Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-06 / 288. szám

1989. DECEMBER «., SZERDA %t£Man 3 A forint újabb leértékelése Kettős pénzrendszer Hétfőn érkezett a rövid, de sajnos, már nagyon ismerős hír: a Minisztertanács dönté­se alapján a Magyar Nemzeti Bank 10 százalékkal leértékel­te a forintot a konvertibilis valutákhoz képest. Tavaly jú­lius óta ez a negyedik leérté­kelés, így összesen 27 száza­lékkal, azaz csaknem egyhar- madával csökkent a forint ér­téke. A hivatalos indoklás sze­rint Magyarország konvertibi­lis fizetési mérlege tovább romlott, az ország eladósodása a remélt stabilizálódás helyett tovább folytatódott. A mostani leértékelés, tekintettel a gyor­suló inflációra, tulajdonkép­pen nem is meglepő. Vállala­taink jelentő része ugyanis az egyre növekvő költségeket nem tudja gazdaságosabb ter­meléssel ellensúlyozni, ezért termékeik mindinkább kiszo­rulnak a nyugati piacról, amely nem ismeri el a magas magyar költségeket. Mit remél a kormány az in­tézkedéstől? Azt, hogy némileg olcsóbbá és így vonzóbbá vál­hat a külföldi vállalkozó tőke számára a magyarországi be­fektetés. Pénzügyi szempont­ból, legalábbis elvben, az is helytálló, hogy az egységes va­lutapiac kialakulásához járul­nak hozzá a leértékelések, ugyanis ily módon lehetne kö­zelíteni az állami banki és a magánárfolyamokat. Keveset Ő ÍRTA Kőrös köröz Manapság annyi Pozsgay Imrén gúnyolódni, mint — bizonyos sajtókörökben — tanulónak eleget tenni a házifeladat-készítésnek. Nem különlegesség tehát, ha a Világ (89,28.) munka­társa, Körös László is igyekszik jelest, de legalább egy elégségest kapni. Az ürügy viszont... Éveken át zengett a ma­gyar tömegtájékoztatás az elégedetlenségtől: a politiku­sok nem jelennek meg ma­gánemberként, magánéle­tükben ... Emlékeznek rá?! Most meg ez nem tetszik K. L.-nek. Micsoda dolog az, hogy egy Magyar Hírlap olyasmivel foglalkozik, mint Pozsgay Imre egészségi ál­lapota, fizikai kondíciója?! Micsoda állapotok! Mire kaphatók némely firkászok! Na persze, ha Pozsgay Im­re esetleg nem vállalta vol­na a pártját, ha esetleg nem vállalta volna, hogy ő az MSZP köztársasági elnök­jelöltje, akkor talán-talán lenne a számára mentség .. . de így?! Kőrös tehát tovább köröz, bemérendő a pontos találatot. Körözés közben persze előfordulhat, megszédül az ember. Feltételezhetően ez volt az oka, hogy K. L. — mert a szakmában szándé­kos csúsztatásnak neve­zett módszert fel nem téte­lezzük róla — úgy a hu­szonötödik sor táján már kezdi összekeverni a dolgo­kat. A köztársasági elnök­jelölt Pozsgayt. Für Lajost, s Ribánszkit (így, kereszt­név nélkül), meg Berecz Jánost, akinek azért kijár még a keresztnév ... Utób­bi kettő miként kerül ide? Ki tudja? K. L. talán... Hacsak körözés közben nem vesztette el a tájéko­zódóképességét. Nincsen ok aggodalomra! A köröző bir­tokában van ennek a ké­pességnek. Mert íme, lecsap! Het­venegy sornyi előkészítés után következhet a lényeg, a csattanó. A bölcsekről. Akik — bár „Lehet, hogy Pozsgayt megválasztják köztársasági elnöknek" — „... továbbra is gyaníta­nák: ha ö egyszer odavág. akkor oda lesz vágva." őrizkedjünk tehát a ... a körözőktöl kell egyre in­kább őrizkednünk! KLIENS beszélnek róla, de tény — és talán ez volt a legsúlyosabb érv a leértékelés mellett —, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek, elsősorban a Va­lutaalap ennél jelentősebb le­értékelést sürget az ország in­gatag pénzügyi egyenúlyának megteremtéséhez. Márpedig a Valutaalap „ajánlásain” egy oly mértékben eladósodott or­szágnak, mint Magyarország, nem célszerű sokat meditálni. Szemérmesebb a közlemény a leértékelésnek a lakosságra gyakorolt hatását tekintve. Közgazdászok vitatják, hogy a leértékelések általában milyen arányban válnak inflációs té­nyezővé. Egyesek szerint min­den leértékelés egyharmada szinte azonnal megjelenik az árakban. Máris elhangzottak olyan érvek, hogy mivel a lakosság már úgyis csak ötven dollárt Évtizedek óta vezet az olcsó felvágottak listáján a párizsi. Hosszú ideig csak sertéshús­ból készült. Aztán,, néhány éve, megjelent a baromfipári­zsi, s lett általa nagy a versen­gés, a konkurencia. Pest megyében nyolcezer élelmiszerüzlet található, köz­tük állami, szövetkezeti és ma­gán, vegyesen. Galántai László a megyei tanács termelésellá­tási és felügyeleti osztályának főmunkatársa kiegyensúlyo­zottnak ítéli meg az említett üzlethálózatban az olcsó felvá­gottak kínálatát, de azért azt külön is hangsúlyozta,, .hogy akadnak ezen termékeknél mi­válthat ki évente, a leértékelés közvetlen inflációs hatása nem lesz jelentős. Ennek a magya­rázatnak az a gyenge pontja, hogy nem számol a mind ki­terjedte bb, lassan már feketé­nek nem is nevezhető valuta­piaccal. Egyes szakértők sze­rint ma már olyan kiterjedt az országban a konvertibilis valutában való kereskedelem, hogy nem túlzás kettős pénz- rendszerről beszélni. A valutás üzletek, áruházak száma ro­hamosan nő, dollárért lakást, autót lehet soron kívül vásá­rolni. A nálunk nem kapható vagy hiánycikk gyógyszerek magánimportjára is mind töb­ben „szakosodnak”, de szín­házjegyet, sőt, magas színvo­nalú fogorvosi ellátást is vá­sárolnak ma már magyar ál­lampolgárok konvertibilis va­lutáért. P. É. nőségi kifogások. Az illetékes kereskedelmi felügyelőséghez eljuttatott panaszok, észrevéte­lek, minőségvizsgálati ered­mények az,t mutatják, hogy ál­talában az esztendő első felé­ben jobb, míg az utolsó ne­gyedévben rosszabb a felvágot­tak, köztük a párizsi minősé­ge. Napjainkban, amikor mind­inkább növekszik a kiskerese­tűek, a fizetéstől fizetésig élők száma, válik mind keresetteb­bé az olcsó felvágott. Pest me­gye üzleteiben ma még bősé­ges a kínálat. Gy. L. dóbb, sok esetben nem veszi át az árut — inkább kötbért fizet. Exportálhatnának a tő­kés országokba, de ahhoz a legtöbb helyen fel kellene újí­tani az elavult gépparkot — a jelenlegi helyzetben viszont erre nincs sok remény. Jó néhány textilgyár már be­zárta kapuit, vannak olyanok, amelyek szociális, kulturális épületeik eladásával ugyan pil­lanatnyilag elkerülték a cső­döt, de nap mint nap a létü­kért küzdenek. Hogy mit tett eközben a TDSZ? Áprilisban levelet ír­tak a miniszterelnöknek, mely­ben feltárták gondjaikat. Csak udvarias választ kaptak, konk­rét segítséget nem. Több fó­rumot megkerestek, hogv az időközben megszűnt Állami Tervbizottság javaslatainak érvényt szerezzenek, de nem jártak sikerrel. Számos alka­lommal „kilincseltek” a ban­koknál annak érdekében, hogy egyik vagy másik vállalat köl­csönt kaphasson, s az ott dol­gozók ne kerüljenek az utcára. Nemrég 28 ezer textilmunkás aláírásával levelet adtak át a parlament elnökének, melyben a szervezett dolgozók a szak- szervezeti tagdíj adómentessé­gét követelik. A dolgozók számára termé­szetesen kézzelfogható változás az lenne, ha a bérük emelke- ne. A textilesek bérelmaradá­sa az ipari átlaghoz képest már eléri a 2 ezer forintot. Jellemző adat, hogy a textil­iparban dolgozók 46 százaléka nem fizet személyi jövedelem- adót, mivel az éves keresetük nem éri el a 77 ezer forintot. A kormánytól most már konkrét intézkedéseket vár­nak. Szeretnék elérni, hogy a textilvállalatok jövőre liberali­zált bérgazdálkodást folytat­hassanak. Ha kevesebb béradót kellene fizetniük, jobban tud­nák emelni a fizetéseket. Sé­relmesnek találják, hogy a túl­órák, műszakpótlékok után is adózniuk kell. Harcolnak azért, hogy a három műszakban dol­gozó nők további nyugdíjked­vezményt kapjanak. Martos Istvánná úgy gon­dolja, komoly kár érné a nép­gazdaságot, ha hagynák tönk­remenni ezt az iparágat. Félő, hogy nem lesz mindig elegen­dő devizánk az importárura, s akkor elképzelhető, hogy a kor­mánynak sem ereje, sem pén­ze nem lesz már a textilipar feltámasztására. Hargitai Éva Annak is igyekeztünk utá­nanézni, hogy a vágóhíd volt dolgozói közül kik vállalnák az újraindítást, valamilyen vállalkozási formában. Zom- bori Máté (volt) hentest a szentlőrinckátai tanácsházán találtuk meg. Kiderült, hogy ő karbantartó lett, s már semmi­képpen nem menne vissza a szakmájába. Povázsony Istvánnét, a szövetkezet egyik leghűsége­sebb sertéshizlalóját tóalmás! otthonában kerestük fel. El­mondta, hogy anyagiakkal semmi esetre sem szállhatna be a vállalkozásba, hiszen most építenek új házat. Lead­tak tíz hízót, s még 14 van az ólakban, amelyek valószínűleg a szentlőrinckátai vágóhídra kerülnek. Pedig idegenek már ráígértek a tsz felvásárlási árára. A Povázsony család több sertés hizlalását is vállalná, ha olyan szerződést kötnének ve­lük, ami figyelembe veszi majd a napi árakat. Az év végéig tehát csak 10- 15 sertést vágnak Szentlőrinc- kátán. Hogyan tovább? Azt még senki sem tudja. Igaz, számítanak az érdekeltek ar­ra, hogy az árfelszabadítás kedvez majd a termelőknek is, a vágóhídnak is, s talán akkor lesz majd vállalkozó a beüze­melésre is. Kérdés, hogy a szabályozók nem lépnek-e közbe? Aszódi László Antal Keresik, mert olcsóbb Listavezető a párizsi HEM TITKOS, CSAK NEW PUBIIKUS Somogyi László bizakodik A világkiállítást előkészítő bizottsáá a héten tárgyalja meg a Koping-Datorg szakem­bereivel azt az elemzést, ta­nulmánytervet, amit a kiállí­tással kapcsolatban elkészítet­tek, s amelyről a közelmúlt­ban az a tévhit terjedt el, hogy adatai titkosak, a közvélemény számára nem hozzáférhetők, ez utóbbi igaz. Somogyi László kormány- biztos a hírrel kapcsolatban közölte, hogy titkosságról szó sincs. Viszont a tanulmányo­kat előzetesen meg kell vitat­niuk, s csak akkor kerülhet sor összesítésükre, publikálá­sukra. Óhatatlanul is felmerült a kérdés: vajon az Országgyű­lés közelgő, december 18-ai ülésszakára a képviselők mennyire tudnak felkészülni a „világkiállításból”. Vagyis lesz-e elegendő idejük arra, hogy az említett anyagot ala­posan, tehát a legaprólékosabb részletekbe menően tanulmá­nyozhassák!? Kérdésünkre a kormánybiztos elmondta, hogy a tanulmány vaskos, 260 ol­dalas anyag, amely a hon­atyák számára, a felkészülési idő rövidsége miatt, valóban megemészthetetlen lenne. Ezért egy magvas, 40 oldalas összefoglaló anyag készül. A beszélgetés során arra is ki­tért, hogy az ország jelenlegi felzaklatott gazdasági állapo­tában érthetőek egyes körök aggodalmai a felmerülő kiadá­sokat illetően. Amikor telefonon megke­restük, kora reggel volt, de hivatalában már ott tartózko­dott dr. Petrovai László, a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal ve­zetője, akivel, mint említette, éppen arról tárgyaltak, hogy a Budapest—Bécs világkiállítás­sal kapcsolatban szeretnének megszervezni egy előzetes vi­lágtalálkozót. A beszélgetés végén remé­nyét fejezte ki, hogy a parla­ment, ahogy eddig, ezután is korrektül foglal majd állást a világkiállítással kapcsolatban. Gy. L. Ha (f)elszabadítják az árakat Talpra all-e a vágóhíd? Amikor az idén szeptember­ben bezárták a szentmárton- kátai Kossuth Termelőszövet­kezet szentlőrinckátai vágó- hidját, nem igazán lepődtek meg az érdekeltek. Már jó ide­je számítottak erre a tsz ve­zetői, a hentesek és a környék­beli kistermelők, hiszen a leg­stabilabb szállító, a törteli Dózsa Tsz felszámolta a nagyüzemi sertéstenyésztést. Beépített emberek? A Kossuth szentmártonká- tai központjában Dávid István elnökhelyettessel, Rada Károly kereskedelmi ágazatvezetővel és Juhász László főkönyvelő­helyettessel beszélgettünk a bezárás okairól. Elmondták, hogy a hetvenes évek elejétől üzemelő vágóhi­dat a tóalmási székhelyű szö­vetkezettől vették át 1984-ben, amikor az a szentmártonkátai- val egyesült. Elsődleges fel­adatuk volt — s ma is az len­ne! — Szentlőrinckáta, Tóal­más, Szentmártonkáta és Tá- piószecső húsboltjainak ellátá­sa. A négy község mellett Z sámbokon, Jászfelső szent ­györgyön, Jászfény szarun, Pusztazámoron vásároltak fel évente 4-5 ezer háztáji sertést, s mintegy kétezret vágtak le és dolgoztak fel, a többit az Allatforgalmi Vállalat nagyká- tai kirendeltségének adták to­vább. Azonban a háztáji sertés feldolgozása veszteségesnek bizonyult a vörösáru, illetve a fehér árú rossz aránya miatt — az utóbbi javára. Vagyis túl sok volt a szalonna a házaknál nevelt hízókon, ezért kötöttek szerződést a törteli szövetkezettel, ahonnan nagyüzemi feldolgozásra al­kalmas alapanyagot kaptak. Ám így is csak nullszaldós volt a vágóhíd termelése. A felvásárlási árak idei hir­telen megemelkedése s a ház­tájiban évek óta csökkenő sertéstartási kedv miatt patt­helyzet alakult ki. Ráadásul megjelent a szövetkezet felvá­sárlói területén néhány idegen cég, többek között a Szekszár­di Húsipari Vállalat, s megbí­zottai 60-70 forintos árat ígér­tek. Annyira éberek az idege­nek, hogy már-már „beépített emberekre" gyanakszanak a Kossuthban, mert amikor az ő felvásárlójuk felajánlja a 60 forintos árat, rögtön utána megjelennek az idegenek a gazda lakásán, s ráígérnek 5-10 forintot. Ezt meg is te­hetik az exportjoggal bíró nagyüzemek, mert magasabb állami támogatást kapnak. Kilenc hentes dolgozott a vágóhídon. Szeptemberben azonban el kellett őket helyez­ni a szövetkezeten belül, de akadt, aki másutt keresett ma­gának megélhetést. Igaz, a be­zárást sürgették a hatóságok is, mert nagyon lerobbant a vágóhíd. Ma már nem is en­gednék újbóli üzemeltetését teljes kapacitással. # Október elseje óta mégis üzemel a vágóhíd. Hogyan le­hetséges ez? — A lakosság húsellátása kritikán alulivá vált a vágó­híd leállítása miatt. Engedélyt kaptunk a hatóságoktól arra, hogy heti 10-15 sertést levág­junk, s a szövetkezet gazdál­kodási területén négy község­be szállítsunk tőkehúst, sza­lonnát, belsőségeket. Feldol­goznunk azonban már nem le­het, bár nem is tudnánk, mert csak két hentesünk dolgozik a vágóhídon. A termelést azért mertük elkezdeni, mert a kormány ígérete szerint október elsejé­től visszamenőleg kilónként 17 forint támogatást kapunk az intervenciós alapból azért, hogy a belföldi ellátás zavar­talanságát biztosítsuk. Csakis ezzel az állami támogatással tudjuk veszteség nélkül feldol­gozni a háztáji sertéseket. Azonban a mostani mennyi­ség már alig ötödé a fél évti­zeddel ezelőttinek — állítja Dávid István elnökhelyettes. Másfél millió hiányzik 0 Milyen feltételek mellett nyitnák meg újra a teljes ka­pacitással dolgozó vágóhidat? — Számítunk arra, hogy ha januártól valóban szabadáras lesz a mezőgazdasági termé­kek széles csoportja, akkor a sertéstenyésztői kedv is meg­növekedik, s talán a vágóhíd munkája is nyereséges lesz. Csakhogy a mostani állapotá­ban nem lehet újra indítani a vágóhidat, mert a felújításá­hoz legalább egy-másfél mil­lió forintra lenne szükségünk. Ezt a pénzt azonban a szövet­kezet nem tudja honnan elő­teremteni. Ezért gondoltunk Gyógyítani lehetne — feltámasztani nem Kevesebb béradó, több bér arra, hogy a hatóságok által hiányolt előhűtőt még megépí­tenénk, s így kisebb hiánypót­lások után már heti 30-40 sertés vágására lenne alkalmas a vágóhíd. E feltételekkel esélyt éreztünk arra, hogy vál­lalkozó bérbe venné a vágó­hidat. Többször meghirdettük a sajtóban, de nem volt rá je­lentkező. Pedig szerintünk — ha mondjuk, jószágonként 200 forintot fizetne bérleti díjként a vállalkozó — nyereségessé tehetné a vágóhíd termelését. Szentlőrinckátán Jónás Ist­ván háztáji agronómust is megkerestük: Lehúzhatják a rolót O Milyen feltételek esetén lehetne újból teljes kapacitás­sal üzemeltetni a vágóhidat? Az ő véleménye szerint elő­ször a sertéshizlalási kedvet kellene újból föllendíteni. Ez azonban a hagyományos egy­oldalú szerződésekkel lehetet­len. Ha olyan szerződéseket kötnének, amelyek rugalma­san követik a napi árakat, ak­kor esély volna a vágóhíd új­bóli beindítására. Egyébként a háztájiban is lehetne produ­kálni a nagyüzemi minőséget, csakhogy ahhoz előbb ki kell dolgozni egy megfelelő tech­nológiát, s meg kell javítani a tápokban a premix arányát, béltartalmát — vélte Jónás István. Az egy más kérdés — fűzte tovább a gondolatot —, hogy ha a mai ötven-hatvan évesek végleg kiöregednek, ki lép majd a helyükbe, hiszen a fia­taloknak nem vonzó a sertés- tenyésztés mint fő megélheté­si forrás. A két hentest, Zomborl T. Lászlót és Szekeres Jánost is megkérdeztük: vállalnák-e kft. formájában a vágóhíd újrain­dítását. Mindketten nemmel feleltek, hiszen ahhoz saját tőke is kellene, ami nekik nincs. Fejős Pál, a szövetkezet nagykátai húsboltjának hente­se szerint jót ötlet a kft., csak éppen néhány évet elkéstek vele. Mert amikor maximált árak voltak, lehetett számítani arra, hogy mindig lesz elég vágni való sertés. Ma, ha a hizlalás! kedv az eddigi mér­tékben csökken, biztos, hogy a szentlőrinckátaihoz hasonló kis üzemek végleg lehúzhatják a rolót. Feszült hangulatban készül­nek a textilesek XXVII. kong­resszusukra, amelyet a hét­végén rendeznek meg. Dr. Martos Istvánná főtitkár a tegnapi sajtótájékoztatón úgy fogalmazott: megalázó magya­rázkodni a tagságnak, de meg­érti az embereket, akik elége­detlenek, s kézzelfogható vál­tozásokra várnak. A lehetősé­gekhez képest a TDSZ min­dent megpróbált, de csodákra ők sem képesek. Már a legutóbbi kongresszu­son jelezték a kormánynak, hogy a követelményeknek — feltétel hiányában — nem tud­nak eleget tenni. Követelték a változásokat, s az akkor még létező Állami Tervbizottság megvizsgálta az ágazat helyze­tét. Tulajdonképpen minden­ben egyetértettek a TDSZ-szel, a baj csak az, hogy az elmúlt négy évben sem történt vál­tozás, sőt a gondok még ége­tőbbé váltak. A tőkés import liberalizációjával mára már felsejlett az a veszély is, hogy a hazai textilipar szép lassan elsorvad. A szovjet piac „be­dugulásával” egyes vállalatok raktáraiban hatalmas eladat­lan készletek halmozódtak fel. Az életszínvonal csökkenésével a belkereskedelem is tartózko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents