Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-04 / 286. szám
4 ^€Mtm 1989. DECEMBER 4., HÉTFŐ A középiskola is kísérleti lesz Mi rejtőzik egy gyerekben? Nyolc esztendővel ezelőtt kezdődött el egy kutatási program. Az Oktatáskutató Intézet akkori igazgatója megbízta dr. Zsolnai Józsefet a képesség- és tehetségfejlesztés magyarországi lehetőségeinek és mértékeinek feltárásával. Ez a cím azt a kérdést fedi: mi lakozik egy gyerekben, mire lesz képes tizennyolc évesen? Emiatt kulcsfontosságú e kutatással feltárt program, amely első osztályos gyerekekkel indult, mégpedig Törökbálinton. Ezek a diákok ma már a nyolcadikat végzik. Ez idő alatt kiderült róluk, hogy másfél-kétszeres szellemi teljesítményt nyújtanak, mint hasonló korú társaik. A bábozás, a néptánc, a rajzolás és általában a művészetekkel való foglalkozás részévé vált életüknek, a kreativitás pedig igénnyé. Ennyit tudtunk meg eddig róluk. Ám a kérdés, továbbra is kérdés; mi rejlik még bennük? Hogyan derül ez ki, s mi lesz velük, ha szétszélednek a különböző középfokú oktatási intézményekbe, ahol nem ilyen önállósághoz szokott, alkotó szellemű diákokat várnak? — Jövő év szeptemberében itt folytatják tovább tanulmányaikat — nyugtat meg Zsolnai József. — Hiszen a kutatási program húsz esztendőre szól! A Művelődési Minisztérium és az Oktatáskutató Intézet által szervezett kísérleti általános iskola épületében indul a kísérleti gimnázium és szakközépiskola. Az értékközvetítő és képességfejlesztő program szerint törekvésünk kettős célt szolgál. Az egyik a széles körű, a különböző életszerepekre felkészítő általános műveltség biztosítása, a másik pedig a szakmai műveltség megalapozása. H A különböző életszerep azt jelenti, hogy van, akiből családanya lesz, van, akiből politikus — tucatnyi változat képzelhető el. De mit jelent a szakmai műveltség megalapozása? — Aki a gimnáziumi osztályban felsőfokú szakképzésre, azaz egyetemi, főiskolai tanulmányokra készül, annak kimagasló tanulási képességgel, nyelvtudással és kutatófejlesztő beállítottsággal kell rendelkeznie. Aki viszont szakközépiskolai osztályban jut el az érettségiig, az a választott szakmája mellett a rokonszakmák világában is otthonosan fog mozogni. Mindehhez azonban elengedhetetlen a jól megalapozott általános műveltség! ■ Ezen azt értsem, hogy a kétféle oktatás tartalma alapjaiban megegyezik? — Az első és a második osztályban igen. Függetlenül attól, hogy valakit gimnáziumi, vagy szakközépiskolai osztályba vettek fel —, egyforma tantárgyak tanulásával és hasonló tevékenységekkel foglalkoznak. A hagyományos tárgyak mellett például etikát, szociálpszichológiát, logikát, képző- művészeti és zeneesztétikát oktatunk. A tantárgyak elkülönülnek egymástól, mégpedig oly módon, hogy lesznek kötelező, kötelezően választható és szabadon választható tárgyak. Az anyanyelv, az irodalom, a kommunikáció, az önművelés, vagy az anyagszerkezet kötelezőek. Kötelezően választható egy második idegen nyelv, a számítástechnika, a néptánc, a színházesztétika. A szabadon választhatóak közé tartozik a hangszeres zenetanulás, a sakk vagy a barkácsolás. ■ Mi történik akkor, ha valaki egy-két esztendő elteltével meggondolja magát és a szakközép helyett a gimnáziumban keresi a helyét? —.Mind a gimnáziumi, mind pedig a szakközépiskolai osztály tanulói a második év végén záróvizsgát tesznek. Ekkor újból dönthetnek arról, hogy melyik formában akarnak tovább tanulni a harmadik-negyedik évben. Ugyancsak a második osztály befejezésével önként jelentkezhetnek érettségi vizsgára. Ha egy- egy érettségi tárgyból sikeresen vizsgáznak, akkor ezt természetesen már nem tanulják, helyette viszont idegen nyelvvel, választott szakmájukkal összefüggő egyéb tevékenységgel tölthetik a felszabaduló időt. Téli tárlat ■ A diákok java része helybéli. Miként oldható meg. hogy az itt megszerzett képesítéssel közeli munkahelyet találjanak majd? — Figyelembe vettük a környék termelés- és szolgáltatásfejlesztési irányait. Eszerint különítettük el harmadik évtől tartalmában a két osztály anyagát. A szakközépiskolások ügyviteli, egészségügyi, szociális gondozói, humán informatikai és idegenforgalmi ágazatban találhatnak munkát. A gimnazistáknál viszont a felsőfokú oktatásra való felkészítés időszaka a harmadik— negyedik év. ■ Az eddigiekből kiviláglik, hogy az alapfokú képzésre épül a középfokú, ami sajnos nem jellemző mai oktatási rendszerünkre, pedig ez lenne a természetes. Hol terem mindehhez elhivatott pedagógus? — Tulajdonképpen már itt tanítanak! Szám szerint tizenhármán, hiszen a felsőtagoza- tosok tanári képesítéssel rendelkeznek, s vállalkoznak erre a feladatra. Annál is inkább, mert bennük szintén él a kérdés: mi lakozik még a gyerekben, mire lesz képes tizennyolc évesen? Vennes Aranka Majom a koncerten Panda-nóta Sikerszámok egy lemezen: máris minősíthetjük a 100 Folk Celsius együttes legújabb hanglemezét, amely minden bizonnyal sok családnál kelt majd vidám hangulatot a téli ünnepek, s a szünidő alatt. „100 folkék” — mint Littvay Imre, az együttes vezetője elmondta — igyekeztek nagyon kitenni magukért. Slágereiket sorakoztatták fel, amelyekkel számos országjáró turnéjuk alkalmával vastapsot arattak — ujjongó hangorkán kíséretében. Hanglemezükről felcsendül majd a Nagy ho-ho-ho- horgász nótája és Paff, a bűvös sárkány dala. A kezdeteket idézi az Iskolatáska című szám az Ünnepek ünnepe csokorban. Újdonság lesz a lemezen a Panda-dal, amelyet következő szerepléseikre okvetlen elvisznek. A Panda című ifjúsági lap szerkesztősége a szerepléseket egy kis kiegészítő különiátvá- nyossággal toldja meg: panda macijuk ugyan nincs, de a kicsinyek örömére a koncertekre egy aprócska majom kíséri majd a 100 Folk Celsiusékat, a lap szerkesztősége „üzeneteként”. Ott tartózkodik, nézelődik, bohóckodik a gyerekeknek — akik láttára talán még nagyobb kedvvel tanulják a számukra íródott, fülbemászó dallamú, jó ritmusú Pandadalt. Várják a történelmet szeretőket A múltat faggatva érthetőbb a jelen Egy speciális érdeklődésű társulat, ahol a tagság többségét a múlt történései foglalkoztatják, s akik a jelenben is az összefüggésekre figyelnek. Emberek, akik a haza történelmének ismeretével mélyítik el a magyarságtudatot. Emberek, akik a történelmi folytonosság tanulmányozásával keresik helyüket a mában is. Meglehetősen szokatlan tevékenység ez a reformok világát élő korunkban. Nos, a társulat születése a régmúltra tekint vissza. Egyetlen fillért sem Alakulásától (s ez 1867-től számítható) több mint 120 éves a Magyar Történelmi Társulat. A Pest megyei csoportjuk viszont jóval fiatalabb, hatéves csupán. Kik alkotják ezt a közösséget? Egy érdekes előadásukat követően közülük többen is vállalkoztak arra, hogy bemutatják tevékenységüket: dr. Szabó Imre titkár, Lakatos Ernő elnök, Egey Tibor alelnök, s néhányon a tagok közül: Sárossy Lajos, Gőz Sándor, Rozsnyói Ágnes, dr. Gulyás Sándor. Jelenleg mintegy kétszázan Téli tárlat címmel a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének kiállítását nyitották meg november 30-án a Műcsarnokban. A szövetség 40. évfordulója alkalmából létrejött tárlaton közel 600 alkotás szerepel, kizárólag az utóbbi 2 év művészeti terméséből. Felvételünkön: Fritz János alkotása, a Majális ’89 Ha a napnak lába volna December apó a Hargita felé tart Igen szép munkára kérte fel a Képzőművészeti Kiadó Ré-, nyi Krisztinát. A Szentendrén élő festőművész Kányádi Sándor verses gyermeknaptárához készít illusztrációkat. Az Erdélyben élő író kötetének címe: Kinyílott az idő. □ Számos gyermekkönyvhöz készített már rajzokat. Különleges feladatot jelent most az új megbízatás? — Nagyon szeretem Kányádi Sándor költeményeit, igen értékesnek tartom eddigi munkásságát — kezdi Rényi Krisztina. — Gazdag nyelvezete igencsak megmozgatta kis olvasói fantáziáját. Nem könnyű feladat az illusztrációk készítése! Feltétlenül ragaszkodom a gyerekversek szereplőinek megjelenítéséhez, s a megfelelő környezet ábrázolásához. A környezet szóra akaratlanul körbepillantok Rényi Krisztina műhelyében. Egyszerű faragott bútorokkal van berendezve, mindenütt színes szőttesek idézik egy rég letűnt parasztvilág művészetét. A nem tágas, de magas helyiséget jó ötlettel könyvtárszobának is lehet használni. Három falán ugyanis galériaszerűen alakították ki a tartópolcokat. □ Ahogy végignézem az illusztrációkat, mindegyiken fölfedezhető az erdélyi jellegzetesség. Honnan tett szert ennyi ismeretre? — Sokat jártunk a férjemmel azokon a vidékeken, mert élnek ott rokonaink. Az illusztrációk tulajdonképpen egy-egy hónapot jelképeznek. A júliushoz kapcsolódó költemény úgy kezdődik: „Ha a napnak lába volna, akkor ő is gyalogolna” — ezt próbáltam úgy ábrázolni, mintha egy kisfiú és egy kislány a napot vinné. Számomra kedves a november: a képen egy kakas áll a székely kapu előtt. Természetesen a rajzokon nagyon sok állatfigura szerepel, mint ahogy a versekben is. A decemberhez a Hargitát próbáltam megfesteni a házakkal és a fenyőkkel. A hónapot megszemélyesítő öregapó oldalán Rényi Krisztina festőművész így illusztrálta Kányádi Sándor gyermekversét a júliusról székely tarisznya. Ahol csak lehet, mindenütt megjelenik az efdélyi táj. Rényi Krisztina ezen illusztrációin sikeresen egyesítette a grafika és a festészet elemeit. Nem véletlen, hogy a képek annyira rajzosak, hiszen 1980- ban grafikusként végzett a főiskolán. Motívumai egyébként leginkább hajdan virágzó egyetemes jellegű mese- és mítoszvilágra emlékeztetnek. Kísérletezett — pályája elején — szitanyomatokkal is, azonban mostanában többnyire rézkarcokkal és litográfiával foglalkozik. — Lehet, úgy hangzik, hogy magam ellen beszélek — magyarázza Rényi Krisztina —, azonban úgy gondolom, hogy körülbelül tízéves koruktól szabadon kéne hagyni a gyerekek fantáziáját; nem adnék kezükbe illusztrált könyveket. Ök már eljutottak abba az életkorba, amikor teremtő képzeletük kialakult, olvasmányaik alapján színeket, figurákat tudnak alkotni a maguk számára. □ Hallottam már ezzel ellenkező véleményt is, azonban akik évente a nemzetközi gyermekkönyv-kiállítást rendezik Bolognában, bizonyára nem így vélekednek. — Tudom, hogy különböző nézeteket vallanak a szakemberek, de én ragaszkodom a magaméhoz. Éppen ezért haragszom a tv-re, a videóra, mert ha túl sokat nézik a gyerekek, leszoknak a fantázia, a képzelőerő igénybevételéről. Arról nem beszélve, hogy az emberi szóról is. Holott mai, elszegényedett emberi kapcsolatokat hordozó világunkban minderre egyre nagyobb szükség van. Hát akkor inkább valóban legyen illusztráció. Ezeket a mostaniakat, amelyek a Kinyílott az időhöz készültek —, természetesen pályázat alapján —, küldöm el Bolognába, a nemzetközi rendezvényre. A határidő rendkívül szoros — amint ez jól érzékelhető —, mutat körbe a műhelyben. □ Festőként több kiállítása volt, jut-e idő mostanában a képzőművészet eme ágára? — Tulajdonképpen nem sok, de ezt most nem sajnálom. Kilenc hónapos kisfiúnk köti le minden időnket. Szerencsére tudok mellette dolgozni, bár erre leginkább éjszaka van lehetőségem. Mégis örömmel teszem, mert arra gondolok, hogy ezt a könyvet már a fiam is megnézheti majd... V. A. tartoznak a megyei csoporthoz. Soraik között szívesen látnak minden embert, akit érdekel a történelem. Ezt bizonyítja a tagság összetétele: nemcsak tanárok jelentkeztek, vannak itt levéltárosok, könyvtárosok, népművelők, muzeológusok, tudományos kutatók, s fizikai dolgozók is. — A működésük anyagi feltételei az alacsony tagdíjak révén aligha valósulhatnak meg. Milyen források biztosítják azt, hogy neves előadókat hívhassanak meg? — Az eddigi feltételek nem hasonlíthatók az idei esztendőhöz. Szerény összegekkel pártolta munkánkat a megyében néhány termelőszövetkezet, állami vállalat, intézmény. Az idén azonban — mondja Rozsnyói Ágnes — egyetlen fillért sem küldtek még, pedig decembert írunk. Mi egy udvarias levélben emlékeztettük pártfogóinkat, hogy mennyire fontos volna, ha nem feledkeznének meg rólunk ... Hogyan alakul majd jövőre a munkánk, ha a legszerényebb juttatásban sem részesülünk, ezen még nem is gondolkoztunk el. — Milyen tervekkel indítják a jövő évet? — A huszadik század történelmének nyitása ma sokakat foglalkoztat a történelem oktatóin kívül is — állítja Rozsnyói Ágnes. — Kétségtelen, hogy a Szovjetunióban zajló események a magyar történelemre is hatással voltak. Az új kutatási eredmények reálisabb, hitelesebb kép kialakításához adnak lehetőséget. Nem véletlenül hívtuk meg például dr. Lengyel Istvánt, az ELTE bölcsészkarának egyetemi docensét, aki a Szovjetunió történetének 1930- as, 1940-es éveiben zajló eseményeit idézte fel. Mindennapi küzdelmek Jövőre számos érdekes feladat vár ránk; a földosztó és a nemzeti bizottságok történetének taglalása, készülődés a Szociáldemokrata Párt megalakulásának 100. évfordulójára, no és a Mátyás király halálának 500. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezések ... Mindezek hozzájárulhatnak a megyei lakosság történelmi érdeklődésének szélesítéséhez, az önkormányzati törekvések előkészítéséhez. — Előadóik közül kikre gondolnak vissza szívesen? — Marosán György járt nálunk tavaly. Nagy érdeklődést váltott ki frappáns beszámolója — veszi át a szót dr. Szabó Imre. — Balogh Sándor a népi demokrácia történetéről tartott értékelést, Glatz Ferenc a felszabadulás utáni történet- írás főbb kérdéseit taglalta. Mindhárman feltűnően nagy sikert arattak. Sok segítséget adtak az eddigi előadások a gyakorló tanároknak is, akik mindennapi küzdelmet folytatnak a rossz tankönyvekkel. Nehéz helyzetükből jelent továbblépést a szakmai képzések mellett a társulatban szerzett pontos információ. Éppen ezért igyekeznek úgy szervezni a rendezvényeiket, hogy a délelőtti képzések a délutáni előadásokkal szinkronban legyenek. A létezés értelme Elképzelésekben nem szűkölködik a Magyar Történelmi Társulat Pest megyei csoportja, s mint munkájuk bizonyítja: létezésüknek értelme van. A legszerényebb kiadásaikra is alig telhet azonban, ha önellátásra kényszerítenék őket. Arról most nem beszélve, hogy az előadácok helyszíne az idén még biztosított, de jövőre itt is várható változás. A tagság lelkesedése, ügyszeretete példás. Nem azt nézik, mi akadályozza munkájukat. Azt keresik, mit tehetnek terveik mielőbbi megvalósításáért. Moldován Ibolya