Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-06 / 288. szám
1989. DECEMBER 8., SZERDA önállóságukat féltő népművelők Sok még a kérdőjel Egyre inkább rá kell döbbennünk, hogy nincsenek központi receptek. Ahogy a gazdaság, úgy az oktatás, a kultúra, a közművelődés is csak a helyi körülményekhez, elvárásokhoz igazodva működhet eredményesen. A művelődési intézmények és dolgozóik szerepe szintén jelentősen átértékelődött. A kul- túrházak hagyományos rendezvényei már nem vonzanak érdeklődőket, a megváltozott társadalmi környezetben új formák szükségesek. A Pest megyei népművelők évente megrendezendő találkozója idén a társadalmi folyamatok változásainak elemzésével és a cselekvési lehetőségek megvitatásával kívánt segítséget adni a szakmában dolgozóknak. A kétnapos program lehetőséget nyújtott arra, hogy a résztvevők megtudhassanak annyit e témáról, amennyi ilyen rövid idő alatt lehetséges. Ágh Attila politológus „Az önszabályozó társadalom, civil társadalom” címmel tartott előadást. A helyi önkormányzatok és a közművelődés összefüggéseiről Pálné Kovács Ilona, a politikatudomány kandidátusa beszélt, Biró András pedig — több évtizedes külföldi tapasztalatai alapján — a civil társadalom szerveződésének lehetséges útjait vázolta. Másnap három szekcióban folytatódott a megbeszélés. A résztvevők — érdeklődésüktől függően — megvitathatták a piac, gazdaság és kultúra, az ifjúság és a kultúra vagy a falu és a kultúra kapcsolatait. Olyan témákról esett tehát szó, amelyek a népművelők számára mind szakmai megújulásuk, mind saját jövőjük szempontjából rendkívül fontosak. Ilyen például a helyi önkormányzatok kialakulása és jövőbeli szerepe. A társadalom valójában még ma sem képes ellenőrizni a döntéshozókat. A helyi ön- kormányzat szervei — a tanácsok — gyakorlatilag végrehajtó szerepre vannak kárhoztatva. A felsőbb szintek irányítják az alsóbbakat, például a megyei a községit. Az ön- kormányzati modell szerint a szintek megszűnnének, ami annyit jelentene, hogy egy-egy ügyben a helyi döntés véglegesnek számít. Mindez arra az ésszerű felismerésre épül, hogy helyi ügyekben csak az dönthet, aki ismeri a helyi körülményeket, és érdekelt a döntés eredményében. Az ön- kormányzati testület és a lakosság kapcsolata — főleg a kisebb településeken — közvetlenebb, így a helyi társadalom véleményét jobban fel tudják mérni. A készülő önkormányzati törvénnyel kapcsolatban persze még sok a kérdőjel. Például, hogy önkormányzati feladat lesz-e a közművelődés. A népművelők egy része — ahogy ez a leányfalui tanácskozáson is kiderült — félti önállóságát, szakmai függetlenségét, egzisztenciáját. Kérdés, hogy fenn tudják-e tartani az önkormányzatok a közművelődési intézményeket a jelenlegi nem túl rózsás gazdasági körülmények között? Lehet, hogy a működtetés nem lesz könnyű, de a népművelőkkel való együttműködés rendkívül fontos. A közművelődésben dolgozók azok, akik az önkormányzatok számára is segíthetnek megszervezni, ösz- szefogni a helyi társadalmat. K. A. Felvinczi Takács Zoltán A múzeumalapító emlékezete Hopp Ferenc, a századforduló idejének sikeres vállalkozója, egy nagy optikuscég tulajdonosa öt föld körüli útján a keleti művészet számtalan remekét vásárolta meg. E tárgyakat hazahozva, gyűjtőszen-s- vedélyének eredményét And- rássy (ma Népköztársaság) úti palotájában jó ízléssel elrendezte. Nagy segítségére volt ebben Felvinczi Takács Zoltán, aki éveken keresztül szakmai támogatást nyújtott az inkább pénzzel, semmint tudományos ismeretekkel rendelkező öregúrnak. Hopp 1919-ben bekövetkezett halála után — végrendeletének megfelelően — gyűjteménye .múzeum létesítése céljából az államra szállt. A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum végül is 1923. május 28-án nyi totta meg kapuit a látogatók előtt Felvinczi Takács igazgatása mellett ... A Nagysomkúton, 1880. április 7-én született ifjú érdeklődése hamar feltámadt a mesés Kelet iránt, tanulmányait mégis a máramarosszigeti jogakadémia hallgatójaként kezdte, ahol 1901-ben államvizsgát is tett. Közben a festészet is bűvkörébe vonta; Hollósy Simon irányítása mellett ismerkedett a színek és formák világával. Münohenben és Berlinben is folytatott tanulmányok után 1904-ben Budapesten művészettörténeti doktorátust szerez. Bekapcsolódik az Országos Képtár, majd a Szép- művészeti Múzeum, a Történelmi Képcsarnok munkájába. Végre 1907-ben Vay Péter — Hoppéhoz hasonló — gyűjteményének feldolgozására kap megbízást, s így ifjúkori elképzeléseinek megvalósítása látható közelségbe kerül. Innen már csak egy lépés, s a Keletázsiai Művészeti Múzeum következett. Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészi munkájával szoros egységben szakíró és egyetemi tanár iis volt egy személyben. Dürerről írott könyve 1909-ben jelent meg, Indiát, Kínát, Japánt és Koreát bemutató kétkötetes, személyes élményeken alapuló könyve Buddha útján a Távol-Keleten címmel 1938-ban látott napvilágot. (Ez utóbbi könyv rep- rintjének megjelenését jövő év elejére jelezte a budapesti Akadémiai Kiadó.) A társszerzőkkel közösen írt, Barát—Ebner—Takács A művészetek története című összegzésben a Kelet' művészetéről szóló, általa írott rész kiállta az idők próbáját, ma is számon tartott, színvonalas tájékoztató. Végül említést érdemel 1944-ben angolul megjelent Some premises of Islamic ornamental system című munkája. Egyetemi oktatói munkáját 1925-ben Pécsett kezdi meg, majd 1939ntől Szegeden folytatja, s 1940—46. között a kolozsvári egyetemen ad elő. Budapestre történt hazaköltözése (1946) után nyomban megbízást kap a Hopp Ferenc Kelet- ázsiai Művészeti Múzeum ismételt vezetésére, amit 1948- ig el is lát. Folytatja művészet- történeti előadásait is szegedi egyetemi tanárként 1950-ig, amikor — negyvennégy évi állami szolgálat után — nyugalomba vonul. Részt vett a Körösi Csorna Társaság és a Magyar Nippon Társaság alapításában. Foglalkozott az erdélyi örmények művészetével, lévén édesanyja maga is örmény származású. Értékes, alkotó életet élt Felvinczi Takács Zoltán. A sors pedig kegyes volt hozzá: szeretett múzeumában, a hozzá oly közel álló tárgyak között érte a vég. 1964. december 4-én, huszonöt évvel ezelőtt. Dr. Polgárdy Géza IALLITOTERMEKBOL A rajz magyar Paganinije A dunakeszi művészeti napok egy hónapig tartó rendezvényeinek sorában kapott helyet Szász Endre kiállítása. A 201. Sz. Gárdonyi Géza Szakmunkásképző Intézet Galériájában e héten még láthatjuk alkotásait. Szász Endre — jelenség: a rajz magyar Paganinije: virtuóz, zsonglőr. Szakadatlanul ontja magából a műveket. Képben gondolkodik, képben cselekszik. Nincsenek nehézségei, csak villámgyors megoldásai, közvetlen, természetes anyanyelve nem a szó, hanem a vonal. Lapjai nem mutatványok, hanem egyre inkább eszmék. Művészetének nem számolható tömege arra utal, hogy nála a minőség mennyiségi tényező is. Föltárulkoznak az évszakok, a szerelem, a pompázatos női test. Különleges nála az állatok ábrázolása. Valóságos és kitalált macskákról van szó. Pazar ötletek sorjáznak kifogyhatatlanul: az egyik tenyérből arc virágzik, a szörnyfigurák is megszépülnek vonal- vezetésében. Páratlan nemcsak rajzi energiáinak bősége, hanem figyelmessége is, mely egy iskolát is központtá emel műveivel. Az is, központ, mert az ifjúság a holnap lehetősége. Lelkesedésükből lesz alkotás. A megnyitón a helybeli zeneiskolások énekeltek, a szakmunkásképző tanulói videofelvételeket készítettek Szász Endre grafikáiról, és ők a beszerzői a festőállványoknak, melyekre a metszeteket helyezték. Irányítójuk nevéről sem feledkezhetünk meg, hiszen Horpácsi Miklósné könyvtáros a lelke az ügynek, ő alapította, ő szervezi Dunakeszin a Gárdonyi Galéria színvonalas, léleknemesítő programját. Egészen más világot tükröznek Oltvainé Dancsó Ilona képei, amelyeket az I. kerületi Hazafias Népfront Bem rakparti székházában tekinthetünk meg ezen a héten. Virágciklus ez, amelyben pompázó erdélyi kerteket, tájakat foglal össze. A krizantémok, őszi rózsák emberi derűt és megnyugvást is sugároznak. Tájakról is elmélkedik, Budapest. Szentendre vedutáiról, a Dunakanyarról, de most különös érdeklődésre tarthat számot isztambuli képsora, bensőséges látomása a Kék Mecsetről, a Hágia Sophia székesegyházról, a szultáni hárem folyosójáról. Stílusos, hogy a budai Török Fürdő zárja a sort, mintegy festői hidat építve a Duna és a Boszporusz között. Képzőművészeti naptáron Pest megyei népviseletek A poszterházakban, papír- és írószerboltokban már ki-ki javában válogat a jövő esztendei naptárkínálatból. Látványosat vagy szerényebbet, művészit vagy mindössze egyszerű feljegyzéshez kellőt, ajándékba szánt különlegeset itt is, ott is lehet találni. A sok közül számunkra egy most különösen kedves: ez pedig a Képzőművészeti Kiadó Pest megyei népviseleteket bemutató tizenkét színes képes falinaptára, valamint ugyanez miniben, ajándékkísérő figyelmességnek. A képekhez igényes ismertető tartozik: a szerkesztés és az írott tájékoztató I. Sándor Ildikó szentendrei néprajzkutató munkája. A képek Gergely Sándor művészi fényképfelvételei. A címlapról népviseletükbe öltözött, Érden élő bukovinai székelyek köszöntenek ránk, boldog új esztendőt kívánva. Nagytarcsai asszony, pilisvö- rösvári német család, galga- mácsai játszadozó gyerekek következnek egy-egy hónap hangulatát idézve a következő naptároldalakon. A színes kép Zsámbokon a pünkösdi királynézést örökítette meg, Pomáz- ról a Szent István-napi koszo- rúzást, s ismét Nagytarcsáról egy menyecske mosolygós képe került a naptárba. A fotós Pilisszántón a „Luciák” fogadását örökítette meg. Közmondásaink Jól emlékszem gimnazistakorom latin óráira, amikor az elégséges jegyhez is minimum húsz közmondást kellett tudni Nem is szólva a szállóigékről. Sűrűn emlegettük a klasszikus mondást, miszerint: az ismétlés a tudás any|a. Ügy tűnik h“P.,,.yii'tozó világunk, átalakulóban lévő társadalmunk sem nélkülözi a régmúltban született, de máig is életképes igazA hazánkban bejegyzett több mint harminc párt helyenként látványosán, elsősorban pénzt, milliókat hajkurászva készülődik a megméretésre. Az addig nyújtózz, ameddig a takaród er mindinkább hétköznapias formát öltött szólásmondás lett. Ebből következően a kérdés az, hogy ki van a paplan alatt és milyen ágyon alszik!? Vannak ugyanis olyanok, akik az isten szabad ege alatt, vagy valamelyik lépcsőházban hajtják álomra a fejűket. Az otthontalanoknak, a lakásra váróknak, a kis- pénzűeknek, a létminimum körül tengődőknek vajon mit, milyen távlatokat ígérnek a versengő pártok? Ezért nagyon már azon sem lehet csodálkozni, hogy ma is Járja a mondás: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Vagyis az üzletek, piacok standjait járva nem kell elkeseredni, hiszen a csirke még mindig Olcsóbb, mint mondjuk a kacsa vagy a liba. Nem is szólva a májáról! A létminimum környékén vagy az alatt tengődök számára mindez sovány vigasz, gyenge asztali teríték. Miként az is, hogy a történelem az élet tanítómestere! Tanuljuk is mindennap, hiszen a tegnapi történelmet már nagyjából átírták és vannaik még lapjai, amelyek gyűröttek, s várják a kisimítást. Sokszor és nem mindig a nemzeti érzésre apellálva. Inkább azt kijátszva nyúltak a szónokok századunkban a közmondáshoz. miszerint: ahol jól élek, ott a hazám. Azt már tudjuk, hogy még nem mindenkinek paradicsoma ez a föld, és bizony egy jó ideig keveseknek lesz biztos és nívós a megélhetésük. Legyen vigasztalás a csüggedőknek az, hogy a fene nagy jólét sem mindig szolgálta a hasznos gondolkodást. Petőfi minden bizonnyal nem írta volna meg „Az apostoP’-t, ha nem fázott és nélkülözött volna annyit Pest városában, valamelyik albérleti szobában. Ahogy mondani szokás, minden nézőpont kérdése. Szerencsére a jóléti társadalmakban is születtek és keletkeznek maradandó alkotások, mintegy jelezve azt, hogy azért a kényelmes családi fészek, egy tartós bankbetét, a filléres gondok ismeretlensége, kedvez a fantá- ziálgatásnak. Végső soron nagy igazság rejtőzik abban, hogy az álmodozás az élet megrontója. No, de még mindig elviselhetőbb, mint a keserű ébredés. Viszont: a kocka el van vetve, s előttünk a Rubikon. Vajon, át is kelünk rajta!? Gyócsi László Szász Endre: Nő virággal Még egy megyei művész állít ki a fővárosban. A Gyomron élő festőművész decemberben a II. kerületben a Marczibányi téri művelődési házban vendégeskedik akva- relljeivel, amelyek érzékeny alkotót mutatnak. Minden tekintetben megoldott akvarel- lek ezek, melyek láttamozzák és értelmezik szűkebb-tágabb festői otthonának választott motívumait. Művészete csöndes, de igaz érték — méltó a figyelemre. Losonci Miklós Oltvainé Dancsó Ilona: Isztambul, Kék Mecset Tudomá nyközi együttm ü ködés Novel-hálózat A hazai felsőoktatás jelenleg legkorszerűbb számítás- technikai műhelye kezdte meg működését a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző karán. Az elsősorban a hallgatók oktatását szolgáló új számítástechnikai központ harminc IBM rendszerű gépe és a hozzákapcsolódó perifériák közvetlen gazdasági hasznot is hoznak az intézményeknek. A külső megrendelések teljesítésével szerzett nyereséget a kar korszerűsítésére fordítják. Többek között folyamatirányítási, üzemvezérlési, ügyviteli és szövegszerkesztési feladatok megoldását vállalják. Megkezdték egy olyan, a tanszékeket ösz- szekapcsoló novel-hálózat kiépítését is, amely lehetővé teszi a számítástechnikára alapozott tudományközi együttműködést. A központot később összekapcsolják a világ nagy számítógépes adatbankjaival. Boszorkányok pedig nincsenek Török kori levelek A török hódoltság idején Jászberényben íródott leveleket jelentetett meg könyv alakban a Szolnok Megyei Levéltár. A Hegyi Klára turko- lógus fordításában kiadott 151 levélnek külön jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a megírásuk idején — 1570 és 1669 között — a település szultáni tulajdonban volt, nagy többségük az oszmán birodalom fejének íródott, s így különösen jó képet adnak a megszállók hivatali rendszerének működéséről, a hatósági előírásokról, a tiltó és büntetőrendelkezésekről. A legérdekesebb darabok közé tartozik egy 1654-ben írt levél, amelyet nem a szultánnak, hanem Musztafa egri pasának címeztek. Ebben a jász város négy boszorkány kivégzéséhez kérte a pasa engedélyét. Musztafa hatvani szandzsákbégjének írt válaszlevelében megadta hozzájárulását, de ugyanakkor kifejezte azt a véleményét: elítéli a vallási megszállottságból eredő barbarizmust.
