Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. FEBRUAR 3., SZOMBAT

&&dtm

5

KÉK SZEMEK

Amiatt a kék szem miatt vissza kellett mennem Szentendrén az aprócska Török közbe. Dalmáciái településekhez hasonló kanyargós rejtck- út ez, összeköti a Péter-Pál templom előtti terecskét a főtérrel.

Kitárod két karod: átéred az •utcát székiben. Magas fal mentén igyekezhetsz mint a macska, egyenesen a Galéria presszó felé, amelynek udvarán nyarat idéznek és nyarat ígérnek az ámbituson felpolcolt székek, plakátos dekorációk.

Igyekeznél a magas, hófehérre meszelt fal mellett, néznéd, ej de magas — és akkor megtorpansz. Kék szemmel téged néz a fal! Mintha Kömí- ves Kelemen kukucskálna, vagy az ember, aki átmegy a falon, épp arra várna, hogy tisztuljon a környék. Villan közelében a tükörcserép, amott színes mozaikkockákat számlálhatsz. Memóriapróba: leltározz tovább.

A magas, hófehér falba vakolva ott egy fogaskerék, egy fcl dió héja, halálfej a plasztik hypósflaskáról, esernyőnyél és csengögomb, vadtrófea, parittya, sarló, egyiptomi hieroglif-utánzat madárfejjel és kék anyagból jókora csont. Meditáló Buddha meditálásra késztet — ugyan, ki ötlötte ki ezt a mosolyogtatóan „beszélő falat”?

Már nem is kellemetlen a téli nyirok, az ember arcát paskolő szél. Ingatod a fejed, mosoly ücsörög szád szögletén. Talán egyszer majd megint azért kell okvetlenül Szentendrére menned, hogy megkeresd, sok más mellett ezt a helyet. A macskaköves utcát és a falból kitartóan reád tekintő kék szemet...

e. k.

Ölt a szabadságra engedett elmebeteg

Úgy ütött, '„a

A tragédia pillanatok alatt bekövetkezett. A bepucolatlan téglaépületből kirohant egy idős férfi, utána meg a fia, baltával a kezében. A nagy erejű ütés a szerencsétlen menekülő fejét érle, úgy hogy nyomban összeesett. Csupa vér lett körülötte minden.

Egy szomszédasszony, aki szemtanúja volt a borzalmas cselekedetnek, csak annyit mondott róla, hogy úgy ütött a fiatal M. 1. mintha fát vágna. Olvan közönyösen, érzéketlenül. még a harag sem látszott, rajta. A szomszédasz- szony egyébként nem akart tanúskodni. Félt. A baltás férfinak ugyanis már volt dolga a hatóságokkal, de nem ítélték el, mert kiderült róla: elmebeteg. Azután mégis hazakerült, és ez lett belőle. Az ember sohasem tudhatja ...

A szomszédok intézkedtek, hogy a sérültet nyomban kórházba szállítsák, ahol még tíz napig élt. mielőtt kiszenvedett.

Az emberek megtettek, amit tudtak az áldozat érdekében. de a tetteshez nem mertek közelíteni. Kezében volt a balta, és állítólag olyan megjegyzést is tett, hogy arra még szüksége lesz ... AzSzentendrei Folyam

Folyam címmel Indított irodalmi, művészeti folyóiratot Szentendre Város Tanácsa és a Folyam Alapítvány. A Duna menti településen szerkesztett új sajtótermék publikálási lehetőséget biztosít azoknak az alkotóknak, akik a folyam mellett élnek. Közelíteni szeretné egymáshoz a művészeket és a különböző népeket. Az évente négyszer megjelenő kiadvány költségvetése nem teszi lehetővé, hogy az érdeklődők utcai árusoknál is megvásárolhassák, ezért a Folyamot a következő címen lehet megrendelni: 2000 Szentendre, Rákóczi Ferenc utca 2.

után elővett egy villanyszereléshez használatos drótot, és azzal elindult az erdőbe, mert öngyilkos akart lenni. Szándékát azonban nem tudta, talán nem is akarta végrehajtani. A rendőrök még aznap elfogták, majd visszaszállították az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, ahonnan egy hónappal korábban adaptációs szabadságra engedték.

M. I. ellen a Pest Megyei Főügyészség közveszélyokozás és garázdaság büntette miatt egyszer már vádat emelt, de a bíróság betegsége miatt felmentette, és egyúttal, 1987 július 24-én, elrendelték kényszergyógykezelését.

Múlt év április 13-án adaptációs szabadságra bocsátották, ekkor hazament, a feleségéhez, és május 13-án baltával agyonverte az apját. A vizsgálattal megbízott rendőrtiszt az intézetben hallgatta ki M. I.-t, aki elmondása szerint azért volt haragos viszonyban az apjával, mert nem nézték jó szemmel otthon, hogy cigánylányt vett feleségül.

A tragédia végül azért következett be, mert az apja figyelmeztette, hogy ne igyon, amit ő sérelmezett, mert már nem gyerek, hogy mindig rászóljanak.

— Hát nem akartam én ezt — mondta M. I., aki ellen emberölés bűntette miatt a Pest Megyei Főügyészség vádat emelt.

Vajon felmérték-e annak idején az intézetben, hogy milyen súlyos konfliktusokkal terhelt az a családi környezet. ahová próbára bocsátották?

Ga. J.

■\

Biatorkágyon az iskolaszék csak ürügy (1.)

S sz adista pedagógus

ma is tanít

^ Biafcorbá^yon széles társadalmi támogatással négytagú isko- ^ lassék-elokészítö bizottság alakult. (Az Iskolaszék intézménye ^ egy, az új önkormányzati törvényhez és az iskolák önállóso- clási törekvéseihez jobban alkalmazkodó társadalmi oktatás- jfc irányító szerv, amely Magyarországon a múlt század vége óta

\ Eötvös Józisef vallás- és közoktatásügyi miniszter jóvoltából

s igen nagy hagyományokkal rendelkezik. Az iskolaszék az egyes

^ iskolák köré szerveződött, demokratikusan megválasztott kö^ zösség, amely úgy a szülők, mint a pedagógusok jogait képI viseli.) A bizottság első lépésként udvarias Levéllel kereste fel

S a helyi 2. számú általános iskolát.

„Mi segítő kezet nyújtunk mindazokban a feladatokban, amelyeket nem csak pedagógus szakemberek láthatnak el, s kérjük az önök bizalmát és véleményét a pedagógusokat érintő ügyekben és kérdésekben. Célunk iskolaszék létrehozása. Az önkormányzati törvény később kötelezővé teszi majd a települések számára a demokratikus iskola megteremtését. Lépjünk előbb, és minta leszünk az utánunk következőknek” — írták levelükben, amelyhez az iskolaszék koncepciójáról egy tájékoztatót és egy szakirodalomjegyzéket mellékeltek, hogy együttgondolkodásra mozgósítsák az iskola dolgozóit. A véleménycsere céljából találkozót kértek tőlük, illetve névre szóló meghívót küldtek mindegyikőjüknek. A nevelők egy értekezleten ügy döntöttek, hogy fogadják a kezdeményezőket.

A várctkazásscdi elleniéiben

Az iskolaszék-előkészítő bizottság egy előadót is meghívott erre az alkalomra, dr. Halász Gábor oktatáskutatót, aki vállalta; hogy ismerteti az egybegyűltekkel az iskolaszékkel kapcsolatos központi elképzeléseket.

Az összejövetel, amint az várható volt, parázs viták színterévé vált annak ellenére, hogy a több mint 100 hallgató között a szép számmal megjelent pedagógusok többsége — a várakozással ellentétben — rtz iskolaszék létrehozása mellett foglalt állást.

— Három éve tanítok itt, de ennyi jó szándékkal és értelemmel ittlétem alatt még nem találkoztam. Megmondom őszintén, kezdetben voltak fenntartásaim az iskolaszékkel kapcsolatosan, de ezek a mai napon megszűntek — mondta az előadás után egy fiatal tanárnő.

A minisztérium tájékoztatója

Novozánszky Ferencné Szegfű Mária tanítónő már az itt megjelent szülők közül is igen sokat tanított. Most tevékenyen támogatja az ügyet annak ellenére, hogy ő — mint mondotta — idős kora miatt annak áldásait már nemigen fogja élvezni. Jellemző egyébként, hogy a rendezvény végén sírva elpanaszolta: megfenyegették, ne merje elvállalni, hogy itt elnököljön, és most nagyon fél tőle, talán a munkakönyvét is a kezébe adják.

— Aki nem akarja, hogy belelássanak a munkájába — mondotta Mérey Istvánné pedagógus —, az nem dolgozik úgy, ahogyan kellene. En nem félek a megmérettetéstől !

— Kik tehát azok. akik a gondolatot ellenzik? — kérdezem Jávor Mártát, az egyik kezdeményezőt.

— Elsősorban az iskola vezetői, és a hozzájuk kapcsolódó pedagógusok — meséli Jávor Márta. — Az igazgató gvenge kezű, vezetésre alkalmatlan ember, nem ő, hanem helyettese. Gcng Mária viszi az ügyeket. A nevelők között sok a képesítés nélküli és a

nyugdíjas. Anarchia uralkodik, olyan tanárok is elmenekültek innen, akiknek már nagyapjuk is itt tanított. A nyolcadikos gyerekek felvételi aránya nagyon visszaesett, akik pedig tovább tanulnak, nem állják meg helyüket a középiskolában. A negyedik bébe egy beteges, szadista tanítónőt vettek fel, aki kínozta a gyerekeket. Közbenjárásunkra elbocsátották ugyan, de csak hetekkel később, és úgy, hogy az illető máshol még ma is tanít. A kémiaszertárban egyedül hagyják a gyerekeket takarítani, vegyszerek tűnnek el. A tanulók óra alatt kiugrálnak az ablakon. Előfordul, hogy nincs fűtés, ilyenkor a gyerekeket váratlanul haza- küldik. Évek óta folynak a felújítási munkák, de az épület mégis romos. Angol vécé öt éve nincs, az udvari latrinát pedig a gyerekek nem tudják használni, kézmosásra szintén nincs lehetőség.

Az összejövetel után Geng Máriát kerestem meg, annál is inkább, mert ő néhány nappal korábban kétségbeesett levelet írt szerkesztőségünknek, melyben kérte, keressük fel őt. mivel az iskolájukkal kapcsolatos súlyos gondokról szeretne szólni. Lakása felé tartva arra gondoltam, bizonyára az alakuló iskolaszékre célzott levelében. Találkozásunkkor azonban elmondta, hogy nem erről kívánt beszélni — habár az is rosszul esett neki —, hanem az 1982 óta tartó tatarozásról. amely akadályozza az iskolai munkát. A másik gond a tanács és az iskola viszonya.

— Bírálnak minket, elmarasztalják az igazgatót, azt mondják, alkalmatlan a vezetésre. holott nem sokkal előbb még kintühtették. Az is nagyon felháborít, hogy az iskolaszék gondolata éppen a 2. számú általános iskolával kapcsolatban merült fel. Nem értem, mi kifogásuk lehet a szülőknek az iskolánk ellen.

Tizenhét oldalnyi értekezésben vitatta

Nyelvész lesz a szakértő a következő Lipcsik-perben?

Lipcsik Márton szentendrei lakos már maga sem tudja, hogy híres-e vagy hírhedt. Tíz éve küzd a lakásügye megoldásáért. A legnagyobb ellenfelei a helyi városgazdálkodási vállalat és a tanács voltak. Azért írom múlt időben, mert változni látszik a helyzet. De erről később.

Most elöljáróban annyit, hogy Lipcsik Márton a múlt hét péntekjén csatát nyert a Pest Megyei Bíróságon. Okkal nevezheti győzelemnek, hogy a bíróság a sorozatos plakátragasztásaiért még pénzbírsággal sem sújtotta, mindössze figyelmeztette, pedig a cselekményért a büntető törvénykönyv szerint akár 2 év szabadság- vesztés is kiszabható lenne. De hát mit csinált Lipcsik? Gyászkeretes plakátokat ragasztott szerte a Dunakanyarban, kem,ény bírálattal illetve a Pest Megyei Tanács elnökét, a helyi tanácsot és elnökét, valamint a VGV igazgatóját.

Rossz hangulat

A tanácselnök feljelentette Lipcsiket a hatóság megsértése miatt. A Pest Megyei Tanács elnöke a második plakát megjelenése után bírósághoz fordult, azután visszavonta a keresetét.

A pénteki csata már második volt a plakátháborúban. Az első fordulóban dr. Színi ezt mondta a bíróság előtt:

— Tanácselnökként tettem meg a feljelentést. Az apparátusban senki nem akarta alá— Levelében éppen ön említi, hogy súlyos gondok vannak az iskolában, így a bizottság véleményének egy részével feltehetőleg egyetért. A többit Jávor Márta foglalta össze, szeretném, ha ezekről a kérdésekről ön is elmondaná véleményét.

— Igazgatónk az egész községnél messze előbbre jár úgy politikailag, mint szakmailag, csak sokan ezt nem ismerik fel. Ö igen finom ember, aki másoknak az értelmére próbál hatni, én viszont szangvinikus típus vagyok. Ez persze nem jelenti azt, hogy az a jobb vezetési stílus, amit én csinálok, vagy hogy én vezetem helyette az iskolát.

— Ami a 4. b osztály tanítóját illeti, mi is fenntartással fogadtuk, de nagyon kellett a munkaerő. Személyi anyagát nem ismertük. Azt mondta, Tassról jött, és 28 éve tanít. Kinek jutott volna eszébe, hogy 28 év után valaki rossz tanító lehet? Felvettük — óvatosságból csak szerződéssel —. mert szükségünk volt rá. A véletlenek egybeesése miatt egy darabig nem volt rá módunk, hogy órát látogassunk nála. Először Deli Imréné igazgatóhelyettes társam szólt, hogy komoly bajok vannak, később a gyerekek is panaszkodtak. Ekkor figyelmeztetésben részesítettem, és elkértem a személyi anyagát. Ezután már figyeltük, és amikor bebizonyosodott, hogy alkalmatlan a pályára, elbocsátottuk. Most Tiszaburán tanít.

Megpróbálták

rábeszélni

— Most is tanít? Nem próbálták eltávolíttatni a pályáról?

— Próbáltuk rábeszélni, hogy forduljon orvoshoz, de kényszeríteni erre senkit nem lehet. A szénszünetekkel kapcsolatosan eddig nem tudtunk jobb megoldást találni. Az iskolában 16 fok volt, ha ott tartjuk a gyerekeket, a szülők azért szólaltak volna fel.

— Úgy hallottam, az iskolaszék tagjainak fele pedagógus lesz. ön részt venne a munkában. ha felkérnék rá?

— Csak ha kizárólag pedagógusokból állna — felelte Geng Mária.

Szegő Krisztina

írni. így a vb-titkár javaslatára én szignáltam.

Az újabb tárgyaláson már Krajcsovits Istvánné, az októberben megválasztott tanácselnök „képviselte” a felperest. A tavaly október elsején és 10-én kihelyezett plakátok szövegét a tanácsi apparátus sértőnek ítélte. A bíró a tanúként idézett elnök asszonytól előbb azt kérdezte:

— Lipcsik Márton lakásügyének tisztázására a Szentendrei Tanács által felkért szakértő mit állapított meg? Igaza lesz-e Lipcsiknek?

— Ügy tűnik, találtunk olyan megoldást, ami közelít a Lipcsik Márton által kívánthoz. Ám még tárgyalni kell a VGV jogászával.

— Érezték-e az apparátusban a plakátok negatív hatását? — folytatódott az érdeklődés a pulpitusról.

— Az apparátusnak rossz hangulata volt, szövetségessé váltunk, több ügyfél jelezte, hogy hasonló módszerekkel fog élni.

Az ügyész a perbeszédben elismerte, hogy Lipcsiknek valóban nagyon elhúzódott a lakásügye. A felháborodása érthető. Ám a bűnössége megállapítható. A plakátok jó néhány motívuma alkalmas a tanács lejáratására. A jogállamiság azt jelenti, hogy az előírásokat be kell tartani, a kötelességekre is figyelni kell. Mint az állam képviselője nem tudja elfogadni a plakátragasztás módszerét. A büntetés- kiszabás céljának nem a megtorlást nevezte, hanem a jelzést a többi állampolgár számára: ne éljenek hasonló eszközökkel ! Enyhítő körülményként értékelte, hogy Lipcsik 1989. október elseje óta nem ragasztott plakátot. Végül pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

Többet ért el

Lipcsik Márton azzal védekezett, hogy egyszerűen nem talált más módszert, hogy kimozdítsa a holtpontról a lakásügyét. Maga is tisztában van vele, hogy nem jogszerűen cselekedett, ám esetében a jog csődöt mondott. Az igazát kereste, s lám, mostanra'kiderült: az ügyében hozott határozatok 80 százaléka törvénysértő.

Lipcsik Márton tételesen — 12 gépelt oldalnyi terjedelemben — vitatta, hogy a plakátokon használt kifejezések

kimerítik a nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás bűntettét. Megkérdezte, hogy miért csak a Szentendrei Városi Tanács tett ellene feljelentést, amikor a plakátjait kiragasztás előtt minden megtámadott szervnek, illetve főhatóságnak elküldte.

Komoly nyelvészeti fejtegetésekbe is bocsátkozott a kifejezéseket illetően, ebbe azonban belezavarodott. Mindenesetre — mondta — a plakátjaival néhány hónap alatt sokkal többet elért, mint a szabályszerű beadványaival tíz éven át.

A bíróság rövid tanakodás után ítéletet hirdetett. Lipcsik Márton ellen az eljárást megszünteti, megrovásban részesíti.

Csalárd módon

A bíró az indoklásában kitért arra, hogy a tényállást nem egészen vádirattal egyezően állapította meg. Lipcsiket bűnösnek találta amiatt, hogy az 1989. március 15-én kiragasztott plakátjában a tanácsot maffia típusú szervnek minősítette. Két nappal később pedig a szokásos gyászkeretben azt állította, hogy a sztálini rendszerre jellemző módon tettek ellene rendőrségi feljelentést. Két hét múlva azzal gyanúsította a hivatalokat, hogy csalárd módon gyakorolják a hatalmat. Ezzel azonban kimerültek a bíróság kifogásai, a továbbiakban Lipcsiknek kedvezőbb okfejtést lehetett hallani. Mégpedig azt, hogy a szöveget — mármint a plakátokét — összefüggésben kell nézni, hogy tevékenységét áldatlan lakáshelyzete megoldása érdekében gyakorolta. A plakátragasztás magában sehol nem lehet bűncselekmény, a bíróság Lipcsiket nem is ezért rótta meg, hanem 8( említett kijelentései miatt.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Utóirat: a tárgyalást követő második nap reggelén Lipcsik Márton felkeresett. Közölte, hogy nyelvészekhez indult, akiktől megkérdezi: valóban alkalmasak-e a bíróság által kiemelt részek a rágalmazásra? Mert ha nem, azonnal pert indít rágalmazásért a Szentendrei Városi Tanács ellen.

Lipcsik Márton 67 százalékos rokkant. Kettős látása van. A közelmúltban háromszor is rosszul lett.

Vicsotka Mihály

Jobb otthon rózsát metszeni, mint Baracskán ülni

Előbb az útvonalkövető szimulátor négyzetecskéjével verem az útpadkákat, majd a sebességbecslő készüléken fut el egymástól a piros és a zöld korong. A teszttel nem merek próbálkozni, félek, kialakul bennem az érzés: alkalmatlan vagyok gépkocsivezetésre! S mi lenne, ha négy órán át vallatnának?

Mózer Edit, a Volánbusz Munkalélektani és Ergonómiai Körzeti Állomása vezető pszichológusa azonban nyugtat:

— A leendő busz- és tehergépkocsi-sofőrök, taxisok is próbálkozhatnak kétszer-háromszor !

Itt dől el, hogy kik alkalmasak személyek szállítására, illetve kik folytathatják az időszakos vizsgálatok után a munkát a volán mögött.

Negyvenöt éves koron túl ugyanis már két évenként idézik be a hivatásos sofőröket, és nézik, romlottak-e egyáltalán a képességeik az elmúlt időszakban. De még az alkalmasság sem minden! A beválás az igazi gyakorlati próba. Mert lehet, hogy valaki betéve tudja a KRESZ-t, a műszakit, játszik a szimulátorokkal, hibátlanul oldja meg a tesztet, tökéletes az egészsége, szóval szuperpilóta, mégsem válik be.

Az állomáson naponta tizenkét-tizenhat ember alkamassá- gát vizsgálják. Tíz százalékuk kihullik a rostán. Sőt, a beváltak időszakos ellenőrzésekor is alkalmatlannak találtatik a pilóták 5-6 százaléka.

— Ezt a legnehezebb közölni — morfondírozik Mózer Edit.

— A beszélgetés végén csak eljutunk addig, hogy jobb otthon rózsát metszeni, mint Baracskán ülni.

Hogy milyen a jó sofőr? Császár László, az állomás vezetője mondja.

— Olyan, mint a hivatásos magyar személyszállítók döntő többsége. A szigorú vizsgálatok is eredményezik, hogy állják az összehasonlítást bármelyik európai ország hasonló szakembereivel. A műszereinken mindent mérni tudunk, amiből teljes biztonsággal kiderül, ki alkalmas, s ki nem.

S, mit szólnak a „szenvedő alanyok”? Izgulnak, de elismerik, hogy száz emberrel a hátuk mögött nem lehet csak úgy vezetgetni. Az a tudat, hogy megfeleltek a követelményeknek, erősíti az önbizalmukat.