Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

4 1990. FEBRUAR 3., SZOMBAT KÁRPÁTI IGAZ SZŐ Hetvenéves E hét közepén hetvenedik születésnapját ünnepelte a Szovjetunió Kárpátontúli te­rületének magyar nyelvű na­pilapja, a Kárpáti Igaz Szó. A közel negyvenezer példányban megjelenő — két éve hazánk­ban is előfizethető — sajtóor­gánum elődlapja, az Ungvári Munkás Újság első száma 1920. január 31-én jutott el az olvasókhoz. A magyar nemzeti kisebbség érdekeit felvállaló baloldali lapot több­ször betiltották, majd 1965. jú­nius 1-jéig csupán fordításos kiadványként jelenhetett meg. Akkor, a mostani néven önálló magyar napilappá vált, azóta tölt be nagy szerepet a Kár­pátalján élő magyarok nem­zeti öntudatának formálásá­ban és kulturális életéinek szervezésében. Balatoni Gyermekközpont A Balatoni Gyermekközpont 1990. nyári programajánlatát eljuttatta az ország valameny- nyi általános iskolájába, neve­lőotthonába és úttörőházába. Ezúton tájékoztatja az érdeklő­dőket, hogy részletes informá­ciókat a gyermekközpont tit­kárságán a 87/48-084-es vagy a 87/48-440-es telefonon kap­hatnak. Pályázati határidő: 1990. február 28. A pályázato­kat írásban kell eljuttatni a Balatoni Gyermekközpont tit­kárságvezetőjének. A pályáza­tok elbírálását követően 1990 áprilisában minden nyertes pá­lyázót írásban értesítenek. Nemleges visszajelzést a pályá­zóknak nem küldenek. Levelek, önéletrajz és nsszaemlékezés A Majális festője közelről Ezen a címen adta ki az Akadémiai Kiadó 1989-ben Szinyei Merse Pál levelezését, önéletrajzait és a különböző visszaemlékezéseket az imp­resszionizmus klasszikussá vált festőjének pályájáról. Tar­talmas bevezetőt írt és alapos jegyzetekkel látta el a kötetet Szinyei Merse Anna, a művész ükunokája. Űj adatot tár fel Szinyei Merse István, a Majális alko­tójának öccse Nagymaroson, 1941. július 5-én kelt levelében e remekmű méltatlan fogadta­tásáról. Méltatlan helyre állí­tották ki 1873-ban a bécsi vi­lágkiállításon, ezen Szinyei Merse Pál joggal háborodott fel és a „Majális”-t a Künst- lerhausba vitte, miközben tar­tott a világkiállítás. Utána fel­ajánlotta művét a Nemzeti Múzeumnak, de a máskülön­ben kiváló Pulszky Ferenc azt elhárította. Az értetlenség to­vább fokozta mély sebét. Ezzel nem volt egyedül. Az 1872 júliusától 1873 márciu­sáig festett mű az európai imp­resszionizmus nagy teljesítmé­nye, még akkor is az, ha Meier-Grafe nem sokra be­csülte. Erről Rippl-Rónai Jó­zsef emlékezik meg. Szinyei ellenében Benczúr kapta 1910- ben az állami aranyérmet. Igaz, Berlinben a legmagasabb állami kitüntetéssel honorál­ták Szinyei új törekvéseit. Az itthoni közömbösség elle­nére terjedt világhíre. Oly­annyira, hogy az olasz kultusz- miniszter 1911-ben önarcké­pet kért Szinyei Merse Páltól a firenzei Uffizi Képtár szá­mára. MARGÖ CSIZMÁS I RAT Ö Sirathatna a falu. Nem si­rat. Talán észre sem veszi, si­ratnia kellene. Annak elve­szítését, ami megvolt. A vár­ható végzet beteljesedett. Először az énekkar — a ve­gyes kar — szűnt meg. Ke­servesnek bizonyult az után­pótlás, mert manapság ritkán akad jelentkező ilyen időtöl­tésre. Viták voltak a karve­zető tiszteletdíján s azon is, mert nem helyben lakik, uta­zási költségeit ki és milyen mértékben térítse meg. Az énekkart másfél esztendő el­teltével a zenekar követte. Nincsen fedezet a hangszerek javítására. S még kevésbé akadt forint újaknak a be­szerzésére. Meg különben is ... S ebbe a „különben is”- be bármi belefér(t). A rossz- indulat, a közömbösség épp­úgy, mint a szakmai dilettan­tizmus, amikor olyanok mondtak ítéletet a zenekar szakmai munkájáról, akik életükben nem láttak egy vo­nós- vagy fúvósszólamra fel­bontott kottát. Ha az énekkar és a zene­kar megszűnése között másfél évnek kellett eltelnie, akkor szűk egy esztendő elég volt ahhoz, hogy a zenekart kö­vesse az utolsó csoport: a táncosoké. Vége, beteljesedett az elke­rülhető, de elkerülhetetlen­nek feltüntetett sors. Megjött a levél a művelődési ház igazgatójának. A sokszor agyonjavított, s végképp használhatatlanná vált csiz­máknak a cseréjére nincsen fedezet. Sem a tanács pénztá­rában, sem az eddig támoga­tást adó gazdálkodó szerveze­teknél. A lányok bőgtek, a fiúk szitkozódtak. Maguk tartják tisztán és karban ko­pott, agyonhasznált táncru­háikat. Fizették a csizmajaví­tásokat. Akkor most vegye­nek? Ki állhat elő otthon ez­zel? Többségük — ezek az együttesek már csak így, „osztályalapon” verbuválód­nak — nagy-nagy beosztással élő családnak a gyereke. S van család, ahonnét ketten, hárman is itt vannak ... Bőg­tek, szitkozódtak; kimondták a megszűnést. Ami azzal egyenlő, hogy a községnek sok dicsőséget szerzett, hírét az országban és a határokon túl is elvivő nemzetiségi együttes már csak volt'. Emléke marad. Ha marad. Mert manapság minek marad meg az emléke?! Lassan azoknak a zeneda­raboknak, daloknak, táncok­nak sem, amelyeket a közös kincs fénylő ékköveiként őr­zött, csiszolt, mutatott fel a nemzetiségi együttes. Sok­sok évszázad szólalt meg ezekben a dallamokban, moz­dulatokban. A más hazából jött, s itt hazára lelt — ke­servesen, szenvedve, de ha­zára lelt — ősök üzenete kó­dolódon volna a ma élőknek, a holnapi utódoknak a dalok­ban. a táncokban, de ki baj­lódik manapság ilyen üzene­teknek a megfejtésével...?! Mennyivel fontosabb például, hogy az eddigi nemzetiségi szövetség helyett milyen új legyen, s egy legyen-e, avagy több, s azokban kik viselhet­nek tisztséget... Esztendők óta folyamatosan csökken a megyében az ön- tevékeny művészeti csopor­toknak a száma. Egy évtized alatt majdnem a felére zsu­gorodott táboruk. Igaz, az ún. alkotó művelődési közössége­ket nézve még mindig lelhe­tünk hatszáznál többet, ám ezek java már nem sok kap­csolatot mutat a tegnapokkal. Tiszteletet érdemelnek a mo­dellezőkörök. a számítás- technikai klubok, seregnyi más. ami a fiataloknak nap­jainkban érdekes, de valóban érdektelen lenne elődeik éne­ke, tánca, zenéje? Valóban mindenre magyarázat a pénz hiánya? Avagy a pénz hiá­nyának, szűkösségének orvén seregnyi más is megjelent és megjelenik itt? Miközben zeng az ország a (mü)magyarkodástól, a szom­széd népek iránt érzett test­vériségtől, miközben naponta ezerszer elhangzik, nekünk Európába kell eljutnunk (ho­lott ezer éve ott vagyunk, csak éppen európaiak nehe­zen tudunk lenni, például ha­gyományaink megőrzésével), addig folyamatosan, szűnni nem akaróan pereg ki a ke­zünkből az, ami benne volt... Űj értékek régiek nélkül? Ez az, ami lehetetlen. Csizmát siratva tehát mást ts siratnunk kell. Kellene. De erre most nincsen időnk. „Rohanunk” Európába ... Mészáros Ottó Idézem önéletrajzának azt a részét, amelyben édesanyját és irodalmi emlékeit jegyzi fel: „Anyám, minthogy nagyon is a magyar irodalom irányába akarta lekötni az érdeklődése­met, annak idején talán az el­lenkezőt érte el, én nagyon sokat olvastam külföldieket... Anyám Balatonfüreden külön­ben egy vagy két szezont együtt töltött az öreg Vörös- martyval. Ha hűvös volt vagy este, szürke köpenyt viselt pi­ros béléssel. Radmantelt, amely akkoriban divatos volt. Arany Jánost nem láttam. Egyszer anyám adott hozzá egy ajánló­levelet. Fel is kerestem, de nem volt otthon”. Mindez két megtisztelő feladatot címez a ma festőinek. A még meg nem festett Vörösmarty-portré Szi­nyei intenciójával, piros bélé­ses szürke köpennyel kelhetne festői életre és nagy festmény is születhetne „Szinyei kopog Arany János ajtajánál” cím­mel. Reméljük, hogy az 1991- eis hatvani potrébiennálén már üdvözölhetjük ezt a két új alkotást. Losonci Miklós ZINHAZT LEVET, Szemenszedett bűnügy ros, bonyolult, agyonmanipu Iáit, becstelen nyomozási és ítélkezési módszerekkel lebo­nyolított gyilkossági úgy kap csán az eltorzuló törvényesség, a felőrlődő emberség, az elva­duló indulatok, szenvedélyek ábrázolása. A felújítás — a végzős főiskolás rendező, Ko los István színrevitelében — most nagyjából erre koncent rál. A vidéki francia kisváros­ba érkező vizsgálóbíró, Reval- lier, becsületes ember, és pél dás tisztességű államhivatal­nok. Ám ebbe a szennyes erőktől mozgatott szennyes ügybe bele kell pusztulnia, bí róként is, magánemberként is Müller Péter írói ügyességét dicséri, hogy a lélektani-társa- dalmi-bűnügyi történetet kitű­nően bonyolítja, nem fukarko­dik a fekete, az abszurd meg az akasztófahumorral sem. Cseke Péter vizsgálóbírója erőteljes, pontos lélektani kép- letű alakítás. Szerednyei Béla agyafúrtan buta és ravasz fö- vádlottja látványos átpszicho« pata bemutató. Pusztaszeri Kornél mindent látó^mindgnt értő, bölcs humorú ' írnok. Schnell Adóm igazi dürrögő. vidéki bunkó rendőrkapitány. Tóth Enikő mint Revallierné, a kielégítetlenül és férfivá- gyóan is erényes asszonyt ad­ja. Főleg nekik köszönhető, hogy ez a közönségcélzatú elő­adás színvonalas szórakozást nyújt. Sőt, tán némi magva­sabb tanulságot is. Takács István Manapság a színházaknak futniuk kell a pénzük után. A bizonytalanná vált központi (tanácsi, állami) támogatás ki­eső vagy egyre apadó összegeit saját bevételeikkel kell pótol­niuk. Magyarán: el kell (el kellene) tartani magukat. Ez viszont csak olyan előadások színrevitelével és színen tartá­sával lehetséges, amelyekre közönséget remélhetnek. Igen ám, de a Nagyérdeműt nem érdeklik bizonyos műfajok, da­rabok, szerzők. Akkor viszont marad az a megoldás, hogy azt kell játszani, ami a Nagyér­deműt érdekli. Világraszóló műsorterv ebből aligha lesz, de a kassza (talán) megtelik. Persze, a kompromisszumok itt is sokfélék lehetnek. A Ma­dách Kamara most egy jobb­fajta kompromisszummal ruk­kolt ki. Müller Péter (aki a Madáchban szinte háziszerző­nek számít) huszonöt éve írta Szemenszedett igazság című bűnügyi drámáját. A Madách Kamara be is mutatta, évad végén. Játszotta pár előadás­ban, aztán az új évadban már nem folytatták a szériát. Több oka volt ennek — a legfonto­sabb tán az, hogy egyesek cél­zásokat véltek felfedezni a da­rabban az akkori (vagy kevés­sel korábbi) perekre, törvény­kezési eljárásokra. Mára a dráma ilyenfajta ak­tualitása meglehetősen érdek­telenné vált. De megmaradt az, ami feltehetőleg Müller alapszándéka volt: egy zava­Cseke Péter, Szerednyei Béla és Menszátor Magdolna a menszedett igazság egyik jelenetében Sze­I I I CCVVk\\\\\V\\\\\\Ä\\\\\\\N\\\S\\\\\\Ä^^ MEGJELENT A Karácsonyi FORRADALOM I á Villámgyorson készült riportkönyv a romániai esemé­nyekről. Kik azok a szekusok? Hogyan menekült a Conducator? Miért robbant a puskaporos hordó? Mit mondanak a magyarok? Ezekre a kérdésekre keresték a helyszínen a választ a Népszabadság riporterei. ÁRA: 32-, Ft EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTI Rózán György jelenti: Ebben at enyhe télben a reggeli órák jel­lemzője továbbra is a párásság és a köd. A hegyvidéki utakon a páralecsapódás teszi csúszóssá, nyálkássá az utak burkolatát. A megenyhült időjárás következtében az autópályákon kisebb fenntartási munkákat végeznek, amelyek napközben néhány órás sávlezárással járnak. Az Ml-es autóúton folytatják a szalagkorlát-szerelési munkákat, összhangban a hiányzó fél autópálya-szakasz megépítésével. Emiatt a 90—100. km közötti szakaszon csak 80 km-es sebességgel közleked­hetnek. Az Esztergom és Párkány közötti komp karbantartási munkák után február 12-től ismét menetrend szerint közlekedik, a többi dunai komp közlekedése zavartalan, csak rendkívül sűrű ködben képzelhető el, hogy egy-egy járat kimarad. Romániában nemcsak a már megszokott formában, jegyre lehet üzemanyagot vásárolni, hanem készpénzért is, de igazolni kell, hogy az hivatalos beváltásból ered. A 90 oktános normál benzin litere 8 lei, a 98 oktános szuper benzin 9 lei és a gázolaj litere 7 leibe kerül. TEHERAUTÓ AZ UTAHIUTAKRÓL Rekordokat döntöget a nyugatnémet autóipar, több mint öt és fél millió személygépkocsi (s nem is akármilyen) gördült le a futószalagokról. Az NSZK-ban azonban nemcsak a sze­mélyautó-, hanem a vontatógyártás is a húzóágazatok közé so­rolandó. Ez a képünkön látható, németek tervezte, de az Egye­sült Államok Utah államában felépített nyerges vontató is csúcstechnológiát képvisel, még a Romániában járó trolibu­szokat is megközelíti azzal, hogy — azokhoz hasonlóan — gáz hajtja motorját. £ r m % &—* t ti à I ^/ZTOt^ <>* Rovatunk a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács támogatásával készült Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Tóth Béla Endre- .—" ' • • • ^ . • * .......... - * •— ­~ a nyugatnémBt Luisd Colanl tervezte 18 hengeres nyerges vontató aT. Utah! országúton 1989. október 23-án. A furcsa formájú trailer egyike annak a 12 vontatónak, amelyeket gazdaságossági, kitartási és sebességi mutatók alapján tesztéinek. A GYALOGOS IS MEGCSÚSZIK... / Az M7-es autópályán történt január 23-i tömeges baleset­ről e számunkban is szólni kell. A szerencsétlenségsorozat egyik legfőbb tanulsága, hogy az időjárásból fakadó objektív közlekedési tényezőkre — út- és látási viszonyok — a tél dere­kán sem fordítunk kellő figyelmet... Ehhez hasonló veszélyhelyzetre még az előttünk lévő feb­ruárban is számítanunk kell. Még a gyalogosan közlekedő em­ber is meg-megcsúszik az úttesten, s az efféle veszélynek té­len a járművek is éppoly mértékben ki vannak téve, mint a gyalogló emberek. A megcsúszás veszélyessége azon múlik, hogy a jármű mi­lyen sebességgel haladt, és ütközéskor milyen gyorsan csökken i sebesség nullára. Télen az autók megcsúszása hirtelen féke­zéskor, és igen gyakran előzés közben történik. Hiába biztosí- :ott az adott forgalmi körülmények között az előzés feltétele — beleértve az előző húsz kilométeres sebességtöbb­letét is — a csúszós úton végrehajtott kormánymozdulat eredményeként a kocsi átvágódhat a másik oldali sávba vagy az út mellé. A csúszós úton rendelkezésre álló tapadóerö a kocsi egye­nes haladásához még elégséges, de az előzéskor végrehajtott gyorsítás, majd kormányzás (oldalirányú erő) következtében a tapadóerő már kevés lehet a jármű kormányozhatóságára ... 3 hogy ez mit jelent a gyakorlatban, s milyen szomorú követ­kezményekkel járhat, azt nem kell különösebben hangsúlyozni. Dr. Dutka Antal, a PM KBT munkatársa NEM FÉNYŰZÉS A FÉNYSZÓRÓ Rossz látási viszonyok között különösen nagy gondot kell 'ordítani a világító- és jelzőberendezések működtetésére. Oly­annyira, hogyha például a féklámpa nem üzemel, tilos a gép­járművel közlekedni! De elítélendő vétség az is, ha valaki nem 'ól használja az egyébként kiválóan működő lámpákat, pél­dául fényszórójával elvakítja a szemből közlekedőket. Kevesen tudják, hogy a ködlámpa használata is szabályozott, feltétel­hez kötött. Tompított fényszóró helyett ködfényszórót — hátsó ködlámpát is — csak akkor szabad bekapcsolni, ha a látási viszonyok egészen lassú haladást tennének lehetővé. Ez autó­pályán 60 km/h, egyéb utakon 25 km/h sebességgel való hala­dást jelent! — Dr. Dutka —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents