Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-20 / 300. szám

1989. DECEMBER 20., SZERDA' FOLYTATTA MUNKÁJÁT^AZ ORSZÁGGYŰLÉS Vállalni kell a drákói intézkedéseket ? Feszült figyelem és a plafon nézése, mialatt hallgatják az elő­adói beszédet Htok»: 'JMUií.: :f4 (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) Kemenes Ernő válaszában többek között elmondta: o kormány a szociális feszültsé­gek csökkentésére jövőre mint­egy 400 milliárd forintot for­dít, de a gondok várhatóan még így is növekszenek. A képviselők elfogadták a kormány 1990. évi gazdaság- politikai programjáról szóló tájékoztatót, majd határozatot hoztak, amelyben leszögezték: szükségesnek tartják a Nem­zetközi Valutaalappal való hi­telmegállapodást, a Világ­bankkal új szerkezetátalakító kölcsönszerződés előkészítését, az EGK-val és a OECD-or- szágokkal a gazdasági együtt­működés javításáról, a konk­rét megállapodások és hitel­szerződések előkészítéséről folyó tárgyalásokat. Fontosnak tartják továbbá a KGST tag­országaival kötendő jövő évi államközi megállapodások lét­rehozását. Ezután az Országgyűlés át­tért a lakásgazdálkodási rend­szer reformjának, valamint a lakáscélú állami kölcsönök utáni jövő évi adófizetési tör­vényről szóló előterjesztés megvitatására. E napirend e’ő- adója ugyancsak Kemenes Er­nő volt, aki azt hangsúlyoz­ta, hogy a jelen rendszer elfo­gadhatatlanul igazságtalan és gazdaságilag sem tartható fenn. Ezért olyan változtatás szük­séges, amely rugalmasan iga­zodik a családok változó jö­vedelmi helyzetéhez, nem pe­dig magához a lakáshoz kap­csolódik. Nem kívánják emel­ni a komfort .nélküli és a fél­KÁR ÉRTE Fáradtak a képviselők. Bár még koránt sincs vége a mos­tani ülésszaknak, eddi:: jó­szerével olyan napirendekről kellett dönteni, amelyek — ha nyugodt lelkiismerettel akar­ják a honatyák megnyomni a szavazógép gombját — nagy figyelmet igényelnek. Mint tegnap, amikor a már koráb­ban is oly sokat bírált lakás- hitelkamat-emlésről volt szó. Többen mé" a tanácskozás előtt úgy látták, az lenne a legtisztességesebb, ha nem adóztatnák meg a törlesztése­ket, hanem inkább a visszafi­zetést gyorsítanák meg. Igaz, hogy ezzel a terhek nőnének, de sokkal rövidebb ideig, mint ha marad a korábbi szerző­désben rögzített lejárati írlő. ám ezalatt kell a megemelt összeget leszurkolni. Az előterjesztett változatok között eredetileg szerepelt egy olyan megoldás, amely nem a lakosságot, hanem a gazdálko­dókat terhelné egv úgyneve­zett lakáshozzáiámlás-befizoté- si kötelezettséggel. A Pest megyei képviselőcsoport ülé­sén Koltai Imre — aki maga is gyakorló gazdasági vezető — javasolta: házasítsák össze a két javaslatot, s kezdetben a vállalatok és a szövetkeze­tek, néhány esztendő múlva pedig — egyre növekvő mér­tékben — a lakosság fizesse a költségvetésből hiányzó részt. Az elképzelést ««kan az egvik legelfogadhatóbb meg­oldásnak tartották. Csakhát . . Csakhát — mint azt Koltai Imre tegnap elmondta — nem kapott megfelelő t-írnogntást. s fgv be sem került a köztu­datba. Kár érte. (f) komfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetben levő össz­komfortos lakások bére az át­lagot jóval meghaladva növe­kedne. Ugyanakkor a bérlők a család jövedelme, az eltartot­tak száma alapján differen­ciált támogatáshoz is juthat­nak. A javaslat szerint a la­káshasználati díjak január 1- jétől átlagosait 50 százalékkal emelkednek. A kedvezményes kamatozású hitelek differen­ciált átrendezéséről szólva az OT elnöke megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az országgyűlési bizott­ságok vitáin felmerült javas­latot, miszerint ne egységes, hanem a törlesztés összegéhez kötött és ezáltal megfelelően differenciált kamatadót, álla­pítsanak. meg. Figyelembe; .ve­szik, hogy a 70 évesnél idő­sebbek, a többgyermekesek, az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Kedvező ele­me a rendszernek, hogy a la­kás nélküli fiatal családok 150 ezer forint, vissza nem térí­tendő támogatáshoz jutnak. Az MSZP parlamenti cso­portjának nevében Fiiló Pál kijelentette: a csoport eluta­sítja a kormány által beter­jesztett javaslatokat a lakás­gazdálkodási rendszer reform­jára, de tárgyalási alapként — változtatásokkal — elfogadha­tónak tartják az építési és közlekedési bizottság javasla­tait. A kedvezményes kama­tozású hitelek vonatkozásában többek között ajánlják le­hetőségként az építési és köz­lekedési bizottság javaslatát. Mint ahogyan az várható volt, nem akadt képviselő, aki ne bírálta volna a koncepciót. Kifejtették: az állam nem csupán lakást ígért az em­bereknek, hanem ennek ürü­gyén a bérük egy részét is visszatartotta. Sokak vélemé­nye szerint a kamatok és a lakbérek felemelése durva, egyoldalú szerződésszegés, amely ellenérzést vált ki a la­kosságból, megrendíti az em­berek bizalmát, fokozza a ki­szolgáltatottság és a kilátís- talmság érzését, csökkenti a munkakedvet, társadalmi és szociális feszültségeket ger­jeszt. Akadt képviselő, aki egyértelmű választ kért: jö­vőre is megmarad-e a lakás­hitel összegének teljes visz- szifizetése esetén a 45 százalé­kos kedvezmény? Ezt a la­kosságnak tudnia kell, hogy dönthessen: adót fizet-e jövőre, vagy megszabadul — ha tud — hitelétől. Elhang­zott olyan javaslat is, hogy azok, akik második vagy har­madik lakásukat bérlemény­ként hasznosítják, fizessenek kiemelt szintű adót és lak­bért akkor is, ha a lakás kis­korú tulajdonát képezi. Felve­tették azt is, hogy ha a bős— nagymarosi helyreállításra szánt 6 milliárd forintot, va­lamint a világkiállításhoz szük­séges telkek kisajátításának 5 milliárdosra tervezett finan­szírozását átcsoportosítanák, előteremthetnék az új lakás­gazdálkodási programtól re­mélt költségvetési bevételt. MDF-LEVÉL A kormány abban a biztos tudatban terjeszthette elő jö­vő . évi gazdaságpolitikai kon­cepcióját, hogy annak megva­lósítása csak részben lesz a mostani Minisztertanács és apparátusainak feladata. En­nek ellenére — becsületükre legyen mondva — igyekeztek alapos munkát végezni. Ebben bizonyára nagy segítséget je­lentett, hogy néhány nappal ezelőtt a különböző pártokkal folytatott párbeszéd során a legtöbb politikai szervezet tá­mogatta a kormány törekvé­seit. Sőt! A Magyar Demok­rata Fórum elnöke, dr. Antall József külön levélben tájékoz­tatta Fodor Istvánt, az Or­szággyűlés ideiglenes elnökét arról, hogy a leglényegesebb kérdésekben az MDF szakér­tői milyen megoldásokat java­solnak. Mint írják, szerimük a program inflációs hatásait a kormány alábecsüli, ezért a gyorsuló pénzromlás meg­előzésére már most megfelelő intézkedéseket kell előkészí­teni. Ugyancsak bírálják az MDF szakértői, hogy a forint nemzeti fizetőeszköz jellegé­nek megerősítésére nem he­lyeznek megfelelő hangsúlyt, s így fennáll a veszélye, hogy a forint helyett a dollár lesz a legelterjedtebb pénz kis or­szágunkban. A miniszterelnök egy be­szélgetés során azt mondta, a pártok javaslatait figyelembe veszik. Jó lenne, ha tartva az adott szót, az MDF észrevé»e- let is hatnának a döntésho­zókra. Több képviselő kifogásolta: tisztességtelen visszamenőle­gesen kamatadóval terhelni azokat, akik magukra vál­lalták az ország lakásgondjai­nak megoldását. Kovács Lász­ló (Pest m., 20. vk.) szerint a kedvezményes kamatozású hi­telekkel kapcsolatos elképzelő, sek közül az egyetlen elfo­gadható megoldás a törlesztés gyorsítása lenne. Varga Lajos (Pest m., 26. vk.) kérte a mi­niszterelnököt, olvassa fel az IMF-fel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvének azon részét, amelyből egyértelműen kide­rül, miszerint a képviselők előtt e témában egyetlen dön­tési lehetőség áll; az IMF-nek ugyanis feltétele, hogy az Or­szággyűlés rendezze a lakás- gazdálkodással kapcsolatos ügyeket. Délután öt órakor az ülést felfüggesztették, hogy a vitá­ban elhangzott és írásban be­nyújtott javaslatokat vélemé­nyezhesse az építési és közle­kedési bizottság. Csaknem egyórás szünet után derült ki, hogy az indítványok megvita­tása további egy órát venne igénybe, ezért az Országgyű­lés úgy határozott, hogy a la­kásgazdálkodási javaslatokról csak szerdán döntenek. Ma ke­rül sor az 1990. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslat megtárgyalására is. A senki gyerekei ? Piros taréjjal kukorékoltak „Szüleim soha nem értek rá semmire, azon kívül, hogy pénzt kerestek. Eennem valahogy kialakult valami várakozás, valami új világra, olyanra, ahol az emberek nem idegesek, nem rohannak, olyanra, ahol legalább a lehetőség megvan az életre, a családra. Senki nem akarta megérteni ezt az érzést. Csak jól ismert szövegek ismétlődtek: Mit ugrálsz fiam, nincs gondod semmire. Tanulj, azt nem veszik el tőled! Aztán jött még: bezzeg az én időmben... és a se hossza se vége dumák. Mi meg ott álltunk tátott szájjal és nem értettük, mitől fon­tosabb egy bizonyítvány, egy papír, mint ml magunk, vagy a vágyaink. Angliából, Amerikából átszivárgott a NO FUTURE (Nincs jövő) érzés. A nincs semmi, csak robot, csak fásultság. Egyre kevésbé bíztunk a szüléinknek még legalább beígért „munkásparadicsomban’' — írja levelében Eberléné Mikiié Margit, akinek gondolatait az alábbiakban is kölcsönvesszük még, mert úgy véljük, sorsa, érzelemvilága azonos minden púnkéval. A hétfői punkkongresszus — amelyről a Pest Megyei Hírlap is tudósított — csak az első lépés volt — hallottuk —, mert hamarosan meghirdetik a bör­tönviseltek és a munkanélkü­liek kongresszusát is. A pun­kokra pedig azért gondoltak, mert a mai Magyarország kí­sértetiesen hasonlít az 1976— 78-as évek Angliájára, ahol a gazdasági válság miatt a fiata­lok millióinak jövője vált tel­jesen kilátástalanná. „ ... Egyre több fenyegető jel mutatta, hogy frázisokat kajáltunk és kajálnak a szü­léink. Egyre többet suttogtunk egymás között a föhértkönyvről, a titkos irományokról, a kü­lönböző szamizdatökrál. Ah­hoz pedig, hogy meglássuk ma­gunktól is, hogy ránk, az új „nemzedékre”, a „jövőre” senki sem hajlandó áldozni, nem kellett ennyi iskolát elvégezni. Nemcsak a szüléink nyakán lettünk kölöncök, de a rend­őrök is rendesen megkergettek, csupán a külsőségékben látha­tó lázadás miatt.. A MAGAM URA LEGYEK A 17 éves Molnár Katalin úgy simult Deák Ferenchez, a 37 éves veterán púnkhoz — akivel néhány napja kötött is- merettséget — mint gyermek az apjához. Pedig ... — Azt mondta, hogy ez a sa­játos külső megjelenési for­mája a másoktól való külön­bözőségét bizonyítja. Ugyan­akkor biztosan tudja, hogy minden társadalomnak meg­vannak a maga együttélési sza­bályai. Hogyan viseli el a kö­töttségeket, ha egyszer bármi áron különbözni ákiar a szürke tömegtől? — Tény, hogy bizonyos mér­tékig kénytelen vagyok alkal­mazkodni a többség akaratá­hoz — ismeri el Deák Ferenc. — Ugyanakkor nem akarom, hogy a gondolataimat, az ér­zéseimet, a tetteimet bárki is kívülről kormányozza. Szaba­don választhassam meg, hogy mit mondok, mit veszek fel magamra, kopaszra nyiratko- zom-e, vagy taréjt vágatok a fejem tetejére. „ ... Elég volt az átlagtól el­térő módon öltözni, esetleg csoportosan kiülni egy padra piros taréjjal, és már ott vol­tak a közrendűek őrei, mond­ván : megbotránkoztatjuk a járókelőket, riadalmat keltünk bennük. Néha elég volt az is, ha egy névtelen telefonáló be­szólt a rendőrségre: a punkok felgyújtották a szovjet emlék­művet, aztán a rendőrök döb­benten tapasztalták, miután kivonultak, hogy csupa kő az emlékmű, lehetetlen felgyúj­tani. Piros tarajú fejünk miatt egy-egy kihallgatáson kukoré- koltattak bennünket és meg­aláztak .. MÁRÓL HOLNAPRA — Énekelek a sziámi klub­ban, meg több más munkám is ;; I:. Hogy a rendőrök, a ha­talom mit gondolt azt tudjuk, a mi gondolatainkra pedig a kutya sem volt kíváncsi. Pe­dig talán csak annyit, akartunk mondani a dalszövegeken ke­resztül, hogy az itt élő embe­rekkel kellene törődni, a nar- kósokkal, a szegényekkel, ve­lünk, az „élet nincstelenjei­vel ...” Gasner János a Sziámi együttes gitárosa a punkokról — ő és zenekara a Ganz Vö­rösmarty Művelődési Házának alagsorában egy másik helyi­ségben táncdalénekes-váloga- tóra várták a jelentkezőket. ÉLET A FEKETE LYUKBAN — Nem alkalmaztuk Deák Ferencet. Egyszerűen meglát­tuk a buszon, s úgy gondol­tuk, biztosan szüksége van va­lamilyen érvényesülési lehető­ségre. Most nálunk énekel. Bár van. A film, a könyvírá.s — állítja Deák Ferenc. — Nem­rég kerestek a Stern Magazin­tól, a Fölösleges pillangó című könyvemből ők közük az első részleteket. Egyébként benti börtönélményekről, meg kinti gazemberségekről írok a köny­vemben, mert más manapság nemigen érdekli az olvasókat. Eredmény, hegy áBiwn mamdtnk Ötvendolláros sorompó —, Vegyes évet zártunk — felelte kérdésünkre dr. Jenkei László hivatalvezető, mikor arról érdeklődtünk, hogy mit hozott az 1989-es esztendő a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Dunatours számára. Az év első tíz hónapja még a sikerek jegyében telt el. So­kan jelentkeztek az iroda ál­tal meghirdetett utazásokra, s a nyugat-európai országokból is több vendéget fogadtak, mint a korábbi években. A lakossági valutakeret kor­látozása azonban az Idegen- forgalmi Hivatalt is érzéke­nyen érintette. Az 50 dolláros költőpénz miatt sokan nem utaznak külföldre, az utaslét­szám az év utolsó két hónap­jában jelentősen megcsap­pant. Három kirendeltségükön — Budapesten, Vácott és Szentendrén — jelentős kon­vertibilis valutaforgalmat bo­nyolítottak le, s a kiesett dol­lárok, márkák most hiányoz­nak a végelszámolásnál. Az igazgató úgy summázta az évet, hogy végül is jó eredménynek számít már az is, hogy sikerült biztonságosan talpon marad­niuk. Hogy mit hoz a jövő, ma még pontosan nem tudják a Dunatoursnál sem. Az biztos, hogy a kormányintézkedés ha­tására az utazási kedv csök­kent, s ez várhatóan 1990-ben sem lesz másként. A hivatal- vezető kérésére a belső ellen­őr átfogó vizsgálatot végzett az utazási iroda munkájáról, a várható jövőről. Az elké­szült anyagot áttanulmányoz­va,' senkinek nincs oka arra, hogy rózsaszínben lássa a vi­lágot. Az írásos jelentést a ki­rendeltségvezetők is kézhez kapták, s 2-3 heti tanulmá­nyozás után majd január kö­zepén tartanak „haditaná­csot”, ahol mindenki elmond­hatja az elképzeléseit arról, hogyan tudnának eredménye­sebben tevékenykedni. Dr. Jenkei László elöljáró­ban annyit elmondott, elkép­zelhető, hogy a jövőben az idegenforgalmi hivatal rákény­szerül, hogy más tevékenység­be fogjon, olyanba, ami nye­reségessé billentheti a mérle­günket. Ha ez nem sikerülne, akkor bekövetkezne az, amit mindenképpen szeretnének el­kerülni. Néhány kirendeltsé­güket meg kellene szüntetni, illetve a többi helyen is drasz­tikus létszámleépítésekre ke­rülne sor. H. E. szerintem a punkok egy ki­sebbséget alkotnak, valójában nagyon sok fiatal álmát, sza­badság- és boldogságvágyát hozták a társadalom felszíné­re, köztük olyanokét, akik nyo­morognak, máról holnapra él­nek, ám nem tudják megvaló­sítani álmaikat, mert ahhoz pénz kell, szabadság, lelki tisz­taság, belső energia, biztonság- érzet: Mindennek az alapfel­tétele azonban a hit. Talán a vallásosság, az újraéledő egy­házak segíthetnek a hit gyöke­reinek elültetésében ... ......Vagyunk még, és van­nak olyanok is, akik meghal­tak (narkó és egyéb túladago­lások miatt). A punkok még nem adták fel, ha fogytán is az önbizalmuk, de néha még ösz- szejövünk a Fekete lyukban. Változunk, de mégis van némi nosztalgia bennem. Lehet, hogy észrevétlenül beálltam én is és férjem is a sorba. Család lettünk. Remélem másmilye­nek mint a mi szüléink, és ta­lán még nincs veszve semmi, jön az új nemzedék ... első gyerekünket várjuk..,, első punkgy er ekünket... meg az­tán neki már hátha könnyebb lesz ... Így együtt megyünk el a punkkongresszusra...” ★ A Ganz művelődési ház alag­sorában, a Fekete lyuk pince­klubban huszonvalahány, több­nyire tizenéves punk gyűlt össze. Nem csináltak semmit. Csak nézelődtek, politikai vic­ceket puffogtattak, s csodál­koztak, hogy nem jön a rend­őr. Aztán hazamentek. Aszódi László Antal A punkok most nem félnek — legalábbis nem a rendőröktől! (Pék Veronika felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents