Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
KONYU7.>v Pest megye a világkiállítás holdudvara A felénk eső pillér A csütörtöki döntés után fölösleges volna elmélkedni azon, kell-e nekünk a világ- kiállítás. Fogadhatjuk sorscsapásként vagy büszkén, örvendhetünk vagy retteghetünk. Citálhatjuk a szakértők vélekedését, az általuk előkerekített milliárdos összegeket, s megdicsőülhetünk; lám rajtunk lesz a világ szeme. Egy biztos, lesz Becs—Budapest világkiállítás. Nem mindegy, hogy a jövőbe vezető híd felénk eső pillére milyen látványt nyújt majd. Külföldiek milliói jönnek megnézni a kiállítást, de ennél többet is észrevesznek majd. Kezdve az ideutazásuk körülményeitől, folytatva a szállással, a helyi közlekedéssel és még sok más egyébbel, melyek hiányát a vendég- szeretet nem pótolhatja. A kiállításnak a főváros ad otthont, a látogatóknak inkább a megye. Kocsis Péter, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese vezeti azt a szakértői csoportot, amelyet már a párizsi döntés előtt megalakítottak. Sok mindent tudnak már, de az érdemi munka még csak most kezdődik. Eddig azt tanulmányozták, milyen „mélységig” érinti a megyét a kiállítás. Vagyis, milyen kereskedelmi, idegenforgalmi és infrastrukturális fejlesztésekre lesz szükség. Föltérképezték a lehetőségeket, konzultáltak a helyi tanácsokkal, sorra vették azt a 36-37 helyet, melyek A SZLOVÁK SZAKMINISZTER BEJELENTÉSE Leállították a Duna áttöltését A bős—nagymarosi vízlépcső építésében illetékes szlovák szakminiszter pénteken leállíttatta a Duna áttöltését célzó munkálatokat. Ivan Ve- sely. szlovák erdő-, vízgazdálkodási és fafeldolgozó-ipari miniszter közölte, hogy minisztériuma indítványozza: fogadják el Magyarország tárgyalási javaslatát a bős— nagymarosi vízlépcsőről szóló 1977-es kormány megállapodás módosítására. Hangsúlyozta, a pótmegoldás előkészítő munkálatainak leállításával ki akarják nyilvánítani, hogy Csehszlovákia kész Magyarországgal együtt megépíteni a vízlépcső bősi szakaszát. Ezek a tárgyalások ahhoz vezethetnének, hogy Magyar- ország és Csehszlovákia megegyezik abban: 1991-ben közösen helyezi üzembe a bősi vízi erőművet. — „Elfogadjuk a magyar félnek azt a nyilatkozatát, hogy amennyiben hajlandók vagyunk megváltoztatni a szerződést és megállapodást fogadunk el a környezetvédelmi garanciákról, a magyar fél azonnal folytatja a Duna áttöltési munkálatait Dunakilitinél.” ORSZÁGGYŰLÉSI BIZOTTSÁGI ÜLÉSEK A nemzet elemi érdeke Tegnap tovább folytatódtak a parlamenti bizottságok ülései. Az Országgyűlés reform- bizottságát Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke igyekezett meggyőzni a kormány jövő évi, immáron többször, részletesen és alapvetően átdolgozott gazdaságpolitikai programjáról. Elmondta, hogy a magyar vállalatok jelentős piacokat veszítenek jövőre a szocialista külkereskedelemben — elsősorban a Szovjetunióban —, aminek következtében az ipari termelés másfél-két százalékkal kisebb lesz. Számolni kell azzal is, hogy fönnakadások jelentkezhetnek a szovjet energiarendszerben, ezért a kormány előkészíti a kiegészítő nyugati energiaimport föltételeinek megteremi-oAt ■ -• — SÍ# BS&mimKAi KRÓNIKA. _ ■ ■ A tegnap szövetséget kötött történelmi pártok azt remélik, hogy sikerül a jövő heti ülésszakról elnapolni az Országgyűlés önfeloszlatását. $ A Szabad Demokraták Szövetsége követeli, hogy a parlament oszlassa föl magát, s költségvetési törvényen kívül több törvényt már ne hozzon. 9 Politikailag megérett a helyzet arra, hogy a képviselőház már a jövő héten kimondja föloszlatását — vélte tegnapi ülésén az ellenzéki képviselőcsoport. 9 Teljes volt a kormány és a pártok képviselőinek egyetértése abban, hogy minél hamarabb meg kell szüntetni az állami vagyon elherdálásának folyamatát. 9 A szabad demokraták nehezményezik, hogy az MSZMP utódpártja még mindig nem adta át a kormánynak a kezelésében lévő ingatlanokat. 9 A kormány szerint az egyházak vagyonának rendezését nem az államosított ingatlanok visszaadásával kell megoldani. 9 Az önálló, tanácsoktól független iskolaszékek hívének mondta magát Glatz Ferenc kultuszminiszter tegnap a közgazdaságtudományi egyetemen. alkalmasnak mutatkoznak az idegenforgalmi szálláshelyek kialakítására. Az elképzelés szerint ez „holdudvar”-szerűen történne, Budapest sok- csillagos szállodái elégítenék ki a magasabb igényeket, a megyében a vékonyabb pénzű látogatók kaphatnának alvóhelyet a szállodákban, a kiadó szobákban és a kempingekben. A szervezőbizottság számítása szerint a főváros környékén tízezer kereskedelmi szálláshelyre lesz szükség. A bizottság gondolt a látogatók szórakoztatására is és számításba vették a sport- és kulturális s egyéb rendezvények lehetőségeit. De vajon a szükséges fejlesztések, a közutak korszerűsítése, a telefon- hálózat bővítése, a szálláshelyek kialakítása, tehát mindaz, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a szebbik arcunkat mutassuk, belefér-e az időbe, elkészülhet-e a nyitás napjára? Kocsis Péter szerint ezen fölösleges meditálni, o végső dátum adott, addigra meg kell lenni mindennek. Amihez persze pénz kell, nem is kevés. Segíthet,»hogy a szükséges „létesítmények” nagy részét vállalkozás jelleggel szeretnék létrehozni, ugyanakkor megfontolandó, hogy a kiállítás befejeztével azok hogyan hasznosíthatók majd. Kocsis Péter úgy summázza véleményét: ő maga a gazdasági kérdésekre nem tudja a választ, mivel ezen a területen nem kellően jártas. Azt viszont tudja, hogy a világkiállítás olyan fejlesztések megvalósítását teszi lehetővé, amelyekre mindenképpen szükség lett volna, de pénz a közeljövőben aligha jutott volna ezekre. M. T. Helmut Kohl Budapestre látogat Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének meghívására december 16-án, szombaton hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. Németh Miklós fogadta a Szentszék küldöttségét Németh Miklós miniszter- elnök pénteken a Parlamentben fogadta a Szentszék küldöttségét, amely Francesco Colasuonno érsek, rendkívüli felhatalmazású nuncius vezetésével tartózkodik Magyarországon. A szívélyes légkörű megbeszélésen áttekintették hazánk és a Szentszék fejlődő kapcsolatait s a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának közeli lehetőségeit. Figyelmeztető sztrájkot tartanak a mozdonyvezetők December 20-án reggel 5 és 6 óra között egyórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a mozdonyvezetők — jelentette be pénteken a mozdonyvezetők országos tagozata a Vasutasok Szakszervezetének székházában. Elmondták: a munkabeszüntetés oka a vasutasoknak a más ipari ágazatokban dolgozók átlagához viszonyított meglehetősen alacsony bére. A mozdonyvezetők bérköveteléseik mellett egyéb foglalkoztatási problémáik megoldását is sürgetik, így például el kívánják érni a havi kötelező túlórák megszüntetését. A meghirdetett egyórás sztrájk nem a lakossági szolgáltatás ellen irányul, mindössze ily módon szeretnék felhívni a kormány figyelmét a már öt éve húzódó, és máig is megoldatlan bérrendezésre. Ideje a választásra figyelni Az MSZP vidékre készül A pártépítésről és a választásra való fölkészülésről tanácskoztak tegnap délelőtt a „Fehér Házban” az MSZP vidéki titkárságának tagjai, amely titkárságnak egyben ez volt az alakuló ülése. Az MSZP vidéki titkársága negyvenkilenc taggal mint munkabizottság működik olyan szándékkal, hogy,a vidék gazdasági, társadalmi és politikai kérdéseit integrálja és kifejezésre juttassa a párt politikájában, valamint fölmérje a helyi pártszervezós sajátos tennivalóit. Első munkamegbeszélésükön Vastagh Pál, a párt vezetőségi tagja tájékoztatót tártott a párt és szervezésének helyzetéről, a választási előkészületekről. Elsősorban azt hangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a vidék gondjaira. A már kialakított agrárprogramra építve, és természetesen már a választásra figyelve helyi, jól irányzott akciókkal szándékoznak szimpatinzásokat, támogatókat szerezni. Ezeket az akciókat azonban már nem a központban, az íróasztal mellett akarják kitalálni, mindenütt a helyi, provinciális érdekekre szeretnék politikájukat építeni. Ez lenne a párt helyi képviselőinek a dolga, tekintve, hogy olt ismerik a legjobban a területet. A választási hadjáratot és a pártépítést szerencsésen ösz- sze léhet kapcsolni, ha a szocialista pártnak sikerül választási párttá alakulnia. Vastagh Pál szerint most döntő fontosságú ez a lépés, mert megítélése szerint a tavaszi választások tétje az, hogy a baloldal hagyja-e magát kiiktatni a politikai életből vagy sem. A párt jelenlegi esélyeiről azt mondta, hogy anyagi helyzete katasztrofális, s a választási progapanda-hadjárat- ban nem tudják fölvenni a versenyt ellenfeleikkel. Hátrányosnak ítélte a párt helyzetét a többi szervezetével szemben, a sajtó szerinte nem támogatja az MSZP-t. Csak magukra számíthatnak, mondta Vastagh Pál, mind az anyagiakat, mind a propagandát il-. letően. Éppen ezért követendő taktikának azt tartja, hogy a vidéki szavazókat a már több helyen tetszéssel fogadott agrárprogrammal nyerjék meg, hogy a propagandamunkához használják ki a kevés, de meglévő pénzforrásokat, s a jelöltállításban próbálják meg legalább annyira kikapcsolni a lokális fékeket, amennyire ellenfeleik teszik ezt. Itt konkrétan arra gondolt, hogy az is jó küldött lehet, aki ugyan nem helybéli, de párttagsága révén képviselni tudja érdekeiket. A párt szervezeti keretei a megyei koordinációs testületekkel, s most a vidéki titkárság alakulásával nagyjából kialakultnak tekinthetők, s a kongresszusi programmal együtt olyan vázát alkotják a szocialista pártnak, amely már elkezdheti a választási küzdelmet — mondta az MSZP vezetőségi tagja. J. A. Élő lánc Temcsvárott mintegy 290 főből álló élő lánc veszi körül cs védi Tőkés László lakását. Szemtanúktól származó értesülés szerint péntek déli fél egyig nem került sor a lelkész kilakoltatására. Mint emlékezetes, egy temesvári bíróság november 28-án arra kötelezte Tőkés Lászlót, hogy hagyja el gyülekezetét, templomát és városát. A kormány által kidolgozott lakáskoncepciót a feszített ütemű meggyőzéssorozat ellenére egyetlen parlamenti bizottság sem tartotta elfogadhatónak az elmúlt napok vitái során. A reformbizottság ülésén az egyik képviselő azt mondta, hogy Magyarország már abban a helyzetben van, amikor a parlamentnek nem meggyőződése alapján, hanem az IMF által diktált föltételek szerint kell dönteni. Szó sincs már tehát függetlenségről, szuverenitásról, és ezt mindenkinek tisztán kell látnia. Kemenes Ernő erre azt válaszolta, annak megvalósítása, amit az IMF diktál, elemi érdeke a nemzetnek; enélkül ugyanis nem lehet stabilizálni a gazdaságot. K ölcsönöztem a címként választott kifejezést. A III. országos reformkori találkozón — Nagykanizsa, 1989. november 11. — Keserű Imre, a hártyaidegzetű szentesi tanár nevezte „bozótharcnak” a reformkorok (mai) mozgalmát. K. I., aki több esetben volt országos visszhangot kiváltó vélemény megfogalmazója — elég itt utalni az MSZMP—MSZP októberi kongresszusán elhangzott felszólalására —, a képes beszédnek ismét olyan darabkáját lelte meg, amely — akárcsak abban a bizonyos kongresszusi felszólalásában a patkányozás, amiért másnap elnézést kért — indulatokat kelthet: keltett. Voltak, akik legelsőként is azt kifogásolták, a reformkori találkozó idején pártonkívüli, az MSZP-be át nem lépett — nem tudni, azóta dön- tött-e -r- K. I. miért szól bele olyasmibe, ami láthatóan már nem az ő ügye. Az MSZP-n kívüli reformközösség ugyanis fából vaskarika: képtelenség. Mások azon akadtak fenn, közöttük reformköri tagként a megyében hamar a pártszervezés élvonalába kerülők, hogyha valaki ennyire elégedetlen mindazzal, ami a kongresszuson és az azt követő időben történt, akkor — nyers a fogalmazás, de így hangzott el, a mondandó lényegét tekintve több helyen is —, miért nem keres magának másik pártot? Miért b@eótmarc kívánja ráerőszakolni a maga véleményét egy egész mozgalomra azzal, hogy bozótharcként véli folytatni a tevékenységet, holott... S itt már sokfelé indáznak szét a vélemények, a gondolatmenetek. Platformokról („frakciókról”?), a pártszervezés tenhivalóinak minden mást megelőző fontosságáról, illetve arról is, hogyha bozótharc, akkor a politika egész terepe nem más, mint az, bozótharc, amelyben nem tudhatni, ki kicsoda, ahol minden megengedett ... Seregestül vannak tények, amelyek megerősíteni látszanak minden olyan véleményt, nézetet, amiknek a magva a politika egész terepének a bozóttá válása. Ugyanakkor olyan tények is rendelkezésre állnak tapasztalatként, amelyek cáfolják az előbbi véleményeket. Kinek-minek hihetünk? Furcsa benyomásai, észleletei vannak a hírlapírónak, a megyét járva. Korántsem reformkori, azaz csakis az MSZP-hez kapcsolódó lehetséges gond ez a és-most-mit-kezdjünk- magunkkal lélektani állapot. Más pártok, politikai szervezetek „reformkörösei”, azaz radikálisai sem vélnek más utat maguk előtt, mint az egyre erőszakosabb, olykor már-már agresszív fellépést igazuk, az egyetlen létező igazságnak a bizonyítására. S mert a megyei helyzet aligha más, mint tükre az országosnak — hiszen legtöbbször a pártok helyi csoportjai kis létszámúak, önálló politika megalkotására nem alkalmasak —, átfogó értelemben kell számolnunk a bozótharc lélektani állapotának a kialakúlásá- val. S ha ez a lélektani állapot a gyakorlati cselekvésnek is a vezérlője lesz, akkor nem kevesebb kerülhet veszélybe, mint a politikai átalakulás egésze! A hosszú évtizedek alatt némi közéleti tapasztalatra szert tett hírlapíró meg- hökkenve látja: annak az ezerszer kárhoztatott bolsevik módszertárnak menynyi a híve, az alkalmazója a legkülönbözőbb pártokban, politikai szervezetekben. Nemcsak az erőszakos, a manipulációt sem mellőző hatalomra törést értem ezen, ami a nagyközönség előtt is hamar nyilvánvalóvá válik. Kevésbé nyilvánvaló az a — szintén a bolsevik mozgalom eszköztárába tartozó — módszer, amely a kérdések olyan, sorozatos leegyszerűsítésére, egysíkúvá tételére alapozódik, aminek a végén a legbonyolultabb dolog is egy csapásra — egyetlen aktussal, lépéssel, rendezvénnyel (kongresszussal), határozattal stb. — „megoldható”. Gondoljunk például a lezajlott népszavazásnak arra a csacska, de politikailag veszedelmes — mert hamisan leegyszerűsítő — szlogenjére, hogy oki otthon marad, az a múltra szavaz ... Ezek szerint — feltételezve, de meg nem engedve — a megye szavazópolgárainak a negyvenöt százaléka „eleve” a múltra szavazott, mert hiszen otthon maradt. De vajon a radikalizmus, a bonyolultat el nem ismerő, nem tűrő magatartás hívei hová — a múltat akarókhoz? — könyvelik el azt a 179 273 szavazatot, amelyet a voksolni elment, de az első kérdésre nemmel válaszolók adtak le a megyében?! T alán már felesleges is a további kérdés, nevezetesen az, hogy a bizonyos politikai körökben olyannyira áhított aktus, a népszavazás mit oldott meg? Valóban ez lett volna a rendszerváltás pillanata? Valóban azt kell hinnünk az előttünk álló választásokról, hogy varázserejű megoldója lesz — mert ma sokfelől ez hangzik el —, azoknak a roppant feszültségeknek, amelyek felhalmozódtak a társadalomban és a gazdaságban? Esetleg éppen a bozótharcokat em- legetők-gyakorlók visznek be bennünket a — bozótba...?! Mészáros Ottó AKKOR MOST KI A HIÉNA ? Elodázott halálos ítélet (3. oldal)
