Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-19 / 299. szám

1989. DECEMBER 19„ KEDD ^átían csak az áthúzódó beruházások vonatkozásában. Az általunk, valamint a Szigethalmi Nagy­községi Tanács számvizsgáló bizottsága által tapasztalt gaz­dasági és pénzügyi mulasztá­sok, szabálytalanságok késztet­ték a kerekasztal résztvevőit arra. hogy a tanácsvezetés kor­látozását kérje a tanácstestü- lettől. Nem a község gazdasági éle­tét kívánjuk ezzel megbéní­tani, hanem a döntés-előkészí­tések minél szélesebb körben történő demokratikus módsze­reit kívánjuk bevezetni. Egv- ben felhívjuk a tanácstagság figyelmét a tanácstörvényben rögzített jogainak és köteles­ségeinek gyakorlására. Állításaink és törekvéseink helyességében Móza Katalin írásának második fele — amelyben a Pest Megyei Ta­nács pénzügyi vizsgálatának eredményéről számol be — megerősít bennünket, önmagát is cáfolja, amikor leírja, hogy az egészségház építésénél a műszaki ellenőrzés hiányossá­gai miatt jelentős többletkifi­zetés történt. A feltárt sú­lyos hiányosságok, mulasztások ügyében — az újságíró állítá­saival ellentétben — intézkedés nem történt! A vizsgálat meg­állapításait sem az újságíró, sem a végrehajtó bizottság, sem pedig a tanácstestület — amelyik pedig erre hivatott — nem ismeri. A cikkben leírt tények alap­ján a kerekasztal résztvevői joggal számítanak arra, hogy a Pest Megyei Tanácstól az el­lenőrzés megállapításairól tá­jékoztatást kapnak, és elvár­ják, hogy az ügy súlyának megfelelő intézkedések, dönté­sek szülessenek. Azzal nem adhatunk felmen­tést a mulasztások alól, hogy több település van hasonló helyzetben, és ez az eset nem kirívó. Mi ezt elfogadni nem tudjuk, és véleményünk az, hogy ezen sürgősen változtatni kell a hasonló gondokkal küz­dő településeken is! A Pest Megyei Hírlap no­vember 1-jei számában Ki el­len ellenzéki a kerekasztal? címmel cikk jelent meg Móza Katalin aláírásával. A Szigethalmon felgyülem­lett gondokat mi nagyobb mér­tékűnek látjuk, mint ahogy ezt „anyósviccek” idézésével meg lehetne oldani. Előkészületi megbeszélések után — szeptember 27-én —, a helyi MDF, az HNF, az MSZMP, a nagyközségi tanács, a római katolikus egyház és a református egyház képviselői­nek jelenlétében Szigethalmi Kerekasztal néven tárgyalás- sorozatot kezdtünk. Célul tűztük ki, hogy az el­következő demokratikus vá­lasztásokig a nagyközséget érintő valamennyi községpoli­tikai és gazdálkodással össze­függő kérdésben a résztvevők nyílt vitában véleményt alkos­sanak. Állásfoglalásainkról és határozatainkról a tanácstagot tájékoztatni kívántuk, hogy a testületek (vb; tanácsülés) a kialakított közös véleményün­ket figyelembe véve hozzák meg döntéseiket a jövőben. Az alapításról szóló jegyző­könyvet a tanács elnöke aláír­ta, Szigethalom Nagyközség Tanácsa az október 5-i ülésén az abban foglaltakat megtár­gyalta és egyhangúlag elfogad­ta. A tanácstestületi határozat ellenére — a nyílt vélemény- cserétől elzárkódva — tanácsi küldöttség nem vesz részt a kerekasztal munkájában. Az alapító tagok névsora, vala­mint célkitűzéseink egyértel­művé teszik, hogy a kerékasz­tal nem ellenzéki csoportosu­lásként jött létre. Célja a mi­nél szélesebb alapokon nyugvó községi egyetértés megteremté­se, a demokratikus politikai módszerek gyakorlása. Szigethalom gazdasági gon­dok között éli napjait. Mi azonban — a cikkíróval ellen­tétben — úgy látjuk, hogy a -elenlegi tanácsvezetés nem- '-oev csökkentette', volna, ha- r em növelte a deficitet, és nem SEGÍTSÉG CSAK TÖRVÉNYESEN Szigethalmi Nagyközségi Kerékasztal Illet, nem éppen i szomszédiéi Az épület visszanyerte eredeti szépségét — ha hivatását nem Is. Mert a régóta bezárt gyöngyösi zsinagógát negyvennégy év után a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a BÉTEX, valamint a tanács hozzájárulásával, s magántőke igénybevételével lakberendezési áruházzá alakították. Méghoz­zá reprezentatívvá, ötlet, amelyért kicsit érdemes messzebbre is menni Látogatóban a sülysápi leányotthonban Szeretet törődés Magyarország lakosságának tíz százaléka rabja az ital­nak. A szakértők évek óta félmillióra becsülik az alko­holbetegek, másik félmillióra a 'nagyivók, a leendő alkoho­listák számát. Ez a közvet­len családtagokat, rokonsá­got is gyötrő, anyagilag visz- szahúzó szenvedély 2,5-3 mil­lió ember folytatólagos, tra­gikus tömegdrámája. Tavaly 59 milliárd forintot költöttünk szeszes itallra. Az államháztartás egészségügyi kiadásai ezzel szemben mind­össze 32,7 milliárdot tettek ki 1987-ben. Elsősorban az alko­holisták és a nagyivók kör­nyezetében található az a 250- 300 ezer veszélyeztetett gye­rek, akik közül csupán 27-28 ezer kerülhetett állami gon­dozásba. Sokéves tapasztalat, hogy a veszélyeztetett gyerekek sze­mélyiségfejlődésében súlyos zavarok keletkeznek, érzelmi­leg megközelíthetetlenné, ne­hezen nevelhetővé válnak. De vajon mi lesz velük, ha betöl­tik a 18. életévüket és önálló­vá válnak? Az állami gondozásban fel­növő gyerekeknek különösebb életismeretük nincs, hiszen csak szeletelve ismerik a kenyeret, nem tudják, mi a pénz értéke, s úgy mozognak a háztartásban, mint' elefánt a porcelánboltban. Tapaszta­latok szerint ezen a problé­mán képesek segíteni a ne­velőszülőik, de több eredmény érhető el olyan kis létszámú ifjúsági otthonokban, ahol ottmaradhatnak 18 éves koruk után is. Ezt a kísérletet kezd­te el a Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Török­bálinton és Sülysápon, ahol a Hámán Kató utca 61-ben tavaly áprilistól egy családi házban lányotthon működik. Itt 11-től 24 éves korukig ma­radhatnak, a most gondozott nyolc lány 16-17 éves. Több­ségük születésétől fogva álla­mi gondozott volt, akadt kö­zöttük, akinek ez a helye már a huszadik. Elvégezték az ál­talános iskolát, de még szak- képzettség nélkül dolgoznak Kákán a dányi tsz papír- és két másik üzemében, vala­mint a főváros egyik nyom­dájában, illetve ápolónők. Át­lagosan 3-4 ezer forintot ke­resnek. A ház tulajdonosa a Cseri házaspár. A lányok Cserinét nevelőanyjukként fogadják el, akinek irányításával megis­merkednek a házimunkával. Segítenek a főzésben, takarí­tanak, mosnak, vasalnak, ki­osztják egymás között a napi feladatokat. Korábban fogal­muk sem volt az ilyen dol­gokról, még a mosógépet sem ismerték. Cseri Sándor (nem azonos lapunk volt mun­katársával) a lányok mun­kahelyeit végiglátogatva ér­deklődik róluk, s nincs oika szégyenkezni. A fiatalok megtanulják ott­hon, hogyan kell beosztani a pénzt. Néhányuknak már ko­moly összeg lapul a betét­könyvében. — Nagyon aranyosak, en­gem például mamikának szó­lítanak — mondja az idős asszony. — Egyikük karatére jár, a másik angolt tanul, a harmadik énekkarban szere­pel. Soha nem csavarognak el. Vasárnap elmennek a templomba. Erre nem én erőltettem őket, maguktól döntöttek így. Cseriné reggelente négykor kel. Elkészíti a lányok reg­gelijét, lesi minden gondola­tukat. Miért? Mert szereti és sajnálja őket hányatott sor­suk miatt. Kettőjüknek meg­halt az anyja, a harmadik nem is tudja, ki szülte. A ne­velőanya hat gyermeket ho­zott a világra. Mielőtt mos­tani lányai hozzákerültek, már gondozott két gyereket. Az intézettől 700-700 forintot kapnak az ellátásért, és ebből lejön még az adó. A lányok otthonra lelteit a sülysápi családi házban, ahol szeretetet, törődést kapnak. Beilleszkedtek környezetük­be, s az a véleményük, hogy több ilyen otthonra lenne szükség. Dr. Orell Ferenc János főügyészségi tanácsos Nincs helye a szemétnek Ötmillió köbméter Meglehetősen bizonytalan, hogy hová szállítják néhány év múlva a Budapesten ösz- szegyűjtött szemetet. A vidé­ki településeken is komoly gond a hulladékgyűjtés, -elhe­lyezés, a fővárosban viszont olyan nagy mennyiségről van szó, hogy ez külön elbírálást igényel — állapította meg a Fővárosi Környezet- és Ter­mészetvédelmi Bizottság. Az összegyűjtés jól szerve­zett, magas színvonalú, de a. jelenlegi lerakóhelyek néhány év múlva betelnek. Űjabb, elhelyezésre alkalmas terü­letek igénybevételéről több településsel is tárgyal a Fő­városi Közterület-fenntartó Vállalat, de a becslések sze­rint ezek a tárolóterek is csak 1996-ig jelentenének megol­dást. A felkutatott volt bá­nyák, mélyen fekvő részek megszerzéséhez körülbelül 250 millió forintra lenne szükség. Ezzel mintegy 20 millió köb­méter szemetet lehetne elhe­lyezni. Ma még tisztázatlan, miből teremtik elő ezt az ösz- szeget. Kérdéses tehát, hogy hová viheti a főváros majd 1996 után az évenkénti ötmillió köbméternél is több szemetet. Az 1981-ben átadott hulladék­égető mű a gyakori meghibá­sodások miatt eddig nem sok hasznot hajtott. A létesítmény átalakítása jövőre fejeződik be, így 1991-től itt évente 2 mil­lió köbméter szemét égethető el. Ez a keletkező mennyiség­hez képest igen kevés, így nem kerülhető el a közeljövőben egy másik szemétégető mű fel­építése. Jelenleg a második üzem Ócsai úti elhelyezésé­nek a lehetőségét vizsgálják a szakemberek. Autóipari egyesülés alakult Alkatrészért személygépkocsi Autocoop néven autóipari egyesülést alakított kilenc ma­gyar vállalat azzal a céllal, hogy megtöbbszörözzék a ha­zánkban gyártott alkatrésze­kért behozható személyautók számát, és jobban alkalmaz­Hagyják ott, ahol van! Szentendrei piackereső Ami a szentendrei vásártér helyének kijelölése körül tör­ténik, az nevetséges. Mindenki tudja: a kereskedelem eme formája az olcsó áraik miatt a lakosságnak nélkülözhetetlen. Ám bárhol jelöli ki a helyét a tanács, vannak, akik tiltako­zást jelentenek be. Az állam­igazgatás pedig megértő orcá­ját mutatván, próbálkozik az érdekütközések között lavíroz­ni, újább és újabb földdarabot keresve a vásártérnek. A piac eredetileg a belváros­ban, a Bükkös patak partján „nőtt” fel. Történelmi-gazda­sági szükségszerűségek hozták létre. Megértem, hogy ott va­lóban zavarta — nemcsak né­hány ember —, hanem az egész város életét. Ezért az illetékesek bizottsá­got hoztak létre, keresztül- kasul járták a települést és ki­jelölték a piac új otthonául a Postás-strand melletti részt. Közel a HEV-hez, mellékút­vonal mentén, parkolási lehe­tőséggel. Mutatja, hogy ez a legideálisabb helye, hogy ezzel egyenrangú!; mindeddig sen­ki nem tudott javasolni. De miért akarják száműzni in­nen a vásárt? „Mert a Rózsa- kert-lakótelep többször pa­nasszal élt a környéken kiala­kult helyzet miatt”. Az idézet a tanácsülés elé kerülő anyag­ból való. Ám pontatlan és igaz. tálán. A Rózsakert-lakótelep lakóinak egy része tiltakozott, meggyőződésem szerint jóval sötétebbre festve a képet a valóságnál. Mert rászántam két szombat délelőttöt és ke­restem az „áldatlan” helyzetet, de nem találtam. A kocsik el­fértek a parkolóikban és a ré­gi 11-es út mentén, a kutya sem ment át az úton és a zöld sávon a Rózsakert-laikótelep házai közé, a tömeg békésen ődöngött a kerítés mögött. De a tanács a tiltakozásra figyelve új helyet keresett. A kenyérgyár és a 11-es főút kö­zötti részre vetette szemét. Mert egyszerűen nincs más. A földdarab azonban messze esik a HÉV-től, a várostól, csupasz, mint a tenyerem. De még ez semmi, az Óbuda Tsz nem is akarja bérbeadni a városnak. Adott lenne még a Volán TEFU volt pályaudvara. Most a Vídia Kereskedelmi Válla­lat tulajdona, bérbeadná Szentendrének, de a tanács — nagyon okosan — itt szeretné létrehozni a magán teherfuva­rozók parkolóját. Ami feltét-, lenül kell, mert a városban ki­alakított új közlekedési rend­be egyszerűen nem fér bele a házak előti parkolásuk. Reálisan számba jöhet a HÉV iparvágány vonala és a Pan- nónia-telep által határolt volt szemétlerakó. De az előterjesz­tés szerint legkevesebb 8 és fél millió forint kellene a leg­minimálisabb feltételek ki­alakításához. Tehát amikor gatyapertlire nincs pénzünk, adjunk ki milliókat azért, mert néhány tucat embert zavar a jelenlegi — kulturáltan és költségesen kialakított — he­lyén? Ráadásul a ..lengyel” ke­reskedelmet az állam bármikor egy tollvonással megszüntethe­ti. A többi számba jöhető föld­darab. olyan kínnal talált rész. (papszigeti parkoló, a gáz- csereteleD mellett vagy a Rad- nóti-lakótelep szomszédságá­ban.) Mellesleg a tanácselnök a város idős államnolaárai ne­vében 74 aláírással ellátott le­velet kapott. Azzal a kérés­sel. hogy a piacot hagynák meg mostani helyén, mert ők kén­tel enek k.ipvalogolni a telepü­lés perifériáidra. Az olcsó vá­sárlási lehetőség vedig nehéz anvagi körülményeik miatt létkérdés számukra. A tanácsnak legegyszerűbb volna egv rendelettel beszün­tetni a piac működését. Ezt azonban nem teheti, mert a la­kosság megkövezné. Amit te­hetett. megtette. Megkereste és kléoítetite a legideálisabb he­lyet a piacnak. Hagyják ott, ahol van! Vicsotka Mihály kodjanak a gazdasági életben bekövetkezett változásokhoz. Az egyesülés alapokmányát a Budapesti kéziszerszámgyár, a Pest Megyei Műanyagfeldol­gozó Vállalat, a Schuler író­szer Vállalat, a budapesti Kismotor és Gépgyár, a Cse­pel Autógyár dugattyú és gyű­rűgyáregysége, a budapesti El- zett Zár- és Lakatgyár, a Salgótarjáni Síküveggyár, a sátoraljaújhelyi Elzett-Certa Zárgyártó Présöntő és Szer­számkészítő Vállalat, a Ba­kony Fém és Elektromos Ké­szülék Művek képviselői ír­ták alá. Moravetz Tibor, a Bakony Fém és Elektromos Készülék Művek vezérigazgatója el­mondta: az egyesülést a kül­piacon történő közös fellépés, az összehangolt tevékenység további fokozása is indokol­ja. Az együttműködés kiterjed a termelés harmonizálásának finomítására, a legkedvezőbb belföldi értékesítésre. Az al­katrészeket gyártó vállalatok — az önálló külkereskedelmi jog érvényesítésével — maga­sabb bevételt kívánnak elér­ni, Az egyesülés felkészül a hazai társvállalatok közös fejlesztéseinek menedzselésé­re, csökkentve ezzel az alkat­részgyártók kockázatát. To­vábbi cél: a legelőnyösebb fi­nanszírozási formák működ­tetése és külföldi befektetők bevonása a vállalkozásokba. A hazai alkatrészgyártó vállalatok termékeik — ab­laktörlő motorok, gyújtógyer­tyák, kürtök, szélvédő üve­gek, ajtózárak stb. — ellené­ben évente 12-15 ezer sze­mélygépkocsit kapnak. E mennyiség nagy részét, éven­te mintegy 11 ezer személy­autót, a Bakony Művek „pro­dukálja” a hazai vállalatok összefogását is a Bakony Mű­vek kezdeményezte, s így az egyesülés székhelyéül Veszpré­met választották. A szigethalmiak leveliikben közös gondolkodást kérnek újságíró mondja, hanem dr. Petrik János, a megyei tanács vb-titkára is. A segítő szándékot nem lehet kétségbe vonni, a módját azonban lehet és kell is vitatni. Éppen tör­vénytelensége miatt. A szigethalmi kerekasztal véle­ménye szerint én nem ismerem a megyei revizori vizsgálat megálla­pításait. Nem tudom, mire alapoz­zák ezt a kijelentést, hiszen az el­lenőrzési osztály vezetőjének iro­dájában elolvastam a jelentést. Ezek megállapításai írásomban is szerepeltek. Kétségtelen, hogy az évek folyamán több alkalommal megvédtem azoknak a támadásai­val szemben a tanács elnökét, akik akkor még nem a kerekasztal szí­neiben, hanem egyénileg, vagy a HNF vezetőségéből támadták Né­meth Gábort. Tettem ezt a megyei tanácsi pénzügyi vizsgálatok birto­kában, amelyek nem igazolták a feljelentők vádjait, s azt bizonyí­tották, hogy a Szigethalmi Tanács­nál nem "történtek mulasztások, visszaélések. Külön cikket érne meg az, hogy vajon az elmúlt években végzett ellenőrzések miért nem derítettek fényt azokra a hiá­nyosságokra, amelyek már akkor is léteztek — mint azt a legújabb pénzügyi vizsgálat kiderítette. En­nek feltárása a megyei tanács bel­ső ügye lesz. Mint ahogy a ta­nácselnök fegyelmi felelősségre vo­nását is valószínűleg kezdeménye­zik maid. Visszatérve a kerekasztal levelé­ben kifogásolt anyósviccre: sze­memre vetik, hogy nem ismerem eléggé a településüket, Szigethal­mot. Ezzel nem vitatkozom. Az vi­szont meglep, hogy a kerekasztal tagjai nem ismerik a saját telepü­lésük közvéleményét, amely sze­rint az ellentétek hátterében ro­koni ellenségeskedések állnak. Móza Katalin A Szigethalmi Kerekasztal ma már tényleg nem ellenzéki, a szó­nak abban az értelmében, ahogy néhány hónapja még az éppen, hogy csak megalakult pártok, po­litikai szervezetek egymással ösz- szefogva próbálták tárgyalóasztal­hoz ültetni a pártállam vezetését. Ellenzéki viszont a tanáccsal szem­ben. Ezt a kifejezést magam eb­ben az értelemben használtam. Ma sincs kétségem afelől, hogy a kerekasztal tagjainak szándéka tisztességes, településük jövőjéért aggódnak, emiatt vállalják, hogy minden héten késő estébe nyúló megbeszéléseken próbálnak tenni, cselekedni Szigethalomért. A lakó­helyéért szorgoskodó kerekasztalt nem is ítéltem el a cikkben, nem érthettem egyet viszont azzal a móddal, ahogyan Szigethalom sor­sának jobbra forduláséi akarják elérhi. ' *' *v ' 'k—^ . , A kerekasztal levelében szó van a tanácstörvényről. Nos, ez a ma­gas szintű jogszabály pontosan meghatározza a tanácselnök és az apparátus, a szakigazgatás jogait, kötelességeit. A tanács munkáját olv mértékben korlátozni, ahogyan ezt a kerekasztal képzelte és ha­tározatban rögzítette, ma még törvénytelen. S ezt nemcsak az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents