Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
8 ^íwíflP 1990. JANUAR 6., SZOMBAT Vannak még Securítaie-ügynökök Imink ban, de veszélytelenek ELLENSÉGKÉNT KEZELTEK BENNÜNKET Beszélgetés a magyar kémelhárítás vezetőjével Néhány esztendővel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy újságíró egy erős kávé mellett különböző témákról beszélgessen a magyar kémelhárítás főnökével. Nos, most már egy tabuval kevesebb, amit jelez, hogy Benkő Ferenc ezredes az első szóra kötélnek állt, s vállalkozott az interjúra, amelyben elsősorban arra kerestük a választ: vannak-e hazánkban jelenleg Securitate-ügy- nökök, s ha igen, a román diktatúra és így a hátország összeomlása után mi lesz ezek sorsa? Az már csak az eddigi titkolózás természetes következménye, hogy beszélgetésünk során el-eltérve a témától a kémelhárításról általában is szó esett. — Ami a konkrét kérdést illeti, az nagyon időszerű, hiszen a Romániában zajlott események a magyar közvélemény érdeklődését is felkeltették — kezdte beszélgetésünket. — Mint ismeretes, a szomszédos országban a legnagyobb ellenállást a Secu- ritate egységei fejtették ki. E szervezetről azonban meglehetősen sok téves információ is elterjedt nálunk, ezért hadd pontosítsák néhány dolgot. A Securitate egy gyűjtőfogalom, amely azt jelenti, hogy volt egy titkosszolgálati részük, de a legnagyobb létszámúak a karhatalmi alakulatok voltak, s mellettük az antiterrorista egység és a volt diktátor személyes testőrsége. Ám az embereket most bizonyára az érdekli, hogy a Securitate dolgozott-e Magyarország ellen, vagy sem. Erre azt válaszolhatom, hogy dolgozott, ezzel kapcsolatban konkrét tapasztalataink vannak. Emiatt meglehetős tudathasadásos állapotban voltunk, mert egy szövetségi rendszer tagjaiként hazánknak, ha nem is kiterjedten, de különböző szinten voltak kapcsolatai Romániával, a két nemzetbiztonsági szervezetnek viszont — a többi kelet-európai országtól eltérően — nem. • önök keresték az együttmflködést? — Nem lett volna sok értelme. Valamikor az ötvenes években voltak próbálkozások, de tudomásom szerint azokat sem fogadták szíve- sent. Ez teljesen ellentétes volt a szomszédainkkal kialakított gyakorlattal, bár nekünk nemcsak velük, hanem a világ számos szervezetével vannak kapcsolataink, amelyek elsősorban a közös érdekekre, például a terrorizmus elleni küzdelemre épülnek. 9 Mostanában Itt Kelet- és Kö- zép-Európában meglehetősen gyors változások zajlanak. Az NDK-ban például teljesen szétesett a titkosszolgálat és a csehszlovákoknál is vitatják létjogosultságát. Mennyire befolyásolják ezek az események az önök kapcsolatait? — Egyelőre együttműködésünkben felerősödtek a bizonytalanságra utaló elemek, de szerintem ez csak átmeneti lehet. Biztos vagyok benne, hogy ha a politikai rendszer stabilizálódik, létrehozzák a kor színvonalának megfelelő, új szemléletű titkosszolgálatukat. Ez feltételezi, hogy a szervezeten belül megváltoznak az arányok, s például a belföldön dolgozó részlegek, mint a belső elhárítás vagy a belső biztonsági szolgálat túlsúlya megszűnik. Ezek ugyanis az állampolgárok között végezték tevékenységüket, s ez irritáló lehet, főleg, ha visszaélnek a jogaikkal. Könnyen kialakulhat a bizalmatlanság légköre. • Nálunk milyen súlya van az ön által említett két területnek? — Nálunk a belső tevékenység az ötvenes években tett túlsúlyra szert, 1962-ben azonban — jórészt az 1956- os események következtében — jelentős személyi és szervezeti változtatásokat hajtottak végre. Közvetlen pártirányítása viszont egészen 1988-ig megmaradt. ét Utoljára a Központi Bizottság . titkárai közül kihez tartozott a szervezet? — Fejti Györgyhöz. De nehogy azt képzelje, hogy konkrétan megmondták, mit kell csifiálnunk. Voltak más eszközök, amelyekkel fenntartották befolyásukat. • Most ki az ön főnöke? — A belügyminiszter-helyettes, illetve a belügyminiszter. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy nekünk az az érdekünk, hogy a szolgálat tevékenységét külön állambiztonsági törvény szabályozza. Ennek már régen meg kellett volna születnie. Számítunk arra is, hogy a parlament a külföldi gyakorlathoz hasonlóan majd létrehozza az állambiztonsági szolgálat feletti felügyeletet gyakorló bizottságát is, ezzel biztosítva a szervezet ellenőrzését. • Egy kicsit eltértünk a beszélgetésben az eredeti kérdéstől. Milyen tapasztalataik vannak a Securitate magyarországi tevékenységével kapcsolatban? — Célországgá váltunk a számukra. Ennek egyik oldalát a napi politikában gyakori vádaskodások jelentették, s ezt igyekeztek titkosszolgálati oldalról direkt és indirekt módon, manipulativ eszközökkel alátámasztani. Szerettek volna például arra konkrét bizonyítékokat találni a magyar külpolitikai megnyilatkozásokban, hogy a hazai politikai paletta szereplői az erdélyi magyarságot mintegy eszközként akarják felhasználni soviniszta, irredenta céljaik elérésére. A románok akkoriban na- gyobbrészben ügynököket, s csak kisebb számban hírszerzőket küldtek hozzánk. Az ilyen emberek beáramlása hazánkba a menekültáradat megindulásával jelentősen megnőtt. A Parlamentben interpelláció hangzott el akkoriban, amelyben a képviselő kifogásolta, miért küldünk visz- sza viszonylag sok embert, akik átszöktek, vagy útlevéllel átjöttek hozzánk. Nos, azért, mert ezek jó része korábban bűnöző életmódot folytatott vagy fennállt a gyanúja, hogy szecu-ügynök. • A logika ugye azt diktálja, hogy önök ezekről az emberekről megfelelő információkkal rendelkeztek. — Valóban. Romániában a bizalmatlanság légkörében kisebb előnyökért viszonylag könnyen szervezett be állampolgárokat a Securitate, s az esetek zömében tömeghálózattal dolgoztak. A hozzánk érkező emberek közül nagyon sokan már az első beszélgetés alkalmával elmondták, hogy dolgóztak az ottani titkosszolgálatnak, így közvetett úton a módszerekre, a személyekre vonatkozó adatokhoz juthattunk. Akadtak olyanok is, akik viszont beismerték, hogy konkrét feladattal bízták meg és küldték át őket. De utánajártunk a menekültek bejelentéseinek is. Aki nagyon gyanúsnak tűnt, azt a saját titkos- szolgálati eszközeinkkel is igyekeztünk ellenőrizni. A tavalyi karácsonyi forradalom viszont minden bizonnyal szakaszhatárt jelent, mert szerintem hamarosan javulnak majd kapcsolataink a román szervezettel. • Mi lesz azokkal a román ügynökökkel és hírszerzőkkel, akik itt ragadtak a forradalom miatt? Vannak-e egyáltalán jelenleg ma Magyarországon Securitate-tagok? / — Tudunk is róla, hogy vannak, meg jó okunk is van a jelenlétüket feltételezni. Az is bizonyos, többségük most igyekszik még az emlékét is elfelejteni, hogy valamikor a román titkosszolgálatnak dolgozott. A külföldön végzett ilyen tevékenységet ugyanis hazai háttér nélkül nem lehet folytatni. A Securitate viszont megszűnt. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mi éberségünk alábbhagyhatna. • Az előbbi kérdést azért tettein fel, mert mint ahogy bennem felmerült, másoknak is eszébe juthat, hogy nem történhet meg : valamelyik elvakult szekus esetleg merényleteket fog bosszúból elkövetni nálunk? — Én ezt kizártnak tartom. Ezek az emberek tudják, hogy a legkisebb akció is számukra rendkívül veszélyes. Megbízatásuk sem lehet olyan, amely okot adhat az elvakultságra, ráadásul nincs fegyverük. Egyébként az a véleményem, hogy nekünk a-1 dig kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk,- amíg ez biztonsági problémát jelent számunkra. Remélem, hogy hamarosan a román hatóságokkal is véleményt tudunk cserélni. • Lehetséges, hogy a román titkosszolgálat új vezetése kiadja nekünk a hazánkban lévő ügynökeinek névsorát? — A közös érdekek alapján remélem, hogy erre megfelelő hajlandóság lesz. • Az elmúlt esztendőkben hány szekust tartóztattak le hazánkban? — Egyet sem, ugyanis egyikük tevékenysége sem lépte át azt a határt, amelyet a magyar törvények már büntetnének. Viszont tudomásunk van róla, hogy jelentős' számban jöttek. Ügy gondolom, egy nagyarányú kémhisztériát nem lett volna célszerű elkezdeni. • S magyar ügynökök buktak-e le Romániában? — Nem. Ha ilyen előfordult volna, biztos, hogy nagy publicitással alaposan kihasználják ellenünk az ügyet. • Van annak valamilyen nemzetközi jogi normája, hogy miként kell bánni egy lebukott ügynök kel, vagy hírszerzővel? Mi lesz a sorsuk ezeknek az embereknek? — Nagyon szigorú jogi normatívák érvényesülnek, ezeket a Btk. tártál mázzá. Sokszor azzal is megelégszünk, hogy egyszerűen gátoljuk a tevékenységüket, lehetetlenné téve hogy megbízatásukat teljesíteni tudják. Hogy egy ügyből látványos eset lesz-e vagy sem, az mindig az adott ország politikai céljaitól is függ. A legtöbbször azonban nem a nyilvánosság előtt zajlanak az ilyen dolgok. • Sok külföldi ügynök nyüzsög ma hazánkban? — Nyitott ország vagyunk, ez közismert. Sokáig a híd szerepét töltöttük be Kelet és Nyugat között. Nekünk is vannak olyan titkaink, amelyeket meg kell őriznünk, ám helyzetünkből következik, hogy számtalan ideális titkosszolgálati feladatot lehet Magyarországon végrehajtani 9 Visszatérve befejezésül Romániára: két napja olyan hír röppent fel, hogy a szovjetek már november végén áldásukat adták a román diktátor eltávolítására. Volt-e nekünk is erről tudomásunk? — Nem volt. Azt azonban tudtuk, hogy a robbanáshoz elég lesz egy kis szikra is. Tos, ez Temesváron végre felvillant. Furucz Zoltán Radirkéní törli a képernyőt Vírus a számítógépben Furcsa és meglepő kifejezés terjed a számítástechnikában, illetve a számítógépet használók körében: komputervírus. A vírus elnevezés arra utal, hogy egy biológiai hasonlóságról van itt szó. Az élővilágban ismert vírusok olyan egyszerű szervezetek, amelyek nem képesek önálló életre, hanem egy gazdasejtbe beépülve szaporodnak és módosítják azt. A számítógépes vírus ugyanis egy olyan program, amely új gépbe bekerülve kel életre: beépül annak programjaiba, és részben vagy teljesen használhatatlanná teszi azokat. Valóságos járványként terjed, és végső esetben az egész rendszert megbéníthatja. A számítógépprogramok életjelenségének a program végrehajtását tekinthetjük: ilyenkor vagy adatokon (adatkezelő programok), vagy más programokon (például fordító- programok) végeznek különféle műveleteket. Készíthető olyan program is, amely önmagában talán nem ‘is futna le, de beépülve a működő programokba, megteremti saját élet- feltételeit. Amikor a gazdaprogramot futtatják, a vírusrész is lefut, és belemásolja önmagát más programokba (ezzel megfertőzve azokat), vagy más látványos tevékenységet is végezhet. Az egyik leghíresebb vírus az úgynevezett „potyogtatós”: ez szaporodása közben azt a mulatságos — de annál bosszantóbb — jelenséget okozza, hogy a képernyőn levő feliratok betűi idővel lepotyognak a képernyő aljára. Egy másik látványos változat radírként törli a képernyőt. Máskor a képernyőn egy vírusutánzat látható, amely a sorok között kígyózik. Sajnos a legtöbb vírus emellett komoly károkat is okoz a lemezen vagy a gép hardverjében. Felmerül a kérdés, hogyan kerül be a vírus a számítógépbe? Tudjuk, hogy egy számítógép önmagában, szoftver nélkül semmire sem használható, valahonnan tehát a szoftvert be kell szerezni, és be kell tölteni a gépbe. Mivel általában nem dönthető el egy programról, hogy van-e benne vírus, sohasem tudhatjuk, hogy egy-egy lemásolt program milyen veszélyeket hordoz magában. De ismertek olyan vírusok is, amelyek a gép beindításakor a memóriában maradnak, és azontúl bármilyen lemezírás vagy -olvasás történik, a fellelhető programokat mind továbbfertőzik. Végül, hogy születnek ezek a vírusok, amelyekről mondani sem kell, hogy voltaképpen emberalkotta programok? A legbanálisabb felelet az, hogy viccből. Mókás kedvű (vagy unatkozó) programozók például így bizonyítják képességeiket (tulajdonképpen nehéz feladat megoldásáról van szó). De készülnek vírusok üzleti megfontolásból is. A szoftver-cégek igyekeznek megakadályozni, hogy programjukat egyszerűen (és ingyen) lemásolják, ezért a programvédelmet szolgálja a vírus. Ha a program megállapítja, hogy lemásolták, kiszabadít magából egy vírust, amely azután háromszorosan fizetteti vissza a csalást. Komputervírust már hazánkban is találtak, de sikerült víruselhárító programot készíteni ellene. Csak politizáljanak, ne gazdálkodjanak A DIKTATÚRA A TÚLÉLÉSRE KONCENTRÁL A kapitalizmus szocializmussal való felváltását — a többi között — az a szándék szülte, hogy a távlatokat figyelembe venni nem érdekelt magántőkés helyett a gazdaságot válogatott tisztviselőkkel kell irányítani. A gazdasági irányítókat elsősorban az ideológiai hűség, másodsorban az engedelmesség mértéke alapján választották ki. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a tökéletesnek elképzelt modell versenyképtelen a legkülönbözőbb tulajdonformák versenyére épülő modellel szemben. Az azonban mindmáig nem vált tudatossá, hogy a mesterségesen ki- ' gondolt nem piaci, szocialista modell elsősorban éppen azon bukott meg, mert túlságosan rövid távra tervezett. Kiderült, hogy az ideológiai szempontból elkötelezett politikusok rátértek a jövő kiárusítására, a rövid távú túlélés vált döntéseik alapjává. Nem sokkal jobban vizsgáztak a politikusok alá rendelt tisztviselők sem, elsősorban a pozíciójukat és nem a társadalom érdekeit tartották szem előtt. Mivel a vállalati vezetők is elsősorban politikusok vagy tisztviselők voltak, akiknek anyagi és erkölcsi elismerése, biztonsága a politikához és az apparátushoz való alkalmazkodástól függött, ők is egyre rövidebb távra gondoltak. Felkészüli menedzserek A jelenkor tapasztalatai azt igazolták, hogy a tulajdonos minél nagyobb vagyon felett rendelkezik, annál hosszabb távra kalkulál, és kétségtelenül sokkal jobban érvényesülnek nála a jövő szempontjai, mint a politikusoknál és tisztségviselőknél. Azt ugyan lehet mondani, hogy sokszor a tulajdonos sem veszi olyan mértékben figyelembe a hosszú távú érdekeket, ahogy az a társadalom szempontjából kívánatos volna, de még mindig messze megelőzi azokat, akikkel a szocializmus felváltotta őket, a politikusokat és a tisztviselőket. Természetesen a tulajdonosok előrelátása nem valamiféle rábeszélésre vált a társadalmi érdeknek megfelelőbbé. hanem számos tényező hatására: — Nagymértékben megnőtt a tulajdonosok képzettsége, vállalataiknál megjelentek a jelkészült menedzserek, így képessé váltak a távlati érdekek felismerésére. — A gazdaság nagy részében, főleg a nagyvállalatoknál az egyéni tulajdonost felváltották a részvényesek, a kollektív tulajdonosok, akik érthető okokból hosszabb távra terveznek. — A világgazdaság integrálódása, az országok közötti és az országokon belüli versenykényszer korlátozta a monopolhelyzetet. De nemcsak, a vállalkozók, és a vagyontulajdonosok lettek a fejlettebb technikai feltételek és az integráltabb piac következtében előrelátóbbak, jövőre orientáltabbak, hanem maguk a fogyasztók is. Kiderült. hogy rövid távra csak a szegények gondolkodnak. A múlt század proletárja valójában csak egyik fizetéstől a másikig élt, és nem voltak a fogyasztásban választási lehetőségei. Ezzel szemben a modern nyugati fogyasztói társadalmakban a lakosság nagy többsége lényeges vagyon tulajdonosává, kezelőjévé vált, jövedelmének jelentős hányadát vagy felhalmozza, vagy olyan fogyasztási célokra költi, amelyeket joggal nevezhetnénk felhalmozásnak. Tudvalevő, hogy ha tanul, vagy gyermekeit taníttatja, ha egészségük megőrzése érdekében vesz igénybe szolgáltatásokat, akkor az emberi vagyonba ruház be. Márpedig ezek a beruházások igen hosszú távra szólnak. A tartós fogyasztási cikkek vásárlásánál is többéves előrelátás érvényesül. Mindezek következtében minél magasabb az életszínvonal, minél nagyobb a lakossági beruházások hányada, annál inkább érvényesülnek az egyén és a család életében a távlati szempontok. Fordított volt â sorrend Ma azt mondhatjuk, hogy a távlati gondolkodás sorrendje éppen fordított ahhoz képest, amiből az úgynevezett szocialista modellt formáló koncepció kiindult: — A leghosszabb távlatra az egyén és a család kalkulál. Sok döntésük generációkra szól. Ilyen maga a családalapítás, a lakásépítés, a lakhely- választás. a pályaválasztás. ' — Második helyre a tulajdonos, a vállalkozó kerül. Náluk a beruházási döntések, üzleti stratégiáik, a felszerelések karbantartása, állaguk megőrzése hosszú távú. — A harmadik helyre a tisztviselőket sorolnám, őket a munkahelyük stabilitása motiválja. Ennek érdekében döntenek. Ezért az ő időhorizontjuk túlmegy a politikai ciklusokon, a választásokon. Ezt jól jellemzi az a tény, hogy a polgári de- moráciákban a politikus miniszterek mellett a tisztviselő államtitkár képviseli a folytonosságot. Ciklusokban gondolkodnak — Mindenképpen az utolsó helyre kerülnek ebből a szempontból a politikusok, ők a polgári demokráciákban maximálisan egy-egy választási ciklusban gondolkodnak, de a legtöbb kérdést a napi politikai helyzetnek megfelelően válaszolják meg. Velük kapcsolatban éppen fordított a helyzet, mint a vállalkozók esetében. Az elmúlt évszázad politikai és gazdasági fejlődése megnövelte a vállalkozók előrelátását, viszont csökkentette a politikusokét. A demokrácia fejlődése a politikusok hatalmának stabilitását csökkenhette. Amíg a tekintélyuralmi rendszerekben a politikai hatalom viszonylag tartós volt, a demokráciákban szinte napról napra meg kell harcoljon érte. A diktatúrákban a politikusok döntéseiben szerepet játszó időhorizont azért rövidült le, mert a diktatúrák napjaink gazdasági kihívásai között sokkal rosszabb gazdasági hatékonysággal működnek, mint korábban. Gondoljunk arra, hogy történelmileg nem is olyan régen a diktatúrák gazdasági sikerekkej dicsekedtek. A diktatórikus államok relatív elmaradása, a hatalom gazdasági elszegényedése a politikai döntésekben a pillanatnyi túlélésnek megfelelő magatartást vált ki. összefoglalva: a társadalom érdekeinek hosszabb távón való érvényesítése is azt követeli meg, hogy adjunk nagyobb politikai és gazdasági szerepet az egyéneknek, a családoknak, a vállalkozóknak, ugyanakkor a hatóságok és a politikusok gazdasági szerepét korlátozzuk minimálisra. Kopátsy Sándor
