Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-12 / 293. szám
4 1989. DECEMBER 12., KEDD Ó MONDTA Az ún. nép Lapunk a reális tájékoztatás jegyében — véleményeknek és ellenvéleményeknek helyt adva — beszámolt arról a konfliktusról, amely a Magyar Demokrata Fórum országos elnöksége és a gödöllői szervezet között kialakult. Érthető érdeklődéssel hallgattuk tehát a 168 óra szombati adásában a neve nem tudni riportert és a vele beszélgető Vargha Kálmánt, Odorics Ferencet, a gödöllői szervezet két volt tagját. Nem bántuk meg! Odorics Ferenc tüneményes logikája segítségével olyan információknak a birtokába jutottunk, amilyeneket remélni sem mertünk. Megtudhattuk például: .. .úgy gondoltuk, hogy egy ellenzéki szervezetbe lépünk be... most egyre több jel mutat arra... hogy a demokrata fórum országos vezetése feladta ezt az ellenzéki pozíciót ...” bár ......lehet, hogy soha nem volt neki.” Az persze magánügy, ki hová lép be úgy, hogy nem tudja, mibe lépett be, amint az szintén magánügy, hogyha — amint O. F. mondta — „...a Fidesz által képviselt eszmény, politikai kultúra ... több, mint egy évvel korábban is a legközelebb állt hozzám”, akkor miként lett Gödöllőn az MDF prominenseinek egyike. Kevésbé magánügy viszont, ha ez az állítólagos nem ellenzéki szervezet — és akkor még rendkívül aktív tagja, V. K. és O. F. — a legfőbb ereje egy ellenzéki kerékasztalnak, amely politikai programot hirdet, képviselőjelöltet állít és juttat be az Országgyűlésbe úgy, hogy nem tudja magáról, ellenzéki-e, miközben az országos választmányban „.. .nem kevesen Pozsgay mellett és a reformkommunisták mellett tettek hitet...”! Igaz, ami igaz: nem irigyeljük a gödöllői választókat... Alaposan rászedték őket, amennyiben persze megfelel a valóságnak O. F. azon állítása, ami szerint az ilyen praktikák arra szolgáltak, „ ., .valahogy visszaszerezzük az úgynevezett nép bizalmát...” Mint az ún. népbe beletartozók, ezek után azon sem csodálkozhatunk, ha a volt tag, aki az MDF országos választmányának is tagja volt, kívülről és már illetéktelenül „demokratikus áttörést” kíván volt szervezetében, amihez elengedhetetlen, többeknek „ .. .le kell mondaniuk elnökségi tagságukról.. ", de persze ezzel a kell-lel — ismét a tüneményes logika! — ......nem kívánom felszólítani őket...” O . F. tudatta azt is a műsorban: megalakították Gödöllőn a pártokon kívüliek ellenzéki klubját. Csupán a műsorban elhangzottak hallatán is bizonyos: van miről csevegni a klubban. Kellő tájékozottság nélkül azonban, az ún. (úgynevezett) népből nehogy betévedjen valaki! Honnét tudhatná, hová lépett be...? 1 KLIENS Kiállítás; jótékonysági hangverseny Ezüstvasárnap az erdélyiekért Ez az ezüstvasárnap hosszú ideig emlékezetes marad a nagykátaiak számára. Nemcsak a délelőtti forgatag, a nyitva tartott boltokba ki-be járkálás, az ünnep előkészületeire valló színes lámpafüzérek látványa miatt, amelyek villogása a fagyban szikrázó napfénnyel kelt versenyre. A csöndes délután tartogatta a szívekbe zárható emléket, amely a kiváltságosok kincse lett. Ám, hogy bárki is a ' kiváltságosok közé kerüljön, a lehetőséget hívó szóval, írásos üzenettel adták mindenki tudtára. Délután két óra alig múlott, máris újabb mozgolódást lehetett tapasztalni, ezúttal a könyvtár, a Nagykáta Barátainak Köre kiállítóhelyisége és a templom környékén. Családi szálak A vendégsereg előhírnökeit szíves szóval fogadták a könyvtárban. Gyorsan felmelegedni egy pohár forró tea, kísértjeként frissen sült pogácsa segített, s hogy a délutáni eseménysorról, annak miértjéről még többet megtudhassunk, akadt egy zug, Szegedi Pálné könyvtárigazgató aprócska szobája, ö egyben a baráti kör elnöke is. K'-—- Nagykáta Barátainak Köre hatesztendős — mondta. — Mint minden baráti kör, mi is igyekszünk településünkért megtenni minden tőlünk telhetőt, öt esztendeje a tanács — kérésünkre — a rendelkezésünkre bocsátott egy épületrészt itt a város- központban. Kiállítóhellyé alakítottuk, s gondoskodunk róla, hogy ne nézzék egymást üresen, bánatosan a meszelt falak. Azoknak az alkotóknak adunk lehetőséget bemutatkozásra, szereplésre, akiket családi szálak kötnek Nagykátához. Itt élők, elszármazottak, szívesen hazajárók kiállíthattak már. Másoktól eltérően, a színvonalasan munkálkodó amatőröknek is ajtót nyitunk. Sohasem lehet tudni, hátha épp azt láthatjuk viszont egy művészi katalóguson évek múltán, hogy az illető első kiállítása Nagy- kátán volt, a segítségünkkel. Ám ezen a délutánon egy már pályára jutott csillagot köszönthettek a kiállítóte- remben: R. Törley Mária szobrászművésznőt, aki Budapesten született ugyan, de itt várja tárt karokkal a család. Kiállítását Bihari József, a Pest megyei múzeumok igazgatója nyitotta meg szíves szavakkal. Elmondta R. Törley Máriáról, hogy 1982-ben a tápiószelei Blaskovich-kú- riában rendezték első Pest megyei önálló kiállítását, a következő esztendőben a nagykőrösi Arany János Múzeumban mutatkozott be, s bemutatók sora maradt möMagyar siker a helsinki operában Mikó András vendégrendezésében mutatta be a napokban a finn nemzeti operaház Charles Gounod Faust című operáját. A finn színházi kritika az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb operasikereként értékeli a darabot. A kritikák a színészek teljesítménye mellett elismerésül szólnak a Finnországban egyre ismertebbé váló magyar rendezőről, akinek nevét a nemzetközileg is jegyzett Sa- vonlinnai Nyári Operajátékokon ismerhették meg: akkor az Aidát vitte színpadra. Mostani helsinki sikerének és elismerésének jele, hogy Mikó Andrást felkérték Verdi Don Carlos című operájának jövő évi megrendezésére. götte azóta is. (A főiskolán Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész volt a mestere.) Itt ez a második szereplése. Szobrai, domborművei megtalálhatók a vácbottyáni és a váchartyáni templomban, több alkotása szerepel magán- gyűjteményben itthon és külföldön. Jelképes lánc Nagykátai kiállítására most terrakotta, műgyanta, fém, fa felhasználásával készült munkáit hozta el. Emberközeli, beszédes szobrokat, domborműveket. Közülük az egyik, Dante a halál kapujában a ra- vennai Dante-biennálén szerepelt. Legfrissebb domborműveinek, az Erdély-sorozat- nak szívbe markoló látványával, a betlehemi kisdeddel, a szent családdal szólt a maga módján — művészi lírájával — közönségéhez. Az Erdély-sorozat nem véletlenül került a nagykátai kiállításra, ugyanis a baráti kör az Erdélyi Szövetség helyi szervezetével egyetemben ezüstvasárnap délutánjára jótékonysági hangversenyt szervezett az erdélyi menekültek támogatására. Nagykátán a nyáron alakult a szervezet helyi csoportja, önzetlen és önkéntes segítő szándék vezérli a népes tábort, egy jelképes összefogó lánc erős darabjai igyekeznek lenni. A nagykátai római katolikus templomban rendezett hangversenyt az első hívó szóra vállalta Lehotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész. Fellépett a tápiószecsői Szatmári József Kamarakórus Molnárfi Katalin, valamint a jászberényi Palotássy János vegyes kar Bedőné Bakki Katalin vezényletével. A tápiószecsői kórus Bárdos Lajos zeneszerző 90. születésnapjára, a neves művészre emlékezve, műsora zárószámaként Bárdos Karácsonyi bölcsődalát adta elő. A jászberényi dalosok a templom padsorait megtöltő népes hallgatóságot Lehotka Gábor Jáki mise című hangversenyművének 1. verziójával ismertették meg. Igyekvőén, s?épen adták elő a magyar szövegű, a gondolkodó, meditáló embert idéző dalokat. Az új orgona- és kórusművet, mondanivalója és a zenei hangok nemes összefonódását igen elismerően értékelte a hangverseny közönsége, az értő zenebarátok, hangszert ismerők. Dicsérően szólt róla Szomolányi Miklós kanonok úr, aki szintén sokat segített, hogy Nagykáta Barátainak Köre és az Erdélyi Szövetség helyi szervezete valóra válthassa humanitárius tervét. Lehotka játszott Lehotka Gábor orgonaművész előadásában J. S. Bach G-dúr Prelúdium és Fúgája, a d-moll Toccata és Fúga, valamint Pikéthy Tibor Karácsonyi fantázia című műve zen- dült fel még az ezüstvasárnapi jótékonysági hangversenyen. E. K. Tv-FIGYELŐ' AZ IDŐ. Mintha az utóbbi hetekben nem nagyon figyelnének erre a fontos tényezőre a televízióban. Egyre-másra kifutnak belőle. Az elmúlt hétvége is ennek a jegyében telt el. A Sportszombat elég nagyot csúszott, annak ellenére, hogy a különféle műsorok időtartamát még a Rádióújságban is jelzik. Persze a szponzorokkal folytatott reklámbeszélgetések hosszúsága már más kérdés, hiszen abba, aki fizet, nem nagyon illendő belefojtani a szót. Így aztán hol jobban, hol kevésbé, de kifutnak az időből. A műsorok csúszására még visszatérek, ám előbb még néhány szót a Sportszombatról. Jó kezdeményezés, meg pénzbe sem kerül, de ennek ellenére kicsit sokallom. Hiszen már a második hétvégén foglalta le jóformán egész nap az egyes csatornát, s hasonlóan lesz a most következő szombaton is. Ismerem a mondást, miszerint „pénz beszél... ”, de talán mégsem ártana figyelembe venni, hogy nemcsak a szponzorok fizetnek, hanem mi, tévénézőik is. S a manapság oly gyakran hangoztatott esély- egyenlőség úgy kívánja, hogy a mi pénzünk hangját ne nyomja el a fizetett hirdetés forintjainak csengése. FALUDY GYÖRGY, a KÖLTŐ. Éppen ennek az érdekes dokumentumfilmnek a kapcsán kell visszatérnem a már említett műsorcsúszásra. Nem elég, hogy már eredetileg is csak este negyed tizenegy után kezdődött volna a több mint hetven perces film, de ráadásul még fél órás késéssel kezdték vetíteni. Éjfélkor ért véget és hát ugye reggel dolgozni kell... A Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia által rendezett alkotás eleve megérdemelt volna egy jobb időpontot. Hiszen Faludy György azon neves alkotóink sorába tartozik, akikről jóformán semmit sem tudunk. A mű- veltebbje is csak annyit, hogy — egyébként indexen volt — Villon-fordításai nem az igaziak, sőt — mint tanították —, egyenesen meghamisította a nagy klasszikus sorait. Ma már tudjuk, hogy a fordítások ürügyén a költő elsősorban a saját gondolatait vetette papírra, így védekezvén a cenzor tiltása ellen. A közel nyolcvan esztendős Faludy György — szomorú valóság — két ízben volt kénytelen saját hazájából emigrálni. Először 1938-ban baloldali politikai nézetei miatt, majd 1953-ban — ismét baloldali politikai nézetei miatt. Közben három esztendőt a hírhedt recski kényszermunkatáborban töltött, annak a rendszernek a jóvoltából, amelvnek létrejöttéért maga is küzdött. A költő költő maradt fogolyként is. Verset írt papír és ceruza nélkül, fejben tart va, memorizálva a sorokat. S ellentétben sok más, napjainkban megszólaló egykori méltatlanul szenvedővel, ember tudott maradni mind az igazságtalanságok, mind a fegyőrök megítélésében. S bár több mint három évtizede távol él hazájától, magyar költő maradt, akinek semmi sem fáj annyira, mint az a tény hogy itthon kevesebbet tudnak róla. mint például Kanadában. Talán még pótolható — ha alaposan megkésve is - ez a hiányosság. Körmendi Zsuzsa Sülysápon Történelem a „tyúkólban” A Kárpát-medence gyorsan változó történelmi viharainak jeles alakjait ábrázoló szobrok gyakran tűntek és tűnnek el. Az új politikai sodrás átértékeli, majd süllyesztőbe helyezi ezeket a bronzalakokat. A sülysápi Borbás Antal egykoron megélhetését biztosító csirkekeltetőjét bérli a Budapest Galéria, amely megfelelő méretű arra, hogy Ferenc József kétszeres embernagyságú szobrát itt tárolhassák. Mellette főhercegek, Dimitrov bronzportréja és az egykori Sztálin-szobor talapzatát körülfogó domborművek, amelyek a szovjet katonákat ábrázolják. Egy parasztvezér — mondja a Dimitrov bronzportréja egy házigazda —, de csak fekve fért festmény mögött el A Sztálin-szobor kísérői voltak a szovjet katonákat ábrázoló domborművek A Medve utca nevét magyarázó tábla is itt található Ferenc József a mennyezetig cr Angyalok, főhercegek a kelletőházban
