te -- felgyorsult a szovjet csa­patok mielőbbi kivonásának folyamata. Egyúttal szorgal­mazza, hogy mihamarabb ke­rüljön sor a megállapodás alá­írására. kozók is jelentkezhetnek — amennyiben elfogadják a vál­lalkozási nyereségadó fizeté­sét. Az érdeklődő egyelőre több volt, mint ahányon a fel­tételeket teljesíteni tudták. A magyar vállalkozók többsége ugyanis tőkeszegény, és nem rendelkezik komoly vagyon­nal. Ugyanakkor a kereske­delmi bankok óvatosak, s ar­ra törekednek, hogy minél ki­sebb kockázattal helyezzék ki a pénzüket. A földet, tanyát nem fogadják el jelzálogként, mert félnek, hogy fizetéskép­telenség esetén ezek nehezen válthatók pénzzé. Általános tapasztalat, hogy a mezőgazdasági nagyüze­mek kevés szabad fejlesztési forrással rendelkeznek, az élelmiszer-feldolgozásban te­vékenykedők pedig a gyorsan megtérülő beruházásokat ré­szesítik előnyben. Hitel he­lyett inkább lízingben vásá­rolnak egy új gépet, az gyor­sabb megoldás. A világbanki pályázati rend­szert többször éri az a vád — talán nem is alaptalanul —, hogy az átfutási ideje megle­hetősen hosszú. Ennek oka, hogy elsősorban a komplex fejlesztéseket ösztönzi. Nem­ritka, hogy csak a nemzetkö­zi beszerzési eljárás — az úgynevezett tenderezés — fél évet is igénybe vesz. Az osz­tályvezető véleménye az; le­het, hogy az előkészítés ki­csit bürokratikusnak tűnik, de az az előnye kétségtelenül megvan, hogy elsietett dön­tést nem hoznak. Ennek elle­nére a múlt év végén már tár­gyalásokat kezdtek a Világ­bank szakembereivel, hogyan lehetne egyszerűsíteni az el­járást. Jövőre indul — az előkészí­tést már megkezdték — a kö­vetkező program, amely az integrált agrárexport címet viseli. Erre már minden meg­kötés nélkül jelentkezhetnek a magánvállalkozók is. A Világbank szakemberei rendszeresen ellenőrzik az ál­taluk finanszírozott beruhá­zásokat. Manapság -f- látva az ország kétségbeejtő gazdasá­gi helyzetét — sokan teszik fel azt a kérdést, mi lett a fel­vett dollármilliárdok sorsa? Dr. Tarján Zoltán szerint meg­nyugtató érzés, hogy a világ­banki program keretében fel­vett hitelek nem a semmibe folytak el, azokat beruházás­ra, illetve a szellemi tőke fej­lesztésére fordították. H. Ë. Bajtársak „Bajtársak! Alakítsatok újabb és újabb egyesülete­ket, és erőink összefogása ér­dekében csatlakozzatok a Baj­társi Egyesületek Országos Szövetségéhez!” — adja hírül egy új szervezet tegnap köz­zétett felhívása. „Az egyesület célja, hogy szolgálja a hazafiság eszméjé­re épülő honvédelem ügyét, képviselje és védje tagjai ér­dekeit” — olvasható tovább. „... segíteni kívánjuk a Köz­társaság védelmét szolgáló állami és társadalmi erőfeszí­tések megvalósítását..., a katona presztízsének növelé­sét, a magyar katonai hagyo­mányok ápolását.” Valóban dicső célok. Így van ez akkor is, ha hasonló vagy éppen egészen más né­ven a két világháború között és azután működtek már e ha­zában bajtársi egyesületek. A név igazán nem fontos. Hanem az eszme. Az, hogy meg kell óvni a hazát. Ilyen rövid felhívás persze minden részletre nem terjed­het ki. Arra például, hogy miért nem elég a hadsereg a védelemre, s kitől is kell ne­künk félni. Az összetartásra azonban szükség van. Egy szervezetre. Amelyik megóv bennünket és figyel a had­seregre. Véderőre. Volt har­cosokra. Békeőrökre. Bajtársak! Testvéreim! Azért vigyázzatok! Akkor is, ha nem vagytok tagjai ennek a teg­nap megalakult szervezetnek. (csulák) A VILÁGBANKI MILLIARDOK NEM ÚSZTAK EL Farmer is jelentkezhet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents