Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
4 %Pûtiar> 1990. JANUÁR 3., SZERDA Orgonamúvész a Zeneműkiadónál Bach másként gondolta Muzsikált a vidék ezen a téli délelőttön. felszállt a köd, nap fénye sziporkázott a vastagon zúzmarás fákon, bokrokon, tetőcserepeken. Itt fönn a domboldalban csend honolt, magasra szállt a kémények füstje. Mintha halk koráit dúdolt volna a természet, lágyan simuló ltd dallamokkal, ez illett a tájhoz, ez Szentendréhez és tulajdonképpen ahhoz a beszélgetéshez is, amiért utam idevezetett. Zászkaliczky Tamásék ajtaja nyílt a szolid csengőszóra. A tágas nappali meghitt melegében már várták a vendéget. Zenei életünk számottevő résztvevőiről kislexikon formában megjelent egy kötet. Zászkaliczky Tamást orgonaművészként, tanárként és zenei szerkesztőként említi. RÉGI ZENE — Jó ideje ebből csak az első és az utolsó foglalkozáskor megjelölése áll. Évtizede, pontosan nem is tudom most, megnézhetjük az igazolványomban, a Zeneműkiadó munkatársa vagyok. Mint orgonaművész koncertezek, de már nem tanítok. E kettő kitölti az életemet és itt a család. Feleségem zenetanárnő, a családban mindennapos téma a zenepedagógia, annak jó és rossz oldala. Gyerekeink kicsik, ám a zenetanulás már mindennapjaikhoz tartozik — mondja a családfő. így hát kiadói munkálkodásáról, művészi pályájáról beszélgetünk. A kettő szépen megfér együtt. — Régi zenét orgonátok elsősorban és a régi zenével kapcsolatos kutatásokat végzek. Ez a két terület vált fontossá életemben az utóbbi esztendőkben. Meglehetősen sokféle dologgal foglalkozom, de legelmélyültebben a régi zenével. Mint orgonista, nem vagyok Bach-eentrikus, bár most egy J. S. Bach életműkiadás tiy en egyedik kötetét segítettem közzétenni, flvtize- des”munkám ez; még egy erős esztendőt szánok erre. Karácsony előtt került a boltokba a Concerti. Die Kunst der Fuge címmel készül a kővetkező, a sorozat negyedik kötete pedig, amely elmaradt, februárban lát napvilágot. Lapozzuk a legújabb kotta- kötetet. Első oldalain érdekességként, összehasonlításul és mintegy igazolásul korabeli kották olvashatók. — Alapos kutatómunka eredményét látja itt. Az utóbbi tíz esztendőben egyre intenzívebben foglalkozom a közreadással. Magam ásom elő a régi műveket. A kéziratok alapján mintegy rekonstruálva öntöm a kottákat a ma használatos lejegyzési formába és így teszem közzé. Ez roppant érdekes és fontos a számomra. Ismerni kell hozzá a hangszereket — korabelieket és maiakat —, azt, hogy akkor hogyan nyúltak hozzájuk, hogyan szólaltatták meg, miként muzsikáltak. Minden korszaknak megvoltak a maga hangszerei, zenei szokásai. Minden mesternek és minden vidéknek a maga hangszere. A zene, amit előadtak, mindig alakította a saját hangszerét, hogy az a kor igényei szerint a legcsodálatosabban szólaljon meg. A művészet maga formálta az eszköztárát. Természetesen egy blockflőte, amely elfért egy tarisznyában, egy zsebben a vándorló muzsikusnál, az más volt. De az orgonát nem vándoroltatják, egy helyre építik be a nagy műhelyt igénylő hangszert. Ez is mutatja, hogy más egy észak-német orgona és más egy francia vagy ©gy olasz hangszer. Nemcsak méreteiben, hanem zeneileg is. A kottákhoz visszatérve tény, hogy J. S. Bachtól eredeti, autográf kotta kevés van. A művek másolatban maradtak fönn. A másolatok eltérjek egymástól, — néha hangilag, esetenként töredékesek. A kutatás során rá lehetett jönni arra is, hogy maga Bach változtatott a már leírt zenei kompozícióin. Szerencsés az az orgonista, aki sorra látogathatja az Európában fennmaradt régi hangszereket, ha megszólaltathatja, megvizsgálhatja azokat. Az élmény után a korabeli művet minden bizonnyal másképp interpretálja, ha az eredeti hangszerhez, amelyre íródott, hozzájutott. A Bach-kö- tetekben tapasztalható változásokat is egyszerűbben elfogadja, jobban megérti, érzi, hogyan muzsikálhatott abban az időben és ott a nép. Megörökített hang nem maradt, hiszen fonográfot, magnetofont nem ismertek. Viszont, ha kortárs zeneművészeink az új kiadványok segítségével még többet megtudnak a régi hangszeriskolákról, az egykori improvizálás! szokásokról — sok ilyen maradt fönn —, következtethetnek arra, milyen volt akkor a zenei gyakorlat. KOTTAFORDÍTÁS — Ismerni kell a régi kéziratokat a munkámhoz. Tudni kell, hogy a régiek hogyan jegyezték a dallamvonulatokat. Találni egy sor orgonazenével kapcsolatos bejegyzési módot, ami ma nem egyértelmű. Ezeket meg kell fejteni és a „rossz kottaforditást” korrigálni. Szeretem a kiadói feladatkörömet, hiszen tulajdonképpen ugyanazzal foglalkozom; a billentyűs muzsikával. Mondhatnám, hogy „keresek magamnak játszanivalót”, amikor a régi zenét kutatom, kiadom és ugyanakkor el i$ játszom. A munkám — a kedvtelésem. Zászkaliczky Tamás a francia orgonamuzsikát szereti, emellett nagyon fontosnak tartja a Bach előtti időszakot, a XVI—XVII. század zenéjét, amely méltatlanul háttérbe szorult. Saját repertoárját ezek gazdagítják. Játszik romantikusakat, új zenét is. Hangversenyútjait említi. Nagy élmény volt, hogy egy esztendeig tanulmányúton kinn élhetett Finnországban, ahol mint mondotta, irigylésre méltón magaa fokú az or- gonákultúra. A dánok és a svédek is hasonlóképpen művelik. Ha orgonaépítőt választhatna, dán mesterekhez folyamodna, akik csakis mechanikus hangszereket készítenek. Európaszerte őket tartja kimagaslónak. Marcus- sen, Christensen, Probelius, Andersen és a nem oly híresek. Csak a költsége... — A hátunk mögött maradt esztendő számomra a régi zene jegyében telt el. Ebben folytatódik ezek után is. Mint orgonaművész, külföldi és itthoni koncerteket hagytam magam mögött. A Zene- akadémián a karácsonyi koncert zárta az esztendőt. A műsort a romániai események miatt kicsit megváltoztattam. A közönség együttérzően fogadta a csöndesebb hangzású, gondolatébresztő korálokat. FESZTÍV álterv Idei terveim? Legfőbb a megkezdett munka folytatása, amelyet már említettem. Van dédelgetett tervem is. Itt Szentendrén megértőkre találva elindíthattam a Régi zenei napokat. Tavaly zajlott a harmadik egyhetes kurzus, amelynek zenei művészeti vezetője voltam. Hazaiak, külföldiek, szólisták és amatőrök részvételével hangzik fel a középkor muzsikája. Célom lenne még népesebb, megértő közönségre lelni, nemcsak Szentendrében gondolkodva. Szeretném, ha ebből egy fesztivál alakulhatna ki. Beszélgetésünk alatt mosolygós, csöndes, meg-megje- lenő statiszta Lakos Agnes, a feleség. Zongoratanárnő. A ceglédi zeneiskolából indult pályájára, Béres Károlyné tanítványa volt. Illatos teával kínál — odakinn csípős a hideg. Vendéglátásukat köszönve elmemőben kérdem, mit üzen haza. Új esztendő kezdetén mi mást is lehetne: szeretettel köszönti a távollevőket, pályatársait! Örömteli munkálkodást kíván nekik is az elkövetkezőkre. Eszes Katalin Egy könyv és néhány emberi szó Egy könyv és néhány embe. ri szó. A Demisz a Romániában megalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséggel közösen kezdeményezi, hogy magyar nyelvű könyvek összegyűjtésével, s ennek az erdélyi magyarsághoz történő eljuttatásával segítsük elő az e területen élő állampolgárok anyanyelvi kultúrájának megőrzését és ápolását. Az ajándékkönyvekbe néhány személyes hangvételű gondolat beírásával teremtsünk „képzeletbeli hidat” az utóbbi időben oly sok szellemi nélkülözést is megélt magyar nemzetiséghez. Az ország valamennyi helységében működő Demisz- szervezetek várják az adakozó egyének és közösségek felajánlásait: Budapesten a VIII., Könyves Kálmán krt. 76. szám alatt. A Baloldali Ifjúsági Társulát pedig Budapest, Köz. társaság tér 27. szám alatt várja a felajánlásokat. Az utolsó téeszmecénás Mi lesz a toki művelődési házzal? A töfei művelődési ház gyönyörű épületét a helyi lakosság építette a református egyház segítségével a két világháború között. Dalárdának, színjátszó- és gazdakörnek adott otthont. Az államosítás után egyre rosszabb állapotba került, a helyi termelőszövetkezet ezért 1974-ben felújíttatta, Majoros Tamás perbáli építészmérnök tervei alapján. A tsz által biztosított fedezet lehetővé tette, hogy a szokásos programoknál többet adjon. Kiállításai révén 1975-től a megye egyik leghíresebb kisKépzőmü vészét i szabadiskola Zebegényben Táborozás és műteremmunka Zebegényben, a Szőnyi István Emlékmúzeum hatalmas panorámás, hangulatos parkja szellemében is szinte kínálja magát alkotótábor céljára. Felismerték ezt a művész emlékét ápolók; a múzeum baráti köre szervezésében az idén nyáron immár XXIII. évfolyamát nyitja meg itt a képzőművészeti szabadiskola, július 29-től augusztus 11-ig. E sokéves hagyomány mögött a nagy érdeklődés áll, esztendőről esztendőre csak túljelentkezésről beszélhetnek honi és külföldi, a képzőművészeteket kedvelő és azt magasabb szinten művelni vágyó fiatalok köréből. Sőt, a legifjabbak is. Az iskola tanmenete miatt azonban nagyon sokáig nem volt lehetőség arra, hogy oda 16 éven aluli hallgatókat is felvegyenek. Ám, a nagy érdeklődésre való tekintettel a szabadiskolát és a tábor egyéb műsorait szervező Emlékmúzeum Baráti Kör a közelmúlt évektől megnyitotta kapuit a 10—15 évesek számára is. Így ebben az esztendőben már negyedik alkalommal ifjúsági tagozaton is várják a jelentkezőket. Az ifjúsági művésztelep két tagozatán rajz-, festő-, kerámia- és tűzzománc szakokra lehet jelentkezni, az osztályokban a napi ötórás műtermi munkát művész tanárok vezetik. A hallgatók megismerkednek alapfogalmakkal: színekkel, formákkal, az alkalmazható technikákkal, a felhasználható anyagokkal. A feladatok minden osztályban természetesen egyénre szabottak, fejlettségi és haladási szintnek megfelelően. A munkához minden anyagot, felszerelést, és szerszámot a helyszínen megkapnak az ifjú alkotók. A szakmai program mellett a fiatal résztvevők szórakoztatásáról és sportolásáról is gondoskodnak. Négy szabadidőtanár szervezi és vezeti a kirándulásokat a Börzsöny ihletően szép tájain, illetve esténként a tábor színháztermében a különböző előadásokat, a filmvetítéseket és az egyéb műsorokat, meg a sportfoglalkozásokat. Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy a ny^ri szabadiskolára március végéig lehet jelentkezni levélben, a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre zebegényi címén: 2627 Bartóky út 7. A felvétel a jelentkezések sorrendjében történik. K. E. J Lv-figyelo Régebben ellesett pillanat: Zászkaliczky Tamás orgonaművész koncertre készül. ErdősI Ágnes felvétele Az ember mindig azt hiszi, hogy rosszabb már nem lehet. Később aztán kiderül, hogy tévedett, s akkor azért fohászkodik, hogy jövőre ne legyen még rosszabb. Évről évre figyelem a szilveszteri tévéműsort. Évről évre elhatározom, hogy most aztán ha törik, ha szakad, jól fogok mulatni, hiszen ez a program szórakoztatóbbnak, szellemesebbnek tűnik, mint az előző. Aztán — ahogy közeledik az éjfél — lassan fogyni kezd az optimizmusom. GYILK0SSÁG KÉT TÉTELBEN. Miután a tévébe is betört a pluralizmus, a film készítői úgy döntöttek, hogy ugyanarról a történetről két bőrt is lehúznak. Az egyiket az egyes, a másikat a kettes csatornán. A krimit mindkét adón ugyanakkor sugározták, s bizonyos jeleknél zökkenés nélkül át lehetett váltani a másik programra. De hát milyen az ember? Szeretne egy fenékkel két lovat megülni. Én a magam részéről félpercesként váltogattam át az egyesről a kettesre, hogy mind a két történetet nyomon tudjam követni. Saját mohóságom áldozata lettem: a kapcsolgatások eredményeképpen végleg homályban maradt az erkölcsi tanulság. SZÓRAKOZTATÓ CSACS- KASÁGOK. Ezt az ígéretes címet viselte a műsor, amely csacskaságoknak nem volt híjával, de hogy szórakoztató lett volna? Annyi biztos, hogy a szerkesztők igyekeztek maximálisan kihasználni Antal Imre népszerűségét. Csakogy jóból is megárt a sok. Persze, persze, tudom, hogy szegény az eklézsia, s ennyi pénzből nem lehet világszínvonalú produkciókat készíteni. Azért mégis, Antal Imre nemcsak a műsor vezetője volt, de szerepelt is legalább négy jelenetben. (Nem egyben Kudlik Júliával együtt, aki kis Magyar Televíziónk talán legkedveltebb bemondónője.) Ha ez így megy tovább, jövőre egy Antal Imre-show-t láthatunk majd szilveszterkor — a vendég természetesen Kudlik Júlia lesz. SZUPERBOLA. A közkedvelt műsor — ahogy az utóbbi időben általában — az óév utolsó napján is csordultig volt formás női keblekkel. Pontosabban: több volt a kebel, mint a politikai humor. Igaz. mostanában nem köny- nyű politikusaink felett burkoltan, de frappánsan ékelődni. hiszen az ellenzék egy ideje már nyíltan és igen élesen bírálja őket.., TV 2. Most illene néhány szót ejteni a Tv 2 műsorairól is, főleg, miután korábban már bevallottam, hogy ide-oda kapcsolgattam a tévémet a két csatorna között. Peehemre én állandóan akkor kapcsoltam át a Tv 2-re, amikor az Egy perc tere című, számomra érthetetlen játékot játszották azok a szerencsések, akiknek van telefonjuk, és még vonalat is kaptak szilveszter éjszakáján. Mindeközben percenként felvilágosított minket a reklám, hogy az ITT Nokiánál nincs jobb e világon. A második, harmadik, hetedik után még elhittem, az ötezredik után viszont már nagyon ingerült voltam. A PÁRPARÁDÉ sem nyugtatott meg igazán. A műsorban vidám egyetemisták és főiskolások játszottak — már az előző nap óta. Csak abban nem vagyok biztos, hogy a játékosokon és a műsorvezetőkön kívül akadt valaki, akinek volt ideje és kedve végigkövetni a hosszúra nyúló vetélkedőt. A résztvevők kétségtelenül jól szórakoztak, én a magam részéről viszont nem egészen értettem: miért kellett ehhez szilveszter éjszakáján az egész országnak asszisztálnia? K. Á. galériájaként ismerjük. Gross Arnold, Szabados Tamás, Kass János, Kun Anna állított itt ki, s igyekeztek bemutatni a mai magyar képző- és iparművészet — a textilműves- ség, a grafika, a festészet, a kerámia — legjobb alkotásait. Természettudományi, néprajzi és ismeretterjesztő előadások, klubok, szakkörök, és tanfolyamok sorát kínálták. Gyakran adott otthont kamaraelőadásoknak, s a mozi, valamint a közösségi ház szerepét is betöltötte. Itt tartották a községi elöljáróság, a Vöröskereszt és az egyház rendezvényeit, a választásokat ét a házasságkötéseket is. Mi lesz a ház sorsa? A lakosságot nagyon nyugtalanítja a kérdés. Sokan a megszűnésétől tartanak, mások csak attól, hogy az eddig megszokott színvonalról le kell majd mondani. Legtöbben a könyvtárért aggódnaik, melynek gazdag a folyóiratállománya, s iskolakönyvtámaik is használják. A kimagasló színvonal a szakembereken kívül az átlagosnál jobb anyagi körülményeknek volt köszönhető — a tsz jóvoltából. Magyarországon a művelődési házak többsége tanácsi, kisebb hányaduk szakszervezeti kezelésben van. Ezenkívül a szövetkezetek, az egyházak és a honvédség működtet ilyen intézményeket. A toki kultúrház egészen mostanáig a termelőszövetkezeté volt. Ez a tulajdonforma az utóbbi években már egyedülállónak számított az országban. Az Egyetértés Mgtsz 15 éve azonós összeget biztosít a fenntartására, az emelkedő infláció ellenére. Idén azonban nyilvánvalóvá vált, hogy kulturális célokra a jövőben már ennyit sem tud kigazdálkodni a termelőszövetkezet, ezért kérte a ház vezetőségét, hogy a jövőben vállalkozási formában működjenek. Ez azonban a község települési és intézményi sajátosságai miatt lehetetlen. Hogyan tovább? Egy megbeszélés során, amelyen Kovács Ferenc, a tsz akkori ön- kormányzati főosztályvezetője, Zink Imre, a nagyközségi közös tanács elnöke, Biczók Péter, a Pest megyei könyvtár igazgatója, Kiss László, a Pest megyei könyvtár hálózati és módszertani csoportvezetője, Perjéssy Barnabás, a Duna- parti Közösségi Ház igazgatója és Maász Etelka, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársa vett részt, megtervezték a közös fenntartás részleteit. Eszerint a tsz adná a tulajdonában levő ingatlant és eszközöket, hozzájárulna a fenntartáshoz és a könyvtár költségeihez, a tanács pedig a működéshez szükséges személyi állományt biztosítaná. A tsz mecénásszerepének megszűnésével nehéz helyzetbe került a néptánccsoport is. Kár értük, mert műsor- és színpadképes társaság — országos minősítő versenyen most nyertek bronz I. fokozatot —, és fél éve már támogatás nélkül tartják fenn magukat. Vezetőjük Pestről jár ki kocsival, egy héten négyszer, és nem kap semmiféle díjazást. A ruhatárukat pedig a bevételekből táncolják ösz- sze. Ha Tök az új önkormányzati rendszerben önálló lesz, nagyon át kell maid gondolni a művelődési otthon kérdését. A tervek szerint egy tisztelet- díjas félállású népművelő vezetésével, és egy takarító gondnokkal fenntartható lesz a továbbiakban is az eddigiekhez hasonló színvonalú munka. Szegő Krisztina
