Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám

1990. FEBRUÁR 3., SZOMBAT MEGYEI 3 Ülést tartott a Pest Megyei Tanács Jó beosztással HÉT •V.'1 ■r' niüíi f © Tanácskozás zajlott le Budapesten, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendezésében, Minő­ség—vállalkozás—piac címmel. © Megkezdte munká­ját az egyetemisták és főiskolások rákellenes egyesü­lete. @ Dokumentumkiállítás tekinthető meg Székes­fehérvárott, napjaink kelet-európai forradalmairól. © A hét híre az is, hogy megalakult a Fuvarozók Ipartestülete. A katona és a kopogtatócédula A Magyar Néphadsereg pa­rancsnoka intézkedett arról, hogy február 23-áig minden katonai tanintézeti hallgatót és sorkatonát legalább egy al­kalommal hazaengedjen pa­rancsnoka — közölte Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője arra a kérdésre válaszolva, hogy mi­ként ajánlhatnak képviselője­löltet a katonák. Hozzátette, hogy akiket egészségi okok­nál fogva hosszabb ideje kórházban kezelnek, illet­ve magatartásuk miatt fe­gyelmi felelősségre vonás alatt állnak, azokra nem vo­natkozik ez az intézkedés, mert a szolgálati szabályzat tiltja számukra az elhelyezési körletük vagy laktanyájuk el­hagyását. Esetükben azt ajánlja a szóvivő, hogy szüleik vagy hozzátartozóik levélben küld­jék el nekik a kopogtatócédu­lát, esetleg keressék fel őket, így a látogatás alkalmával az ajánlási szelvényt a sorkato­nák kitölthetik. A hivatásos katonák eseté­ben ugyanolyan módon lehet gyűjteni a szelvényeket, mint bármelyik más magyar állam­polgárnál, hiszen lakásukon, otthonukban kapják meg a kopogtatócédulát. A válasz­tójogi törvény értelmében a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő személyektől, így a katonáktól sem lehet szol­gálati helyükön szolgálati fel­adatuk teljesítése közben aján­lási szelvényt gyűjteni. Konzultációt rendezett az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége pénteken a Magyar Gazdasági Kamara székházában, hogy tisztázzák, miként kaphatják meg a bős— nagymarosi beruházásban részt vevő magyar vállalatok vesz­teségeikért a kártérítést. A ta­nácskozáson az OVIBER kép­viselője bejelentette: elsősor­ban a már elvégzett, de még eddig ki nem fizetett, illetve a kárelhárítás, az árvízvéde­lem, a helyreállítás miatt fel­tétlenül fontos feladatokra for­dítják az idén e célra rendel­1943, a fordulat éve után a hagyományos cigány közössé­gek felbomlása együtt járt a ci­gányság állami munkaszektor­ba terelésével. Ez azonban épp­úgy a „kényszerítő eszközök logikájára” épült, mint az erőszakos téeszesítés. Ezt, a munkásállam szervezését olyan emberek szorgalmazták, akik éppúgy soha nem mar­kolták a lapát nyelét, mint ahogyan nem forgatták a böl­csek könyvének lapjait sem — talán ez miatt lehetséges, hogy a Kádár-kor jelszava, mely szerint a javakból min­denki munkája szerint része­süljön, a cigányok esetében a következő sablonra silányult: jó cigány, aki naponta száz vödör maltert cipel. Rossz ci­gány, aki nem cipel naponta száz vödör maltert. Idilli maltcrcipclcs A helyzet az utóbbi időkben annyit módosult, hogy ma már u maltercipelés is idilli munka A számvetés, hogy nézzük, miből kell megélnünk, nap­jainkban sehol nem könnyű. Az eddigi módon már nem költekezhetünk, mert a hiány­zó fedezet sehonnan sem pó­tolható. Annyiból kell megél­nünk, azt kell beosztanunk. amennyink van. Általános szabály ez manapság minden — kicsi és nagy — háztartás­ban. Lehet — enyhén szólva — nem szakszerű a fenti magya­rázat, de végül is ilyen elvek érvényesülésének voltunk ta­núi tegnap a Pest Megyei Ta­nács ülésén, ahol a testület az 1990. évi megyei szintű költ­ségvetést vitatta meg. Tájé­koztatóul leírjuk mint tényt: az idén 20 milliárd forint az egységes pénzalap a kiadások fedezésére, amelynek felét a saját bevételek, a többit az ál­lami támogatás adja. Ez nem sokat mond az olvasónak, hi­szen úgyis az egyes te­lepüléseken, a helyi tanácsok önálló gazdálkodásával tűnik majd ki, mire lesz elég. Az állami támogatás rész­ben a lakosságszám után, va­lamint a térségi feladatok el­látására normatív alapon tör­ténik. Ügy, ahogy azt az or­szággyűlés jóváhagyta. Az átmenetet segítő céltámoga­tással a pénzhiányos községe­ket és az olyan folyamatban lévő beruházásokat segítik, amelyekre a megyei testület kezésre álló maximálisan 3 milliárd forintot. A magyar vállalatok egy része az OVIBER-rel kötött, szerződést az elvégzendő mun­kákra, mintegy 10-15 milliárd forintos értékben, másik ré­szük az osztrák fővállalkozó Donaukraftwerke céggel, mint­egy 1,3-1,4 milliárd schilling értékű megbízásokra számítva. A kamarai tanácskozáson több vállalati vezető kifogásolta, hogy túlságosan lassan bírál­ják el a már régen beadott kártérítési, illetve az elmara­dott haszonra is vonatkozó kártalanítási igényeiket. volna. A hatvanas, hetvenes évtizedekben a cigányok el­mehettek az építőiparba ne­héz, egyhangú kétkezi segéd­munkát végezni, vagy valame­lyik nagyvállalathoz vattaem­bernek, vagyis szakképzetlen, nevetségesen alacsony bérért munkaviszonyba állni azért, hogy a vállalatvezetés az ak­kori bérszabályozást kijátszva, az ö alacsony keresetük révén tudja megfizetni azt, aki „ben­ne van a kosárban”. Azóta — a beruházások csökkenése miatt — a malter­hordási lehetőség is fogyóban van, az újabb bérszabályozás révén pedig az eddigi vatta­embereket teszik leghamarább az utcára. Az ABMH Munka­ügyi Kutató Intézetének tudo­mányos munkatársa, Borisza Gyula által rendelkezésemre bocsátott adatok szerint az ut­cára került cigányok kéthar­mada tavaly két hónapon be­lül újból el tudott helyezkedni. De ezek a munkahelyek szinte kivétel nélkül képesítést nem korábbi határozataival kötele­zettséget vállalt. Minthogy a térségi feladatokra (középis­kolák, kollégiumok, szociális otthonok és a többi működte­tése) csupán hozzájárulást je­lent az állami támogatás, a tényleges kiadásokat a fenn­tartó tanácsnak kell viselni. A többletköltség viselése átme­netileg konfliktushelyzetet te­remt, már csak azért is, mert a rendelkezésre álló összegek nem fedezik az inflációt. Ezek a gondolatok több felszólalás­ból is kitűntek. Azonban a jövő esztendőben az önkor­mányzatról. valamint az ál­lamháztartásról szóló törvény megalkotása ezeket a fe­szültségeket feloldja. A rendelkezésre álló pénz­ügyi forrásokat a legszigo­rúbb takarékossággal első­sorban az intézmények za­igénylő, s nagyon gyengén fi­zető állások. A nagycsaládos, sokgyermekes cigányok éppen ezért alkalmi munkákkal kell hogy kiegészítsék fizetésüket: csigát szednek, kamillát gyűj­tenek, hogy majd télen is le­gyen miből ennivalót venni a hervatag állami fizetés mellett. Csakhogy aki a nyáron csi­gát gyűjtött, ezen az őszön már nehezebben tudott elhe­lyezkedni. Ördögi kör kezd ki­alakulni: akinek van pénze, nem lesz fizetése, akinek van fizetése, annak nincs pénze. Ráadásul a segélyeket, jutta­tásokat azok kapják akiknek van állandó munkahelye, sőt, némely kölcsönhöz csak az juthat, akinek — paradox mó­don — magas a fizetése. Süket fülekre talál Hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből? Aki nem akar a bűnözés útjára lépni, még jobban neki kell hogy veselkedjen a munka istráng­jának. Szintén a Munkaügyi Kutató Intézet anyagaiból gyűjtöttem ki, melyek lehet­nek ezek a munkák: szenny- vízakna-tisztítás, utcaseprés, síkosságmentesítés, nyilvános WC-fenntartás, útpadkarende­zés.,. vartalan működésére, illetve a már folyamatban lévő be­ruházások mielőbbi befejezé­sére kell fordítani. Ezt az elvet követi a költségvetés, amely az előzetes számítások szerint 79-21 százalékban ter­vezi a működési, illetve beru­házási kiadások arányát. A megyei tanács hozzájá­rult egy, nagyobbrészt kül­földi és részben magyar ér­dekeltséggel megvalósuló te­lepülési szilár dhulladék-f el­dolgozó üzem létesítéséhez, il­letve a megyének ehhez tör­ténő csatlakozásához. A választójogi törvény ér­telmében időközi válasz­tásra kerül sor 1990. már­cius 25-én Szigethalom tizen­hét, továbbá Göd 4. számú választókerületében megürese­dett tanácstagi helyek betöl­tésére. K. E. Ez a kivezető út azonban zsákutca! Kutatók, elméleti szakemberek szerint a cigá­nyoknak éppenhogy nem efféle munkát kellene végezniük — hiszen, aki ismeri s elismeri másságukat, tudja, hogy ter­mészetüktől idegen a parancs­szóra, németes fegyelemmel végzendő, egyhangú robot. Vannak viszont adottságaik. Rendkívüli például a színvilá­guk. Gondoljunk csak arra, hány magyar élelmiszerről tudjuk mi, hogy ízletesebb, mint a nyugati konkurenciáé, de mégsem tudjuk eladni a vi­lágpiacon, mert — csúnya a csomagolása. Bizony, ha az élelmiszergyárakban az ott dolgozó cigányok nem a folyo­só tisztaságára, hanem az áru szép küllemére, csomagolására ügyelhetnének, több forint gu­rulhatna az ott — adottsá­gaiknál fogva szorgalmasan, pontosan, de színérzék nélkül — dolgozó egyéb nemzetisé­gűek zsebébe. Vagy említhetnénk a cigá­nyok ritmusérzékét, mely szin­tén rendkívül fejlett. Többször dolgoztam cigányokkal, ta­pasztaltam, ha például az éj­szakai tejszállítás menetrend­jét Kakaós Karcsi gúnynevű barátomra bíztam, sokkal üte­mesebben, haladósabban ment a munka. Fejlettebb országok­ban gyakorlat, hogy futószala­gok, robotsorok munkaütemé­nek beállítását csakis a színes- bőrű alkalmazottaikra bízzák. A fent leírtakat azonban még legfeljebb csak az ezzel foglalkozó szakemberek egy része hangoztatja. Sajnos, amit mondanak, süket fülekre talál. E sötétségben némi fény, hogy Pest megyében változó­ban van a cigányokról alkotott kép. A megyei tanácson műkö­Mosolyogtato rna már az a háborúság, amelyet a lenni vagy nem lenni kérdése oko­zott. Lenni vagy nem lenni: maszek taxisnak. Illedelmesen fogalmazva, személyszállító kisiparosnak. Ma másfajta há­borúságok dúlnak a szakmán belül és a szakma körül. A ke­reslet csökkent, a kínálat en­nek következtében is, a szol­gáltatásra vállalkozók számá­nak emelkedése miatt is, nö­vekedett. Természetes tehát a konfliktus. Annak kezelése azonban nem mutatta, mutatja a természetesség jegyeit. Erő­sen megoszlott például akkor a közvélemény, amikor a fő­városi taxistüntetés élén olyan márkájú kocsik haladtak, ami­lyeneket az átlagos magyar ál­lampolgár akkor sem tudna megvásárolni, ha egész család­ja tíz esztendei teljes keresetét szánná rá ... S megoszlik a közvélemény Vácott is, Ceglé­den is, ahol most már hosz- szabb ideje tart a taxisháború a „régiek” meg az „újak”, il­letve a szervezetbe tömörültek meg a mezítlábasok között, ahogyan utóbbi elnevezéssel a szervezethez nem tartozókat jelölik. Szakszótár Öt nyelven A mikroelektronikára, vala­mint a mikroszámítógépekre vonatkozó irodalmi ariÿag je-- lentős része csak angolul, né­metül vagy spanyolul áll a szakemberek rendelkezésére, s ez a tény rendkívüli módon megnehezíti a legkorszerűbb ismeretekhez való hozzájutást. Éppen ezért forgathatják nagy haszonnal a mikroelektroni­kával és mikroszámítógépek­kel foglalkozók azt a három- kötetes ötnyelvű szakszótárt, melyet a LSI Alkalmazástech­nikai Tanácsadó Szolgálat ké­szített. dő cigányügyi koordinációs bizottság már figyelembe ve­szi, tiszteli s értékeli a cigá­nyok másságát. Itt az első lé­pések már megtörténtek, a lé­tező szocializmus álhumanitá­rius, „segítése” helyett a cit gányság felzárkóztatását tűz­ték ki célul. Pontosan a ci­gányság színvilágára, mozgás- kultúrájára alapozva próbál­nak több-kevesebb sikerrel ci­gányklubokat életre hívni, fenntartani. Isaszegen ugyan megszűnt a cigányklub, de ki­váló eredménnyel működik immár több évtizede Kerepes- tárcsán, Gödöllőn. Mire hivatkoznak holnap? Sajnos, a klubokban zajló élet még igen eltér a nagybe­tűs Elet gyakorlatától. A mi­nap a megye egyik ismert tej­üzemében azzal büszkélkedett a művezető: — Ez egy elsőrangú munka­hely. Cigány ide be sem te­heti a lábát. Pedig a cigányság képessé­geire nagy szüksége volna az országnak, de félő, a mostani körülmények, közgazdasági szabályozók s a gazdaság kényszerpályája nem ennek kibontakoztatására ad alkal­mat. Ha viszont a cigányság nem tud integrálódni a ma­gyar gazdaságba, nem kap le­hetőségeket arra, hogy tehet­sége szerint dolgozzon lapát- nyélmarkolás helyett, súlyos gonddal kell szembenéznünk. S akkor már nem hivatkozha­tunk a pártállam átkos örök­ségére, a munkásállam mun­kanyomorító módszereire. Ne­künk kell és most kell meg­változtatni azt a szemléletet, hogy: jó cigány, ha száz vödör maltert cipel... Tóth Béla Endre Túlságosan nehéz fuvarnak bizonyul a szakma számára a versenyhelyzet terhe. Ezt a ne­héz fuvart — amint a gyakor­latban az ilyen-olyan okok miatt kellemetlennek vagy ne­héznek tartott megbízást — szinte senki sem akarja vál­lalni. Működni kezdenek a ré­gi reflexek: a hatóságokat em­legeti a szakma, adminisztra­tív intézkedéseket követel. A megyében 1980-han még nem volt sem teherautó-fuva­rozó, sem személyszállító kis­iparos. Azért nem volt, mert — amint arra a bevezetőben em­lékeztettünk —• a jogszabályok nem tették lehetővé tevékeny­kedésüket. Ma teherkocsival két és fél ezren, személykocsi­val ezerkétszázan állnak a kö­zönség rendelkezésére. Illetve: ennyi az iparengedélyeknek a száma. Azt ugyanis nem tud­hatni, ténylegesen mikor mennyien vannak. Gyakori ugyanis a panasz az engedély nélküli fuvarozókra, amint ar­ra is, nagyobb ünnepeken — tisztelet a kivételnek — a ta­xisok sem dolgoznak, holott éppen akkor lenne a legna­gyobb szükség erre a szolgál­tatásra. Az előbbiekben leírtak csu­pán csipetnyi kóstolót adnak a feszültségekből, ellentmon­dásokból. Említhetjük ugyanis a versenyt kizáró, egymás kö­zötti tarifamegállapodásokat, a feketén foglalkoztatott alkal­mazottak ügyét, a droSztokért (várakozóhelyekért) vívott, nem éppen törvényes eszközö­ket felhasználó csatákat, s azt is. hogy a magániparost szinte lehetetlen helyzetbe hozza a kocsipótlás megoldatlansá­ga... Ennek az egyszerű szolgálta­tási területnek a bizonytalan­ságait a többi között jól kife­jezi az is, hogy jelentős azok­nak a száma, akik a munkavi­szony megtartása mellett vál­tottak ki fuvarozásra iparjogo­sítványt, azaz nem mondanak le a biztos hátországról. Ilyen a teherautósok több mint egy­negyede, a személyszállítóknak a kétötöde. A csatározások kö­zepette csendben kimúlik a la­kosság szemszögéből a legol­csóbb fuvaroztatási forma, a szekérfuvarozásé. Táboruk ma a megyében a felét sem teszi ki az 1980. évinek, és a csök­kenés folyamatos. Jól érzékelteti a mit érde­mes csinálnira adandó választ az országos helyzetkép. Ezek szerint 21 ezer felett van a teherautó-fuvarozó kisiparo­sok, 16 ezer felett a személy- szállítók, s 3 ezer a szekérfu­varozók száma. A jó pénz, érthetően, a teherfuvarozásban van. A tüzelőnek, a bútornak valahogyan rendeltetési helyé­re kell érkeznie. A polgár a taxizásról még lemond, arról azonban nem mondhat le, hogy fűtsön, költözködjön ... Aligha véletlen tehát, ha a legtöbb vita, kétséges üzletkö­tés terepe a teherfuvarozás. * Becslések szerint— mert itt pontos adatokat a legszigorúbb adóhatóság sem tud beszerezni — a megyében a magánkisipa­rosoknak a teher- és személy- szállításból származó árbevé­tele meghaladja a kétmilliárd forintot. Mennyi ebből a tiszta jövedelem? Senki sem tudja. Ki-ki az iparosok közül maga tudhatja. Általános a panasz: nem lehet megélni ebből a munkából. A tapasztalatok ugyanakkor rácáfolnak erre, hiszen növekszik a vállalko­zóknak a tábora, amint azo- ké is, akik alkalmazottat tar­tanak, akik két-három-öt ko­csit futtatnak, s maguk már a látszat kedvéért sem vezetnek, hanem csak a bevételt teszik el... Tényleg nehéz fuvar ez az egész ügy. Csak azt nem tudni pontosan, a „fuvardíj” kit terhel... Mészáros Ottó Németh válaszlevele A Pest Megyei Tanács tegnapi ülésén olvasták fel. Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének vála­szát arra a levélre, amelyben Pest megye vezetői kérték a segítségét a megye önerőből orvosolhatatlan gondjai­nak megoldásához. Mint a miniszterelnök válasza hangsúlyozza, a kor­mány megalapozottnak tartja Pest megye kérését, s ezért segítséget nyújt a térség agglomerációs és kör­nyezetvédelmi gondjainak megoldásához, valamint inf­rastrukturális elmaradottságának felszámolásához. A megoldást előmozdító javaslatok egy része már az ez évi népgazdasági tervbe beépíthető, más részük pedig az 1991-től érvényes új tanácsi szabályozás keretei kö­zött valósulhat meg. A Pest megyei levél konkrét kéréseire a miniszter- elnök konkrét válaszokat is adott. Pest megye vezetői például kérték, hogy a megye 24 települése kerüljön fel az elmaradott térségek listájára, s fejlesztésükhöz kap­ják meg az e kategóriának kijáró kiemelt figyelmet. A kormányfő a besorolással egyetértett, és közölte, hogy az elmaradott Pest megyei térségek, különösen az Ipoly- völgyi települések infrastruktúrájának fejlesztéséhez a Területfejlesztési és Szervezési Alap terhére 20 millió forintot már ebben az évben átutalnak. Németh Miklós üdvözölte azt, hogy Pest megye vál­lalkozik kommunális, szilárd hulladék elhelyezésére és hasznosítására. Ennek pénzügyi fedezetét központi forrásból teremtik meg. Ugyancsak az állami keret ter­hére hozzáfognak a szentendrei térség súlyos csatorná­zási, és szennyvíztisztítási gondjainak megoldásához, s még ebben az évben elkészül a Csepel-szigeti szennyvíz­elvezetés és -tisztítás megtervezése is. CIGÁNYÜT (6.) Zsákutca vezet ki az ördögi körből? f Az egykori Magyar Népköztársaság, a néha! munkásállam valamennyiüket elsősorban mint munkaerőt tartott számon. En- nek „eredményét” lépten-nyomon érezzük, s hatását akkor sem ^ hagyhatjuk figyelmen kívül, ha a cigányok munkához való vi- szonyát taglaljuk. Persze, az tagadhatatlan, hogy a második vi- x lágháborút megelőzően sem volt gyöngyélet a cigányélct, de x mára az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt negyven esztendő fog- S lalkozíatáspolitikája sem tudott lényeges eredményeket felrau- N tatni. Bős—Nagymaros Pénz az ablakban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents