Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-17 / 14. szám

1990. JANUAR 17., SZERDA ^ÛrJan 5 Ki nem mondott igazat? Elegendő aláírás a kókai tanácselnök ellen A január 4-én megjelent számunkban Eltűnt a végre­hajtó bizottság, lemondott a tanácselnök! című írásunkban részletesen ismertettük az 1989. december 29-én megtar­tott kókai falugyűlésen elhang­zottakat. Abban a cikkben szóltunk arról is, hogy a helyi ellenzéki szervezetek ügyész­ségi óvást emelnek a közterü­letek — szerintük — indoko­latlan elidegenítése, illetve a kamatmentes építési hitelek elosztásának módja miatt. A néhány nappal később megalakult kókai Kossuth Kör — amelynek tagjai sorá­ban megtalálhatók az ellenzé­ki szervezetek képviselői és pártonkívüliek is — a követ­kező nyilatkozat közzétételére kérte fel a Pest Megyei Hírla­pot: „... bár a december 29-i falugyűlésen egy ellenzéki szervezet tagja jelentette be, hogy ügyészségi óvást kezde­ményeznek a helyi szerveze­tek, a Kossuth Kör ettől a lé­péstől elzárkózik...” Elterjedt a hír Hogy miért? Mert a Kossuth Kör szóvivője, Katona Gábor szerint nem fejeket követel­nek. hanem rendet az állam- igazgatási munkában, s bele­szólást a falu ügyeinek inté­zésébe. A decemberi falugyűlést kö­A Pest Megyei Tanács nevében visszautasítom a Pest Me­gyei Hírlap 1990. január 12-i számában „Visszamondta lemon­dását a kókai tanácselnök” című cikkben foglaltakat. Vélemé­nyem szerint a cikk írója a tényeket egyoldalúan, önkényesen csoportosítva értékeli. Az említett cikkben egyetlen dolog szerepel helyesen, ne­vezetesen az, hogy a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­gának szervezési és jogi osztályának munkatársa 1990. január 11-én felkereste a Kókai Tanács tisztségviselőit Történt ez azért, hogy tájékozódjon a Pest Megyei Hírlapban korábban megjelent cikkek, valamint a helyi ellenzéki szervezetek me­gyei tanácshoz eljuttatott beadványában foglaltakról. Kijelen­tem, hogy a Pest Megyei Tanács egyetlen testületre sem kí­vánja „rákényszeríteni jó emberét”. Ezt nem is teheti, ehhez nincs jogosítványa, mivel a választások helyi testületi hatás­körbe tartoznak. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a helyi tes­tületek működésével kapcsolatos törvényességi felügyeleti jo­gosítványainkat gyakoroljuk. E jogosítványunkkal élve jelez­tük, hogy az 1989. december 29-1 falugyűlés összehívása szabály­talanul történt. A jelenlegi hatályos tanácstörvény értelmében a tanácselnök lemondásának elfogadására nem a falugyűlés­nek, hanem a helyi tanácsnak van joga. A cikk zárókérdésére pedig az a válaszunk, hogy a településre tartozó kérdésekben a helyi testületek a lakosság véleményére alapozva döntenek. vetően elterjedt a hir, hogy a Kagykátai Ügyészség vizsgála­tot indított a kókai tanácsel­nök, illetve a végrehajtó bizott­ság ellen, állami ingatlanok in- doico’.allan elidegenítése és a kedvezményes kamatú állami építési hitelek odaítélésének módja miatt. Dr. Pintér Atti­la vezető ügyész viszont kér­désünkre válaszolva kijelentet­te: nem indítanak vizsgálatot a kókai tanácselnök vagy a végrehajtó bizottság ellen, mert feljelentés nem érkezett az ügyészségre! A válaszlevél A kókai Kossuth Kör meg­bízott elnökétől, Katona Gá­bortól kapott tájékoztatás sze­rint „a Pest Megyei Tanács képviselőjének jelenlétében a tanácselnök — Kovács Lajos — is visszavonta az 1989. de­cember 29-i falugyűlés nyilvá­nossága előtt bejelentett le­mondási szándékát!" Ez tör­tént január 8-án a kókai ta­nácsházán a végrehajtó bi­zottság rendkívüli összejövete­lén. Ezt a tájékoztatást lapunk január 12-i számában adtuk közre. Erre a cikkre levélben reagált dr. Petrik János, a Pest Megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottságának titkára. Szó szerint idézzük a levelet: Ezek után készséggel elhisz- szük, hogy a falugyűlést sza­bálytalanul hívták össze. S az is igaz, hogy a hatályos ta­nácstörvény értelmében a ta­nácselnök lemondásának elfo­gadására a helyi tanácsnak van joga. Azt azonban aligha hisszük el, hogy törvény tilta­ná az állampolgárok gyüleke­zetének, hogy egyetértsenek annak a tanácselnöknek a le­mondásával, aki tulajdonkép­pen az ő jogos kritikájuk miatt szánta el magát erre a lépésre.­Nem stimmelnek a dátumok sem. mert mi a január 12-i cikkünkben g?t írtuk, hogy 8-án vonta vissza lemondását a kókai tanácselnök, dr. Petrik János levelében pedig 11-e szerepel. A hivatalos levél utolsó sorának hitelességét pe­dig korábban a kókai ellenzéki szervezetek beadványainak vá­lasz nélkül hagyása teszi kér­désessé: valóban a lakosság véleményére alapozva hozza döntéseit a helyi testület? Nos. ezzel le is zárhatnánk a magunk részéről a vitát, hogy végül is visszavonta-e le­mondását a kóKai tanácselnök, vagy sem, indul-e ellene ügyészségi eljárás vagy sem. Csakhogy a kókai Kossuth Kör hat képviselője január 15-én felkereste dr. Petrik Já­nost fogadóóráján. Ám mert ő szolgálati ügyben váratlanul vidékre távozott, dr. Kovács Péter, a megyei tanácselnök helyettese válaszolt kérdéseik re. Elmondta, hogy a Pest Me­gyei Tanács testületileg egyél talán nem foglalkozott azzal, hogy maradjon-e vagy men­jen-e nyugdíjba Kovács Lajos, mert ennek a kérdésnek az el­döntése a helyi testületre tar­tozik. Ilyen, maradásra vagy távozásra bíró álláspontot egy­éves elnökhelyettessége óta — mint dr. Kovács Péter mondta — a megyei tanács egyszer sem fogalmazott meg, egyetlen tanácselnök ügyében sem. A kókai tanácselnök visszahívá­sának egyetlen legális módja ha tanácstagi választókörzeté­ben a polgárok tíz százaléka aláírja a visszahívási indít­ványt. Ez megtörtént, ugyanis a kókai Kossuth Kör bemuta­tott egy visszahívási indít­ványt, amelyen a szükséges számú aláírás szerepel! Ezt az okmányt azóta átadták a helyi választási elnökségnek! Akinek nem sürgős Kovács Lajos tanácselnököt is felhívtuk telefonon, aki el­ismerte, hogy szó volt lemon­dásáról a vb rendkívüli össze­jövetelén. Azonban egyértel­műen nem ismerte el, de nem is cáfolta január 12-i híradá­sunkat, miszerint visszavonta lemondásit. Személyes találko­zót kértünk tőle, ő ezt február másodika utánra ígérte, mert akkor jár le a szabadsága. Akik pedig ezek után továb­bi részleteket akarnak meg­tudni az ellenzékiek és a taná­csi vezetés háborúságának hátteréről, azokat a Kossuth Kör január 28-án 14 órára várja a kókai tanácsháza előtt. Akkor avatják fel az „öt­venhatosok” emléktábláját, utána pedig nyilvános falufó­rum lesz a művelődési ház­ban. Aszódi László Antal A közétkeztetés fekete levese Ki pótoljon a jegyekhez : 7 Papírok egyelőre nincsenek, csupán pletykákra támaszkod­hatunk ezúttal is. Persze, ha lennének papírok, arról kelle­ne szólniuk, hogy a tanácsi in­tézmények jelenleg még meg nem emelt étkezési költségeit ki dotálja, a pletykák viszont már állítják, hogy utólag hajt­ják be mindenkitől a különbö­zeiét. Mert utasítás híján csak e különbözeiről számolhatunk be hivatalosan. A január 8-i áremeléseknél ugyanis az előfizetéses menü nyersanyagszorzóját 20,70 fo­rintról 27,50-re módosították. A tanácsi intézményekben azonban — így az óvodákban, iskolákban — még változatlan áron étkezhetnek gyerekek és felnőttek. Magyarán a helyzet a következő: a tanács az újon­nan megállapított áron szerzi be a konyhai nyersanyagokat, melyeket természetesen a régi normák alapján készítenek el a szakácsok, és ezt ugyancsak a régi feltételekkel fogyaszt­ják még el az előfizetők. Nem nehéz rájönni, a menzajegyek emeléséig valakinek állnia kell a különböztetet. Alt Jánosné, a Budaörsi Tanács elnöke sze­rint ez a valaki, pontosabban valakik a helyi tanácsok lesz­nek. Szó esett ugyan arról, hogy az erre kifizetett pénzt a megyei költségvetésből később kiegyenlítik, ám ő már — mint mondja — nem bízik az ilyen ígéretekben. — Nem jött erről egyetlen papír sem, csupán különböző beszélgetéseken hangzott el néhányszor, hogy a kiadásain­kat esetleg kompenzálnák. Idén ráadásul még az úgyne­vezett dologi automatizmusra szánt összeget sem kapjuk meg, amelyet eddig épp az ár­emelések ellensúlyozására leg­alább a kiemelt ágazatoknak, az oktatás- és egészségügynek szoktak folyósítani a megyéről. Ügy hírlik, februártól emelik meg egységesen az étkezési dí­jakat. Ez annyit jelent, hogy a régi és új ár közti különböze- tet máshonnan vonják le a ta­nácsok, vagyis szűkülnek az egyéb, feladatokra fordítható anyagi lehetőségek. Budaörsön a probléma különösen nagy, hisz a tanácsi dolgozók száma ugyan elhanyagolható, ám meglehetősen sok a bölcsőde, óvoda, iskola, mintegy 2500 gyerek tartozik hozzánk. A diákoknak gyakorlatilag több mint a fele menzás. Éves szin­ten általában 10 millió forin­Amit ez évre tervez a posta Blokk bélyegévfordulóra A Magyar Posta tavaly 55 címletben 399 forint névérté­kű új bélyeget hozott forga­lomba. A bélyegkibocsátási terv ráadásul egy többletki­adással teljesült, ugyanis az országhatárt övező műszaki zár lebontásáról is készült bé­lyeg. A bélyegek esztétikai értékének növelésére válto­zatos nyomdatechnikai meg­oldásokat alkalmaztak kivite­lezésük során. Értékállandó­ságuk megőrzése és javítása érdekében Pro filatélia elne­vezéssel 50 forint névértékű bélyegblokkot adtak ki, ame­lyet csak az 1964 és 1972 kö­zött kibocsátott, a bélyeg- gyűjtőknél feleslegessé vált és a kereskedelmi forgalomba nagy példányszámban került bélyegek visszaszolgáltatásá­val lehetett beszerezni. A Magyar Postához így vissza­került bélyegeket kiselejte­zik. Az idei bélyegkiadási tent összeállítása során egyértelmű törekvés volt, hogy a magyar bélyegek iránti érdeklődés és kereslet növekedjen, és egy­re többen csatlakozzanak a bélyeggyűjtők népes táborá­hoz. 45 motívum-, két bélyeg­napi, egy ifjúsági, öt évfor­dulós bélyeget és hat blokkot bocsátanak ki, összesen 59 címleten, 399 forint névérték­ben. Különlegességnek szá­míthat majd többek közt az első bélyeg kibocsátásának 150. évfordulója alkalmából megjelenő blokk. tot fordítottunk étkeztetésre, ha most egy 25 százalékos emelkedést veszünk, könnyű kiszámolni, mekkora lesz a ta­nács vesztesége egy hónap alatt. Osztottam, szoroztam, és ki­derült: Budaörsnek körülbelül 208 ezer forintjába kerül ja­nuárban az áremelés. Termé­szetesen mindenütt máshogy alakul ez az összeg, a lényeg azonban, hogy alakul vala­hogy. Vagyis a tanácsok ráfi­zetnek az állam boltjára. Kiss Ferenc, a megyei tanács köz- igazgatási osztályának helyet­tes vezetője is azt állítja, a testületeknek sajnos, le kell nyelniük ezt a békát. Igaz, el­képzelhető, hogy utána rende­zik a költségeiket, bár erre — teszi hozzá —, kicsi az esély. Hogy mi lehetne akkor a meg­oldás? — A tanácsok egy ideig eset­leg szolidabb étkezési formá­kat választhatnának. Mivel ál­talában egy hónapra előre szo­kás megvásárolni a menzaje­gyeket, január elején még nem számolhattak sehol a hó eleji emelkedéssel. Valószínű­leg februártól központilag ren­dezik a térítési díjakat, de ad­dig nincs mit tenni. Arról vi­szont nem hallottam, hogy utólag bárkivel is kifizettet­nék a különbözetet. Nem tar­tanám erkölcsösnek sem az ilyen visszamenőleges követe­léseket. Mi természetesen reméljük, mások is így gondolkodnak. Szinte mosolyogni való persze erkölcsről beszélni akkor, amikor nap nap után tapasz­taljuk, milyen szemrebbenés nélkül húzzák ki alólunk a ta­lajt — például ezzel az áreme­léssel. És hallhattuk az elnök­nőtől: ha nem fizetik ki a kü­lönböztetet, a tanácsoknak egyéb célokra, azaz közvetve ránk lesz kevesebb pénze. Szó­val marad, ami volt, mi sem­miképp nem nyerhetünk. Egy fillért sem. Falusy Zsigmond Kisegítő iskola. Renitens, nevelhetetlen gyerekhad? Szó eines róla! Szelíd, fegyelme­zett, a velük kontaktust kere­sőnek mosolyt ajándékozó gyerekek ültek a padokban. Ezt tapasztaltuk Örkényben, ahol osztályról osztályra jár­tunk Buncsák Gáborral, az általános iskola igazgatójával. Közben elmagyarázta, hogy olyan, mint kisegítő iskola, ma már nem létezik. Enyhe fokú értelmi fogyatékosok iskolája a hivatalos elnevezés. Ennek ellenére — talán, mert túl hosszú ezt végigmondani —, még napjainkban is mindenki csak úgy említi: a kisegítő. Az igazgató elmondta, ebben az iskolában is csodákra képes az a nevelő, aki szeretetével ma­gához tudja kötni a gyereke­ket. Buncsák Gáborhoz ma is visszajár egy „gyereke”, aki­nek segített elhelyezkedni, szakmát tanulni. Büszke rá, hogy megállja helyét az élet­ben. Az ilyen kötődésekből itt nincs hiány: Bátky János nyugdíjasként is naponta osz­tálya elé lép. De a fiatalok, Kollár László és Kabarcz Zol­tán is a szeretet és a megértés szálába kapaszkodva közelít tanítványaihoz. Kabarcz Zol­tán gyógypedagógus szerint ezek a gyerekek szociálisan Gondot nem importálnak Örkényi kis iskola jövője terheltek, megfelelő környe­zetben enyhe fokú értelmi fo­gyatékosságuk alig lehetne ki­mutatható. Szomorú látványt legfeljebb a régi kis iskola épülete nyújt. Minden erőfeszítés ellenére ilyen, bár a kézmosók fölött kis bojlerekből meleg víz fo­lyik. A fiatal igazgatótól, Buncsák Gábortól megtudtuk, Örkény lakossági arányát is tükrözi az, hogy a nagy iskola 580 ta­nulójának 40 százaléka cigány. A pedagógus — talán ma még az élet által nem mindig iga­zoltan — helyesnek tartja, hogy nincs külön iskolájuk. Ez az egyetlen járható út a cigány lakosság valódi beilleszkedésé­hez. Más kérdés az ugyancsak igazgatása alá tartozó kisegí­tő helyzete, amely nem csupán Örkény, hanem a társ-, illetve a szomszédos falvak, Puszta- vacs, Táborfalva és Tatár- szentgyörgy gyerekeit is befo­gadja. Az itt tanulók 90 száza­léka cigány. így, ha összevet­jük mindkét iskolában tanulók összlétszámát, kiderül, hogy mindössze egy töredék csoport „reprodukálja” újra az enyhe fokban értelmi fogyatékos utó­dokat. Részben az egymás kö­zötti házasulás, részben a ren­dezetlen életvitel következmé­nyeként. S hiába rendeli az új oktatási törvény a másik isko­láéval egyenértékűnek a kise­gítő iskola végbizonyítványát. Az élet, a gyakorlat mást mu­tat, éppen a fentebb említet­tek miatt nem valósul meg az egyenértékűség. A kezdeményezés néhány éve a Művelődési Miniszté­riumból indult — mesélte Buncsák Gábor. Megyénk há­rom kisegítő iskolájához kollé­giumot kapcsoltak volna. Az elképzelésért a vezető pedagó­gus is lelkesedett, hiszen ki­emelhették volna a ma még visszahúzó környezetükből a hátrányos helyzetű gyerekeket. Ám sajnos a későbbiek visz- szarántották a tervezgetöket a valóságba: az új, majdan ön­álló jogokkal felruházott ok­tatási komplexumban fogad­niuk kellett volna Dél-Pest megye hasonló sorsú gyere­keit, a kollégiumban viszont az Örkényieknek nem jutott volna hely. Ilyen formában már megértette az Örkényiek ellenállását, amikor nemet mondtak a tervezett oktatási intézményre. Maradt tehát minden a régiben. Talán már nem sokáig — ami az öreg is­kola jövőjét illeti. Üjabb szárnnyal bővítik a központi iskolát, s akkor kikerül mél­tatlan környezetéből a kisegí­tő. A tanácsházán Kéri László tanácstitkár megerősítette az igazgatótól hallottakat. — Ha a fejünket veszik is, megkezdjük a 4 plusz 2 tan­terem építését a tavasszal. Tarthatatlan a kisegítő hely­zete. A minisztérium — szak­munkásképzőnek átadott épü­let fejében — még tartozik ne­künk 4 tanteremmel. Azzal tisztában vágyunk, hogy a me­gye nem tud segíteni. De ten­nünk kell valamit, mert fele­lősek vagyunk a gyerekekért, saját szemével láthatta, milyen körülmények között dolgozik ott nevelő és közel száz gye­rek. K. E. Asszony oda úgysem menne Valószínűleg egy ország lélegzett fel megkönnyebbülten a hír hallatán: hamarosan megnyílik az első magyar bordélyházi Üjabb lépést tettünk Nyugat felé. Ha így megy tovább, még a sokat emlegetett Európa-házba Is bejutunk egyszer. Hogv las­san már az alapvetőbb élelmiszerekre sem telik? Nem baj. Lé­nyeg a kupleráj! Egyik kedves olvasónk, K. G.-né Ceglédről levelet is írt ne­künk ez ügyben. „Az utóbbi időben egyre többet hallani-olvasni: lehet, hogy Itt is, ott is hamarosan megnyílnak az urak „igényelt” kielégítő piros lámpás házak kapui. Szinte minden megkérdezett riport­alany (férfi) egészséges társadalmi igénynek tartja ezt. Bizo­nyára így is van. De miért nem létesül Ilyen jellegű szolgáltatás a hölgyek szá­mára is? (Talán ilyen célra nincs vállalkozó férfiú, bár úgy tűnik, az ellenkezője nekik természetes?! Nem éppoly egészsé­ges-e a hölgyek részéről felmerülő ilyesfajta Igény?) Miért min­dig a férfiak részesülnek előnyben a szexben, munkahelyen stb.? Kíváncsi lennék, hogyan vélekednek minderről nőtársaim és a tisztelt Urak ...------Magamról csak annyit: férjezett, kétgyermekes édesanya v agyok. Tiz éve élünk (nyugodtan állíthatom) boldog házasság­ban és nemigen nyújtana pluszt egyikünk számára sem a bor­dély.” Sokat gondolkodtam azon, mit Is válaszoljak olvasónknak. Ha csak a saját nézetemet írom le, az elfogultnak tűnne. Ha meg­kérdezek egy pszichológust vagy szexológust, az még mindig csak egy tudományos álláspont. Ezért inkább megkerestem né­hány Ismerősömet és megtudakoltam véleményüket. íme, rövid közvéleménykutatásom eredménye. K. B., 59 éves közgazdász: Nekem most már mindegv, miért nem akkor volt ilyesmi, mikor fiatal voltam? Egy nőnek „szol­gáltatásokat” nyújtó bordélyba még én is beszállnék, ha ugyan van olyan nő, aki épp egy ilyen korú emberre vágyik! K. P., 31 éves tanár: Szerintem a boldog és kiegyensúlyozott házasságban élő férfiaknak nincs szüksége bordélyházra. Sok viszont a boldogtalan, magányos ember, és a gátlásos fiatal fiú, akiknek talán segíthet egy ilyen „intézmény”. Azzal egyetértek, hogy ha van férfiakat „kiszolgáló” bordély, akkor lennie kéne ilyesminek a nők számára is! D. E.-né, 56 éves könyvelő: Tényleg lesz megint bordélyház? Még nem is hallottam róla! Hogy mit ki nem találnak ezek a férfiak! Mit szólnék, ha férfiak nyújtanának szolgáltatásokat? Hm.. Talán nem is ártana megvenni egy fiatal fiút. V. J., 19 éves főiskolai hallgató: Én a magam részéről felhá­borítónak tartom az ilyesmit. Pontosabban: mindenki azt csinál, amit akar, de én azonnal szakítanék a barátommal, ha megtud­nám, hogy elment egy kuplerájba. Ha tényleg szeret, akkor nincs szüksége rá. Nőknek teljesen felesleges lenne vörös lám­pás házat csinálni, úgysem menne el egy asszony vagy lány sem. T. I., 47 éves menetirányító: Én biztosan nem megyek el, de azért jó, ha van. Inkább oda járnának a nőre éhes férfiak, minthogy a tizenéves lányaimat zaklassák az utcán. Nőknek bordélyházat nyitni! Micsoda gondolat! Tisztességes asszony oda úgysem menne el, akinek meg hajlama van az Ilyesmire, az meg már régen kurva. G. J.-né. 61 éves nyugdíjas: Tőlem ne is kérdezzen ilyen er­kölcstelenséget, én mélyen vallásos vagyok. F. E„ 34 éves gépkocsivezető: Biztos vagyok benne, hogy sok férfi el fog Járni a bordélyba, még akkor Is, ha 200« forintba kerül. Sokaknak az egyetlen szórakozása lesz, hogy havonta egyszer befizet egy nőre. Egyébként nem hallottam róla, hogy valahol a világon lenne a nők számára férfiakat kínáló kupi, úgyhogy, szerintem nálunk sem lesz. Hosszasan folytathatnám még a sort, hiszen ez a téma olyan, mint a magyar foci : mindenkinek van róla véleménye. Tény vi­szont, hogy az álláspontok nagyon különbözőek. Az ügyről mindezeken túl csak annyit tudunk: az új „szolgáltatóház” még nem* nyitotta meg kapuit... K. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents