Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
4 %ï£Man 1990. JANUÁR 17., SZERDA A japán miniszterelnök felesége Törökbálinton Baráti hangulatot teremtettek Egy-egy Idegen nyelv Ismerete nem csupán más országbeliek megértését segíti, hanem a kultúra közvetítésének eszköze is. Négy esztendővel ezelőtt, amikor Törökbálinton tizenkét negyedikes diák japánul kezdett tanulni, ez a cél vezette őket, s pedagógusaikat is. A diákok száma azóta negyvenre emelkedett, s oktatási intézményükben, a kísérleti általános iskolában már nagyobb óraszámban tanulhatják, mint a németet vagy a franciát. Annak idején aligha gondolhattak arra, hogy tevékenységük mekkora visszhangot vált ki nyugati szakemberekben. A japán nagykövetség is sok segítséget nyújt az itt folyó oktatáshoz az utóbbi időkben, s gyakorta látogatást tesznek az iskolában. Tegnap délelőtt magas rangú vendéget fogadtak. A hazánkban tartózkodó japán miniszterelnök felesége, Kaifu Sachiyo asszony ismerkedett meg az oktatási intézménynyel, a pedagógusokkal és a diákokkal. Ütjára elkísérte Németh Miklósné, a magyar miniszterelnök felesége, és Beck Tamásné, a belkereskedelmi miniszter felesége. Alighanem a vártnál is kellemesebb meglepetésként érte a vendégeket a gyerekek által előadott műsor. Ez annál is inkább baráti hangulatot teremtett, mivel a japán nagy- követség munkatársainak gyerekeivel együtt léptek fel. ötleteseknek bizonyultak a program szerkesztői, mert a közös japán nyelvű éneklés után, a japán kisdiákok magyar gyerekdalokat szólaltattak meg — mégpedig olykor tökéletes kiejtéssel. Dr. Zsolnai József kandidátus, az iskola igazgatója tájékoztatta n küldöttség tagjait az intézmény megalakulásáról és főként a japán nyelv oktatásának bevezetéséről és fejlődéséről. Kifejtette többek között, hogy sokat köszönhetnek a japán nyelv tanításának, mert a látókörük kiszélesedett. Olyan kultúrát ismerhettek meg általa, amely minden nemzet számára értéket jelent. Kaifu Sachiyo asszony elismerését fejezte ki, hiszen ők is tudják, mennyire nehéz megérteni világukat, hiszen rendkívüli módon eltér az európaitól. Jellegzetessége és nehézsége, hogy egymásra rétegződött hatások érvényesülnek a kultúrájukban. Példaként említette, hogy bár az írásjeleket a kínaiaktól vették át, de már a hinaganát és kataganát a japánok találták ki hozzá. Köszönetét fejezte ki azért, hogy ennyire felkarolják a nyelvoktatást és az ismeretterjesztést ebben az iskolában. A japán vendégek maguk is meggyőződhettek arról, milyen bőséges taneszköz áll a gyerekek és pedagógusok rendelkezésére a tanuláshoz. Ezeknek jó részét a nagykövetségnek köszönhetik. A könyvtárban tett látogatás után dzsúdóbe- mutatóra került sor, amelyet a nyolc-tíz éves fiúk igen keményen és fegyelmezetten hajtották végre. Ezután már a hangulat olyan oldottá vált, hogy Kaifu Sachiyo asszony búcsúzóul együtt énekelt és játszott a gyerekekkel. Bár igen szoros program A népviseletbe öltözött kisdiákok virággal köszöntötték a vendégeket (Pék Veronika felvétele) Ő ÍRTA KUSS?! Nem először szereplője rovatunknak Pósa Zoltán. A Film, Színház, Muzsika ifjú munkatársa még a mai sajtóviszonyok között is kitűnik otromba stílusával, a kulturális lapban szokatlan direkt aktuálpolitizálás agresszivitásával. Egy ko. rábbi fogalmazványában például „Kádár-kutyáknak” nevezte — kivételt nem ismerőén — a munkásőröket. Kapott egy levelet, valakitől, akinek az öccse munkásőr volt. Szakmunkásként, pártonkívüliként. Erre válaszol P. Z. a hetilap legutóbbi (90/2.) számában. A levélíró merészelte kikérni öccse nevében a „le Kádár-kutyázást”. Egyetlen — véletlen? — korrekt mozzanata P. Z. válaszának, hogy teljes terjedelmében közreadja a levelet. Ami azonban a kommentárt illeti ... ! „Mocskolódás”, „személyeskedés", „durva”... Háromszori olvasás után sem találtunk semmit a levélben, ami igazolná P. Z. fölénnyel elegyes sértettségét. Annál inkább találtunk durva, a „Kádár- kutyákat” megtoldó mocs- kolódást P. Z. mostani szövegében, amikor például azt irta a munkásörökről, „Hál’ istennek ... nem tud. tűk meg, mivé változtatták volna Pest város utcáit, ha nem szereli le őket a Honvédség." A prejudikálás olyan tipikus esete ez, amelyet mint klasszikus példát a tilosra, tanítanak az újságíró-iskolán ... S tanítják bizony azt is, miként nem szabad a toll forgatójának helyzetével visszaélni, s egy olvasói levél írójának azt válaszolni, .. ízlésesebb volna csöndben maradni..." Legközelebb már az sem lepne meg bennünket, ha valaki megkapná P. Z.-től: kuss! Ma még csak csöndben maradni, holnap már pofa be ... logikus út ez. P. Z. vaskövetkezetességgel járja is, a tényéktől nem zavartatva magát. Mert ahogyan nem za-’ varia világ-ősbemutatónak kinevezni azt a premiert, amelyet öt (!) előzött meg a világ különböző tájain — most igazítja helyre —, ahogyan a mostani, január 13-1 lapban múlt időben ír az ' „... idén október 23-án” történtekről, illetve nem történtekről, úgy az sem okoz gondot neki, hogy a Párbeszéd című rovatban oktatja ki a levélírót: maradjon csöndben... KLIENS várt rá tegnap délelőtt, mégis készségesen vállalkozott rövid beszélgetésre. — Milyen benyomást tett önre ez az oktatási intézmény? — Minden bizonnyal nagyon nehéz lehetett létrehozni ezt a kísérleti általános iskolát. Bár csak nagyon kis időt töltöttem itt, ahhoz hogy megismerjem az itt folyó tevékenységet, azonban abban biztos vagyok, hogy mind az igazgatónak, mindpedig kollégáinak óriási munkája fekszik benne. — Mint politikusfeleség hogyan látja a japán—magyar kapcsolatok jövőjét? — Az igazság az, hogy először járok Magyarországon. Konkrét tapasztalataim nem lehetnek, de ha visszatekintünk a két nép történelmére, biztos, hogy akad egy csomó érintkezési pont. Már csak azért is, mert mindkét nép szívélyes, figyelmes, s nagyon mélyen gyökerező hagyományokat képvisel. Vennes Aranka Elhunyt Ipper Pál Kedden hajnalban, szívroham következtében, S3 éves korában elhunyt Ipper Pál újságíró. 1953-ban került a Magyar Rádióhoz, s 20 éven át volt az intézmény munkatársa. Dolgozott a Külföldi adások főszerkesztőségében, majd a Hír- szerkesztőségnél. Nevét a közvélemény akkor ismerte meg, amikor 1963-tól hat éven keresztül a Rádió New York-i tudósítója volt. Hazatérte után 6 indította útjára a 168 óra című rádióműsort, majd 1973- ban főmunkatársként a TV- Híradóhoz került. Ipper Pál diplomataként is dolgozott: Ausztráliában képviselte országunkat, mint nagykövet. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen dolgozott a rádióban: a múlt vasárnap még ő vezette az Agóra című vitaműsort. Publicistaként, külpolitikai újságíróként a magyar sajtó legkiválóbbjai közé tartozott. Nagy részt vállalt a hazai újságíró-utánpótlás nevelésében is. Temetéséről később intézkednek. Koncert január 24-én À román nép javára A BM Határőrség Központi Zenekara jótékony célú hangversenyt ad Románia javára. A hangverseny január 24-én este 8 órakor lesz a BM Művelődési Háza színháztermében (Budapest, V., Zrínyi u. 5.). Bevezetőt mond Chrudi- nák Alajos. A műsorban fellépnek: Prókai István, Med- gyesi Mária, Gál Gabriella, Madarász Katalin, Domahidy László, Szentendrei Klára, Harangozó Teréz, Aradszky László, Poór Péter, Szuhai Balázs és Ungár Anikó. Konferál Kertész Zsuzsa. Jegyek a BM Művelődési Ház közönségszervezőinél naponta 8 órától 12.30 óráig vásárolhatók. A műsor résztvevői és szervezői a teljes bevételt felajánlják a Vöröskeresztnek, Románia megsegítésére. Ferencsikemlékdíj Negyedik alkalommal adták át a Ferencsik János-emlékdí- jat az Operaházban hétfőn. Az 1987-ben alapított elismerést — amelyet évenként váltva az Állami Hangversenyzenekar, illetve az Állami Operaház zenekarának egy művésze kap — idén Bognár Margit hárfaművész vehette át. Az elismerést Oberfrank Géza, a dalszínház zeneigazgatója nyújtotta át Bognár Margitnak, aki 1971 óta tagja a Magyar Állami Operaháznak. POSTABONTÁS ■ VÁRJUK LEVELEIKET. CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 ■ mw •• •• •••■ Köszönjük a támogatást A Forrás Néptáncegyüttes táncosai szeretnék megköszönni, hogy az elmúlt öt évben a Pest Megyei Hírlap cikkeivel oly sokat segítette a munkánkat. A biztató és elismerő sorok bizony sokszor és sokat lendítettek a munkakedvün. kön. És mindig szó esett a fenntartóinkról, a támogatóinkról, de nekünk, táncosoknak még soha nem nyílt alkalmunk, hogy igazán nekik szólóan megköszönjük a segítségüket. A lista igazolja, hogy mekkora csapatmunka kell egy kezdő táncegyüttes sikeréhez. Most köszönetét mondunk: a városi tanács elnökének, Szekeres Józsefnek, és dr. Tüske Lászlónak, a tanács művelődési osztályvezetőjének; Pató Simonnak, az Érdi Tanács elnökének, aki az Érdi Tanács részéről először adott segítséget. Takács Péternek, a Barátság Művelődési Központ igazgatójának, aki öt éve töretlen szeretettel segíti a munkánkat. Hegedűs Gézának, és Varró Imrének, az érdi Benta Völgye Mgtsz vezetőinek, valamint dolgozóinak, az anyagi és erkölcsi támogatásért, s hogy bekerülhettünk a szövetkezeti néptáncmozgalomba. Dr. Rátosi Ernőnek és Galánfy Csabának, a DKV vezetőinek és dolgozóinak, hogy hozzájuk bármikor fordultunk segítségért, mindig megértő fülekre találtunk. Schaffer Árpádnak és Horváth Istvánnak, a Buda-Környéki Áfész vezetőinek és dolgozóinak, hogy a SZÖVOSZ érdekképviseletébe kerülhettünk; Varga Editnek („Editkénknek”) a bizalmat és a sok-sok szeretetet, amivel megajándékozott és biztatott bennünket a SZÖVOSZ részéről. Kollár Imrének, aki a TOT-ban hosszú évek óta intézi a néptáncegyüttesek dolgait, a TESZÖV-ből Döm- södi Mihálynak, a MESZÖV- ből Hudák Zsuzsának, a segítségükért. Külön köszönjük a TESZÖV, a MÉSZÖV, a SZÖVOSZ és a TÖT anyagi és erkölcsi támogatását, és Százhalombatta lakóinak a sok tapsot és szeretetet, ami az elmúlt öt év alatt erősítette bennünk a hitet: kell és érdemes a hagyományainkat ápolni. A Forrás Néptáncegyüttes felnőtt tánckara Százhalombatta Tele van a Liberóm A négy és fél éves kislányom térítésmentes maxi Libero pelenkabetétre jogosult, mert sajnos tartósan beteg, mozgás- sérült. A körzeti orvos egyhavi mennyiséget szokott felírni — gyógyászati segédeszközként. Elmegyek a váci központi gyógyszertárba, kérdezek, és legtöbbször azt a választ kapom, hogy nem volt szállítás. Egy alkalommal már beírtam a „Vásárlók könyvébe”, azt követően körülbelül háromszor megkaptam a pelenkabetétet. A közelmúltban ismét Liberóért mentem, de nem kaptam. A válasz ugyanaz: nem kaptak maxi méretben. Tudomásom szerint a Március 15. téri gyógyszertárban nemzetközi gyógyszereket tar. tanak, a lakosság maximális ellátását kellene biztosítaniuk nemcsak a gyógyszerek, hanem a gyógyászati segédeszközök területén is. Hogy kinek a hibája az ellátás hiányossága — nem vagyok hivatott eldönteni. Viszont egy beteg gyermek nevelése, ellátása mellett luxus azért Budapestre utazni, hogy az orvos által felírt Liberót kiválthassam. A deákvári és az alsóvárosi gyógyszertárban csak 1-2 darabot adhatnak ki, mert több Liberó kiadását központilag letiltották. (Ezt az alsóvárosi gyógyszertárban mondták.) Ügy látszik, az emberekből már teljesen kiveszett az együttérzés, a humanitás. Mert ha valahol, hát éppen itt kellene bizonyítani a megértést, a segíteni akarást. K. G.-né Vác Ügyelet éjiel-nappal Mindig tiszteltem a tűzoltókat, akik testi épségük veszélyeztetésével óvják, védik mások életét, anyagi javait. Különös tiszteletet érdemelnek azok, akik mindezt ellenszolgáltatás nélkül teszik — az önkéntesek. Pomázon már több mint háromnegyed évszázada tevékenykedik az önkéntes tűzoltóegyesület. Az elmúlt hetvenöt év alatt végzett munkájukkal kiszámíthatatlan értéket mentettek meg, számtalan emberen segítettek. És most a segíteni akarásnak újabb tanú- jelét adták: a tűzoltó őrszobában megszervezték az éjjelnappali ügyeletet. Mert eddig bizony kissé nehézkes volt a riasztás: elő kellett keresni a parancsnokot, aki bement a szertárba és hangosbemondón mozgósította a tűzoltókat. Sajnos olyan is előfordult, hogy a fővárosi tűzoltók előbb érkeztek meg, mint a helyiek. Az állandó ügyelet most sokat segíthet, sőt lehetőséget teremt arra is, hogy a rászorulók baíeséf, vagy egyéb sürgős esetben segítséget kérhessenek. Az illetékesek nem mulasztották el azt sem, hogy a lakosságot a lehetőségekről falragaszokon tájékoztassák. Köszönjük a pomázi önkéntes tűzoltó-egyesület gondosságát, segítő szándékát. És még valamit: az ügyeletest a 25- 123 telefonszámon, valamint CB-rádión az AM 9-es csatornán. a pomázi 1-es hívószámon lehet elérni. Balogh Gyula Pomáz Mihaszna hólabda Tévedés ne essék, nem arról a hólabdáról van szó, amit a gyerekek hóból gyúrnak, és egymáshoz, nagynéha a mi fejünkhöz hajigáinak. A hólabda egy postán keresztül űzött, szélhámos társasjáték volt: kapott az ember egy levelet, hogy az abban szereplő öt cím közül az elsőre küldjön el egy bizonyos összeget, majd egy lépcsövei feljebb lépve Írja le a maradék négy címet, ötödiknek a sajátját, és küldje el ezt a listát öt ismerősének. Hamarosan számtalan helyről fut be pénz, ha nem szakítja meg senki a láncot. Akik pénzt kaptak, a markukba nevettek ... Tiltották, sőt hivatalból üldözték a „játékot”. Mostanában sűrűn van a postámban ehhez hasonló. Kezdődik egy istenes mondattal, majd jön a felhívás: a levelet 96 órán belül küldjem tovább 20 újabb címre, és a szerencse 9 napon belül elér. Pénz nem szerepel, csak írjak. És példák: aki nem küldte tovább, elvesztett nagy pénzt, meghalt..., aki igen, nyert 2 millió dollárt... Mire és kinek jó ez, nem tudok rájönni; de nekem az egész nem ér húsz ötforintos bélyeget. Esetleg a posta akarja magát így szanálni? Tehetné, mert kiszámítottam: hét forduló után — ha nem szakad meg a lánc — az egész ' Magyarország, azaz ÍÓ miífió ember játszhat egymás. hiszékenységével. És 50 millió forintot adnának ki bélyegre. Persze, hogy nem a posta! De akkor mi az indíttatás erre az újszerű hólabdára, és milyen tévhit készteti cselekvésre azokat, akik — akár félelemből — részesei lesznek ennek az ostobaságnak? F. M. Veresegyház Válaszol az illetékes Napilapjuk november 11-i számában Oda-vissza hatvan perc címen K. T. I. tollából megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt teszem: A kifogásolt „zsúfoltság” konkrét okait, körülményeit, dátum hiányában kivizsgálni nem tudom. A budapest—vác-elővárosi vonalon az 1986-ban járatbővítéssel végrehajtott átszervezés az utas- forgalom gazdaságosan ellátható igényeit kielégítette. Azóta az utasszám, az utazási szokások lényegesen nem változtak, ezért az eredeti menetrendben csak apróbb módosításokat hajtottunk végre: kettő szóló autóbuszt csuklósra cseréltünk, illetve csúcsidőben — a kapacitás teljes kihasználásával — további mentesítő járatokat közlekedtetünk. A reggeli és a délutáni csúcsban nálunk is. de szinte minden más közlekedési vállalat területén néhány járat zsúfoltan közlekedik. Ez azonban nem éri el az Ikarus-gyár által megadott férőhelymaximumot. A vonalon — Budapest Cérnagyár megállóhely keresztmetszetében — rendszeres utasszámlálást tartunk. Decemberben a legutóbbi csúcsidei vizsgálat adatai azt mutatták, hogy a 19 főt befogadó csuklós autóbuszokon átlag 65-70 fő volt, több autóbusz néhány álló utassal, és csak egy járaton utazott 100 fő. Az utasforgalom nagysága, illetve az 5-15 perces járatgyakoriság miatt az utasszám egy napon belül is átcsoportosulhat; ezt felerősíti egy esetleges műszaki meghibásodás miatti részleges vagy teljes járatkimaradás, hisz a tartalékbeállítás is időt vesz igénybe. A munkába járók utazási körülményeinek javulásáról 1989. évben mi nem beszéltünk, mert az év elején központi intézkedésre végrehajtott tarifaemelés bevétele többletráfordítást a vállalat részére nem jelentett. Ma a Volán-au- tóközlekedésben az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg. Hallatlanul magas a munkaidő, fokozódik a buszvezetők abszolút és relatív bérjövedelemlemaradása. Ezek az önmagukat is erősítő folyamatok oda vezethetnek, hogy gépkocsivezető-hiány miatt lehetséges az ellátásunk mennyiségi és minőségi csökkenése. Véleményünk szerint a tanácsok és az üzembiztonság kapcsolata korrekt, rendszeresen továbbítják a lakossági észrevételeket és igényeket. (Az 1989. október 19-én, Dunakeszin megtartott éves menetrendi értekezleten a Bp.—Vác vonal forgalmával kapcsolatban észrevétel nem hangzott el.) Természetesen szándékunk és törekvésünk a kényelmes és kulturált utazási körülmények biztosítása. de az ország és a vállalatunk mai helyzetét ismerve ez valószínűleg csak hosszabb távon valósítható meg. Ehhez támogatást és segítséget adnak a sajtóban megjelenő észrevételek, javaslatok és kritikák is. Czimmer Mihály üzemigazgató Volánbusz Váci Üzemigazgatóság Eredményfelen, set reménytelen A Pest Megyei Hírlap augusztus 24-i számában Szemle a sínek mentén című cikkre az alábbi kiegészítő választ adjuk: Kábellopások esetén mindig rendőrségi feljelentést teszünk. Igaz, nagyon sokszor eredménytelenül. A váróhelyiségeket naponta takarítjuk. A létesítményeinket a használat függvényében, illetve rendkívüli rongálások, bepiszkítások esetén soron kívül (évente 3-4 alkalommal is) javítjuk, festjük. A menetrendi táblák felújítására — kapacitás hiányában — rövid távon megoldást nem látunk. Kérjük utasaink megértését. és válaszunk elfogadását. Kiss József a BKV sajtó- propaganda, nemzetközi és rendezvényi szolgálat vezetője
