Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
1990. FEBRUÁR 15., CSÜTÖRTÖK 3 Szégyen, ha sok a távolmaradó Tegnap tartotta soron következő ülését a Pest megyei képviselőcsoport, amely a februári ülésszak előkészítéseként szakemberek tájékoztatóját hallgatta meg egy sor törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezúttal könnyebb dolga lesz a T. Háznak, mert az elképzelések szerint mindössze nyolc napirendi pontot kell megtárgyalniuk, ezen kívül az interpellációk és a kérdések adhatnak némi elfoglaltságot. Most is maradtak üres székek a képviselőcsoport megbeszélésén, ám ennél jóval nagyobb gond, hogy már a januári ülésszak második fordulóján is többször előfordultî a hiányzó, vagy a folyosókon, a büfében trécselő honatyák miatt határo- ! zatképtelen volt a parlament. Mi lehet ennek az oka? — kérdeztük tegnap Kovács Lászlótól, aki esztendők óta képviseli a százhalombattaiakat, s most nem indul, illetve Varga Lajostól, aki néhány hónapja a dunakeszi választók bizalmából tagja a T. Háznak, s ismét jelöltként vesz részt a választásokon. — Már az 1985-ös választások idején is hasonló volt a helyzet — válaszolta Kovács László. — A jelölőgyűlések időszakában akkor is csökkent az ülések látogatottsága. Aki nem indult, kevésbé aktív, aki viszont ismét szeretne képviselő lenni, az meg a kampány szervezésével van elfoglalva. Ha sokan maradnak távol, nagyon kellemetlen, mert ez akadályozza a folyamatos munkát a T. Házban. — Az elmúlt hónapokban lépten-nyomon azzal találta szembe magát a képviselő, hogy különböző politikai szervezetek avatkoznak a munkájába — mondta Varga Lajos. — Hol egy törvény mielőbbi elfogadására, hol a tárgyalás elhalasztására szólítottak fel mindenkit. Akik nem indulnak a választásokon, azok belefáradtak ebbe a sok bizonytalanságba. Megértem őket, de szerintem nagy szégyen lenne, ha akár most februárban, akár a márciusi utolsó ülésszakon a sok távolmaradó miatt határozatképtelen lenne a panament! F. Z. Prepeliczay István vagyonnyilatkozata Egy ház, amely befejezésre vár Hamarosan a pártok vezetőinek vagyonnyilatkozatot kell tenniük, erre kötelezi őket az Országgyűlés elöntése. Tegnap Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Párt országos elnökségének tagja, az MSZP parlamenti frakciójának vezetője számolt el lapunk hasábjain vagyonával. Most Prepeliczay István, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos főtitkára — aki Pest megyei, hiszen Érden él — mondja el: hogyan töltené ki a nyilatkozatot? — Milyen ingatlanokkal rendelkezik? — Érden van egy hatszázharminc négyszögöles telkem, amelyre családi házat építettem. Mivel nem vagyok gazdag ember, az építkezés sem fejeződött be teljesen, bár tizenegy éve már benne lakunk az épületben. Nem tudom még használni például a nappalit, és egy sor más munka is hátravan. — Érd messze van a fővárostól. Hogyan közlekedik? — Általában gyalogosan, mivel nincs kocsim. Budapestre a legtöbbször vonattal utazom. Egyébként két és fél kilométerre lakom az állomástól. — Van-e hétvégi háza a családnak? — Nincs. — Mit írna még'be tt val gyonnyilatkozatba? — Semmi más vagyonom nincs. — Egyetért azzal, hogy a közszereplést vállaló politikai vezetőknek ki kell tölteniük egy ilyen dokumentumot? — Teljes mértékben. (furuez) — Hogyan zajlott le ez a dolog? — Nagyon egyszerűen. Közölték velünk, hogy így döntöttek, s a jövőben a szlovák kulturális minisztérium közvetlen irányítása alá tartozunk. — Ennek valamiféle büntető jellege volt akkoriban? — Igen, hiszen végül is csorbították jogainkat. A minisztérium pedig, ez hamar kiderült, komolyan vette a szerepét. Döntéseink előtt például egyeztetni kellett velük. Ami nem tetszett, azt nem engedték. Még 1982-ben is voltak konfliktusaink, akkor például nem engedélyezték a nyári művelődési táborunk megszervezését, mert tudták: ott szabadabban folyik a szó. Furcsa helyzeteket éltünk meg olykor-olykor, s el kellett viselnünk, hogy szövetségünk járási szervezetei fölött a területi nemzeti bizottság kulturális osztálya bábáskodott, s természetesen a járási pártbizottság ideológiai titkára. Alapszervezeti szinten viszont lényegesen nagyobb volt a mozgásterünk, még akkor is, ha a személyi kérdéseket előre egyeztetnünk kellett. — A szinte az utolsó pillanatokig működő bürokrácia milyen károkat okozott a CSEMADOK-nak? — Nehéz erre válaszolni, mert a hatalom nemcsak a mi sorsunkat kormányozta, hanem az egész ország fejlődését eltorzította. A kézi irányítás következményeit Magyarországon is ismerték, ezt nem részletezem. Az azonban bizonyos, hogy még ilyen keretek között is mi voltunk az egyetlen szervezet, amelyben megbíztak a magyarok, ezért minden őket érintő ügyben minket kerestek meg. így történt 1984-ben is, amikor a szlovák kormány az új oktatási törvény megalkotásával egy idő-' ben meg akarta szüntetni a nemzetiségi iskolákat. Olyan megoldást javasoltak, mint ami jelenleg Magyarországon van. Mi ugyanis — s ezt meg kell mondanom — nem tartjuk valódi nemzetiségi iskoláknak azokat az intézményeket, amelyek önöknél működnek. Tudomásom van arról, hogy az anyanyelven kívül alig egy-két tantárgyat tanítanak csak a gyermekeknek anyanyelvükön. — Lehetett-e a siker reményében fellépni a magyar kisebbség érdekeinek védelmében? — Mi mindenesetre megpróbáltuk, annál is inkább, mert azért nem voltunk egyedül. Már a nyolcvanas években működött a Duray Miklós vezette Magyar Jogvédő Bizottság, amely ugyan nem volt legális szervezet, de hangját sok fórumon hallatta. Én, személy szerint is a szlovák kormány és parlament alelnökéhez fordultam, felhíva figyelmüket, hogy az 1968-ban elfogadott alkotmánytörvénynek ellentmond az új oktatási törvény. A végeredmény az lett, hogy módosították az eredeti javaslatot. — Mikor állt be jelentős fordulat a CSEMADOK tevékenységében? — Az első dátum: 1987. Akkor szervezetünket visszavették a Nemzeti Frontba. Ez előrelépést jelentett, még akkor is, ha a front első számú embere mindig a kommunista párt főtitkára volt. Pénzügyi helyzetünk is javult, stabilabb lett. Az igazi nagy fordulat azonban 1989. december 6-án következett be. Akkor hívtuk össze a CSEMADOK Központi Bizottságának rendkívüli ülését, amelyen rehabilitáltuk azokat a tagjainkat, akiket 1970—71-ben kizártak szövetségünkből. Így került vissza ismét a vezetésbe Dobos László, dr. Szabó Rezső, Duray Miklós, Vargha Sándor és sokan mások. Űj elnökséget NŐNAP HELYETT VALENTIN-ÜNNEP? Tudnunk kell, ki gondolt ránk lentinnal kapcsolatosan. Ilyen hagyomány például a Bálint- kereszt viselése, amely elűzi a betegségeket ha gyermek vagy felnőtt nyakába akasztják. Magyarországon először tegnap rendezett Valentin-napot a tavaly megalakult Magyar Virágkötők Szákmai Egyesülete a Kongresszusi Központban. Nagy nap volt ez a virágkötőknek és virágtermesztőiknek. Tavaly Európában több mint egymillió virágküldemény kelt útra. Várható, hogy február e napján a virágforgalom megelőzi ezentúl a nőnapon vagy az anyák napján szokásost, mivel a nőnapot csak a szocialista országok ünnepük, az anyák napja pedig más-más májusi hétvégére esik a különböző országokban. Valentin-napkor azonban férfiak és nők is adhatnak és kaphatnak virágot. Pest megyéből hárman képviseltették magukat, Janicsák János Pomázról, Szép Sándor- né Dunakesziről és a Ranstyl Ipari és Kereskedelmi Kft. Érdről. Szegő Krisztina Államigazgatás és a B-lista Ä hangulat feszült Virágkompozíciók a terített asztalokon. Egyiken üvegpiramis, másikon tükörhenger, néhol maga az asztal egy akvárium, benne víz, kagylók, tavirózsák, rajta csokrok, elegáns gyertyatartóik. Virágok egy üres képkeretben, virágok egy patinás ezüsttádon. Köztük szalagok futnak, szőlőfürtök, kavicsok, vízmosta gyökérdarabok, kagylóik, tollak, gyertyák. Tegnap délelőtt rendezte első sajtótájékoztatóját űj székházában a Magyar Demokrata Fórum. A bevezetőben dr. Antall József, a párt elnöke szólt arról, hogy az MDF országos találkozót szervez a tudományos életben és az iparban tevékenykedő műszaki szakemberek számára. A Mérnök-Technikus Fórum és új tisztségviselőket is választottunk. Megfogalmaztunk egy programnyilatkozatot is, amelyet nyilvánosságra hoztunk. Ebben kifejeztük együttműködési szándékunkat a demokratikus szervezetekkel, azokkal, amelyek november 17. után alakultak. — Milyen a viszonyuk Szlovákia Kommunista Pártjához? — Tagjaink közé várunk bárkit, aki elfogadja a programunkat. Kapcsolatainkban a fő vízválasztó a demokrácia igenlése. A továbbiakban olyan szervezet akarunk lenni, afhely az érdekvédelmet is felvállalja. Ehhez megvan a kellő befolyásunk is, hiszen a novemberi események után alakult új szlovák kormányba kérésünkre Vargha Sándor miniszterelnök-helyettesi megbízatást kapott. Elértük az is, hogy a szlovák parlament nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságot hoz létre hamarosan. — Milyen kapcsolataik vannak az újonnan alakult magyar szervezetekkel? — Párbeszédet ajánlunk nekik, de nem törekszünk arra, hogy minden kérdésben mindenáron egyetértsünk. — Javultak a magyar és a szlovák lakosság kapcsolatai az utóbbi időben? — Igen, érezhetően. Ám azt is el kell mondanom, hogy jelenségként jelen van némi ellenérzés velünk szemben, ez nemrég a televízió egyik nyilvános vitájában is a felszínre került. A zavar fő okát az elmúlt évtizedekben deformálódott történelemben látom. Nem fogadható el ugyanis, hogy az itteniek jogait a magyarországi szlovákok helyzetével hasonlítsák össze, és valamiféle kölcsönösségi igényt érvényesítsünk — mondotta befejezésül Sidó Zoltán. Furuez Zoltán _:T' (Folytatjuk.) Valentin püspök szívesen szedett a kolostor kertjében virágokat. A csokrokat fiatal pároknak ajándékozta. így vált a jegyesek és a méhészek védőszentjévé. Halála után Gelasius pápa elrendelte, hogy Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék. Ezen a napon virágot szokás ajándékozni. Tegnap Európa, az USA, Kanada és Ausztrália ünnepelt. Télutóján az emberek melegségre, napfényre és sok sze- retetre vágynak. Piros szívben két pluszjel a nap szimbóluma. Jelentése: ma jobban szeretlek, mint tegnap, holnap jobban szereltlek, mint ma. Szeretet, ragaszkodás, megbecsülés az ünnep jellemzője. Aki virágot küld — egy szál piros rózsát, szívóéit, madárral díszítve —, ne tegyen melléje névjegyet, mert a megajándékozottnak kell kitalálnia, ki gondolt rá Szent Valentin napján. Bálint gazda, azaz dr. Bálint György szerint — aki tiszteletbeli Valentinnak számít, hiszen vezetékneve a Valentin név módosulata —, a magyar nép körében indokolatlanul elfelejtett liturgiái és néphiedelmek éltek Szent Va1990. február 17-én, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai előadójában A rendezvény célját dr. Szűcs István szakmérnök, a Mérnök-Technikus Fórum házigazdája ismertette. A szombati összejövetelre az ország minden részéből várják a műszaki szakembereket. Nem csak tagjaikat hívják, hanem a velük szimpatizáló mérnököket, technikusokat is, hiszen az ipar- és termékszerkezet átalakításához elengedhetetlen a műszaki értelmiség legjobbjainak aktív közreműködése. Az MDF fel kívánja mérni, majd szakmák szerint csoportokba szervezni az érdeklődő műszaki szakembereket. A különböző szakterületek képviselőinek bevonásával szeretnék megerősíteni gazdasági programjuk egyes fejezeteit. Biztosítani akarják a szakmai kiválasztódás lehetőségét, hogy a választások után a lehető legjobb szakembereket állíthassák munkába. Ez utóbbi megjegyzésre természetesen azonnal lecsaptak a sajtó jelenlevő képviselői. Válaszképpen dr. Szűcs István kifejtette, hogy nem kívánnak boszorkányüldözést rendezni. Nem politikai szempontok szerint kell eldönteni, hogy valaki alkalmas-e arra a feladatra, amit végez. Viszont — mivel Magyarországon évtizedekig ideológiai alapon nevezték ki a vezetőket — a jelenlegi műszaki vezetők 30-40 százaléka sem szaktudása, sem végzettsége alapján nem tudja megfelelően ellátni munkáját. Az élet fogja kikényszeríteni, hogy ezeket rátermett vezetőkre cseréljék. A tájékoztató második felében szó esett a Fórum-alapítványról, amely dr. Tallós Emil, a gödöllői MDF tagjának nevéhez kapcsolódik. A tervek szerint a Fórumalapítvány kiadói tevékenységet lát majd el. S végül egy érdekes információ: a szombati összejövetelen képviselteti magát a Független Mérnök-Technikus Szakszervezet is. Az új szak- szervezet — amely nem az MDF része, és nem tartozik még pártokhoz — szombaton lehetőséget kap a bemutatkozásra. — kés A fiatalok valószínűleg csak hallomásból tudják, az idősebb nemzedék tagjai viszont tapasztalhatták, hogy mi is az a B-listázás. Napjainkban újra felbukkant ez a rossz emlékű kifejezés, s főleg akkor emlegetik, ha az államigazgatási apparátus megújítása kerül szóba. A Hazafias Választási Koalíció a minap nyílt levéllel fordult a nemzeti csúcstalálkozó résztvevőihez. Elsősorban azt sérelmezték, hogy a találkozó közleményének 2. pontja azt sugallja, a közszolgálatban, az állami vállalatoknál és a költségvetési intézményeknél dolgozók jövőbeli megítélésénél szelekciós szemponttá válhat a politikai hovatartozás. Magyarországon a miniszteri és tanácsi apparátusban legalább 50 ezer ember dől* gozik. Dr. Szabó Endre, a Közszolgálat Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint szükség van a közigazgatás átfogó reformjára, s ezzel párhuzamosan a közigazgatási törvény megalkotására. Ezután lehet annak új funkcióit, feladatait meghatározni. Ennek tükrében kell a szervezetek struktúráját kiépíteni, személyi összetételét megállapítani. Ügy véli, felelőtlenség rossz hangulatot kelteni a közigazgatás dolgozói ellen. A jövőben az államigazgatási apparátus munkatársainak kiválasztásánál is csak az lehet a fő szempont, hogy milyen a szakmai felkészültségük. A politikai hovatartozás nem lehet szempont. Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese optimista, úgy véli, hogy a jó szakemberek a jövőben is megtarthatják a helyüket. Azzal azonban számolniuk kell, ha a városokban, községekben megalakulnak a helyi önkormányzati szervek, akkor nem lesz szükség ekkora megyei tanácsi apparátusra. Amíg a törvény el nem készül, senkit sem -küldenek el, előre felesleges pánikot kelteni. Szakembereik nyolcvan százaléka felsőfokú végzettséggel rendelkezik, s valószínűleg alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez. A Gyáli Tanácsnál is érzékelik, hogy milyen „össztűz" zúdult az államigazgatási apparátusra. Hat régi dolgozójuk még év elején elhagyta a hivatalt, igaz, az nem bizonyítható, hogy azért változtattak munkahelyet, mert féltek a jövőtől... Kovács Antal tanácselnöknek az a véleménye, ha a- jövőben a munkatársak kiválasztásánál nem a szaktudás lesz a döntő, könnyen csöbörből vödörbe kerülhetünk. Alt Jánosné, a Budaörsi Tanács elnök asszonya úgy véli, a választási előkészületek előrehaladtával egyre többen, egyre hangosabban támadják a tanácsi apparátust. Tapasztalatuk szerint egyes pártok képviselői előszeretettel hangoztatják, hogy csak a makulátlanok maradhatnak majd hivatalban. Azt nem tudják, hogy kik és milyen szempontok szerint vizsgálják majd a múltjukat. A tanácselnök szerint, óriási bűn lenne, ha a meglévő államigazgatást „szétvernék”. Nem szabad újra elkövetni a negyven év előtti hibát. Hargitai Éva ŐK MONDTÁK Annak idején, amikor a puszta ötlet felmerült, elsők voltunk azok közül, akik elutasították a kedvezményes építési kölcsönök feltételeinek utólagos megváltoztatását. Álláspontunk nem változott, de mert közben az Országgyűlés döntött az ügyben, a törvényt tisztelnünk kell. Figyelemmel olvastuk tehát a Reformban (90/6.) a mag- szólaltatott kilenc párt képviselőjének a véleményét arról a polgári engedetlenségi mozgalomról, amelyet a Magyar Szociáldemokrata Párt hirdetett meg a kamatadóval kapcsolatban. Nem voltak illúzióink. Tudtuk: nem a törvényről lesz itt szó, hanem a voks- vadászatról. Sejtésünk beigazolódott. Ki „alkotmányellenességet” emlegetett, ki azt, hogy e mozgalom „népakaratot fejez ki”. Természetesen voltak higgadtságról tanúskodó vélemények is, így az, „... ha mi jogállamiságot akarunk, ezt az akciót nem támogathatjuk”’ S bizony igaz: nem lehet úgy válogatni a parlamenti döntések között, hogy mert az egyik tetszik, javunkra van, akkor elfogadható, a másik viszont nem tetszik,\ hátrányunkat okozza, akkor le vele, fütyülünk rá, illetve engedetlenségi mozgalmat szervezünk, hirdetünk ellene. Népszerű lehet persze egy-egy ilyen akció, csak éppen a következmények ... S ezért olvastuk mély egyetértéssel a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőjének, Szabó Miklósnak a szavait, aki azt mondta: „... óvakodunk attól, hogy csatlakozzunk a felhíváshoz, mivel a politikai harc legvégletesebb eszköze a polgári engedetlenség”. S valóban a legvegle tesebb: kiszámíthatatlanok a következményei. S ha egy ilyen, bár a családok egy részére súlyos terhet hárító, de mégiscsak másodren dű ügyben a legvégletesebb eszközök kerülnek elő a po litikai harcban, akkor mire számíthatunk majd az igazán nagy horderejű ügyekben? S mit hirdetnek majd az akkor esetleg hatalmon levő, koalíciót alko tó, ma engedetlenséget hirdető, helyeslő pártok:..?! KLIENS Nem lesz boszorkány üldözés fi vezetők egy része alkalmatlan
