Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

tjVEGYgj '««ÍJ MEGYEI ívta XXXIV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM POLITIKAI NAPILAP Ára: 5,110 forint O 1399. FEBRUÁR 14., SZERDA VÉLEMÉNYEK AZ MSZP-FELHÍ VASRÓL Maradjon pártsemleges a rendőrség „Veszélybon az ország közbiztonsága” címmel adtuk hírül tegnapi lapunkban, liogy az MSZP párbeszédet javasol vala­mennyi politikai párttal és mozgalommal, s indítványozza: jut­tassák kifejezésre, hogy minden eszközzel támogatják a rendőri szervek bűnüldöző munkáját, hiszen Magyarország a világ bűn­ügyi statisztikájának élére került. Mai számunkban a Pest Megyei Rendőr-fökapltányság veze­tője és politikai pártok képviselői mondják el véleményüket az MSZP indítványáról. A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt sajtófelelőse, a párt vezetőségi tagja, Csurdi Sándor így foglalja össze vé­leményét: — Mi. szociáldemokraták ezzel a kérdéssel már hóna­pokkal ezelőtt foglalkoztunk, csak arról nem tudósítottak az újságok. Ügy érzem, az MSZP nyitott kapukat dönget ezzel az indítvánnyal. A pártok ösz- szefogásáról annyit: ez nem a pártok ügye. A bűnözés ellen az állampolgároknak kell ösz- szefogniuk, s nincs olyan de­mokratikus párt sem, amelyik a bűnözők mellé állna. Már hónapokkal ezelőtt megtár­gyaltuk a független rendőr­szakszervezettel: a rendőrséget nem lehet megtenni bűnbak­nak. Tudjuk, hogy rosszul fi­zetett, technikai eszközökkel gyengén ellátott ez az appa­rátus. A Független Kisgazdapárt véleményét Béreczki Vilmos­tól. az Országos Intézőbizott­ság tagjától, a szobi választá­si körzetben induló képviselő- jelölttől hallottuk. — Egy: a rendőrség a köz­társaság rendőrsége, a Parla­mentnek tartozik felelősség­gel. Küzdöttünk pártsemle­gességért, s ezért nem kíván­juk, hogy most ismét pártok avatkozzanak munkájába. Kettő: a bűnözés elleni harcot mi is fontosnak tartjuk, de hangsúlyozzuk, a gyanúsítot­tak emberi szabadságjogait is tisztelni kell, minden eljárást korrekt módon kell lefolytat­ni. A jelenlegi helyzet semmi­esetre sem alkalmas beavat­kozásra. azt, hogy az MSZP mindezt választási taktikából tűzte a zászlajára vagy sem, nem kívánom minősíteni. Az MDF üzenetet juttatott el az MSZP felhívásával kapcsolatban szerkesztősé­günkbe, amely így szól: „Az MDF lakitelki zászló­bontása óta valódi, félelem­mentés életért küzd. Szabad polgárok szabad és demokra­tikus Magyarországért, hogy tisztességes embereknek ne kelljen félni sem bűnözőktől, sem hatóságoktól. Az elmúlt időszak belügyi botrányai bi­zonyították. hogy a belügyi szervek túlkapásaitól való fé­lelem nem volt alaptalan. Nem kétséges, hogy a válasz­tások után a Belügyminiszté­riumot és a rendőrséget ala­posan át kell szervezni, ugyan­akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy a válasz­tásokig biztosítva legyen az ország stabilitása. A közálla­potok teljes szétzilálása csak azoknak kedvezne, akik teljes anarchiát szeretnének. Éppen ezért a közrend biztosítása és közrendért felelős rendőrök munkájának támogatása egye­temes magyar érdek. Ha a la­kosság azt látja, hogy o rend­őrség teljes odaadással küzd a bűnöző bandák ellen, akkor az elismerés se fog elmarad­ni. De ha a rendőrség eddigi vezetői elsősorban saját hatal­muknak átmentésével torod­nak. s már előre »jószolgálato- kat« tesznek a választáson esélyes pártoknak, akkor ép­pen ők veszélyeztetik legin­kább az ország stabilitását. A magyar nép már többször be­bizonyította igazságérzetét és igazságszeretetét. Abban bí­zunk. hogy ez a rendőrök meg­ítélésében is így fog történni. Farsang Árpád, az MDF vá­lasztmányának tagja, az eti­kai bizottság vezetője.” A Pest Megyei Rendőr-fő­kapitányság vezetője, dr. Né­meth Ferenc ezredes: — Mi. megyei rendőrök nem kívánunk siránkozni, s nem akarjuk kilátástalannak feste­ni a bűnözés elleni harcot, de amit az MSZP állít. igaz. Az utóbbi évtizedben úgy, aho­gyan az ország gazdasága, a rendőri munka anyagi feltéte­lei is romlottak. Akár a kör­nyező kelet-európai, akár a nyugat-európai x országokkal hasonlítjuk össze, a magyar rendőrség az egyik legrosszab­bul ellátott testület. Sokszor elhangzott már, hogy a megyé­ben is felütötte fejét a szer­vezett bűnözés, s mi eme pro­fik ellen Zsigulikkal, a mini­mális igényeket sem kielégítő technikával hadakozunk. Ami a személyi kérdéseket illeti: igaz. hony a rendőri munkát azok választják, akiket a szakma szeretete fűt, de ma már belátható, hogy anyagi érdekeltség nélkül nehéz jó munkát várni. Ami a pártok felé irányuló BUPoumiAi métsiMA ■r -, felhívást illeti: szerintem az MSZP ez irányú lépése tisz­tességes. az ország javát szol­gálja. Úgy tapasztalom, a köz­rend fontosságát a megyében minden párt elismeri. Ez Pest megyei sajátosság, ezt láthat­tuk például a vecsési rendőr- objektum átadásakor, ahol va. lamennyi párt örömét fejezte ki. hogy egy rendőrcsoport jobb körülmények között vé­gezheti munkáját. — Milyen konkrét segítséget tudnának nyújtani a pártok? — Külön kell választani a közeljövőt és a távlatot. A je­lenlegi helyzetben az jelente­ne segítséget, ha a rendőrség és a pártok munkája konst­ruktívabbá válna. Nem biztos, hogy a mai helyzetben cél­szerű kikezdeni belügyi és rendőrségi vezetőket, olyan dolgokért is, hogy X-ék más­fél évvel ezelőtt mit nyilat­koztak. Ne essék félreértés: aki hibázott, vonják felelős­ségre, mint ahogyan jogosan tették is ezt több esetben a közelmúltban. De a testületet ne próbálják ellehetetleníteni! — Tehát a pártoktól segít­ség gyanánt ön nem valamifé­le operatív beavatkozást, ha- nem önmérsékletet kíván? — Igen. Távlatokban pedig azt. gondoljanak arra. milyen nagy érték a közrend, s ennek megfelelően biztosítsák a fel­tételeket. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem hatalmat kell gyakorolnunk a lakosság fö­lött. hanem szolgálnunk kell őket. s tudjuk, közelebb kell kerülnünk az emberelvhez, ve­lük együtt kell megteremte­nünk a megye közbiztonságát. Tóth Béla Endre MDF-nyila tkoza t Koalíciós tárgyalások csak a választás után A Magyar Demokrata Fó­rum Országos Elnöksége nyi­latkozatot adott ki, amelyben kinyilvánítja, hogy az MDF feltétdl nélkül tiszteletben kí­vánja tartani a választópolgá. rok akaratát. A választás előtti koalíció, vagy előzetes megegyezés erőltetése nem más, mint a többpártrendszer elvének megsértése, döntés a népakarat kinyilvánítása előtt. A szabad választások után, eredményeitől függően az MDF elnöksége készen áll majd koalíciós tárgyalásokra az Ellenzéki Kerékasztalban tömörült pártok képviselőivel. Koalíciós megállapodást azon­ban az MDF Országos Elnök­sége a választásokat követően összehívandó harmadik orszá­gos gyűlés döntése alapján fog kötni — fejeződik be a közlemény. Plébános a börtönben Az ember egyéni meggyőződésének tiszteletben tartása, a lelkiismereti és vallásszabadság minden demokratikus tár­sadalom talpköve. Nálunk a parlament legutóbbi ülésszaka fogadta el — a Magyar Közlönyben már meg is jelent — a val­lásról és az egyházakról szóló törvényt. Ennek egyik parag­rafusa szerint a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúság- védelmi intézményekben lehetővé kell tenni az egyéni es kö­zösségi vallásgyakorlást. r ., . _ . A kórházak számára mindez már nem egészen uj. A Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórházába — közismert névén a Rókusba — már évek óta bejárhatnak egyházi személyek. A kórház előcsarnokában kifüggesztették a szomszédos Szent Ró­kus kápolna miserendjét, s a két épület között átjáró is van, tehát a betegek könnyen átjutnak a szertartásokra. Külön hívásra nemcsak katolikus, hanem bármilyen valia- sú pap látogathatja a betegeket, a katolikus lelkipásztorok pedig közös vallásgyakorlási is tartanak a kórház cpuleteben. Az egészségügyi intézmények többsége az utóbbi időben már szintén beengedte a papokat, és több helyen most folynak a megbeszélések a kórházakban tartandó misékről. Újdonságnak a börtönökbe látogató lelkészek számítanak. Értesüléseink szerint a megyében Márianosztrán, de az ország több fegy házában is megkezdődött az elítéltek hitoktatása es szabad vallásgyakorlásuk segítése. (Riportunk a 3. oldalon.) Várhatóan lesz szotdem lista A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt valamennyi vá­lasztókörzetben gyűjti az ajan- lószelvényeket, s várhatóan lesz annyi jelöltje, hogy or­szágos listán is induljon — hangzott el a párt keddi saj­tótájékoztatóján. Az újságírók előtt Szilágyi Gábor, az SZDP külügyi tit­kára ismételten felidézte, mi­lyen nagy fontosságú politikai tény, hogy pártjukat felvet­ték a Szocialista Internacio- nálé közösségébe. Mint mon­dotta: ez nem csupán a párt számára jelentős, ha.nem az ország szempontjából is, hi­szen megnyithatja az Európá­ba vezető út kapuit. A pályázatokat a nagykövetségre küldték Türelem-dollárt terem Mióta az Egyesült Államok elnöke dollármilliókban mér­hető segélyt ígért a vállalko­zóknak, a pénz után áhítozol* türelmetlenül várják à köl­csönt. Mikor kevés az információ, óhatatlan, hogy féligazságok sűrítik a már meglevő ho­mályt. A kisiparosok körében elterjedt, hogy pályázat útján lehet elérni a hőn áhított köl­csönt, s főképpen azok számít­hatnak sikerre, akik olyan vál­lalkozásba akarnak kezdeni, ami nyugati valutát biztosít az országnak, vagy olyan árufé­leséget gyártanak, amelyekkel importot lehet kiváltani. Köz­szájon forog az is, hogy a bí­rálók — amerikai menedzse­rek — mondják majd ki a boldogító igent. A KIOSZ Pest megyei tit­kárságán is elmondták, hogy a megyéből is számos vállalkozó — főleg Szentendre, Ócsa és Ráckeve környékéről —• adta be a pályázatát. Ök az összes kérvényt az USA nagykövet­ségére továbbították. A pályázók amolyan „vak­ugrás”-szerűen vágtak bele a kölcsönigénylésbe. Támpont­juk, mintájuk nem volt, így maguk sem tudják, hogyan, milyen formában kellett volna megszerkeszteniük az . iro­mányt. Mindenesetre mind­annyian izgatottan várják az értesítést, sikerült-e elnyerni a menedzserek bizalmát. Az USA-nagykövetség ke­reskedelmi osztályának mun­katársa, Barázda Katalin, kis sóhajjal nyugtázta jelentkezé­semet, amikor megtudta, hogy én is a vállalkozói kölcsönről érdeklődöm. Nem csoda, hi­szen napjában sokan kérde­zősködnek telefonon, s írnak levelet ez ügyben. A telefoná­lók egy része meglehetősen ag­resszív hangnemben kéri szá­mon a segélyfolyósítást, a vá­rosban ugyanis már olyan hí­rek is elterjedtek, hogy volt aki már kapott a kölcsönből. Barázda Katalin szerint az igazság az, hogy még meg sem alakult az az amerikai—ma­gyar vegyes bizottság, amelyik kidolgozza, milyen feltételek mellett lehet pályázni. Hogy mikor kerülhet sor a tényle­ges pályázati feltételek közzé­tételére, azt a követség mun­katársai nem tudták megmon­dani. Aki küldött anyagot, annak a nevét és címét feljegyezték, s ha érdemleges információ birtokába kerülnek, postán értesítik a vállalkozókat. A követség munkatársai kérték, hogy a jelentkezők ne telefo­non adják meg nevüket és címüket, mert a von-ilak amúgy is terheltek, inkább le­vélben közöljék személyi ada­taikat. Egyelőre tehát se pályázat, se pénz. Az iparosoknak mind­kettőre várniuk kell. Hogy meddig, ki tudja? Mindeneset­re türelem ezúttal dollárt te- rem(het). Hargitai Éva 11 il I ni; Kedden Budapesten az Európa Tanács országainak, va­lamint Csehszlovákia, Lengyelország és hazánk több mint fél­száz közigazgatási szakemberének részvételével megkezdődött az európai önkormányzati fórum négynapos tanácskozása. © A nicaraguai kormány felkérésére, a február 25-én sorra ke­rülő általános választások ellenőrzésére — más nemzetközi szervézetek mellett — az ENSZ 300 fős nemzetközi megfi­gyelő missziót küld, s ebbe öt magyar szakértő is meghívást kapott. © Budapest fasizmus alóli felszabadulásának 45. év­fordulója alkalmából tegnap koszorúzási megemlékezések vol­tak a fővárosban. © Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert kedden nem hivatalos, baráti beszélgetésre látták vendégül az Európai Közösség tizenkét tagországának hazánkban akkredi­tált nagykövetei. © A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség a népszavazás rendjét sértő bűntett elkövetése miatt emelt vá­dat Üjfalusi József debreceni lakos ellen, aki a 95-ös számú választókerület szavazatszámláló bizottságának volt az elnöke, és Nagy Zoltán, ugyancsak debreceni lakos ellen, aki a szava­zatszámláló bizottságnak volt a tagja. © A Pest Megyei Mező- gazdasági Termelők Szövetsége állásfoglalást tett közzé, mi­szerint, támogatják a mezőgazdasági tulajdonviszonyok igazsá­gos rendezésére irányuló politikai törekvéseket. K éptelenségnek látszott volna egy-két eszten­deje még a gondolata is annak, ami ma már nem ritkaság. Egy-egy addig ál­lami tulajdonban volt gyá­rat, üzemet magánvállalko­zó vásárol meg, s szinte abban a percben megkezdi az átalakítást. A termékek összetételében is, meg — s ezt félve írom le — az em­berek összetételében úgy­szintén. A termékek dolga még csak-csak elfogadásra talál a közvélekedésben, ám amikor arról van szó, hogy embereket bocsátanak el, akkor felszisszen a tele­pülés lakossága. Az a la­kosság, amely egyébként lelkes híve a piacgazdálko­dásnak, az Európához való csatlakozásnak ... Európá­hoz lehetetlenség nem európai gazdasággal csatla­kozni. Ez az Európához 1 való csatlakozás egyéb­ként is azért megtévesztő jelszó — túl azon, hogy ezer esztendeje Európában van hazánk —, mert a le­hetőséget, a feladatot ma­zsoláskalácsként láttatja. Ami jó, ami vonzó — a polgári szabadságjogok, az önkormányzat, az életszín­vonal s az azt megalapozó, hatékonyan működő piac- gazdaság stb. —, az kell, az legyen meg mielőbb, ami viszont hátrányos — a de­mokrácia alapja: a vélemé­nyek pluralitása, az önkor­mányzatok felelős szabad­sága, a piacgazdálkodás kemény törvényei stb. —, az nem kell, azt elutasítjuk, VEGYESEM az ellen tiltakozunk. Ezt tesszük, mert hiszen mi­csoda dolog az, hogy akár az állam, akár a magán- vállalkozó csak úgy az ut­cára rak embereket...! Eljátszhatunk a gondo­lattal: vásárlónak jelentke­zünk Nagykőrösön, ahol az ipar több mint négymilliárd forint értékű állóeszköznek a birtokosa. Ennek az ösz- szegnek a kifizetése — já­tékról van szó, tehát semmi sem lehetetlen — nem okoz gondot. Gondot okoz vi­szont, hogy jelenleg is többféle a tulajdonos. Van állami, szövetkezeti, vegyes társasági tulajdon ebben a négymilliárdban. Kinek-ki- nek mások az adottságai, s a feltételei úgyszintén, amint a következő gondunk az lenne, mit kezdjünk az említett vagyonon belül a több mint fele arányt kép­viselő épületekkel, amikor nekünk elsősorban gépek, berendezések kellenek. Vannak, ám bruttó és nettó értékük, között tetemes a különbség, negyven száza- léknális több, azaz megle­hetősen elhasználódott, s ami törvényszerű, elavult ez az eszköztár. A csere, a pótlás elkerülhetetlen, ami­hez újabb százmilliók kel­lenek. S ha mindez sike­rül is,- ott a következő lé­pés: az embereknek egy jelentős csoportja felesle­gessé válik... Aligha kell tehát attól tartani — eltekintve egy erőszakolt, önkénnyel fel­érő törvényekre alapozott kampány teljesen ki nem zárható lehetőségétől —, hogy egyik napról a másik­ra feje tetejére állítja a világot a privatizálásnak nevezett folyamat. Ezt a folyamatot lehet persze végletessé torzítani — s némely ilyen jellel már ta­lálkozhatni a megyében —, amikor az állami vagyont, mint valami ingyen jutta­tást, volt és most feltűnt hatalmasságok igyekeznek megkaparintani. A magán- tulajdon szentsége, amit ma annyira friss hitként hirdetnek némely politikai körökben, csak akkor ér­vényesülhet, ha tisztázott, ellenőrizhető ennek a va­gyonnak az eredete, a kelet­kezése. Amennyire jogos igény a volt nagyságoknak az elszámoltatása vagyo­nuk eredetéről, annyira nem mellőzhető igény az is, hogy a jövőben termé­szetesként legyen követhe­tő a vagyonkeletkezés fo­lyamata. Mert ha nem így lesz, akkor az „a primitív kapitalizmushoz való drá­maian gyors süllyedésre” vezet. Erre a veszélyre nem kisebb szaktekintély hívta fel a figyelmet, mint J. K. Galbraith, a The Guardian január 26-i számában meg­jelent, a hazai népboldogí­tók számára sok meglepőt tartalmazó tanulmányában. A kérdés tehát nem az — bár a politikai színpadon jelen vannak olyan sze­replők is, akik teljes egé­szében elutasítják ezt az utat —, hogy legyen-e ve­gyes tulajdonon alapuló gazdaság. Már ma is jelen vannak a gazdaságban en­nek a csírái, s még inkább kibontakozik ez a folyamat a jövőben. A kérdés az, miként legyen, a folyama­tot milyen módszerekkel és eszközökkel tartsa felügye­lete alatt a társadalom. T ársadalmilag ellenőr­zött — sokféle formá­jú — közöss-égi, vala­mint magántulajdonra van szükség tehát abban a ter­vezett vegyes gazdaságban, amelyet megteremteni — és erről elfeledkeznek a poli­tikacsinálók, tisztelet a rit­ka kivételnek — a társada­lom ellenére nem lehet. Illetve lehet, de annak ugyanolyan tragikus ára és következménye lenne, mint volt az erőszakoltan elsöprő arányúvá tett állami tulaj­donnak. A tulajdonlás eddig ismeretlen útjaira kell rá­lépnie a társadalomnak, de korbáccsal ráverni egy „primitív”, bár kitaposott útra nem más, mint a szel­lemi-anyagi megnyomorítás örökletessé tétele. S mégis, kevés a tiszta szó. a hatá­sos érv, de némelyek kezé­ben már- csattog a kor­bács ... Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents