Pest Megyei Hírlap, 1990. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

1990. FEBRUÁR 23., HÉTFŐ MF.a y a] X 3 Pétik az autósok között Aki csak a fújástól lett vörös ... (Erdősi Ágnes felvételei) Zakuszkakósto/ó Magyar ember nem szereti Egyelőre nem kapunk a zakuszkából. A nagykőrösi konzerv­gyárból útnak indulhatott a Szovjetunióba az a 4510 tonna ve­gyes, párolt zöldségből készült, paradicsomos, olajos levű sa­vanyúság, amelynek a sorsa kétséges volt a január közepén elrendelt rubelelszámolású export leállítása miatt. Majdnem egy hónapig vesztegelt a konzervgyár raktárában különféle dzsemek és befőttek társaságában, míg végül a vállalat veze­tőinek sikerült kijárniuk az egyedi engedélyt a szállításokra. (Folytatás az 1. oldalról.) érünk a Kossuth térre. Föld­rengésszerű robbajjal húz el melettürak egy vad motoros. — Nem ez az, ő még vi­szonylag normálisan vezet — mondja az őrnagy. Kint, az országutakon köz­ben megkezdődött a járőrök akciója. Spisák Mihály és Kiss Lajos rendőr századosokkal hamarosan fékezünk is egy háromtagú rendőrcsoport mel­lett. Szabályos jelentkezés, majd folytatódik a közúti el­lenőrzés. Egy „lemeszelt” warfcburgos ijedten, remegő kézzel nyútja át az őrmester­nek az iratait. A papírok rendben, előkerül viszont a szonda. Fújja, fújja a vezető, az arca piros, de szerencsére csak az erőlködéstől, nem az alkoholtól. Megkönnyebbülten ül vissza a volán mögé. Idősebb bácsi kerekezik az úton. Erősen szürkül már, de lámpa nem ég a biciklin. — Próbálja megcsinálni, bá­tyám — kéri a rendőr. A bácsi birkózik egyet a dinamóval, majd szó nélkül tolni kezdi drótszamarát a távoli falu felé. A Tungsram Váci Fényfor­rásgyára három esztendővel ezelőtt a mélyponton volt. Te­temes veszteséggel zárták az 1986-os esztendőt. A létbizony­talanság miatt jelentősen csökkent a dolgozók létszáma. Vajon mi a helyzet ma? A közelmúltban ugyanis a Tungsram előnyös egyezséget kötött a General Electrik ma­mutcéggel. Igaz, az amerikai fél némi kerülővel jutott a részvényekhez, hiszen a múlt évről már ismert akció kere­tében a Tungsram részvényeit az osztrák Circocentral bank­csoport jegyezte. — Egyelőre minden az elő­zetesen egyeztetett termelési elképzelések szerint halad — mondja Schmidt Ferenc, a vá­ci gyár igazgatója. — Hogyan tovább? Ezt a kérdést egyre többen tesszük fel. Úgy vé­lem, nincs okunk félelemre. Ta­valy egymilliárd forint árbe­vétellel zártuk az esztendőt. Többre is képesek leszünk, ha a tervezett beruházások meg­valósulnak. Vácott naponta százezer fényforrás készül. A sláger a 26 mm átmérőjű energiataka­rékos fénycső, amely a Tungs­ram által kifejlesztett gyártó­sorról kerül a vásárlóhoz. Az új termelőrészleg egy máso­dik gépsorral is bővült. Újdonságnak számít az ún. háromsávos burabevonó eljá­rással készült fénycső, amely jobb fényvisszaadást tesz le­hetővé. Jelenleg a prototípus gyártásánál tartanak. A gyár fő profilját a fény­forráságazat termékei jelen­tik. Ezek a legkeresettebbek a hazai és a nyugat-európai pia­Továbbmenve, a 4-es főút felé vesszük az irányt. Pilisen a szolgálatot teljesítő rendőr őrmester, a kiskatona és egy önkéntes fiú azt a feladatot kapták, hogy ellenőrizzék a ki- világítatlan kerékpáron köz­lekedőket, de vadnyugati haj­szával kellett kezdeniük a na­pot: egy ladás nem állt meg az intésre, csak kitartó üldö­zés után sikerült megállásra bírni. Azóta már a monori őr­szobára került a vezető, ott derül majd ki, kölcsön vagy erkölcsön vette autóját — tré­fálkoznak az ámokfutás után. Ezek után már szinte pihe­nésnek tűnhetne, hogy „mind­össze” a sötétben, bujkáló bi- cajosokat kell leállítania a törzsőrmesternek, de annyi a szabálytalanul kerekező, hogy csoda, miként bírják egyálta­lán erővel a tömérdek' karjel­zést. Éppen egy idősebb férfit is az út mellé kell terelgetni. — Miért kerékpározik ön lámpa nélkül? — Mert én becsületes kétke­zi munkás vagyok (?). Aztán két idősebb néni ha­sít a sötét pilisi estébe, míg az cokon. A másik csoportot az üveg és fém alkatrészek alkot­ják. A magnéziaüvegből saját igények kielégítésére, vala­mint exportra készül fénycső­bura. Az ólomüveget pedig a Tungsram teljes ellátására, saját felhasználásra és export­ra termelik. Az ólomüveggyártás során a keletkezett ólomoxid, valamint a korszerűtlen és egészségre ártalmas egyéb anyagok sok­szor mérgezési tüneteket okoz­tak. Vác egyik legnagyobb légszennyezője a Tungsram volt. Nemsokára üzemelni fog az az ólomüveg-kemence, me­lyet a Váci Fényforrásgyár Nyugat-Németországból vásá­rolt négymillió márkáért. Lé­zer méri és osztályozza majd az ólomüvegcsövet. Az új ke­mence elektromos, megszűnik a légszennyezés egyik forrá­sa, valamint az ólomoxid- hulladék. Amikor naponta jelentenek be új áremeléseket, az sem le­het közömbös, hogyan fizeti meg dolgozóit a váci Tungs­ram. — Az átlagosnál jobban le­het keresni nálunk, hiszen ez a technikai színvonal, amely­ikei a Tungsram dolgozik, na­gyobb bérkategória kifizetését teszi lehetővé — szögezi le az igazgató. A váci tungsramosoik bizako­dóak. Annak ellenére, hogy nem tudni, mit hoz a Gene­ral Electrikkel kötött szerző­dés. A korszerű technológia vi­szont mindenképpen ráfér a több mint húszéves fényfor­rásgyárra. Ilonka Mária elemlámpa nem köröz előt­tük. — Ja), soha többé nem csi­nálunk ilyet, ha el tetszik en­gedni — rimánkodnak a rend­őrnek, s engedelmesen tolják a járdán kerékpárjukat. Ha­marosan egy Polski 127-es ka­nyarodik a íőútra reflektoroz- va. — Különben nem látom a kivilágitatlan kerékpározókat — mondja a vezető védekezé­sül, s sajnos, némi igazat is kell neki adni: a szabályta­lanság itt csak reakció egy másik szabálytalanságra. — Egy-egy ilyen akció so­rán lehet különös figyelmet fordítani a gépjárművek vilá­gítóberendezéseire, a gumik állapotára, s ezeknek is meg­van a maguk haszna. Az iga­zán veszélyes egyéneket vi­szont, azokat, akik a forga­lomban veszélyeztetnek máso­kat, sajnos, továbbra is nehéz a közlekedők közül ki... — s itt félbehagyja Kiss száza­dos, beletapos a fékbe, nehogy ütközzön egy szabálytalanul előző gépkocsival. A mögöt­tünk jövő ránk reflektorozik: Minek fékezel?! — mutogatja, s szabálytalanul, jobbról előz... — Ez még csak a kora esti forgalom, akkor jön a nehe­ze, ha a diszkózók hazafelé indulnak — mondja a két rendőr százados búcsúzóul, s folytatják útjukat a megye sö­tétjébe. Tóth Béla Endre És szesz is lesz a diszkóban? Igaz, nem a teljes készlet­re. hiszen még mindig ma­radt például 2 ezer tonna ve­gyes befőtt, 1450 tonna őszi­dzsem; ezeknek a sorsa vál­tozatlanul kétséges. Pontosab­ban nem a befőtt sorsa két­séges, hiszen tudjuk, az eláll. Ami bizonytalan, az inkább a konzervgyár, a kistermelők helyzete, a téeszek, s a hazai vásárlók szokásai. Nyeltek egy nagyot Valakivel ugyanis meg kell majd etetni ezt az export­stopot. Pillanatnyilag a nagy­kőrösi — meg az ország töb­bi — konzervgyára nyelt egy nagyot. A leállítástól az enge­délyig ugyanis nem jött a pénz a gyárba, hiszen a Hun- garofruct csak a kiszállított termékek után űzet a válla­latoknak, akkor is, ha nem jött be az ellenérték. Éppen ezért (mivel a Szovjetunióból nem kapjuk meg az exportált árukért járó termékeket) ál­lították le a kiszállításokat. Ámde, míg a befőtt idehaza áll el, addig is kell fizetést ad­ni a dolgozóknak, folytatni a termelést — Nagykőrösön pél­dáiul teljes üzemben gyártot­ták a zakuszkát ez alatt az idő alatt is —, ehhez pedig hitelt kell fölvenni. Húsz-huszonöt- harminc százalékos kamatra. Az egy hónapos késlekedés több százmillió forintjába ke­rült a nagykőrösi gyárnak, a vezérigazgató-helyettes, Détá- ri Endre számításai szerint. Ezért érthetetlen, kinek volt jó olyan helyzetet teremteni, amelyben veszteséget termelt a gyár. Az első negyedévre vé­gül is sikerült megkapniuk a kiszállítási engedélyt, s re­ménykednek abban, hogy a második negyedévben is el tudják intézni. Persze, nem azért, mert ellen akarnak áll­ni a rendeletnek, vagy mert az Alföldön esetleg nem értenék az országos gondokat. Hiszen, ha a partner nem fizet az árunkért, akkor valóban nem érdemes. Így gondolják Nagy­kőrösön is. Csakhogy a kon­zervgyár nem a szovjet part­nerekkel áll kapcsolatban, ha­nem az ügyleteket bonyolító Hungarofructtal, amelyik fi­zet, mint a köles, ha elhagyta a határt a zakuszka. Miből? Hát a nagy, közös zsebünkből, amit költségvetésnek hívnak, s ami ilyen tekervényes uta­kon állítja aztán elő a hiányt, az adósságokat, a mérleghi­ányt. Szóval, működik a régi rendszer, a tervutasításos kor­szak minden áldatlanságával, s ezt a rubelexport leállítása akarná átalakítani. Ahol más a mérce Hatás nélkül persze nem maradt a költséges rémisztge- tés. A gyár vezetői a kettes, a zakuszkát gyártó telepre vettek egy kukoricaföldolgozó berendezést, amivel tőkés ex­portra is tudnak minőségi konzervet gyártani. Aztán ter­vezik, hogy a farmosi, tápió- szelei és tápiószőlősi kisebb telepeiket bezárják, elbocsáta­nak 20-25 nyugdíjast, s átszer­vezést is fontolgatnak. Ugyan­akkor Nánási Tiborné, terme­lési főosztályvezető teljesség­gel valószerűtlennek tartja,: hogy a gyár termelésének majdnem 60 százalékát kitevő szocialista exportot egy csa­pásra megtiltanák. A szovjet export fokozatos csökkentése azonban lehetséges. Annál Is inkább, hiszen az utóbbi évek­ben erre törekedtek. Arra azonban, hogy ilyen váratlanul sújt le rájuk az exportstop, ál­mukban sem gondoltak. A zakuszkával és a szocia­lista exportra gyártott többi konzervvel nem az a baj, hogy tilos a Szovjetunióba ex­portálni, hanem az, hogy eze­ket senki más nem hajlandó megvenni. Mert ugyan az NDK-val szintén rubelelszá­molással kereskedünk, ezeket a tételeket mégsem érintette a tilalom. A keletnémeteknek magyar szabvány és ízlés sze­rint gyártják a dzsemeket, be­főtteket, tehát esetleg el lehet adni máshol, bel- vagy külföl­dön, fizetőképes vevőknek. Az NDK egyelőre fizet az ex­portért. A baj elsősorban a szovjeteknek gyártott ten kekkel van. Azoknál más a mérce... A plöttyedt gyümölcsökbíl. s maradékból készül a szovjet export. Persze nem direkt, nem csak azért van így, mert a szovjet piacon minden el­kel. Persze ez is igaz. De vi­szont az is, hogy Nagykőrös százéves gépsorokkal dolgo­zik. Amikor a szezonban öm- leni kezdenek a gyárba a gyü­mölcsök, ezek a matuzsálemi gépek lassan, ráérősen csinál­nak belőlük félkész alapanya­got. És ugye, ami először jut üvegbe, az még szép, egészsé­ges, ami később, az már ke­vésbé, a legvégén sorra kerülő pedig már igencsak „szuttyos”. Persze az érem másik oldalán az áll, hogy a szovjet part­ner olyan alacsony árat fizet, amiért máshol se kaphatna jobb árut. Technológiát kellene cserél­ni, hogy a fán még gyönyörű gyümölcsből a szocialista me­chanizmusban ne váljék „szov­jet minőségű” alapanyag. És így nem okozna akkora meg­rázkódtatást, ha nem fizetne a szovjet partner; megvehetné más. Konzervből jelkép Egyelőre azonban nem áll­nak sorban a vevők. Ezért előbb küldik a dolgozókat sza­badságra, márciustól hat sza­bad pénteket kapnak az em­berek, s ha még mindig szük­séges, igazolt szabadnapokat vehetnek ki. Május végéig kell kihúzniuk, addigra talán a Hungarofruct megköti a szer­ződéseket a szovjetekkel, s in­dulhat a szezon. Ha nem .. a háromezer konzervgyári munkásból, adminisztrátorból, vezetőből el kell bocsátani ió néhányat. De erre még senki nem mer gondolni a gyárban. Ilyen eddig még nem volt, s még élnek a régi reflexek is: miért pont nekik kellene meg­enniük a nagy átalakulás pa­radicsomos-olajos savanyúsá­gát? Kaptam egy kis kóstolót a konzervgyárban ebből a már- már jelképpé váló zakuszká­ból. Másutt nemigen jutunk hozzá, hiszen itthon nem árul­ják. Azt állítják a szakembe­rek, hogy ezt a magyar ember nem szereti. Isten tudja. Ne­kem ízlett. Talán kollektív kóstolásba kellene kezdenünk. Jakubovits Anna Környezetkímélő permetezőgép Környezetkímélő kisüzc:. permetezőkészülék mintape dányát készítette el a budc pesti Corax Közös Vállalat. A gép az úgynevezett ULW-s technikával dolgozik, vagyis a hagyományos berendezéseknél tízszer kevesebb permetlét használ fel, juttat a növénye: re. Ezt azzal érj el, hogy a konstrukció rendkívül kicsi. 100 mikron körüli folyadékré­szecskéket állít elő. Ezek köny- nyebbek, mint az eddig hasz­nált gépek által kibocsátott permet, jobban tapadnak a nö­vények leveleihez, így kisebb a lehetősége annak, hogy őst szegyűlve a talajra lecsorog nak, feleslegesen terheljék w vegyszerrel. A készülék minősítését a vállalat elvégezte, nullszériájál a tavaszi növényvédelmi mun­kák megkezdéséig legyártja és átadja az Agroteknek. Más megunta volna már milliószor ezt a menetrendet. Vasútállomás, Kölcsey-, Kék-islcola, Páskomok, Betérő, Szőlők, Kálvária, Tanácsház, Malomdomb, Ba- logh-tanya, Ugrató és vissza. Egyik fordu­ló a másik után. Egyformák. Aki ezt hi­szi, nagyot téved! Egyik sem olyan, mint a másik. Ha valaki, akkor ő tudja. Tizenkét esztendeje járja ezt a kört. A második év­ben már úgy hívták, Kormán- ijszsi. Ki ragasztotta rá? Egy kicsit még tetszett is neki. Hiszen tényleg az ő kezében van a kormány! Akkor is, amikor hajnalban öt utassal indul neki az Ugratóról, s akkor is, amikor délután a félhatostól annyi embert hoz be a vasútállomásról, hogy imbolyog a kaszni, kipukkadni készül. Mondta is Bene, „egyszer megbüntetlek, Kormányjó- zsi”. Mit felelhet? Azt mondta, azért vagy rendőr. De persze hozzátette, akkor majd te viszed haza őket. összenevettek. Más­ként megy ez, mint ahogyan az okosok ott valahol messze gondolják. Mennyi mindent gondolnak másként! Ha nagy néha berendelik a főnökségre, kap­kodja a fejét. Istenem, mennyi fontos em­ber. Azt sem tudja, ki kicsoda. No meg a távolságiak! Valahogy lenézik azokat, akik a helyi járatokon mennek. Az is munka? Mintha ez lenne a tekintetükben. Vagy csak ő képzeli így? Meglehet. Valamikor ô is azt szerette volna, ott üljön egy csende­sen suhanó, szép busz kormányánál. Mond­juk: Budapest—Szeged vagy Miskolc— Győr... Járt ő eleget az országban! Lök­ték ide-oda. Vezényelték. Hosszú járatot nem kapott. Ahogy új járművet se soha. Miért? ö nem kereste senki kedvét. Ezért? Megvárta Sörösnét. Ez mindig fut. Sze­gény. Három kicsi gyerekkel, csoda?! Na most, a Malomdombnál jön az öreg Var­ga. „Szervusz Kormányjózsi, hogy alud­tál?" Ezt minden alkalommal megkérdi, ö meg azt feleli, mint a tej. Az öreg har­minchatodik éve jár be Pestre. Üristen! Kibír mindent az ember. Emlékszik, sut­togva mutatta az öreg: „Látod-e, ott lesz a Pali gyerekemnek a háza?!” Az üres tel­ken most szép vityilló áll, két gyerek is lett, Pali meg felhagyott a piával... Egy­szer nem vette fel a kocsira, olyan részeg LAPSZÉLRE ÍRT ÉLETEK Kormányjózsi volt. Szólok apádnak. Ezzel fenyegette meg. Attól fogva semmi gondja nem akadt a kölyökkel. Nicsak, a Zoli! Ezek szerint igaz az, amit beszéltek, hazaköltözött az anyjáékhoz, otthagyta a családját. Paroláztak, aho­gyan régen látott ismerősök között illik. Ügy tett, mint aki nem hallott semmit, Zoli meg nem szólt, leült hátul, látta a tükörben, a jeggyel játszik, mint aki za­varban van. Hát nem kellemes, negyven fölött... Mindenki maga tudja a sorsát. Ötödik hete itt ez az átkozott gödör, hiába szólt a tanácsházán, hiába telefo­náltak az útmérnökségre ... Erre nincs ember. Mindig arra nincs ember, amire a legjobban kellene. Majd ha valaki, erre­felé nem ismerős, fejre áll a kocsijával, akkor... „Ne rágd magad az ilyesmiken, nem a te dolgod.” Terus mindenre azt mondja, nem a te dolgod. Az a baj, hogy tényleg ilyesmiken is képes mérgelődni. Ott az az átkozott lámpa is. Legalább ötször szólt már Demeternek. „Jól van, jól van, Kormányjózsi, meglesz ...” Töksötét van most is. Vasútállomás, végállomás, méltóztassa- nak igyekezni, mert érkezik a párizsi gyors ... Bálint csapott a vállára „Te már soha nem komolyodsz meg, Kormányjó­zsi, olyan vagy, mint az én öregem...” No, az igaz, nagy tréfamester az öreg, nin­csen olyan lakodalom, ahonnét ő hiányoz­na. Van húsz perce: akkor jön be a pesti személy. Az éjszakásokat hozza. Kifacsar­tak, szótlanok. A kezüket emelik meg, ez a köszönés. Talán még arra is fáradtak, hogy szóljanak. Lecsukta a lámpákat. Le­hunyta a szemét. Van még tizenöt perce. Hallgatta, miként szuszog üresben a mo­tor. Mint a jószág a jászol mellett. Mészáros Ottó Százezer fényforrás Vácról Amerikai részvényes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents