Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-08 / 6. szám
Pest , megyei] 1990. JANUÁR 8., HÉTFŐ 3 Ha a pénzügyminiszter elhatározza A luftok miatt zavaros a kép Az utóbbi hetekben nagy Vihart kavart Komái Jánosnak, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete osztályvezetőjének, a Harvard Egyetem professzorának „Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében’’ címmel megjelentetett könyve, amelyben a szerző azokhoz csatlakozik, akik azt állítják: az infláció megállítható. „Azért van infláció, mert a jelenlegi pénzügy- miniszter és elődei úgy határoztak, hogy legyen infláció. Az infláció csak akkor szűnhet meg, ha a jelenlegi pénzügyminiszter vagy utódai úgy határoznak, hogy ne legyen infláció. Az infláció nem természeti csapás, hanem azt a kormányok, illetve a kormányok mögött álló politikai erők hozzák létre és csak a kormányok, illetve az azok mögött álló politikai erők képesek leállítani. A fenti éles megfogalmazásból nem következik az a végletes és nyilvánvalóan hibás közgazdasági álláspont, amely szerint egy inflációs folyamat egyedüli megindítója és megállítója a kormányzat lenne” — írja Kornai János, aki konkrét javaslattal is él. Szerinte, ha sikerülne elérni, hogy a kereslet és a kínálat egy-két éven át nagyjából változatlan maradjon, akkor az elszabadított árakkal elérhető, hogy egy bizonyos szinten beálljon az egyensúly. Ez azonban egyszeri esemény és amennyiben ettől kezdve a kormány következetes antiinflációs politikát folytat, megállítható a további nagy arányú pénzromlás. Nemrég lapunkban interjút közöltünk Békési László pénzügyminiszterrel, aki elmondta: szerinte a válságkezelés elkerülhetetlen velejárója az infláció, ezt azonban a kormány megfelelő eszközökkel a kívánt határok között tudja tartani. Hasonlóan nyilatkoztak más, ma hivatalt betöltő pénzügyi szakemberek, ám meglehetősen nagy azoknak a tábora is, akik Kornai Jánoshoz hasonlóan, elsősorban a kormányt teszik felelőssé az inflációért. Közülük ezúttal dr. Pirityi Ottóval, a Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézeté- netk néhány hete nyugdíjba vonult igazgatóhelyettesével, az életszínvonallal összefüggő kérdések szakértőjével beszélgettünk. — A vitát hallgatva az ember már-már sajnálni, kezdi a kormányt, hiszen a Minisztertanács deklaráltan a katasztrófa elhárításán dolgozik. Most mégis úgy tűnik, hogy nem a legjobb eszközökkel. — Bizonyosan így van. Az infláció ugyanis a gazdaság bajainak és a gazdaságirányítás balfogásainak megjelenési módja. Éppen ezért az infláció mint jelenség ellen nem lehet harcolni, csupán az okai ellen. Téveseknek bizonyultak hazánkban az olyan közvetlen inflációellenes lépések, mint a vásárlóerő csökkentésével létrehozott túlkínálat. Ha az emberek nem tudják megfizetni a drága termékeket, akkor ez a termelőt nem a további áremeléstől riasztja el, hanem a termelés visszafogására ösztönzi. Egyébként is : nálunk nem túlkeresleti infláció van, hanem a kormányzat által is vezérelt költség- és tisztajö- vedelem-infláció. — Abban mindkét tábor vezető szakemberei egyetértenek, hogy a pénzromlás teljesen összekuszálja a helyzetet, s gyakorlatilag lehetetlen tiszta képet kapni a magyar gazdaságról. Pedig ez elengedhetetlen lenne. Mi hát a megoldás? — Valóban, az infláció az árak felhígulását, felfúvódását jelenti, vagyis azt, hogy tele vannak „lufttal”, úgynevezett „tisztajövedelem-tarta- lommal”. A bérekben körülbelül ugyanolyan arányú adótartalom és adófedezeti rész van, mint mondjuk a benzin árában. És ez bekerül az önköltségbe, a termék árába. Az állam a gazdasági tevékenységet hatalmas adókkal sújtja. Az ebből fakadó infláció ellen hiába harcolunk, ha nem tudjuk csökkenteni az állam terheit. ' A ' Vállálatok ‘Özonban nem használják ki kapacitásaikat és az iá könnyen megeshet, hogy fizetésképtelenné válnak. A teljesítmények elmaradása miatt kialakult kapkodásban pedig a kormány ahhoz a megoldáshoz folyamodik, hogy a költségvetés hiányát adók kivetésével a népen hajtja be. Miközben a gazdálkodók a gyakori csőddel való fenyegetőzéstől flegmákká, cinikusakká válnak. Vissza kellene tehát állítani a bizalmat, azt, hogy a szónak súlya, a cselekvésnek értelme legyen. — Az idén várható gyors áremelkedések alighanem egyre inkább a gazdaságpolitika középpontjába helyezik majd az antiinflációs törekvéseket. Mit tehet a kormány, s tágítva a kört: az ország Már nem kuncog. Néz a sírra. Űristen! Ez az öregember egyszerűen fél a haláltól, gyűlöli a halált, ezért próbál viccelni vele! Most döbben belém a dolgok értelme igazán. Kilencvennyolc esztendős ember. Bizonyára tudja, hogy alig van hátra számára valami a földi életből. És ami van is, milyen már az? Milyen? Élet. Ha keserves, ha szomorú, ha fájdalmakkal terhes, ha magányos, de élet. Valami hihetetlen és emberfölötti ragaszkodás él ebben az öreg- embérben, ragaszkodik ahhoz, hogy itt jár-ikél még a föld fölött, leül a padra. És ragaszkodik ahhoz, hogy ő még ember, aki fiatal, kemény húsú, élő asszonyokat szeretne simogatni, és nem akar arra gondolni, arra a másikra, élete társára, aki csupa csont már odalent. Félelmetes és lenyűgöző. Kijön a temetőbe a sírkő elé, amelyre rávésette a nevét és születése évét, s amely alá majd ö is bebúvik, ha lecsukja végleg a szemeit. És itt a sírkő előtt, szembeszegül a halállal, kineveti. Kuncog rajta. Kuncog magán is, ahogyan nézi saját nevét a márványtáblán. Nézem ezt az öregembert, és nem tudom, sírjak-e, nevessek-e. Kinevessem-e gyarlóságáért, vagy sirassam benne az örök hitű, örökké élni akaró ember múlandóságát. Mert múlandó ő is, a név és az évszámok idézik már a biztos elmúlást, örüljek-e annak, hogy egy öregember eny- nyire ragaszkodik az életéhez, vagy nézzek-e rá rosszallóan, amiért megzavarta furcsa szavaival a temető ünnepi áhítatát? — Olvassa csak el! Megint szól. Nem tudom, odalépjek-e, maradjak-e. Aztán mégis odalépek. — Hát már elolvastam. — Nem baj. Olvassa még egyszer. Olvasom. L. István 1890— 19 .. Több szám nincs. — Itt vagyok én. Látja-e? — Látom. De szerencsére még itt van a bácsi. A pádon. Itt ül és beszélget velem. — Az a. Ennyit mond. És nem tudom, mire gondol. Megfordulok, lehajlok a gereblyéhez. Csönd van. Mire felnézek, a bácsi nincs sehol. Azt hihetném, nem is volt ott. De a pad valóság, valóság a sírkő. Rajta az évszám is ott van, a név is. Aztán meglátom a bácsit is, tipeg magába roskadtan, viszi vállain az esztendőket. Meg a szívében talán azt, hogy eljött barátkozni a halállal. És eljött azért is, hogy a szemébe nevessen egy kicsit. Bényei József azért, hogy ne jussunk a jugo- szlávokhoz hasonló helyzetbe? — Aki a gazdaság és a gazdaságirányítás hibái ellen küzd, az egyúttal antiinflációs politikát is folytat. Amikor az adóterhek csökkenté- sét, a termelési támogatások visszaszorítását, az állami költségvetés súlyának mérséklését, a teljesítmények ösztönzését hangoztatjuk, célunk a versenyképesség növelése, a külső adósságaink csökkentése, a gazdaság élénkítése — és csak mellékesen az árszínvonal-emelkedés ütemének visz- szafogása. Ha csupán a belső felvevőpiacot szűkítjük a bérek kordában tartásával, a vállalati nyereség lefölözésével, de új piacokat nem szerzünk, akkor ez nem antiinflációs, hanem deflációs politika. A termelés is visszaesik, a belső egyensúly nem javul, a kapacitáskihasználás romlik, az önköltség emelkedik. Hogy mit kellene, lehetne tenni? Egyebek között valódi vállalkozásélénkítésre, a gazdaság anyagellátásának javítására, az ország kintlévőségeinek radikális csökkentésére lenne szükség, s be kellene vehetni a főmunkahelyi kereseteknél az alacsony kulcsú, lineáris személyi jövedelemadót. S nem utolsósorban kerülnünk kell az olyan „antiinflációs” lépéseket, amelyek gazdasági hasznot ugyan nem hoznak, de a lakosság hangulatát rontják — mondotta befejezésül dr. Pirityi Ottó. F. Z. KaTO-gép Herkules a „Nyitott égbolt” a módosította a magyar honvédelmi vezetés a tervezett útvonalat sem, amelyet természetesen a kanadaiak állítottak össze. Az útvonal érintett több jelentős magyar és szovjet katonai objektumot is, ám erről előzetesen tájékoztatták a szovjet felet, aki nem emelt kifogást a repülés ellen. A tervről egyébként Csehszlovákiát is értesítették, hiszen a tran- zitutat északi szomszédunk biztosította. A csehszlovák hatóságok példátlanul rövid idő — mindössze két nap — alatt megadták az engedélyt. A sikeres próbarepülés tapasztalatai segítik majd a február 12—28. között Ottawában megrendezendő „Nyitott égbolt” konferencia lebonyolítását. A tárgyalások célja a rendszer működésének kidolgozása lesz. Hamarosan sor kerül a magyar viszontlátogatásra is. A tervek szerint a személyzet vagy szovjet, vagy kanadai gépen végez repülést a kanadai légtérben — lévén, hogy Magyarország nem rendelkezik egy ilyen repüléshez szükséges katonai géppel. K. A. Csütörtökön érkezett, s három napig „állomásozott” Magyarországon Herkules, a kanadai katonai repülő. A C—130 típusú gép szombaton három órán keresztül röpködött hazánk fölött, vegyes, azaz kanadai—magyar személyzettel. Ez a próbarepülő a tapasztalatszerzést, s nem a hírszerzést szolgálta, hiszen a gépen nem voltak felderítő, megfigyelő, műszerek. Nyolc hónappal ezelőtt, május 12-i beszédében javasolta Bush amerikai elnök a „Nyitott égbolt” rendszer létrehozását. Ennek lényege az lenne, hogy a két katonai tömb országai közvetlen módon, repülőgépről végezhetnének ellenőrző repüléseket egymás légterében. Mindez jelentősen hozzájárulhatna a két világrendszer közötti bizalom erősítéséhez. A javaslat kedvező visszhangra talált mind a NATO, mind a VSZ több tagállamában. A kanadai légierő e heti magyarországi látogatása az első gyakorlati lépés a „Nyitott égbolt” koncepció megvalósításához. Ezzel a repüléssel a kanadai fél azt kívánta felmérni, hogy a bejelentkezés után mennyi idővel kapják meg az engedélyt egy rajtaütésszerű légi ellenőrzéshez, illetve hogyan bonyolíthatók le a részletek. A repülés utáni sajtótájékoztatón John Barrett, a kanadai külügyminiszter elmondta: a magyar partner jól vizsgázott. A kanadai bejelentkezés után három nappal megérkezett a magyar engedély. Nem ' -iUSUI Ne adjon, ne vegyen, ne tartson Négy kerékkel több vagy kevesebb Vigyázat, csalnak a szerencsejátékosok! renként fellelhető játékosok mellett. Ügy tűnik, ügyet sem vetnek rájuk. Mégis .., Megáll a rendőrségi autó és ... büntetőcédulát tesznek az egyik tilosban parkoló kocsi szélvédőjére. Pedig a játékosok segítőkészek, hiába, a nagy konkurencia rontja a boltot. Az egyikük, mikor látja, hogy jegyzetelek, odasúgja: Írja fel a „Lufi” nevét, ő itt a legnagyobb rabló, 70-80 ezret is megkeres egy nap. A didergő autósok egyike- másika feladja, s beletörődik, hogy marad a kocsi. Ezt. teszi a váci Jánossi István is, aki már ötödik vasárnapját áldozta fel. És ha olcsóbban adná? Azt már nem — tiltakozik és gázt ad. Mozgó cukorkaárusok kínálják összefagyott portékájukat, egy élelmes fiatalember adásvételi nyomtatványokat árul. Különös módon egymás mellé sodródott két kiskereskedő. Az egyikük használt gumikon próbál túladni, felnivel együtt. A másik speciállis lopásgátló kerékcsavarokon ... Szárnyra kap a hír a piaAz utolsók egyike a régi áron (Vlmola Károly felvételei) con. egy toprongyos, szakadi ruhájú ember taxivállalatoi akar alapítani, sorra vásárolja az autócsodákat, koszos nejlonszatyrából veszi elő az ez- reskötegeket. Várják, mint a messiást. A város másik végén, a csepeli Merkur-telepen a sors kegyeltjei, vehették át ezen a napon a régen várt gépkocsit Igazán szerencsésnek érezhetik magukat, akár egy négyta- lálatos lottónyereménnyel is felér az értesítő cédulájuk mivel még a korábbi áron, öt- ven-hatvanezer forinttal olcsóbban kapják meg az autót A Merkur gesztusa, hogy vasárnap is dolgoznak, ilyen körülmények között talán udvariatlanság azon elmélkedni manapság már az is szerencsének számít, ha valaki a szerződésben szereplő áron jut a megvásárolt áruhoz. Hellner Károly vezérigazgató sajtótájékoztatóján azzal érvelt, ők csak előszerződéseket kötöttek, mélyek akkor válnak igazi szerződéssé, ha már a vásárló a teljes vételárat kiegyenlítette. Ezért nem is érdemes perelni a Merkúrt, amúgy pedig az infláció kényszerítette ki az átlagosan huszonöt százalékos emelést. Ezen belül a Trabantok ára 91 ezerről mindössze 102 ezerré, az 1500-as Ladáké viszont 240 ezerről 310 ezer forintra növekedett. A várakozási idő ennek ellenére nem csökken majd, s rebesgetik, hogy a hasonló „torlódások” elkerülése érdekében — mert lesznek még áremelések — a Lada Samara és a négyütemű Wartburg gépkocsik előjegyzése szünetel majd. A gondokon aligha segít, hogy az idén néhány száz Volkswagen Golf, Opel Kadett és Maruti is érkezik. Gondolom, az eddigiekből világosan kitűnt, kocsit venni, vagy eladni nem túl szerencsés dolog manapság, de tartani aztán végképpen nem! Mátrai Tibor Herkules, a C—130 repülőgép típusú HAJTATVA Pró és kontra Már-már könnyet hullatva panaszkodnak a megyében a ruházati termékeket forgalmazó kereskedők, miként mérséklődik a kereslet, s ez a szomorú folyamat 1989-ben is folytatódott, még az általános felvásárlási láz sein érintette különösebben ezt az árucsoportot. A panaszkodók között van nagy, városi áruház igazgatója, s községi kisbolt vezetője, azaz nem egy-egy helyen, hanem általánosan jellemzőt lelhetünk fel a forgalom ilyetén alakulásában. Sírjunk együtt a kereskedőkkel, s még előbb, a gyártókkal? A hírlapíró szájtátva hallgatja a panaszokat, mert nem érti, mit nem értenek a kereskedők. Természetes ugyanis, hogy — amint azt az érintettek elmondották — a megye üzleteiben túlkínálat alakult ki például különböző márkás farmerárukból, női blézerekből, bébi- és leánykaruhákból ... A miértekre sokféle felelet adható, s kétségtelenül van igazság abban a megállapításban is, ami szerint a megnehezedett életkörülmények miatt (is) mérséklődik a vásárlás. Az is szócskát a hírlapíró tartotta szükségesnek beleültetni a mondatba, mert veszedelmes hibának tartaná, ha itt megragadna az okok keresése. Vannak ugyanis más okok is! Az például — mint az némi utánjárással kideríthető —r, hogy a megyében 1989-ben leggyorsabban a ruházati termékeknek az ára emelkedett! Azt gondolhatnánk: a forgalom csökkenésére a gyártók és a kereskedők a kínálat bővítésével, az árak csökkentésével reagálnak. Ne gondoljuk ezt! A közgazdasági józanságra, erre a próra folyamatosan kontrát mond a gyakorlat. Kevés a vevő? Arat emelek, mert kell a bevétel! Még kevesebb a vásárló? Még inkább árat emelek . .. Olyan kontra ez, amely gyártót és kereskedőt egyaránt jellemez ma, s amely elkerülhetetlenül vesztéshez vezet, hiszen a vásárló a kontrára rekontrát mond ... S ő nyer! De persze úgy, hogy közben ő is veszít. Akkor pedig kinek jó játszma ez?! MOTTÓ A kanadaiak által készített repülési útvonal térkép« (Folytatás az 1. oldalról.) A rendőrség kék-fehér ko- :sija ott húz el az ötvenméte-
