Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-05 / 287. szám
4 1989. DECEMBER 8., KEDD Eszperancidból — Ideáliába Átlaggyerekből zsenit farag a Talento? A Télapó Eszperanciából érkezett, s nagy, ajándékokkal teli zsákja is — stílszerűen — zöld volt. Ebből sorra kerültek elő a Mikuláscsomagok, mert minden, a Télapó elé szólított gyerek szépen válaszolt Hópelyhecske kérdésére. Mondanom sem kell talán, hogy a szemüveges, szőke süldőlány, Hópelyhecske szintén eszperantó nyelven faggatta a legkevésbé sem megszeppent kicsiket. Ezen a napon tulajdonképpen vizsgázott a kísérleti osztály. Az a huszonkét kisdiák, akik a Talento-alapítvány által támogatott különleges csoportban kezdték meg szeptemberben az általános iskola első osztályát. Az oktatási kísérlet színes palettáját valamennyire is ismerők kapásból fél tucat, csalhatatlannak kikiáltott módszert tudnak felsorolni a Zsolnaitól a Waldorf-pedagógiáig. A Talento- féle iskola sem merőben újat talált ki, néhány módszert felhasznál más kísérletekből. Az alapját mégis Polgár László pszichopedagógus, a sakkolimpiai bajnok lányok édesapjának módszere jelenSzokatlan egyöntetűség. A felelős szerkesztő, becsületére válik, nem titkolta meglepetését. A rádió szombati 168 óra műsora (is) beleszólt abba a vitába, amely A KURATÓRIUM körül, miatt, annak ürügyén (kinek-kinek tetszése szerinti a választás) kibontakozott. A hallgatók telefonjai egyöntetű egyet nem értést mutattak az elhangzottakkal. Azaz a hallgatók nem tartották nemzeti sorstragédiának a Minisztertanács döntését. Annak a felügyelő bizottságnak a kinevezését, amelynek a feladata a televízió, a rádió függetlenségének, pártatlanságának, objektivitásának, nemzeti jellegének (kinek- kinek tetszése szerinti a választás) a szavatolása. Hallgató voltam én is, csak éppen nem telefonáltam. Azért nem, mert tudom, mert még emlékszem rá: az ilyen kuratóriumnak a kinevezése tetszetős politikaipárti követelés volt néhány hete, hónapja, s ezt a követelést a két legfontosabb tömegtájékoztatási intézményben dolgozók minden lehető módon helyeselték. Azért sem telefonáltam, mert már kedden, november 28-án, a — 168 óra — című közéleti hetilap 30. számában olvashattam, hogy ez a bizottság — bár akkor, amikor a citált sorokat fogalmazták, feltételezhetően még csak az első lélegzetnél tarthatott — „kizárja az ingerlő figurákat, ingerlő műsorokat, levágja a szóvégeket, kiszúrja a jelzők szemét ...” És olvashattam azt is — a csütörtökön megjelent Heti Világgazdaságban —, hogy ez a bizottság .....o kézi vezérlésű médiaellenőrzés átmentési kísérlete", azaz jogos, ha „... szinte puccsszerű létrehozásának hírét nyomban tiltakozásözön követte.” Az „özön" a HVG szerint a következő volt: az SZDSZ, a Fidesz, az MSZDP, a Nyilvánosság Klub. És a hét folyamán olvashattam, hallhattam, nézhettem ... azaz egy pillanat alatt kiderült, a magyar közélet legnagyobb problémája, a közállapotok legnagyobb botránya a KURATORIUM. Kínosan feszengek minődig, amikor szakmám, szakmánk a maga ügyeivel a nagyközönséget traktálja. ti. Ennek az a lényege, hogy minden gyermekből ki lehet hozni valamilyen területen különleges képességeket. A Talento-alapítványt a Magyar Eszperantó Szövetség hozta létre, s az a terület, amelynek művelésével a maximumot akarják kihozni a kicsikből, az idegen nyelv és a matematika. Az előbbi tanulásához a legjobb alap a magas fokú anyanyelvi kultúra és az elsőként felvett eszperantó nyelv. Az egyenként színpadra lépő gyerekek mindössze három hónapja foglalkoznak az eszperantóval, de — mint ez a Télapóval és Hópelyhecskével folytatott beszélgetésből kiderül — birtokában vannak egy alapfokú társalgási nyelv- ismeretnek, nagyjából olyan mértékűnek, amilyet egy, az általános iskolában oroszt tanuló átlaggyermek a harmadik év végén produkál. — A huszonkét gyermekkel hat pedagógus foglalkozik — mondja Rados Péter András, az osztály módszertani vezetője. — Olyan, Lengyelországból érkezett eszperantó tanárnőjük van, aki ezen a Feszengek tehát most is. Egy sor erejéig nem terheltük olvasóinkat azzal, amikor picike — „vidéki”, „ja, csak egy megyei” — lapunk megvívta a maga harcát az önálló szellemi műhely státusért, a fejléc alatti „politikai napilap” megjelölésért. Ügy gondoltuk, csak ránk és a hadállás másik oldalán állókra tartozik. Az olvasókra: a végeredmény. Feszengek tehát most is, mert telnek az újsághasábok, fogy a műsoridő, a hallgató, a néző, az olvasó azt hiheti: itt a világ vége, mert itt a KURATORIUM. Volt egy követelés. Volt egy megállapodás annak teljesítéséről a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon. A kormány most, ez utóbbinak megfelelően döntött. S ekkor ... igen, akkor kitört a botrány. Tiltakozik az a három párt, amely a zászlóvivője volt a követelésnek, s amely a felkérés ellenére nem hajlandó képviselőit a bizottságba küldeni... Tiltakoznak olyan televíziós hatalmasságok, akik... Aláírásokat gyűjtenek, leveleket fogalmaznak a kormányfőhöz címezve különböző csoportok. Céltáblává lépnek elő olyan személyiségek — mert „... a kritizálók szerint... Pozsgay Imre szellemi körletéhez” tartoznak (HVG., 89/ 48., 17. old.) —, akikkel néhány hete, hónapja a rádióban, a televízióban naponta találkozhattunk. Egyetlen név csak: Bihari Mihály. Most már ö sem?! Ugyanazoknak nem kell, akik korábban ötször köszönték meg a műsorukban való szakértői közreműködését,..?! Mi zajlik itt? Valóban a KURATORIUM a baj? Avagy ez az ürügy bizonyos politikai, pártküz- delmi és magánszámlák és ellenszámlák benyújtására, elismertetésére, kifizettetésének kezdeményezésére? Lehetetlen! Hiszen ebben az ügyben mindenki a tisztaságról, a becsületről, a nemzet szolgálatáról beszél, nyilatkozik, ír ... A közönség legalábbis ezt látja, hallja, olvassa. És mit gondol? És kiknek fontos, hogy mit gondol? I | Mészáros Ottó nyelven előbb tanult meg, mint lengyelül. Egészen más módszerekkel haladunk, mint az általános iskolában. Mert Polgár László módszerének lényege, hogy egyszerre egy tárggyal foglalkozik intenzíven. Ezek a gyerekek most elsősorban magyarul és eszperantóul tanulnak. Csak nyomtatott nagybetűkkel írnak, igaz mindkét nyelven. Olvasni szótagolva tanulnak, mint sok más kísérleti iskolában, ők is a kisegítősök ábécés könyvéből. — A Talento az idegen nyelvek ismeretében és használatában szeretne átlagon felüli teljesítményt kihozni a gyerekekből. Ez dicséretes, de nem áll fenn a veszély, hogy a tervezett, minden évben újabb idegen nyelv tantervbe iktatásával Bábelt építenek a gyerekfejekben? Hiszen ezek szerint például ötödik osztályos korukra már öt különféle idegen nyelvet kell gyakorolniuk. Ez még anyanyelvű tanárok foglalkoztatása mellett is túlságosan megterhelő- nék látszik. — Nagyon sok mindennem alakult ki még véglegesen — válaszol Rados Péter András. — Annak ellenére, hogy az első osztály tantervi elképzelései viszonylag kidolgozottak voltak, sokat kellett menet közben változtatni. így lesz ez a továbbiakban is. Nyilván a gyerekekhez szintén idomítani, formálni kell az oktatási szisztémát. Az ünneplő ruhában az első sorokban ücsörgő kisiskolások. akik várják, hogy a budaörsi Jókai Mór Művelődési Ház színháztermében a Télapó elé szólítsák őket, teljesen átlagos gyerekek. Sőt, a módszertani vezető szerint valamivel átlag alattiak a képességeik. Legalábbis ezt bizonyítják az év eleién készült pszichológiai felmérések. Akadnak közöttük olyanok, akiknél még nem alakult ki véglegesen, hogy melyik kezüket használják az írásnál, s még a lent és fönt fogalmával is hadilábon állnak. Emiatt kicsiny világukban sem érzik igazán biztosnak magukat. Magam, aki saját írás- és olvasástudással általános iskolába került gyermekemnél tapasztaltam, hogy az efféle „túlképzést” nem igazán díjazza a hagyományos pedagógia, ebben a pillanatban éreztem meg valamit igazán ennek a módszernek a lényegéből. Rados Péter András így folytatja: — Nem válogattunk a felvételkor, hiszen a módszer lényege az, hogy átlagos gyerekekből próbálunk átlagon felüli tehetséget kihozni. De a mi tanulóinkat egy gyógypedagógus is segíti a felzárkóztatásban. Ahogy nézem a színházteremben a kísérleti osztályba járó gyerekek szüleit, akik elhozták a kisebb-nagyobb testvéreket is, rá kell döbbennem, o Talento-iskolát más is segíti. Az a családi környezet, ahonnan ezek az átlagos képességű kisdiákok naponta iskolába indulnak. Nyugodt, gyerekcentrikus, értelmes, meleg szeretet veszi körül a kicsiket. Apróság, de igen jellemző közjáték késleltette az ünnepségnek álcázott vizsga megkezdését. A Télapó-szerepre kiszemelt fiatalember magával hozta kisebbik csemetéjét is, aki megmakacsolta magát, s nem engedte, hogy az apu beöltözzön. Nem is próbálkoztak a kicsi meggyőzésével, megtörésével vagy kijátszásával. Kerítettek gyorsan egy másik apukát, akinek gyermeke engedte is a beugrást. Negyed órát csúszott a kezdés, hiszen eszperantóul jól beszélő jelentkező kellett. Mert a Télapó Eszperanciából érkezett Budaörsre. Vagy inkább Ideáliába? Móza Katalin MARGÓ KURATÓRIUM Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUPAPiST, PF.t 311 -1446 A Csatornaépítés magyar módra címmel ellátott írásomat eredetileg a Pest Megyei Hírlap Postabontásának szántam, de aztán elküldtem Papp Istvánnak, a Gödöllő Városi Tanács elnökének. A rövidesen megérkezett válasz nagy megnyugvást jelentett számomra. Köszönöm elnök úr, ez férfimunka volt! Sfk István Gödöllő ★ Társadalmi tudósitónk mellékelte a tanácselnök válaszát. Ebbűi idézünk: Magam is azok közé tartozom, akik naponta arra járnak. Ezért nem tudtam elfogadni a kivitelezőnek azon válaszát, hogy az ez évre szerződött munkákat befejezték. Ugyanis az utcát olyan állapotban hagyták itt, hogy az a téli, csúszós időszakban csak balesetveszélyes közlekedést tesz lehetővé. Másrészt azt sem tudtam elfogadni, hogy a kivitelező több mint két hónapja nem dolgozik a területen. Csak reménykedhetünk, hogy április 30-ra végeznek. A tanács testületé — megértve a lakosság kéréseit — 1 millió forint póthltelt szavazott meg a Kállai Éva utcában nagyon mélyre fektetett vezetékre rákötök anyagi terheinek csökkentésére. Ennek felosztását — a lakosság bevonásával — a tanácstag és a csatornamű társulat fogja megtenni. Kérem szíves türelmét, amíg az ismételt vizsgálatok elvégződnek. Utána konkrétabban válaszolok levelére. Egyben arról is tájékoztatom, hogy a kivitelező vállalatot is megkerestem. Felszólítottam őket. hogy rendezzék a munka- területet. Papp István a Gödöllői Városi Tanács elnöke A pornóra! szerbekről Az ősi Kartal—Karcán nemzetség birtokainak egy részén, Pomáz, Csobánka, Szentendre és Kalász földjén telepedtek le az akkoriban jött szerb menekültek. II. Lajos király halála után, 1526-bah pusztult el az óbudai királynői vár és annak egyházi épületei. No, nem any- nyira a török seregek által, hanem a velük vagy utánuk jövő szerb telepesek pusztításától. Ezek akkoriban a törökökkel együtt portyáztak a környéken. 1548-ban Pomáz és környéke Kaszime pasa birtokába került, és 1549-ig volt az övé. Azokban az Időkben Tóth- falu hét portáról, Szentendre hatról, Békásmegyer szintén hétről adózott. Az 1640-ből fennmaradt adatok szerint Pomáz elpusztult, és környéke a Wattai család kezére került. Rövidesen ezen a vidéken táborozott a budavár ostromához készülő császári sereg. A had macedón szerbjeinek ezen helyre adtak letelepedési lehetőséget, akik Csernojevits Arzén pátriárka vezetésével az ősi magyar telepeknek helyén vertek sátrakat. Mert lakóház akkor a környéken nem állt. Pomáz, Szentendre, Budakalász ettől az időtől kezdve erősen szerb jellegű településhellyé vált. Zólyomi István Pomáz A bizalmi Történt egy nap, hogy az ácsai Bolyai János Gimnázium szakszervezeti bizalmija lettem. Az új feladataimban elérhetőnek véltem azt az időt, azt az időt, amikor a helyi hatalom figyelmét a dolgozó kollektívánk lelkét gyötrő gondokra terelhetem. Melyek is ezek? Említhetem például a kapcsolattartás fogyatékosságait, de ha ennek teljes hányáról beszélek, talán akkor sem hazudok. Egy egyetemi professzort könnyebb elérni, mint egy első számú állami vezetőt a hivatalában; a tévedhetetlen helyi hatalom megtestesítőjét a — tanácselnököt. Mert az udvartartásban szokások működnek: előszoba, titkárság, bejelentkezés. Persze meg kell ezt érteni, talán meg is értem ... De mire kellene ráérnie? Mondjuk a bér, a jutalmazások és a vezetői személyi ügyek megbeszélésére, hogy csak a legszükségesebb, testületünkhöz kapcsolódó dolgokat említsem. Ezek az ügyek bizalmi természetűek, ■ úgy érzem, nem tartoznak a telefon nagy nyilvánossága elé. De mit tegyen a szakszervezeti bizalmi, ha ezt elnöke így szokta meg?! „így döntöttünk!” Közben a testületek már határozati formába öltöztették mindezt. Azután diszkréten, a magyar nyelv hanghordozásának összes létező tapintatos fordulatával, a szónoki előadásmód bámulatos retorikájával, de szívet szaggató szerénységgel a kiegészítő mondanivalóját közli az elnök. És hozzáteszi: mindenki egyetértett! Majd következik a nyomatékosítást adó tömegszervezetek végeláthatatlan sora, de sehol sem látom szegény szak- szervezetemet. — Ugye egyetért velem? — hangzik a kérdés. Mire eljutnék a válaszadásig, belül emészt a gondolat: hol kezdjem tehát az érdekek képviseletét? Talán ezekben a sorokban: A hatalom képviselői, ha egyre több helyről hallják majd, hogy a vezetői munkának egyik fontos alapeleme a kapcsolattartás és az információszerzés, akkor majd biztosan elősegítik az emberséges döntések meghozatalát. A régi fohász ma is időszerű: „..Jókedvvel bőséggel..Ez csak rajtunk: vezetetteken és vezetőkön múlik. Kezdjük hát együtt! Kozma Elek Öcsa A ponfos irányítósztám Az október 26-1 számukban megjelent cikkükre reagálok, melyben a gyógyászati segédeszközök egyik vidéki gyártási helyeként Kisújszállást említették. A leírtak Igazak, valóban pontos és gyors ügyintézést kap a beteg személyesen és levélben is. Csak egy dolog nem pontos, mégpedig az irányítószám. Kisújszállás irányítószáma 5310 és nem 5211. Ez különösen azok részére fontos, akik levélben kémek segítséget. Illés Pálné Tápiószele Tv-figyelő' THE BEATLES. Évtizedek óta a fél világ nézi a könnyűzene klasszikus sztárjairól szóló szórakoztató és dokumentumfilmeket. Több nemzedék figyeli ezeket az összeállításokat, s nem csupán a kellemes dalok miatt, hanem azért is, mert kíváncsiak a titokra, miért éppen a hatvanas években, s miért ez a négy ember lett a korszak szimbóluma. Bizonyára készültek olyan filmek, amelyek ezekre a kérdésekre is választ adnak, a Magyar Televízióban most folyó sorozat azonban nem ilyen. Palcsó Brigitta műsorvezetése teljesen érdektelen, elsősorban alighanem azért, mert a kísérőszöveg nem sikerült. Az innen-onnan összeszedett filmrészletek talán éppen ezért vele állnak össze egységes egésszé. A zene azonban továbbra is csodálatos. LINDA. Ami rosszat meg lehetett írni a magyar karate- krimi filmről, azt a kritikusok már megtették. Például azt, hogy a történet szegényes, a főszereplő se nem elég szexis, se nem elég kislányos és nem elég jó színész. Bizonyára van igazság a bírálatban, mégis azt hiszem, a szigorú ítéletek félreértésen alapszanak. A Linda ugyanis nem felnőtteknek forgatott krimi, még csak nem is piff-puff film, hanem gyerekműsor. Olyan történet, amelyet se a rendezője, se szereplői nem vesznek komolyan. A gyerekek azonban igen. Linda gyereksztár lett. HlRHATTÉR. Jó néhányszor megírtuk, valószínűleg a pénztelenség miatt a televízióban eluralkodtak a beszélgetős műsorok. Közülük csak az egyik, de alighanem a legjobbak közül való a Hírháttér. Pedig Mester Ákos, a műsor egyik szülőatyja nem találta fel a spanyolviaszt, csupán azt sl „szokását” vitte át a rádióból a tv-be, hogy valóban azt kérdezi, amire kíváncsi, van véleménye, s nem engedi, hogy partnerei „mellébeszéljenek”. Ezt a szokást szerencsére követték a műsorvezető társai, így például Lipovecz Iván, aki egyébként ugyan nem kifejezetten televíziós személyiség, de kiváló újságíró, s képes megfogni a néző figyelmét. ÉRINTS MEG ÉS MENJ! Egy amerikai film az álmodozóknak. Azoknak, akik a felemelkedésről, az önállósodásról, egy reprezentatív környéken lévő luxuslakásról álmodnak. A szomjazónak „felüdülést” kínáló limonádét Louis szilajsága, neveletlensége törte meg olykor, de csak azért, hogy felébredjünk. Nem is árt néha-néha a hosszúra nyúlt stúdióbeszélgetések, a rengeteg vita, áremelkedések szorításában egy kicsit megfeledkezni mindarról, ami szorít, netán holnap már fojtogat. Luxusautó, luxuslakás, vállalkozásba kezdés — felér egy kirándulással. Ahol nem kell gondolkodni, csak terveket, álmokat szövögetni, ábrándokat kergetni nagyra nőtt bakfis módjára. Pártharcok, pártviták közepette jő meghúzódni a karosszék mély öblében, s „elszopogatni egy olyan limonádét”, mint amilyen az Érints meg és menj! volt. ÉLETFOGYTIGLAN. Miközben az ausztrál kalandfilmet néztem — gondolataim is elkalandoztak. Megállapítván: hiába, no, tél van, hidegek, hosszúak az esték, rövidek a nappalok, a tévé a sorozatokhoz, a romantikus történetekhez nyúlt. Talán azért is, mert az ilyen „konzervdoboz” az olcsóbb megoldások sorába tartozik. Az angol deportálás! rendszer működése — romantikával fűszerezve, mert hiszen Richard egy lord fia — majd százötven év után is meghökkentő. A jogtalanul bebörtönzött nemes ifjú története már az első részben is könnyfakasztó. S gondolatébresztő, hiszen az igazságtalanság. a be nem bizonyított vád szinte egyidős velünk, az emberiséggel. Miközben izgalmas, hajmeresztő perceket élünk át — s gondolom a sorozat többi részében sem lesz másként — az ausztrál börtönsziget, a mai Tasmánia egének, tengerének csodálatos kékjére csak az emberi gonoszság vet árnyékot. Miközben a nagy, szenvedélyes tiszta szerelem is szereplője a történetnek. Lebilincselő, székhez szegező ez a dokumentumregény. Bár eredetije is méltó arra, hogy a hosz- szú téli estéken a regénynek lapjait forgassuk. Csulák—Varga elnök úr!
