Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

1390. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ Kamarában a megyei pedagógusok Befolyásolható tanerők asszisztáltak a jogsértő bérelosztáshoz A Magyar Pedagógus Kama­ra megyei szervezete a közel­múltban tartotta harmadik ülé­sét a Pest Megyei Pedagógiai Intézetben. Kopcsik István al- elnök — a budaörsi gimnázi­um tanára — bevezetőjében annak a reményének adott hangot, hogy nem a rossz em­lékezetű protokolláris összejö- vetelek egyikét ismétlik meg. Nyilván nem sejtette, hogy re­ményei teljes mértékben telje­sülnek! HAMIS DÖNTÉSEK Ugyanis a pedagógusok any- nyi szakmai és közérdekű prob­lémát vetettek fel, hoigy a ve­zetőség inkább azok megvita­tását választotta az eredeti na­pirendi pont — az alapszabály- tervezet kimunkálása — he­lyett. Kopcsik István elmondta: a közelmúltban több iskolaigaz­gató jogsértő módon döntött a pedagógusok béremelésének mértékéről. Tehették, mert a tantestület befolyásolható tag­jaitól támogatást kaptak. így ezeket a döntéseket az igazga­tók a kollektív határozat rang­jára emelhették. Ha pedig az ilyen vezetői magatartás ellen szót emeltek más pedagógu­sok, őszinte megnyilvánulásai­kat az igazgatók személyük el­leni támadásként fogták fel. Az ilyen ütközések pedig csak job­ban elmérgesítették a tantes­sHeTI FILMTEGYZETi Erotikus fantáziák Xicola Warren (Jennifer) és Andy J. Forrest (Fred) az í Erotikus fantáziák egyik jelenetében Ami azt illeti, nincs ebben a filmben semmi fantáziálás. Megmutattatik itt nekünk a szerelem, annak rendje és módja szerint, számos variá­cióban, ötletes helyszíneken, alaposan és módszeresen, va­lamint szuperközeliben bele­fényképezve. A cím tehát fél­revezető — de ez nem lénye­ges. Tinto Brass, a film ren­dezője, olaszos temperamen­tummal dolgoz föl egy fura szerelmi négyszöghistóriát, s ez a história már csak azért is érdekes, mert a II. világ­háború utáni Olaszországba vezet vissza bennünket, meg­lehetősen pontosan — öltözé­kekben, bútorokban, autók­ban, s ami nem mellékes, ze­nében is — rekonstruálva azokat az éveket. A történet­nek négy szereplője van: Jen­nifer, a háború utolsó idősza­kában Olaszországban szol­gáló, s még ártatlan katona­lány, Ciro, a jóképű szoknya- pecér olasz fiatalember, aki radikálisan megszünteti Jen­nifer ártatlanságát, és megis­merteti a szerelem édes ízei­vel, Fred, az amerikai fiatal tiszt, aiki összeakad Rosalbá- val, a férfivadítóan erotikus római rosszlánnyal, és az ö hatékony szexuálpedagógiai működése révén ráébred: ágy­ba bújni élvezetes és vidám dolog. A sors úgy hozza, hogy Fred feleségül veszi Jenni- fert, s két évvel később együtt, a kisgyerekük társa­ságában, visszatérnek Olasz­országba. És ott mindketten titokban a régi szerelmüket keresik föl, hogy visszaidéz­zék a szép napokat. Ám már a szerelmeskedés sem a régi, mert érdekek felhőzik be. Vé­gül pedig Frednek és Jenni- fernek egyaránt el kell jutnia a felismerésig: Ciro és Rosal- ba igazából csak arra volt jó, hogy általuk tanulják ki a szerelem titkait. E titkokat pedig ezután majd együtt fej­tegetik — hazafelé tartva elő­ször éppen egy vasúti háló­kocsi pompás fülkéjében. Ennyiből is kitetszhet: ked­vesen vidám, de mégsem iga­zán mulatságos film ez. Szó- kimondóan ábrázolt érzéki­ség, ugyanakkor finom stílu­sú, nagyon szép fényképezés tartja fogva figyelmünket, de van a filmben valamiféle szomorúság is. Annak a felis­merése ez, hogy a régvolt szenvedélyeket sosem lehet maradéktalanul ugyanúgy visszaidézni, újraéleszteni. Az idő s vele a körülmények vál­toznak, s e változások eleve meghiúsítják, hogy életünk legcsodálatosabb pillanatait pontosan újra lehessen élni. Tempóra mutantur et nos mu- tamur in illis — változnak az idők. és velük változunk mi is, ahogyan a latin szenten­cia megfogalmazta. Bizonyá­ra nem e mondás filmes iga­zolásának szándéka vezette Tinto Brasst a film elkészíté­sekor — de hát ő is latin ivadék, s talán valahol leg- belül benne is ott él ez a mondás, és a benne megfo­galmazott szemlélet, bölcses­ség. Takács István A legilletékesebbeket, a gyere­keket sajnos — sok helyen! — még mindig nem kérdezik meg arról, hogy mit szeretnének az úttörőmozgalomban, vagy ép­pen ahelyett. Germánné Vastag Györgyi, a MUOSZ titkára szerint az út­törőszövetség nem szűnt meg, de tevékenységét fokozatos le­épülés jellemzi. A gyerekek né­hol még szeretnének együtt maradni, de már nincs, aki vállalja vezetésüket. A csapatvezetői pótlék „el­tűnt”, illetve néhány iskolában beépítették a csapatvezető alapbérébe! Kérdés, hogy az igazgató személyes szimpátiája vagy a végzett munka testüle­ti minősítése alapján kapták meg a volt csapatvezetők ezt a rendkívüli béremelést? Szöllősi Zsuzsanna, az MPK alelnöke szenvedélyes hangon bírálta a kormány legutóbbi — utolsó előtti? — döntését, mert szerinte az oktatási törvény módosításának beláthatatlan következményei lehetnek. A megduplázott parlamenti sza­vazás komolytalansága, a hát­térből érezhető érzelmi zsarolás nem méltó a magukat értelmi­séginek nevező népképviseleti testülethez. KELL A KEREK ASZTAL Sajnálatos, hogy a kormány nem vette figyelembe a Ma­gyar Pedagógus Kamara — pe­tíció formájában — időben be nyújtott javaslatait, a közvet­lenül érdekelteket megint nem kérdezték meg a törvénymódo­sítás előtt, méltatlankodott Szöllősi Zsuzsanna. Petrin László tanár elmond ta, hogy sok helyen már igény­lik a Pedagógus Kamara helyi szerveinek megalakítását. Pest megyében elsőként Erden hív ták életre a kamara városi szervezetét. Szöllősi Zsuzsa javasolta a Nemzeti Oktatási Kerekasztal létrehozását — a gyűlés részt­vevői egyöntetűen helyeselték ezt az óhajt. A Pedagógus Kamara Pest megyei szervezete ezentúl ha­vonta ülésezik majd, legköze­lebb március 29-én három órá­tól a budaörsi gimnáziumban. Engerth Jánosné pedagógus <»->: i'JAt. : Piliscsaba Fészek volt az ősi Szentendre a Aranygomb templomtornyon Hazamegy az idős újságíró, akit éppen aznap búcsúztat­tak el kollégái a szerkesztő­ségből. Az üres családi ház fogadja, amelyben már egye­dül él. Lepihen és a félig álom, félig ébrenlét állapotá­ban meglevenedik egész gyer­mekkora. Mindeddig olyan valószerű a történet, hogy nem hinnénk el: ez egy meseregény kezde­te. Ugyanis az események fo­nalát a töndérek gombolyít­ják tovább. A tündértörvény azt diktálja, hogy ők is a gyermekkor helyszínén ma­radjanak — a regényben ez a kertes ház — s kellő időben lépjenek színre. A legjobb al­kalom erre a búcsúztatás utá­ni éj. Az idős újságíró — az öreg­úr — éjszaka motoszkálást hall a kertből és kimegy. Két gyümölcstolvaj kisgyerekre bukkan, akikről kiderül, hogy édesanyjuk kórházban van. így kerülnek néhány hétre a főhős pártfogásába. Különbö­ző epizódok játszódnak le, s az öregúr egy szüret és né­hány kirándulás alkalmával bevezeti őket az élet és a ter­mészet titkaiba. A meseregény szerzője Remsey Ágnes, Remsey Jenő festőművész lánya, néhai Pirk János, szentendrei festőmű­vész felesége — aiki már-már dédnagymama. A Málna ut­cai kis házban Vera lányával és Gábor fiával él együtt. A különös az, hogy meseregény még a másik két fiához is kapcsolódik. — Akkor kezdtem írni, amikor Laci született — em­lékszik vissza Remsey Ágnes, — De nemcsak ez az egy könyvem van, hanem még hét kötet vár jobb időkre, .nyom­dakész állapotban. A mesere­gény az Aranygomb címet vi­seli, egészen kicsi gyerekek­nek és egészen nagy felnőt­teknek Való. Török Sándor író 1979-ben olvasta a kéziratot, s kedves hangú levélben többek között a következőket fogalmazta meg: „Nagy líra — ehhez kel­lő leheletű humorral — s fel­nőtteknek, jói felnőtteknek való mese és versértő, le nem zárult felnőtteknek.” — Az Aranygomb azonban eljutott odáig, hogy a tervek Tavaszi fesztivál Háromnapos fesztivált rende­zett a tavasz jegyében a szent­endrei művelődési központ. Az árusítással egybekötött virágki­állítás mellett a Caola cég kozmetikumait szagolgathat.a a tisztelt érdeklődő, majd estefe­lé a legújabb divatruhákat mustrálhatta a manökeneken. Akinek még ez sem volt elég, ezen programok között cukrá­szati termékekben gyönyörköd­hetett. Az utolsó nap egyik ran­gos eseményének számított a nemzetiségi gyermektánccso- portok felvonulása a patinás városban, majd ezt követően délelőtt 11 órakor előadásuk a művelődési ház színpadán. Fel­vételeink a pomázi és bagi leá­nyok színes népviseletéről ké­szült Kép és szöveg: Vimola Károly szerint áprilisban megjelenik. Ez a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazga­tójának, dr. Végh Károlynak az érdeme, ő fedezte fel, s nagyon elismerően nyilatko­zott róla. Nyugodtan mondha­tom, szívügye lett, hogy nap­világot lásson könyv formájá­ban. Ha minden jól megy, erre csakugyan sor kerül, mert a szöveget már szedik a váci nyomdában. — Mi volt a szerepe többi gyerekének? — A legtöbb munkát Vera lányom vállalta, aki könyvtá­ros. Ö kutatta fel a lektoro­kat — az egyik Beke Kata, a másik Szente Varga Mária —, s keresett tipográfust. Amb­rus fiam parképítő mérnök, ő tárgyalt a nyomdával, hogy milyen betűtípusból szedjék, milyen papírra nyomják, és milyen legyen a kötése, s hogy az illusztrációk megfe­lelő minőségű papírt kapja­nak. Magától értetődő volt számomra, hogy Laci fiam, aki festőművész, készítse el az illusztrációkat. A történet ugyanis abban a környezetben játszódik, ahol az ő születésekor — 1953-ban — élt a család. A metszetek­ből kiérződik, hogy milyen közel áll hozzá ez a világ. Mintha az aprólékosan ki­munkált alakokat, formákat azért rajzolta volna ilyen ala­possággal, hogy minél tovább velük maradhasson, mert jó volt ezekre az emlékekre visszagondolni. — Mi adta a cím ötletét? — A templomtornyon levő aranyozott gömb — válaszol­ja Remsey Ágnes —, amit az öregúr gyerekkorában szere­tett volna lehozni onnan és gurigázni vele. Ez azonban szimbólum is, költői világá­nak jelképe, amelyet tisztán megőrzött egy életen át. Nem­csak ennek, mindegyik köny­vemnek Szentendre a helyszí­ne, a hegyek, a Duna, a ha­jók. Számomra ez a város nemcsak egy név, hanem élettér. Nem a turisták által ismert és divatba jött Szent­endre az én városom, hanem az ősi, amelyre ma már ke­vesen emlékeznek, s amely annyi külföldi és hazai em­bert — gondolkodót, írót, fes­tőt — vonzott már bűvkörébe. Fészek volt ez mindazok szá­mára, akik mély emberi tar­talommal voltak telítettek. Ennek a Szentendrének sze­rettem volna énekese len­ni, Vennes Aranka Nemzetközi diákkonferencia Törökbálinton A föderalizmus eszméjéért-Törökbálint nemzetközi diákkonferenciának adott otthont, amelyet az Ifjú Európai Föderalisták (JEF) és annak hazai tagozata, a tavaly alakult Fiatalok az Egyesült Európáért kulturális egyesület szervezett. A sze­minárium célja az 1992 után egységessé váló Európa gon­dolatának népszerűsítése, a föderalizmus eszméjének ter­jesztése, a Keleten és Nyuga­ton élő fiatalok eszmecseréje. A plenáris ülés meghívott vendége Horn Gyula külügy­miniszter volt. A 25 ország­ból érkezett fiatalok előtt ar­ról beszélt, hogy a történelem során most először van reális lehetőség egységes Európa lét­rehozására. A kettéosztottság megszüntetésének alapját azok a demokratikus folya­matok alkotják, amelyek napjainkban zajlottak, s zajla­nak le Közép-Kelet-Európá- ban. Rendkívül fontos ezek­ben a változásokban — tette hozzá Horn Gyula —, hogy e térségben is helyreáll a ke­resztény etikai értékrend, amelynek hiánya az utóbbi év­tizedekben súlyos gondokat okozott. Országunk igazi történelme — folytatta — akkor és azzal kezdődött, amikor a magyar­ság, a környezete hatására, felvette a kereszténységet. Ez­után és természetesen ezzel összefüggésben évszázadokon át csak akkor volt Magyaror­szágon fejlődés, amikor az or­szág szorosra fűzte kapcsola­tait a Nyugattal. A változás kezdete Ma­gyarországon a , hetvenes évekre tehető, amikor meg­kezdődött a kapcsolatok ki­építése a nyugat-európai szo­ciáldemokrácia képviselőivel. Ennek nemcsak a magyar szellemiség kibontakoztatásá­ban, hanem Magyarország és Nyugat-Európa közeledésében is nagy szerepe volt. Magyar- ország ebből a régióból első­ként vette fel a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel, az Európa Tanáccsal és a NA- TO-val. Ezek a folyamatok azzal a következménnyel is jártak, hogy Magyarország jogrendszerébe európai köve­telmények is beépültek. Hölgy rózsaszínben Egy arc és egy hang a rég elfeledettek közül: Alpár Git­táé. Már 1924-ben a buda­pesti, majd a berlini opera­ház énekescsillaga. Ünnepel­ték és rajongtak érte. Szépsé­ge és hangja a harmincas években a nemzetközi híres­ségek sorába emelte. Egyike lett azoknak a magyar keve­seknek, akiket a filmvászon­ról is megismerhetett a vi­lág. Azokban az években a hollywoodi mozifilmeknek még méltó vetélytársa volt az európai. A német zenés fil­mek Alpár Gittának és férjé­nek, Gustav Fröhlichnek kö­szönhették népszerűségüket. A filmszínésznő gyönyörű volt, és arról is legendák zengtek, hogy mindig csak rózsaszínben jár. Karrierjét a kor szakította félbe, amelyben élt. Azon az emlékezetes bálon, amelyet egy filmbemutatójuk alkal­mából rendeztek, Hermann Göring, a nácipárt egyik vezéralakja mondott beszédet. Indulatosan és hosszan szólt arról, hogy a német filmet zsidótalanítani kell. „Én is zsidó vagyok” — mondta Alpár Gitta, és még aznap éjjel elhagyta férjét és Németországot, vagyis életé­nek addigi társát, sikereinek partnerét és helyszínét. Ami­kor a háború kitört, az Egye­sült Államokba emigrált. Most Kaliforniában él abban a villábon, amelyet második férje vásárolt számára. Ben­ne rózsaszín minden, a falak, a bútorok. A hölgy hófehér hajjal, nyolcvanhét évesen is rózsaszínű ruhákat visel. Alpár Gitta élettörténetét napjainkban Tiboldy Mária, a Fővárosi Operettszínház primadonnája Miklós Tibor librettója alapján kelti életre. tületben a viszálykodást, a megosztottságot. Az elnök felhívta a figyel­met arra is, hogy az egyes ok­tatási intézményekben a kiala­kult rossz hangulatért passzi­vitásuk miatt a szakszervezet helyi vezetői is felelősek. Az intézményvezetők bérének emelése, de a jutalmazás sem történhetne meg a szakszerve­zet felügyelete és jóváhagyása nélkül! Mindezek a visszásságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a pedagógusbérek nagyságáról hamis információk terjedjenek el. Ugyanakkor ezek a szakmán belüli nézeteltérések, szemé­lyeskedések közrejátszottak ab­ban is, hogy a nagy nyilvános­ság figyelmét sikerült elterelni az elhibázott kormányzati dön­tésekről, aminek következté­ben felerősödött a pedagógus- ellenesség az országban. ELTŰNT A PÓTLÉK! Szivi József, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója — az MPK megyei szervezeté­nek elnökségi tagja — aggo­dalmát fejezte ki az úttörő- mozgalom válsága miatt, mondván: még mindig nem ér­vényesül kellően a diákönkor­mányzat szerepe az iskolai ve- ; zetés mellett, vagy annak elle­nében, s nem sikerült megta­lálni az új közösségi formákat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents