Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-23 / 19. szám
4 1990. JANUÁR 23., KEDD Krimi és szerelem a Mezőgazdasági Kiadónál Meddig bukdácsol a szakkönyvkiadás? Lehet nyereséges a szak- könyvkiadás? Az emelkedő árak mellett hogyan kívánják javítani az agaráregyetemek tankönyvellátását? Állami dotáció nélkül meddig szűkül a mezőgazdászokat, kistermelőket érdeklő kiadványok köre? A Mezőgazdasági Kiadó is a krimik mellett teszi le a vok- sát? Olyan kérdések ezek, amikre cseppet sem könnyű rövid, egyértelmű választ adni. V. Farkas József, a Mezőgazdasági Könyvkiadó irodalmi vezetője is azzal kezdi a beszélgetést, hogy a felsoroltak közül egy témakör éppen elegendő lenne a délutánunkat kitöltő eszmecserére. Bevezetőként íme néhány adat. Három esztendővel ezelőtt még 110 szakkönyv kiadása fűződött a nevükhöz, tavaly már csak hetven, s idén mindössze 59-re mernek vállalkozni az olvasótáboruk nem kis bánatára. Szinte ösztönösen ide kívánkozik logikailag a következő számsor: míg a nyolcvanas évek elején évi 12- 14 millió forint állami dotációt kaptak, 1987-ben már nyolcmilliót, 1988-ban ötöt, tavaly pedig csupán kétmillió forintot. S bár a szakkönyvkiadáson túl lényegesen szélesebb körű a kiadói tevékenységük, az mégis döbbenetes, hogy a tavalyelőtti 234-ből mindössze 28 volt nyereséges. A túlélésért kezdett harc az átszervezések, reformok sorát tette szüksé-j gessé. — A szakkönyvkiadókra ugyancsak egy időben zúdult a piac és monopóliumok által diktált ellentmondások tömege — kezdi az irodalmi vezető,— Nincs elegendő papír, nyomdai kapacitás, ugyanakkor szaporodnak a kiadók, növekszik a kínálat. Alig négy esztendeje csak húsz-egynéhány kiadó működött, ma már négyszáz, s a megjelentetett művek száma meghaladja a hétezret. Az immár szabadáras könyvekbe beépülnek a papírgyárak, nyomdák folyamatosan emelkedő árai, a terjesztés költségei, miközben a vásárlóknak mind kevesebb pénzük jut kulturális kiadásokra. Így azután előállt az a fura helyzet, hogy miközben látszólag túlkínálat mutatkozik, bizonyos kiadványok, fontos szakkönyvek, egyetemi tankönyvek hiányoznak, s joggal keseregnek a jövőnket féltők. — A számok igazolják, hogy az állam mint megrendelő és mecénás, egyre inkább kivonul a kultúra területéről. — Így igaz, hiszen 1987-ben a megközelítően ötmilliárd forintos hazai könyvforgalom háromszázalékos dotációt élvezett, ami azóta felére, az éves forgalom 1,5 százalékára esett vissza. A szakkönyvkiadókat hátrányos helyzetbe hozza a kereskedelmi vállalatok magatartása is, amely szigorúan a gazdasági szabályozást követi. Céljuk a kamatterhek csökkentése érdekében minél előbb, lehetőleg 90 napon belül túladni a könyveken. Ez a többéves „beruházásnak” számító, hosszú ideig hasznos szakkönyvek esetében roppant hátrányosan érinti a szakembereket. Ugyanakkor ebben a helyzetben mi sem vállalkozhatunk veszteséges művek megjelentetésére. A piaci törvények miatt jelenleg is negyven szakkönyv vár kiadásra, egyszerűen nincs rá 30 millió forintunk. Nagyon szelektálnunk kell, hiszen a nyereséges könyveink tartják el azokat a műveket, amelyek a létszükségletet jelentik az adott agrárágazat, a kis- és nagyüzemi termelői köröknek. Keressük a szponzorokat. Csak példaként említem, hogy a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság félmillió forintos támogatása nélkül nem jelentethettük volna meg a tölgy termesztéséről szóló, szűkebb szakmai érdeklődésre számot tartó, alapműnek számító könyvünket. Ez a mű Is a keresett újdonságok egyike — A hallottak elkeserítőek. Látnak kiutat? — Ha a kiadás üzlet, akkor a kiadón belüli szervezetet és a belső szabályozást ehhez kell igazítani. Egyrészt olyan hazai és külföldi kft.-érdekeltsé- geink vannak, amelyek népszerű krimik, szerelmesregények révén nyereséget hoznak, tavaly több mint hárommillió forintot. Népszerű szakkönyvsorozataink számát ugyancsak növeljük.. A már ismert Házunk tája sorozat mellett keresettek a kertbarátoknak, állatbarátoknak szólók is. Ebben az évben négy újabbal jelenünk meg. Egyik a Horgászpraktikák címet kapta, ennek keretében rövid füzetecskékkel segítjük a pecások tájékoztatását. Három már jelenleg is kapható. A Pikáns sorozatban egzotikus, érdekes művek kerülnek. Az első kötet például a keleti gyógyászattal, életmóddal, táplálkozási szokásokkal ismerteti meg az olvasót, s receptek sem hiányoznak belőle. — Szervezeti és szabályozási változásokat is említett. — Kiadónkon belül a szakmájukhoz értő, ötleteiket nálunk hasznosító szerkesztők kerülnek kulcspozícióba. Ha személyes érdekeltségük egyértelmű, és mértékében elfogadható, akkor ez a vállalatunk eredményes gazdálkodását is szolgálja. Így aztán három önelszámoló egységet hoztunk létre, amelyek ettől az évtől a nyereség növelésében érdekeltek, s ennek függvénye személyes jövedelmük. Eddigi kilátásaink kedvezőek, 1990-ben legalább ötmillió forint nyereségre számítunk, egyebek között átszervezés révén, hozzáteszem, ha nem emelkednek a nyomdai és papírárak. — A tavaly megjelent szakkönyvek már tömörebbek, praktikusabbak, ez feltehetően döntően a költségek csökkentését szolgálja. Ugyanakkor a legutóbbi sajtótájékoztatón szó volt arról, hogy rövidesen 1000-1500 forintos szakkönyvek kerülnek a boltokba. Ilyen módszerekkel sincs remény a szakkönyvkiadás helyzetének javítására? — Sokat segít, de így sem biztosítható a korábbi években megszokott választék, hiszen kevesekhez szóló, drágán kiadható alapműveknél rangsorolni kell. Enyhít a helyzetünkön, hogy alapítványt létesítünk, amelyben — eddig — részt vesz a Művelődési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint négy gazdaság. Az, alapítványt a Mezőbank kezeli, s kuratórium dönt az önállóan pályázó szerkesztőségek között. Az ő segítségükkel évente 3-4 szakkönyv tud megjelenni, olyanok, amelyek ráfizetésesek, de mégsem hiányozhatnak a boltokból. — Mi várható az agráregye- temi tankönyvek kiadása frontján? — A MÉM segítségével, anyagi támogatásával hamarosan megalakul az a betéti társaság, amely finanszírozza e tankönyvek kiadását. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem vállalta a gazda szerepét, a MÉM-től kap arra a célra pénzt, hogy a . tankönyvek készleten tartásával, folyamatos értékesítésével foglalkozhasson. — Az egyetemek más területen is érdekeltek a kiadó életében? — Feltétlenül, hiszen előadóik, kutatóik nem csupán a jövő szakembereinek képzésével foglalkoznak, a szakkönyv- írók népes tábora rájuk épül. Más szerzőkre is számítunk, ezért pályázatot írtunk ki. Az első díjat a farmergazdasággal foglalkozó pályamű nyerte, mely a gödöllői egyetem szakemberét — Husti Istvánt — dicséri, ha majd megjelenik. Természetesen hasonló ötleteket még sorolhatnék, végül is valahol minden összefügg azzal, hogy gyorsan kell lépnünk, ha nem akarunk az egyre élesebb piaci -harcban elbukni. Minden eszközt felhasználunk, hogy nyereségünk a kellemetlen változások ellenére biztosítsa a mezőgazdasági szakemberek speciális igényeinek kielégítését. Jelenleg már az is eredmény a szakkönyvkiadás tekintetében, ha tovább nem csökken a beszélgetésünk elején érzékeltetett tendecia, s megőrizzük versenyképességünket — mondta befejezésül V. Farkas József. Győri András ......................... ■■■ . ----------Po stabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.; 311 -1446 MS okozta a szakadást? Sokan kérdezik — értetlenül és nem kis csalódással —, hogy mi vezetett szakadáshoz a Kisgazdapártban, s mi a különbség az immáron két Kisgazdapárt között? Árulás, csalárdság, önzés, tehetetlenség és esendő emberi gyarlóság — címszavakban így lehetne összefoglalni az újrakezdés okait. Mindezt röviden, sűrítve éppen az a nyilatkozat tartalmazza, amelyet 1989. december 29-én Szegeden mi, a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt megalakítói adtunk ki. Az egyik legsúlyosabb problémát az említett nyilatkozat 11. pontjának harmadik szakasza rögzíti: „ ... A pártban érthetetlen módon bolsevista politikai gyakorlat alakult ki, amelynek egyebek közt jellemzője: az ellenvélemény elnyomása, a titkolódzás, a hamis egység illúziójának keltése, és főleg annak hangoztatása, gyakorlati megvalósítása, hogy a politika megelőzi a jogot. Ez ellentétes a hazánkban zajló demokratizálódási folyamattal, melynek egyik leglényegesebb eleme — a jogállamiság megteremtése ...” Már a szegedi pártalapítás előtti két országos találkozón is Kecskeméten erre a következtetésre jutottunk: ez nem az a Kisgazdapárt, amelybe mi beléptünk, hanem a Dobi— Ortutay—Dinnyés-féle árulók mai adaptációja. Ilyen „vezetőket” nem kívánunk az új demokratikus hatalomba besegíteni, mert ezzel becsapnánk nemzetünket. A kiadott nyilatkozatainkra semmiféle érdemi választ nem kaptunk. Ehelyett a progresszív, kritikus személyiségek egyetlen, még félre nem állított tagját, dr. Boross Imre pártfőügyészt is felfüggesztették. Majd (tragikomikus!) Prepeliczay főtitkár kiadta a sajtónyilatkozatot, hogy most már erős egység van a Kisgazdapártban. Vagyis: csak a bólogatójáno- sok maradtak a vezetésben, akikkel szabályos hűségnyilatkozatot írattak alá. személyük kizárólagos elismerésére ... ! Természetesen nemcsak a kiszakadt nemzeti kisgazdák, hanem a másik \ táborban is szép számmal vannak olyanok, akik pártunk valódi történelmi értékeit, alapeszméit kívánták feléleszteni, és azokkal elősegíteni nemzetünk erkölcsi, gazdasági és politikai talp- raállását. Nem ők, és nem mi tehetünk róla, hogy bekövetkezett az elkerülhetetlen. Mi az álláspontunk? . A Nemzeti Kisgazda és Polgári Pártot megalakító mintegy 300 vezető és küldött már az alakuló gyűlésen kinyilvánította: a párt alulról építkezik, önkormányzatainak pártalkotmányban rögzített jogait kívülről és felülről senki nem sértheti meg. Visszaállítottuk az 1930—45-ös eredeti kisgazdapárti alapeszméket. Ez ma egyértelműen jobboldali politika, ami ezt is jelenti: nem ismerünk el egyetlen olyan politikai pártot sem, amely a legcsekélyebb mértékben is jogfolytonosságot vállal az ál- nok, kommunista eszméket hirdető, véres, népelnyomó diktatúrát gyakorló — immáron megbukott és levitézlett — bolsevizmussal. Követeljük: a létrehozandó európai szellemű jogállamunkban törvény tiltsa a kommunista szervezkedést, és annak gyűlölt jelképeit! Politikai programunk másik sarkalatos kérdése, hogy itt az ideje a tényleges rendszerváltásnak, amelynek megkerülhetetlen első lépése az oly sokat hangoztatott — de csak hangoztatott — elszámoltatás. Ha sürgősen nem állítunk fel a jelenlegi közhatalmi szervektől (állami, tanácsi, ügyészségi, rendőrségi és bírósági) független, országos, megyei és helyi elszámoltató bizottságokat, akkor a részben szükségszerűen, naponta felszökő árak ma sem az egykori kiváltságosokat, hanem csak bennünket, eddigi alattvalókat sújtanak. A gazdasági élet normális vérkeringésének beindítása, az életszínvonal javulása — véleményünk szerint — kizárólag a döntően magántulajdonon alapuló viszonyok helyre- állításának a függvénye. Ezen belül pártunk — mint a vállalkozók, s főként az agrárérdekek politikai képviselője — a földtulajdon, s általában a magántulajdon 1947-es állapotok szerinti visszaállítását követeli. . Az országos ügyvivői testület nevében: Faludi Sándor NKPP Ob-tag, pártszóvivő Tisztességes elszámolást Az elmúlt évtizedek kárvallottal nem kívánnak balkáni állapotokat, a román „kondu- kátor házaspár” ítéletét kimondó tárgyaláshoz hasonló eljárásokat, nem kívánják a volt kiskirályokat tüzes koronával a fejükön, izzó vastrónon megégetni, nem kívánják földönfutóvá tenni a szemérmetlenül panamázókat és a gátlástalanul hazudozó hará- csolókat. Tehát nem leszámolásra vágynak, de akarják, sőt követelik — teljes joggal — a tisztességes elszámolást és elszámoltatást. Ezt pedig haladéktalanul meg kell tenni a békesség, a bizalom, a munTÜLKOROS FILMEK. A hétvégi tévéműsor abban különbözik a köznapitól, hogy ünnepélyesebben jelentik be az ugyanolyan unalmas műsorokat. A bemondó szépen fölöltözik, s lírai képből vagy üde virágcsokorból kiköszönve konferálja be azokat az ásátag alkotásokat, amelyeket valószínűleg a világ kiselejtezett filmjeinek kedvezményes vásárán szereznek be. Ilyen matuzsálemi filmek peregtek a varázsdobozban ezen a hétvégén is. Klasszikusan limonádé volt a szombat esti főműsorban a Karavánok című amerikai film, amiben kizárólag a tevék voltak érdekesek. Esetleg még az az információ, miszerint a sivatagban tett 10 hónapos vándorlás alatt még egy szőke amerikai nő is lebarnulhat. Ezt persze igazolni nem tudom, a fekete-fehér készüléken csak hosszú haja lobogását láttam. Elismerés azért sem illeti televíziónkat, hogy abban a nagy rendetlenségben, ami ott van, végre megtalálták az egyik legjelentősebb csehszlovák rendező, Vera Chytilová alkotásait. Most szombaton FIGYELŐ végre, a 35 évvel ezelőtt készült A Világ automata büfében című kisjátékfilmjét mutatták be a Karaván megpróbáltatásai után még ébren levő nézőknek. A Hrabal-novellából készült, eredetiben is feketefehér filmköltemény a maga 25 percével sokkal többet és fontosabbat mondott el a világról, a Világ nevű sörmérő büfé ürügyén-kapcsán az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a halálról, s a félrecsúszott menyasszonyi fátylakról, mint a kétórás kalandfilm a maga csadorjaival. A HÉT. A vasárnap szenzációja A Hét volt, amit bizonyára a tévésbotrányra figyelők többsége izgatottan várt. Nos. Radnóti László műsorvezető egymondatos, személyes megjegyzése, miszerint a szolgálatunkra áll, vagyis ül a képernyő előtt, azt sejtette: pártérdekektől mentes szakmai hírműsort fogunk látni. Talán először a televízió életében. Hát ez nem vált be. A műsor kevésbé volt látványos és emelkedett, mint Aczéí Endre idejében, viszont továbbra sem volt mentes a pártpolitikai érdekektől. Hogy mást ne említsek, a hét eseményei között A Hét létrehozói nem tartották említésre sem méltónak a szombati pártok-kontra újságírók vetélkedőt, amelyet a MUOSZ-ban tartottak, s amelyen olyan csekélységekről esett szó, mint a ma kezdődő választási kampány tisztessége. Hogy mire jutottak a sajtó és a politika képviselői, azt csak a szombati Híradóban engedték sejteni: miközben láttuk, hogy pártok képviselői nyilatkoznak a mikrofonba, ezenközben a bemondó három mondatban összefoglalta az egész napos tanácskozást. Mit mondjak? Szebb a Híradó sem lett. Mindezek után jött a nagyágyú: hatszázkilencvenharmadszor örvendeztettek meg minket Bing Crosby és Fred Astaire zenés, Egész évben farsang című filmjével, amely 1942-ben készült. És azóta sem lett jobb. NAPZÁRTA. Így van aztán, hogy az ember, ha látni is akar valamit a tévében, ki- böjtöli a Napzártát. Amelyben nemcsak a nap vagy a hét legizgalmasabb témájáról beszélnek neki, de mindjárt véleményeket és ellenvéleményeket is hallhat-láthat. A kitartóan nívós műsorban például a lehallgatási botrány került terítékre, láthattuk a Fekete doboz egyedülálló fölvételeit is, az árulónak titulált, önmagával is meghasonlott, magába ros- kadt, de mindenképpen bátornak nevezhető belügyes megtisztulásáról. Ritka esemény volt ez a Napzárta életében: a botrány egyik főhősének emberi portréja, kamera előtt átélt katarzisa. A botrány másik oldala. S talán, ha a kettes csatornán is beindul az önálló hírműsor, visszakergetve a Híradót az egyes műsorba, a többi érdekes belpolitikai eseményről is megtudunk valamit. Itt lenne az ideje. J. A. ka- és termelési kedv érdekében! A pártok nem engedhetik meg maguknak, hogy további tagokat és szimpatizánsokat veszítsenek, hogy tömegbázisuk csökkenjen. De — a társadalomért érzett felelősségük miatt — azt sem, hogy egy sorra kerülő szavazásról csalódott emberek tömegei maradjanak távol: Túl kell lépniük saját programjukon, a közös tennivaló érdekében össze kell fogniuk. És együtt hirdessenek, sőt követeljenek társadalmi méretű megtisztulást, az illetékes jogi és igazságügyi szerveknél kezdeményezzék minden volt közép és felső szintű vezető anyagi elszámoltatását, ha kell felelősségre vonását! A vagyont pedig vissza kell adni jogos tulajdonosának — a népnek. Annak a népnek, amelyre a pártok manapság oly gyakran hivatkoznak. Azoknak a vevőknek kell adni az értékeket, akik tisztességes munkával szerzett pénzüket eddig csak értelmetlenül számolgatták, mert egyebet nem tehettek. A hatalmasok nem engedték, hogy — őket megkerülve — akár a közjót szolgáló gazdagodást segítsék elő elgondolásaikkal, pénzük és tudásuk befektetésével. A befolyt pénzekből azután enyhíteni kell a költségvetési hiányt, vagy törleszteni a külföldi tartozást. Még kér a nép! A kérés nagyra becsülendő. Meg kell valósulnia a politikai-társadalmi rendszerektől független, pártok jalszavai felett álló népi bölcsességeknek: Aki nem dolgozik, ne is egyék! Gubányi János Budapest Az első kongresszus Az 1989. október 22-én Debrecenben megalakult Vállalkozók Pártja január 20-án, délelőtt 10 órakor tartja első kongresszusát. (Medosz székház, Bp. Jókai tér 9.) A Vállalkozók Pártja a kisiparosok, magánkereskedők politikai érdekképviseletét látja el, gazdaságpolitikai programmal Rendelkezik. Idézetek abból: A magántulajdon növekvő részarányának megfelelő társadalmi, politikai és gazdasági megbecsülést követelünk minden becsületes vállalkozó részére. Részt követelünk a szabad és demokratikus ország hatalmának gyakorlásában, az összeomlás előtt álló gazdaság talpra állításában, az elszegényedés megállításában, olyan szabályozók érvényesítésében, amelyek a — jelenleg is jelentős értéket haszonnal előállító — vállalkozásokat a megbénítás helyett szabad kibontakozásra ösztönzik. Támogatjuk a vállalkozók gazdasági érdekképviseleti testületéinek (KIOSZ, Kiszöv, Kisosz, VOSZ, tsz-ek) korszerű megújítását. Követeljük, hogy akik saját és családi vagy kisközösségi erőforrásukkal közérdekből vállalkoznak, kockáztatnak, részesüljenek megkülönböztetett elbírálásban az országot súlyos válságba sodort és nagyrészt megbukott „szocialista” nagyüzemekkel szemben. Pártunk támogatja egy önálló magánvállalkozói társadalombiztosítási rendszer létrehozását a volt pártállam igazságtalan nyugdíjintézete helyett. Célszerűnek tartjuk, hogy a vállalkozók társadalma külön bankrendszerrel rendelkezzen. Ösztönözzük, hogy a létrehozandó önkormányzati testületek és szervezetek között kapjon helyet testületünk. A Vállalkozók Pártja saját képviselőkkel szeretne bejutni a Parlamentbe, és a törvényalkotásban vállalkozásbarát jogszabályokat akar kiharcolni — kompromisszumok nélkül. Mert a magánvállalkozóknak csak akkor lesz igazán jövőjük, ha nem elszegényedett, hanem anyagi jólétben, sza-, badon élő népet szolgálnak. Szabó Tibor a VP elnöke
