Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

1990. JANUÄR 23., KEDD 3 0 IRTA Akorédzib? Érzelmes eszmefuttatást írt a Népszabadságban (jan. 20.) Komád György, A lak­ható város címmel. Némely részlettel ugyan lehetne vi­tatkozni — magunk példá­ul úgy gondoljuk, házgyári technológiával is lehet em­berléptékű, csinos lakótele­peket építeni —, de a vita felesleges: a mondandó egé­sze a fontos, s az találó. Va­lóban kellenek a lakható városok — és községek —, a településükre büszke pol­gárok. Kellenek a szabá­lyosságokat eredményező szabálytalanságok, az uni- formizálttól eltérő megoldá­sok, a városépítészet játé­kosságai. Teljes tehát az egyetérté­sünk a szociológussal, az íróval, a közéleti szereplő­vel, még abban is, hogy „jöjjenek a finom kezű épí­tészek”, bár gyanítjuk né­mi tapasztalatok birtoká­ban, eddig sem az volt a baj, hogy nem akartak jön­ni. ' Nem hagyták őket... Nagy különbség! A megyé­ben sok példa bizonyította, a különböző érdekek miként nyomorították el a jó, sőt, nem egy esetben kiváló épí­tészeti elképzeléseket. Tar­tunk attól, a jövőben is le­hetnek ilyen, ugyan más szí­nezetű, de hasonló hatású érdekek... Feltételezhetően tart ettől K. Gy. is. Azért írta le: „A huszadik század végén nem akaródzik mindent vadonat­újra fölcserélni; ami kímél­hető és menthető, azt kar­bantartani, csinosítani kell.” Egyetértünk! Mégis, aggo­dalommal észleljük azt a dühödt „mi-most-majd- megmutatjuk,” akarnoksá- got, amelyet némely új szer­vezet helyi csoportja tanú­sít a megye több települé­sén mindazzal szemben, ami a legutóbbi két-három évtizedben épült. Nekik úgy látszik, akaródzik az, ami K. Gy. szerint nem akaród­zik... S úgy gondoljuk, nemcsak a városra értve igaz az, hogy ami kímélhető és menthető, azt karbantar­tani, csinosítani kell... Kel­lene. Sok mindent kellene. Azt tapasztaljuk: az aktívan politizálok között nem aka­ródzik gyarapodni azoknak a tábora, akik hajlandóak erre. Talán nem tévedünk: K. Gy. sokat tehet(ne) e helyzet megmásításáért... KLIENS A feljelentgetés nem vált be Jobb, ha kereskednek Nem sztrájkoltak a kiskeres­kedők, mert nem vonatkozik rájuk a sztrájktörvény. Nevez­zük azonban akár munkabe­szüntetésnek, akár a nyitvatar- tás felfüggesztésének, tény : tegnap is — akárcsak ma — sok kiskereskedő boltjának aj­taja maradt zárva a megyében. A fővárosiak nem csatlakoztak a demonstrációhoz, bár nyilván nekik szintén az a véleményük a túlzott adminisztrációról, hogy az lehetetlenné teszi a kereskedést. Az intézkedés hátterében az APEH kezét sejtik és nem is teljesen alaptalanul... Miután az az elképzelés, hogy az ál­lampolgárok majd szépen fel- jelentgetik egymást, s a ható­ságoknak csak kasszírozni kell — nem vált be, olyan szigorú elszámolási rendszert szeretné­nek bevezetni, mint a kereske­delmi vállalatoknál. Tehát az eladó adjon minden egyes rá­gógumiról, doboz cigarettáról számlát, s az alapján könyvel­je a forgalmat. A Kisosz vélekedése szerint viszont a vállalkozásbarát környezeten nem azt kell érte­ni, hogy minden kis bolt, bu­tik eladója kénytelen legyen a barátját felvenni adminiszt­rátornak. Sokkal életrevalóbb­nak tartanák, ha az elvonások mértékét mérsékelnék olyan szintre, ami mellett — ha be­vallja a forgalmát a kiskeres­kedő, az akkor is — megél. A Kisosz aláírásokat gyűjtött az adótörvény egyes kitételei el­len, s reményeik szerint a „né­pi kezdeményezést” a ma ösz- szeülő parlament tárgyalja. Nyomatékül szervezték a mun­kabeszüntetést, s azért időzítet­ték erre a két napra, mert így talán a képviselők — saját ta­pasztalataik alapján — úgy lát­ják jobbnak, ha a kereskedő kereskedik és nem sztrájkol, de nem is adminisztrál. M. T. A dolgozó is lehessen tulajdonos Mem mmgmémmk a sMaksMervexefok A szakszervezetek ragasz­kodnak ahhoz, hogy az állami vagyon védelméről szóló tör­vényjavaslatokat az Ország- gyűlés az alkalmazotti rész­vényvásárlási program terve­zetével együtt tárgyalja — így döntött a SZOT-ba tömörült Szakszervezetek Országos Ko­ordinációs Tanácsa hétfői ülé­sén. A testület megállapodott abban is, hogy a Munka Tör­vénykönyvében olyan módosí­tásokat kezdeményeznek, ame­lyekkel jogilag is garantálják a munkavállalói érdek képvi­seletének lehetőségét az állami tulajdonú vállalatok átalakítá­sában. Az állami vagyon védelmét célzó jogszabálytervezetek vi­tájában Sándor László, a SZOT titkára hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek is a sokszínű tulajdonviszonyok kialakítá­sában érdekeltek. Ezzel össze­függésben emlékeztetett arra: eredetileg arról volt szó, hogy az állami tulajdon védelmének témakörében a kormány cso- magtervet terjeszt a parla­ment elé, amely tartalmazza a dolgozók tulajdonszerzésének szabályait is. Az viszont mégis kimaradt a nemrégiben be­nyújtott törvénytervezetek kö­zül, holott december közepén az alkalmazotti részvényvá­sárlási program már legalább olyan előkészített volt, mint a Nemzeti Vagyonügynökség fel­állítására, vagy az állami vál­lalatokra bízott vagyon védel­mére kidolgozott, s az Ország- gyűlés bizottságai által már tárgyalt javaslatok. A szak- szervezetek álláspontja szerint biztosítani kell, hogy megha­tározott feltételek mellett a dolgozók is tulajdonossá vál­hassanak. Éppen ezért Sándor László megismételte a szak- szervezeteknek azt a követe­lését, hogy az ezután átalakí­tandó állami vállalatok tulaj­donának egy bizonyos részét zárolják mindaddig, amíg nem tisztázódnak az alkalmazottak részvényvásárlási lehetőségei. A felszólalók egyetértettek az­zal is. hogy biztosítani kell a munkavállalók képviselőinek Az intiádét meghaladó béremelés Burokban érezhetik magukat Napjainkban amikor az ár- emelkedési hullámot köve­tően sokan filléres gondokkal küzdenek, az állami cégeknél dolgozókban egyre gyakrab­ban merül fel a gondolat: va­jon mit tesz értük a szakszer­vezet, hogyan képviseli érde­keiket? A SZOT-ba tömörült egyes ágazati szakszervezetek lehe­tőségei között óriási a különb­ség. Az alacsony jövedelmező­séggel dolgozó textilvállalato­kat képviselő TDSZ-t pél­dául gyakorta vádolják szo­ciális demagógiával, míg egy prosperálóbb ágazat érdek- képviseleti szerve a jobb kö­rülmények miatt sokkal több eredményt tud felmutatni. Kinek jutna itt eszébe, hogy elégedetlenkedjen? — gondo­Mennyif- költenek a pártok a kampányra? Mibe kerül a meggyőzés? Ma kezdődik a választási kampány, amely már eddig sem volt leányálom. Már ami a politikai csatározások melletti pénz­ügyi manővereket illette. A kampány hivatalos beindulása azon­ban várhatóan már tisztán is megmutatja: melyik párt mire képes. Most nem elsősorban a programjukra gondolunk, inkább arra, hogy mennyit tudnak az egyes szervezetek költeni a pro­pagandára, milyen plakátokkal lépnek elő, hogyan szervezik meg gyűléseiket, s mivel próbálják például a tévénézőket ma­guk mellé állítani. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt választási hadjáratáról a sajtó­iroda vezetője, Freisinger Je­nő adott tájékoztatást. — A választási propagan­dánk elsősorban a személyes meggyőzésre irányul, ezért minden megyében, minden te­lepülésen rendezünk gyűlése­ket. Természetesen nyomta­tunk plakátokat, a megyékben ezt már a saját maguk szer­vezésében és kivitelezésében elkezdték. Pest megyében pél­dául a helyi kisgazdák tervez­te plakátokat a budakeszi nyomdában sokszorosítják, s várhatóan ezen a héten a hir­detőoszlopokra kerülnek. A központi plakátjainkat saját grafikusunk tervezte, ezek körülbelül két hét múlva lesz. nek az utcán. • Mennyibe kerül ez maguk­nak? — Az összes párt közül a Kisgazdapárt a legszegényebb, de ami pénzünk van, azt mind a kampányra szánjuk. Ez több millió forint lesz és számos forrásból származik: maradt 7 millió forint abból a 15-ből, amit a költségvetési hozzájá­rulásból az osztozkodás révén kaptunk, aztán tagdíjakból, és van egy alapítványunk, amely­re az adományok érkeznek. Külföldi támogatóink nincse­nek, saját erőnkből próbáljuk megoldani gondjainkat. Példá­ul azt, hogy miután a tévé fő­műsorában egy 60 ezerbe ke­rülő reklámot nemigen enged­hetünk meg magunknak, már szervezünk két kisfilmet, ame­lyet láthatnak majd a tévéné­zők. 9 Mit várnak a kampánytól? — Kampány nélkül is az a helyzet, hogy a mi pártunk a vidék pártja. Más jelöltek nincsenek vidéken, csak pró­bálkozók. Egy-egy gyűlésünk­re több százan jönnek el, s én úgy látom, hogy az 1945-öshöz hasonló a helyzet. Akkor 30 százalékos választási ered­ményt vártak, s 57 fölötti lett. Most is csak azt a 30 százalé­kot szeretnénk. • Ha minden pénzüket a kampányra költik, igencsak szegények lesznek utána. — Igen, ezek vissza nem té­rülő költségek. Hacsak nem kerülünk kormányra ... Hosszas huzavona után dőlt el, hogy párttá alakuljon-e a Hazafias Népfront, amely a legnagyobb tapasztalatokkal rendelkezik a választások szervezésében. Végül is Haza­fias Választási Koalíció néven több kisebb szervezet, példá­ul a nemzetiségek, a nagycsa­ládosok, a MTESZ, a nyugdí­jasok, a városvédők, a népmű­velők tömörültek abból a cél­ból, hogy a népfront égisze alatt részt vehessenek a vá­lasztásokon. A koalíció egyéni jelölteket is szándékozik indí­tani Pest megyében. Erről a helyi népfront titkárát, Rom- hányi Andrást kérdeztük. • Mivel rukkolnak ki a ma kezdődő hadjáratban? — Nagy kirukkolásra — mint amilyenre a történelmi pártok készülnek — nekünk nincs lehetőségünk. A megyei szervezetnek erre a célra egyetlen fillérje nincs, a pénz­ügyeket az országos koalíció fogja össze. Mi az egyéni je­löltek után egyenként 10 ezer forintot kapunk majd a koa­líciótó!. ebből kell futtatnunk őket. Szeretnénk a helyi la­pokban jelen lenni hirdetések­kel. Cegléden, Budaörsön egyéni szórólapokat készítenek a jelöltek vagy szervezeteik. A kampány nagyobb részét ak­korra tervezzük, amikor ösz- szejönnek a jelöléshez szüksé­ges ajánlócédulák. Ekkor is elsősorban bemutatkozó és programismertető gyűléseket fogunk szervezni. Így akarunk közel kerülni az emberekhez J. A. (Folytatjuk) lom magamban, amikor a százhalombattai DKV külör városnak is beillő gyárudva­rán autózunk. (A nagy távol­ságok miatt sokszor még a? egyes üzemek között is célsze­rű kocsival közlekedni.) Miéri háborogna bárki ott, aho' biztos a megélhetés, rendsze­res a bérfejlesztés, s a dolgo­zók feje fölött nem függ Da­moklész kardjaként a létszám- leépítés réme. Idegeskedésre nincs ok, a vállalat 10 milliár­dos fejlesztési tervvel rendel­kezik, évente 300 milliói exportforgalmat bonyolít le 150-féle terméket gyárt, s ha egyiknek éppen esik a világ­piaci ára, nincs pánik. Mindig akad olyan cikk, amelyik ép­pen kompenzálja a másik pil­lanatnyi veszteségét. Találó az egyik munkás mondása. Ügy fogalmazott: aki a DKV- nál dolgozik, burokban érez­heti magát. Kovács Ferenc, a szakszer­vezeti bizottság titkára sze­rint náluk nem alakultak kü­lön szakszervezeti csoportok, s mindössze a három műszak­ban dolgozók hoztak létre egy — a vszt mellett működő — érdekképviseleti csoportot. Szinte természetes, hogy az áremelkedés ott is nagy fel­háborodást váltott ki. Nem ritka, hogy egy ilyen „árhul­lám” után nyolc-tíz dolgozó kilép a szakszervezetből. Most sem volt ez másként. Később aztán általában „visszaszivá­rognak”, mert vonzó, hogy magas segélykerettel rendel­keznek, s egyéb juttatásokat is kapnak a tagok. Törvényszerű, hogy a be­szélgetés hamarosan a bér­fejlesztésre terelődik. Kovács Ferenc elmondja, hogy a tröszt tízszázalékos emelést irány­zott elő, de a DKV-nál ennél lényegesen többet szeretnének adni. A titkár megjegyzi: mi­vel a tulajdonosi viszonyok nem tisztázódtak, így tulaj-: donképpen a gazdasági veze­tés és a szakszervezet között nincs szükség béralkura, hi­szen az előbbinek is az az érdeke, hogy az emelkedés minél magasabb legyen. Bi­zonyára sokan irigykednek, ha meghallják: azt tervezik, hogy a DKV-nál az inflációt öt százalékkal meghaladó bér- fejlesztést hajtanak végre. Kovács Ferenc még gyorsan hozzáteszi: azon igyekeznek, hogy a szociálpolitikára for­dítandó pénz ugyancsak meg­őrizze reálértékét. Az étkezé­si hozzájárulást 600-ról 1000 forintra emelték. Az üdülési hozzájárulást szintén növelik. Nagy kár — gondolom ma­gamban —, hogy ezek a pél­dák a magyarországi vállala­tok többségére nem jellem­zőek. A beszélgetés végén Ko­vács Ferenc azt fejtegeti, hogy akárcsak a gazdaság és a tár­sadalom, a szakszervezet is átalakulóban van, s ha végbe­megy a tulajdonreform, az érdekképviseleti szerveknek természetesen más szerepük lesz. A DKV szakszervezeti bi­zottsága a közeljövőben ki­dolgozza a sztrájktörvényt és a sztrájkszabályzatot. Egyelő­re nem valószínű, hogy bár­melyik üzemben munkabe­szüntetés lenne, de úgy vé­lik, jobb az óvatosság. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. H. É. Négy évtized után Pártlistás jelöltek Az országgyűlési képviselők választásának egyik újdonsága — az elmúlt négy évtized gya­korlatához képest — a területi listás választás. Az országban 20 területi vá­lasztókerület van, ez Budapest és a 19 megye. A 20 területi választókerületben 152 képvi­selői mandátum szerezhető meg. Ezekre a képviselői he­lyekre azonban csak a pár­tok pályázhatnak: területi lis­tán állíthatnak jelölteket. A területi listás (pártlistás) jelö­lés feltétele egyrészt az, hogy a jelöltet állító párt megfelel­jen a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek, másrészt az, hogy a fővárosban legalább 8, Pest megyében legalább 4 egyéni választókerületben je­löltet állítson. részvételét az állami tulajdon működtetésének, átalakításá­nak ellenőrzésében. Ugyancsak támogatásra talált az OKT- ben az a javaslat, hogy a Nemzeti Vagyonügynökség áp­rilis elsejével tervezett felállí­tásáig is biztosítsák az állami tulajdon átalakításának társa­dalmi ellenőrzését. Az OKT az előzetesen meg­hirdetett napirenddel ellentét­ben most nem tárgyalt a szakszervezeti vagyon kezelé­sének, a szakszervezeti bank létesítésének kérdéseiről, ezek­ről a következő ülésen, a szö­vetség alapokmány-tervezeté­nek ide vonatkozó fejezetei­vel együtt lesz szó. Az első napirendi pont tár­gyalása után a tanács zárt ülé­sen folytatta munkáját, ahol több más kérdés mellett meg­vitatták, hogy a szakszerveze­tek elégségesnek tartják-e a minimális bér 4000 forintról 4300 forintra emelését. Mint is­meretes, az Országos Érdek­egyeztető Tanács múlt heti ülésén a szakszervezetek az év eleji jelentős áremelések mi­att, s a várható inflációt is fi­gyelembe véve, 5100 forintban javasolták megállapítani a mi­nimális bér összegét, a többi tárgyalófél viszont csak 4800 forintban volt hajlandó meg­állapodni. A szakszervezetek akkor a megállapodás elha­lasztását kérték az OKT ülé­séig. A zárt ülésről közleményt adnak ki. Türelem földet terem? Az utóbbi idők egyik legiz galmasabb kérdésköre a tulaj* donreformmal kapcsolatos el­képzelések, változatok. Van, aki a házát, más a földjét sze­retné visszakapni, vagy éppen annak árára, bérleti díjára tart igényt. Pest megyében sokan volt földtulajdonukat szeretnék visszaigényelni. — Olvasóink kihez fordul­hatnak jogorvoslatért gazdát cserélt földjeik ügyében? — A minisztérium hatáskör hiányában ilyen jellegű kérést semmi esetre sem tud teljesí­teni — felelt kérdésemre Lat- kóczi Olga, a MÉM ingatlan­nyilvántartási és földhasznála­ti osztályának jogtanácsosa. — Akkor kihez mehetnek az emberek ilyen ügyben? — Az ingatlanok, ezen belül a földtulajdon visszaigénylésé­vel kapcsolatban az a legna­gyobb probléma, hogy majd­nem minden esetben jogerősen lezárták az eljárást. — Bocsásson meg, de az ak­kori joggyakorlat néha a fur- kósbotra épült. — Ma még nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a negy­venes, ötvenes, hatvanas évek­ben gazdát cserélt földek visz- szaadhatók legyenek — tájé­koztat a jogtanácsos. — Az Or­szággyűlés tulajdonreformmal kapcsolatos döntéséig minden­képpen várni kell a beadvá­nyokkal. Amint a jogszabály­módosításra kerül sor, arról a sajtó mindenkit azonnal érte­síteni fog. A Fővárosi XI. és XXII. Kerületi Ingatlankezelő Vállalat felvesz anyag­könyvelőket számítógépes feldolgozáshoz. Női munkaerők jelentkezését várjuk. Jelentkezni lehet dr. Kováts Ferenc gazdasági igazgatóhelyettesnél, cím: Budapest XI., Fraknó u. 32. Telefon: 161-3265, 181-0135.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents