Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-20 / 300. szám

1989. DECEMBER 20., SZERDA Ő ÍRTA Föllélegzünk Túlságosan nagy Igénye ne legyen senkinek 19,50- ért. Olvasó, de ennyi pén­zért nem kell mindent ér­tenie. Érje be kevesebbel! Beértük. Nem értettük ugyan, miért véli fontosnak a Film Színház Muzsika (89/50.) Ducki Kristóf pla­kátjait bemutatandó, azo­kat a műveket is illusztrá­cióként felhasználni — mint például a Munkásőr­ségről, május elsejéről —, amelyeket a kiváló alkotó a Szabad Demokraták Szö­vetségének a megrendelé­sére készített. Sejtjük ugyan, talán az a válasz a miértre, hogy a lap munka­társának így vallott a mű­vész: „A lelkem a tiétek, én is az SZDSZ-szel ro­konszenvezek ..Na per­sze, nem az olvasó dolga, hanem a szerkesztőé, mek­kora teret nyit munkatár­sai politikai elkötelezettsé­ge érvényesüléséhez. Az olvasó lehetősége pusztán annyi, hogy dönt: olvas, nem olvas politikai propa­gandát, filmplakátok bemu­tatása ürügyén. Azon azonban megütköz­tünk, hogy színvaknak tart a lap és munkatársa ben­nünket. Ezt már tényleg nem értjük, s szemben a korábbiakkal, erre még sej­teni sem sejthetjük a ma­gyarázatot. Azt írta ugyan­is Pósa, „Süllyed a hajó csúcsán a vörös zászlóval együtt. De még Így alábu­kón is félelmetes kegyetlen szürkeségével." Ezzel szem­ben, a közölt képen látunk egy narancssárga zászlót, a világos és a sötétébb barna hajó orrán. Még inkább nyugtalanok lettünk, ami­kor tovább olvastunk. „Ám az ég végtelen kékjének földi ikernővére mindjárt, elnyeli...” Látni ugyanis egy drapp-sárga „végtelen kék" égboltot láthattunk a. nyomaton, amelynek „földi ikemővére” a lil a ten­ger ... Azonnal szemorvoshoz: a színtévesztés súlyos baj! Veszélyben a vezetői enge­dély! Már-már indultunk, amikor tekintetünk ráté­vedt a költői sorok folyta­tására, a citátum befejezé­sére. Pósa ugyanis, miköz­ben szemléli a „kegyetlen szürke" (barna) hajót a vö­rös (narancssárga) zászló­val, amint az „ég végtelen kékjének” (drapp-sárgájá­nak) ikertestvérére, azaz a kék (lila) tenger mindjárt elnyeli, így fejezd be a mon­datot: „...s föllélegzünk.” Mi is ezt tettük. Rájöt­tünk, nem kell elmenni a szemorvoshoz. Nem a mi színlátásunkban van a hi­ba... Még akkor sem, ha „A hajó neve: AURORA." KLIENS Csillogó-villogó Az idén 800 000 darab karácsonyi üvegfigurát gyártottak a Sop­roni Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzemében A három város építészete Ami rokon — ami elválaszt Érdemes odafigyelni Nagy­körösre, az Arany János Mú­zeum könyvkiadói tevékeny­ségére! A kismonográfia soro­zat nyolcadik köteteként dr. Novak László kandidátus A három város építészete című könyve a tél elején jelent meg, a győri nyomda gondos kivi­telezésében, s szinte máris hiánycikknek számít. A rend­kívül gazdagon illusztrált kö­tetet angol, illetve németnyel­vű összefoglaló egészíti ki, és az 545 közölt kép és 273 rajz önmagában is forgatásra kí­nálja a remek kiadványt. Három városnak egyébként a három mezővárost, Ceglédet, ■ Nagykőröst és Kecskemétet ne~ vezi a szakirodalom. Sorsuk közös, bár fejlődésük különö­sen az utóbbi évtizedekben, más sebességű. Dr. Novák László azonban majd 800 ol­dalas könyvében igényesen nyúl a történeti, a társadalmi és a településrendszeri ténye­zőkhöz, az építkezés és építé­szet feltételeihez. Nagyon érdekes momentum, hogy az építészetben is igen rokon vonások vannak a há­rom város között, még ha az egyedi fejlődés sajátosságai­nak megfelelően más-más szinten jut az kifejezésre. A mezővárosi kép rendkívül vál­tozatos, színes összhatású, amelyben szervesen kapcsolód­nak egységgé a díszesebb pol­gári épületek a hagyományos paraszti életmódnak megfele­lő építkezések emlékeivel, úgy­szintén az impozáns egyházi és középületekkel. Ez a hete­rogén, színes, igen jellegzetes városkép évszázados fejlődés eredménye, hű tükröződése a mezővárosiasság kibontako­zásának; nemcsak a mezővá­rosi polgárság társadalmi-gaz­dasági erejének, hanem a po­tenciális városias funkcióknak is. Több jelentős korszakhatárt Ißhet megjelölni a mezővárosi éjyftészetben. A 11—13. század­tól egészen a 16—17. századig települések építményei a temp­lomok, az udvarházak, s ran­gosabb és szegényebb neme­si, köznépi épületek. A 18. szá­zad a jelentősebb középítke- zésékkel hozza a változást, a 19. században már klasszicista kúriák, lakóházak épülnek. A tehetősebb kisnemesi famíliák sora, majd a paraszt polgár­ság, a cívis társadalom is mind jobban a kor divatjához emelte házait, méltón kifeje­zésre juttatva társadalmi rang­ját. Az építészeti arculat válto­zásában alapvető szerepet ját­szottak az elemi károk, első­sorban a tűzvészek. A külön­böző eredetű mozgatóerő, a 19. század hetvenes éveiben idéztek elő lényeges fordula­tot. Ekkor a tanácsok építé­szeti hatósága már szabály­rendeletekben rögzítve irányí­totta a városkép alakulását, az építkezés módját. Lényegé­ben ez azt jelentette, hogy a polgárság a város központi te­rületein korszerűbben építte­tett, míg a hagyományos és valójában korszerűtlenebbé váló építkezés a várospere­mekre szorult vissza. A három város önazonosság­tudatát kereső polgárainak könyvespolcain ott a helye dr. Novák László művének. B. O. Kiállítótermekből Öt világrész fotóművészei mesteri kiemelése — a Nehéz út volt —, mely a bajszos férfi ráncaiban összegzi minden ember, kiváltképp az egykori ceglédi tanyásparaszt önarcké­pét. Feltűnnek a felhőkarcolók immár nemcsak New Yorkban, hanem Európa ázsiai szögletei­ben is, és mesteri absztrakció Sunao Masuda Vörös naper­nyője. Megjárja a maga út­ját az egyén, a nép, a nemzet Igrákóló, az óvodások körtánca A bableveshez tésztát ettek A téli szünet előtti utolsó tanítási napon teljes volt a jó­kedv, önfeledt a játék Tökö­lön, a Kossuth Lajos utcában levő általános iskolában. Igaz, az épület falán a Dom Kultú­ra (Művelődési Ház) felirat ol­vasható, ami egyben azt is jelzi, hogy a diákok „albérlő­ként” tartózkodnak a ház fa­lai között. Hiába, no, ha nincs elegen­dő tanterem, akkor a művelő­dési intézmény is megteszi. Eb­ben a zömében rácok lakta nagyközségben természetes a kétnyelvű felirat, s az is, hogy közvetlenül karácsony előtt a diákok magyar és szerb-hor- vát nyelven adtak színes, amo­lyan hagyománytisztelő kul­túrműsort. Doboczky József- né, a 2/C osztályfőnöke, aki a Kőszeghez közel fekvő Hor- vátzsidányból származik, kész­séggel fordította a kóló tánc­hoz és az eseményhez illő da- lak címét: Zdravo zima mila (Szervusz kedves tél), Beli snesko maleni (Kedves fehér hóember). A feldíszített fenyő­fát táncolták körül az ünnep­lőbe öltözött tanulók. Maries Gábor, a 4/C ta­nulója, aki ezen a napon az esztendő utolsó naposi teen­dőit is ellátta, társaival együtt a „Pulyka melle, malac kör­me” című mókás darabot ad­ta elő. Ebben a kétnyelvű iskolá­ban a 3,/C-sek osztályfőnöke, Bráth Józsefné. ö sokác csa­ládból származik, míg a férje sváb származású. Arra a kér­désre, hogy mennyire sikerült átmenteni szerbhorvát kará­csonyi szokásait, lehajtott fej­jel azt válaszolta, hogy a né­Kettős jubileum ünnepére szervezte a tárlatot a Ceglédi Galériában Tóth István, „az évszázad fotóművésze”, akit az idén a Művészeti Alap nívó­díjával is kitüntettek. Gyűjte­ményéből rendeztek kiállítást abból az alkalomból, hogy Ceglédet 625 esztendeje alapí­tották és 150 évvel ezelőtt ta­lálták fel a fényképezést. A fotót, mely először a kor do­kumentuma, később — mind­máig és ezen -túl is — művé­szet lett. Tóth István a maga fárad­hatatlan tehetségével és ener­giájával nemcsak öt világrész­re küldte el a saját anyagát, jó hírét keltve ezzel a magyar fotóművészetnek, hanem uni- vezárlis kapcsolatai révén öt világrészt ábrázoló fotókat is gyűjtött, brazil, olasz, cseh­szlovák, litván, belga, ameri­kai, svéd, német, kínai, portu­gál, osztrák, szovjet, afrikai, ja­pán és finn művészek kiemel­kedő alkotásait. Magas készenléti fokon — így e kollekcióban egyetlen képsorban — összegeződik a mindennapok emberisége. Mi minden zajlik a nagyvilágban? Technikailag kifogástalan színvonalon, költői rezdülések­kel, sok-sok szakmai lele­ménnyel, ötlettel feltárulkozik a hétköznapok munkaáhítata, olykor a nehéz sors, máskor a fiatalság szépségét örökíti meg a fotó a női testen. Aztán pe­dig éppen az öregség a téma, majd a viharos felhők. A sze­relmes fiatalokról készült fel­vételnek éppen úgy megvan a hangulata, mint a szűk sikáto­rok világának. Lencsevégre kerültek a ka­rámba gyülekező juhok, az iramló szarvasok. A gyűje- mény egyik képéről az új Car­men ránk néz, a másikon Eusébió gólt lő. A sokadik Ma­donna is magához öleli gyer­mekét. Fridrich Mikola műve azt kérdezi; van-e annál na­gyobb dráma, ha egy kislány eipityeredik?! Piacosok utcai jelenete mindenütt honos, eb­ben is hasonlatos egymáshoz a világ. P. G. Chang szobrászi- fesitői munkáját dicséri Az apály, a fövenyre lépő sok-sok emberrel, a látványt kiegyen­líti a helgolandi házak hűvös eleganciája. Más körülmények között élünk, de mindannyiunk sor­sában közös a bánat és a küz­delem vagy az öröm. Kinek egy szelet kenyér jelenti a boldogság magaslatát, kinek a legújabb Porsche márka. Töp­rengő figurák tekintenek ránk, házat himbáló víztükrök, ázó fa, gyöngyökkel ékesített asz- szony és köztük Tóth István pi hagyományokat már csak az idősebbek ápolják. Katoli­kus vallásúak lévén, kará­csony szentestéjén fogadják a betlehemeseket, a rigmusokat kántálókat. A művelődési ház tőszom­szédságában levő óvodában az egyik héten magyar, míg a má­sikon szerbhorvát nyelven folynak a foglalkozások. Az apróságok között találhatók Stipan, Ivó, Marica, Katica, vagy éppenséggel Milán ne- vűek. A Pécsről származó, de Szigetbecsén lakó Schleerné Szegedi Anna, a nagycsopor­tosok vezetője irányításával, a gyönyörűen feldíszített fenyő­fa körül körtáncot jártak az ovisok. Gyakorta hangzott fel az Igrákoló-igrákoló (játsszunk kólót) címet viselő bohókás dalocska. Schleerné, vagy ahogy a kol­léganői szólítják, Ancsa, mos­tanság egészen elszürkültnek, szegényesnek ítéli a régmúlt­ban még divatos népi, nemze­tiségi szokásokat. Náluk, a szü­lői házban szentestén, hat óra­kor, a család körülülte az asz­talt. A megtérített asztalon ott sorakoztak a különböző fi­nomságok, valamint egy por­celántálkában gyümölcsök, köztük alma, dió, körte, és a fái közepén egy égő gyertyjt. Az asztal közepére helyezték a fenyőgallyakból font adven­ti koszorút. Főmenünek a bab­leves és valamilyen tésztafé­leség számított. Jaj, de régen is volt, sóhajtott egy mélyet, az egyébként fiatal, csinos An­csa. Mintegy utalva arra, hogy mostanság már valóban csak az emlékeikből élők számára színes ez az ünnep. Gy. L. Az írószövetség klubjában átadták az idei Év könyve ju­talmakat. A bírálóbizottság vers kategóriában Kányádi Sándornak Sörény és koponya (Csokonai Kiadó), valamint Sziveri Jánosnak Szájbarágós (Magvető Könyvkiadó) című köteteikért; kispróza kategó­riában Mészöly Miklósnak Volt egyszer egy Közép-Euró- pa (Magvető Könyvkiadó) cí­mű művéért; regény kategó­riában Poszler Györgynek Macskakő (Szépirodalmi Könyvkiadó) című könyvéért; dráma kategóriában Sütő Andrásnak Színművek első kötet (Szépirodalmi Könyvki­adó) című válogatásáért; kriti­ka kategóriában Poszler Györgynek Eszmék — Eszmé­nyek — Nosztalgiák (Magvető Könyvkiadó) című művéért; szociográfia kategóriában Csa- log Zsoltnak Fel a kezekkel (Mecénás Kiadó) című mű­Jól őre többen tanulhatnak tovább Jobb eredmény nagyobb esély! Vészesen közeledik a jelent­kezési lapok beadási határ­ideje. A normál középfokú ok­tatási intézményekbe február 16-ig, speciális osztályokba pe­dig január 10-ig kell eljuttatni a kérelmet. Természetes, hogy mostanában nagyon sok csa­ládnál nap mint nap beszéd- S és vitatéma a hová kérdés. S Ilyenkor nemcsak a gyerek ^ képessége, igénye dönt, hanem ^ azt is számba veszik: hol na- ^ gyobb az esélye. Erre a kérdésre, részletekbe i menő felvilágosítással ugyan S nem szolgálhatunk, de néhány, egész megyére kiterjedő adat | segítheti az általános kép ki- v alakítását. — Hogyan alakul a megyé­ben a továbbtanulási lehető­ség? — kérdezem Bojtor Já­nosáétól, a Pest Megyei Ta­nács művelődési és sportosztá- lyának megbízott vezetőhelyet­tesétől. — A tavalyi tanévben 16 ezer 670 nyolcadikos végzett, az idén 16 ezer 20 — mondja ösz- szehasonlítűsképpen Bojtor Já­nosáé. A diákoknak megköze­lítően 96 és fél százaléka sze­retne továbbtanulni. Számok­ban kifejezve: 15 ezer 500 fiatal középfokú beiskolázásá­ról kell gondoskodni a tava­lyi 16 ezer 100-zal szemben. — Ezek szerint kisebb az ok az aggodalomra? — Igen, annál is inkább, mert a gimnáziumokban ket­tővel, a szakközépiskolákban hattal több osztályt indítunk szeptemberben. S ezek érett­ségit adó intézmények! Ezzel a nyolc osztállyal lehetővé válik közel 11 ezer gyerek továbbtanulása megyei iskola- hálózatban. — A főváros hány diákot fogad a következő tanévben? — Az előbb említett adat­hoz hozzá kell számítanunk még 6 ezer 100 helyet, ame­lyet Budapest biztosít diák­jaiknak. A Fővárosi Tanács­csal szerződésben rögzítettük ezt a lehetőséget, így összesen több mint 16 ezer hely van kö­zépfokú intézményben. Azt azonban hangsúlyozni szeret­ném, hogy a diákok csak akkor kerülhetnek be a választott is­kolába, ha ezt a tanulmányi eredményeik lehetővé teszik. — Hol létesítettek új közép­iskolákat? Szigetszentmiklóson nyitja kapuit szeptemberben egy új középiskola: egy gimnáziumi osztállyal és két gazdasági kö­zépiskolai szakos osztállyal. Teljesen újszerű, de két nyolc­osztályos gimnáziumi osztály is itt várja a diákokat — első­ként a megyében. Törökbálin­ton a kísérleti gimnázium és szakközépiskola, a Zsolnay-fé- le értékközvetítő és képesség- fejlesztő program folytatása lesz. Szólnom kell az abonyi gimnáziumról is. Jelenlegi is­mereteink szerint Dabason is­mételten megkezdi működését egv szakmunkásképző intézet két osztállyal, a volt pártház­ban. Kerepestarcsán pedig előkészülnek a gimnázium megnyitásához. — Böviil-e a középiskolai szakoktatás? — Az ácsai Bolyai János Gimnázium egy kereskedelmi szakközépiskolai osztályt nyit szeptembertől. Dunakeszin a 201-es szakmunkásképzőben is lesz új profil: vasúti vontató­és vontatottjármű-szerelő szak. A váci 204-es Ipari Szakmun­kásképző Intézet közúti gép­járművezető- és karbantartó­képzéssel is foglalkozik a jö­vő tanévben. A többi középfo­kú oktatási intézmény a tava­lyihoz hasonlóan folytatja mű­ködését. — Megfelel-e az épületek állaga? Elegendő taneszköz áll-e rendelkezésre az okta­táshoz? — A működtetés és fenntar­tás fedezéséről egyelőre nem tudunk nyilatkozni, meg kell várnunk az Országgyűlés dön­tését arról, milyen módon fog történni a feladatok normatív támogatása. Ha a parlament elfogadja, akkor január 1-jétől az egy tanulóra meghatáro­zott összegből kell gazdálkod­ni. Elsősorban! Ugyanis ezt a helyi tanácsnak ki kell egé­szítenie. Félő azonban, hogy bizonyos településeken a fenn­tartás, működés is gondot fog jelenteni. Mindezekhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy elvileg el tudunk helyez­ni minden gyereket. Kisebbek lesznek a feszültségek. Tavaly sok gondot okozott számunkra mintegy 100 nagyon gyenge — színkettes — tanulólány. Nem biztos, hogy az idén is meg tudjuk oldani beiskolázásukat. Vennes Aranka és az emberiség. Szakadékok fölött — győztesen. Tóth István művészete is ezt a heroikus vonulást jegyezte fel — a fo­tóban időtlenné váló pillana­tot. Gyűjteménye a homo sapiens olyan módon való be­mutatása, mint aki minden megtorpanás ellenére előre in­dul — és egyre magasabbra. Tóth István gyűjteményét december 22-ig láthatjuk. Losonci Miklós írók, költők, kritikusok Az Ev könyve véért; műfordítás kategóriában Barna Imrének Umberto Eco A rózsa neve (Európa Könyv­kiadó) című könyvének fordí­tásáért; gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Lázár Ervinnek Bab Berci kalandjai (Móra Könyvkiadó) című könyvéért ítélte oda a díjat. Az alkotómunkához anyagi feltételt biztosító 150 ezer fo­rintos Artisjus irodalmi díjat 1990-re Tar Sándor és Bodor Ádám érdemelte ki. A bizottság egyhangúan úgy döntött, hogy utólag Márton Klárának is átadja az 1986 elején a gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Gyor­san szállj fel a buszra (Móra Könyvkiadó) című művéért megszavazott Év könyve ju­talmat. A bizottság a jutalom átadásától annak idején a po­litikai vezetés állásfoglalását követően állt el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents