Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
2 1989. DECEMBER 16., SZOMBAT "Hét VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSI ílsietettség helyett megfontoltság Változási „menetrendekaz utcákról a tárgyalóasztalhoz Biztatóak a fejlemények a „23-ak" bécsi tanácskozásán A demokrácia erői arattak győzelmet a chilei választásokon Általános PILLANATKÉP Heteken át a politikát Berlin, Prága és Szófia utcáin csinálták. Hatalmas tömegek kiáltottak világgá olyan követeléseket, amelyek már régóta érlelődtek, s felszínre törésüket a hatalom korábbi birtokosai nyers erő bevetésével akadályozták meg. Most viszont a változások nemcsak a gyors személycserékben fejeződtek ki, hanem az újjáalakult testületek viharos tempóban láttak hozzá a reformok megvalósításához. Magyarországhoz és Lengyelországhoz, amelyek sokáig afféle „magányos harcosok” voltak a változások folyamatainak élvonalában, s amelyek maguk mögött tudhatták a gorbacsovi peresztrojka és a nyugati demokráciák támogatását, gyors ütemben zárkózott fel az NDK, Csehszlovákia és Bulgária is. Az utcán azonban olyan követelések is megfogalmazódtak, amelyek megvalósításának egyelőre még hiányzik a „hátországa”. Így azok, akik az NDK lipcsei tüntetésén kiadták a „német egységet most!” jelszót, kénytelenek voltak tapasztalni, hogy o velük egy sorban haladók, ott a helyszínen, mint győzik meg érvekkel a tömeget, ennek elsietett voltáról, jelenlegi időszerűtlenségéről. A megfontoltság jegyében állapította meg az Űj Fórum elnevezésű ellenzéki szervezet, hogy meg kell szerveződnie' és programot kidolgoznia ahhoz, hogy indulhasson egy többpártrendszerű választáson, amelynek legkorábbi dátumát májusra jelzik előre. Csehszlovákiában még tart az egyetemi hallgatók sztrájkja, és szórványos tüntetésekre is sor került, de itt is az utcáról a tárgyalóasztalhoz kerültek át a fejlemények. A kormányváltozások eljuttatták az országot a többpárti kabinetig, amelyben egyetlen párthoz sem tartozó személyiségek is helyet foglalnak. S a köztársasági elnökválasztás határidejét inkább a két hétről negyvenöt napra hosszabbították meg, hogy több időt kapjanak az alapos megfontolásra. Ami Bulgáriát illeti, itt a parlament januárra halasztotta a döntést arról, hogy kiiktassa az ország alkotmányából a Bolgár Kommunista Párt vezető szerepéről rendelkező cikkelyt, amely akadályozója a többpárti kormányzásnak. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, egy viharos KB-ülésen Gorbacsov személyes jövendő politikai pályafutását dobta a mérleg egyik serpenyőjébe, hogy visszaverje a peresztrojkával szemben rohamozó konzervatív és túlzó radikális elemek fellépését. E rendkívüli politikai bátorságot tükröző tett sikeres lett, s a népi küldöttek második kongresszusán, amely ezen a héten nyílt meg Moszkvában, napirendre sem került az alkotmány azon cikkelyének módosítása, amely a kommunista párt vezető szerepét akarta megtorpedózni. Most ugyanis a válságban levő gazdaság kivezetése e helyzetből és a súlyos ellátási problémák sürgős megoldása az alapvető feladat — mint rámutattak. REALIZMUS A NÉMETKÉRDÉSBEN Gorbacsov és Bush máltai csúcstalálkozójukon világosan megfogalmazták az üzenetet mindazokhoz, akik kockáztatva a biztonsági érdekeket, a jelenlegi erőegyensúly megváltoztatásával a két Németország idő előtti egyesítésére törekednek. A német egyesítés jelenleg nincs napirenden — ez volt kiolvasható a „két nagy” eszmecseréjéből. S hogy mindez nagyobb hangsúlyt kapjon, hétfőn, 18 év után első ízben, Nyugat-Berlinben találkoztak a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország — képviselői. Ez a négy hatalom aratott győzelmet 1945-ben Németország felett, s valaha külügyminiszteri értekezletükön szabályozták a két Németország háború utáni fejlődéséből adódó problémákat. A világsajtó a mostani esemény hírül vétele után azonnal kész volt a szentenciával: az egykori győztesek látványosan figyelmeztetni kívánják mindkét Németországot, hogy ma is van beleszólásuk abba, hogyan alakul jövendő sorsuk. Ugyanezt a feladatot szánta a washingtoni Fehér Ház Baker külügyminiszter nyugat-európai missziójának. A washingtoni diplomácia vezetője Londont, Nyugat-Berlint, Bonnt és Brüsszelt kereste fel. Utjának időzítése elsősorban azzal függött össze, hogy Washington „rendet kíván teremteni” szövetségesei között a német egyesítés ügyében. A külügyminiszter útja előtt Bush négy pontban foglalta össze az amerikai elveket: 1. A németeknek maguknak kell kimondaniuk a végső szót saját jövőjükről; 2. az NSZK maradjon a NATÖ és az Európai Közösség része; 3. az újraegyesítésig fokozatos és békés lépéseknek kell elvezetniük; 4. az európai határok nem változhatnak meg. Ami a moszkvai vezetést illeti, ugyanezt az elvet követi az NDK KGST- és Varsói Szerződés tagsága ügyében, és ugyanígy a fokozatosság és a határok megváltoztathatatlan- sága mellett száll síkra. Baker útja során még egy állomást beiktatott: Potsdam- ban meglepetésszerűen találkozott Modrow NDK kormányfővel. Ez volt az eddigi legmagasabb szintű amerikai —NDK tárgyalás. Mint az amerikai külügyminiszter későbbi nyilatkozatában jelezte, ki akarta fejezni potsdami megbeszélésével egyrészt azt, hogy Washington érdekelt az európai helyzet stabilitásának fenntartásában, másrészt azt is, hogy rokonszenvezik az NDK-ban megindult reform- folyamatokkal, és kész azokat támogatni. VITA A NATO SZEREPÉRŐL Baker a NATO külügyminisztereinek értekezletén egyébként azt javasolta, -hogy fokozatosan erősítsék a szervezet politikai jellegét. Ezt azzal indokolta, hogy a Kelet- Európában végbemenő változásokhoz a NATO-nak alkalmazkodnia kell, hisz „a VSZ eddigi fenyegetése” lecsökkent, s így a nyugati katonai szervezetnek partnerül kell szolgálnia ahhoz, hogy felgyorsuljanak a hagyományos fegyverzet és haderő csökkentéséről zajló tárgyalások. Ebben a kérdésben voltak bizonyos nézeteltérések is, mert a NATO egyes tábornokai „óvatosságot” ajánlottak, s azt tanácsolták, nehogy elsietve hajtsanak végre bizonyos fegyverzetcsökkentéseket. Végül győzött azonban az álláspont, hogy a NATO-ban a politikai szerepnek fokozatosan a katonai rovására kell nagyobb hangsúlyt kapnia, s szorosabb kapcsolatokat kell kiépítenie a Varsói Szerződéssel. Ennek jegyében a jövő héten megnyílik a szigorúan őrzött NATO-főhadiszállás Se- vardnadze szovjet külügyminiszter előtt. Első ízben a katonai szervezet történetében, a szovjet diplomácia vezetőjét végigkalauzolják az eddig titkos intézményben, és Se- vardnadze megbeszélést folytathatott a NATO-nagyköve- tekkel. NEGYVENOLDALAS OKMÁNY Biztató fejlemény az is, hogy a NATO és a VSZ bécsi értekezletén, amelyen a hagyományos fegyverzet és a haderőcsökkentés a téma, egyszerre nyújtották be a két katonai szövetség javaslatait. A negyvenoldalas szovjet okmány tulajdonképpen részben kész szerződéstervezet, mivel összegezi mindazokat a kompromisszumos javaslatokat, amelyekben a negyedik tárgyalási fordulójukat december 21-én záró „23-ak” már megegyeztek. A VSZ tervezete felsorolja azokat a szövegrészeket is, amelyekben az eddig kifejtett nézetek alapján jó esély van a gyors megállapodásra., Elkülönülten szerepelteti azokat a fejezeteket, amelyekben viszont még nincs egyetértés. Mind a NATO-, mind a VSZ-tervezetben nagyjából azonos számok szerepelnek a harckocsik, páncélozott csapatszállító járművek, harci repülőgépek, helikopterek és tüzérségi eszközök felső határára. A NATO és a Varsói Szerződés azonban nem ért még teljesen egyet a két államcsoport egész csapatlétszámának felső határában és a külföldön állomásoz tatható haderők létszámában. A Reuter hírügynökség azonban, amely összehasonlítja a két benyújtott tervezetet, megjegyzi: a bécsi konferencia köreiben nőtt annak reménye a történtek nyomán, hogy még a jövő év vége előtt alá lehet írni az európai hagyományos haderők csökkentéséről szóló szerződést. ÖRÖMÜNNEP SANTIAGÓBAN Csütörtökön, 16 évi diktatúra után, először járulhattak a chileiek szabad választáson az urnákhoz. Az államelnököt és a parlamentet választották meg, Patricio Aylwin 71 éves kereszténydemokrata politikus, aki közép- és baloldali ellenzéki pártok jelöltje, a szavazatok mintegy 54 százalékával elnyerte az elnöki tisztséget. A Pinochet kormányaiban több ízben helyet foglalt és a tábornok-elnök által támogatott Hernan Buchi alig többet, mint a voksok negyedrészét és Errazuriz bankár pedig mindössze tizenöt százalékát szerezte meg. Santiagóban örömünnepet ültek, miután a szavazás eredménye nyilvánvalóvá vált. Aylwinnek azonban nem lesz könnyű a feladata, annak ellenére, hogy a hadsereg — mint parancsnokai bejelentették — visszavonul ezek után a politika színteréről a kaszárnyákba. Pinochet ugyanis márciusig még az ország államfője marad, s azután is megtartja a hadsereg főparancsnoki tisztségét. A tábornok még októberben fenyegető nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy amennyiben az eljövendő kormányzat megkísérli azoknak a katonatiszteknek a felelősségrevoná- sát és bíróság elé állítását, akiket a chilei polgárjogi mozgalom atrocitásokban való részvétellel vádol, mint főparancsnok „megfelelő eszközök alkalmazásával” megakadályozza ezt. Azaz Pinochet burkoltan puccsal fenyegetőzött. Csakhogy a santiagói demokrácia ünnepe láttán, aligha valószínű, hogy ilyen elgondolások egykönnyen sikeressé válhassanak,., Árkus István Az egész világ gyászolja Elhunyt Andre Döntés az NDK-ban Feloszlatják a munkásőrséget Az NDK kormánya úgy határozott, hogy feloszlatja a munkásőrséget — jelentette gyorshírben az ADN hírügynökség. A pénteki értesülés szerint a mintegy 155 ezer főt számláló fegyveres testület feloszlatásával kapcsolatos intézkedéseket 1990. június 30-ig be kell fejezni. Az NDK munkásőrségét az 1953 júniusában lezajlott fölkelés nyomán hozták létre, elvileg a „szocialista vívmányok’’ védelme érdekében. Valójában azonban az NSZEP hatalmának biztosítását, egy esetleges újabb népfelkelés elfojtását szolgálta. Magyar—francia közös javaslat Bizalomerősítés Magyarország és Francia- ország közös javaslatot nyújtott be pénteken a bécsi bizalom- és biztonságerősítő tár- • gyalásokon. A két ország küldöttségének vezetői Meiszter Dávid, illetve Francois-Marcel Plaisant nagykövetek által a tárgyalások plenáris ülésén együtt előterjesztett indítvány a „harmincötök” katonai kapcsolatainak fejlesztéséről szól. A magyar—francia kezdeményezés szerint a helsinki folyamatban részt vevő országok vállalják, hogy a kétoldalú kapcsolatok keretében előmozdítják a katonai vezetők kölcsönös látogatásait, az egyes katonai intézmények — például akadémiák — közötti kapcsolatok ápolását, továbbá a hadtudományi eszmecseréket. Plaisant nagykövet a közös javaslatot méltatva emlékeztetett arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamatban az országok nem katonai szövetségek tagjaiként. hanem önálló, szuverén államokként tevékenykednek, de mindeddig még nem fordult elő, hogy más-más szövetséghez tartozó országok közös hivatalos javaslattal lépjenek fel. Lakásán, szívrohamban elhunyt Andrej Dimitrijevics Szaharov fizikus, Nobel-béke- díjas szovjet parlamenti képviselő. 68 é/es volt. A kiváló tudós politikust az egész világ gyászolja. Szaharov neve fizikusként összefonódott a szovjet nukleáris fegyverek megteremtésével, őt nevezik a szovjet hidrogénbomba atyjának. Éppen tudományos tevékenysége ébresztette rá, milyen veszély fenyegeti az emberiséget az atom- és hidrogén- fegyverek korában. A felismerés vezetett arra az útra, amelyen polgárjogi harcosként haladva vállalta a kegyvesztettséget, a hivatalos körökkel való szembekerülést, a száműzetést. A brezsnyevi idők elszigeteltségét csak az átalakítási politika törte meg, amikor a tudós és az őt a száműzetésbe is elkísérő felesége Mihail Gorbacsov közbenjárására térhetett vissza a szovjet fővárosba. A nyolcvanas évek második fele a nagy visszatérés időszaka volt: visszakerült az akadémia elnökségébe, ismét bekapcsolódhatott a tudományos közéletbe. Ez év tavaszán az új szovjet parlament képviselőjévé választották. Egyike volt azoknak, akik a reformok, az átalakítás üteElőször közölt részletes adatokat hadseregének létszámáról és katonai kiadásairól a Szovjetunió. Nyikolaj Cser- vov vezérezredes, a vezérkari főnökség csoportfőnöke pénteki moszkvai sajtóértekezletén bejelentette, hogy jövőre — a leszerelési intézkedéseknek köszönhetően — 3 millió 993 ezer katonát tart fegyverben a Szovjetunió, s hadseregére 1990-ben 70 milliárd 975 millió rubelt költ. Cservov szavai szerint menetrendszerűen teljesül a Mihail Gorbacsov által az ENSZ-ben bejelentett félmilmével elégedetlenek voltak, a lassúságtól a megkezdett politika visszafordíthatatlanságát féltették, s ezért létrehozták a régióközi képviselő- csoportot. Szaharovot ennek egyik társelnökévé választották. . Bár ő maga is gyakran bírálta a gorbacsovi politika egyes lépéseit, . legutolsó nyilatkozataiban is azt hangoztatta, ez a vezetés támogatást érdemel. „Nagy veszteségnek” nevezte Szaharov halálát Mihail Gorbacsov, aki a szovjet parlament épülete előtt nyilatkozott az újságíróknak. „Lehetett egyetérteni vagy egyet nem érteni vele, mindenesetre rendkívül őszinte ember volt” — vélte az államfő. — „Szaharovnak a peresztrojkában megvolt a maga küldetése, amelyet mi mindnyájan megértettünk, önálló gondolatokkal, meggyőződéssel rendelkező ember volt, aki nyíltan és közvetlenül adott hangot véleményének. Ezt tiszteltem benne. Ami azonban nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértettünk, bár sok dologban osztottam az álláspontját.” Arra a kérdésre, vajon jelen lesz^e a temetésen, Gorbacsov azt válaszolta: a kongresszus részt vesz, és én a kongresszus egyik tagja vagyok. liós csapatcsökkentés: 1989. december 15-re 265 ezer katonával csökkentették a fegyveres erők létszámát. Ezen túlmenően 173 ezer egyetemistát és főiskolást is leszereltek a Legfelsőbb Tanács döntésének megfelelően. Az 1990-re tervezétt csaknem 71 milliárdos katonai költségvetés 8,2 százalékos (6,3 milliárdos) csökkentést jelent az 1989-es adatokhoz képest. Cservov vezérezredes részletes adatokat közölt a szovjet hadászati nukleáris haderőről is. legtöbb ember, még a hívő keresztények szemében is —, a halál klasszikus követe a betegágynál. Ha ott teljesítette papi tisztét, azt hisszük: a beteg útlevelébe végleg beütötték az örökkévalóság pecsétjét. És a pap valóban gyakran áll az ember evilági útjának végén. Ám a megkenés nem lehet a halál előhírnöke. A kenet által az Ür erősíti meg a beteget és vigasztalást nyújt részére a súlyos betegséggel terhelt élethelyzetében. Ezért a szentséget többször fel lehet venni. Kérhetik gyermekek is — akiknek ez korábban nem volt megengedve —, akkor, ha betegség következtében súlyos helyzetbe kerültek, függetlenül attól, hogy nincs halálveszély. Az életút egyes állomásain a hívők sokszor imádkoznak azért, hogy Isten közelébe kerülhessenek. Ám amikor ennek közvetlen lehetősége előtt állnak, akkor visszariadnak. Sőt! Hívővel is előfordulhat, zsarnoknak, igazságtalannak nevezi istenét, amikor fiatalt szólít magához. Beszélgetőtársam pap. Mint mondja, ő megbékél a halállal, hiszen az élet számára csak próbatétel, amelyhez a túlvilágban való végtelen hite ad erőt. Az isteni gondviselés már apró gyermekkorában kiszakította a halál markából. Kétéves alig múlt, amikor mellkasán végigment egy kocsikerék. Túlélte. Tízesztendősen egy focimeccsről hazafelé tartva karnyújtásnyira Élet után, halál előtt (8.) A hívő ember számára a földi lét parányi töredelmes út, amit azzal a tudattal jár végig; egyszer vége lesz. Közben örül, bánkódik, s mert esendő, lehet hiú is, irigy is, él benne a vágy földi javak iránt is. Előfordul, hogy olyan dolgokat is cselekszik, amelyek tisztátalanok az Űr előtt. Igaz, nap mint nap mindig azzal a hittel ébred, hogy Jézus Krisztus magára vette az emberiség bűnét, így hát van megbocsátás. Ám azért időről időre bűnbocsánatért kell könyörögni: a katolikusok áldoznak, a reformátusok úrvacsorát vesznek. S ahogy eszik a kenyeret, isszák a bort, eltölti a szívüket a bizakodás; talán sikerült valamit lemosni a bűnökből a hit által. A hívők az utolsó állomáshoz közeledve, érezve, hogy már nincs messze az óra, amikor az Űr színe elé lépnek, mindinkább vágynak arra, hogy a nagy találkozáshoz méltók legyenek, hogy a földi lét szennyét ne vigyék magukkal a tiszta világba. Márpedig a megtisztulás csak Isten földi szolgájának segítségével történhet. Ezért hívják magukhoz a haldoklók utolsó útjukra indulva a lelkipásztort, s teszik ezt a világ végezetéig. Az ember haldoklása a pap számára is kihívás: mekkora a személyes hite az élet és a halál értelmezésében, az elmúlás utáni továbbélésben. A lelkipásztor, a pap is csak mint ember nyújthatja Isten segítségét, s mint földi halandó, ugyanúgy gátlásokkal küszködő, kérdésekkel viaskodó, amikor a haldoklóhoz lép. Amit ő fel tud ajánlani, az alkalmas békét, nyugalmat és bizalmat nyújtani. Hogy ez a segítség célba találjon, az nagyrészt rajta áll. A hozzátartozók sokan úgy hiszik, megrémisztik a beteget, ha ágyához papot hívnak. Pedig annak a kereszténynek, aki hosszú idő óta nem tudott eleget tenni lelki szükségletének a templomban, jólesik a látogatás. S ha a találkozások rendszeressé válnak, a szenvedőnek alkalma nyílik föltennie minden őt szorongató kérdést. Gyakorló lelkipásztortól tudom: az induló beszélgetést nem szabad elfojtani, gyorsan belemenekülni a közös imába, a szentségi szertartásokba. Annak is megvan a megfelelő helye és ideje, de előkészületre szorul, hogy kifejthesse teljes hatását. Mert a szentségek — a gyónás, a betegek kenete, a szentáldozás kiszolgáltatása és elfogadása, csak a megerősítése és végcélja lehet a hithez vezető közös útnak, és nem lehet ennek kiindulópontja. Az örökkévalóság pecsétje Hogy miért idegenkedünk papot hívni hozzátartozóinkhoz? Mert a lelkipásztor — a Részletes adaték a szovjet katonai kiadásokról Kell a kíséret a kapuig