Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-19 / 299. szám
4 39F.CVEI 1989. DECEMBER 19., KEDD bTv-figyelőm 0 mondta DOBOZOK Nevét a film iránt alaposabban érdeklődők már régóta ismerik. A nagyközönség tavaly és az idén találkozhatott gyakran műveivel, nyilatkozataival: harcaival. Ember Judit. Igen, például a 11 óra hosz- szúságú — a televízióban is vetített — Menedékjognak a rendezője, ö volt a lelke, s kétségtelenül, kiemelkedő művésztagja a Fekete Doboz néven ismert alkotói közösségnek. Ez a közösség elsősorban a különböző bel- és külföldi, ellenzéki tüntetésekben készített videofilmekkel szerzett tág körben (el)ismertséget. Ember Judit forgathatott, más nem, júniusban a 301-es parcellánál: Nagy Imre és sorstársai temetésén. Űj magyar siralom lett a címe a műnek, hossza három óra. Ennyi volt. Ugyanis: megvágták! Mint E. J. a Világnak (S9/30.) adott nyilatkozatában mondta, „összevágták az én filmemet a párizsi Pere Lachaise temetőben készült felvételekkel. Amitől én kiszaladtam az ajtón: nekem ne vágják keresztbe.” önkény, hatalom, cenzúra! Csakhogy: a filmet a Fekete Doboznál vágták meg ,..! E. J. szerint „A Fekete Doboz is hatalom: pénzt és eszközöket jelent, amelyet a Soros-alapítvány finanszíroz. Vicces dolog, hogy azt mondom: egy független folyóirat hatalom. Nem lenne hatalom, ha azok, akik az eszközök felett rendelkeznek, nem úgy viselkednek, mint a hatalom.” Ezek ismeretében már nem meglepő, ha a kérdésre, „Mostantól tehetetlenül nézi, mi történik a filmjével?h, az a felelet: „Igen”. Elővettünk ml is egy (nem fekete) dobozt. Ráírtuk: a legújabb elvesztett illúziók. S beletettük az Üj magyar siralom kontra Fekete Doboz esetét. Mint szomorú bizonyítékát annak, a hirdetett és áhított másságban miként bukkannak fel ismerős reflexek, módszerek, eljárások, miként köszön vissza az, aminek tűrhetetlenségéről éppen a Fekete Doboz kezdett annak idején harcos híradásokat forgatni. KLIENS ' KÖSZÖNET MAGYARORSZÁGNAK. Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy olyan műsort látunk Budapestről a Magyar Televízióban, melyet velünk egy időben Európa számos más tv-állomása is sugároz. örvendetes dolog az is, hogy ez a nagy figyelem végre nem adósságainknak, tüntetéseinknek, a gazdasági csődnek, az ország működési zavarainak szól, hanem valami olyasminek, amért nem kell bennünket sajnálni, megsegíteni, leszólni, megmosolyogni. •Annak, amiért valóban kivívtuk a világ megbecsülését, amiért tisztelnek, becsülnek bennünket. így van ez akkor is, ha magyar szemnek és fülnek még meglehetősen szokatlan dolog, hogy egy politikai tettet eszt- rádműsorral köszönjön meg a világ. Azt a kiállást, hogy ennek az országnak a népe szomszédai közül elsőként merte vállalni annak kockázatát, hogy kinyilvánítsa: demokráciában, független országban akar élni. Az ország és vezetői nevünkben merték kijelenteni, hogy a magyar országhatár nem csak az itteni polgárok, de más népek fiai számára jelenthet börtönfalat, vasfüggönyt. Ezt ünnepelte tehát számunkra szokatlan módon a Fővárosi Operettszínházban tartott NSZK—magyar koprodukciós show-műsor. Említettük, számunkra egyelőre szokatlan dolog, hogy két táncdal közötti szünetben politikusok lépnek a színre, szerezve ezzel az országnak, a politikának, s természetesen saját magunknak is népszerűséget. Pedig nincs ebben semmi különös. Sőt mi több, a hagyományos demokráciában mindennapi dolog. Igaz, a mienk azért mégsem olyan tősgyökeres demokrácia, s a karácsony előtti hangulat sem olyan felhőtlen, mint tőlünk nyugatra, mond-, ■juk, Kölnben, Bonnban vagy Bécsben. Nálunk áremelések-„Ö, csodálatos jégvirág f táncolva megdermedt leány ... — Nagy László telet idéző szép versét olvashatjuk a decemberi szám első oldalán. Ezt követi az erdélyi költő, Kányádi Sándor Decemberi bárány című írása — e reménytelenségben is reményt sugalló költői miniatűr. Kormos István verseiből is a télieket (Téli metszet..., Havas rét, Jászol, Tél közeledtén) válogatta össze a szerkesztő — ről és krízis-költségmentésről tárgyal a parlament, amíg ott nagy karácsonyi vásárt tartanak. Itt elszemetesedtek a városok, odaát nem kevés pénzzel útját állták a környezet- szennyezésnek. Mi kemény tél, energiaínséges hónapok elé nézünk, odaát jószerivel nem is értik, hogy mitől félünk, amikor náluk olyan nagy a nyugalom, amikor leomoltak a kőből és szögesdrótból emelt falak, az akadályok, amelyek elválasztottak egymástól. De mi ideát azért páros táncok és a Hej cica között is tudjuk, hogy a távolság még nem lett kisebb, az út sem rövidebb, s ezért nem tudunk amúgy nyugati módon felhőtlenül örülni. A GYILKOSOK KÖZTÜNK VANNAK. Egy olyan emberről szól ez a film, aki nem tud felejteni, aki nem képes elhomályosítani emlékét annak, hogy gázkamrába küldték az anyját, tarkón lőtték társait, milliószámra nyomorították meg testét és lelkét sorstársainak. Simon Wiesenthal az az ember, akiről a film főszereplőjét mintázták. Egy interjúban elmondta, azért került sor olyan későn életregénye megfilmesítésére, mert a korábbi forgatókönyvírók nem akartak mást, mint egy jó sztorit, egy zsidó James Bond-törté- netet. S nem vették vagy nem akarták észrevenni, hogy a gyilkosok, a szörnyű diktátorok ma is kísértenek. Egykori tetteikkel, emlékükkel éppúgy, mint azzal a lehetséges eséllyel, hogy új diktátorok, új gyilkosok születnek. A Wiesenthal. életét feldolgozó film megrázó és szomorú történet. Nem csupán azért, mert feleleveníti a második világháború tragikus eseményeit, azért is, mert azt bizonyítja be, hogy mennyire nem képes saját történelméből tanulni az emberiség. Csulák András ezzel is ébren tartva a nagyszerű költő emélékét. A NEVETŐ IRODALOMÓRA egy biriliáns Karinthy-karcolatot közöl az Isteni gondviselésről. A Mátyás király-évfordulóra utal már az IDŐUTAZÓK KLUBJÁ-ban közölt regény- részlet. Pásztor Csaba és Szeg- szárdy Ildikó illusztrálta, az ÍGY ÍRUNK MI gyerekírásai mellett gyerekrajzok találhatók. Gyerekrajzok illusztrálják Gazdag — Kincskereső Választhasson a pedagógus a módszerek közül! A kulcsszó: kapcsolatteremtés Kétkötetes mű fekszik az asztalom. Piros borítóin látszik, hogy sokat forgatták. Címe: Nyelvi irodalmi kommunikációk nevelési kísérlet. A megjelenés dátuma 1982. Hogy mégis most kerül szóba, annak az az oka, hogy kandida- tura témája volt. Szerzője, dr. Zsolnai József, most védte meg — a kandidátusi fokozatért. A törökbálinti kísérleti általános iskola igazgatója két évtizede végez tudományos kutatásokat az oktatási rendszer megújítására. Ennek középpontjában két alapvető gondolat áll: a személyiség gazdagítása, illetve a kommunikációs képesség kialakítása. ® Hogyan jutott ezekre a következtetésekre ? — kérdezem dr. Zsolnai Józseftől. — Ebben az elszürkített világunkban megromlottak, beszűkültek az emberi kapcsolatok — magyarázza. — Miután generációkban gondolkodom, mélységesen hittem, hogy felnövekszik majd egy olyan nemzedék, amelyik képes lesz tiszta emberi értéket továbbadni. S ez természetesen áttevődik a gyerekekbe is. A kulcsszó itt a kommunikáció. Ha létezem, szükségképpen van mondandóm, ami eljuthat valakihez. A kommunikációban az egymással kapcsolatot teremtő felek valamilyen értéket képviselnek, amely nyomot hagy a másikban, s befolyásolja a személyiség alakulását. Azért volt sikere ennek a védésnek, mert ebben a szürkítő világban a normálisát képviseltem, s a normálisság alapvető érték. 9 Mit ért a normális érték fogalmán? — Azok az emberek mennek tönkre, akiknek a kapcsolatvilága beszűkül, megszűnik. Olyan egészségesség a normális, amely szerint értékeset tudunk alkotni, tenni; a normális — átlag is. Ha valaki csak partikuláris egyed, előbb-utóbb lefelé fog eltérni a normától. Ám sokféle eltérés lehetséges! A zsenialitás irányába is! 9 A másság is normális? — Természetesen! 9 Akkor a magyar társadalom normalitásmércéje nem normális, mert nem tűri a másságot? A magyar társadalom intoleráns. Erre tanították! Bezárták magukat egy ideologikus körbe. Persze, hogy így könnyű intoleránsnak lénni. 9 Térjünk vissza a kiindulóponthoz, a könyvhöz! — Amit eddig elmondtam, az ennek a két kötetnek a filozófiája! Ehhez kapcsolódik legalább hatvan tankönyv. Mi az, hogy valaki kutató? Normális szintén, csak probléma- érzékenyebb. Csak tudatosítja a nem tudását. Tudatosítja, hogy mit nem tud a magyar pedagógia, vagy a magyar orvostudomány, és így tovább. 9 Számos kérdést tesz fel a könyvében. Hol van ezekre a válasz? — Mindezekre kutatásokkal kell választ adni. A kutató nem tesz mást, mint a problémákat szétszedi és megoldásválaszokat keres. Űjabb és újabb taneszközöket vet be, kidolgozza, kipróbálgatja öt- ötven-ötszáz gyereken. Kiderül, hogy a problémákra adott válaszok egy része hamis: az ember elveti ezeket. A végén azonban összeáll az egész. Csak az a baj, hogy erre tízhúsz év kell. 9 Tudományos fokozatának Ä MEGÉLHETÉSÜNK FOROG KOCKÁN Ki védi meg a herceghalmi kutatókat ? Nagyon tüzesok mostanában a szakszervezetek, még a kormánynak is jól odamondogatnak. Most, miután évtizedeken keresztül elfogadták feladatukként a különböző segélyek, beutalók és Mikulás-csomagok kiosztását. Nem csoda hát, ha a SZOT tiltakozásainak hallatán az emberek csak legyintenek. A „hivatalos” szakszervezetekkel szembeni fenntartásokat tükrözi az is, hogy másfél évvel ezelőtt megalakult a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, amelyet a nyugati lapok nyíltan az első magyar szabad szakszervezetnek neveztek. A magyar sajtóorgánumok véleménye e kérdésről megoszlott, ámbár az elmúlt másfél évben elég sokat változott is. — Mi idén áprilisban hoztuk létre alapszervezetünket. Az intézet vezetői nem nézték jó szemmel, de tulajdonképpen elfogadták létezésünket. Egyik ülésünkön a főigazgató is részt vett — mondja dr. Wekerle László, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont herceghalmi részlegének oszályvezetője, a helyi TDDSZ csoport főbizalmija. — Alapszervezetünknek 28 tagja van, ami nem sok ahhoz képest, hogy itt körülbelül háromszázan dolgozunk. Megalakulásunkig az intézetben a MEDOSZ volt az egyetlen szakszervezet, s ők több szempontból is előnyben vannak velünk szemben. Egyrészt, mert az emberek még mindig félnek. Még akik beléptek a TDDSZ-be, azok is azt mondják, hogy vezető beosztású kollégát kell főbizalminak választani, mert azzal nem tudnak majd kiszúrni. Másrészt, mi egyelőre nem tudunk beutalókat vagy segélyeket adni, bár nem is ezt tartjuk elsődleges célunknak. □ Mit tett a hereeghalmi alapszervezet a megalakulás óta eltelt fél évben? — Az első három-négy hónap a szervezéssel ment el, addig nem is volt velünk semmi baj. ősszel viszont készítettünk egy állásfoglalást, amelyben megfogalmaztuk véleményünket az intézet helyzetéről, s ezt eljuttattuk a főigazgatóhoz is. — Mi biztosak vagyunk ben- be, hogy a közeljövőben mindenhol, de a kutatóintézetekben különösen nagy átszervezések, leépítések várhatók. A munkánk, a megélhetésünk forog kockán, s ebben a helyzetben nem az a legfontosabb, hogy Mikulás-csomagokat osztogassunk, hanem az, hogy megvédjük tagjainkat, nehogy az utcára kerüljenek. A MEDOSZ herceghalmi szervezetének főtitkára például az intézet egyik vezetője, s ez eleve kérdésessé teszi, hogy a munkavállalók érdekeit fogja-e képviselni. védésekor az ország legkülönbözőbb részéből érkeztek pedagógusok, akik már gyakorolják az elgondolásait. Ha ez már bevett gyakorlat, miért kellett védeni? — Sajnos, nem elég a gyakorlat minősítése, a tudóstársaság jóváhagyására is szükség van. Mint kutatónak, az a célom, hogy tehetséges, művelt nemzedék nőjjön fel. A velük való törődés arra irányul, hogy. kommunikativitás empátia, tolerancia alakuljon ki bennük. A kutató megoldja a problémát a kutatás szintjén, aztán jön a gyakorlati megvalósítás, ez a nehéz. Szerencsém: van közöm a gyakorlathoz is. 9 Ha így lenne, semmi baj se volna a pedagógiával hazánkban. — Három évvel ezelőtt könyv formájában megfogalmaztuk fiammal, hogy mi a baja a pedagógiának. Az ösz- szes betegségtünetet felsoroltuk. Egyetlen gyógymód létezik: az alternativitás biztosítása. Választhasson a pedagógus, hogy milyen módszerrel akar tanítani. 9 Nem tart attól, hogy az éppen csak színesedő oktatási formáknak gátat vet egy központi intézkedés, s esetleg éppen Zsolnait kell követni? — Hiba lenne, hiszen, mint említettem, növelni kell a választás szabadságát a pedagógusok körében. Vennes Aranka Ma még utoljára Lélegzik a barna medve Szombat óta a Kongresszusi Központ Bartók terme a gyerekeké. Náluk önfeledtebben csak egyik-másik szülő szórakozik, meg is tudom érteni őket! Hiszen a mi időnkben ilyen játékok... Pedig a nyugatnémet „sigi- kid” családi vállalat 130 éve létezik, és készíti szebbnél- szebb fa- és plüssjátékait, művészeti babáit. Magyarországon azonban csak most először mutatkoznak be, egy négynapos kiállítás keretében. Vásárolni — a látogatók nagy bánatára — nem lehet, de szabad a kiállított plüss- és szőrmeállatokat megsimogatni, játszani velük. Sőt! Az előtérben szőnyeget terítettek le, amelyen hatalmas szürke egerek, dromedár, krokodilus, vadkacsa, póniló várják a kicsiket egy hancúrozásra, birkózásra. A gyerekek boldogan hemperegnek a selymes bundájú, puha játékok között, a rendezők pedig mosolyogva nézik őket. Egyáltalán nem aggodalmaskodnak, hogy valami elromlik, elszakad. Talán kevésbé lennének nyugodtak, ha a pesti utcákon végigsétálva látták volna a rengeteg tönkretett automatát, használhatatlan nyilvános telefont, felhasogatott ülésű autóbuszt. A gyerekek azonban — úgy tűnik — jobban vigyáznak az értékekre, mint a felnőttek. Sokan még a cipőjüket is levetik mielőtt a szőnyegre lépnének, anélkül, hogy erre bárki felszólította volna őket. Tanulhatnánk a kicsiktől! A kiállítóteremben kellemes zene szól, az előtérben hatalmas barna bundás medve alussza téli álmát. Bordái ütemesen emelkednek — lélegzik! Körülötte családja, az egészen pici mackóig. Beljebb kutyák, macskák, tigrisek, kecskék, rénszarvas, teve, koala, fóka. bagoly, majom és pingvin. Némelyikből egész családok, és mind-mind puha, és finom, és selymes. Amíg az állatkákat simogatjuk, egy beöltöztetett bajor hölgy, és egy bajuszos úr a látogatók közt sétálva, gyűszűnyi fajátékokat osztogat minden kisgyereknek. Parányi mozdonyt, kiselefántot, kerekei akkorák, mint egy-egy borsszem. A vitrinekben álomszép babákat, marionett bábokat, és faragott játékokat állítottak ki. A kis favonatok olyan tökéletesek, mint egy ékszer. Kifelé sétálva prospektusokat és matricákat osztogatnak a szervezők, amelyeket környezetvédő — papír — reklámszatyrokba csomagoltak. Hiszen akik ilyen kedves figurákat terveznek, biztos, hogy állat- és természetszerető emberek. Szegő Krisztina Zsazsa-szaúdi anyakirálynő Zsazsa Gábornak szánják a szaúdi anyakirálynő szerepét egy ötvenmillió dollár költségű — egy dúsgazdag olajsejk pénzén készülő — filmben, amely Szaúd-Arábia történetét dolgozná fel 1932-es megalapításától napjainkig. A „Suttogás a szélben” ideiglenes címet viselő film forgatása a tervek szerint januárban kezdőink, s 1990 végén már a mozikba kerülhet — jelentette be szombaton Chris Christianson, a film készítésében részt vevő Major Motion Picture Co. amerikai filmvállalat elnöke. Zsazsa kiválasztásában nem kis szerepet játszott, hogy a magyar származású színésznő egy Beverly Hills-i rendőr felpofozásával a közelmúltban ismét felküzdötte magát a bulvársajtó címoldalára. Film- színésznői reneszánsza sem indult azonban zökkenőmentesen: az eredeti tervek szerint a film beharangozására ő is megielent volna Christianson oldalán, de lemondta „fel- lénését”, mivel állítólag a repülőtéren eltűnt a böröndie ruháival együtt. „Azt mégsem teheti meg, hogy csak úgy bemegy az áruházba, és vesz magának egy ruhát. Ez nem az ő stílusa” — szabadkozni- a producer. 4 ségünk is rendkívül rossz, és nincsenek fiatal szakembereink, mert a kutatóintézetek nem tudnak megfelelő perspektívát nyújtani. — Az állásfoglalást az ösz- szes TDDSZ-tag aláírta, így a főigazgató mindannydunkat behívatott, és kifejtette, hogy nem ért velünk egyet. Mi nem állítjuk, hogy tévedhetetlenek vagyunk, de a vezetők sem azok, s nálunk nincs olyan szervezet, amely az igazgatókat ellenőrizné. Nincs például kutatási tanács, amelynek pedig az intézet szabályzata szerint léteznie kellene. Kontrollra mindenképpen szükség van, s ez akár a szakszervezet is lehet. □ Hogyan tudja megvédeni a TDDSZ tagjai érdekeit? — Bár a TDDSZ-csoportok önállóan működnek, azért tartunk kapcsolatot a központtal. Nettó fizetésünk egy százaléka a tagdíj, ennek 60 százaléka a helyi szervezeteknél marad, 40-et kap a központ. Ebből az összegből szerveznek többek között tanfolyamokat számunkra — például a dolgozók érdekeit védő kollektív szerződés elkészítéséről. Minderre igen nagy szükségünk van. Ezenkívül az országos választmány felkészült jogászokból, közgazdászokból és egyéb szakemberekből álló akciócsoportokkal tudja segíteni azokat a helyi csoportokat, amelyek rászorulnak, tehát alkalomadtán mi is tudunk majd hová fordulni. Kecskés Ágnes □ Mit tartalmazott az önök állásfoglalása? — Véleményünk szerint az intézet helyzete meglehetősen rossz, s a közelgő nehézségeket nem lenne szabad tétlenül várni. Egy szakszervezeti bizalmi szájából biztos furcsán hangzik, de az az igazság, hogy a nálunk dolgozóknak körülbelül a negyede felesleges. A leépítés legigazságosabb módja persze nem az, hogy minden osztályról elküldenek néhány embert, az intézet egészének működését kellene racionálisabbá tenni. A másik: csak becsapjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy színvonalas munkát végzünk, mert sok kandidátusi és doktori címet szereznek szakembereink. Én magam is kandidátus vagyok, tehát nem mondhatja senki, hogy savanyú a szőlő, de tudom; a címek megszerzése sokszor üres ceremónia. Több szerencse kell hozzá, mint tudás. — Azt is be kellene már látnunk, hogy gyakran álkutatásokat végzünk, pedig feladatunk a gyakorlatban alkalmazható eredmények felmutatása lenne. Egyébként műszerezett-
