Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-02 / 285. szám
19S9. DECEMBER 2., SZOMBAT 7 Halált okozhat a hozzá nem értés , Ájurvédikus orvos mellett tanult A hindu gondolkodás egyik iskolája, ágazata az ájurvéda. Filozófiáját és gyakorlatát több ezer éve felhasználja a természetgyógyászat. Eredményei közül néhány — a jóga, a vegetarianizmus, a talpmasszázs — Európában is ismert, de a sok áttétel — a fordítások, a hozzá nem értök közvetítése — miatt tévedésekkel, félremagyarázásokkal terjedtek el. A gödöllői művelődési ház programjai közül a legfeltűnőbb sikert Boros Gyula gyógyszerész előadása aratta, a több ezer éves ájurvédikus indiai gyógyászatról. Tizenöttől hetvenöt évesig diákok, munkások, értelmiségiek nagyon sokan eljöttek. A hallgatóság néhány tagját meg is kérdeztem: miért ilyen nagy az érdeklődés a téma iránt? Néhányan — főleg az idősebbek — azt válaszolták, hogy jó tapasztalataik vannak a természetgyógyászatról, mert makacs, gyógyszerek és orvosok által nem javuló panaszaikra találtak általa enyhülést, ezért szeretnének többet tudni a módszerekről. Mások végső kétségbeesésükben fordultak az ájurvédához. Eljöttek olyanok is — ezek főleg fiatalok —, akik egyszerűen csak érdeklődnek egy ősi, távoli kultúra iránt, vagy tudni szeretnék, hogyan élhetnek egészségesebben. Ez utóbbi korosztályhoz tartozik az előadó, Boros Gyula is, akit arról faggattam, hogyan került kapcsolatba az ősi világgal. Vegetarianizmus és jóga — A SOTE gyógyszerész szakával párhuzamosan végeztem el az ELTE indológiái szakát. A kettő ötvözete és a tény, hogy a természetgyógyászat mindig jobban érdekelt a modern gyógyászati eredményeknél, ösztöndíj megpályázásához vezetett: egy, évet töltöttem Benáreszben — 1987-ben jöttem haza — egy ájurvédikus orvos mellett, aki a klasszikus hindu életeszméknek megfelelően élt, tanított és dolgozott. Magyarországon ekkor még hivatalosan nem támogatták a természetgyógyászatot. Az erkölcsi jóváhagyást csak idén kaptuk meg az egészségügyi kormányzattól, anyagi támogatást viszont azóta sem. A gyógyászati rendszerről írtam Informátorok, „téglák", feljelentők T/ an, aki a nevét adja, van, aki ' csak a markát tartja. Szerkesztő és lapja válogatja, milyen mélységig megy el az együttműködésben a botránycsinálókkal, kitere- getökkel, „igazságker esőkkel”. Az újságcsinálók egy része a napi szenzációért folyó hajszában láthatóan mitsem törődik a sajtóetika szabályaival. Mintha sose hallottak volna az ártatlanság vélelmének a polgári társadalmakban is emberi jogként tisztelt elvéről. Amely valahogy úgy hangzik: amig valakiről a törvény előtt be nem bizonyosodott bűnössége, addig minden nyilvános vád rágalomnak minősül. Az pedig büntetendő. A sajtót böngészve feltűnhet, a gátlástalan rágalmazók évadját éljük, itt-ott a zugújságírás dicstelen hagyományai élednek újjá. Miközben ki kell söpörnünk Augiász istállóját, a tisztító szándékot magát is bemocskolják a sokszor nemtelen eszközök. A versengésben pedig alulmaradhatnak, magukra zúdítva elégedettén olvasóik haragját azok, akik ragaszkodnak a tisztességes tollforgató felelősségéhez: csak vétkesre mondassék ki, hogy vétkes, csak valós, megtörtént, bizonyított visszaélésekről mondhasson ítéletet közvetítésükkel a közvélemény. Mert a közvélemény csak egyszer ítél, s ha tévedett, mert félrevezették, akkor sem kér bocsánatot, nem ad igazi jóvátételt. Nem felesleges a kérdés — látva napjaink gyakorlatát — érvényesek-e ezek a normák átmeneti viszonyaink között? Manapság érezzük számos jogszabály avultságát. Sok minden már nem működik, mert meghaladta az élet. de még nincsen készen az új magatartás, a korszerű szabály. Akadoznak, lassabban forognak az igazságszolgáltatás mechanizmusának fontos kerekei. Rá kell-e bólintanunk az anonim és a bizonyosságot nélkülöző igazságosztásra? Vajon elfogadható szereposztás, amikor az informátor, a „beépített ember”, a homályba burkolózó feljelentő állít, az újságíró pedig „csupán" rendelkezésre áll? Esetleg — tisztesség ne essék — a mondat végére 'biggyeszt egy-egy tamáskodó kérdőjelet, A meg nem nevezett informátor szájába adható mindaz a ferdítés, pletyka, kilaláció, amiért, ha saját nevében „tájékoztat”, az újságírónak a törvény előtt felelnie kellene. A szenzációszegény anyag így is feldúsítható. Sőt, egészen hétköznapi történéseket lehet rendkívüliként, fantasztikummá színezve tálalni. Más szerep a meg nem nevezett „szakértőé”. Akinek aktatáskányi bizonyítéka van vállalati, intézményvezetői „hatalmasságok” viselt dolgairól, korrupciós ügyeiről, sikkasztásokról. De még nem jött el az ideje annak, hogy g bennfentes felfedje önmagát. Ez a módszer is érdekes: megerősít már ismert és jórészt feltárt Visszásságokat, majd megemlít néhány nevet. Sejtetve, hogy további, még Jelháborítóbb manipulációik egyelőre nem bizonyíthatók. Persze sárosak. Sőt, ezek a nagy halak! Arról meg lehet győződve a kedves olvasó. Csinos hölgy(ek) egy kávé mellett mcsél(nek). Közös ismertetőjegyük, hogy rendszerint főnöknőjük viselt dolgait leplezik le. Egyikük oly magabiztos, hogy felfedi magát — bízva a gyors sikerben. A bomba robban. Igaz, visszafelé is sebez a repesz, róla is kiderül: sikkasztó és okirat- hamisító. Fiatal kora ellenére sem csak tegnap óta. A másik ravaszabb: nemcsak bombát, mindjárt bankot robbant. S ez azoknak is kínos, akiknek semmi közük a dologhoz. Óvakodni fognak tehát a tiltakozástól, nehogy tovább szélesedjék a botrány ... Ízlésesebb dolog hivatalos vizsgálatot szellőztetni. Akkor is, ha ocsú és búza szétválogatatlanul egy rostában van még. Mit tegyünk, mit gondoljunk, látva a szabad sajtóban a manipuláció, a szenzációhajhászás virágzását. Vannak, akik rendőrért kiáltanának, mások az újságírók becsületét, felelősségérzetét vonják kétségbe — úgy általában, A dolog azonban bonyolultabb. Az újságok számára ma már létkérdés a frissesség, az érdekesség, elsőként hozni a nagy sztorit. Ahhoz sem fér kétség, hogy az informátorok, a me- sélök, a leleplezők kosarában sok a kívánatos, mi több, az egészséges gyümölcs. Sokszor ott piroslik az igazság tudásának almája. Csakhogy vegyes társaságban. A koraérett igazság, a tudatos hazugság és a jól kigondolt rágalomééban. S az utóbbiak szedik áldozataikat: becsületükben legázolt emberek tömegét hagyva maguk után. osszul teszi, aki a sajtó szabadságát hibáztatja ezért. Az igazat a hamistól az olvasónak kell elválasztania. Mert a szabadságba be- leértelik, hogy bárkinek állampolgári joga újságot kiadni, szerkeszteni. (S ehhez erkölcsi bizonyítvány sem szükségeltetik.) Némi gyakorlat után az olvasó abban is kiismeri majd mayát, melyik lap, melyik tollforgató mit kínál neki. Es aszerint választ. Az olvasót kiskorúnak tekinteni, óvni — a paternalista pártállam „gondoskodása” volt. Meg fogjuk szokni azt is: nem minden újság ír igazat és az sem biztos, hogy minden olvasó feltétlenül — mint azt a nagy elhallgatások idején fennen hirdették — nagykorú. A többség jó ízlésében, értékítéletében azonban bízhatunk, legyen szó az újságokról vagy az olvasókról. Kovács György Attila egy kétkötetes könyvet Az élet: megismerése az indiai ájurvéda címme.1. Első kötete a napokban kerül az üzletekbe, történelmi áttekintést ad. A második rész pedig — amely jövő tavaszra várható — a terápiás gyakorlatról szol. Jövő hónaptól havonta megjelenő folyóiratot adunk ki Természetgyógyászat címmel, amelyben szintén sor.ozat jelenik meg az ájurvédikus gyógyászatról. — A Benáreszben töltött év alatt milyen nyelven folytatta tanulmányait? — Az alapmunkák nyelve a szankszrit, a fordításoké hindi. Olvasok szanszkritül és beszélek hindiül. Ez azért igen fontós, mert a fordítások során a tanítások mindig veszítenek az értékükből. Ezzel magyarázható, hogy annyi zöldség jelenik meg a témáról azoknak a tollából, akik angol vagy német fordításból dolgoznak. Az ájurvéda terminus technicusai — amint egész mentalitása —, évezredek alatt alakultak ki. nem fordíthatók le, csak körülírhatók, elmagyarázhatok. Könyvemben ezt a nyelvi korlátot úgy védem ki, hogy az egyes kifejezéseket eredeti formájukban használom, és mellékelek egy magyarázó szógyűjteményt. — ön az egész országban tart előadásokat, de Pest megyében csak most először. Nem csoda, hogy a megjelentek ennyi kérdéssel ostromolják. Melyek azok a tipikus kérdések, amelyeket mindig feltesznek az emberek? — Leginkább a vegetarianizmusról és a jógáról kérdezgetnek. El szoktam mondani, hogy az ájurvéda nem ortodox rendszer, hanem rugalmasan alkalmazkodik egyénhez és körülményekhez. Nem tiltja egyértelműen a húsevést, sőt, van olyan eset, amikor ajánlja. Igen furcsa lenne például az eszkimóknak vegetáriánus étrendet előírni. Sőt, például legyengülés ellen Indiában is húslevest adnak, meghatározott, többféle állat húsából készült levest. A vegetarianizmus Indiában inkább azért terjedt el, mert nagy melegben nehéz a hús tartósítását megoldani, Európában pedig azért ajánlott, mert számos civilizációs ártalmat lehet kiküszöbölni mellőzésével. Legjobb, ha mindenki kipróbálja. hogyan érzi magát jobban. Vigyázni kell azonban, hogy a bebe- szélés ne befolyásolja az önmegfigyelést. + Az elemek harmóniája Ami a jógát illeti, hozzátartozik az ájurvédához, de nem mint alkalmankénti gyakorlás, hanem mint életmód, amelyhez a nap 24 órájában alkalmazkodni kell. Jógát manapság sokan oktatnak és kezelnek is vele. Felkapott, csakúgy, mint a talpmasszázs. Hatásos, jó dolgok ezek. de a szakszerűtlenség, a tudatlanság igen veszélyes, szélsőséges esetben halált is okozhat ugyanúgy, mint a téves gyógyszerezéssel a modern tudomány. Sokakat érdekel a diagnosztika, ezzel kapcsolatban ismertetni szoktam a betegség és egészség közötti különbséget, amely szerintünk a szervezetben található anyagok aranyaitól függ. Minden ember — minden anyag — ugyanabból az öt ős- elemböl áll. de ezek aránya más és más. Ha valamelyik túlsúlyba kerül, és betegséget okoz, akkor olyan anyagokat juttatunk a szervezetbe — átélek, növények, ásványok formájában —, amelyek visszaállítják az elemek harmóniáját. Az ájurvéda elsődleges célja azonban mindig az egészség megőrzése, és csak másodlagos a beteg élőlények gyógyítása. Mindezt a „pulzusdiagnosztika” és karakterológiai vizsgálatok alapján állapítjuk meg. A gyógyítást a leg- kevéssé kártékony, legkisebb mellékhatást okozó módszerekkel végezzük. Például táplálkozás- és életmód-szabályozással, mozgatással és kizárólag természetes, tehát állati, növényi és ásványi eredetű gyógyszerekkel. Tébk évezredes tudásanyag — Miért tartja fontosnak az ájurvéda terjesztését? — Egyrészt az ájurvéda a teljes élet élésének módját mutatja meg, másrészt pedig rengeteg anyagi eszközt fordítunk kutatásokra. Pedig itt van ez a hatalmas, több évezredes tudásanyag, csak érte kellene nyúlni, és átvenni. Akkor nem lenne szükség ennyi új kutatásra sem. Szegő Krisztina A régi Pest megye címere oroszlánt ábrázol a Pest Megyei Tanács mai székhazának három udvarból álló épületegyüttese a XIX. század első felében több építési szakaszban készült el. A magyar reformkorban fellendült a megyei közélet, újjáéledt a közigazgatás, megnövekedett a testületi önállóság és önkormányzat. A társadalmi és politikai változást előkészítő majd végrehajtó megye jelentőségéhez képest székházát is megnövelte, átalakította. Ugyanis az 1838-as nagy dunai árvíz után a mai Városház utca felé nyíló épületet lebontották és helyére egy pompás klasszicista palotát emeltek. A középső épületszárnyat már a XIX. század elején felépítették. Falai között tartották és tartják ma is a megyei közgyűléseket. A harmadik udvarra nyíltak, a gazdasági épületek, majd a lakószárny és a börtönök. A vármegye székhazában 1921-ig voltak rabok, majd a kiürült cellákat hivatali helyiségekké alakították. Ezek egy részében kapott raktárakat a megyei levéltár. A csatlakozó börtönkápolnában az elkészülés után nem sokkal a fegyvertárat helyezték el, majd díszteremmé alakították. A terem keleti falán lévő három hatalmas ablakszárnyat kisebb mezőkre osztották és színes üvegekkel látták el. Ezeken nyomon kísérhetjük Pcst-Pilis- Solt vármegye címerének alakulását 1876-ig, illetve 1949-ig. 1876-tól Pest-Pilis-Solt vármegye területéhez csatolták az addig különálló Kiskun területeket. Ekkortól vette fel a megye a Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye nevet. A kun vitéz kivont kardot tart a címer- mezőben. A teremben; körben a falakon, az egykori megyegyűlcsek kézzel írott jegyzőkönyvei sorakoznak, díszbőr kötésben. A színes, ólomkeretes ablaküvegek azon egykori nemes családok címereit ábrázolják, akik a megyei főbb irányító tisztségeket látták el. Így meg kell emlékeznünk például a Sőtér családról, s külön Sötér Ferencről, aki a török alól felszabadult vármegye első alispánja volt 1689 és 1702 közt. Ugyancsak híres, heves família a Ráday. Közülük számosán voltak alispánok és jtáblabírók is. A család nagy hírű könyvtára ma a budapesti Raday-kollégium büszkesége. Á Szentkirályiak törökverö vitéz alakja a nemesi címerben valószínűsíthetően bátor és sikeres bajnokot örökít meg, ám a család jó néhány tagja békésebb polgári foglalkozást űzött. jyremcsak az önállósági törekvések kifejezői lehetnek, hanem _/Y a hagyományok, p tradíció jelképei is az egykori megyék címereinek ismételt használatára irányuló erőfeszítések, amelyeknek nap mint nap tanúi vagyunk. Magazinunkban ezeket a szíties, ólomüveg családi címereket mutatjuk be. R. Rácz Katalin A TÖRÖK UTÄNI ELSŐ ALISPÁN CSALÁDI CÍMERE ABLAKTÓL ABLAKIG Villányi László: Biztos voltam abban, miért mászom a fára, pontosan láttam a legszélső ágon, indultam könnyedén, indultam fölfelé; rámesteledett, reggel értem kiabáltak, de csak másztam, kapaszkodtam, másztam, s minden mozdulattól váltak kuszábbá, megvastagodtak és megnyúltak az ágak; már nem érnek hozzám a hangok, nem villannak alattam a kolostor kövei, egyensúlyozok: ismeretlen táj fölött.
