Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

1990. JANUÁR 3., SZERDA 3 Pályázatíal a dohányzás ellen Füstmentes iskolai osztályok A hír, amit kaptunk, első pillantásra meghökkentő. Az általános iskolák 7.—8., vala­mint a középfokú tanintézetek I.—IV. osztályai számára az 1989/90. tanévre „Dohányfüst mentes osztály” cím elnyerésé­re hirdetett pályázatot a Ma­gyar Vöröskereszt Pest me­gyei vezetősége és a Hungária Biztosító Pest .megyei igazga­tósága. De hiszen az iskolákban mindig is tilos volt... — ám az első gondolat után lelki szemeink előtt megjelentek az utcán, a tereken gyárkémény­ként füstölő kamaszok, a meg­rovó felnőtt tekintetekbe ci­nikusan belevigyorgó alig ti­zenévesek. „Ti szívhatjátok, nekünk tiltjátok, gyerekként kezeltek? Azért is megmutat­juk!” — kiáltanak ezek a be­szédes visszavigyorgások. Hót ezt értük el a kategorikus til­tással. Ám igaz, a dohányzás elleni propaganda napjainkra azért már túllépett ezen. Úgy látszik, az érvek még mindig nem elég meggyőzőek az isko­lákban. Kiváltképp nem, ha a pedagógusok a tanulók szeme- láttára fújják a füstöt. Nos, mint megtudtuk, a pá­lyázat célja éppen a dohányzás veszélyeinek tudatosítása, e káros szenvedély még' idejében történő visszaszorítása. A pá­lyázók számára a feltételek nem egyszerűen azt követelik, hogy vállalják — az egész osz­tály és az osztályfőnök —: nem dohányoznak, illetve aki jelenleg dohányzik, az leszokik a tanév végéig. Hanem azt is, hogy környezetükben, szüleik, családjuk körében folyamatos propagandát fejtenek ki a do­hányzás ellen. Mégpedig olyan eredményesen, hogy legalább egy embert rábírjanak a füs­tölésről való lemondásra. Kétségtelen, nem könnyű feltételeket szabtak a kiírók. A Magyar Vöröskereszt Pest megyei vezetőségéhez decem­ber közepéig 40 általános és középiskolai osztály juttatta el benevezését. Ez 1000—1200 tanulót érint rendkívül tág körben: a valkói kisiskolától a gödöllői gimnáziumig. (Érde­kes lenne tudni, ezekben az osztályokban hányán dohá­nyoznak?) A Vöröskereszt me­gyei központjában elégedettek — első próbálkozásra kezdeti sikernek tekintve — a jelent­kezettek számával. Végül is, majd a tanév végén derül ki, hogy a célt szolgálva mennyire lesz sikeres a pályázat. Az el­ért eredményt önértékelés for­májában juttatják el a pályá­zók a megyei vezetőséghez. A vállalásokat, illetve azok teljesítését természetesen el­lenőrzik. Elsősorban az adott iskola ifjú vöröskeresztes cso­portjai, alapszervezetei. De szúrópróbaszerűen bekapcso­lódnak a meghirdető szervek képviselői is. A címet elnye­rő osztályok között az azt ta­núsító oklevél mellé 50 000,— Ft jutalmat osztanak szét a tanévzáró ünnepségeken. K. E. Tápiószecsőről Nagyváradra Kétszer ad, ki gyorsan ad A romániai hírek hallatán az ország minden részéről özönleni kezdtek a segélycso­magok a gyűjtőhelyek felé. Tápiószecsőn, a Damjanich Művelődési Házban már de­cember 23-án megkezdődött az akció. A felhívást hallva na­gyon sok szecsői — köztük öregek és gyerekek — vitt élelmiszert, ruhát, pénzt a kultúrházba. A szervezők ko­csikkal a környező községe­ket is bejárták, összehangolták a gyűjtést. Köszönőlevelek Erdélyből Megérkeztek az jlső köszönőlevelek Erdélyből azokra a településekre, amelyeknek lakói még a karácsonyi ünnepek előtt gyűjtöttek adományokat Románia sokat szenvedett né­pének. Kolozsvárról Hegedűs József református lelkipásztor a következőket írta: „A Kolozsvár VIII. számú szamosfalvi re­formátus egyházközség nevében szívünk mély hálájával kö­szönjük Tápiószele és Tápiógyörgye községek szeretetadomá- nyát.* Karácsony másnapján délután, amikor a templomban 160 gyermek és 200 felnőtt gyűlt egybe, akkor érkezett hozzánk a karácsonyi ajándék, melyet ezúton is szeretettel köszönünk. Az adományt megosztjuk a helyi ortodox testvérekkel. Ügy érezzük, hogy a karácsonyunkat ezáltal igazi ünneppé tették. Megköszönve mégegyszer az adományt, a küldöttség ál­dozatos munkáját és fáradságát, Isten gazdag áldását kérjük életükre és egész Tápió,szele, Tápiógyörgye lakosainak kívá­nunk nagyon boldog új évet jó egészségben, sok-sok testvéri szeretettel.’* Budakeszire is tegnap érkezett Pálfi Mária tanítónő leve­le, amely a következőket tartalmazza: „Kedves budakeszi la­kosság! Az aradi XII. számú általános iskola gyermekei, a szülők és tantestület nevében köszönetét mondunk, hogy ezekben a nehéz napokban ránk gondoltak, erőt adtak együtt­érzésükkel és anyagi segítségükkel. Nagyon köszönjük em­berségüket és nem felejtjük el soha. 1 Majd egy hétig folyt a se­■ gélyakció, melynek keretében Tápiószecső, Farmos, Szent- mártonkáta, Szentlőrinckáta, ■ Tóalmás, Tápióság, Tápiósiily, Tápiósáp és Űri áldozatkész : lakossága, valamint intézmé­nyei és plébániái segítették a : három értékes szállítmány el- ; indítását. Az első rakomány decem­ber 24-én éjjel kenyeret és te­jet vitt a határszélre. Decem­ber 26-án éjszaka egy hatal­mas kamion indult Tápiósze­csőről, megrakva élelmiszer­rel, ruhaneművel és gyógy­szerrel. A közel kétmillió forint értékű segélyszállít­mány Nagyváradra ment. De­cember 29-én zsúfolásig meg­pakolt teherautó indult, amely főleg élelmet szállított. A szervezők köszönetét mon­danak minden adományozó­nak, közreműködőnek, aki a segélyakcióban részt vett. Számukra a Szecsői Hagyo­mányőrző Együttes ajándék­műsort ad majd, amelyet a tervek szerint januárban tar­tanak meg. A hatalom csendes ellenállása... Feltartóztatták a demokráciát Kóka határában? Ne tagadjuk, ne titkoljuk: igencsak érzékelhető volt annak a közel harminc embernek a zavarodottsága, akik — ellenzékiek, szimpatizánsok és más lokálpatrióták — december 27-én, szer­dán este összegyűltek a kókai művelődési házban. Egyikük az­nap délután spontán ötlettől sarkallva telefonon hívta meg a Pest Megyei Hírlapot a falugyűlésre. Am a helyszínen kiderült, hogy a társaság fele nem falugyűlésre, hanem annak előkészí­tésére számított. Jó félóráig tartott az érvek és ellenérvek csatája, míg vé­gül a lehető legjózanabb állás­pont kerekedett fölül: ne az a harminc ember döntsön a több mint négyezer lakosú község létfontosságú ügyeiben, mert akkor ugyanazt a hibát köve­tik el, mint a többség akaratát — a tapasztalatok szerint — teljesen figyelmen kívül hagyó tanácsi végrehajtó bizottság! Ezért december 29-re, péntek­re hirdették meg a szervezők a falugyűlést. Igaz, így nem sok időt hagytak a helybeliek­nek a felkészülésre, de nem te­hettek mást, mert az idő sür­gette őket. Ugyanis az ellenzékiek sze­rint a Kákái Tanács ijesztő ütemben értékesíti az állami telkeket és ingatlanokat a la­kosság megkérdezése nélkül! A dányi központú Magvető Ter­melőszövetkezet szintén a kó- kai földek és ingatlanok el­idegenítésére, értékesítésére, kft.-kbe való menekítésére ké­szül. NINCS VELEMENY Emellett az ellenzékiek be­leszólási jogot kérnek a közös­ség ügyeibe, a közpénzek, a se­gélyek és más anyagi támoga­tások elosztásába. Hogy mi­lyen eredménnyel, arról álljon itt néhány levélidézet, ame­lyeket eleinte a négy ellen­zéki szervezet (az MDF, a Kisgazdapárt, a nyugdíjas- klub, a vállalkozók klubja), majd később az SZDSZ ala­zottságot az ellenzéki szerve­zetek bevonásával; a község vezetői tegyék lehetővé a ta­nácsi dokumentumok megte­kintését; s ha már „felbom­lott a pártállam”, oszlassák el azt a gyanújukat, hogy valakik feltartóztatják Káka határá­ban a demokratizálódási folya­matot! Azonban erre a levélre sem válaszolt a Kókai Tanács, mint ahogy a december 19-én fel­adott nyílt levélre sem, amely­ben többek között azt követel­ték az ellenzékiek, hogy 1990. január 1-jével oszlassa fel ön­magát a végrehajtó bizottság, s tagjai mondjanak le tisztsé­gükről. Ugyanakkor a levél­írók józan gondolkodására vall, hogy felkérték a vb-tit- kárt s az apparátus dolgozóit; maradjanak hivatalukban, mert ők nem szétzilálni akar­ják az államigazgatást, hanem megreformálni a közösség ér­dekében. Emellett az aláírók kifogá­solták, hogy a 800 ezer forint kamatmentes lakásépítési köl­csön elosztásába nem vonták be a helyi szervezetek képvi­selőit, s bár meghallgatták a szociális bizottság véleményét, a gyakorlatban azonban fi­gyelmen kívül hagyva azt, döntött a vb. VIHART KAVART Otthon jobb lenne — anyuval Hű, mekkorák ennek a kislánynak a szemei! És hogy tud nézni velük, milyen csodálkozva! A fa pedig cseng és bong és szikrázik és illatozik, már ahogy egy jólnevelt karácsony­fának csengenie, bongania, szikráznia és illatoznia ilililk. Ágain picinyke őrszemekként billegnek a gyertyák, apró viasztes­tük haptákban vigyázza a rendet. Mert rendnek kell lennie. Tegnap is a földre esett egy szaloncukor, ráadásul nem volt hajlandó meggyulladni a csillagszóró sem. A gyertyák mér­gesen mesélik a dolgot, fejükből szigorúan mered a kanóc az égnek. A kislány áll és ámul, még a száját is eltátja meglepe­tésében. Zsuzsinak hívják, pont úgy. mint Zuzsi nénit, aki né­ha meg szokta simogatni a fejéit. Itt, Foton tudniillik mindenki bácsi vagy néni, Laci bácsi, Piri néni, Magdi néni, csak ott­hon lehetne azt mondani, amit a gyermekvárosban soha: anyuka és apuka. Hisz anyukája meg apukája valamennyi gyereknek van, és akinek még sincs, azt nevezik árvának. A kislány homlokát ráncolva magyaráz, majd az arcomba néz kutatón, értem-e a dolgot. Narancsillat száll a levegőben, édesen, hívogatóam. A sarokban halkan szól a tévé, ketten már a fotelekbe vackol- ták magukat, most összekuporodva figyelik a műsort. Jó ez a téli szünet, végre nem siet senki sem. Elég 9-kor kelni, eset­leg 10-kor, még a reggelit is szinte az ágyba hozzák. Aztán az ember csak eszik, heverészik, és gondolkozik. Néha persze el­szomorodik, eszébe jut, hogy ő azért idebent van, míg a töb­biek valahol másutt, és ilyenkor nagyon kell egy Laci bácsi, vagy Zsuzsa néni, hogy azt mondja nyugtatón: nincs semmi, baj. Pedig baj van, baj bizony. Hiába a karácsonyfa, hiába a gyertyák, a fehér abrosz, az ünnep, és a rántott hal szentestén. Mert akárhogy is: olyan magányos lehet egy ilyen izgő-mozgó kisgyerek. Magányosabb mint a dérfuttatta ágakkal strázsáló fák a tó körül, magányosabb, mint a Mackó kutya, aki a ka­pu előtt fekszik bánatosan. És ezen az ajándékok sem segíte­nek. Ám Zsuzsi perdül, húz magával, mutat ruhát, korcsolyát, könyvet. Arcán elömlik a mosoly, mégis jó dolog ez a kará­csony. Van bejgli és banán. Télapó és Hópelyhecske, és van Jézuska is, teszi hozzá. Szóval azért nem rossz Fóton. Csak otthon még jobb lenne. S inkább sejtem, mint hallom, ahogy maga elé suttogja: anyuval. Falusy Zsigmond Székfoglaló Vajon kinek készül ez a tetszetős műanyag szék? Munkásnak, mérnöknek, netán valamelyik politikai párt képviselőjének? Lehetne tovább találgatni, de a Pemü Solymáron lévő üzemé­ben minden bizonnyal nem az említettek jelentik a kulcskér­dést. Jóval inkább az: mennyi szék talál idén vevőre? Lesz-e elegendő alapanyag? És ami cseppet sem mellékes, hogy ezek a négylábú alkalmatosságok szabadárassá vált világunkban megfizethetőek lesznek-e!? (Pék Veronika felvétele) kuló csoportja, képviselői ír­tak alá, s juttattak el a taná­csi vezetéshez. Varró István, az MDF helyi szervezetének elnöke decem­ber 29-én a művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermé­ben több mint kétszáz kókai polgár előtt olvasta föl ezeket a leveleket, hozzáfűzve külön mondanivalóját. Eszerint a négy ellenzéki szervezet 1989. október 9-én beadványt jutta­tott el a községi tanácshoz, kérve, hogy a Nagykátai út és a buszforduló építésével kap­csolatos problémáik miatt rendkívüli végrehajtó bizottsá­gi ülést hívjanak össze, s egy­általán kapjanak részletes tá­jékoztatást a két beruházásról — az utóbbi még csak terv­ként volt ismeretes. Tüske Emilné vb-titkár ok­tóber 12-én kelt levelében vá­laszolt, tudatva az ellenzé­kiekkel, hogy a hat nappal ké­sőbbi vb-ülésen ismerteti be­adványukat, s a visszhangról értesítést küld. Közben az el­lenzékiek október 14-1 kelte­zéssel két újabb levelet juttat­tak el Kovács Lajoshoz, a Kó­kai Tanács elnökéhez, kérve többek között azt, hogy az ok­tóber 18-i végrehajtó bizottsá­gi ülésen jelen lehessenek. A tanácselnök a leveleket elol­vasta, de kézjegyével egyiket sem látta el (vagyis nem vette át azokat a másolatokon), s élőszóban közölte, hogy már nem tudják meghívni október 18-ra az ellenzékieket, csak a következő vb-ülésről lehet szó, november 15-én. Csakhogy az ígéret ellenére sem kapott meghívót a négy szervezet. Viszont Tüske Emilné el- 'mondta nekik, hogy korábbi beadványukkal kapcsolatban a végrehajtó bizottságnak nem volt véleménye! MONDJON LE A VB Az ellenzéki szervezetek ezt követően nyílt levelet írtak a dányi központú Magvető Ter­melőszövetkezet elnökének — egy-egy példányát eljuttatták a dányi és a kókai tanácsel­nöknek s a Pest Megyei Hír­lapnak is. Abban felkérték a szövetkezet elnökét a kókai föld- és ingatlanvagyon záro­lására, mert tudomásukra ju­tott, hogy azokat el akarják idegeníteni a volt tulajdono­sok, illetve a lakosság meg­kérdezése nélkül. Erre a nyílt levélre azonban csak Gódor András, a dányi tanácselnök válaszolt érdemben, támogatva a tsz-vagyon azonnali zárolá­sát! S mert a Kókai Tanács a korábbi beadványokra sem reagált, az MDF, a vállalkozók klubja, a nyugdíjasklub, a ba­ráti kör hatpontos petíciót fo­galmazott meg, s juttatott el a tanácsi vezetéshez. Abban követelték, hogy az állam- igazgatás vezetői érdemben és időben válaszoljanak kezde­ményezéseikre; tartsák be ígé­reteiket; a falu ügyeinek in­tézésébe vonják be az aláíró szervezeteket; adjanak írásos tájékoztatót arról, hogy lesz-e buszforduló s mikor; válasszák újjá a szavazatszámláló bi­Az idén februárban volt az első olyan falugyűlés Kókán, amelyet nem a tanács hívott össze, hanem az ellenzék szer­vezett meg, Ám, mert az év eleji fórumon fölvetett prob­lémákra, kérdésekre és kéré­sekre egyáltalán nem válaszolt a tanács, illetve a végrehajtó bizottság (mint ahogy egyet­len korábbi beadványra sem), az ellenzék a legkeményebb lépésre szánta el magát. Nyílt levélben kérték fel a titkárt arra, hogy 1990. január közepéig hívjon össze falugyű­lést, ahol közakarattal lemon­datnák a végrehajtó bizottsá­got, s helyettük a lakosság választana ügyvezető testüle­tet, amely az önkormányzati választásokig társadalmi mun­kában intézné a község ügyeit! Ez idáig erre a nyílt levélre sem kaptak választ. Sőt! Ami­kor a kókai ellenzékiek no­vember elején megtudták a sajtóból, hogy egy tervezet szerint az országgyűlési képvi­selői körzetüket Aszódhoz csatolják, azonnal tiltakozó le­velet küldtek a Pest Megyei Tanács elnökének. Ugyancsak az újságban — a Pest Megyei Hírlapban — olvasták, hogy november 10-ig lehet benyúj­tani a fellebbezéseket e terve­zet ellen, ezért már hatodikén postázták tiltakozó levelükéit. A válasz azonban a mai napig nem érkezett meg! Mindezek után talán nem meglepő, hogy a helyi ellen­zéki szervezetek a falugyűlés széles nyilvánosságát hívták segítségül, hiszen felismerték, milyen súlyos következmé­nyekkel kell majd számolni, ha az államigazgatás vezető tisztségviselői teljesen figyel­men kívül hagyják a polgárok óhaját, akaratát a döntések meghozatala előtt. Ezek után pedig sejthető, hogy milyen példa nélkül ál­lóan viharos volt a december 29-i falugyűlés. Előzetesként elég, ha csak néhány lényeges kérdést elevenítünk fel, ame­lyeket a jelen lévő kókai ta­nácselnöknek címeztek a meg­jelentek. Tudni akarták, hogy ki mennyi pénzt kapott a kamatmen­tes építési hitelkeret 800 ezer forintjából; ki volt az a két sze­mély, aki felkért egy harmadikat arra, hogy ha nyugdíjba megy Kovács Lajos, lépjen a helyébe mint tanácselnök ; milyen jogon adja el a Kókai Tanács a közterületeket, az állami telkeket és ingatlanokat — egyesek szerint az arra nem jogosultaknak — a lakosság megkérdezése nélkül; miért a tanács osztotta el az új telefonvonalakat, ugyanakkor miért nem gondoskodik a földutak állandó karbantartásáról? De nem soroljuk tovább a kérdéseket. Holnapi számunkban részietekesen ismertetjük a kókai falugyűlésen elhangzottakat — többek között a tanácselnök rendkívüli bejelentését is. Aszódi László Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents