Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

1990. FEBRUAR 6., KEDD 3 ^£Man Betöréssorozat a Szocialista Párt irodáiba Nyugodt átmenetet a demokratikus államrendbe ^ Az MSZP szolnoki irodájában elkövetett betörés, a Tisza- y gate néven ismertté vált ügy részleteiről, illetve a Szocialista ^ Párt sérelmére elkövetett más betörésekről tájékoztatta a sajtó képviselőit hétfőn Polgár Viktor, az MSZP szóvivője. Ö mondta Éhséglázadás Lehet ugyan seregnyi té­mában vitánk Eörsi István­nal, de azt el kell ismerni, hogy mindenkor nyíltan szól és őszintesége sokszor lefegyverző. Mint most is, amikor a Képes 7 (90/5.) munkatársával beszélgetett. Múltról, jelenről, jövőről. Mert ez utóbbit tartjuk a legfontosabbnak, erősen koncentráltunk az olvas­hatókra. Megérte. E. I. ugyanis nem szépített, ki­mondta: „Polgári demokra­tikus fejlődés helyett köny- nyen alakulhat ki magyar értelemben vett jobbközép uralom." S bár ez „... nem lenne olyan rossz, mint amilyen Horthy idején volt...”, bevalljuk, nem éppen a nyugalom költö­zött belénk e magyar érte­lemben vett jobbközépnek a lehetőségétől. Amint egy másik lehető­ség sem hizlalta nyugal­munkat. E. I. ezt így fogal­mazta meg: „A másik nagy félelem, hogy a gazdasági helyzet gyorsabban romlik, mint ahogy a demokrati­kus politikai struktúra ki­épül, és ezért ezt megelő­zik az éhséglázadások.” Hó­napok, évek óta hangoztat­tuk, hangoztatjuk lapunk­ban: a gazdasági helyzet tragikusan romlik. Kap­tunk érte a volt MSZMP-s nagyságoktól éppúgy, mint az újonnan létrejött, ellen­zékinek nevezett szerveze­tek prominenseitől. Előb­biek szerint pánikot keltet­tünk, indokolatlanul (?) sö­tétre festettük a helyzetet, utóbbiak viszont úgy vél­ték, nem értjük a sorrendet demokrácia és gazdaság viszonyában, hiszen a de­mokrácia: mindenekfeletti. Régi aggodalmaink friss megerősítése, ráadásul a Szabad Demokraták Szövet­ségének egyik kiemelkedő alakjától, akár az önigazo­lás örömét is felkínálhatná, de nem élünk azzal. Nem élünk, mert mi is, E. I.-vel egyezően úgy látjuk, „félő, hogy a munkások egy része — mivel sehol sem talál meggyőző munkáspárti programra — a reform és a demokratizálódás ellenségé­vé válik.” Kérdés: vajon valóban csak az egy része? S még egy kérdés: csoda-e, ha így lesz?! Az éhségláza­dások árnyékában... KLIENS A Szocialista Párt aggódik a választások tisztaságáért. Teszi ezt azért, mert a kulturált po­litikai versengés helyett a vá­lasztási politikai hisztéria tü­netei is érzékelhetőek. Ezt tá­masztja alá az is, hogy meg­szaporodtak a Szocialista Párt irodái elleni atrocitások. Med- gyesegyházán december utol­só napjaiban több párt nevé­ben fellépő aktivisták elfog­lalták a helyi szocialista párt- szervezet irodáját. Szigetszent- miklóson január 11-én törtek be a városi tanácstól bérelt MSZP-helyiségbe. December 12-én és január 6-án a párt zuglói szervezetének épületé­be, január 31-én éjjel pedig a XV. kerületi Száraznád utcai helyiségbe törtek be ismeret­len tettesek. Február 2-án éj­jel az újpesti Fóti úti iroda ablakait zúzták be, a tettesek — feltehetően iratokat keresve — feldúlták az irodát. A legnagyobb visszhangot kiváltott ügy, a Szocialista Párt szolnoki irodájába történt betöréssel kapcsolatban el­mondták: az MSZP tisztességes gesztusnak tartja az SZDSZ bocsánatkérését, ugyanakkor nem egyszerű közbűncselek­ménynek tekinti az akciót, hi­szen politikai célokból szerez­ték meg a szolnoki szervezet iratait. Azóta három nap telt el, s 24 óra azóta, hogy nyilvá­nosan is kérte annak garan­ciáit: nem készült másolat az összesítették a gabonatőzs­de legutóbbi forgalmát. A hé­ten a terményeknek már na­gyobb tétele iránt nyilvánult meg érdeklődés. Ezúttal több volt az áru iránt érdeklődő vá­sárló, mint az eladó. Ennek megfelelően emelkedtek az árak, pontosabban a venni szándékozók egyre többet ígér­tek például a kukoricáért. Eh­hez a terményhez tonnánként iratokról és a hangfelvételek­ről, azokat sem az SZDSZ, sem mások politikai célokra nem fogják felhasználni. Az MSZP szerint a szabad- demokratáknak oda kell hat­niuk: megbízottaik ne kezde­ményezzenek hasonló akciókat. A Szocialista Párt megítélé­se szerint az utóbbi hónapok­ban a kormányzati és tanácsi intézmények hitelét rontó ak­ciók, az állambiztonsági és rendőri szervek munkáját el- bizonytalanító fellépés, vala­mint a mostani szolnoki és más városokban elkövetett ak­ciók között szoros összefüggés van. A szélsőséges magatartást a Szocialista Párt a most kör­vonalazódó demokratikus rend elleni súlyos támadásnak mi­nősíti. Miként fogalmazott: a szabaddemokraták által elkö­vetett bűncselekmény azon szélsőséges jelenségek egyike, amelyektől éppen a választá­sokra készülve minden de­mokratikusan gondolkodó em­bernek és szervezetnek óvnia kell a magyar társadalmat. Polgár Viktor kifejezte meg­győződését, hogy az ügy törvé­nyes úton rendeződik, ám az eset korántsem olyan egyszerű, mint azt eddig feltételezni le­hetett. Az MSZP nem elégté­telt kíván, hanem rendezett, nyugodt átmenetet a demok­ratikus áUamrendbe, s az ügy­ből semmiképp sem kíván po­litikai tőkét kovácsolni. 6600 forintos ár alatt nem lehet hozzájutni. Mérsékeltebb az érdeklődés a takarmánybúza iránt. Kis híján létrejött egy csereüzlet is: 1000 tonna kukoricáért 1250 tonna takarmánybúzát kértek, a felek azonban vé­gül is nem tudtak megegyez­ni. A tőzsdén márciusi szál­lítási határidővel, tonnánként 6500 forintért ezer tonna ku­korica kelt el. Áremelkedés a gabonatőzsdén Több volt az áru CICÁMYUT (8.) Úgy muzsikálj, hogy sírjon... Cdes-búsan sfr a hegedű, kiszűrődik hangja. „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én . . .” Nincs, aki hallgatná, kihalt a Hil­ton környéke. Hiába csábit a Fortuna plakátja Gipsy Music, a külföldieket a hideg télben nem bírja költekezésre a „ma­gyar” folklór. A Fortuna pedig nem az a hely, ahová a meg­csalt vagy szerelmes magyar férfiak járnak borba fojtani bá­natukat. Drága szomorúsághalál lenne az ... Az olcsóbb ma­gvar pezsgőket ezer forintért vesztegetik, a szovjetért ezerötöt kérnek, de már a franciáért ötezret kell leszurkolni. Nem hi­szem, hogy akad bérből és fizetésből élő, aki ennyire szaba­dulni akarna a bánatától... A bárban gyönyörűen meg­terített asztalok, a pincehelyi­ség ódon hangulatú, boltíves. Van karzat, lőhet táncolni is, és műsor szórakoztatni a be­térőket. Vendég az még nincs, igaz korai, messze még az éj­szaka. A zenészek a maguk múl a itatására húzzák. Magnó­ra veszik a zenét. „Eszembe jut egy régi szép emlék ...” Végigjátsszák a nótát, vissza­pörgetik a szalagot, s csak utá­na ülünk le az egyik asztal köré. „Eszembe jut egy régi szép emlék ...” — harsog kissé re­kedtesen a dallam a hangszó­róból. — Hát igen, mi is inkább csak emlékeinkből élünk. Ve­szi fel a fonalat Sárközi Béla, aki a prímás, Balogh József távollétében vezeti a zenekart. Tudja mennyi a fizetésünk? Tíz éve nem változott; négy­ezerötszázat kapunk. Arra pe­dig ma már nem lehet ala­pozni, hogy jön a vendég és dobálja az ezreseket. Na és a külföldi utak ... „Ott kóborolt, csavargóit egy cigány ...” — Az csak a kiváltságosok­nak megy, meg akik leadják a pénzt a szervezőknek. Leg­kevesebb az ötvenezer, de in­kább száz kell. Volt, hogy megbuktak a szervezők, az íróasztal mellől vitték el bi­lincsben. de azért nem válto­zott semmi. Miért van az, hogy — nevet mondok —, a Zsiga Tibi annyit van külföl­dön, hogy azt sem tudja, hol a Nemzeti? Miért csak min­dig ugyanazok? Volt olyan is, aki csinálta a balhét kinn, ha­zajött, várt egy hónapot, és már megint utazott. Miért? — kérdezi Bangó Béla, de nem vár választ. — Hány ilyen szintű zene­kar van az országban, mint az önöké? — Nagyon kevés, talán há­rom vagy négy. A mi együtte­sünk hattagú. Most viszont az megy, hogy van egy cimbal­mos, meg egy hegedűs és kész. Azt mondják, arra van igény vagy inkább pénz. „Egy ablaknál állj- meg ci­gány! Ügy muzsikálj...” — Az negyven éve volt ké­rem, hogy apáról fiúra szállt a tudomány. Otthon megtanult hegedülni a rajkó és élete vé­géig megélt belőle. A mai fia­talok legtöbbje főiskolát vé­gez. érettségit követelnek, ze­neművészeti szakiskolát, ta­nult emberek a cigányzené­szek. A mi prímásunk öt nyel­ven beszél — talán még japá­nul is tud — mondja József. És mégis a mostani generá­ció szóhoz nem jut, egy nor­mális helyet nem kap. Köve­telnek vizsgákat, kategóriákat, mindent. Oda kell figyelni és olyan impresszáriókat küldeni ki, akik ezzel valóban foglal­koznának. nem csak leülünk és fölszedjük az aprót. Nehéz, nehéz dolog ez! — A cigányságon belül a ze­Nem lehet bizonytalan száztíz ember sorsa Von pénz, de még sincs Nem valószínű, hogy az ut­cára kergetnek száztíz súlyo­san szellemi fogyatékos, idős embert a sződligeti szociális otthonból, amely váratlanul furcsa helyzetbe került. Eddig a Váci Tanács költségvetéséből kaptak működésükhöz pénzt, ám az idén csak annyit akar­nak adni, ami jelenleg fedez­né a kiadásokat, az olyan ár­emelkedések ellensúlyozásá­ra, mint amilyen a tegnapi is, nem vállalkoznak a váciak. Sebaj, gondolták a szociális otthon vezetői, Pest megye az idén mintegy négymilliárd fo­rinttal többet kapott a költ­ségvetéstől, s bár minden fo­rintnak duplán megvan a he­lye, akad talán még kétmillió, hogy a második félévben is él­ni, létezni tudjon a sződligeti intézmény. Egyelőre úgy néz ki: nem akad. — Meglehetősen kusza ez a helyzet — mondta kérdésünk­re dr. Bartha Györgyi városi főorvos, a tanács osztályveze­tője. — A szociális otthon olyan területen fekszik, amely közigazgatásilag sem tartozik Váchoz, s a gondozottak között is mindössze egy váci van. En­nek ellenére eddig igyekeztünk megfelelő költségvetést bizto­sítani az intézménynek. Ezt csak úgy tudtuk megoldani, hogy a megyétől kaptunk rá pénzt. Most azonban tudtom­mal meglehetősen szűkén csor­dogálnak a forintok, ezért fel­ajánlottuk, hogy az otthon gazdaságilag tartozzon közvet­lenül a megyei tanácshoz. — Sajnos, erről egyelőre nem lehet szó — kaptuk a friss információt ugyancsak Oszacz- ky Imrénétől, a szociális ott­hon vezetőjétől. — Az elmúlt héten a megyei főorvoshelyet­tessel és a pénzügyi osztály- vezetővel tárgyaltam a Pest megyei tanácson, eredményte­lenül. Azt mondják, várni kell az új önkormányzati törvény­re, mert meglehet, hogy az­után már minden szociális ott­hon a megyéhez tartozik majd. Ez a kivárás nagy bizonyta­lanságot jelent számunkra, amit nem fogadhatunk el. Ezért felvettem a kapcsolatot több olyan szervezettel, amely segíthet gondjainkon. A sződligetiek — mint a ve­zetőnőtől megtudtuk — már tavaly sem jöttek ki a norma­nész cigányok hol helyezked­nek el? — Kérem, a muzsikus társa­dalom legfelül. Lehet, hogy rosszul hangzik ez tőlem, de hogyan lehetne összehasonlíta­ni őket a kolompárcigánnyal vagy a keresztelőcigánnyal? — Azt mondják a cigányok­ról, hogy összevesznek min­denkivel. hogy börtöntöltelék a cigány. De magyar és ma­gyar ember között is van kü­lönbség, mint ahogyan az orosz és orosz vagy a japán és japán között... — támogatja meg Váradi András. — Itt van a mi prímásunk, a világ minden részén járt, ez tudja, hogy miről van szó, mégis már hat éve mellőzik, de miért? Hát. hogy? — Tényleg, miért? — Megmondom én! Ez az ember nagyon megtanult mu­zsikálni, de bármerre járt, akár a szakszervezetben, akár máshol, ő bizony nem adott pénzt azért, hogy küldjék. ..... hogy sirjon az a szép leány. Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás . . .” — Maga szerint az normális dolog, hogy bemegy a szak­szervezetbe a munkanélküli cigányzenész — jó, van közöt­tünk olyan, amelyik nem is ér­demel munkát, de vannak, akik kategorizáltak, — és nem foglalkoztatják őket. — Az önök gyerekei között van olyan, aki zenésznek ta­nul? — Az az igazság — én Ban­gó Béla vagyok —. ha száz- nyolcvan gyerekem volna, ak­kor sem adnám zenésznek egyiket sem. Nagyon, de na­gyon megutáltam ezt a szak­tív alapon nekik juttatott ösz- szegből, s a szakemberek is azt mondják, ez az idén sem sikerülhet. Ezért kellene még legalább kétmillió forint. Az­az, talán nem is lenne rá szük­ség, mert lenne egy másik megoldás is. Arról van szó ugyanis, hogy az otthon tavaly kapott hárommillió forintot arra, kezdjék meg egy súlyo­san fogyatékosok elhelyezésé­re alkalmas napközi létreho­zását. A tervek elkészültek, indulhatna az építkezés, ám a pénz önmagában a befejezés­hez nem elegendő, viszont a váci tanács nem tud többet ad­ni. Kár lenne tehát belefogni egy'olyan beruházásba, .amely­nek a sorsa már most bizony­talan. A hárommillió viszont bőven fedezné az intézmény költségvetéséből még hiányzó részt. Hogy végül is milyen dön­tés születik, az ma még nem tudható. Dr. Schmidt Géza, a megyei tanács pénzügyi osz­tályának vezetője szerint meg kell vizsgálni a sződligetiek kérését, mert egy alapos ok­mányozás után kiderülhet, hon­nan erednek gondjaik forrá­sai. Csak a pontos ismeretek birtokában lehet lépni, ám ekkor sem a megyei tanácsra vár a feladat. Az osztályveze­tő elmondta: az otthon tevé­kenységének anyagi finanszí­rozása a Váci Tanács dolga, a megye nem tud segíteni, a leg­utóbbi tanácsülésen elfogadott költségvetésben minden fo­rintnak megvan a helye. Itt tart ma az ügy, de a vég­kifejlet cseppet sem látszik bi­zonytalannak. A Váci Tanács segítsége nem maradhat el, s az érintettek szavaiból az is kiderül, hogy több megoldás lehetséges. Most már csak azért szurkolunk, hogy a dön­tés időben szülessen meg, s ne az utolsó pillanatban — jó magyar szokás szerint. F. Z. Eltemették, de feltámadt Csillebérc nem lesz átjáróház A tömegkommunikációs esz­közök, pontosabban a televízió jóvoltából elterjedt a hír, hogy megszűnt a Magyar Úttörők Szövetsége. őszintén szólva ezen senki nem csodálkozott, senki nem vonta kétségbe a hír valódiságát, hiszen annyi szervezet szűnik meg mostaná­ban, hogy az úttörőszövetség, amelyről újabban egyre keve­sebbet hallunk, igazán belefér a sorba. De a szövetség dolgo­zói egyáltalán nem így gon­dolják. Erről tájékoztatta teg­nap délelőtt az újságírókat Germánná dr. Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szövetségé­nek főtitkára. — Ez a hír azért röppenhe­tett fel, mert napjainkban egyáltalán nem divat a gyer­mekekkel foglalkozni. A poli­tikai csatározások sűrűjében megfeledkeztek erről a kor­mát . 1 ; Olyan hivatást adjak néki, ahol a föLszolgálótó] kezdve mindenki rugdossa, köpködi, bántja őt... — Az emberek azt hinnék, dől a pénz a zenészekhez, az a rengeteg borravaló ... — Arra nem lehet alapozni. Az a világ megszűnt, hogy szórják az emberek a pénzt. Azt mondják, a muzsikusci- gány megkeres egy hónapban százezret, de ez már régen ni,nos. És évtizedek óta nem emelték a fizetéseket. — A mi fizetésünk még a létminimumot sem éri el — teszi hozzá Bangó Béla. — Hát, hogy van ez? — A cigányra senki nem fi­gyel oda — summázza Sárkö­zi Béla. — Mi. a Fortuna zenészei azt szeretnénk, ha az illeté­kesek segítenének. Nem arról van szó, hogy istenítsenek bennünket, csak segítsenek. „Csak csendesen, ne hallja senki más ...” — Ez a cikk az égvilágon semmit nem fog megváltoztat­ni — int lemondóan Bangó Béla. Mégis, ha sok ilyen je­lenne meg, talán odafigyelné­nek. Mert ugye vannak a nagy zenészdinasztiák. Az ilyenek gyerekének — ha bot. füle is van — a neve biztosít­ja a sikert, de hát mi zené­szek vagyunk... Vendégek érkeznek, hango­sak, jókedvűek. Csettintve in­tik a pincért — hosszan ren­delnek. németül beszélnek. A muzsikusok pedig rázendíte­nek. Édes-búsan sír a hege­dű. Mátrai Tibor osztályról — mondta a főtit­kár. — S most nemcsak az úttörőkről van szó, hiszen a cserkészekről sem beszél sen­ki. Jószerivel a gyermekekkel kapcsolatos kérdések a szo­ciálpolitikában megvalósítan­dó — mondhatni, kipipálandó —'feladatok szintjére süllyed­tek. —'Ezek szerint az úttörőszö­vetség továbbra is él és műkö­dik? — A korábban formálisan létező, csak az iskolához kap­csolódó mozgalmi munka való­ban megszűnt, sok helyen az iskolák igazgatója tett pontot az ügy végére. Azonban nem­csak a hetedik órába begyö­möszölt, erőltetett összejöve­telek jelentették az úttörőéle­tet. A gyermekek tevékenysé­géhez ez szervesen hozzátar­tozott, függetlenül az iskolától. Ha más nem, az önállóan szer­veződött vízi úttörőcsapatok is ezt bizonyítják. De említhet­ném azt a tényt, hogy már ed­dig is több mint hétszáz csapat jelentkezett a nyári úttörőtá­borokra. Tehát ezt a tenden­ciát, az alulról szerveződő mozgalmi jelleget szeretnénk erősíteni. Hetekkel ezelőtt az úttörő­szövetség felhívást intézett a politikai pártokhoz, hogy ne feledkezzenek meg a gyerme­kekről. A választópolgárokhoz pedig azért, hogy olyan jelöl­tek mellett tegyék le voksukát, akik felelősen gondolkodnak e korosztály sorsáról, s jelentős társadalmi tényezőként tart­ják számon. Természetesen sokan kíván­csiak arra is, mi lesz Ösille- bérc sorsa. A nemzetközi úttö­rőtáborról a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra. Az azonban tény, hogy tervezik egyik részében a Pető Intézet felépítését, s ezenkívül hol menekülttáborként, hol haj­léktalanok átmeneti szállása­ként üzemel. Germánné dr. Vastag Györ­gyi határozottan kijelentette, hogy Csillebércet igyekeznek megőrizni a gyerekeknek, és szeretnének véget vetni annak az áldatlan állapotnak, hogy hol menekültek, hol hajlékta­lanok húzzák itt meg magukat. Az őszi, téli, tavaszi időszak­ban a fűthető helyiségeket az idegenforgalom keretein belül szeretnék hasznosítani, hogy a fenntartáshoz szükséges anyag' fedezetet biztosítsák. F. A. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents