Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-19 / 299. szám

1989. DECEMBER 19., KEDD T MFMYEl] m«p Megkezdte munkáját a Parlament decemberi ülésszaka Sorsdöntő, sorsfordító kérdések előtt (Folytatás az í. oldalról ) Ezután az illetéktörvény módosításáról szóló törvény- javaslatot ismertette Békési László pénzügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy az előter­jesztésnek nem célja a lakosság vagy a gazdálkodó szervezetek illetékfizetési terheinek vál­toztatása, a javaslat az egyes eljárások illetékének mértékét a jelenlegivel lényegében azo­nosan határozza meg. Az Or­szággyűlés a törvény módosí­tásáról szóló törvényjavaslatot nagy többséggel elfogadta. Új napirendi pont, témája a társadalombiztosítási járulék. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter el­Südi-tüske Südi Bertalanról már film is készült, könyvet is írtak róla. Méltán, hiszen az el­múlt esztendőkben, amikor még meglehetősen nagy bá­torság kellett ahhoz, hogy az ember nyilvánosan is megbí­rálja a hatalmasságokat, az ál­taluk elkövetett hibákat, Midi Bertalan országgyűlési képvi­selőként is gyakran vállalta a kemény harcot. Most azonban, amikor ő a célpont, más harc­modort választott. Történt, hogy a Világ című lapban olyan információk lát­tak napvilágot róla, amelyek — finoman fogalmazva — nem vetnek valami jó fényt rá. Mármint, ha igazak. Südi Ber­talan, aki tegnap a napirend feletti vitában soron kívül szót kért, úgy látja, bizonj^os sajtóorgánumok és újságírók az ő lejáratására törekszenek azzal, hogy hamis adatokat, meg nem történt dolgokat terjesztenek róla. „S aki sár­ral birkózik, maga is sáros marad” — mondta a képvise­lő, akinfek akár igazat is ad­hatnánk. Adhatnánk, ha Q nem tette volna ugyanazt, mint amit az ellene vétkezők. Nem nevezte meg ugyanis azt a szerkesz­tőséget, amellyel baja van, hanem általánosított. Így olyan lapok és újságírók is gyanú­ba keveredhettek ártatlanul, akiknek nincs semmi részük a képviselő elleni hadjáratban. Kellemetlenül érezhettük ezért többen is magunkat a sajtó- páholyban, amikor a panasz felolvasása közben ránk sze- geződtek a vallató tekintetek. S bár Südi is azt mondta, a vádat kell bizonyítani, mi mégis védekezni kényszerü­lünk: nem mi voltunk, csak a sár szóródott ránk — is. (f.) A gondterhelt tekintetek önmagukért beszélnek. Kemenes Ernő és Békési László a képen mondta, eme ’járuléknak min­den forintja a társadalombizto­sítási alap kezelésében és tu­lajdonában maradt. A bevé­telt az ellátásokra fordította a kormányzat, illetőleg tartalék- alapot képzett belőle. Gazdál­kodásunk iránt továbbra is erős viszont a bizalmatlanság, ennek oka, hogy nem jött létre az alap önkormányzata. Az egészségügyi kormány­zat indítványozza a gyógyító ellátású és a családi pótlék forrásainak felcserélését. Az egészségbiztosítás létrehozása ugyanis mind az orvosok, mind a betegek számára ked­vezőbb a jelenlegi rendszer­nél — folytatta a miniszter asszony, majd arról szólt, hogy a kormányzat jelenleg , nem vállalkozhatott a nyugdíj vagy a gyermektíjmogatási rendszer átfogó reformjára. Nem mondhat le azonban az infláció ellentételezéséről. Csehák Judit ezután arról szólt, hogy az egészségügyi szolgáltatásokra 66 milliárd forintot különítettek el a jö­vő évre. Az idősek ellátásáról megtudtuk: a tervezett 24 mil­liárd forintos keret az év ele­jén átlagosan 800 forintos nyugdíj kiegészítést tesz lehe­tővé. Képviselők következtek, majd a határozathozatal. A képviselők — hosszú szavazá­si procedúrával — elfogadták a társadalombiztosítási alap 1990. évi költségvetéséről szóló hogy sem pap, sem polgári szónok nem beszél a sírnál. Szűk családi körben, min­denféle szertartás nélkül tör­ténik a földbe való temetés, vagy az urna kolumbárium- ban történő elhelyezése. Az idő könyörtelen A temetők régen a templo­mok szomszédságában létesül­tek, később városszélekre, a falvaik határaiba kerültek. Az Idő azonban könyörtelenül át­lép a végső nyugvóhelyeken. A kriptasorok, földes nyugvó­helyek útjában állnak a terü­let rendezésének. Megvárják az utolsó temetéstől számított 25 évet, azután meghirdetik a lezárt sírkert felszámolását. Elkezdődik a még élő hozzá­tartozók számára megrendítő látvány, a nem exhumált ma­radványok emlékeinek eltün­tetése, hogy a terület pár éven belül helyet adjon háztömbök­nek, iskoláknak, parkoknak. Mutatnak-e érdekességet nem a megyénkben élők számára a mi temetőink? Nemrégen oszt­rák szakmai küldöttség járt Kosdon és kereste a ritkaság- számba menő kopjafákat. Ürömben érdekesség Alexand­ra Pavlovna cárlány sírkápol­nája. A Dunakanyar festői községében sokan megtekintik a múzeumban Szőnyi István Zebegényi temetés című alko­tását, majd felkeresik a mű­vész sírját, kaptatva a mere­dek hegyoldalon. Visegrádon az irodalombarátok tiszteleg­nek Áprily Lajos költő végső nyugvóhelyénél. Váckisújfalu őrzi Füredi Mihály múlt szá­zadbeli opera- és népdaléne­kes tetemét. Vácott pihen Kas­sai Vidor, a budapesti Nép­színház egykori igazgatója, Länderer Lajos, a negyven- nyolcas szabadságharc híres nyomdatulajdonosa. Egy-egy régi nemes család, földbirtokos família igyeke­zett hozzátartozóinak mara­dandó végső nyugvóhelyet biz­tosítani. A fóti műemlék temp­lom alatt van a Károlyi csa­lád temetkezési kriptasora. Ráckevén a Savoyai, Rádon a Muzslay, Gyomron a Teleki család temetkezett. A kápol­naszerű megoldások harmoni­kusan illeszkednek a sírkert hangulatába. Ormótlan betontömbök Napjainkban igyekeznek túl­tenni még a régi nemesi csa­ládokon is. Ormótlan beton­tömbök, rideg. ízléstelen krip­tasorok, milliós értékű már­ványkolosszusok bizonyítják, hogy a társadalmi versengés nem szűnik meg a végső elmú­lással. Megyei érdekesség, hogy a Pilisi Erdőgazdaság mintegy másfél évtizedddel ezelőtt, az Országos Temetkezési Fejlesz­tési Társulás kezdeményezésé­re vállalta és elkezdte a ko­porsók gyártását. A hagyo­mányos formák mellett több modern típust kedveltettek meg azóta a hozzátartozókkal. Vevőre találtak a határon tú­li temetkezési intézményeknél Papp Rezső Tiszteli Olvasók! ÉLET UTÁN, HÁLÁL ELŐTT című sorozatunk — úgy látszik — megnyerte az olvasók tetszé­sét. Számos levelet kaptunk önöktől, melyekben a megje­lent írásokról mondanak vé­leményt, saját gondjaikkal for­dulnak hozzánk, segítséget kérnek, vagy éppen kéréseiket, javaslataikat írják meg. Leveleiket nagy figyelem­mel olvastuk, néhányon mély­ségesen elszomorodtunk, hi­szen ismét kiderült, mennyi a magányos, a társtalan, súlyos gondjaival egyedül gyötrődő ember. Milyen sok a megvá­laszolatlan kérdés a betegség, az elmúlás témakörében is. Sorozatunkat ideiglenesen most mégis felfüggesztjük. Meggyőződésünk ugyan, hogy e témakörben is őszintén kell megírnunk az igazságot, fel­tárni a valóságot, ugyanakkor nem a most közeledő ünnepek a legalkalmasabbak arra, hogy szomorú témákon tovább töp­rengjünk. Sorozatunkat tehát január­ban folytatjuk tovább. Foglal­kozunk többek között a teme­tésszervezők tevékenységével, külföldi temetési szokásokkal, válogatást adunk olvasóleve­lekből, közöljük munkatár­sunk riportját egy boncmes­terrel. Szó lesz néhány, egé­szen különleges végrendeletről is. Januárban tehát folytató­dik sorozatunk, ÉLET UTÁN, HALÁL ELŐTT címmel. Hol a répa? Miközben mindenki izgatot­tan várta, a 17 napirendi pont között hányadik helyre szorul vissza a költségvetési törvény, van-e remény arra, hogy meg ezen a héten tárgyalni tud­ják-e a kormány válságkezelő programját, s miközben ki­sebb vita kerekedett arról, a parlament önfeloszlatását nyílt szavazással ejtsék-e meg — az egyik képviselő izgatott kér­dést tett föl az ügyvezető el­nöknek : — Hová lett a cukorrépa? Kisebb derültséget keltett a teremben, amíg Pesta László a képviselő cukorrépás inter­pellációját följegyezte a többi közé, hogy Békési László pénz­ügyminiszter és Hütter Csaba mezőgazdasági miniszter lát­ványosan gesztikulálva keres­ték a répát. Hallani ugyan nem lehetett őket, de érteni igen. — Nálad kell lennie! — Ne viccelj, répával hetek óta nem találkoztam! — Nézd csak meg jobban a papírjaid között! — Tulajdonképpen miről van itt szó? Osztjuk a miniszterek ta­nácstalanságát. No, nem éppen a répáról. —ja— törvényjavaslatot. Ugyancsak elfogadták a társadalombizto­sítási bizottság határozatát, mely tartalmazza, hogy a tár­sadalombiztosítási alap az MSZMP vagyonának rendezé­se során részesüljön előnyben. Két napirendi pont között a képviselők elfogadták Király Zoltán kezdeményezését: Tő­Immáron civilben Kárpáti Fe­renc honvédelmi miniszter (Hancsovszki János felvételei) kés László ügyében az Ország- gyűlés foglaljon állást. A Parlament ezután meghallgat­ta a külügyi bizottság másik ál­lásfoglalását is, miszerint Doina Corneát és Tőkés Lászlót felterjeszti a Nobel- békedíjra. Az ötödik napirendi pont előadója ugyancsak Csehák Judit volt. A tervezett vál­toztatások szerint jövő évtől mindenki jogosult lenne gyedre. A másik fontos válto­zás: ezután a férfiak is kap­hatnak ideiglenes özvegyi nyugdíjat a feleség halálától számított egy évig, ha árva­ellátásra jogosult gyermekük van. A miniszter asszony azt is javasolta, hogy az a határ­összeg, ameddig a saját jogú, illetve az özvegyi nyugdíjat együttesen folyósítják, a je­lenlegi 3 ezer 890 forint he­lyett 6 ezer forint legyen. Ez a javaslat visszamenőleges hatályú lenne. A képviselők a törvényjavaslat egészét elfor gadták. A Parlament délután meg­kezdte az Állami Számvevő- szék szervezeti felépítéséről, létszámáról és éves költség­vetéséről szóló előterjesztés tárgyalását. Dr. Hageímayer István, az ÁSZ elnöke el­mondta, az intézményt 40 év­vel ezelőtt azzal szüntették meg, hogy az állami hatalmat ne korlátozhassa ellenőrzés. Ennek ellenére Bállá Éva nem javasolta elfogadni az ÁSZ költségvetését, melyben 18,6 millió forintos irodaát­alakítás, 8 millió irodabútor- vásárlás, 24 ezer forintos tit­kárnői fizetés szerepel. Nem is szavazták meg a képviselők az ÁSZ költségvetését, majd januárban tárgyalnak róla újra. Este 6 órakor az elnöklő Horváth Lajos berekesztette a Parlament ülését. Kedden várhatóan a kormány jövő évi programja feletti vitával, valamint a lakásgazdálkodási rendszer reformjának tár­gyalásával folytatják munká­jukat. Legalább item kevesebb Rezzenéstelen arccal vették tudomásul a kormány tagjai, hogy a napirend szavazásakor a képviselők nem tartották időszerűnek a miniszteri fi­zetésekről tárgyalni. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter, aki a kimaradt napirend elő­terjesztője lett volna, úgy fogadta a visszautasítást, mint­ha naponta részesülne ilyen­ben. — Az lehet a háttérben, hogy az új kormány fizetéséről ez a réz'- parlament már nem akar dönteni? — kérdeztük Kulcsár Kálmántól. — Nem tudom, fogalmam sincs, miért vetették el a na­pirendet. — Miért akarta előterjeszte­ni? — Rendet akartunk csinálni, hogy a miniszterek és egyéb állami tisztségviselők munka­díját ne a Minisztertanács ha­tározza meg, hanem a parla­ment. És egyébként is, év vé­ge van, ilyenkor esedékes a fizetésemelés. Nálunk nagyon régen, a bruttósítás óta nem volt bérrendezés. — És most mi lesz? — Marad a fizetésünk a régi. Még szerencse, hogy leg­alább annyi. J. A. Masiniszta vita Nyilatkozat a sztrájkért ^ Lapunk december 15-1 szá- ií mában Vasutassztrájk? címmel ^ a Szolidaritás Szakszervezeti ^ Munkásszüvetség és a Szolida- ^ ritás Mozdonyvezetők Dunaúj- X városi Szakszervezete véle- S ményének adtunk helyet. Eb- ^ ben azt olvashattuk, hogy a ^ munkásszővetség, a MÁV és a N vasutas-szakszervezet vezetői- | nek pozíciómentési kísérletét ^ szolgálja a készülő sztrájk. Vá- laszként a Vasutasok Szakszer- S vezete mozdonyvezetői tagoza- x tának szerkesztőségünkbe el- X juttatott nyilatkozatát közöljük. A Vasutasok Szakszervezete, mozdonyvezetői tagozatához tartozók felháborodással ol­vasták tervezett figyelmeztető sztrájkjukkal kapcsolatban a „Szolidaritás”-nak nevezett szakszervezeti munkásszövet­ség állásfoglalásét. A MÁV mozdonyvezetői hosszú ideje várják türelme­sen a számukra tett ígéretek végrehajtását. „Vezetői” mun­kakörükben eddigiekben is sokszor életük kockáztatásával havi 240-260 órákra kénysze­rítve látták el feladatukat. Ezt a (bér)pozíciót sem mint vas­utasok, sem mint szakszerve­zeti tagok nem kívánják át­menteni, bár erjre a kormány és a vasút vezetése minden lehetőséget megad. Felháborí­tónak tartják, hogy míg más szakszolgálat dolgozói szolida­ritásukról kívánják a moz­donyvezetőket biztosítani, ad­dig egy Szolidaritásnak neve­zett „munkás” szövetség jogos türelmetlenségüket nyíltan el­ítéli. Tisztelt szövetségi tagok! Ne hagyjuk cserben egymást és közös ügyeinket! Eredményre csak következetes fellépéssel juthatunk, ezért felhívunk ti­teket, hogy csatlakozzatok ak­ciónkhoz! Tisztelt honfitár­saink! Akciónkkal nem az a célunk, hogy bárkinek kelle­metlenséget okozzunk, ezért szíves türelmüket és megérté­süket kérjük! Biztosítjuk önö­ket, hogy hasonló helyzetben számíthatnak majd a moz­donyvezetők megértésére! — fejeződik be a nyilatkozat. AZ ELSŐ PUNKK0SSGRESSZ5JS Szárnyra kap a fölösleges pillangó? — Jaj ne! Már mindenki azt keresi?! — kiáltott fel rémülten, s hőkölt vissza a hölgy, amikor a sötét mellék­utcában megkérdeztük tőle, jó felé megyünk-e a punkok kongresszusára. Kiderült, hogy sokan föltették neki ezt a kérdést míg hazafelé sie­tett. Csakhogy a korábban kíváncsiskodók nálunknál né-' mileg ijesztőbbek voltak tiri- tarka, toprongyos öltözékük­ben, különös '— az észak­amerikai sziú indiánokat utánzó — hajkölteményeik­kel, s egyikük az egész arcát beborító tetoválással... A Ganz Vörösmarty műve­lődési házának alagsorában a Feketelyuk pinceklubban már vagy húsz punk gyűlt össze délután ötre. ök azonban többnyire még a szolidabb irányzat képviselői voltak. Rági punkokat kerestünk, s közben Katona Józsefbe, a 424 című ifjúsági lap főszer­kesztő-helyettesébe botlot­tunk. — Miért éppen punfakong- resszus összehívásán fáradoz­nak? — kérdeztük az egyik szervezőnek vélt Katona Jó­zseftől. — Mi nem szerveztük a kongresszust, csak meghirdet­tük lapunkban, mert szerin­tünk rengeteg névtelen kis­csoport volna összehívható. Ezek a kisebbségi csoportok mindenféle érdekképviselet, támogatás nélkül lézengenek az országban, holott mind­egyikük valamilyen politikai céllal szerveződött. Úgy gon­dolom, ezek a punkok nem annyira zenei irányzatot, mint inkább egy sajátos tiltakozási formát testesítenek meg, szemben a társadalom azon tagjaival, akiknek még van jövőjük. Ez az ifjúsági moz­galom éppen a jövőtlenség el­leni tiltakozásul jött létre — válaszolta a 424 főszerkesztő- helyettese. Majd a punkmoz- galmat káprázatosán repre­zentáló párt szólítottuk meg, a 37 éves Deák Ferencet és 17 éves barátnőjét, Molnár Katalint. — Mit jelképeztek ebben a különös megjelenési formá­ban? — Ha a szerkóra gondol, azt én magam találtam ki még a tavasszal — mutatott a papagájtarkára festett, ösz- sze-vissza lyuggatott farmer- nadrágjára Deák Ferenc. — Egy Angliában alapított kétszemélyes szekta egyik tagja vagyok. A másik tag is tetoválta az egész arcát. Mindezzel a másoktól való különbözőséget akarom bizo­nyítani! — mondta a veterán punk, s magához szorította az egyelőre némán, megszep- penten hallgató barátnőjét — merthogy az emberi kapcsola­tokban az együvé tartozás fo­galmát ők is ismerik, annak ellenére (vagy éppen azért?!), hogy a társadalom kirekesz­tett tagjainak érzik magukat. Előzetesen ennyit a hétfői punikikongresszusról. Holnapi számunkban folytatjuk a helyszíni tudósítást, amelyből megtudjuk, hogy Deák Ferenc Felesleges pillangó című — külföldön hamarosan napvi­lágot látó — könyve miről szól, s a neki énekesként ép­pen munkát adó Sziámi együttes gitárosa, Gasner Já­nos hogyan vélekedik a pun­kokról ... Édes kettesben a punkpár — szépreményű jövő nélkül! Azt nehéz volna eldönteni, hogy kinek reménytelenebb a jövője ket­tejük közül... 4Pék Veronika felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents