Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-12 / 293. szám

1989. DECEMBER 12., REDD ^Mírlno 3 Nyilvánossághoz agrártévét Musztafa és társai a manézsban Válságba* ax ágasat Ló-dolog az árverés !} Ezernyolcszáz küldött részvételével kezdte meg va- $ sárnap munkáját a mezőgazdasági termelőszövctke- I zetek VI., rendkívüli kongresszusa. Ügy véljük, ez | esetben a rendkívülin van a hangsúly, hiszen napjaink ^ változásai nem kímélik a tsz-ek érdekképviseleti szer- ^ vét sem. Annak idején, huszonkét esztendővel ezelőtt ^ épp a magyar gazdaságirányításban fellángolt reform- ^ folyamat szülötte volt a TOT, de a reformok visszafogá- ^ sa itt is éreztette hatását. Sokak szerint az egykor prog- § ressziót magában hordozó szervezet vált éppen a fejlő- 1 dés gátjává. S mint annyi más intézmény, ez is megérett ^ a megújításra. Jószerivel erről folyik a háromnaposra ^ tervezett tanácskozás, amely három bizottságban — ag- ^ rár, szövetkezetpolitikai és érdekképviseleti — végzi ^ munkáját. Hogy ez a megújítás valóban sikerül-e, a kengresz- ^ szus végén dől el. Sokan rebesgetik, hogy ez lesz a TOT | utolsó kongresszusa. Ha a valódi reformok jelei nem | mutatkoznak meg ezekben a napokban, a jóslat esetleg $ valósággá is válhat. Tegnap folytatta munkáját a TOT VI. kongresszusa. Már a nyitónapon kitűnt, hogy a felszólalók többsége a föld tu­lajdonjogával, a kialakítandó agrárpolitikával, valamint a s szövetkezés jövőjével a me­zőgazdaságban témakörökre helyezte a hangsúlyt. Többen is szorgalmazták olyan pénz­alap létrehozását, amelyet az állami költségvetés biztosíta­na, s amelyről a parlament döntene. A kongresszus másnapján, a kora délelőtti órákban felszó­lalók az agrárágazat válságát hangoztatták. Ezen belül töb­ben is sérelmezték, hogy a társadalom egyéb rétegeinek jövedelméhez, kereseti szint­jéhez viszonyítva kimutatható a diszkriminatív megkülön­böztetés. A tsz-tagok jövedel­me havonta 1700 forinttal ma­rad el az egyéb munkaterüle­teken dolgozókétól. Szó szerint viharos tetszést aratott Nagy Tamásnak, a gyáli Szabadság Termelőszö­vetkezet elnökének — aki egyúttal az Országos Agrárre- íormkör elnöki tisztét is be­tölti —• hozzászólása. Kimond­ta, hogy csak az agrárágazat •képes talajra állítani a már- már nyomorúságos állapotban vergődő, válságából kiutat ke­reső társadalmat, a szétzilált gazdaságot. Követelte a fon­toskodó, a hibás döntések tömkelegét hozó és támogató szaktanácsadók, tisztviselők kiebrudalását abból a kényel­mi helyzetükből, ahova már két évtizede bekerültek. Aggo­dalmát fejezte ki a több mint félezer termelőszövetkezet sorsával kapcsolatban, melyek már olyannyira a padlóra ke­rültek, hogy talpra állásukra specialista.' Ifjú kolléganője, dr. Katona Ágnes. Dr. Varga Szabolcs főorvost, a kórbonc­tani osztály vezetőjét a bete­gek alig ismerik, hiszen lát­szólag ő maga nem gyógyít, csak éppen az orvosok meg­testesült lelkiismerete. S itt van Molnár Gabriella intézet- vezető főnővér, akinek a szak­mai irányításon túl az is a dolga, hogy megtanítsa a nő­véreket, hogy hogyan kell vi­selkednie a gyógyíthatatlan betegekkel, a haldoklókkal és a hozzátartozókkal. De ki tanítja meg erre az orvosokat? Az olvasó meg fog lepődni: az orvosokat erre nem tanítja senki. Varga Sza­bolcs mondta: az egyetemen túlságosan előtérbe került a szakma és eltűnt a lélek. Nem készíti fel őket senki sem, hogy betegeik közül sokan a leggondosabb ápolás, a legki­válóbb yyógyítómunka ellené­re is meg fognak halni. Egy­szer valamennyien megha­lunk. Többnyire fehérre me­szelt, csempézett falak között. Úgy, hogy fehér köpenyes emberek sürgölődnek körülöt­tünk, műszerek ketyegnek, vo­nalakat húznak. Először gör­béket. s a végén egyenest. Kifessékelik a többi beteget Baj, hogy így halunk meg. A szakemberek szerint azért történik így, mert kicsik a la­kások, mert a hozzátartozók dolgoznak, s mert rosszul vi­selik a haldokló beteget. Pe­dig szinte mindenkinek van Nagy Tamás, az Országos Agrár Reformkor elnöke hoz­zászólását tartja (Pék Veronika felvétele) szinte remény sincs. Felszó­lította a jelen lévő kormány- tisztviselőket, hogy adjanak — a kongresszus ideje alatt — választ arra, hogy tulajdon­képpen milyen kihívásokkal kell szembenézniük a szocia­lista nagyüzemeknek és álla­mi gazdaságoknak az 1990-es esztendőben! Kijelentette, hogy legalább 40-60 képviselőt szeretnének látni soraik közül az Országgyűlésben. Olyano­kat, akik tudják, honnan jöt­tek, s hogy kiknek az érdekeit kell védeniük. Az 1990 márciusában esedé­kes választásokra — mint mondta — anyagi lehetősé­geikhez képest erőteljesen ké­szülődnek az agrárszövetsé­gek, szervezetek, köztük az Agrárkamara és a megyei Te­szövök. Azzal mindenkinek olyan hozzátartozója, akinek szeretete legyőzi a szenvedő­től, a betegségtől és haláltól valamennyiünkben bujkáló iszonyt. A váci kórházban — való­ban humánusan — úgy ren­dezik, hogy ahol lehet, a nagybeteg külön szobát kap­jon, egy- vagy kétágyasat. Fo­lyamatosan látogathatják hoz­zátartozói, megkönnyíthetik az utolsó heteket, órákat. De mindenütt erre nincs lehető­ség. Az intézmény túlzsúfolt. Ha tehát valakinek az utol­só pillanatai következnek, fi­noman kitessékelik a többi beteget, az osztályos vagy az ügyeletes orvos elvégzi az ilyenkor szokásos kötelező, a halál beálltát megállapító vizsgálatokat. Hozzák a para­vánt, az elhunytat levetkőzte­tik, értékeiről jegyzőkönyvet vesznek fel, s hogy el ne vesz- szenek, azokat biztonságosan zárható méregszekrénvbe he­lyezik el. A halott lábára a személyi adatait tartalmazó kártyát erősítenek. Lezárják a lázlapot, kitöltik a szükséges nyomtatványokat, összefoglal­ják a halott kortörténetét. Az elhunyt két óra múlva kerül le a kórbonctanra. A ha­lottszállító 10 forintot kap munkájáért. A boncmesterek negyvenet a kötelező halott­öltöztetésért. Ennyit állapított meg ezért egy régebbi rende­let. A szállítók gyakran meg is jegyzik: ennyi pénzért szál­lítson és öltöztessen halottat a miniszter, Csulák András IFolytatjuk.) tisztában kell lennie, jegyezte meg Nagy Tamás, hogy a szé­lesebb nyilvánosság megnye­réséhez szükség van a hírköz­lő szervekre. Felvetette egy úgynevezett agrártelevízió alapításának gondolatát. Kivi­telezéshez pénzre, méghoz­zá jelentős összegre volna szükségük. A kérdés pillanat­nyilag az, hogy vajon honnan tudják előteremteni? Jelen volt és felszólalt Hüt- ter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Már beszéde elején kitűnt, hogy lényegében a kormány szem­szögéből vázolja az agrárága­zattal kapcsolatos elképzelé­seket. Sajnálatosnak nevezte, hogy mindinkább nehezednek a gazdálkodási lehetőségek. A Kelet-Európábán végbemenő politikai reformok érzékenyen érintik a szocialista országok egymás közötti kereskedelmét. Elmondta, hogy a Miniszterta­nács tagjai esetenként késő éjszakába nyúló viták köze­pette keresik a lehetséges megoldásokat. Példaként hozta fel az ágazat ez évi igen sike­res exportját, hiszen a nép­gazdaságon belül 1,6 milliárd dollárral nagyobb bevételt produkáltak. Felhívta a figyelmet a ter­vezett Gabona Tőzsde létesí­tésének fontosságára, amely, ha megvalósul, lehetővé teszi a mezőgazdasági nagyüzemek­nek és az állami gazdaságok­nak, hogy a gabonaexportból végre profitálhassanak is. Utalt arra, hogy a jövő ma­gyar mezőgazdaságának magán kell viselnie az NSZK-ban és Dániában kialakított gazdálko­dási formákat. Előbbit a leg- demokratikusabban, míg az utóbbit a leginkább bürokrá­ciamentesnek ítélte. Némi megkönnyebbüléssel Vették tudomásul a jelenlé­vők, hogy jövőre 26 százalé­kos lesz a adóteher. Csökken­ni fog a személyi jövedelem- adó is. A TOT VI. kongresszusa ma zárja tanácskozását. Gyócsi László A helyszín, a díszlet, a hát­tér mind olyannak tűnt, mint valami újmódi film külső felvétele. Pedig itt, Apajpusz- tán, a Kiskunsági Állami Gaz­daság fedett lovardájában ere­deti volt minden. A lovarda, a manézs fűrészporral és homok­kal terített talaja, s az egyen­ruhás lovászfiúk, ahogy a nye­rítő, ficánkoló paripákat be­vezették a lóárverésre. A tri­bünön állókat doppingolta a látvány, no és természetesen a mozgóbüfés szolgáltatása, a főtt virsli, a kávé és a külön­böző toroköblítők. Akadt olyan szektor, ahol néhány hazai milliomos diskurált és emelte fel olykor lezser mozdulatok­kal az apró táblácskát, rajta azzal a számmal, amellyel a neki tetsző lóra licitált. Orosházi Hadfi százezerért — Van itt olyan, aki tavaly megvett három lovat, s nagy a valószínűsége, idén sem ad­ja alább! — vélekedett dr. Sej Tibor, a gazdaság igazgatási és jogi osztályának vezetője. A mellette álló dr. Sebestyén Jó­zsef, az állami gazdaság lóága­zatának vezetője sportriporte­reket megszégyenítő, pergő rit­musban mutatta be a felvonul­tatott kancákat, heréiteket és idén ellett csikókat. Előzetesen elkészített forgatókönyvet, s egyéb írásos dokumentumot mellőzve sorolta, hogy a Lan­tos, Virág, Prím. Falevél, Musztafa, Furiósó, Táncos és egyéb nevekre hallgató pari­pák mely ősöktől származnak és eddigi tenyésztésük, sportte­vékenységük során milyen si­kerekkel büszkélkedhetnek. — Anyja Tip-Top, testvérei kiváló sportlovak. Valamennyi oldalági rokona sikeresnek mondható. A kikiáltási ár 60 ezer forint. Ez egy volt a sok közül, s egyike azoknak a paripáknak, amelyek ezen a decemberi na­pon nem keltek el. Nem kis derültséget keltett, TŐKÉS LÁSZLÓ MELLETT VANNAK Senki többet, harmadszor! amikor elhangzott a Mister Bush és az Orosházi Hadfi név. Kiváló tulajdonságú hátaslo-' vak kapták a nem éppen hét­köznapi nevet. Előbbi magyar­ra fordítva a bokor elnevezés megfelelője. Így vagy úgy, ha nem is találtak új gazdákra, a 100 ezer forintos kikiáltási áruk azért sejtette, hogy nem akármilyen négylábúak fickán- doztak a manézs homokján és fogyasztották a nyugtatónak szánt zabot. Megjelentek az apajpusztai árverésen a való­ban profi szakértők is. Köztük a többszörös fogathajtó világ­bajnok, Bárdos György és — a szintén sportoló — Sipos Lajos és Juhász László. Többszörös hazai milliomos Négy-öt olyan ló is mustrá­ra került, amelyeket magánte­nyésztők hoztak maguk.kal.-To- vábbi 46 az állami gazdaság 290 darabos állományából vár­ta, hogy elkeljen. A lovak te­kintélyes hányada a magyar félvér családba tartozott. Akadtak közöttük tíz-tizen- négy éves mének, de négy-öt hónapos csikók is. Többségük három-ötéves korú volt. Oly­annyira megbízható paripák, hogy akár gyerekeknek is ajándékozhatnák. Persze a leg­nagyobb bökkenőt az jelente­né, hogy hol szállásolják el a kedves patásokat!? Az egyik hazai többszörös milliomos végül három olyan lóhoz jutott, amelyek már vem­hesek, tehát rövidesen csikót ellenek, s a hatvan-hetven­ezer forintos vételár így hamar megfiadzik. Persze ilyen nagy vásárló kevés akadt. A „kon­feráló” lóágazatvezető némi iróniával a hangjában meg is jegyezte: Úgy látom, nem a szemmel, inkább a zsebbel van baj! Megjelentek olyan vidéki vállalkozók, akik már maguk­kal hozták a segéderőt is. Cservenák Mihály balassagyar­mati gazda dicsekedett, hogy vele van a lovásza, Oláh Ist­ván, aki ellátja az öt ló és a 12 bika körüli teendőket. Az istállók előtti szabad te­rület, a futballpálya nagyságú fakerítéses . karám lassan ki­ürült. Közelében az ideiglenes parkolót tarkították a legkü­lönbözőbb márkájú gépkocsik és drága nyugati terepjárók. Egy fiatal házaspár a két gyer­mekével jött. Azért bánkód­tak, mert az idén nem hoztak az árverésre pónikat. Szeret­tek volna karácsonyi meglepe­tést szerezni a gyerkőcöknek. Azzal vigasztalódtak, hogy ta­lán majd jövőre. Az olasz nem futott be Néhány kucsmás, dolmányos parasztbácsika arról diskurált, hogy rászánják, magukat egy- egy jó húsban lévő, igás kép­zésen is átesett ló megvételére. Azt kürtölik naponta, mondta egyikük,. hógy visszaadják a ködösbe vitt földet. Neki az egykori Í5 holdból öt is elég lenne, s azon aztán tudna gaz­dálkodni, együtt a fiaival, akik otthon fóliáznak, kertészked­nek. Vártak egy olaszt is az ár­verésre, de nem futott be. Ta­valy tíz lovat vitt el a ka­mionnal. Talán majd jövőre megjelenik. Apajpuszta visz- szavárja vendégeit. Gy. L. Mindennap, este nyolckor megkondul a ceglédi refor­mátus nagytemplom harang­ja. Tőkés László temesvári lelkipásztorért szól. A ceglédi nagytemplom református egyházközség presbitériuma úgy döntött, hogy a temesvári lelkipásztor iránt érzett szolidaritásból va­sárnaptól kezdődően minden este nyolckor megkondítják a harangot. S teszik ezt mind­addig, amíg nem rendeződik az üldözött pap helyzete. Sze­retnék, ha kezdeményezésük országos visszhangra találna és hazánk más városában is messzehangzóan hirdetnék a harangok Tőkés László iránt tanúsított együttérzésüket. MSZP-tanácskozás decemberben Felhívás a párttagsághoz Készülődés a manézsba (Pék Veronika felvételei) Czinege Lajos a vizsgálóbizottság előtt Családi segítséggel épült villa A Magyar Szocialista Párt fel­hívással fordul a megyében mű­ködő szervezeteihez, a párt tag­ságához. Az MSZP akcióképességének megteremtéséhez — különös te­kintettel a választásokra való fel­készülés sürgető feladataira — feltétlenül szükséges, hogy me­gyénkben is létrejöjjön a műkö­dőképes pártstruktúra. Ezért fon­tos, hogy mielőbb alakuljanak meg mindenütt az alapszerv?ze- tek a városi, községi szerveze­tek, s épüljenek ki a helyi szer­vezetek közötti kapcsolatok. Az együttműködést segítő in­formációs lánc kiépítéséhez fon­tos, hogy minden helyi MSZP- szervezet tudassa létszámát, mű­ködési helyét, vezetőjük, vagy az elérhető képviselőjük pontos cí­mét, esetleg telefonszámát az MSZP Pest megyei szervezetével. Levélcím: 1126 Budapest, Nagy Jenő u. 5.; telefon: 155-3367. Az MSZP alapszabálya értelmé­ben minden helyi csoport önálló, illetve önkéntes alapon hozhat létre több települést átfogó helyi szervezetet. Ezen túlmenően is célszerű, ha az egyes vonzáskör­zetek, de mindenekelőtt az egyé­ni választókerületekbe tartozó városok, illetve községek infor­mációs kapcsolatot létesítenek. A helyi szervezetek összeállított lis­tája e kapcsolatfelvételhez nyújt majd segítséget. Az MSZP alapszabálya tartal­mazza a megyei szintű szervező­dés lehetőségét, aminek eldönté­sére a megyei ügyvezető elnökség pártértekezletet hív össze. A ta­nácskozás időpontja: 1989. decem­ber 28-án, 15 órakor; helyszíne: a megyei székház földszinti ta­nácskozóterme (1126 Budapest, Nagy Jenő u. 5.). Javasolják, hogy a pártértekez­let vitassa meg a szocialista páit szervezésének politikai tapaszta­latait és a további teendőket. Döntsön arról, hogy a helyi szer­vezetek milyen típusú megyei pártszervet hozzanak létre. A sze­mélyi kérdések esetében delegál­jon tagokat a párt országos vá­lasztmányába és az országos egyez­tető bizottságba. A tanácskozáson lehetőség lesz arra, hogy a kül­döttek véleményt alakítsanak ki az országgyűlési képviselő-válasz­tással kapcsolatos megyei felada­tokról, esetleg más időszerű po­litikai kérdésekről is. A megyei pártértekezletre min­den helyi — városi és községi — pártszervezet delegálhat legalább egy küldöttet. Ahol a taglétszám a 20 főt meghaladja, ott minden további megkezdett 20 fő után válasszanak még egy-egy képvise­lőt. Számítsanak a településeken működő tagozatok küldötteire, to­vábbá azokból a községekből is várnak képviselőket, ahol még nem alakúit önálló szervezet. A megyei pártértekezlet vala­mennyi MSZP-tag számára nyil­vános. (Folytatás az 1. oldalról.) szigorúan titkos katonai objek­tumot kellett létrehozni, ame­lyet el kellett rejteni a külvilág elől. Ezért ha egy ilyen épült, általában létrehoztak egy hoz­zá hasonlót is. Ez utóbbi tevé­kenységét „felnagyították”, hogy ezzel álcázzák az erede­tit, s ez vonja el az „érdeklő­dők” figyelmét. Lakáscseréit is hosszasan indokolta Czinege Lajos, mondván: csak első budapesti lakásukba költöztek ízlésük szerint, később mindannyiszor kényszermegoldás volt a köl­tözés. Leányfalui nyaralóját illetően elmondta, hogy annak mintegy egyhbrmadát saját maga építette családi segítség­gel. Egy kérdésre válaszolva a nyugalmazott miniszterelnök­helyettes rámutatott: ő is kí­váncsi, hova lett az a 20 mil­liárd dollár, amely jelenleg ha­zánk külföldi adóssága. Kije­lentette: az összes európai had­sereg közül a miénk volt a leg­olcsóbb. Személyét illetően leszögez­te: leányfalui nyaralójának összes számlája megvan, hosz- szú évekre visszamenőleg. A speciális vadászautókat pedig azért alakították ki, hogy a gyakorlatlan vadászok nehogy balesetet okozzanak. Érte szóI a harang

Next

/
Thumbnails
Contents