Pest Megyei Hírlap, 1990. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

JÖJJ EL... T alán-talán őt, József Attilát (még?) békén hagyják a riasztó vehemenciával sereglő ré­gi-új, új-régi purifikátorok, inkvizítorok, Ta- lán-talán még kimondható, leírható ökölrá­zások, fogcsikorgatások, dühödt acsarkodások köze­pette és ellenére a gyönyörű költői sor: „Jöjj el, sza­badsági Te szülj nekem rendet!’’ Jöjj el... Eljön-e? Eljöhet-e? Március tizenötödike van. Az a nap, amelyet 1848 óta annyiféle hatalom és ellenzék, annyiféle hű és tiszta szívű népszolga meg politikai bohóc mondott a magáénak, sajátított ki, bár tudható: ez a nap senki másé nem lehet, csakis az egyetlen vér szerinti örö­kösé, a felkelt, a szabadságáért harcot kezdő népé. Azon a napon... Ismertek az események, az állomá­sok, a helyszínek, a szereplők, a jelszavak, a követelé­sek. Ismertek a hol tiltott, hol a hatalom palástjába bújtatott emlékezések, emlékeztetések, tíz, huszonöt, ötven, száz esztendő elteltével, s tavalyról... Mennyi öltéshiány a múlt szövetén! S mennyi kitisztíthatatlan folt! Mennyi kisajátított hős, főszereplő, akkoriak és a nyomukba lépők. Valóban 1848 példája a fontos nekünk? Avagy az a március idusa és ami utána következett, ürügy csu­pán, tarka történelmi divatékszer, melyet ki-ki tet­szése szerint a nyakába akaszthat? A történelem véd­telen az utókorral szemben. A javított, átírt, rehabili­tált, elítélt, érvnek és ellenérvnek egyaránt felhasz­nált történelem: mindenkori magunk tükörképe. A múltban keresett önigazolásért a kétséges hitelűek, a lábujjhegyen ágaskodó akarnokok, a kivörösödött kép­pel bizonykodók kapkodnak, kapaszkodnak. A vér és hit szerinti leszármrzóknak nincsen szükségük erre. A tettek hitelesítik: ők az örökösök. S ha valamikor a történelem folyamán, akkor ma ilyen örökösök ke­restetnek. Találtatnak-e?! Emigrációs iratainak második kötetében — Érteke­zés Magyarországról — mintha reánk, mai utódokra gondolhatott volna Kossuth Lajos, amikor papírra tette: „Ne civakodjunk afölött, hogy mik voltunk: egyesüljünk arra, aminek lennünk kell.” Egyesü­lünk-e? Mennyi ennek a reménye? Itt van ez a mai nap. Lehetősége a szó szoros értelmében vett nemzeti ünnepnek. S mégis, mennyi széthúzás, kisszerű akar- nokság, percérdek, pártszempont már abban is, kik kikkel, hol, hogyan ünnepelnek... Baj? Baj. Nagy baj. Sok a jele annak, rossz sáfáraivá válhatunk tör­ténelmi — s talán először: igazán csak rajtunk múló — lehetőségünknek, a szabad és szép, a szép és füg­getlen, a független és emberarcú haza megteremtésé­nek. Felülemelkedik-e a politikacsinálók kicsiny csa­pata a következő hetekben, hónapokban, években a boldogító maiasztok tengerén, hogy végre megláthas­sa: a nemzeti érdekek szolgálata többet és mást köve­tel?! Reményünk ez a felülemelkedés. Avagy csupán hitünk, mert más hitünk és másban való hitünk nem lehet? A hit erős, a remény még gyengébb, de már néhány szállal összekötődnek, a bizakodáshoz kínálják Ariadné fonalát, hogy eljuthassunk, eljussunk oda, ahol a hit, a remény, a bizakodás bizalmat, új erköl­csöt teremt. Fájó szívvel írjuk le: a pártok, a politikai szerve­zetek nem érzékelik kellő súllyal azt a történelmi fe­lelősséget, amelyet az egész nép, a haza sorsáért, hol­napjáért viselnek. Dönteniük kellene, csupán hatalmat akarnak, avagy szolgálni kívánnak a hatalom eszköze segítségével is, s akkor is, ha ez az eszköz éppen má­sok kezébe kerül. A mostanában olyan sokszor idézett gróf Széchenyi Istvánt vajon csak citálják-e, avagy követik is azok, akik most porondra álltak a jövendő prófétáiként? Széchenyi ugyanis azon a márciusi na­pon, 1848. március tizenötödikén a többi között ezt írta Naplójába: „El kell némulni minden gyűlölet­nek, ellenszenvnek, egyéni ambitiónak.” Nem csupán az emberi, hanem a felelős politikai nagyság szavai ezek, de vajon a hozzá nem mérhetők füle nyitott-e az intelemre?! Avagy úgy hiszik, a történelem bármi­hez illeszthető díszlet, bárkire ráölthető jelmez csu­pán, de tanítani nem tanít semmire sem, mert tanul­ságai figyelmeztetőek, azaz korlátozóak, s akkor nem kellenek. Sok és sokféle a jele ennek. Szebbnek, örömtelibb­nek reméltük ezt a napot, mint amilyen ma, a kiala­kult állapotok közepette lehet. Mégis él bennünk a remény, hogy ezt az első ilyen március tizenötödikét sok-sok szép, örömmel telített ünnep követi majd. Él bennünk a remény, hogy csitulnak az indulatok, s he­lyükbe az értelem, a józanság gondolatseregének köz­katonái lépnek, mert ezekre, közkatonákra, s nem újabb és még újabb tábornokokra van szükségünk. A vezérka­rok terepasztalcsatái a mai napon szünetelnek ugyan — remélhetően: valóban szünetelnek —, de ahogyan eddig, a jövőben is kérdezni, s megint csak kérdezni kell: miféle mértékek, léptékek helye a terepasztal, s még inkább, miféle figurák jelenítik meg a sereggé tett népet, s legfőképpen: mi a terepasztalcsata stra­tégiája, taktikája, miféle győzelmek, azaz célok érde­kében?! L egyen fogódzónk ismét Kossuth Lajos. Ma­gyarország alkotmánya című művében milyen nagy pontossággal, milyen mély beleérző ké­pességgel rajzolja meg értelem és érzelem összefonódó útját, amikor azt írja: „Szabad embert nem elégítheti ki a politikai szabadságnak azon pa- ránnyá szétmosódott adaga, mely abban határozódik, hogy idöszakonkint egy-egy szavazatot vet ennek, vagy milliók szavazata közé a választásoknál; neki sérthetetlennek kell magát éreznie egyéni jogaiban, s szakadatlan befolyással kell bírnia községi s megyei ügyeiben.” Miiyen remek, pontról pontra követhető, megvalósítható, tiszteletben tartandó forgatókönyve ez az előttünk álló, áhított, félt, remélt és riadtan várt változásoknak! Csakhogy nem tudjuk: kell-e valakinek, valakiknek ez a forgatókönyv? Avagy már készen vannak az így- úgy összeállított, sokféle szellemi udvarból összege­reblyézett, szerepeket és szereplőket fel- és csszecserél- gető forgatókönyvek? Ha készen — és felbukkannak jelei, bizonyítékai annak, hogy vannak —, akkor jaj a költő sóhajának: Jöjj el...! A szabadság nem menet- rendszerű járat, mely ekkor és ekkor érkezik. A sza­badságot nem ezek vagy azok a csoportok, pártok csi­nálják, a szabadság csinálódik: a nép, a nemzet közös műve, s mert közös alkotás, a birtoklás is közös. A szabadság akkor szabadság, ha mindenkinek tulaj­dona. XXXIV. ÉVFOLYAM, 64. SZÄM Ara: 7,20 ínrilli 198». MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK ÏWEPI MEGEMLÉKEZÉSSEL ZÁRT MUNKÁJÁT AZ 1985-BENMEGVÁLASZTOTT PARLAMENT Az alkotmányos forradalom útja Magyarországon járható Utoljára ült össze szerdán az 19S5-ben megválasztott Ország­gyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti Időszak zárá­saként megtárgyalják a kormány gesztusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy országgyűlési határozattervezetet, továbbá a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kí­vül helyezéséről szóló javaslatot. Előtte még döntöttek arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökének jogkörét dr. Nagy Zol­tán, a legfőbb ügyész, jogkörét pedig dr. Nyíri Sándor gyako­rolja április 1-jétöl mindaddig, amíg az új közjogi méltóságok betöltőit meg nem választják. Németh Miidós beszédét mondja (Hancsovszki János felvételei) Kulcsár Kálmán igazságügy- miniszter a beterjesztett tör­vényjavaslatokról elöljáróban elmondta, milyen megállapítá­sokat tett a minisztertanácsi bizottság, amely a koncepciós perek felülvizsgálatával foglal­kozott. A miniszter szólt a re­habilitáció egyik legnehezeb­ben megoldható problémájáról, a vagyoni reparációról is. A kormány úgy ítéli meg, hogy a kárpótlás teljes köré­nek felmérésére és a társadal­mi igazságosság biztosítására további vizsgálatokra van szükség. A jogszabály elké­szültéig is fontos, hogy a leg­nehezebb anyagi körülmények között élő, kárpótlásra jogosul­takon segítsenek, érre a kor­mány kétmillió forintot külö­nített el. Az 1945 és 1963 kö­zötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség . és jogi indok sem az egyedi eljá­rások lefolytatására. így sem­mis például a Mindszenty Jó­zsef hercegprímás ügyében ho­zott ítélet. A miniszter beszá­molójából kiderült, hogy 1947 és 1981 között több mint 1700 • magyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Végezetül felhívta a figyelmet arra: min­denképpen el kell kerülni, hogy az emberi méltóság hely­reállítása során más embereket alázzunk meg, s a megtisztu­lás jegyében újabb bűnöket kövessünk el. A két beterjesz­tett törvényjavaslaton kívül a Parlament nagy többséggel el­fogadta a magyarországi né­met kisebbség kollektív sérel­meinek orvoslásáról szóló or­szággyűlési határozatot. A határozati javaslatok el­fogadását követően Németh Miklós miniszterelnök érté­kelte a kormány és a Parla­ment együttműködését. Mint mondta: 1988 vége fe­lé úgy fogtunk a közös mun­kához, hogy egy modellváltást kell végrehajtanunk, s most, a búcsú pillanatában azzal a tudattal állhatunk fel, hogy egy békés rendszerváltás al­kotmányos jogi lehetőségeit és garanciáit teremtettük meg. Szólt arról az örökségről, amelyet a Parlament és a kormány, maga után hagy .Egy dolgot mindenképpen bebizo­nyítottak — s erre az egész világ felfigyelt —: az alkot­mányos forradalom útja Ma­gyarországon járható. Végeze­tül annak a reményének adott hangot, hogy épülő új házunkban mindenki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kilakol­tatják a lakók egy részét, csak azért, mert a régi ház­ban elfogadták a régi háziren­det. Szeretném hinni: nem fortélyos félelem fog bennün­ket igazgatni, hanem jogrend; törvények és valódi demok­rácia —: fejezte be a minisz­terelnök. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök ünnepi be­szédében először március 15-e jelentőségét méltatta, majd mintegy párhuzamot vonva az 1848-as forradalom történel­mi tanulságaival, arról szólt; nem mehetünk el szó nélkül ama fenyegetettség mellett, amely mára az országban ta­pasztalható széthúzás nyomán kialakult. Szűrös Mátyás köszönetét mondott a képviselőknek azért a történelmi jelentőségű mun­káért, amelyet az átmenet, a békés rendszerváltozás érde­kében elvégeztek. A fordula­tot a történelmi falak között különös felelősséggel kellett KAMATADÓ - TÖRÖLVE Alkotmányellenesnek minősí­tette ca teljes egészében meg­semmisítette a kamatadót az Alkotmánybíróság. Döntését rendkívül nagy érdeklődés közepette szerda délután hir­dette ki esztergomi nyilvános ülésén. A határozat rendelke­ző részét dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnök­helyettese ismertette. Az Al­kotmánybíróság megállapítja — mondotta —, hogy a lakás célú állami kölcsönök utáni 1090. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási ren­delet alkotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és a módosí­tott minisztertanácsi rendele­tet teljes egészében megsem­misíti. A megsemmisített tör­vény és a minisztertanácsi ha­tározat a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszí­ti hatályát.. megélniük, önmaguk lelkiis­meretével is gyakorta perbe szállva, jogos bírálatok és nemritkán alattomos táma­dások pergőtüzében kellett talpon maradni. Hazánk mai helyzetét ■ elemezve Szűrös Mátyás a pártok, szervezetek, mozgalmak figyelmét arra hívta fel: az ország népének igénye, sőt jogos követelése, hogy a politikai hullámverés ne sodorja zátonyra a gazda­ságot, és ne rombolja műkö­désképtelenné az államot. A leköszönő Parlament március 15-i megemlékezése a Kossuth téren folytatódott, ahol Szűrös Mátyás fogadta a díszzászlóalj parancsnokának jelentését, majd ellépett a díszsorfal előtt. Katonai tisz­teletadással, a Himnusz hang­jai közben ünnepélyesen fel­vonták az állami zászlót. Ezt követően az állami vezetők a Kossuth-szobor előtt sorakoz­tak fel. Az 1848—49-es polgá­ri forradalom és szabadság- harc évfordulója alkalmából koszorút helyezett el a szo­bor talapzatán: Szűrös Má­tyás a Magyar Köztársaság képviseletében, Fodor István, az Országgyűlés megbízott el­nöke és Horváth Lajos alel- nök. az Országgyűlés, Németh Miklós miniszterelnök és Mcdgyessy Péter miniszterel­nök-helyettes, valamint Pozs- gay Imre államminiszter a Minisztertanács, Eke Károly és Benjámin Judit az Ország­Tegnap megkoszorúzták a Kos- suth-szobrot jutm.. gyűlés független képviselőcso­portja, Roszik Gábor és Deb­receni József a Magyar De­mokrata Fórum parlamenti csoportja, Márton János és Vassné Nyéki Ilona a Magyar Néppárt parlamenti csoportja, Bcrecz János és Fodor László a Magyar Szocialista Munkás­párt képviselőcsoportja, Há­mori Csaba és Lestár László- né dr. Varga Mária a Magyar Szocialista Párt képviselőcso­portja, Lékai Gusztáv és Szir- tesné dr. Tomsits Erika a Parlament semleges képvise­lőcsoportja nevében, továb­bá Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán al­tábornagy, a Magyar Honvéd­ség parancsnpka, és Borsits László altábornagy, vezérkari főnök a Magyár Köztársaság Honvédsége képviseletében. A koszorúzási ünnepség a Szózattal ért véget. Az ünnep­séget követően Fodor István, az Országgyűlés megbízott el­nöke a búcsúzó képviselők és hozzátartozóik tiszteletére fo­gadást adott a Parlamentben. Kuvaiti vendégek Százhalombattán Négy üzlet a láthatáron? Valami van a levegőben Százhalombattával kapcso­latban. Jól értesült sajtóorgá­numok már hetekkel ezelőtt tudni vélték, vagy legalábbis olvasóikkal azt sejtették, hogy nagy üzlet várható az ország egyik legnagyobb cége, a Du­nai Kőolajipari Vállalat há­za táján. Ezt tűnt erősíteni a tegnapi hír, hogy magánrepülőgépén Budapestre érkezett a kuvaiti olajügyi miniszter, Sejk Ali Kalifa Al-Sabah, az uralko­dócsalád tagja, és kérte, hogy programjába iktassák be a battai vegyipari óriás megte­kintését. A legmerészebbek már a DKV eladásáról, de még a visszafogott, óvatos szak­emberek is jelentős olajim­portról beszéltek. A kuvaiti delegáció tegnap délelőtti százhalombattai látogatása után Sebestyén Bélát, a DKV műszaki vezérigazgató-he­lyettesét kérdeztük: — Mi igaz a híresztelések­ből? — A kuvaiti olajminiszter egész sor magyar vezetővel folytatott tárgyalásokat a ke­reskedelmi minisztertől a Nemzeti Bank elnökéig. És természetesen az állami ve­zetők is fogadták. Nyilván a zsúfolt program volt az oka, hogy ő maga nem vett részt a,i üzemlátogatáson, csupán delegációjának tagjai. — A vendégek nyilván szak­emberek voltak, tárgyaltak-e üzletről? — A program szigorúan a finomító megtekintésére szo­rítkozott. Az üzletek egyéb­ként sem itt köttetnek, ha­nem Pesten, a tárgyalóaszta­lok mellett... M. K. mimMtmm krómmá ■ Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök szerda délután Washingtonba utazott, ahol az Amerikai Magyarok Szövetsé­gének meghívására részt vesz ma az Egyesült Államok kong­resszusának szoborcsamokában Kossuth Lajos mellszobrának avatásán. ® Áprilistól a Dunakanyarban is megkezdi a légi mentőszolgálatot az Aerocaritas legénysége. Vác város üze­meinek összefogásával két leszállópálya épült, egyik közvet­lenül a baleseti sebészet mellé. 9 Valós érdekképviseletet és szervezeti megújulást ígért a négyezer tagot számláló Kép­zőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszer­vezete küldöttközgyűlésén, ahol úgy döntöttek, nem csatla­koznak a SZOT utódjához. 9 Szerdán Horn Gyula és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelenlétében a Népköztársaság útja és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő ház falán leleplez­ték a száz éve elhunyt gróf Andrássy Gyulának, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnöknek, az Osztrák—Magyar Monarchia külügyminiszterének emléktábláját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents