Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-19 / 65. szám
1990. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ 3 Kzfâiiïan Igyekeztek bennünket kiszorítani... Három Petrasovits Manóhoz Azt hiszem, rosszul sikerűit a belépőm. Amikor a városi sétáról a váci művelődési központba érkező Petrasovits Annától interjút kértem, ő rögtön, látható örömmel mondott igent. Ám amikor először azt vetettem fel, hogy a nagygyűlés hirtelen és utolsó pillanatban zajlott propagálása során plakátjaikat válogatás nélkül helyezték el mindenhol, beleértve azokat a helyeket is, ahol már más pártok plakátjai voltak, az elnök asszony rendreutasított. Mondván, hogy ezzel az észrevételemmel forduljak a kampánnyal foglalkozó munkatársaihoz. Aztán megenyhülve hozzátette, hogy hasonló esetről nincs tudomása, arról azonban igen, hogy az ő plakátjaikat leragasztják, letépik... Egy rövid közjáték következett, amelyben munkatársa közölte az elnök asszonnyal, hogy mennyi idő áll rendelkezésére a nagygyűlés kezdetéig, aztán Petrasovits Anna felém fordult. Feltehettem a kérdésemet: □ ön sokat szerepel a nyilvánosság előtt, pártjának más képviselőit, az ' országos listán szereplőket viszont alig ismerjük. Mi ennek az oka? — Tagjaink szerint, keveset szerepelek. A legkevesebbet a szociáldemokraták szerepelnek a nyilvánosság előtt... A miénk egy négy hónapja újjáéledt párt, most a párt beazonosítása fontos. Ez csak úgy volt kivitelezhető, ha egy személyhez kötődik ... összefüggésbe hozható ez azzal is, hogy a háttérből mozgatva, több szocialista pártot igyekeztek létrehozni, ezért aztán átgondolt stratégiára volt szükség. Ez működik: egy párt van, és az a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. □ Itt Vácott is viszonylag későn váltak ismertté a két választási körzet szociáldemokrata képviselőjelöltjei. A párt számára kisebb jelenVémdóadó — Adtál vért? — kérdezte az útitársától az egyik utas. — Adtam, a...!!! — aztám a véradóállomás összes dolgozójának felsorolta az édesanyját a legkülönbözőbb élethelyzetben. — Mi van? — kérdezte a Tápiószecsőn felszállt társa, de közelebbit akkor sem tudhatunk meg, mert az utazóközönséget továbbra is „elbűvölte” a véradó primitívség minden nyelvi fordulatával. Még jó, hogy ilyen lassú ez a vonal, maradt elég ideje emberünknek a bosszankodásra, nekünk meg arra, hogy megtudhassuk, végül is mi történt. „Elejtett” szavakból kiderült, hogy mérges emberünk elment vért adni. Nem annyira humánus megfontolások vezérelték, hanem az a pár virsli, na meg persze a sör, és az önzetlenséget megkoronázandóan : a pénz ! Egy darab ezres bankót ígértek négy (azaz négy) deciliter folyékony életért. Tőle le is vették annak rendje szerint. A virsli elég meleg volt, a sör meg elég hideg. A pénzt viszont a fizetéséhez csatolták, így derekasan megdézsmálta (adóztatta) az állam. Érdekes dolog ez a véradóadó. Az egyén az önzetlenséget csúfolja meg, mert pénzt kér, az állam pedig a véradást. Valami ilyesmivel találkoztam a vasúton, mintha meglopnák a tolvajt, amin ö — hogy stílusosan szóljak — vérig sértődik. — radosza — tőséggel bírnak a vidéki körzetek? — Pártunk csak négy hónapja állt fel, mert a kommunista párt is szociálde- mokratizálódni akart. Nem engedte megszerveződni a civil társadalomból kinövő európai munkáspártot, és egyik fele szociáldemokratizálódásával óriási károkat okozott a valódi európai párt szervezésében. Munkánk ezért odaadást, hitet igényelt, hiszen nem volt pénzünk, nincs sajtónk, nem volt kapcsolatrendszerünk. De a Szociáldemokrata Párt éppen vidéken erősebb, erősebb, mint Budapesten, mert a 'pénzügyi forrásainkat is vidékre koncentráltuk. A vidéki képviselőjelöltek voltak azok, akik jobb eredményeket értek el. És így lesz ez a választásokon is! □ A választásokig még van két hét, a kampány nagyobbik része viszont már lezajlott. Hogyan értékeli ezt az időszakot, a kampány tisztaságát? — Már a kopogtatócédulák összegyűjtésénél nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden párt tartotta be az etikai kódexet. Más pártok meg nem engedett módszerekhez folyamodtak. A Szociáldemokrata Párt nemhogy vfesza nem élt az eszközökkel, hanem nem is élt minden eszközzel, amivel lehetett volna. A sajtóban hátrányos a helyzetünk, a rádióból, a tévéből, amelyek a leghatékonyabb propagandaeszközök, igyekeztek bennünket kiszorítani. De a kampány nem ért véget, most, a következő tíz napban fog fokozódni ... Mivel Petrasovits Anna munkatársai jelezték, hogy időnk lejárt, kezdődik a nagygyűlés, más nem maradt hátra, mint megköszönni an elnök asszonynak a beszélgetést... Borgó János És kitört a konszenzus... Balhorog a jelolt álián Három a magyar igazság a hármas számú választókerületben is, még ha egyelőre nyolc képviselőjelölt is versenyez érte. A dunakeszi központú terület mandátumáért március 13-án a mogyoródi művelődési házban öten gyűltek össze szópárbajra s a községbeliek kétségeinek válaszolására. Albert László független kisgazdapárti. Szigeti Tóth János magyar demokrata fórumbéli, dr. Varga A. Tamás kereszténydemokrata néppárti. Varga Lajos magyar szocialista párti és dr. Verbóczky János független képviselőjelöltek jelentek meg. tikai programjával leinek adhatna okot dr. Verbóczky a tet.tlegességre? Előzetes feltevés szerint Ver- bócz'ky „szélsőbalos” programmal rendelkezne, hiszen a közvélemény legkevésbé eme irányzat megnyilvánulásait tolerálja. Nos, úgy érzem, tévedtem: benyomásaim szerint efféle jelző a legkevésbé sem illik rá. Amit hallottam: ő volt az egyetlen, aki a tanácsi apparátus elé odatette a „sztálinista, szovjet típusú” jelzőket, s azt is elmondta, hogy őt tavaly március 15-én rendőrök kergették — azt már én gondolom hozzá, hogy feltételezhető, nem az Internacionálé éneklése miatt. Találgatni persze különösein ilyen komoly dologban nem ildomos. Dr. Verbóczky elmondta, továbbra is bizonyos benne, az őt ért támadás politikai indítékú. — Nem fél? Hiszen most ketten állunk a sötét utcán. Fejét rázza: nem, nem fél, s különben sem ketten vagyunk, csalk én nem látom őrzőit. De kinek állhat érdekében az ő el- némíttatása? Nem tud megnevezni senkit. Beszéd közben időnként sérülését tapogatja, arcát dörgöli. Nem értek hozzá, de ahogyan gondolom, amit kapott, az bizony balhorog volt. Tóth Béla Endre Mindannyian hat-hat percben fejthették ki nézeteiket a földkérdésről, az önkormányzatról és a környezetvédelemről. Valamennyien tapsot kaptak kiselőadásuk után, mégpedig nagyjából egyformát. Hogyne, hiszen úgy tűnik, ebben a választókerületben lényegében ugyanazt fejtette ki valameny- nyi jelölt, a fő különbség talán az lehetett közöttük, hogy egyikük úgy fejezte ki magát: „Egyetértek az előttem szólókkal”, a másik azt mondta: „Amit előttem mondtak, azzal egyetértek”. Választási cirkusz, vita helyett itt tehát inkább politikai kaszinó jelleget öltött a bemutatkozás, nem csoda, ha a lakosság soraiból valaki kérdést tett föl, hozzátette: neki mindegy, melyik képviselő válaszol. Egy helybéli felhívta a figyelmet, hogy a tv-készülékek- től, mint elsődleges környezet- szennyező eszközöktől meg kellene szabadulni, ebben is kitört a konszenzus. Az ajtóban álló falubéli úgy negyedóránként javasolta a képviselőknek, hogy fogjanak két hold földet és ka pálják meg, egy fejkendős né ni pedig be-bekukucskált, nem iszik-e az ura. A legtöbb kérdés a föld tu lajdonjogára vonatkozott, honatyajelöltek valamennyien minden kérdésre válaszoltak, már csak azért is, mert az utá na járó tapsot seniki sem hagyta volna ki szívesen. Kisebb nézeteltérés talán csak abban alakult ki, hogy március 14 avagy 15. alkalmasabb megün nepelni a nagy évfordulót. Csetepatéról azonban e kér désben sem volt szó, talán azért sem, mert a képviselőjelöltek körzetet járó vitaműsoruk során máris úgy összeszoktak mint Záray Márta és Vámosi János. — És a tv-készülékeket, mint elsődleges környezetszennyező eszközt... — hangzott még a javaslat, majd az est véget ért. ★ Ami miatt figyelmet, s külön kitérőt érdemel a választási protokollműsor, az az, hogy megjelent, s minden kérdéshez hozzászólt dr. Verbóczky János független jelölt is, Az esélyegyenlőséget szem előtt tartva nem volna ildomos külön említeni egy nevet, ez esetben azonban kivételt kell tennünk: ő az, akit két nappal azelőtt csúnyán helybenhagytak a vonaton, miután a fenyegetések ellenére is leadta kopogtatócéduláit. Be kell vallani, szerkesztőségünk e független képviselőjelölt pártállásáról semmi érdemlegeset nem tud, s mivel még a fenyegetők személyét is homály fedi, e sorok írója igen kíváncsi volt arra, vajon poliAz Autóklubról az embereknek többnyire a „sárga angyal” jut az eszükbe, s legkevésbé sem az, hogy az MSZMP fölbomlása óta ez a magyar társadalom legnépesebb szervezete. A Magyar Autóklub ugyanis 600 ezernél is több tagot számlál. Nemcsak ennél nagyobb, de ennél egy- érdekűbb egyesületet is lámpással kellene keresni. Mindenki, aki leszurkolja az éves tagdíjrt, ugyanazt akarja: minél több, minél magasabb színvonalú szolgáltatásokat. Hogy a klub a jövőben mennyire tud megfelelni ennek az igénynek, az nem kis mértékben függ az idei országos küldöttértekezlet eredményességétől. Â tag fizet, a központ oszt Az országos számvetést természetesen helyi és területi véleménycserék előzik meg. Pest megyében már sorra szervezik a csoportértekezleteket, felkészülendő a május 28-i megyei küldöttértekezletre. A Magyar Autóklub Pest megyei szervezete — a főváros után — a második legnagyobb az országban, tudtuk meg Szönyi Zsolttól, a megyei szervezet titkárától. Számokra lefordítva ez annyit jelent, hogy a megye autósai közül 54 ezren tagjai a klubnak. S ha már számvetésről van szó, arra kértük a megyei titkárt, foglalja össze, mivel gyarapodott a szervezet az elmúlt öt esztendőben. Több mini — Alapvető célkitűzés volt a szolgáltatások körének bővítése és színvonalának emelése. Mindennek feltétele a taglétszám, s ennek következtében a tagdíjbevétel növelése. Akkor — 1985-ben — a megyei szervezetnek 30 ezer tagja volt, a szervezés az el- képzeltnél jobb eredményeket hozott. A szolgáltatásokban meglévő fehér foltok nagy részét sikerült fölszámolni e fél évtized alatt. Tizenhat mini műszaki állomás helyett ma már 21 várja az autósokat. Az utakon szolgálatot teljesítő 13 segélyautónak a felét újra cseréltük, s több szakembert állítottunk munkába. Teljesen felújítottuk a szigetszentmik- lósi műszaki állomást, a száz- halombattait korszerű oktatóteremmel bővítettük, és kicseréltük a műszerparkját. Űj szolgáltatásként bevezettük — Cegléden és Százhalombattán — a gépjárművezető-képzést. S mindenre hamarosan fölteszi a koronát, hogy áprilisban elkészül ennek az időszaknak a legnagyobb vállalkozása, a vadonatúj nagykátai műszaki állomás. Ismerős módszer Mindehhez — s ez a fölsorolás még korántsem teljes — sok pénz kell. Miből futja minderre? Mindenekelőtt a klubtagok 300 forintos évi tagdíjából! Természetesen vannak a szervezetnek egyéb bevételei is — a szolgáltatások díjából —, de tetemesek a kiadások is, hiszen az árak megállapításánál nem a nyereségesség a szempont. No és el kell tartani a klub központi apparátusát is, aminek nagyságáról nincsenek adataink, de elég csak egy pillantást vetni a Römer Flóris utcai központi irodaházra... De forduljunk ismét a számokhoz: a Pest megyei szervezet teljes tavalyi bevétele negyvenmillió forint körül volt, s ebből csak a központnak befizettek több mint ötmilliót! (A Pest megyei szervezet még a szerencsésebbek közé tartozik, mert így is egymillió körüli nyereséget könyvelhetnek el.) Nem hallgathatjuk el, hogy a klub a beszedett pén zak egy részét újraosztja, t különböző csatornákon — elvileg legalábbis — visszajuttatja a területi szervezetek hez, vagyis a tagokhoz. (Valahonnan nagyon ismerős ez a módszer...) Tagdijvita így vagy úgy, a pénz csak annyi, amennyit az autósok tagdíjként befizetnek. Nem véletlen tehát, hogy az ezekben a hetekben zajló csoport- értekezleteknek az egyik fő témája — az alapszabály-tervezet megvitatása, a helyi munka értékelése, a vezetőség és a küldöttválasztás mellett — a központ által javasolt tagdíjemelés különböző változatainak megvitatása. A va riációk lényege közös: az eddigi 300 forint helyett fizessen hatszázat, aki tag akar lenni, Riasztóan hat ez még a mai inflációs világban is, bár ha belegondolunk, hogy ez a díj — amennyiben a tagság elfogadja — öt évig. a következő országos küldöttértekezletig lesz érvényben, akkpr talán mégsem olyan tragikus. S nem feledhető, hogy az így befolyt pénz a feltétele mindenféle fejlesztésnek. A végső szót ebben természetesen — mint a klub működésének egyéb vitatott kérdéseiben is — majd az országos küldöttértekezlet mondja ki október 20-án. M. Nagy Péter Utazás ’90 Információban nem volt hiány (Hancsovszki János felvétele) (Folytatás az I. oldalról.) Ezek az utak már a valutakeretet is érintik. A külföldi nyaralások mellett megyénkben is szervezünk programokat, jórészt külföldiek számára. Elsősorban Vi- segrád, Apajpuszta, Dunakeszi és Budakeszi a célpont, de beszámolhatok egy egyedülálló vállalkozásunkról is. Helikopteres repülést indítunk a Dunakanyar fellett a MÉM budaörsi szervezetének segítségével. A nyugatnémet márkáért kínált helikopteres utazást szombaton vették igénybe először, három brazil vendég csodálhatta meg hazánk panorámáját madártávlatból — fejezte be Bocskay Ildikó. Németh Andrea Három év adósság-lauí? ...a párt is megsegít A Pest Megyei Hírlap arról értesült a megye egyik kereszténydemokrata néppárti képviselő jelöltjéről: amenynyiben Magyarországon olyan választási eredmény születik, amely tetszik a nyugat-európai, kereszténydemokrata befolyású országok kormányának, hazánk két esztendei adósságállományának fizetését átvállalják. Kormányzati körökből Farkas István pénzügyminiszter- helyettes jelezte: nincs tudomása ilyen hitelátvállalási akcióról. A választ végül is a Kereszténydemokrata Néppárt főügyészétől, Pest megyei képviselöliistájánaik vezetőjétől. dr. Hasznos Miklóstól kaptuk: — Nem erről van szó, így téves a hír. Viszont az tény, hogy a közelmúltban a Strasbourg! Európa-parlament kereszténydemokrata frakciójával tárgyaltam adóssági kérdésekről, ennek célja azonban nem fizetési kötelezettségünk átvállalása volt, hanem adósságállományunk struktúrájának megváltoztattatása. Pártunk ugyanis azt szeretné, ha a magyar gazdaság fellélegezhetne az adósságteher alól, kapna időt a termelés felfuttatására, s így a bővített újratermelésből volna már mód fizetni. Mi ezt az időnyerést azonban nem az adósság át- ütemeztetésével remélnénk, hanem azzal, hogy külföldi magánbanki tartozásainkat — mert náluk az adósságok zöme — államkötvények formájában vállalják át ezen országok kormányai három év időtartamra. Ez idő alatt a magánbankok tehát pénzüknél maradnának, s mi a három év letelte után törleszte- nénk újra. Ehhez kértem kereszténydemokrata segítséget, ennek kimeneteléről azonban még korai beszámolnom. T. B. E.
