Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-11 / 292. szám
JfMiei 1989. DECEMBER 11., HÉTFŐ Megkezdődött a termelőszövetkezetek kongresszusa Kiutat keresnek a válságból Vasárnap délután a Budapest Kongresszusi Központban megkezdődött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek VI. kongresszusa. A két és fél napos tanácskozáson, 720 ezer szövetkezeti tag képviseletében 1800 küldött vesz részt. A meghívottakkal együtt arra a kérdésre keresnek és adnak választ: milyen agrárpolitikát akarnak és támogatnak a hazai mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A kongresszuson megjelent Nyers Rezső, az MSZP elnöke és Hütter Csaba Egy elmaradt riport helyett Néhány hónappal ezelőtt, amikor hirtelen elárasztottak minket a furcsa hírek — a Fü- löp-szigeteken csodadoklorok segítenek a menthetetlen betegeken, s többen Magyarországról is igénybe vették szolgáltatásaikat —, egyik ismerősömtől megkaptam egy Pest megyei család címét. „Ok is jártak ott, s érdemes velük beszélned, hiszen most úgy látszik, teljes a siker” — mondta barátom. Mert a dolog érdekesnek tűnt, hamarosan létrejött a találkozó. Mint megtudtam, a férj gyógyíthatatlan beteg volt már akkor, az itteni orvosok azt mondták, jó ha fél évet élhet még. A remény, hogy talán mégis lehet változtatni a sorson, némi haladékot kapni a létezésre, őket is elvezette a távoli ország csodadoktoraihoz. Gondosan megszervezték az utat, amely nem volt olcsó, bár a külföldi rokonok is segítettek. Érthető izgalommal várták az első találkozást, amelyet azután még tíz követett. S a feleség, aki mindannyiszor végignézte a kezeléseket, a saját szemével látta, hogy valami történik. Fotókat is készített, s naplót írt, amelyet szívesen elolvastam volna, sőt, arról is beszélgettünk, hogy tapasztalataikról majd részletesen beszámolunk a lapunkban. -.Lenne mit mondaniuk, mert ami történt, lehet, hogy csoda. A férj, kipihenve az utazás fáradalmait, sokkal jobban érezte magát, visszatért az életkedve. Reménykedtek, s kértek: a józan ész azt diktálja, várjuk meg a fél évet. Igaz, a csodadoktor azt mondta, három hónap múlva gyógyultnak tekinti páciensét, de akkor is. Ha nem következik be addig a baj, akkor megírhatom a riportot. Mostanában gondoltam rájuk, arra, hqgy találkoznunk kellene ismét. Letelt a kiszabott idő. Sajnos, a sors is így rendelkezett: a falu templomán fekete keretes papír adja tud- tul, hogy T. B. negyvenkét éves korában meghalt. Ennyit írhattam — egy elmaradt riport helyett. (furuez) mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter is. A tanácskozást Szabó István, a TOT elnöke nyitotta meg. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának írásos beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítőjében megállapította: a szövetkezeti mozgalom mély válsága, a jövő szempontjából fontos agrárpolitika csaknem teljes hiánya és az érdekképviseleti szervezet hitelvesztése elodázhatatlanná tette a mezőgazdasági szövetkezetek VI. kongresszusának soron kívüli megtartását. A jövő Magyarországát a termelőszövetkezetek nélkül nem tartjuk elképzelhetőnek, noha egyre több jól működő paraszt-, illetve farmergazdaságot is szeretnénk látni. Ugyanakkor elutasítok minden olyan vélekedést, hogy a hazai mezőgazdasági szövetkezés az eltelt évtizedek folyamán megrekedt volna. A TOT elnöke ezután a mostanában sokat támadott szövetkezeti vezetőkről szólt, akik egyesek szemében a pártállam bojtárjai, a gazdaság bürokratái és a hatalom falusi helytartói. A továbbiakban az érdekképviseleti szervezetek újabban erőteljesen kritizált munkájáról, ennek külső megítéléséről beszélt Véleménye szerint sokan hajiadók arról megfeledkezni hogy a tsz-ek országos társadalmi érdekképviseleti szervezete az 1967—68-as gazdasági irányítási reformok szülötte A megyei szövetségek viszont már a transzmissziós, tehát a központi akaratot végrehajtó szerep betöltésére szerveződtek, és a későbbiekben erre kényszerült, ehhez idomult a TOT is. Az érdekképviseletek csak így, csak a hatalmi szervezetbe beilleszkedve élhettek tovább, ám kevesen látják be, hogy ennek ellenére munkájuk nem volt eredménytelen A vitában felszólalók többsége egyetértett azzal, hogy a mezőgazdasági tevékenység jő vedelmezősége az utóbbi években jelentősen csökkent. Sokan már azt is megkérdőjelezik a falvakban, hogy egy általán érdemes-e mezőgazdasági termeléssel foglalkozni. A tőke pedig egyre inkább kivonul a mezőgazdaságból, s ez a termelőszövetkezetek elszegényedéséhez és a létbizonytalanság állandósulásához vezet a mezőgazdaságban. A kongresszus hétfőn oitá- val folytatja munkáját. Nagyberuházások kérdőjelei Elfutott” milliárdok V Nagy a bizonytalanság az állami finanszírozású nagyberuházások megvalósítása körül. A kiadások négyötöde a folyamatban levő munkálatokkal kapcsolatos, a fer.nmar radó hányadot pedig a további munkák tervezésére, előkészítésére, valamint állag- megóvásra fordították. Szeptember végéig a kifizetett ősz- szeg 83 százalékát, mintegy 7,2 milliárd forintot a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásánál és a paksi atomerőműnél használták fel. 873 millió forintot fordítottak a jövő évben elkészülő budapesti észak—déli metróvonal építésére. A nagyberuházások körüli ellentmodásokra jellemző: a nagymarosi vízlépcső építését az Országgyűlés, a kormány előterjesztését elfogadva — mint ismeretes — október 31-én leállította. A népgazdasági tervben e nagyberuházás céljára jóváhagyott mintegy 5,3 milliárd forintból azonban a harmadik negyedév végéig hozzávetőlegesen 95 százalékot — 5 milliárd 52 millió forintot — már felhasználtak a munkálatoknál. A paksi atomerőműnél egészen más a helyzet, várhatóan a jövő év elejére megtörténhet az építkezés első ütemének pénzügyi lezárása. A budapesti észak—déli metróvonal III/b/les forgalomba helyezését 1990-re, a munka befejezését 1991-re tervezték. Pénzügyi fedezet hiányában azonban ez évben kilenc hónap alatt csak 873 millió forintot használhattak fel, s ez csupán a fele a tervben előirányzottnak. Egy darab abból a repülőgépből, amellyel együtt zuhant le Anna-Mária (Vimola Károly felvétele) ík, fényesen lobog az acél, osszú lánggal, s alig vagyunk alahányan... — Mire gondolhat ilyenkor z ember? — Hihetetlen, de apró, prak- kus dolgokra. Mi, akik túlélik, zuhanópajtásoknak nevezik egymást s második szüle- isnapunk évfordulóján talál- ozunk. Nem mindenkivel, mert annak, akik azóta sem he- erték ki a zuhanást, a lelkűk, z életük megsérült. Sokszor eszéltünk a katasztrófáról, s iderült, mindenki semmisé- ekre gondolt akkor. Én azon jyekeztem, hogy föltűrjem a adrágom szárát, nehogy véres legyen, egy társam a szemfestéket törülgette az arcomról, nehogy összekenje a blúzomat. Más arra gondolt, lám, kávét sem kaptunk, megint más arra, hogy biztosan sok dezodor lehetett a gépen, mert ahogy égett, apró pukkanások hallatszottak. ök, huszonnégyen, nem szenvedtek látható, halálos sebeket. A mentők egy kisváros hideg kórházába vitték őket, ahol még gipsz sem volt, aztán a magyar követségre szállították a túlélőket. Telefonálni szerettek volna haza, értesíteni a hozzátartozókat, mi történt, de a vonal a kapcsolás után mindig megszakadt. A hivatalos közlemény másnap reggel hangzott el a rádióban, a bukaresti magyar nagykövetség kényszerű lakói azonban csak csellel tudtak hazaüzenni. Egyiküknek rokona élt a román fővárosban, őt kérték meg, hívja sorra a budapesti számokat, ne mondjon mást, csak azt: Jól vannak, ne aggódjanak! — Azt mondták, repülőgép jön értünk, de közülünk senki sem volt hajlandó felszállni. Végül autóbusszal hoztak haza, Szegedre jöttek értünk a hozzátartozók. Később kétszer is kihallgattak, s mind a kétszer az volt az érzésem: a pilótát hibáztatják. Mi, akik túléltük mindezt, úgy gondoljuk, éppen neki köszönhetjük, s néha, gondolatban, forró üzeneteket küldök neki. Talán az Isten a megmondhatója, mit érzett ő, tudván tudva, hogy a halál mezsgyéjén jár, s visz magával hatvan embert! Anna-Mária azóta is idegen- vezető. Pomázon lakik, kis háza van, férje, két kisfia, s egy kajla kis kutyája. Sokszor repült azóta, s nem gondolt arra: a gép lezuhanhat. Csak akkor nedvesediik meg a tenyere, amikor az acélmadár leszálláshoz készülődik, de már ilyenkor is tud mosolyogni, beszélgetni. Otthon egy összegyűrődött acéldarabot őriz. kis darabot a megégett TU—134-esböl, s ma már csak néhanap jut eszébe: milyen sötét is volt ott, a ku- kukoricaföldön akkor, szeptemberben ... Bellér Agnes Fél évszázad után ismét püspökszentelés volt Vácott A jó harcot vívd meg bizalommal A fölszentelés utolsó aktusa: nyitott evangéliumra könyvet tartanak az új püspök feje fölé Szép és különös jelentőségénél fogva felemelő egyházi esemény színhelye volt szombaton a váci fószékcsegyház: a délelőtt fél tizenegykor kezdődő misén szentelték püspökké dr. Katona István eddigi szeged-rókusi plébánost, aki ezzel az egyházi rend szentségének legmagasabb fokozatát elérve Marosi Izidor váci megyés püspök segítője lesz a jövőben. Hogy valóban egy emlékezetes nap részesei lehettek azok, akiket a kezdést jelző harangszó a templomban talált, azt már előzetesen jelezte, hogy Szeged környékéről. Nagykátárol. «.tmu- sülyrol és természetesen Vácról sokan jöttek el, kik különbu- szokkal, kik az utazás más módját választva. Magas rangú vendéget is köszöntöttek, hiszen a szentelésen részt vevő Paskai László bíboros, esztergomi érsek, Gyulay Endre szegedi és Marosi Izidor váci megyés püspök mellett jelen volt Francesco Colassuono érsek, a rendkívüli ügyekkel megbízott pápai nuncius is, a kormányt pedig Sarkadi Nagy Barna, az Országos Vallásügyi Tanács titkára, miniszterhelyettes képviselte. Katona István, mint azt a mise előtt a híveknek felolvasott ismertetőből megtudhattuk, 1928-ban született Nagy- kátán, s gyermekkorát Tápió- sülyben töltötte. Hittudományi doktorátusát summa cum laude minősítéssel szerezte meg. Szeged-rókusi plébánosként is különös elkötelezettséggel dolgozott az egyházért, s figyelemre méltó eredményeket ért el elsősorban a hitoktatásban. Személyében csaknem fél évszázad után szenteltek ismét püspököt Vácott, hiszen ilyen ese- mélyre 1940-ben került sor u tccl jóra. — A váci székesegyház és a váci egyházmegye kiemelkedően szép ünnepére jöttünk össze — köszöntötte a fnegje- lenteket Paskai László. — A Szentatyától kinevezett új segédpüspök fölszentelésére. Egyházunk életében mindig is kiemelkedő ünnep és esemény a püspökszentelés. Személyükben a Krisztustól rendelt pásztort, főpásztort látjuk, aki vezeti Krisztus földi egyházát az üdvösség felé. A felszentelés folyamatában rendkívüli pillanat volt, amikor a pápai nuncius úr felolvasta latinul II. János Pál kinevező okiratát, amelyet ezután magyarul is ismertettek. „Az általunk annyira szeretett Magyarország népe körében a gyorsan változó események fölkeltették különös gondoskodásunkat és cselekvésre sürgették akaratunkat, amint azt az egyház sürgető és nagy jelentőségű szükségletei megkívánták. Tisztelettel említjük Marosi Izidor Istvánt, akit nemrég állítottunk a váci püspöki szék pásztorául, s mert a rábízott nyáj lelki gondjait szívében megfontolta, s hogy ezeken a gondokon a legmegfelelőbben segíteni tudjon, kérte ezen apostoli széket, hogy segédpüspök adassék melléje, akinek segítségével és tanácsával mindenkor élhessen ... Ügy gondoltuk tehát, hogy nem késlekedünk intézkedni ebben a fontos ügyben, és eleget teszünk az annyira jogos és méltányos kérésnek. Ezért tetszett nekünk kedves fiunk, hogy az új feladat elvégzésére fölkérjünk téged, mivelhogy hibáidat és erényeidet, s egyéb, ezen lelkipásztori feladat sikeres betöltéséhez szükséges erényeidet magasan fölmutattad. Legfőbb apostoli tekintélyünkkel és ezen írás erejével tehát törvényesen kinevezünk a fent említett váci megyés püspök segítőjének ...” — olvasható az okiratban. A püspökjelölt megkérdezése és elkötelezettségét megerősítő nyilatkozatai előtt Paskai László ajánlotta Katona István figyelmébe Szent Pál apostol egy-ik tanítását, e szavakkal jelölte ki legfontosabb teendőit: — Nagy szükség van lelkiismeretes püspöki szolgálatodra, amikor a magyar társadalmi életünk sok krízis közepette szintén a megnyugvásra éhezik. Egyházunk föladata elsősorban nem a társadalom formálása. De a történelem megmutatta, hogy miközben az egyház Krisztustól kapott küldetését teljesítette, mindig építő hatással volt a társadalom alakulására. Hazánk története ezt különösen is megmutatta. Országalapító királyunk, Szent István úgy szervezte meg magyar népünket, hogy annak lelki és kulturális alapja a kereszténységből való. Ezt a magyar hagyományt kell néked is folytatnod. Társadalmi életünk alakulását és megújulását ma nagyon veszélyezteti az elvilá- giasodás és a szabadosság. Főpásztori munkád szolgálja a hívek lelki megújulását, szolgálja, hogy az eltávolodottak vagy a távol állók is eltaláljanak Krisztus evangéliumához és egyházához. Ezzel ugyanakkor szolgálod a magyar társadalom megújulását és a magyar társadalom számára is a legfontosabb értékeket nyújtod. A Krisztustól eredő apostoli szolgálatodat azzal a lel- külettel töltsd be, amelyet Szent Pál Timóteusnak kívánt meg: a jó harcot vívd meg bizalommal . Az összes szentek áldásának megkérése után — amely alatt a püspökjelölt a földön hasra feküdve fejezte ki alázatát — a felszentelő két püspök és a bíboros úr kézrátétellel az apostoli hatalom átadását végezték el. Példájukat követte a többi jelen lévő érsek és püspök is. A felszentelő imádság következő lépéseként nyitott evangéliumos könyvet helyeztek Katona István fejére, ezzel jelképezve az evangélium hirdetésének súlyát és felelősségét. Az imádság végén az új püspök megkapta a süveget, az aranygyűrűt és a pásztorbotot, a jelen lévő egyházi méltóságok pedig békecsókot váltottak. Katona István — akit, felszentelése alkalmából köszöntöttek a szeged-rókusi, a tá- piósülyi és a nagykátai hívek is — immár püspökként haladt végig a székesegyházban, áldást osztva a hívek körében. A mise végén a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, amely e sorsfordító időkben, e jeles esemény friss emlékével különös jelentőséget kapott: „Isten, áldd meg a magyart...” Furuez Zoltán Az új pUspök áldást osztott a hívek között (Dudás Zoltán felvételei)
