Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-17 / 14. szám
1990. JANUÁR 17., SZERDA 3 A titkos iratokat átadó állambiztonsági tiszt saját tettéről Nyilvános fülkéből hívta az SZDSZ képviselőjét A lehallgatási és megfigyelési botrány második bombája pénteken robbant a fővárosban: akkor dertllt ki, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik munkatársa az előző napon különböző iratokat adott át a katonai főügyészségen a Szabad Demokraták Szövetsége egyik képviselőjének jelenlétében. Hogy mi késztette a fiatalembert erre a lépésre, azt csak találgathattuk dr. Stefán Géza ezredes, a BRFK főkapitány-helyettesének, az ottani állambiztonsági szolgálat vezetőjének sajtótájékoztatója után Is. Annyit már akkor megtudtunk, hogy a szervezet belső gondjainak feltárására e különös módszert Bajcsl István főhadnagy választotta. Vele volt találkozónk hétfőn késő este a szerkesztőségben. A csaknem egyórás beszélgetés lényeges részeit tartalmazó interjúnkat az alábbiakban közöljük. © Hadd kezdjem egy számomra nyilvánvaló kérdéssel, amely azonban olvasóink egy részét foglalkoztatja, ez a telefonokból is kiderül, ön ugye nem azonos azzal a személlyel, aki korábban titkos iratokat adott át az SZDSZ- nek? — Nem. Én nem tudom, hogy azok az anyagok, információk hogyan, kitől, milyen módon kerültek ki. 9 ön tehát a január elején kirobbant botrány tudatában vállalta lépését. Mikor gondolt először arra, hogy valamit tennie kell? — Mostani döntésem gyökerei sokkal korábbi időszakra nyúlnak vissza. Én — úgy gondolom, hiszen ezt kollégáim is megerősítették — nem csak tipikus rendőr- szemüvegen át tudom látni a helyzetünket. Az a fajta, egy kicsit nehézkes ember vagyok, aki a dolgokban általában a rosszat, a negatívat, többnyire azt keresi, ami nem jó. Tu- lájdonképpen egy történelmi fplyamat eredményeként jutottam el a cselekvésig. Az országban zajló gyors változások. következményeként, szinte naponta kaptunk olyan lökéseket, amelyek során korábban megcáfolhatatlannak tűnő tényekről derült ki, hogy nem is vagy csak félig igazak. Hadd említsem példaként az 1956-os események értékelését. Egyre inkább nem értettük azt sem. hogy mit takar a proletárdiktatúra vagy a munkásosztály vezető szerepe fogalom. Ezek nagy feszültségeket okoztak nekem és másoknak is. • Ügy fogalmazott: másoknak is. A kollégái körében is tapasztalt elbizonytalanodást? — Igen. Általában sodródtunk az eseményekkel, s ebből bizonyos feszültségek keletkeztek alkalmanként itt nálunk is. Az országban bekövetkezett jelentős változások hatásai csak késve vagy egyáltalán nem voltak érzékelhetőek a munkánk során. • ön azonban valószínűleg rosszkor robbantotta a maga kis bombáját, mert lépését az SZDSZ saját politikai céljaira használhatja fel. — Miért, mikor kellett volna? © Korábban, mint a szabad demokraták, mert így eszközt adott a kezükbe. De hadd kérdezzem meg: mi volt a célja az iratok kiszolgáltatásával? — Azt szerettem volna elérni, hogy a véleményem szerint az alkotmány szellemével össze nem egyeztethető titkosszolgálati tevékenységet azonnal függessze fel a Belügyminisztérium. • A BM különböző szintű vezetői többször kijelentették: már tegnap meg kellett volna alkotni egy új nemzetbiztonsági törvényt, amely feloldhatta volna a ma még létező feszültségeket. — Ez igaz. Egyetértek azzal, hogy még az új alkotmány megszületése előtt rendezni kellett volna ezt a kérdést. Ebben tehát egyetértek a főnökömmel, abban viszont nem, hogy nem függesztették fel a korábban kelt, idejétmúlt belső utasítások érvényességét. © ön ezt kezdeményezte a szolgálaton belül? — Nem. © Akkor nem értem, miért az ismert megoldást választotta. — Mert az utolsó pillanatban voltam. Másnap már nem lett volna mit bevinnem a katonai főügyészségre. © ön a saját maga által használt iratokat adta át, vagy pedig kollégáitól is vett el? — Kétfajta iratanyagot vittem be. Az egyiket én készítettem, azoknak tartalmát jól ismerem. A másik viszont olyan csomag, amelynek kezelésével az egyik kollégám volt megbízva, ám az iratmegsemmisítésben az egész kollektíva, így én is részt vettem. ezért volt lehetőségem hozzájutni. ' "*« *SS, A © Az ön által elhozott anyagok közvetlenül kapcsolódnak-e a már korábban kipattant botrányhoz? — Kapcsolódhatnak. © Számomra egyre inkább úgy tűnik, ön egy egyéni akcióra vállalkozott. Akkor viszont nem értem, miért kellett odahívnia az SZDSZ egyik képviselőjét, amikor átadta a főügyésznek a papírokat. — Politikai garanciaként volt jelen Kőszeg Ferenc. Ügy éreztem, hogy egy állampolgárnak is ott kell lennie az átadásnál; Egy nyilvános fülkéből hívtam fel őt. © Kőszeg Ferenc megnézte, hogy mit tartalmaznak az iratok? — Természetesen nem, mert ezzel esetleg államtitoksértést követhettem volna el. © Mielőtt tárcsázta volna az SZDSZ egyik vezetőjének számát, gondolom, még egyszer mérlegelte, mire vállalkozik. — Még az utolsó pillanatban is ezen járt az eszem. Nagyon meggondoltam, hogy mit teszek, s az biztos, ha ma kellene megtennem, ismét így cselekednék. © Milyen következményei lettek ennek az ön munkahelyén? — A katonai főügyészségen két napig tartott a kihallgatásom. Ennek során kijelentettem, hogy ha a tettemért engem bármiféle atrocitás ér, ezért minden felelősséget a Belügyminisztériumnak kell vállalnia. Kihallgatott a BRFK vezetője, majd közvetlen főnökeimmel és kollégáimmal is találkoztam. © Hogyan reagáltak? — Azt hiszem úgy, ahogy esetleg én is viselkedtem volna hasonló helyzetben. Megkérdezték többen is, hogy alaposan meggondoltam-e, és tisztában vagyok-e azzal, hogy milyen következményei lehetnek a dolognak. Egyetlen olyan megnyilvánulás sem volt, amely helyeselte volna lépésemet. De nem kell, hogy egyetértsenek velem, ám tolerálniuk kell akciómat, mert szerintem ezzel sokkal súlyosabb, esetleges következményektől mentettem meg őket. Meggyőződésem, hogy ha ezek a belső gondok később derülnek ki, az ellenzék azonnal megtámadja a választások tisztaságát. Belső gondjaink egyébként foglalkoztatták a kollégáimat is, bár. amikor nyilvánosságra kerültek az első iratok az SZDSZ révén, munkatársaim az anyagot kiadót árulónak tartották. © Nem gondolja, hogy most önről is ezt mondják? — .. .(Kikapcsolja a magnót, úgy válaszol. Szavaiból kiderül, nincsenek illúziói.) © Befejezésül hadd kérdezzem meg: elérte a célját? — Most még nem. Ugyanis nekem, az a célom, hogy a kollégáim erkölcsileg mellém álljanak. Ha nem teszik ezt, akkor *úndannyian vesztesek lehetünk. Már búcsúzunk, amikor még elmondja: nőtlen, a tisztes szakmája autószerelő, de nem szeretne a szakmában tovább dolgozni. Szüleihez jár haza minden hétvégén, s otthon van négy birkája. Ez is magyarázza, hogy miért vállalta magára ezt az akciót és következményeit, teszi hozzá. És a véleményemre kíváncsi. Mondom, indítékait már világosabban látom, de a módszerrel nem értek egyet. Ennek tudatában válunk el. Furucz Zoltán Mercedesek, Voivék extrákkal „Ipolyfabrik” néven alakult belga—magyar kft. Letkésen. A gépkocsikba beépíthető extrák előállítására szerveződött társulat a luxusautók utólagos kiegészítőit, úgymint műszerfalborításokat, kardánbokszokat készítenek kizárólag a belga Bandura cégnek. Egy- egy ilyen autócsoda felszerelése 260 ezer belga frankba kerülne, ami körülbelül félmillió forint. Mindenesetre, ha ez a Zsigulikba nem is kapható, az Ipolyvölgye Tsz-nek jó üzlet, hiszen 50 százalékban társtulajdonos. Képünkön: Vo- lentér Zoltán fényezi a mű- szerfalborításokat. (Vimola Károly felvétele) Vörös Csepel és az ígéret földje ———■— 1 1 ■ I—— '■ ' M Önvédelemtől az önellátásig n Én vagyok a portás, az éjjeliőr, a bizalmi.. És a főnök is. Én etetem reggel a kutyát, és a lakásom megy rá, ha belebukom — mondja Budai András, a Mikrometál Kft. vezetője. Külsőleg szokványos parasztház, több generáción át nyúzhatták már, az udvar lábáig ér. Válogatott kupacokban áll az alumíniumforgács, a biciklikerék, a rézlemezcsík. □ Ott — mutat a kutyaketrecnek tákolt építmény felé a gazda — holnaptól birkákat tartok. Hátrébb van egy pince, oda meg zsákos gombát állítok be. Teherautó tolat be az udvarra, Budai András kijelöli a helyet, ahova a vasrácsokból, ócskaságokból álló szállítmányt kell lepakolni. □ Mindenki megtanulta értékelni a hulladékot. Olyan éz, mint egy könnyelmű hónap után az üres üvegek visszaváltása. — A Csepel Műveknél kényelmesebb helye lehetett. Itt legalább tíz ember munkáját végzik el ketten, mégsem vette fel a volt főnökét segédmunkásnak, — Itt dolgozni kell — mondta, aztán a mázsához lépett mérlegelni. □ Karácsony éjjel rézért kopogtattak, szilveszterkor horganyt hoztak. Lassan többet alszom a telepen, mint otthon. Hiába, nincs más választás. Az örökös gondban csak emésztette magát az ember, most legalább nem jut idő a töprengésre. Meg aztán másként nem lehet megélni, kép- telenst g ! — Még az éjjeliőri feladatokat is magára vállalta? □ Milliós értékek fekszenek néha az udvaron, persze sűrűn fordul az áru. Ha beindul a gombázás a pincében, itt lesznek a jószágok, akkor még nehezebben hagyom magára a telepet. A kapuban érdeklődőféle idegen olvasgatja a cégért. Bámészkodik, méltatlankodik, jó helyen jár-e. Parasztház, fém- forgácskupacok, garázs, kamra, pince. Vajon ide rendelték a birkákat? A vállalkozó barátságos közeledése „megjuhá- szítja” a juhászert}bert. Beterelik a jószágot. Elnézem ezt az cnmenedzselö kisembert.. . nagy akarattal. A hajdani Vörös Csepel aktivistáját, a volt színesfémszakértőt, aki mintha az egész gazdaságot akarná kezébe venni a kis szentmikló- si udvarban, önnön ígérete földjén. Portástól juhászig, önvédelemtől az önellátásig. R. S. Új világ lesz az Újvilágban Kudarcok edzik a gazdát? Hitel, kamat, kintlévőség. Ez ■ a „hármas” keseríti meg hazánkban leginkább a mező- gazdasági nagyüzemek vezetőit. Mégis van orvosság. Példa erre az abonyi Újvilág Termelőszövetkezet. Az országos rangsorban a hetedik helyen végezni, erre, ahogy mondani szokás, már felkapja fejét a szakma. Egymásnak adják a kilincset az ország legkülönbözőbb tájairól érkező agrár- szakemberek, s keresik a magyarázatot arra, mi a siker titka? Az abonyiak jókor eszméltek fel. Az édes- és sütőipari termékeket előállító élelmiszer-ipari ágazat beindításával biztosítani tudták a közös gazdaság hosszú távú életképességét. A kitartó és következetes piackutatásnak, termékválaszték-bővítésnek köszönhetően szinte uralják a hazai piacot. A Négercsók, az Abonett, a BNV-díjas Vanetti, s a legújabb, a Gofri, rendkívüli keresletnek örvendenek. Pénzügyi helyzetük kedvező, mivel magas nyereséggel termelnek. A pénzforgalom terén azonban lassan katasztrofális a helyzet. Mészáros Gyula, a tsz elnöke úgy fogalmazott, hogy a termékeiket vásárlók fizetőképessége rohamosan romlik, s ez időnként náluk is pénzhiányt okoz. Az elmúlt évben adódtak olyan időszakok, amikor az Újvilág kintlévőségei tartósan 60—150 millió forint között ingadoztak. Az újratermeléshez, a dolgozók fizetésének biztosításához, esetenként a szövetkezetnek is kilincselnie kellett valamelyik banknál, de a 20-30 milliós hiteleket törlesztették. Az Újvilág elnöke, több évtizedes szakmai ismereteinek, vezetői tapasztalatainak a birtokában azért óvatosságra ösztönzött. Figyelmeztetve a tagságot, hogy a csúcson a legnagyobb a veszély, hiszen az elért sikerek egyeseket könnyen lazaságra „hangolhatnak” át. Az az igazság, mondta, hogy az utóbbi negyven évben különösebben nem kellett a gazdaságoknak idegeskedniük, hiszen az állam mindenkor „szavatolta” a tsz-ek létbiztonságát. Viszont az is tény, hogy sok esetben a vezetőt vagy éppenséggel egy adott kollektívát ért kudarcok bizonyultak a legjobb ébresztőnek, s tették alkalmassá a céget a sikeres gazdálkodásra. Az Újvilágnak is fel kell készülnie a „modellváltásra”, s a legjobban részvénytársaságként funkcionálhatna tovább ez a közös gazdaság. Talán már ennek az évnek a második felétől. Partnerekben, leendő társakban nem lenne hiány! Gyócsi László Nem csak erkölcsi jóváféieü A jövő a farmergazdaságoké Napjainkban sokan és sokat vitatkoznak arról, hogyan lehetne eredményesebben dolgozni a mezőgazdaságban, mi lehet a jövője a termelőszö« vetkezeteknek. Dobrovitz József, a vecsési Ferihegy Mgtsz elnöke vallja, hogy a jövő a farmergazdaságoké, a szocialista nagyüzemek kora lejárt. Ennek érdekében nagy lépésre szánják el magukat, az idős tsz-ta- goknak visszaadják a földjeiket. A szövetkezet elnöke tisztában van azzal, hogy ezek az idős emberek valószínűleg már nem vállalkoznak földjük megművelésére, de bérletbe adhatják azt, tisztességes árért. Ez nem csak erkölcsi jóvátétel lesz az idős paraszt- embereknek, hiszen az sem mindegy, hogy a nyugdíjukat a jövőben jóval magasabb bérleti díjjal egészíthetik ki. Az elnök tudja, hogy a mai Egyidős a századdal ősz van. mondhatnánk, de a tél vékonyka fehér dérréter- gel kente be a fiatal meggyfák ágait a Ceglédi utcában, ahol Király Veronka néni él. — Már évek óta nem ülök föl a biciklire, inkáb csak to- ,0.m —, mondja Veronka néni a falnak támaszkodó alkalmatosság fele intve. Fehér loncsos kutya csahol, hivatalból bizalmat- lankodva szaglász. — Négy éve még fölültem, de most már nincs bizodalmára az autósokhoz. Felelőtlenek, nem nézik a másikát az utakon — mondja mindezt, mintha 90 esztendősen kötelező lenne kerék- parozni. Egyidős a századdal. Egyenes tartású, gesztenye hajában Is csak néhány tucat ősz hajszál emlékeztet a múlandóságra. Azt is a tarka kendő mögé bújva teszik. Az ezüst szálak ott vigyázzak egy-egy forradalom, háború, elvesztett férj, ifjan temetett gyermek emlékét. — Én mindig is itt éltem, ebben a vármegyében. Abony- ban, meg itt Cegléden. Az első házunkat a németek bombázták le. a másikat a vasutasok sajátították ki. de mindig csak Ceglédre épültem újra. Közben varr. Télviz idején nincs mit a piacra vigyen, a nyugdíj meg kicsi. 81 éve dolgozik, élni kell. A konyhában cirmos macska dorombol, zöld szempár világlik a sötét sarokból. A néni megigazítja csúszkáló szemüvegét, fölötte engem néz. — A szüleimnek tizenkettedik gyereke voltam, de az édesapám nem ismerte, hogy a megyeházán hun adják a segélyt. Ma meg egy-két gyerek, ha van, oszt az is nehézséget hoz. — Hol rontottuk el, Király néni? — A Monarchiában még jó volt élni, csak közbegvütt a háború. A parasztembernek a Horthy alatt is volt kenyere, tanítsanak bármit a könyvek. Hat gyereket szültem, ötöt neveltem föl. oszt mégis megvoltunk valahogy. Az ötvenes években volt rossz, majdnem olyan, mint most. A vastag falú házban megszorul a nyugalom. A gázkonvektor csendes pattogása múlatja az időt. — Nem költött volna betuszkolni a népeket a gyárakba! A földbül mindenki meg birt élni, csak a panelokba zárták az embereket, oszt kiölték belőlük a jószág, a föld szerctetét. Közben visszafordul a cakkozógép fölé, haladni kell a párnahuzatokkal. — Dolgoztam én mindig, dolgozok én most is. De a munkaviszonyomat csak «0 éves koromtól számítják, addig a háztartásban meg a szőlőben dolgoztam.- Azt is el akarták venni, a szőlőt, 60-ban! Alá is hamisítottak helyettem, de csak utánajártam! Na, oszt 73-ban lettem jogosult a nyugdíjra. Most meg malacot köll tartanom, még jó, hogy az unokám velem lakik, segít. Elgondolkodik, uijával igazit az orsón, egy szál elszakadt, csak magának ismétli. — Bizony, Ilyen még sosem volt, mint ami most van. Radosza Sándor ötvenévesek generációjából többen már elszakadtak az agrárszakmától, s a fiatalokból , is jórészt kiölték a föld szexetetét; Dobrovitz József szerint azonban egy család kényelmesen gazdálkodhat 100— 300 hektáros földterületen is. Még a gabonaműveléshez sem kell nagy befektetés, egy NDK- kombájn, egy traktor üzemeltetésével csodálatos farmot lehet kialakítani. A szövetkezet pedig átalakulhatna az önálló farmerek önkéntes közösségévé. Az egyéni gazdálkodók nem fognak lemondani a szövetkezésről, hiszen nem valószínű, hogy maguk akarnak majd például a piacra járni. A szocialista nagyüzemekben a tsz-elnök szerint roppant sok a felesleges adminisztráció, még az ellenőröket is ellenőrizni kell. Ha a farmergazdaságok megalakulnak, az elnök elképzelhetetlennek tartja, hogy a gazdaságok területén illegális szemétlerakó helyek alakulnának ki, s a farmerek valószínűleg a vagyonvédelmet is megoldanák. Jelenleg hiába foglalkoztatnak több rendészt is, mégis sok a lopás. Nyugaton a gazdaságok köré még kerítést sent építenek, mégsem tűnik el semmi. Megbecsülik gépeiket is. A tsz-elnök találkozott az NSZK-ban olyan gazdával, akinek a garázsában már ott állt a vadonatúj 120 ezer márkás Mercedes traktor, de még a nagyapja 1926-os évjáratú gépével dolgozott, amit a mai napig kifogástalan állapotban tartott. Magyarországon nem ritka, hogy a téeszeknél hegyekben áll az „ócskavas”... A farmergazdaságokból alakult szövetkezetekben a vezetők is önállóan gazdálkodnának. s természetesen a legmegbízhatóbb, legrátermettebb embert választanák meg e posztra. Hogy a földbérleteknél ne alakuljon ki anarchia, a bérlők csak öt év után lehetnek tulajdonosai a földnek, s akkor is csak egy oszthatatlan, egész táblát vehetnek meg. Az öt év alatt a bérlőknek számot kellene adniuk arról is, hogy otthonosan mozógnak-e az agrártudomány, a növényvédelem, állategészségügy, pénzügy, számvitel területén. Az elnök bízik abban, hogy öt év múlva a földtörvényt is módosítják, a jelenlegivel ugyanis nem ért egyet. H. É.
